 Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.
A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:
Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.
S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.
|
|
|
|
Karsa B. Bálint:)
Aniella mezítláb sétál egyedül, magányosan az úton. Hűvös van, ő pedig már libabőrös. Fogalma sincs merre rejtette el a melegebb ruhadarabokat, tehát maradtak a nyári rövid göncök. Most is a farmer shortja és egy egyszerű hatalmas fehér póló látható rajta. Ezt az összeállítást szinte mindennap hordja, mert a kedvenc sárga pólóját elnyelte a föld, sehol sem találta az elmúlt pár napban. Már arra is gondolt, hogy az a fura nő lopta el, ahol mindenhová leveri azt az átkozott sátrát. Bár nem szeret gyanúsítgatni, de nem egy ocsmány történetet hallott már a halandókról, bármit kinéz belőlük. Apjának rengeteg históriája van ezekről a lényekről, több ezer napig is tudna róluk rizsázni, persze pozitív megnyilvánulást nem ejtene ki a száján. Pedig a kicsi sellő tudja, hogy néhány ember igen kedves is tud lenni. Ott van például Dorián, Arnold vagy Adam... Noha az utóbbi nem biztos, hogy abba a fajba tartozik, mindenesetre nem volt goromba, sőt... Az egyik legrendesebb férfi volt, akivel valaha találkozott. Még sosem ajánlottak fel neki pénzt ruhára, kajára vagy bármi másra... Ezt értékelte. Sőt, ez a férfi mintha még hiányozna is neki... Végre talált valakit, aki szinte mindent tud róla, megkönnyebbülés lenne még egy-két titkot elárulni az illetőnek. Azonban lehet jobb döntés lenne, ha többé nem keresné a társaságát, nem kéne valakihez kötődnie a szárazföldön. Az... az lehetetlen lenne. Nem is vallana Anielleára.
Egyébként a leányzó, már a Bogolyfalvi temetőben van. És hogy keveredett oda? Önmaga sem tudja, pusztán lábai idevezették. Ma éjjel is ugyanolyan csinos, mint máskor. Mivel unatkozott haját befonta, ami kiválóan áll neki, szemei gyönyörűen csillognak és... Hát na, fantasztikusan fest most is, nincs mit tenni. Szépséges.
|
|
|
Aniella Zornania
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. június 29. 02:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=326071#post326071][b]Aniella Zornania - 2014.06.29. 02:02[/b][/url] Karsa B. Bálint:)Aniella mezítláb sétál egyedül, magányosan az úton. Hűvös van, ő pedig már libabőrös. Fogalma sincs merre rejtette el a melegebb ruhadarabokat, tehát maradtak a nyári rövid göncök. Most is a farmer shortja és egy egyszerű hatalmas fehér póló látható rajta. Ezt az összeállítást szinte mindennap hordja, mert a kedvenc sárga pólóját elnyelte a föld, sehol sem találta az elmúlt pár napban. Már arra is gondolt, hogy az a fura nő lopta el, ahol mindenhová leveri azt az átkozott sátrát. Bár nem szeret gyanúsítgatni, de nem egy ocsmány történetet hallott már a halandókról, bármit kinéz belőlük. Apjának rengeteg históriája van ezekről a lényekről, több ezer napig is tudna róluk rizsázni, persze pozitív megnyilvánulást nem ejtene ki a száján. Pedig a kicsi sellő tudja, hogy néhány ember igen kedves is tud lenni. Ott van például Dorián, Arnold vagy Adam... Noha az utóbbi nem biztos, hogy abba a fajba tartozik, mindenesetre nem volt goromba, sőt... Az egyik legrendesebb férfi volt, akivel valaha találkozott. Még sosem ajánlottak fel neki pénzt ruhára, kajára vagy bármi másra... Ezt értékelte. Sőt, ez a férfi mintha még hiányozna is neki... Végre talált valakit, aki szinte mindent tud róla, megkönnyebbülés lenne még egy-két titkot elárulni az illetőnek. Azonban lehet jobb döntés lenne, ha többé nem keresné a társaságát, nem kéne valakihez kötődnie a szárazföldön. Az... az lehetetlen lenne. Nem is vallana Anielleára. Egyébként a leányzó, már a Bogolyfalvi temetőben van. És hogy keveredett oda? Önmaga sem tudja, pusztán lábai idevezették. Ma éjjel is ugyanolyan csinos, mint máskor. Mivel unatkozott haját befonta, ami kiválóan áll neki, szemei gyönyörűen csillognak és... Hát na, fantasztikusan fest most is, nincs mit tenni. Szépséges.
|
|
|
|
|
Karsa B. Bálint
INAKTÍV
Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
|
|
Írta: 2014. június 29. 02:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=326086#post326086][b]Karsa B. Bálint - 2014.06.29. 02:24[/b][/url] Aniella. ^^Az egész napot ismételten a faluban töltöttem egy jó könyv és ital társaságában. Ne nézzetek rám ilyen csúnyán, teát ittam, semmi mást, a pillangóvarázsban. Nyitástól-zárásig, biztos imádtak. Viszont a könyv az jó, Kaffka Margit egyik szerzeménye, a kezemben is lóbálom éppen, s mivel még nem akaródzik a szobába bevackolni magam, s mivel nincs már meg itt a házam, így a temető felé veszem az utam. Tök logikus, mi? Ha nincs házad a faluban, irány a temetőbe este! Könyvet kéne írnom a leglogikusabb ötletekről, amik csak eszébe jutnak az embereknek... Dr. Nádori Pálnak ajánlanám, pedig már lassan három napja nem is hallottam a hangját. Rémisztő a tudat, hogy mi van akkor, ha egyszer végleg eltűnik az életemből, úgy hozzám nőtt. Így, eféle gondolatokkal sétálok a sötétben, a pislákoló fényekben, amikor is váratlanul megérkezem a célállomáshoz. Továbbsétálok a fákkal körülvett szakaszon, ahol mindenhol sírok találhatóak. Inspirációs környezet, legszívesebben hazaszaladnék a rajzfüzetemért aztán vissza ide, hogy rajzolhassak csakúgy, csakúgy mindent, ami éppen ki akar szabadulni belőlem csak még én sem vagyok teljes tudatában, hogy mi is, de túl lusta vagyok szaladni. Arról nem is beszélve, hogy igazából nem is az otthonom, nem is tudom, hogy miért mondtam ezt, hogy "hazaszaladni". Bár azért mégis csak az otthonom. Reccs. Felnézek, a félhomályban egy árnyék sétálgat nem messze tőlem. - Hello! - kiabálok oda, aminek köszönhetően az üres, csendes térnek, visszhangzik a mély baritonom, így tízszer annyira ijesztőbb vagyok, mint általában. Na jó, nem vagyok ijesztő, csak udvarias és tiszta. JÉZUSOM, erre még gondolni is szörnyű, szóval grimaszt vágok a saját gondolataimra és elkezdek továbbsétálni, balra fordulva. Jobb ha ilyen állapotban nem beszélek senkivel, a végén még... kedves leszek?
|
http://ask.fm/muveszkavezo
'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
|
|
|
Aniella Zornania
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2014. június 29. 02:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=326097#post326097][b]Aniella Zornania - 2014.06.29. 02:45[/b][/url] Karsa B. Bálint:)Még sosem járt ilyen helyen... Igazából Aniellának fogalma sincs minek hívják azt a helyet, ahol egy csomó sírkő van, ami számára nyilvánvalóan érthetetlen. Édesapját már rég megkérhette volna, hogy legyen olyan kedves, és avassa már be néhány alap emberi dolgokba és ne csak arról dumáljon mekkora idétlen - és még szépen mondtam - meg barbár az összes. A lényeg, hogy számára egy teljesen új helyen és totálisan érdekli őt itt minden. Szerinte még a fák is máshogy festenek, és olyan érdekes minden. Szemeiből a kíváncsiság sugárzik, baromi lassan lépked, hogy mindent alaposan szemügyre tudjon venni. Egy-két sírkövön még ujjait is végighúzza. Néha meg is áll és csak néz előre. Esetleg a Holdat bámulja, vagy a földet, no meg az egész temetőt körbejárja íriszeivel. Mivel fázik, gyakran összedörzsöli a tenyerét, vagy csak a vállát simogatja, meg a karját, hátha elmúlik ez a borzalmas érzés. Egy-két hajszálba, ami kilóg, belekap a szél, s ennek hatására még hatalmas pólója is lengedezni kezd. Mivel bőre eléggé fehér úgy festhet, akár egy szellem. Egyébként másokkal nem találkozott. Még. Bár valószínűleg nem is fog. Ilyen későn bizonyára senki nem járkál az utcán, maximum azok a gonosz emberek, akikről apja mesélt olyan komoran pár héttel ezelőtt. Imádja a lányát figyelmeztetni a veszélyes helyzetekre, ellátta már milliónyi tanáccsal, ám Aniella fél, hogy mire olyan helyzetbe kerülne, akkor semmi nem jutna az eszébe, pedig nem buta lányka. Léptek zaja üti meg fülét. Fejét azonnal felkapja, összeszűkíti szemeit és nézelődni kezd. Váratlanul éri a köszönés, a férfi szájából, akinek elég mély hangja van. Össze is rezzen. Eztán sóhajt egyet, de nem mond semmit. Lassacskán sétál tovább és úgy tesz, mintha az előbb semmi nem történt volna, mígnem... Nos, nekiütközik valakinek, egyenesen a mellkasának megy neki, szerencsére fejük nem koccan össze. Aniella rögtön hátrálni kezd. - Erm... Izé... Bocsánat... - csak ennyit nyög ki halkan, elvörösödött arccal. Bizonyára ez lehetett az a srác, akinek az előbb hallotta a hangját, más nem lehetett... Vagy mégis? Többen vannak?
|
|
|
|
|
