37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 11. 21:48
 | Link
Éppen a temető felé sétálgattam, miközben a hétvégét élvezve emberi ruhát viselve jártam Bogolyfalva utcáit. Nem igazán tudtam mit kezdjek magammal, az unalom egyre inkább erőt vett rajtam. Az egyik könyvtári könyvben találtam egy rosszcsont-pakk feliratú cetlit, de nem volt kin kipróbálnom eddig. Közben már rám esteledett, de nem lassítottam, tollal, és kis fekete noteszommal, meg a cetlivel, amit a füzet elejébe ragasztottam a táskámban haladtam a temető felé. Egyszerűen léptem át a kis kerítést, és máris körül vett az a kellemesen nyugodt, borzongató aura, amit annyira szeretek az éjjeli sírkertben. Ahogy leültem kedvenc kis sírocskámra, és figyeltem az elhaladó embereket, egyszerre azt vettem észre, hogy egy lány erre halad. Úgy helyezkedtem, hogy semmiképpen se láthasson meg, ha bejön, majd sírgyalázásba fogtam.
- Insidiae!
Mondtam, miközben határozott pálcamozdulattal a sírra böktem. Így én láthatta őt, azonban én észrevétlen maradtam. Tökéletes. Már csak annyit kellett tennem, hogy megvárom bejöjjön, és végre feldobhatom magamat az unalom után.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2015. augusztus 11. 22:47 | Link
A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Mivel Madagaszkáron a temetői kitérőm nem igazán úgy sült el, ahogy szerettem volna, így amikor hazaértünk elhatároztam, hogy a helyi temetőbe megyek majd kikapcsolódni. No, igen. Elhiszem, nem tartasz százasnak, se ötvenesnek. Én sem tartottam soha normálisnak magamat, még a varázslóvilágban sem, amit köbö április óta ismerek. Na mindegy.
Amint haza huppant a suli, felvergődtem az Eridon toronyba, mert hát azért le kellett pakolnom meg minden. Akkor terveztem szét nézni a faluban, de Lazriellel találkoztam, így inkább elhúztunk rajzolni és festeni. Halasztottam a tervet. Máig tudtam tolni, halasztani ezt a temetőlátogatást, amíg a ma esti vacsora közben be nem kattant egy ötlet. ~ Mi lenne, ha most vacsi után zúznék el oda? Úgy is péntek van, holnap pedig nincs tanítás, és ha szerencsém lesz, egy prefi-bubus sem fog a falu határánál mászkálni este tíz előtt. Addigra meg igyekszem visszatolni a valagamat a KHba. ~
A vacsi végeztével felcammogtam a toronyba, ahol felvettem a bakancsom, és a megbűvölt fejhallgatómat az mp4em társaságában. Fel voltam szerelkezve, már csak a pálcám hiányzott. Kész. Becsúsztattam a pulcsim ujjába, ami rajtam volt, így ha szükségem lesz rá, elég lesz csak a kezembe csúsztatni. Tökre olyan volt, mint az Assasins Creedben az a rejtett tőr az assasinoknál. Menő voltam. Átvágtam a nyüzsgő klubházon, és lefelé suhantam a bejárathoz, onnan meg a temetőbe.
Az mp4em már javában üzemelt, mire a temetőbe értem. Még soha nem jártam itt, pedig már párhónapja Bagolyfalván tanultam a tanodában, de úgy voltam vele, hogy mindent ki kell próbálni. Egyre beljebb értem a sírkertbe, amikor kiszúrtam magamnak egy üres, jelöletlen sírt. Tökéletes volt arra, hogy elmélkedjek az aznapi vacsoráról, és hogy milyen lehet tündéreket kergetni a víz alatt, esetleg milyen menő lehet szirénnek vagy főnixmadárnak lenni.
Le is dobtam magamat, a fejem követte a dalok ritmusát, lehunyt szemekkel próbáltam elmélkedni az élet nagy kérdésein. A zenén kívül semmit sem hallottam. Csak én voltam, és a zene meg.. a temető.
- A fű, miért fű? Miért nem inkább fú vagy fí?- motyogtam magamban az első kérdésem, ami az eszembe jutott.
