36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. július 7. 00:14 | Link

Előbb magam, majd Ombozi Zsigmond
[zárt játék]

 Ahhoz, hogy életet adj szembe kell nézned a halállal, az létezés mulandósága ott van minden pillanatban, a legboldogabban is. Számomra most olyan időszak következik, amikor tisztának és kiegyensúlyozottnak kell lennem lelkileg. Testileg és szellemileg a táncpróbák teljesen egyben tartanak, hiszen mióta kiderült, hogy továbbjutottunk -ráadásul másodikként- a tehetségkutatón újra gőz erővel készülünk a férjemmel, hogy megint valami olyat mutassunk, amit még nem nagyon láttak a tisztelt egybegyűltek és persze a zsűri tagjai.
 Ám most itt sétálok a temetőben kora reggel, amikor még a faluban sem sokan járnak. Furcsa álmom volt emiatt jöttem, hogy békére leljek a néma sírok közt. Az olyan embereknek, akik mellett kísérőt játszik a halál néha kell, hogy együtt legyenek vele, s bár én félek tőle mégis megteszem ezt. Megállok egy egy kőnél és elolvasom a rávésett szavakat, az idézeteken gondolkozom, megérintek egy egy síremléket és elképzelem hogyan élték túl családtagjaik elvesztését a gyászolók.
 Kelni nap nap után, tenni a dolgodat és közben bízni abban, hogy egyszer még viszontlátjátok egymást a túloldalon, odaát a boltív alatt. Hinni, hogy egy halvány függöny válasz csak el és néha hozzád oly közel van akit szeretsz, de elvesztettél. Most az új életekkel magamban ez olyan félelmetesnek tetszik, és olyan veszélyesen közelinek. Rettegem a napot amikor világra hozom majd a kicsiket, mert álmomban három drágakőből kettő szilánkokra tört, s csak egy vérből kiemelkedő gyöngy maradt ép ám sötéten ragyogó. És én hiszek az álmaimban.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. július 9. 15:01 | Link

Artemisia Rubya

Zsigmond épp a lakósoron bandukolt annak reményében, hogy hangszeréhez tudjon szerezni egy csomag húrt, ám egyúttal egy kis felfedezést is tett. Elhagyva az utolsó házat is, megpillantott egy gyönyörű, zöld pázsitú telket, mely ürességével keltette fel a figyelmét. Apró kerítését átlépve azonban az ijedtség és a meglepettség egyvelege lesz úrrá rajta: rálelt Bogolyfalva temetőjére. No, ha már itt van, beljebb megy, tiszteletét teszi az itt nyugvóknak s azzal mély csöndességgel sétára fogta magát. Miközben halkan rakta lábait egymás után, az elhunytakra gondolt. Mennyi különböző ember alussza most itt örök álmát? S mennyi különböző történet kapcsolódhat hozzájuk? Hány módon juthattak ide? Van aki önszántából, van aki más szándékából s van aki „csak úgy”. Van, aki boldogan feküdt le ide, van aki jó dolgát elvégezve fejezte be itt az utat; van aki még úgy érezte, lenne még mit tennie s sajnos olyan is akad, akinek szomorúan, keseredetten kellett világot cserélnie. Zsigmondnak eszébe jutott, hogy a mugli temetőkben is ugyanezen gondolatok szaladgáltak a fejében, ha arra vitte az útja. Hirtelen a varázstalanok egy varázslatos dala csendült fel lelkében.  Oly csodás, olyan szép és olyan szomorú, s bár a világból csak úgy megy el a nóta szereplője, hogy betyárnak beáll, de az a hegedű olyan mély szomorúsággal sír, mintha a betyárságot itt a túlvilágnak kellene érteni.
S amint ott barangol, a sírok közt meglát egy női alakot. Közeledvén kirajzolódik a kép és látja, hogy bizony egy fiatal, szépséges lányról van szó, az arca pedig Zsigmond számára valami különlegességet rejt. Léptei lassulnak, de nem állnak meg s végig önfeledten csodálja a lányt. Egyszerre érzi úgy, hogy látta már valahol Őt s hogy szebbet nem talált még. Annyira elmerül gondolataiban, hogy nem tűnik fel neki, hogy körülbelül két lépésre állva a hölgytől érdeklődő tekintet szegeződik rá. Mikorra a szemét kezdi el vizsgálni, hihetetlen zavarodottság törik fel benne, ahogyan rádöbben igen különös viselkedésére. Mindössze ennyit képes kiszuszakolni magából:
- Ehm, szia! Vagyis hát szép-jó reggelt kívánok! Véletlenül nem tudja, hogy a Deákék sírja merre van?
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. július 9. 15:09
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. július 17. 08:08 | Link

Ombozi Zsigmond
[zárt játék]

 Messze repülő gondolataimból egy arc és egy hang ránt vissza a valóságba. Fahéjszín íriszem emelem rá előbb és nézem meg magamnak jól. Egy férfi az, hangja is ezt támasztja alá. Furcsán átszellemülten bámul ő is, és alig értem mit mond és kérdez, de végtére is eljut a tudatomig.

-  Jó reggelt önnek is. Deákék, nos azt hiszem a főkaputól balra a harmadik sorban vannak elhantolva. Netán a rokonai, hogy ilyen korai órán ellátogat hozzájuk?

 Érdeklődöm puszta illendőségből, hiszen, ha már így összehozott a sors szeszélye nem lehetek vele sem szótlan sem faragatlan, nem de? Az arcát nézem továbbra is, ahogy ő az imént az enyémet fürkészte. Nem hoz zavarba, olyan vagyok amilyen. Közben az egyszerű, sablon kérdést már fel is teszem neki, s épp elégnek érzek ennyi közeledést.
 Ahogy nemrég a pubban Adammal megismerkedtem, úgy most itt is alkalmam nyílik újabb férfi rokonszenvét elnyerni és ezzel nincs is baj míg megvan a határ. Férjes asszony és várandós hölgy révén semmi komolyat nem kívánok egyetlen úrnál sem elérni, nekem már van Kedvesem, akihez hű vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. július 21. 18:33 | Link

Artemisia Rubya

Miközben az ismerős ismeretlen hölgy válaszát hallgatja, áldásként jön elő az emlék, hogy kire emlékeztette Zsigát a közelebbről már érett nőnek tűnő „lány”.
Az ezredfordulón történt, hogy tengeri felszolgálóként Isztambulba vitte kalandos útja, ahonnan lehetősége volt egy viszonylag rövid országjárásra. Erzincan városában szálltak meg a hatodik napon, ahol egy kellemes, csendes, ám annál hangulatosabb vendéglőben költötték el estebédjüket. A tulaj az evészet végén köszönetet mondott a társaságnak és csupa jókívánságot adott át nekik, s ekkor a lépcsőn sietős léptekkel leszaladt egy lány. Ő volt az, aki olyan mélyen benne maradt Zsigmondban; akit csak 13 órán át láthatott, hallhatott s érezhetett az ifjú Ombozi. S az emlékezést itt le is zárta gyorsan, még mielőtt fájdalmas vizekre evezett volna gondolatának gondoláján.
- Köszönöm az útbaigazítást! Igen rokon vagyok, de erre a temetőre egészen véletlenül találtam rá. Nemrég költöztem Bogolyfalvára és itt még minden új nekem, ráadásul közel egy évtizedet én a muglik világában lavíroztam. Szóval itt minden varázslatos dologhoz vissza kell szokjak, mert én nem szándékoztam ma temetőbe jönni, aztán mégis így sikerült.
Zsigmond vág egy hátraarcot, majd gyorsan mégegyet:
- Ó milyen illetlen vagyok, be sem mutatkoztam. Ombozi Zsigmond vagyok. Hamarosan a Mátra Máguscsárdában fogom támasztani a pultot, persze a belső oldalát! Ismeri Wessinger Lillát? Nála lakom egyelőre, remélem jókat hallott róla!
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. július 25. 14:44 | Link

Ombozi Zsigmond
[zárt játék]

 Végighallgatom a férfit és mosolyommal jelzem, hogy megértem a muglik közt való élethez szokott tévelygők érzéseit. Számomra az a világ vonzóbb, sosem tudtam igazán varázslóvá válni, s ehhez Szüleim életszemlélete is hozzájárult, akik inkább neveltek bennünket emberré sem mint muglivá vagy mágussá. Megismertettek mindkét világgal és hagyták, hogy válaszunk vagy épp két világ határán éljünk, ahogy én magam. Gyermekként a varázsló iskola mellett mugliba is jártunk és kviddics ugyanúgy szerepelt szabadidőnk eltöltésének módjai közt mint a zene tanulás vagy a hagyományőrzés. És ez így is volt jó. Sajt gyermekeimet is ebben a szellemben szeretném nevelni, és ehhez szerencsére férjem kiváló partner.

- Artemisia Rubya de Merkovszky, Gemmológia professa, örvendek. Nem, nem ismerem a nevezett hölgyet, de ha ön a csárdában lesz, akkor biztosan be fogok térni, feltéve, hogy készítenek tárkonyos vadragulevest. Fenn van a menüsoron, ugye?

 Először távozni készül, majd észbe kap és bemutatkozik, viszonzom és szóba igyekszem elegyedni vele. Ennek módját ő adja meg amikor jelzi, hogy egy itteni intézményben lesz dolgozó, ami ráadásul csárda, tehát ételeket lehet benne kapni. Számomra az evés élvezet ezért keresem fel sűrűn a legkedvesebb éttermeimet. Remélem a szóban fogó is egyszer az lehet.  

 

 
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. augusztus 5. 17:13 | Link

Artemisia Rubya


- Ó, professa? Minden elismerésem, biztos nagyon érdekes lehet a szakterülete. Mondjuk sosem értettem, hogy a muglik miért tulajdonítanak például a gyémántnak akkora jelentőséget, miért értékelik annyira? Persze, azért mert ritka, de ha önmagában nézzük ez milyen hülyeség. Mi lenne, ha mondjuk a lócitrom lenne olyan ritka, hogy nézne már ez ki? És ezekért a gyémántokért mennyi vér folyt közöttük! De ha már itt tartunk, még inkább szörnyűséges a kőolajos helyzet. Szegényeket a pénz iszonyatosan lefertőzte, pedig sokan terjesztik közöttük, hogy gazdagok a szegények. Na de persze, a varázsvilágnak is megvannak a maga khmm.. marhái.
Egy gondolattal később:
- Tárkonyos vadraguleves? Finomnak hangzik, hát remélem, hogy rajta van a menün, de ha nem, igyekszem meggyőzni az ottaniakat, hogy minél előbb vegyék fel, s akkor méltán lesz oka felénk nézni! Esetleg, az elkészítéssel kapcsolatosan, van valami, amire külön figyelni illik? Lehet, hogy el is készítem ma vacsorára, Lilla remélem, örül majd neki.
Nos, örvendtem a szerencsének, ránézek a rokonokra, aztán irány haza. Minden jót, kézcsók!

Zsigmond azzal fogta magát és elindult megkeresni a sírt, ahogy azt Rubya professa mondta. S bizony úgy is volt, hamar meglelte Deákékat. Egy percre elcsendesült, mélyen elgondolkozott, majd az égre nézett, s nagy levegőt véve hazaindult.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa