Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát. A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál. Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve. Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
Ádám Takarodó után. Éjfél körülOutfitRégen elmúlt már a takarodó ideje, ilyenkor a diákságnak már az ágyban a helye, még a prefektusnak is, ha nincs beosztva éjjeli őrjáratra. Márpedig ma éjszaka nem a mi Linácskánk a soros, mégis kint kódorog, valahol a falu határában. Kérdezhetnétek, hogy miért, nagyon is jogosan. Aggodalomra semmi ok, nem kergült meg, vagy mégis? Ezt mindenki döntse el maga, egy biztos, hogy az idő lassan már éjfélre rúg, és a lány a temető bejáratánál leskelődik, pálcával a kezében. Sírrablásról, mumifikálásról szó sincs, de még csak az a helyzet sem áll fenn, hogy a szőkeség sírásó szeretne lenni, csak éppen találkozója van. Romantikus enyelgés a hullák között? Áh, dehogy! Csak egy kis szabályszegés! Ádámmal még Madagaszkáron egyeztek meg, hogy felkeresik az ottani nyughelyet, azonban a találka elmaradt, ezért úgy határozott a két fiatal, hogy itt pótolják be a temetőlátogatást. Linának, a pubos este óta ez az első szabályszegése. Ő ugyanis jó kislány hírében áll, és ezen nem is akar változtatni, sőt, szeretne inkább a szürke kisegér szerepébe bújva meghúzni magát. Csak, hát a Teremtő fene nagy kíváncsisággal áldotta meg, és, mint tudjuk a kíváncsiság nagyúr. Ez hozta most is őt ide. Érdekli milyen egy sírkert éjfélkor, ki akarja deríteni, mit csinálnak a csontvázak az éjszaka közepén, hogy igazak-e a legendák és dajkamesék, melyek arról szólnak, hogy ez idő tájt az eltávozott lelkek visszatérnek, megtárgyalják ügyes-bajos dolgaikat, és ijesztgetik az erre tévedő élőket. Fél szemmel bekukucskál a csendes helyre, de semmi mozgást nem lát. Először megnyugtatja magát, hogy biztosan nincs is semmi élet odabent, amikor eszébe jut, hogy a különleges varázslatnak köszönhetően kívülről semmi nem látható abból, ami bent történik. Az órájára pillant, még néhány perc, és kondul a harang, jelezve, hogy itt az éjfél. A lány reméli, hogy partnere is hamarosan megérkezik, mert bár hajtja a tudásvágy és a kíváncsiság, egyedül azért mégsem merészkedne be a temetőbe.
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2015. augusztus 21. 14:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=507567#post507567][b]Losonczy Alina - 2015.08.21. 14:39[/b][/url] Ádám Takarodó után. Éjfél körülOutfitRégen elmúlt már a takarodó ideje, ilyenkor a diákságnak már az ágyban a helye, még a prefektusnak is, ha nincs beosztva éjjeli őrjáratra. Márpedig ma éjszaka nem a mi Linácskánk a soros, mégis kint kódorog, valahol a falu határában. Kérdezhetnétek, hogy miért, nagyon is jogosan. Aggodalomra semmi ok, nem kergült meg, vagy mégis? Ezt mindenki döntse el maga, egy biztos, hogy az idő lassan már éjfélre rúg, és a lány a temető bejáratánál leskelődik, pálcával a kezében. Sírrablásról, mumifikálásról szó sincs, de még csak az a helyzet sem áll fenn, hogy a szőkeség sírásó szeretne lenni, csak éppen találkozója van. Romantikus enyelgés a hullák között? Áh, dehogy! Csak egy kis szabályszegés! Ádámmal még Madagaszkáron egyeztek meg, hogy felkeresik az ottani nyughelyet, azonban a találka elmaradt, ezért úgy határozott a két fiatal, hogy itt pótolják be a temetőlátogatást. Linának, a pubos este óta ez az első szabályszegése. Ő ugyanis jó kislány hírében áll, és ezen nem is akar változtatni, sőt, szeretne inkább a szürke kisegér szerepébe bújva meghúzni magát. Csak, hát a Teremtő fene nagy kíváncsisággal áldotta meg, és, mint tudjuk a kíváncsiság nagyúr. Ez hozta most is őt ide. Érdekli milyen egy sírkert éjfélkor, ki akarja deríteni, mit csinálnak a csontvázak az éjszaka közepén, hogy igazak-e a legendák és dajkamesék, melyek arról szólnak, hogy ez idő tájt az eltávozott lelkek visszatérnek, megtárgyalják ügyes-bajos dolgaikat, és ijesztgetik az erre tévedő élőket. Fél szemmel bekukucskál a csendes helyre, de semmi mozgást nem lát. Először megnyugtatja magát, hogy biztosan nincs is semmi élet odabent, amikor eszébe jut, hogy a különleges varázslatnak köszönhetően kívülről semmi nem látható abból, ami bent történik. Az órájára pillant, még néhány perc, és kondul a harang, jelezve, hogy itt az éjfél. A lány reméli, hogy partnere is hamarosan megérkezik, mert bár hajtja a tudásvágy és a kíváncsiság, egyedül azért mégsem merészkedne be a temetőbe.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 offline RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Írta: 2015. augusztus 25. 22:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=509412#post509412][b]Podmaniczky Ádám - 2015.08.25. 22:43[/b][/url] Alina, a rossz kislány
Nem vagyok normális, hogy ilyenekbe fogok, viszont a jó buli az jó buli valljuk be, és nincs is annál jobb, mint egy levitás prefektust belevinni a rosszba. Kiskölyökként, amikor még csak a nővéreim meséltek erről a helyről, úgy képzeltem el a levitás prefiket, mint akik jobban tudnak mindent, mint a tanárok. Szigorú arcúak, és nem tűrnek ellentmondást, ha te mondjuk máshogy értelmezed a szabályokat. Erre tessék, épp most viszek bele egyet a bűnbe. Höhöhö. A gondolatra elvigyorodva érkezem meg, a szöszke lány haja messziről világít. Nincsenek már azok a forró éjszakák, és ez nem is Madagaszkár. Viszont legalább annyira izgalmas lehet, főleg, ha valaki ránk talál a sok elföldelt arc között. Nem tudom, hogy mivel lehet kimagyarázni azt, hogy mit is keresünk mi itt ilyenkor. Az első lépéseim a hideg éjszakába álmatagok voltak, kilenc órát dolgoztam, vannak újak is a cukrászdába, és vannak olyanok, akiket elbúcsúztattunk, mert vagy férjhez mentek, vagy gyerekük születik. A lényeg, hogy teljesen kicserélődünk lassan, amit persze én nem bánok, hiszen folyton történnek izgalmak, és amíg a minőség állandó, sőt javuló, addig baj nincs. Érzem, ahogy haladok előre, úgy leszek egyre izgatottabb. - Ejnye kisasszony, ilyenkor már ágyban lenne a helyünk. Halkan, de érthetően beszélek, nem akarom én már az elején felverni a holtakat. Rengeteg elképzelésem van, milyen lehet eltölteni egy éjszakát a temetőben, és a legtöbb elég beteg. Például a semmiből előbukkanó idős asszony, hosszú fekete ruhában, holt szemekkel, hideg, hosszú ujjakkal. Pedig amióta itt vagyok, nem is láttam egy horrort se. Talán ez a baj, ezért jutnak eszembe ilyen képtelen őrültségek. - Hoztam nasit, remélem szereted őket. Felemelem a kezembe lévő zacskót, amibe édes és sós sütemények is el vannak csomagolva. Ezért is jó a cukrászdába dolgozni. Az esti maradékot büntetlenül el lehet vinni, hiszen minden hajnalban új adag készül.
|
|
|
|
Losonczy Alina INAKTÍV
Mikulikánus<3 | Linzerke^^ offline RPG hsz: 220 Összes hsz: 3263
|
Írta: 2015. augusztus 26. 20:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=509610#post509610][b]Losonczy Alina - 2015.08.26. 20:09[/b][/url] Ádám, a kísértő Takarodó után. Éjfél körülOutfit[/sizeKezd kissé pánikba esni. Mi lesz, ha Ádám mégsem jön el, és ő itt marad egyedül, és valami rémség kimászik a kerítésen és elkapja, és… bele sem mer gondolni, mi történne akkor. Enyhe hűvös fuvallatot hoz az esti szél, melynek hatására borzongás fut végig rajta, de nem a kellemes fajta. Lábai már kissé remegnek a félelemtől, néha-néha sandán hátrapillant, nem-e ki akar jönni a fenevad, és fel akarja őt falni. Persze, sehol semmi mozgás, elvégre a temető, mint mindig, ilyenkor is kihalt, de azért jobb félni, mint megijedni. Karját dörzsölgetve gondol bele, mi is várja majd őket odabent: táncoló, visító halott menyasszonyok; lézer piros szemű zombik; átkokkal teli boszorkányok; kísérteni vágyó szellemek; vérszomjas vámpírok… Képzeletben már menekül is el a helyről, s ezt is tenné, ha nem gyökerezne földbe a lába a hangtól, mely a háta mögül érkezik. Szívverése felgyorsul, fél percig megfordulni sem mer. Nem is tudja eldönteni, hogy attól tart-e jobban, hogy egy prefektus áll a háta mögött, vagy attól, hogy az említett rémségek közül valamelyik. Végül erőt vesz magán, s szembenéz az ismeretlennel, aki természetesen nem más, mint Ádám. -De, kéne…-Mosolyodik el kissé halványan, ami nem vethető a szemére, hiszen pillanatokkal ezelőtt még szívrohamot akart kapni. Kissé meghökkenti a gondolat, hogy piknikezni fog épp egy temetőben, de jobban belegondolva nem is olyan vészes ez. Ha már szabályt szeg, csinálja rendesen. Táskájába nyúl, mely szokás szerint el van látva álcázott tértágító bűbájjal, és valahonnan a feneketlen mélységből egy termoszt húz elő. -Én is készültem ám! Vaníliás tea, remélem, szereted.Elvigyorodik saját magán, sosem fogja feladni, hogy a világon mindenkivel megszeretesse a vaníliát. Talán reménytelen küldetés ez, de a nagy dolgok mind annak látszanak először! A sírkert felé pislog, arra gondolván, itt lenne az ideje a nagy áttörésnek, azaz ténylegesen át kéne lépni a kerítést, és kezdetét vehetné a nagy temetőőrjárat. Ádámra sandít, reméli, a fiú is hasonlóképp vélekedik. -Akkor mehetünk?-Színpadias lassúsággal teszi meg a pár lépést az alacsony lécekig, teret adva rossz kislány énjének a tobzódásra. Magában még vissza is számol, majd meglépve a mérföldkövet, megdöbbenve tapasztalja, hogy a hely kihalt, és nyoma sincs az elképzelt borzadályoknak. Társára sandít, hátha ő elő tud állni valami logikus magyarázattal arról, hol késnek a szellemek, zombik, boszorkák és vámpírok.
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3 offline RPG hsz: 184 Összes hsz: 1519
|
Írta: 2015. augusztus 28. 13:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=510053#post510053][b]Podmaniczky Ádám - 2015.08.28. 13:14[/b][/url] Alina, a vanília lánykaLátom rajta, hogy azért egy kicsit megijedt, és emiatt akaratlanul is mosoly húzódik a számra. Tudom nem szép örülni ezen, de nekem okozott egy félpercnyi vidámságot. Nem mintha alapjáraton ne lennék vidám. Csak szeretem azokat a pillanatokat, amik plusz vidámságot okoznak. Ez is egy ilyen pillanat. - Naná, hogy imádom. A múltkor, amikor otthon jártam, anyukám pont vaníliás teával kínált. Az elején furcsán néztem rá, hiszen eddig nálunk csak gyümölcsteát lehetett inni, azt viszont kötelező jelleggel. Most meg itt ez az új őrület. Aztán megkóstolta, és egyszerűen isteni volt. Annyira, hogy azóta, ha csak tehetem, iszok, mert hoztam magammal egy dobozzal, aminek ki kell húznia addig, amíg megint haza nem megyek. - Menjünk. Határozottan, talán egy kicsit izgatottan is jelentem ki, hiszen az egész hely valahol mélyen izgatottsággal tölt el. Imádom a képregényeket és a krimiket, szóval most, mint valami rejtett képességekkel rendelkező szuperhős indulok el, hogy felfedezzem, mit is rejt a sötétség. Oké, van bennem egy nagy adag félsz is, de nem fogom kimutatni, csak azért sem. Nem, és kész. Én most nagyon hős vagyok, és mint olyan, mozdulataimban is látszó figyelmességgel óvom a mellettem sétáló lányt. - Na és, számíthatunk egy rokonod szellemére itt? Érdeklődöm, miközben befelé haladunk a kis úton. Nekem biztosan nem, olyan varázstalan az egész famíliám, hogy még. Az is lehet, hogy az egész család nekünk gyűjtögette a kis mágiaszeleteit, mert az is ritka, hogy egy tisztán mugli családban mind a négy gyerek varázsképességeket szerezzen. Persze eltérő a képességünk, a legnagyobb szeletet, nem meglepő módon Andine harapta, aztán Anna és én, Ayva pedig elég minimálisan, de ő nem is bánja, hiszen elméleti tanulmányokat folytat. Ez az egész arra jó csupán, hogy ha akar, ide is visszatérhet.
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 811 Összes hsz: 1286
|
Írta: 2015. augusztus 29. 13:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=510392#post510392][b]Mesélő - 2015.08.29. 13:23[/b][/url] Ádám és Alina
Nos, vázoljuk fel a helyzetet. Két fiatal, éjfél körül, egy temetőben barangolgatva... hát mi ez, ha nem kihívás a sorsnak? Az arcába ordítanak minden tettükkel, ahogy horrorfilm szereplőkként viselkednek és nem mutatják félelmüket nagyon, bátrak, belevágnak a dologba. Ellenkeznek, elnyomják agyukban az őket életben tartó, ősi ösztönöket, mondjuk a félelmet, a borzongást, ami vissza, a kastély felé üldözné őket. Erre a hívásra pedig a sors nem tud nem válaszolni. A temető nyugodt, álmos csendje hirtelen megváltozik. A békességet sugárzó hely levegője hirtelen fagyos lesz. Nem olyan hideg, amit az ember a bőrével érzékel, sokkal inkább, ami belülről hűti le őt és rossz előérzetet kölcsönöz nekik. A két fiatal érzékei kiélesednek, és mintha furcsa hangokat hallanának a temető távolabbi részéről. Nehezen megállapítható, milyen hang lehet. Egy apró ág reccsen, egy kis kőcsikorgás, mégis van mellette még valami. Egy lassú, vontatott hang, ütemesen ismétlődve. A sötét miatt egyelőre Ádám és Alina nem látnak semmi mozgást, hiába meresztik a szemüket, de ha nem figyelnek fel a dolgokra, illetve ha közelebb mennek... még bármi megtörténhet.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|