Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883608#post883608][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 17:55[/b][/url]

Bóklásztam egy darabig a városban, az ünnepi forgatagban, csokit gyűjtöttem, és faltam szinkronban, és a jelmezemnek hála a szemüvegem is felvettem a maszk alá, hogy lássam is mi merre van, és mit érdemes még meglesni.
De elég hamar eluntam a dolgot, és a pocim is fáj már a sok édességtől, a műanyag töklámpásom pedig, amibe gyűjtöm őket, így is színültig van még. Szóval megszületett az elhatározás, ideje hagyni a csudába ezt a beöltözős gyerekzsúrt, és vagy nyöszörögve ágyba bújni a hascsikarástól, vagy keresni valami tényleg ijesztőt. Mondjuk a temetőt.
Mikor már bent lépdelek a sírok közt, meg kell állapítsam, hogy nem túlzóak a mesék, tényleg elképesztően hangulatos az estére csontokkal, baljóslatú árnyékokkal és hangokkal játszó sírkert.
Hevesen dobogó szívvel, óvatosan lépdelek, és lesek be a növényekkel benőtt, koponyákkal díszített kövek mögé, és meg mernék esküdni rá, hogy egyik-másik felém is fordul, ahogy elsétálok mellettük.
- Ne nézz vissza, ne nézz vissza, ne nézz vissza..! - szuggerálom magam remegő hangon, majd aprót sikkantok, mikor egy fekete macska ugrik el az egyik fejfáról, alig két méterre tőlem. Meg mertem volna esküdni rá, hogy kőből van az is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883619#post883619][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 19:54[/b][/url]

Sokan nem értik, miért szeretek félni - mármint úgy félni, hogy rettegni valami szörnyűségtől, a sötéttől, összerezzenni neszektől, hirtelen elém ugró, ismeretlen dolgoktól. Nem értik, miért jó, ha sikoltok, ha kiugrik a szívem a helyéről, ha fejvesztve menekülőre kell fogjam a dolgot ijedtemben. Pedig ez mind-mind adrenalint szabadít fel, egyfajta túlélési ösztön kezd el dolgozni ilyenkor bennünk. A testünk reagál, felkészít, megpróbál megvédeni, illetve felvértezni. Erőt, energiát ad olyankor is, ha amúgy kimerültek vagyunk, hogy el tudjunk a veszély elől futni, esetleg ellentámadásba tudjunk kezdeni. Ezt én nagyon.. nagyon imádom! Pezseg a vérem tőle, és még azt is megéri, ha olykor fehérneműt kell miatta cserélni, mert picit becsurgatok. De.. ez elég ritkán fordul elő, eskü! Talán egyszer. Vagy kétszer max!
Úgyhogy a zsúfolt, de eseménytelen városi forgatag után a csendbe burkolózó, mozdulatlan temető egészen felpörget, ugrásra készen nézelődök, mígnem egy közönséges macskától ugrok majdnem ki a bőrömből, ám végül kénytelen vagoyk átértékelni, mert nem ettől ijedek meg igazán, hanem a villanástól, és hogy valami valósággal kirántja a kezemből a műanyag kést. Mint arra némi fáziskéséssel rájövök, egy lefegyverző bűbáj.
Hátra is tántorodok az varázslat hatására, és seggre esek, de már tépem is le arcomról a maszkot, hogy támadóm lássa, ártalmatlan vagyok.
- Hééé, mit művelsz..!? Nem igazi kés! - sápítozok remegve, miközben felkecmeregni próbálván a földről beletenyerelek a szétszóródott csoki- és cukorhalomba mellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883625#post883625][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 20:17[/b][/url]

Az ijedezés, sötétben rettegés addig móka és kacagás csak, amíg nem válik komollyá a dolog, és derül ki, hogy tényleg veszélyben lehet az életem, márpedig az első néhány másodperc, míg "fegyveremtől" fosztottan a földre esek, tényleg rémisztő. Konkrétan megtámadt valaki a sötétben, de mint az hamar kiderül, ő is ugyanezt hitte énrólam.
Ezúttal nincs lélekjelenlétem a szemüveggel foglalkozni orrom hegyén, amúgy is jobban foglalkoztat, hogy lássam, nem ér újabb átok, nem ugrik rám valami perverz, vagy egy vámpír mondjuk, és az, hogy csúnya vagyok, másodlagos kérdés. Az avarban ülve, kócosan amúgy sem nyújtanék jobb látványt.
És az is lefoglal, hogy megütközve bámuljak bele a srác arcába.
- Mondd, hülye vagy!? - fakadok ki, miután felsegít a földről. - Halloween van, mindenkin valami rémisztő maszk van! Nem voltál a városban? Rendezvény van, házról-házra járás meg egy halom jelmezes buli.
Most komoly százhatvan centis késes gyilkosnak nézett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883629#post883629][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 20:42[/b][/url]

Megilletődöm egy pillanatra, elvégre majd leharapja a fejem, elég nagy, és erős is hozzá, hogy hamm lerágja az arcom, de pár másodperc után elkezd megnyugodni, ahogy kifut belőle is az adrenalin, nekem pedig addig van időm lenyelni a torkomban felgyülemlett csomót.
- Bocsánat, nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos a jelmezem, és így betoj... mármint hogy.. szóval hogy rád hozom a frászt. Bocsi - szabadkozom most már én is, mert fene tudja, lehet tényleg vámpír, aztán alig tudta visszafogni magát most, hogy kiszívja a vérem, és belökjön egy üres sírgödörbe. Szárnyal a fantáziám ilyen helyen...
- Miért vagy amúgy is egyedül? Neked tutira vannak barátaid, akikkel együtt bulizhatnál most. - Nem úgy, mint nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883637#post883637][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 21:09[/b][/url]

Elvigyorodom szavaira, ha már így beismeri, talán nem gáz, hogy megjegyeztem kissé élcelődve, hogy erős, kemény csávó létére összecsinálta magát egy vasággyal ötven kilós lánytól.
- Köszi. Nem nagy szám amúgy, még egy mugli boltban vettem, tele volt ilyen vackokkal. De így sötétben egész hatásos, ugye?
Miközben nemtörődöm választ ad kérdésemre, kezem nyújtom a műkésért, és ha visszaadja, hadonászok is vele egy sort, azt imitálva, mintha megkéselnék valakit. Számmal fröcsögő hangokat adok ki, hogy még hitelesebbé tegyen rögtönzött előadásomat.
- Én szeretek egyedül bolyongni, tök izgis, ha épp nem ront rám valami lökött srác - rántom meg vállam, és fenyegetően felemelem a kést. - Ha meg valakinek ötletei támadnának.. sutty! Meg nyissz! És bleeeh!
Ha ez nem a sok cukor hatása, akkor nem tudom, mi lehet, viszont nagyon remélem, hogy holnap már nem fog emlékezni az arcomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883659#post883659][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.04. 11:43[/b][/url]

Magabiztosan, lazán feldobom a kést, hogy megpördüljön a levegőben, majd ismét a markomban kössön ki, de persze elügyetlenkedem, és a pengére markolok rá, de arra se eléggé és kipottyan a kezemből. Gyorsan, mintha mi sem történt volna, lehajolok és felkapom, hajam arcomból eltűrve próbálok ugyanolyan nemtörődöm lenni, mint egy pillanattal ezelőtt.
- Jó, lehet nem ezzel.. de.. elijesztésnek jó. Hiszen te is betojciztál tőle, szóval messziről működik - győzködöm tovább, de láthatóan ő túlságosan is komolyan veszi ezt az egészet, minden mókát kiölve belőle.
Bosszúsan sóhajtok egyet, és beletörődően bólintok.
- Jó, nem bánom. De.. szóval igen, a suliból jöttem, szerintem a többiek már visszamentek - hazudom, és mellette lépdelve követem a kijárat felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883673#post883673][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.04. 18:42[/b][/url]

Megjegyzését apró váll- és arcrándítással kommentálom, tudom én hogy kell ezt csinálni, laza vagyok mint rozsdás csavaron az anya. Azt pedig még észre se vettem volna, hogy a fél zsákmányom a temető gyepén hagyom, ha nem hajol le, és kezdi el szedegetni.
- Basszus, köszi! - hajolok újra le én is, visszalapátolni a műanyag tökbe az édességeket, majd állok fel, hogy átadhassa a maradékot. - Már annyit ettem, hogy rosszul vagyok tőle, de azért tényleg nem kéne elszórni.. kérsz esetleg? Ez nagyon finom.
Egy fura, élénkzöld golyóbist nyújtok felé, nejlonba van csak csomagolva, ezért látszik, hogy valami reszelék is van rajta, amitől úgy néz ki, mint valami sugárfertőzött golymók. Belül meg szörnyen édes, és egyszerre savanyú töltelék van, ami garantáltan folyik ki belőle amint ráharap az ember.
- Amúgy meg mi bajod van a hajammal..? - próbálom közben a fejemen hátratolt maszkba tömködni tincseim. - Svédországból jöttem, cserediák vagyok itt. És ez.. ez már mindenhol szokás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883686#post883686][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.04. 20:45[/b][/url]

Csak sikerül rátukmálnom azt a zöld borzadványt, mosolyom azonban igyekszem kedvesnek megtartani, mintsem kárörvendőnek, hiszen majd néz nagyokat, ha beleharap. Nem vagyok ám rosszindulatú, csak vicces megtréfálni másokat.
A hajamra tett megjegyzést se értem, hogy miért volnék préda tőle, elvégre Chucky is vörös hajú, igaz, ő egy baba, de Carrie is például. Vele tudok is azonosulni, őt is folyton bántották, egész addig, míg le nem mészárolt mindenkit. Na persze én nem tervezek vérfürdőt rendezni az iskolai bálon.. csak az ünnepi hangulat ragadt rám.
- Aaaa-ha - hagyom végül is annyiban, de egyelőre nem úgy tűnik, mint aki leakadna róla. - Dehogy vagyok ír! Csak mert pici vagyok és vörös a hajam, nem kell leprikónnak nézz! - Oldalba is bököm kicsit a műanyag késsel. De nem durván, csak úgy játékosan.
- Bolond vagy! A diákcsere program szólt ide. Meg itt van a néni.. mármint aaa kuzinom? Sigrid Sjölander. És hát gondoltam, megnézem, milyen itt Európa közepén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883720#post883720][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 17:55[/b][/url]

- Nem mondtad, csak annak néztél - pillantok még mindig rá laposan, csapásra készen tartva a játékkést, hátha újból meg kéne vele böknöm a srácot.
Persze ez már csak ilyen fenyegetőzés, újból nem próbálkoznék vele, mert legközelebb már valószínűleg elkapná a kezem, vagy máshogy védené ki könnyedén a merényletet. Én pedig amúgy se akarom bántani, hozzá vagyok szokva, hogy kapom az ívet, gúnyolnak, szavakkal illetnek, és ő is hiába tagadja, tudom én, hogy néz rám.
- Kirabolhatnak? Te mindig a legrosszabbra számítasz? Miféle hely ez? Nekem Nessie nem említette, hogy veszélyes lenne egyedül csatangolni - csodálkozok rá szavaira. Nem olyan nagy ez a település még, hogy szervezett bűnözés folyjon az utcáin, és embereket raboljanak el, vagy zsebeljenek ki.
- Pont ilyen..? - fogom meg és húzom magam elé egy tincsemet. - Nem hiszem, neki biztos szebb. Meg ő is tuti csinos.. nem úgy, mint én. De amúgy most milyen színű a haja, ha már nem vörös? És miért akarod kiverni a fejedből..? Annyira rossz volt? Nem tetszett? Nekem az enyém nem tetszik, de hiába festem be, nagyon hamar kikopik, vagy allergiás reakciót vált ki a fejbőrömből - kezdek locsogásba.
Már teljesen vissza sikerült a maszkba nyomkodni hajam, hogy csak alig látszódjon ki, de megjegyzése ellenére sem húzom az arcomba, mert elég fullasztó volt alatta.
- Már mondtam, hogy visszamegyek a suliba. Te meg el akartál kísérni.. nem? - nézek rá reménykedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883726#post883726][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 18:38[/b][/url]

Még hogy én vagyok paranoiás! Ő gondolja, hogy kirabolnak meg bántalmaznak az első sarkon, csak mert lány vagyok, vagy nem tudom...! Ennek ellenére mondjuk nem nagyon tiltakozom, mikor felajánlja, hogy elkísér, bár ha valóban paranoiás lennék, azt gondolnám, hogy ez egy trükk, és valójában ő az, aki valami sötét sikátorba visz majd, és mindenemet elveszi. Igazából.. nem volna nehéz dolga, ha jobban belegondolunk, és így nézzük, talán az sem túlzás, amit mondd. Na jó, legyen.
Kicsit félreértettem azt hiszem, mert nem a barátnője haját jött kiverni a fejéből, hanem a barátnőjét, aki már nem az. Csak valahogy nem sikerült a fordítóvarázsnak áthoznia a lényeget, azt hiszem. Az viszont egyenesen meglep, hogy szakított vele valaki, akinek hasonló színű haja van, mint nekem. Kis híján közlöm vele, hogy nekem eszembe se jutna dobni egy ilyen pasit, de szerencsére eddigre sikerül lakatot nyomnom a számra és már úgyis olyasmiről beszél, amire csak rázom a fejem. Mintha nem próbáltam volna ki már mindent!
- Bájitallal is próbálkoztam, de csak kihánytam. Nem tudom miért, de nagyon tiltakozik a testem attól, hogy megváltoztassam a hajam..
Ezen kesergek még egy picit, de míg visszaérünk a kastélyba, könnyedebb témákkal töltjük ki az időt.