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 11. 22:59
 | Link
Na, erre igazán nem számítottam. A lány nemes egyszerűséggel egy mp4-el a fején elfeküdt egy síron. Akkor gáncsbűbáj kizárva. A varázslatokat már régen memorizáltam, így csak végig kellett pörgetnem az agyamban a listát, hogy találjak valami megfelelőt. Mindegyikhez a figyelme kellene, vagy legalább az, hogy ne csak ott feküdjön. De a zene most hasznomra volt, hiszen nem hallhatta, ahogy varázsolni kezdek. Pont háttal volt nekem, így kiegyenesedtem, és rámutattam a mellette lévő sírra, majd apró lángjelet rajzoltam a légbe. Egy egyszerű obeliszk jelölte, nagyjából olyan magas, mint én. Egy kicsit talán magasabb.
- Capillux!
Suttogtam magam elé, majd ezt megismételtem szinte minden sírral a lány körül, egyet kihagyva, a temető belseje felé. Arra akartam terelni. Kicsit vártam, majd a kis lobogó lángokra koncentrálva, újra meglendítettem a pálcámat.
- Trullus!
Az újabb varázslat átszínezte a lángokat, izzó kékre. Most már elég ijesztőnek találtam a dolgot, vagy legalábbis elég figyelemfelhívónak. Nem tudom, hogy egy átlagember mitől érez félelmet. Én személy szerint nem szoktam érezni, de talán a lánynak ennyi elég, hogy az általam kijelölt irányba menjen. Ha nem, akkor kénytelen leszek ellökni a zenekészüléket noszogatásként.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2015. augusztus 12. 00:06 | Link
A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Már majdnem ott tartottam, hogy a fahangommal kornyikálni kezdtem a dalszöveget. Kinyitottam a pislogóimat, és... mintha valami nem stimmelt volna. A fejem ritmusra mozgatását abba hagytam. Nem elmélkedhettem tovább mindenféle jött-ment hülyeségen ami megfordult a buksimban.
Körbenéztem, több lángocska ott lebegtek a sírok felett, kivéve egy helyen. Ott üres volt. Olyan volt, mintha én körülöttem lebegett volna mind. Kérdőn felhúztam az orromat, szemöldökömet, hogy mégis mi a retek folyt ott. Nem értettem, viszont amikor a lángok már kéken világítottak, tényleg fura volt.
- Mi a szösz...? Most vagy elemi mágus lettem, vagy pedig valaki velem szórakozik. - levettem a fejhallgatót a fejemről, a nyakamba akasztottam, viszont a zenét már lusta voltam kikapcsolni. A lángokra meredtem, próbáltam valami nem oda illőt keresni, de nem láttam semmit.
- Ez a Kész Átverés? Hol a kamera? - felpattantam vigyorogva és elkezdtem galoppozni azon sírok közt, ahol ott pislákoltak az a pici lángocskák. Az egyik lángért már nyújtózkodtam, hogy megérintsem, nem tűnt hétköznapi dolognak.
- Ez nem meleg. De menőőő. Ilyet én is akarok! - pedig tudtam volna ilyen lángokat én is előidézni, hisz ezek ugyan azok a lángok voltak, amiket Bűbájtanon tanultunk. Természetesen szeleburdi fejjel először beszéltem, mint gondolkodtam. A hosszas nyújtózkodást meguntam, felesleges volt ágaskodnom egy buta lángnyaláb után, inkább pattogva elindultam a lánghézag felé, kínácsi voltam, vajon hova akarnak engem vezetni ezek a kis lángocskák.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. augusztus 12. 00:08
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 11:22
 | Link
Remek, megindult a temető belseje felé. Egy kicsit vártam, amíg eltávolodik annyira, hogy felkelhessek hangtalanul, és ő maga már sötétben legyen, majd kezdődhetett a következő felvonás. Amint körülvette az éjszaka homálya, jöhetett a következő felvonás. A pálcám újfent meglendült, és már jött is a varázslat.
- Pofix!
Most próbálj sikonyálni aranyom. A nyelve a szájpadlásához tapadt, megakadályozva ezzel a beszédben, vagy a segítségért kiabálásban. Ez önmagában elég kellemetlen lehet, de a jó része csak most jön. Az ébenpálca határozott lendítése után elhangzik a következő varázslat.
- Visiostrello!
A rémdenevérrontás eredménye, a pár perces denevérhad. Ártani nem árthatnak neki, de éppen elég ideig lekötik, hogy én elbújhassak egy olyan helyen, ahol már nem láthat meg, akkor sem, ha körbeforog. Remélhetőleg nem fog ennyi után megindulni kifelé, mert én még szórakozni akarok. A jó részek csak most következnek. Arcomon szétterült az a vigyor, ami csak akkor látszott, amikor darabokra törtem bántalmazóm ujjait. Megvan az új játékom. Az enyém, az enyém, az enyém! Szabadjára engedtem a bennem lakó szadizmust, és kifejezetten élveztem, hogy valakit bánthatok úgy, hogy közben a teste érintetlen marad.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2015. augusztus 12. 15:05 | Link
A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Megindultam a lánghézag felé, kíváncsi voltam, vajon mi lehetett arra. Valami sántított, fogalmam sem volt arról, hogy ugyan ki a fene lehetett az, aki megidézte a lángokat.
Mentem, mentem, mendegéltem, amikor már valami már tényleg fura volt. Épp nyitottam volna a szám, hogy kifejezzem a nem tetszésemet, de nem tudtam megszólalni, vagyis, igen, de csak hangokat tudtam kiadni, mást nem. A nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt. Ezt már tényleg kiborítónak találtam. Tuti nem voltam egyedül, valaki ott lehetett a sötétben valahol elrejtőzve, mert egy nyelv nem tud csak úgy a szájpadláshoz ragadni.... MAGÁTÓL.
A pumpa elindult felfelé. Jobbra-balra tekintgettem, hogy ugyan hol lehetett az a vicc király, aki belőlem űzött gúnyt. Ám hamar kaptam ismét az áldást. Vagy száz denevér indult meg felém, a fejemre kaptam, és leguggoltam, teljesen a földre kuporodtam, hogy épségben megússzam ezt a szerencsétlen találkozást a kis cukiságokkal. Nagyon cuki állatok a denevérek, de tényleg, csak nem a legjobb időtöltés egy vérdenevér rontást végi szenvedni este a temetőben. A nyelvragasztásom meg egyre inkább kezdett felszívódni.
Fogalmam sem volt mennyi időm lehetett a következő rontásig, így hát a pálcámat a pulcsim ujjából a bal kezembe csusszant aztán az égbe emeltem.
- Lumos! – vége volt a rontásnak, furcsa mód egész hamar, tuti nem egy mestertanonc vagy egy falusi állt a háttérben. Elkiáltottam magamat, mire gyenge fény tört elő a pálcámból. Nem volt elég erős a fénye ahhoz, hogy egy teljes értékű lumos bűbáj legyen, de jelenpillanatban meg voltam magammal elégedve. - Jobban jársz, ha megmutatod magadat, mert, ha én kereslek meg, nem csak a nyelved lesz a szájpadlásodhoz ragasztva! - egy dühös oroszlánhoz lehetett hasonlítani az ordításom. Nekem tényleg sosem volt szerencsém a temetőkben. Ráadásul még hangoskodtam is a temetőben, szép volt, Fanni. Ezért jár a keksz.
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 15:32
 | Link
A fa mögött kuporogva vártam, hogy mi fog történni, miközben a kis drágák ott köröztek a lány feje fölött. Amikor a nyelvzár lehullott róla és fényvarázslathoz folyamodott, amit nem nagyon értek, hiszen nincs az idén tanult bűbájok listáján. A denevérek egytől-egyig elrepültek, ami igazán kellemetlenül érintette az önbecsülésemet. De ezen nem volt időm agyalni, tökéletes lehetőséget kínált a temető, így nekiláttam a következő varázslatnak.
- Prohibere!
Így most egy ideig mozdulatlanná dermedt. Nem sokáig, de elég ideig ahhoz, hogy a következő bűbájhoz láthassak.
- Offende Onorare!
Kiáltottam ezúttal már hangosan, hiszen az illúzió-varázslat megtette hatását. A lány 20 percen keresztül hallucinálni fog, és már kezdődik is. Folyamatos hörgéssel, nyögdécseléssel, és lassan megjelenő homályos alakokkal telik telik meg Bogolyfalva egyetlen temetője, amik szoros kört alkotnak a lány körül. Kiléptem a fa takarásából, és megindultam a foglyom felé. Átléptem két szellemalak között, és megálltam vele szemben. Közben felvontam magam köré a protego bűbájt, hátha nekem támad a nagy rémületben.
- Hogy tetszik a holtak társasága? Igazán kedvesek, hacsak nem kérem meg őket másra.
Szerencsére a hallucináció együtt jár azzal, hogy aki elszenvedi, az nem igazán tudja, hogy ez nem valóság, így komoly előnyöm van.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2015. augusztus 12. 16:30 | Link
A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Ajaj, ezt ne tette volna ez a titokzatos valaki, egyre jobban haragra gerjedtem, amint azt tapasztaltam, hogy a lábacskáim a földhöz ragadtak. Erősen markoltam a pálcámat, nehogy elejtsem, ahogy szabadulni próbáltam. Sajnos nem sokáig erőlködhettem, hisz furcsa hörgésekre, és nyekergésekre lettem figyelmes.
A zombik elkezdtek kimászni a föld alól, felém vették az irányukat. Felsikkantottam, ahogy a rothadó testek megindultak felém és elkapták a bokámat. Biztos voltam benne, hogy meg akarták enni az agyamat. Igazából az én helyzetemben mindenki ezt gondolta volna, fogalmam sem volt arról, hogy csak egy idióta bűbájnak estem a csapdájába. Ahogyan az élőholt áradat közelített felém azt kívántam, hogy jöjjön egy prefektus és csapja agyon az összeset. Ám ekkor egy hangot hallottam, ami nem hörgött, sokkal inkább hozzám beszélt.
- Ki… ki a f*sz vagy te? - soha nem volt ínyemre a káromkodás, viszont én is tudtam igen cifra jelzőkkel illetni az embereket magamban, még ha nem is mondtam ki. Mondjuk az imént kimondtam, de nem szégyelltem magamat. Jobbra-balra néztem, kerestem a hang forrását és egy barna hajú srácot pillantottam meg. A lábaimat már teljesen elengedte a lábbilincs.  Megindultam a hang feltételezett irányába, azt a pár behaluzott élőholtat pedig kikerültem. Rávetettem magamat a srácra, ám lepattantam róla, mint a házfalról a gumilabda, egyenesen a zombi láberdő közepébe. Az esés következtében még a pálcám is elejtettem, úgy nyúltam utána. Attól tartottam, hogy még azt is elveszi tőlem. A földön gubbasztottam hosszú perceken keresztül, a fejem már hót vörös volt mérgemben a pálcamarkolatát szorongattam két kézzel. Egyszer csak erőt véve magamon felálltam.
- Na ide figyelj te gyáva senkiházi! - szemeimmel kerestem a srácot- Még egyszer... azaz MÉG EGYSZER hozzám mersz érni, eldobom a pálcámat, és pusztakézzel eltöröm az állkapcsodat, hogy egy jó ideig nyugton legyél valamelyik sarokban!  - Egyre jobban kitisztult a kép, múlt a hallucinációm hatása, kirajzolódott a srác alakja. - A protegód sem fog tőlem örökre megvédeni, hisz elég nehéz bűbáj egy elsősnek, és nem is tudja soká fenn tartani. - a nyakam kiropogtattam, és vártam, hogy eltűnjenek a képzelgéseim, illetve a protegója amit persze nem tud még egyszer megidézni, nincs elég manája már ahhoz.  Vele szemben én, csak egy egyszerű lumost használtam, ami nem is tartott túl sokáig.
A fiúval szemben álltam és mélyen a szemeibe néztem, a szemeim villámokat szórtak. – Tűnj el az uramból, vagy… élve eláslak valamelyik csontváz mellé. – oroszlán énem csak úgy előtört belőlem, mint vulkánból a láva.
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 16:51
 | Link
Miután kezdett múlni minden varázslatom hatása lassan hátrálni kezdtem. Kezdett unalmas lenni a dolog, a lány olyan kiszámíthatóan viselkedett. Untam. Maradék varázserőmet egy sóbálványátokra fordítottam.
- Petrificus totalus!
Majd amint eldőlt szoborként, már el is indultam kifelé a temetőből. Este feltehetően valakinek feltűnik majd, hogy eltűnt, és akkor megkeresik. Én meg addigra eltűnhetek. De jelenlegi állapotomat nézve az is megtörténhet, hogy pár perc múlva kienged, és nem kell megkeresni. Hétvége lévén nem volt belőle komoly baj, hogy kint voltam, néhány másik Levitáshoz csapódtam oda a faluban, akik éppen hazafelé tartottak, tökéletesen feltűnésmentesen térhetek vissza. A lány meg néhány alap dolgon kívül nem valószínű, hogy megjegyzett volna valamit rólam, hiszen vélhetően azzal volt elfoglalva, hogy morcos szellemek, vagy zombik, vagy ki tudja mit haluzott odák veszik körül. Az elején még érdekes volt, de annyira kiszámíthatóan viselkedett. Jött a nagy fenyegetőzésekkel, meg mindennel. Na mindegy. Vissza a kastélyba.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3440
Írta: 2015. augusztus 13. 09:11 | Link
A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


A haragom a tetőfokára hágott. Soha nem hittem volna, hogy így fel fogom magamat idegesíteni egy idióta miatt, aki abban lelte a szórakozását, hogy minden előzmény nélkül csesztessen engem. Oké. Én sem voltam egy mindennapi egyed a kinézetemmel és viselkedésemmel, és nem egyszer illettek mindenféle cifra jelzővel, de ez teljesen más volt. Én már bántalmazásnak vettem.
Amint elmúlt az összes átka, amiket rám olvasott, már javában tudtam járni és a rémképeim is eltűntek. Azt hittem, hogy rosszabb már nem fog érni az este folyamán. De sajnos tévedtem. Megfenyegettem, meg ígértem neki, hogy élve elföldelem, ha még egyszer rám mer olvasni akármit is és sajnos meg tette. Talán a fenyegetés csak olaj volt a tűzre? Talán. Egy biztos volt, mégpedig az, hogy soha nem fogok könyörögni senkinek az életemért. A büszkeségem nem engedte.
Amint rám olvasta a Petrificus totalust, az arcomra fagyott a rémület. Tulajdonképpen én magam csak egy mozdulatlan testé változtam. Ott helyben úgy dőltem el, mint a zacskós tej. A földön feküdtem, bámultam a csillagos eget, egyedül csak a szemeim forgatására voltam képes, ja, az agyam is működött. Biztos voltam benne, hogy ezt nem fogom büntetés nélkül megúszni, de ő sem.
Sohasem voltam azért oda, hogy X dolgot megbosszuljak, de ez komolyan sértette a büszkeségemet. Olyan voltam, mint egy védtelen nyúl, akivel a gyáva róka csak játszadozott mielőtt felfalta volna.
Amíg a földön feküdtem, volt időm azon gondolkodni, hogy miként is fizethetném vissza mind azt a kedvességet, amit tőle kaptam. ~ Talán jelentsem egy prefinél? Vagy tanárnál? Áh, nem jó, mert akkor én is kapok a fejemre, mert sötétedés után kinn mászkáltam a faluban... Mit tegyek? ~ Ilyesfajta gondolatok jártak a fejemben folyamatosan, közben hosszú-hosszú percek telhettek el természetesen. A háztársaim már biztosan kerestek, hisz elmaradt az aznapesti agymenéseim áradata. Azon is gondolkodtam, hogy vajon meddig fogok még szobrosat játszani, és azon is, hogy vajon az a gyáva senkiházi visszatért-e már a kastélyba vagy legalább szólt-e rólam valakinek valamit is.
Teljesen kikészültem. Ha tehettem volna, újszülött módjára bömböltem volna. Persze moccanni sem bírtam, csak egy vékonyka kis könnycseppet tudtam kipréselni magamból, ami végig is suhant a halántékomon, aztán a földre pottyant.
Egyetlen egy dolog nyugtatott meg: láttam az arcát, még ha fények tompák is voltak, de láttam.
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa