Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát. A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál. Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve. Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
Előbb magam, majd Ombozi Zsigmond [zárt játék]
Ahhoz, hogy életet adj szembe kell nézned a halállal, az létezés mulandósága ott van minden pillanatban, a legboldogabban is. Számomra most olyan időszak következik, amikor tisztának és kiegyensúlyozottnak kell lennem lelkileg. Testileg és szellemileg a táncpróbák teljesen egyben tartanak, hiszen mióta kiderült, hogy továbbjutottunk -ráadásul másodikként- a tehetségkutatón újra gőz erővel készülünk a férjemmel, hogy megint valami olyat mutassunk, amit még nem nagyon láttak a tisztelt egybegyűltek és persze a zsűri tagjai. Ám most itt sétálok a temetőben kora reggel, amikor még a faluban sem sokan járnak. Furcsa álmom volt emiatt jöttem, hogy békére leljek a néma sírok közt. Az olyan embereknek, akik mellett kísérőt játszik a halál néha kell, hogy együtt legyenek vele, s bár én félek tőle mégis megteszem ezt. Megállok egy egy kőnél és elolvasom a rávésett szavakat, az idézeteken gondolkozom, megérintek egy egy síremléket és elképzelem hogyan élték túl családtagjaik elvesztését a gyászolók. Kelni nap nap után, tenni a dolgodat és közben bízni abban, hogy egyszer még viszontlátjátok egymást a túloldalon, odaát a boltív alatt. Hinni, hogy egy halvány függöny válasz csak el és néha hozzád oly közel van akit szeretsz, de elvesztettél. Most az új életekkel magamban ez olyan félelmetesnek tetszik, és olyan veszélyesen közelinek. Rettegem a napot amikor világra hozom majd a kicsiket, mert álmomban három drágakőből kettő szilánkokra tört, s csak egy vérből kiemelkedő gyöngy maradt ép ám sötéten ragyogó. És én hiszek az álmaimban.
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2014. július 7. 00:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=332301#post332301][b]Artemisia Rubya - 2014.07.07. 00:14[/b][/url] Előbb magam, majd Ombozi Zsigmond[zárt játék] Ahhoz, hogy életet adj szembe kell nézned a halállal, az létezés mulandósága ott van minden pillanatban, a legboldogabban is. Számomra most olyan időszak következik, amikor tisztának és kiegyensúlyozottnak kell lennem lelkileg. Testileg és szellemileg a táncpróbák teljesen egyben tartanak, hiszen mióta kiderült, hogy továbbjutottunk -ráadásul másodikként- a tehetségkutatón újra gőz erővel készülünk a férjemmel, hogy megint valami olyat mutassunk, amit még nem nagyon láttak a tisztelt egybegyűltek és persze a zsűri tagjai. Ám most itt sétálok a temetőben kora reggel, amikor még a faluban sem sokan járnak. Furcsa álmom volt emiatt jöttem, hogy békére leljek a néma sírok közt. Az olyan embereknek, akik mellett kísérőt játszik a halál néha kell, hogy együtt legyenek vele, s bár én félek tőle mégis megteszem ezt. Megállok egy egy kőnél és elolvasom a rávésett szavakat, az idézeteken gondolkozom, megérintek egy egy síremléket és elképzelem hogyan élték túl családtagjaik elvesztését a gyászolók. Kelni nap nap után, tenni a dolgodat és közben bízni abban, hogy egyszer még viszontlátjátok egymást a túloldalon, odaát a boltív alatt. Hinni, hogy egy halvány függöny válasz csak el és néha hozzád oly közel van akit szeretsz, de elvesztettél. Most az új életekkel magamban ez olyan félelmetesnek tetszik, és olyan veszélyesen közelinek. Rettegem a napot amikor világra hozom majd a kicsiket, mert álmomban három drágakőből kettő szilánkokra tört, s csak egy vérből kiemelkedő gyöngy maradt ép ám sötéten ragyogó. És én hiszek az álmaimban.
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond INAKTÍV
Fater offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 66
|
Írta: 2014. július 9. 15:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=333319#post333319][b]Ombozi Zsigmond - 2014.07.09. 15:01[/b][/url] Artemisia Rubya Zsigmond épp a lakósoron bandukolt annak reményében, hogy hangszeréhez tudjon szerezni egy csomag húrt, ám egyúttal egy kis felfedezést is tett. Elhagyva az utolsó házat is, megpillantott egy gyönyörű, zöld pázsitú telket, mely ürességével keltette fel a figyelmét. Apró kerítését átlépve azonban az ijedtség és a meglepettség egyvelege lesz úrrá rajta: rálelt Bogolyfalva temetőjére. No, ha már itt van, beljebb megy, tiszteletét teszi az itt nyugvóknak s azzal mély csöndességgel sétára fogta magát. Miközben halkan rakta lábait egymás után, az elhunytakra gondolt. Mennyi különböző ember alussza most itt örök álmát? S mennyi különböző történet kapcsolódhat hozzájuk? Hány módon juthattak ide? Van aki önszántából, van aki más szándékából s van aki „csak úgy”. Van, aki boldogan feküdt le ide, van aki jó dolgát elvégezve fejezte be itt az utat; van aki még úgy érezte, lenne még mit tennie s sajnos olyan is akad, akinek szomorúan, keseredetten kellett világot cserélnie. Zsigmondnak eszébe jutott, hogy a mugli temetőkben is ugyanezen gondolatok szaladgáltak a fejében, ha arra vitte az útja. Hirtelen a varázstalanok egy varázslatos dala csendült fel lelkében. Oly csodás, olyan szép és olyan szomorú, s bár a világból csak úgy megy el a nóta szereplője, hogy betyárnak beáll, de az a hegedű olyan mély szomorúsággal sír, mintha a betyárságot itt a túlvilágnak kellene érteni. S amint ott barangol, a sírok közt meglát egy női alakot. Közeledvén kirajzolódik a kép és látja, hogy bizony egy fiatal, szépséges lányról van szó, az arca pedig Zsigmond számára valami különlegességet rejt. Léptei lassulnak, de nem állnak meg s végig önfeledten csodálja a lányt. Egyszerre érzi úgy, hogy látta már valahol Őt s hogy szebbet nem talált még. Annyira elmerül gondolataiban, hogy nem tűnik fel neki, hogy körülbelül két lépésre állva a hölgytől érdeklődő tekintet szegeződik rá. Mikorra a szemét kezdi el vizsgálni, hihetetlen zavarodottság törik fel benne, ahogyan rádöbben igen különös viselkedésére. Mindössze ennyit képes kiszuszakolni magából: - Ehm, szia! Vagyis hát szép-jó reggelt kívánok! Véletlenül nem tudja, hogy a Deákék sírja merre van?
|
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2014. július 17. 08:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=337955#post337955][b]Artemisia Rubya - 2014.07.17. 08:08[/b][/url] Ombozi Zsigmond[zárt játék] Messze repülő gondolataimból egy arc és egy hang ránt vissza a valóságba. Fahéjszín íriszem emelem rá előbb és nézem meg magamnak jól. Egy férfi az, hangja is ezt támasztja alá. Furcsán átszellemülten bámul ő is, és alig értem mit mond és kérdez, de végtére is eljut a tudatomig. - Jó reggelt önnek is. Deákék, nos azt hiszem a főkaputól balra a harmadik sorban vannak elhantolva. Netán a rokonai, hogy ilyen korai órán ellátogat hozzájuk? Érdeklődöm puszta illendőségből, hiszen, ha már így összehozott a sors szeszélye nem lehetek vele sem szótlan sem faragatlan, nem de? Az arcát nézem továbbra is, ahogy ő az imént az enyémet fürkészte. Nem hoz zavarba, olyan vagyok amilyen. Közben az egyszerű, sablon kérdést már fel is teszem neki, s épp elégnek érzek ennyi közeledést. Ahogy nemrég a pubban Adammal megismerkedtem, úgy most itt is alkalmam nyílik újabb férfi rokonszenvét elnyerni és ezzel nincs is baj míg megvan a határ. Férjes asszony és várandós hölgy révén semmi komolyat nem kívánok egyetlen úrnál sem elérni, nekem már van Kedvesem, akihez hű vagyok.
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond INAKTÍV
Fater offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 66
|
Írta: 2014. július 21. 18:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=340700#post340700][b]Ombozi Zsigmond - 2014.07.21. 18:33[/b][/url] Artemisia Rubya
Miközben az ismerős ismeretlen hölgy válaszát hallgatja, áldásként jön elő az emlék, hogy kire emlékeztette Zsigát a közelebbről már érett nőnek tűnő „lány”. Az ezredfordulón történt, hogy tengeri felszolgálóként Isztambulba vitte kalandos útja, ahonnan lehetősége volt egy viszonylag rövid országjárásra. Erzincan városában szálltak meg a hatodik napon, ahol egy kellemes, csendes, ám annál hangulatosabb vendéglőben költötték el estebédjüket. A tulaj az evészet végén köszönetet mondott a társaságnak és csupa jókívánságot adott át nekik, s ekkor a lépcsőn sietős léptekkel leszaladt egy lány. Ő volt az, aki olyan mélyen benne maradt Zsigmondban; akit csak 13 órán át láthatott, hallhatott s érezhetett az ifjú Ombozi. S az emlékezést itt le is zárta gyorsan, még mielőtt fájdalmas vizekre evezett volna gondolatának gondoláján. - Köszönöm az útbaigazítást! Igen rokon vagyok, de erre a temetőre egészen véletlenül találtam rá. Nemrég költöztem Bogolyfalvára és itt még minden új nekem, ráadásul közel egy évtizedet én a muglik világában lavíroztam. Szóval itt minden varázslatos dologhoz vissza kell szokjak, mert én nem szándékoztam ma temetőbe jönni, aztán mégis így sikerült.
Zsigmond vág egy hátraarcot, majd gyorsan mégegyet: - Ó milyen illetlen vagyok, be sem mutatkoztam. Ombozi Zsigmond vagyok. Hamarosan a Mátra Máguscsárdában fogom támasztani a pultot, persze a belső oldalát! Ismeri Wessinger Lillát? Nála lakom egyelőre, remélem jókat hallott róla!
|
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2014. július 25. 14:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=343365#post343365][b]Artemisia Rubya - 2014.07.25. 14:44[/b][/url] Ombozi Zsigmond[zárt játék] Végighallgatom a férfit és mosolyommal jelzem, hogy megértem a muglik közt való élethez szokott tévelygők érzéseit. Számomra az a világ vonzóbb, sosem tudtam igazán varázslóvá válni, s ehhez Szüleim életszemlélete is hozzájárult, akik inkább neveltek bennünket emberré sem mint muglivá vagy mágussá. Megismertettek mindkét világgal és hagyták, hogy válaszunk vagy épp két világ határán éljünk, ahogy én magam. Gyermekként a varázsló iskola mellett mugliba is jártunk és kviddics ugyanúgy szerepelt szabadidőnk eltöltésének módjai közt mint a zene tanulás vagy a hagyományőrzés. És ez így is volt jó. Sajt gyermekeimet is ebben a szellemben szeretném nevelni, és ehhez szerencsére férjem kiváló partner. - Artemisia Rubya de Merkovszky, Gemmológia professa, örvendek. Nem, nem ismerem a nevezett hölgyet, de ha ön a csárdában lesz, akkor biztosan be fogok térni, feltéve, hogy készítenek tárkonyos vadragulevest. Fenn van a menüsoron, ugye? Először távozni készül, majd észbe kap és bemutatkozik, viszonzom és szóba igyekszem elegyedni vele. Ennek módját ő adja meg amikor jelzi, hogy egy itteni intézményben lesz dolgozó, ami ráadásul csárda, tehát ételeket lehet benne kapni. Számomra az evés élvezet ezért keresem fel sűrűn a legkedvesebb éttermeimet. Remélem a szóban fogó is egyszer az lehet.
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond INAKTÍV
Fater offline RPG hsz: 45 Összes hsz: 66
|
Írta: 2014. augusztus 5. 17:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=351624#post351624][b]Ombozi Zsigmond - 2014.08.05. 17:13[/b][/url] Artemisia Rubya - Ó, professa? Minden elismerésem, biztos nagyon érdekes lehet a szakterülete. Mondjuk sosem értettem, hogy a muglik miért tulajdonítanak például a gyémántnak akkora jelentőséget, miért értékelik annyira? Persze, azért mert ritka, de ha önmagában nézzük ez milyen hülyeség. Mi lenne, ha mondjuk a lócitrom lenne olyan ritka, hogy nézne már ez ki? És ezekért a gyémántokért mennyi vér folyt közöttük! De ha már itt tartunk, még inkább szörnyűséges a kőolajos helyzet. Szegényeket a pénz iszonyatosan lefertőzte, pedig sokan terjesztik közöttük, hogy gazdagok a szegények. Na de persze, a varázsvilágnak is megvannak a maga khmm.. marhái.Egy gondolattal később: - Tárkonyos vadraguleves? Finomnak hangzik, hát remélem, hogy rajta van a menün, de ha nem, igyekszem meggyőzni az ottaniakat, hogy minél előbb vegyék fel, s akkor méltán lesz oka felénk nézni! Esetleg, az elkészítéssel kapcsolatosan, van valami, amire külön figyelni illik? Lehet, hogy el is készítem ma vacsorára, Lilla remélem, örül majd neki. Nos, örvendtem a szerencsének, ránézek a rokonokra, aztán irány haza. Minden jót, kézcsók!Zsigmond azzal fogta magát és elindult megkeresni a sírt, ahogy azt Rubya professa mondta. S bizony úgy is volt, hamar meglelte Deákékat. Egy percre elcsendesült, mélyen elgondolkozott, majd az égre nézett, s nagy levegőt véve hazaindult.
|
|
|
|