Ádám
Takarodó után. Éjfél körül
Outfit

Régen elmúlt már a takarodó ideje, ilyenkor a diákságnak már az ágyban a helye, még a prefektusnak is, ha nincs beosztva éjjeli őrjáratra. Márpedig ma éjszaka nem a mi Linácskánk a soros, mégis kint kódorog, valahol a falu határában. Kérdezhetnétek, hogy miért, nagyon is jogosan. Aggodalomra semmi ok, nem kergült meg, vagy mégis? Ezt mindenki döntse el maga, egy biztos, hogy az idő lassan már éjfélre rúg, és a lány a temető bejáratánál leskelődik, pálcával a kezében. Sírrablásról, mumifikálásról szó sincs, de még csak az a helyzet sem áll fenn, hogy a szőkeség sírásó szeretne lenni, csak éppen találkozója van.
Romantikus enyelgés a hullák között? Áh, dehogy! Csak egy kis szabályszegés! Ádámmal még Madagaszkáron egyeztek meg, hogy felkeresik az ottani nyughelyet, azonban a találka elmaradt, ezért úgy határozott a két fiatal, hogy itt pótolják be a temetőlátogatást. Linának, a pubos este óta ez az első szabályszegése. Ő ugyanis jó kislány hírében áll, és ezen nem is akar változtatni, sőt, szeretne inkább a szürke kisegér szerepébe bújva meghúzni magát. Csak, hát a Teremtő fene nagy kíváncsisággal áldotta meg, és, mint tudjuk a kíváncsiság nagyúr.
  Ez hozta most is őt ide. Érdekli milyen egy sírkert éjfélkor, ki akarja deríteni, mit csinálnak a csontvázak az éjszaka közepén, hogy igazak-e a legendák és dajkamesék, melyek arról szólnak, hogy ez idő tájt az eltávozott lelkek visszatérnek, megtárgyalják ügyes-bajos dolgaikat, és ijesztgetik az erre tévedő élőket. Fél szemmel bekukucskál a csendes helyre, de semmi mozgást nem lát. Először megnyugtatja magát, hogy biztosan nincs is semmi élet odabent, amikor eszébe jut, hogy a különleges varázslatnak köszönhetően kívülről semmi nem látható abból, ami bent történik.
Az órájára pillant, még néhány perc, és kondul a harang, jelezve, hogy itt az éjfél. A lány reméli, hogy partnere is hamarosan megérkezik, mert bár hajtja a tudásvágy és a kíváncsiság, egyedül azért mégsem merészkedne be a temetőbe.

Ádám, a kísértő
Takarodó után. Éjfél körül
Outfit[/size

Kezd kissé pánikba esni. Mi lesz, ha Ádám mégsem jön el, és ő itt marad egyedül, és valami rémség kimászik a kerítésen és elkapja, és… bele sem mer gondolni, mi történne akkor. Enyhe hűvös fuvallatot hoz az esti szél, melynek hatására borzongás fut végig rajta, de nem a kellemes fajta. Lábai már kissé remegnek a félelemtől, néha-néha sandán hátrapillant, nem-e ki akar jönni a fenevad, és fel akarja őt falni. Persze, sehol semmi mozgás, elvégre a temető, mint mindig, ilyenkor is kihalt, de azért jobb félni, mint megijedni.
Karját dörzsölgetve gondol bele, mi is várja majd őket odabent: táncoló, visító halott menyasszonyok; lézer piros szemű zombik; átkokkal teli boszorkányok; kísérteni vágyó szellemek; vérszomjas vámpírok… Képzeletben már menekül is el a helyről, s ezt is tenné, ha nem gyökerezne földbe a lába a hangtól, mely a háta mögül érkezik. Szívverése felgyorsul, fél percig megfordulni sem mer. Nem is tudja eldönteni, hogy attól tart-e jobban, hogy egy prefektus áll a háta mögött, vagy attól, hogy az említett rémségek közül valamelyik. Végül erőt vesz magán, s szembenéz az ismeretlennel, aki természetesen nem más, mint Ádám.
-De, kéne…-Mosolyodik el kissé halványan, ami nem vethető a szemére, hiszen pillanatokkal ezelőtt még szívrohamot akart kapni.
Kissé meghökkenti a gondolat, hogy piknikezni fog épp egy temetőben, de jobban belegondolva nem is olyan vészes ez. Ha már szabályt szeg, csinálja rendesen. Táskájába nyúl, mely szokás szerint el van látva álcázott tértágító bűbájjal, és valahonnan a feneketlen mélységből egy termoszt húz elő.
-Én is készültem ám! Vaníliás tea, remélem, szereted.
Elvigyorodik saját magán, sosem fogja feladni, hogy a világon mindenkivel megszeretesse a vaníliát. Talán reménytelen küldetés ez, de a nagy dolgok mind annak látszanak először!
A sírkert felé pislog, arra gondolván, itt lenne az ideje a nagy áttörésnek, azaz ténylegesen át kéne lépni a kerítést, és kezdetét vehetné a nagy temetőőrjárat. Ádámra sandít, reméli, a fiú is hasonlóképp vélekedik.
-Akkor mehetünk?-Színpadias lassúsággal teszi meg a pár lépést az alacsony lécekig, teret adva rossz kislány énjének a tobzódásra. Magában még vissza is számol, majd meglépve a mérföldkövet, megdöbbenve tapasztalja, hogy a hely kihalt, és nyoma sincs az elképzelt borzadályoknak. Társára sandít, hátha ő elő tud állni valami logikus magyarázattal arról, hol késnek a szellemek, zombik, boszorkák és vámpírok.