36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. április 7. 22:22 | Link

Mary

Az ember azt hinné, hogy egy fárasztó nap után nagyon könnyű elaludni. Persze ez nem így van, legalábbis velem biztosan nem. Pedig ma este mindennél jobban vágytam arra, hogy elaludjak, és végre álmodhassak. Imádok álmodni, hiszen olyankor minden tökéletes, vagy legalábbis annak látszik, de én azzal is megelégednék. Sőt, igazából már az is elég lenne, ha nem lennék hulla fáradt.
Ilyen gondolatokkal hunytam le a szemem, már sokadszorra, de sehogy sem voltam képes elaludni. Folyton elkezdtem agyalni valamin, mindenféle teljesen értelmetlen dolgon. Össze-vissza forgolódtam, hátha találok olyan helyzetet, amiben el tudok aludni, de sajna nem jártam sikerrel. Ez így ment legalább fél órán keresztül, aztán meguntam, és mivel nem tudtam mit csinálni, kimentem a mosdóba.
Mikor visszaértem, leültem az ágyamra, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Abban biztos voltam, hogy nem fogok tudni elaludni. Ekkor átsuhant egy gondolat az agyamon. ~Mi lenne, ha kilógnék egy kicsit?~ A válasz persze az volt, hogy szuper lenne, mivel biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni, mást meg nem tudnék csinálni.
Teljes csöndben kezdtem el felöltözni. Legalábbis ez volt a tervem, csakhogy nem sikerült megvalósítanom. Ahogy a nadrágomat kerestem, ledöntöttem a gitáromat, ami az ágy mellett állt. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, aztán leültem az ágyamra.
Körbenéztem, hogy felébredt e valaki. Lagger és Adri aludt, de Mary az ágyában ült, és engem nézett.
- Én... Én csak... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam, mit mondhatnék. Aztán rájöttem, hogy nem egy idegenről van szó, hanem Maryről, szóval nyugodtan beavathatom.
- Igazából nem tudok aludni, úgyhogy arra gondoltam, kiszököm egy kicsit - mondtam suttogva, nehogy a többiek meghallják. - Esetleg velem jönnél? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
Rövid párbeszéd után eldöntöttük, hogy elmegyünk a bagolyfalvi temetőbe. Miután Mary felöltözött, kiléptünk a folyosóra. Olyan halkan sétáltunk, amennyire csak tudtunk, nehogy észrevegyen egy prefi. Már majdnem kint voltunk a kastélyból, amikor az egyik folyosón megpillantottam valakit. Rögtön rájöttem, hogy egy járőröző prefi lehet, így intettem Marynek, hogy bújjunk el az oldalfolyosón. Így is tettünk, és vártuk, hogy elmenjen valamerre a járőröző. Mikor elsétált mellettünk, igyekeztem minél jobban a falhoz lapulni. Szerencsére nem vett minket észre.
- Huh, ez meleg helyzet volt - suttogtam Marynek. - Szerencsénk volt.
Mikor kiértünk a kastélyból, kissé felszabadultabbak lettünk.
- Itt már nem fognak elkapni - mosolyogtam szobatársamra. Kezdtem egészen felvidulni, hiányzott már egy kis kaland az életemből. Amióta az iskolában vagyok, még sosem szegtem úgy igazán meg a házirendet. Na jó, ott volt az a padlásos eset, meg a könyvtárszobába tett látogatásom Laggerrel, de ez most más, hiszen akkor a házunkon belül maradtam, most viszont koránt sem.
Rövid séta után el is értünk a temetőhöz. Egy pillanatig haboztam, mielőtt beléptem, hiszen hallottam már ezt-azt a helyről, de mivel kintről nem lehet megállapítani, hogy igazak e a híresztelések, kénytelen voltam magam utánajárni.
- Menjünk - mondtam Maryek bátorításképpen, bár inkább saját magamnak szólt. Végül erőt vettem magamon, és lassan beléptem, Maryvel az oldalamon.
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 8. 00:10 | Link

Manó

A nap fárasztó volt, és nem csak Marynek. Ezen oknál fogva a lányok hamar ágyba bújtak, hogy kipihenjék a fáradalmakat, és másnap újult erővel vágjanak neki a tennivalóknak. Mary is így tett, azzal a különbséggel, hogy nem aludt. Szeretett gondolkodni elalvás előtt "az élet nagy dolgain", amire volt ideje, hisz eleve később szokta elnyomni az álom a többieknél. Ezen a napon azonban a szokásosnál is jobban kidőlt, ezért reménykedett benne, hogy hamarabb alszik bele az elmélkedésbe mint máskor. Ez azonban nem volt így. Lefekvés előtt képes lett volna állva elaludni - amire őszintén szólva már volt példa, és nem is támaszkodott épp semminek, csak állt a fürdőszoba közepén -, de mihelyt ágyba zuhant, az álom fokozatosan kezdett kilábalni szeméből. Nem régen feküdt ott, és már egyáltalán nem volt álmos. Meg se moccant, szoborhoz méltón hallgatózott. Érzékelte is, ahogy Manó és Lagger irányában valaki nyugtalanul alszik, s kis idő elteltével azt is megállapította, melyikük. Körülbelül félóra múlhatott el, mikor Manó kikelt az ágyból, hogy a mosdó felé vegye az irányt. Nem rég jött ki, és máris járkálni kezdett, kutakodni - feltehetőleg ruhák után. Mary egyszer csak egy döndülésre lett figyelmes, és rögtön fel is ült az ágyban, hogy lássa mi történt.
Mikor látta, hogy csak a gitárt döntötte fel Manó, megkönnyebbült. Szemeit kezdte törölgetni, és mikor újra szobatársa irányába nézett, látta, hogy az előbb említett vöröske épp felé fordítja a fejét. A szabadkozás előjeleire csak kíváncsian tekintett a lányra, a következő mondataira csak széles vigyor terült szét arcán.
- Rendben, maximálisan benne vagyok! - pattant ki az ágyból lelkesen, pontosabban állt fel, és rugaszkodott el róla a szekrény irányába. Mezítláb volt, így a lányok nem hallhattak csattanást, puhán érkezett. Kikapkodta a szekrényből az első tréningnadrágot, vastag kapucnis pulcsit, és túrára alkalmas félcipőt. Miután felöltötte az előbbi öltözéket, feltúrta a szekrényt és fiókot, mire talált magának egy hajgumit. ~ Megvagy te kis szökevény! ~ Miután kész volt, elindultak, hogy a temetőbe vegyék az irányt, amit előzetesen megdumáltak. Elvégre ha már úgyis kiszöknek az éjszaka közepén, menjenek olyan helyre, ami éjszaka a legérdekesebb.
Hamar ki is értek a körletből, és végigkommandóztak a folyosókon. Már nem sok kellett hogy kiérjenek, mikor egy prefi haladt el az utuk mentén, és a lányok elbújtak egy mellékfolyosón. Mikor elmúlt a "veszély", tovább haladtak, s immár zökkenőmentesen értek ki a kastélyból.
- Az ám! Na, iszkoljunk, tuti ne kapjanak el... - mosolygott ő is.
El is indultak Bogolyfalva irányába. Mary még nem is volt itt ilyen sötétben. Gondolt rá, hogy világít pálcájával - amit épp az utolsó pillanatban kapott el, talán Manó nem is tudja, hogy nála van -, de elvetette az ötletet. Lehet, hogy a prefik a suliban járőröznek, de a tanárok erre is lakhatnak, és az se lenne jó, ha más Bogolyfalvi lakosok kiszúrnák, hogy hol mászkálnak ilyenkor. Meg azért látják, merre mennek, ami pont elég...
- Oké! - bólintott, majd egymás oldalán beléptek a temető kapuján.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2013. április 27. 15:23 | Link

Maia & Mary

Döme duzzogva baktatott a sírok között, a temető széle felé tartott a kedvenc sírkövéhez, amely mellett egy magányos szomorú fűz állt. Ott volt a "titkos búvóhelye", ahová elvonulhatott a szülei és mindenki más elől. Odaérve játszi könnyedséggel mászott fel a kőre, majd onnan a fára, elhelyezkedett két vastag ág találkozásánál és a levelek közül a kastély irányába pislogott. Mindig is nagyon szeretett volna elmenni oda, a többi gyerekkel lenni, még ha tudta is, hogy idősebbek nála. A temetőben nem sok pajtása akadt, ezt a hiányt semmi nem pótolhatta. Merengve nézte a kastély sötét sziluettjét, amikor emberek közeledését hallotta az utca felől. Helyezkedett egy kicsit, kijjebb mászott az ágon, és hamarosan meg is pillantott két lányt, ahogy egyenesen bemasíroznak a temetőbe. Egy pillanat alatt elfelejtette a korábbi sértődöttségét, és kíváncsian figyelte a  lányokat, amíg ki nem sétáltak a látóköréből. Gyorsan lekászálódott a fáról, és hangtalanul a lányok után iramodott, akik egészen addig nem is látták meg őt, míg látszólag a semmiből, hirtelen előttük nem termett. Egy vézna, kockás inget és szövetnadrágot vieslő, hófehér bőrű, kócos fekete hajú, 7 éves forma fiúcska.
- Sziasztok! Döme vagyok. Játszotok velem? - kihúzta magát, igyekezett megnyerni magának a lányokat és a hatás kedvéért még hatalmas, csillogó kiskutyaszemeket meresztett rájuk. Legalábbis annak szánta, de fekete, üveges gombszemével nem tudta kivitelezni a dolgot. Nagyon szerette volna, ha itt maradnak vele, és játszótársai lesznek.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. április 29. 21:27 | Link

Mary


Ahogy beléptünk a kapun, rögtön megéreztem a hely kissé furcsa, kísérteties hangulatát. Mindig is kedveltem az ilyesmit - mármint a borzongató hangulatot -, viszont most örültem, hogy nem vagyok egyedül. Bevallom, először kicsit megijedtem, de mivel Mary is velem volt, hamar elmúlt a félelmem.
- Szuper ez a hely - fordultam szobatársam felé, immár teljesen megnyugodva. - Menjünk tovább! - mosolyogtam rá.
Ahogy egyre beljebb haladtunk, úgy éreztem, mintha valaki figyelne, de megpróbáltam elhessegetni a zavaró gondolatot, és nyugodtan sétálni. Már egészen bent jártunk a temető belsejében, amikor hirtelen egy kisfiú ugrott elénk. Annyira megijedtem, hogy szinte szívrohamot kaptam - még sikítottam is -, de legalább megszűnt az a furcsa érzés.
- Szia! - köszöntem neki félénken. - Én Maia vagyok.
Egy kicsit haboztam, hogy maradjak e játszani vele, vagy esetleg fussak el, ahogy csak bírok. Ránéztem Maryre, és mivel úgy láttam, nem lenne ellenére, végül egy sóhajtás kíséretében válaszoltam.
- Persze, szívesen. - Még mosolyogtam is, pedig egy kicsit még mindig ijedt voltam. Mondjuk, csak azért, mert meglepődtem, hiszen a fiú szerintem akkor sem tudna nekünk ártani, ha akarna. Na, nem mintha annyira akarna...
- Mit játszanál szívesen? - kérdeztem, kicsit lehajolva, hogy az arcom Döme arcával egy vonalba essen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa