 Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
|
Szigethy.
Alkonyodik, a falu barátságos képét meghitté varázsolják a lenyugvó Nap utolsó sugarai ezen a téli délutánon. Ilyenkor hamarabb sötétedik, így a csínytevésben utazó diákok hamarabb merészkedhetnek ki elkövetni végzetes hibáikat. Kowaink is valami ilyesmin töri a fejét. Bár nem szereti a bájitaltant, talált egy főzetet az egyik könyvben, amitől lassabban nőnek az élőlényeg, ezt akarja most valahogy megcsinálni, mielőtt Bennettékkel még nagyobb bajba kerülnének a hegy gyomrában bújtatott állatkáért. Az éles fogú szörnyetegnek hatalmas étvágya van és hihetetlenül gyorsan nő, ezt pedig valahogy késleltetni kéne, még mielőtt lebuknának. A recept szerint kell egy pár mágikus fű, amit temetőben érdemes szedni frissen, úgyhogy kereszt tetoválású prefektánk talpig feketébe öltözve robog rendíthetetlenül át a hazafelé tartó falusiak és diákok forgatagában. A jelvényét természetesen a zsebébe rejtette, no meg az egyenruháján kívül minden mást is, ami iskolázottságára utalna. A téli talárja alatt erősen magához szorítja a válltáskát és a benne lévő könyvtári könyvet, nehogy azoknak bármi baja essen.
Mire kiér Bogolyfalva határához, és megpillantja a temető képét, már mondhatni teljesen besötétedik, úgyhogy kénytelen elővenni a pálcáját és azzal világítani. Nem szeretne rálépni egy sírkőre se odabent, egy kiásott gödörbe beleesni pedig pláne nem. A lehető leghalkabban igyekszik kinyitni a nyikorgó, rozsdás vaskaput, aztán amint egy számára kellő nagyságra belöki, át is slisszol rajta. Ez mostanság nem jelent túl sokat, hiszen lassan egy teljes tanéve hihetetlenül lefogyott Ombozi hiánya miatt... nem is lenne meglepő, ha az "itteniek maguk közé fogadnák". A kis saját viccén felszisszen, aztán tovább megy az ösvényen, közben pedig szaporán körül tekint és forog a pálcájával együtt, hátha valami különlegesebb növényzetre lel.
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
|
Írta: 2015. január 13. 18:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=452461#post452461][b]Eris L. Awer-Kowai - 2015.01.13. 18:22[/b][/url] Szigethy.Alkonyodik, a falu barátságos képét meghitté varázsolják a lenyugvó Nap utolsó sugarai ezen a téli délutánon. Ilyenkor hamarabb sötétedik, így a csínytevésben utazó diákok hamarabb merészkedhetnek ki elkövetni végzetes hibáikat. Kowaink is valami ilyesmin töri a fejét. Bár nem szereti a bájitaltant, talált egy főzetet az egyik könyvben, amitől lassabban nőnek az élőlényeg, ezt akarja most valahogy megcsinálni, mielőtt Bennettékkel még nagyobb bajba kerülnének a hegy gyomrában bújtatott állatkáért. Az éles fogú szörnyetegnek hatalmas étvágya van és hihetetlenül gyorsan nő, ezt pedig valahogy késleltetni kéne, még mielőtt lebuknának. A recept szerint kell egy pár mágikus fű, amit temetőben érdemes szedni frissen, úgyhogy kereszt tetoválású prefektánk talpig feketébe öltözve robog rendíthetetlenül át a hazafelé tartó falusiak és diákok forgatagában. A jelvényét természetesen a zsebébe rejtette, no meg az egyenruháján kívül minden mást is, ami iskolázottságára utalna. A téli talárja alatt erősen magához szorítja a válltáskát és a benne lévő könyvtári könyvet, nehogy azoknak bármi baja essen. Mire kiér Bogolyfalva határához, és megpillantja a temető képét, már mondhatni teljesen besötétedik, úgyhogy kénytelen elővenni a pálcáját és azzal világítani. Nem szeretne rálépni egy sírkőre se odabent, egy kiásott gödörbe beleesni pedig pláne nem. A lehető leghalkabban igyekszik kinyitni a nyikorgó, rozsdás vaskaput, aztán amint egy számára kellő nagyságra belöki, át is slisszol rajta. Ez mostanság nem jelent túl sokat, hiszen lassan egy teljes tanéve hihetetlenül lefogyott Ombozi hiánya miatt... nem is lenne meglepő, ha az "itteniek maguk közé fogadnák". A kis saját viccén felszisszen, aztán tovább megy az ösvényen, közben pedig szaporán körül tekint és forog a pálcájával együtt, hátha valami különlegesebb növényzetre lel.
|
"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...? 
|
|
|
Szigethy Bence
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. január 13. 19:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=452482#post452482][b]Szigethy Bence - 2015.01.13. 19:36[/b][/url] Eris L. Awer KowaiTél. Nem is igazán nevezhetnénk télnek ami most zajlik, ikább kora tavasz. Korom sötét van, csak a hold fénye világít. Hó sehol, sőt hideg sincs. Csak a köd nedve érződik a bőrömön. Tökéletes az idő egy esti sétához. Ahogy kilépek az iskola kapuján, rögtön a falu felé veszem az irányt. Út közben azon filozofálok, hogy mi lett a tegnap este az ágyam alatt hagyott szendviccsel. Bogolyfalva határához közeledvén, ahol már az orrom hegyéig sem látok, egy Lumos-t mormolok el, így biztosítok fényt magamnak, nehogy elessek. Most a szokásosnál jobban vonzz a temető és a tökéletes csend. A vaskapu már nyitva van, így nem kell átmásznom a kerítésen. Bent vagyok. A hátizsákomból kiveszem a kedvenc Wilbur Smith könyvemet és egy vastag törzsű fának nekitámaszkodva olvasni kezdem azt. Egyszer aztán halk szösszenést észlelek. Eldobom a könyvet és határozottan kérdezem: -Ki az?
|
|
|
|
|
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV
Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
|
|
Írta: 2015. január 13. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=452499#post452499][b]Eris L. Awer-Kowai - 2015.01.13. 20:21[/b][/url] Szigethy.Nesztelen léptekkel tér le a kijelölt ösvényről, hogy a sírhelyek között kutakodhasson a szükséges növények után. Csendben előveszi talárja alól a gyógynövényes könyvet, kinyitja és jól megnézi a pálca halovány fényében, hogy is kéne kinéznie annak, amit keres. Tesz egy pár kört a sötétben, gyakori guggolgatásokkal, aztán egyszer, mikor nem figyel véletlenül rálép egy száraz ágra. A dolognak nem is kerítene nagy feneket, csakhogy ekkor valaki kiszól a sötétség másik oldaláról. Kowai megmerevedik, nem vált feleletet a szándéktalanul okozott neszre. Agyában próbálja összerakni, hogy ki, vagy esetleg milyen korú egyén szólt az előbb, ám mivel nem volt túl bőbeszédű az illető, erre esélyt sem lát. Ha tanár, akkor roppant nagy bajban lesz... ha helyi lakos, akkor is. Ha viszont diák... Vagy fogja magát, eloltja a pálcáját és lelép azonnal, vagy elébe megy a dolgoknak. Általában az elsőt választaná, inkább kimarad a balhékból amióta prefektus, ám most több a tét. Meg kell találnia a növényeket, el kell készítenie azt a főzetet még most a napokban, és holnap sokáig lesz órája. Felegyenesedik és határozott léptekkel megindul a hang vélt irányába. Akármi is volt ez, biztosan emberi, szóval nem kell félnie. Eloltja a pálcája végén a fényt egy gyors Nox-al, aztán mikor közelebb ér az illetőhöz veszi észre halványan az alakját a Hold fényében. Nocsak-nocsak. Ez egy diák lesz - fut át az agyán és gonoszan elmosolyodik. Abban reménykedve, hogy másik nem látta őt meg, belopózik a sötétben amögé a fa mögé, ahol ez a valaki ücsörög. Jól meg fogja ijeszteni, alig várja.
|
"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
|
|
|
Szigethy Bence
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. január 15. 12:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=453185#post453185][b]Szigethy Bence - 2015.01.15. 12:29[/b][/url] Eris L. Awer KowaiNem érkezik válasz, csak érzi, hogy figyelik. Lassan távolodik a fától. Halk susogást hall a távolban. -Lumos. -mondja a varázsigét, de senkit sem lát. A fától már 4 méterre azt érzi, hogy valaki játszik vele. Kitalálja, hogy ő is megmutatja, hogy valamit azért ő is tud. Vissza megy a fához és felveszi a könyvet. Tovább olvas. Lassan már a feléig ér a könyvnek amikor érzi, hogy ez a valaki itt van nem messze. Elugrik a fától és kimondja az újonan tanult varázslatot: -Evapores! A fa eltűnik. És meglátja azt aki bizonyosan rá akart ilyeszteni. -Háhá megvagy! -örül. Ez a lány biztosan idősebb nála, így vissza fogja magát. Fogalma sincs, hogy mit kereshet itt. Kicsit ilyesztően néz ki, úgyhogy csak lassan közeledik felé. Pár lépés után megáll. Nem lát arra utaló jeleket, hogy melyik házba, való és, hogy egyáltalán diák-e. Lenéz. Látja, hogy valamilyen könyvet szorongat a kezében. Lopva megnézi a címét. Arra gondolva, hogy ebből talán megleli a választ a kérdésére. Valami növényes könyv. Innen már mer arra következtetni, hogy ez az illető tanuló. Feketébe van öltözve, úgyhogy talán ő se engedéllyel van itt. Összeszedi minden bátorságát és remegő hangon megkérdezi: -Szia! Ki vagy te és, hogy hívnak?!
|
|
|
|
|
