36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 2. 16:57 | Link

Nessi


Amint megérkeztünk, döntöttem. Minek titkoljam el, hogy jelenleg még haza sem tudok menni? Miért mondtam azt, hogy kezdett megromlani a viszonyom a szüleimmel? Az enyhe kifejezés. Túlságosan is enyhe. A francba is, miért vagyok én ilyen. Kész, vége. Nessi előtt nem fogok titkolózni. De, mégis. Fogok előtte. Fogok. Vagy ne tegyem? Te jóságos ég, mit tegyek? Nem tudok semmit sem tenni. Magamra vagyok maradva. A szüleim minden erőjükkel megfogják akadályozni, hogy ide járjak. Viszont ott van a londoni széf. Igen, ez most nem lényeges. Hazudtam neki azzal kapcsolatban, hogy nincs honvágyam. Rettentően hiányzik a kert, Hiányoznak a tyúkok, hiányzik dédi. Elég sok minden hiányzik. Ezt nevezik honvágynak. Ha jól tudom. Elmondok neki mindent, kész, vége. Leülök az egyik közeli, gazzal teli sírra és elkezdem leszedni a sírkőről a füvet. Majd ránézek Nessire.
- Ismerős. Konkrétan haza sem mehetek, mert akkor anyáék rögtön kivesznek a suliból, hogy valami mugli bentlakásos iskolába írassanak át. Utálják, gyűlölik, hogy boszorkány vagyok. Átokként élik meg. Nem szeretik a mágiát. Mikor kiderült, hogy boszi vagyok, megváltozott minden. Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt. Hogy gyűlölnek a szüleim. Hogy miattuk semmit sem tudok a dédnagymamámról. Hogy ez van - az utolsó pár mondatnál már sírok. Tudom, hogy mi van a sírra írva. Egy ősöm neve. Tessék, ez van. A boszorkányság mindent elrontott. Lehetne egy boldog életem, de nincs. Helyette a jövőm miatt kell aggódnom. Apáék csak a kettejük érdekeit nézik. Büszkék magukra és a származásukra, ha nem tekintjük a mágusokat benne. Hiába lehetne vissza vezetni a XIII. századig a családfámat, nem teszik, mert akkor a mágiát is megtalálnák benne. A sírfán egy bizonyos Tüszőfűi Elizabeth, 1500-1550 van. A sírást abba hagytam.
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 30. 21:19 | Link

Lillő



    Megvetette lábait és kihúzta magát a leány, amint a megszentelt földbe süllyed cipője orra. Elégedett volt, legalábbis annak érezte magát, hajába belekapott a késő délutáni szél, az idő egyre lejjebb kúszott a hőmérsékleti létrán.
 Lanetta mellett szorosan ott állt Lillő is. És a lány azonnal kiszúrta, hogy társa habár testileg mindenképpen, fejben mégis mintha máshol lenne, és nem a temető közepén. Valamin agyalt, törte barna fejét, de nem szólt, még csak meg se mukkant, és Lanetta egyre aggodalmasabb pillantásokat vetett felé.
Lillő egészen egy sírig sétált, céltudatosan, mintha tudná az utat, aztán leült és az idő rágta kövön tanyázó növényeket kezdte tépkedni. Azután végre megeredt nyelve.
   Az ezüst hajú lány némán hallgatta a történetet tisztes távolságból szemlélve a mesélőt. Nem volt jártas a vigaszok nyújtásában, nem tudta, ha egy ember elkezd sírni mit kéne tenni. Ilyenkor talán a legjobb elfutni, kihátrálni, eltűnni.
Lábai lassan életre keltek, a meglepetés amit egy síró lány okozott, kezdett felszívódni Lanettában, és óvatosan maga is helyet foglalt a hideg kövön hátulról átölelve Lillőt.
- ne sírj - hangja halk volt és kedvesen csengett. Mint a gesztus is, melyet az előbb művelt - a szüleid biztos nem utálnak. Talán csak féltenek. Lehet azt akarják, hogy minden olyan legyen mint régen. Mikor együtt volt a család, és átlagosnak nevezhettétek magatokat. A mágiát pedig még szép, hogy utálják, ha az én lányomat szakítaná el tőlem, én is utálnám. De bele fognak nyugodni. Biztos, hogy végül rájönnek, hogy önzők voltak, és azt fogják tenni ami neked a legjobb. Az idő sok mindenre gyógyír, lehet ezt is orvosolni tudja - halkan beszélt, próbálta elővenni azt a hangját, mely leginkább hasonlított egy kedves és törődő lány hangjára.
Közben félkézzel elengedte társát és egy apró, hófehér virágért nyúlt, melyet letépve Lillő barna sörényébe igazított és elégedetten szemlélte munkáját.
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 13. 18:02 | Link

Nessi

Hallgatom Nessit. Igaza van. Lehet, hogy csak féltenek. Előfordulhat. De akkor is! Nem kellene így viselkedniük. Lehetnének rendes, megértő szülők, kik nem féltik annyira a gyereküket, hogy megutálják. Lehetnének olyanok, akik hagyják kibontakozni a gyereküket. Nem pedig megfenyegetni. Lehetne az is akár, hogy segítenek, nem pedig hátráltatnak. Lehetne sok minden. Hátha. Hátha az idő begyógyítja az egészet. Hátha jó lesz minden. Bár nem bízok ebben annyira. Jobban hinném el azt, hogy unikornisok potyognak az égből, amik szivárványt hánynak, mint azt, hogy anya és apa belenyugszik abba, hogy boszi vagyok. De tényleg. Sokkal jobban hinném el. Még abban is jobban hinnék, hogy Isten létezik, pedig egyszer a falusi papnak mondtam, hogy nem hiszek Istenben. Igen, képes voltam rá. És ami azt illeti, eléggé jól esett kimondani. Ő tiszteletben tartja, hogy ne hiszek, cserébe én meg tiszteletben tartom azt, hogy ő hisz benn.
Lehunyom a szemeimet, hagyom, hogy a kis szellő fújkálja a hajamat. Nem fázok, de nem is baj. Elég meleg van még. Viszont hamarosan, majd októberben előkerül a cipő is. Anyáék most mit csinálhatnak? Nagy eséllyel valami puccos helyen vannak, miközben megpróbálnak minél kevesebbet mondani rólam. Vagy épp a gyámhivatalnál, bár ott nem lenne szerencséjük. Amíg meg nem hal Dédi, addig nem leszek velük. Addig nem kapják meg a felügyeleti jogot. Szerencsére Dédinek jók a kapcsolatai ott. Már nem sírok. Rátekintek Nessire.
- Tudod, mikor megismertelek, nem gondoltam, hogy ez lesz. Hogy lesz egy barátnőm, ki megvigasztal. Hogy lesz egy barátnőm, akinek elmondhatom a bajaimat. Épp ezért örülök, hogy vagy. Ha te nem lennél, lehet, hogy már beadtam volna a derekamat. Épp ezért, remélem mindig ilyen jó lesz a kapcsolatunk. Hogy nem fogunk nagyon összeveszni. Hogy nem fogunk megharagudni egymásra. Oké? - Kérdezem halkan tőle. Jó érzés az a tudat, hogy számíthatok rá. Nagyon jó érzés.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. október 13. 18:03
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa