36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 16:16 | Link

Gwen Laura Kimiko Jones

Este fél 10-kor izgatottan készülődtem, hogy Gwennel megnézzük Faris Spavin sírját. Converse cipőt húztam, farmert és fekete polár pulcsit. A táskámba tettem a Szellemnaplót és némi kaját is. Háromnegyed 10-kor már kinn voltam a kapunál. Egy kicsit várnom kellett Gwenre, de csak megjött. Bagolyfalva felé vettük az irányt. Most már én is féltem egy kicsit a kicsapástól, mert már kétszer ellógtam takarodó után. Az utcákon még voltak emberek. Egy sötét alak, aki szerintem egy férfi, felénk tartott. Karon fogtam Gwent, mert nagyon féltem. Nem kezdődik jól a kaland. A férfi még egy szűk mellékutcán is követ minket. Gyorsan beszaladtunk az egyik szállóba, ott megvártunk amíg a titokzatos személy elmegy. Az ott lévő gondnok kipenderített minket az utcára mondván: - Nektek nem aludnotok kéne? Büdös kölkök! Én oda akartam menni és beolvasni neki, de a pulcsim beleakadt egy szögbe. Én ezt egy jelnek vettem és bevágtam az ajtót. Továbbindultunk a temető felé. Útközben elmentünk a Kísértetház mellett. Felidéződtek bennem az emlékek, a szellem, a fára mászás és a kisfarkasok is. Végül is az is egy jó este volt.
Amikor a temető vasrácsos kapujához értünk, libabőrös lettem. A kapu zárva volt. Ismét másznunk kellett. Amikor mindketten a kerítés temető felőli oldalán voltunk, ezt mondtam Gwennek:
-Na! Szerintem váljunk szét és keressük meg Faris Spavin sírját! Tudom, hogy ez nem Scooby Doo, hogy szétválunk meg minden, de akkor is, így nagyobb terepet tudunk átfésülni egyszerre.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 19:43
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 20:01 | Link

Szabó Lívia Lujza

Kilenc óta készülődöm. Egy hátizsákot viszek magammal, amibe egy pulcsit, pár szendvicset (kitudja meddig leszünk el), egy üveg vizet és a Láthatatlanná tévő köpenyemet rakom. Most nem húzok talárt mivel ha megint mászni kell, vagy beakad valamibe akkor csak hátráltat. A pálcámat a táskám oldalába raktam hogyha vészhelyzet van akkor használni tudjam. Mikor az órám 21:50-et ütött elindultam. Sietnem kellett, mert nem akartam, hogy Lívia egyedül menjen mert még baja eshet. A folyosókon és a lépcsőkön hamar átjutottam. Az ajtónál meglátom, és ordít róla, hogy várja már az akciónkat. Gyorsan elindultunk, majd mikor már kiértünk a faluba, kicsit megkönnyebbülök, de ez nem tart sokáig. Pár perce haladunk az utcákon, mikor egy férfi kezd el követni minket. Minden utcába utánunk jött, végül betértünk a legközelebbi szállóba. Megvártuk míg elmegy az ismeretlen idegen majd mielőtt kiléptünk volna a gondnok szalad felénk. A kis papucsába és a kezében lévő seprű meg lapát Frich-re emlékeztet. Elátkozom egy lábbilincselő bűbájjal Ő pedig elesik. Gyorsan kiszaladunk, de még odakiáltok egy elnézést.
Gyorsan elérjük a falu határát, ahonnan megpillantom a temető kimagasló sírjait. Jobban elkezdünk futni. Mikor odaérünk nem bírjuk kinyitni a hatalmas vaskaput, mivel zárva van. Használhattam volna az 'Alohomorát' de az elrontotta volna a kalandot. Gyorsan átmászunk, majd Lívia felveteti, hogy váljunk ketté.
- Nem tartom jó ötletnek, mert nem tudsz nekem jelezni - válaszolom. Hogyha hárman jövünk akkor még bele is megyek de így nem.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 20:14
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 29. 22:57 | Link



Lívia és Gwen, avagy a császkálós népség



Újra abban a helyzetben, amiben hajdanán. Vagyis takarodó után császkálgat. De a mostani helyzet eltér a múltkoritól. Most nem az iskola biztonságos falain belül van, hanem kinn a szabadban, Bogolyfalva nyirkos utcáin. Nem tudni mi késztette arra, hogy idejöjjön. Azt meg végképp nem sejti, mi fog rá várni a mai éjjel. Szellemek? Vámpírok? A hosszú fogú rémségeket már rég megszokta. Ugyanis a nyári szünetben sok vérhajhásszal volt dolga, mivel a családja új szomszédai azok. Plusz arról a lányról is kiderült, hogy Azok közé tartozik, akiben világéletében megbízott. A rádöbbenést az a pillanat hozta el, amikor Amy megkérdezte tőle, hogy kérhet e egy szívességet. Elena pedig megbízott a lányban és igent mondott neki. Ezek után jött csak a történet fordulópontja, amikor az említett barátnő megvillantotta éles fogacskáit és a következő pillanatban már Elena nyakára tapadt. Mondhatni úgy is, hogy a legjobb barátnője házi vérzsákja volt az elmúlt nyár során. A sok buta tinilány mind azt hiszi, hogy a vámpírharapás csak egy szúnyogcsípésféle, ám ez cseppet sem így van. Valójában nagyon is fájdalmas.
Az utca lényegében üres, csak itt ott járkál egy egy varázsló vagy boszorkány. Gondolataiból a sarkon lévő hang riasztja fel. Egy férfi hangja, aki vadul magyaráz neki, valami ilyesmit hogy, "Mit keres ilyen későn egy magadfajta kicsi lány a sötét utcákon? Nem szép dolog éjjel mászkálnod. Még esetleg, bajod eshet." Majd a fekete kapucnis férfi elindul elindul felé. Két választás van: elfut vagy jól beolvas az alaknak. Elena a második verziót választja. Azt már nem tudom, mit mond neki, de annyi biztos, hogy az alak nem hagyja annyiban és a lány nyomába ered. Mikor észreveszi, hogy követik, lépteit egy kicsit megszaporázza. Lábai egyenesen elvezetik a falu határán lévő temetőhöz. A fekete kapucnis már nem követi, így van egy kis ideje kifújnia magát, mielőtt belépne a temető kapuján. Mert ne gondolja senki, hogy ő egy félős kis elsőske aki nem mer éjnek évadján a halottak lakhelyén császkálni. Bátorságáról tanúbizonyságot mutatva, a kapuhoz fordul és már épp elkezdi mondani, hogy Aloho... amikor megdöbbenve veszi észre, hogy a vaskapu nyitva van. Talán van odabenn valaki? - ötlik fel benne a kérdés, miközben lenyomja a kilincset és lábait a hideg kőre teszi. A kerítéstől nem messzire hangokat hall, amiknek a nyomába is ered. Nagy meglepetésére barátnője Gwen és egy idegen lány tűnik a szeme elé.
 - Szia, Gwen! És ki ez a kis csaj? - néz kérdőn a szöszi kis csajra miközben lazán a társasághoz sétál.
- És mi a mai program, császkáló népség? - mondja majd helyet foglal az egyik, hozzá közeli sírkövön.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 30. 19:31
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 08:00 | Link

Gwen és Elena

Egy lány jött utánunk a temetőbe. A talárján az Eridonosok címere található. Bejön a kapun és lazán odaköszön nekünk: -Szia Gwen! Ki ez a kis csaj? Én erre illedelmesen válaszoltam: - Szia, én Lívia vagyok! És téged, hogy hívnak? - kérdeztem tőle barátságos hangnemben.
Miután megmondta a nevét, újra javasoltam a szétválás ötletét, mert ugyebár hárman vagyunk. - Azt gondoltam a két Eridonos menjen együtt és én mint egy szem rellonos indulok útnak. Ez így jó lesz? -motyorogtam. -Egyébként Faris Spavin sírját akarjuk megkeresni.   -mondtam.
A szél egy kicsit jobban elkezdett fújni a válasz hallata után. A temető végeiben álló fűzfák hangosan susogtak. A sírokon már megtelepedett a zuzmó és a moha is. Olyanok, mintha élő zöld szörnyetegek lennének. A távolban egy sírásó koboldot pillantok meg és halkan odasúgom a barátaimnak: -Nem vagyunk egyedül!
Gyorsan az egyik sírkő mögé bújtunk és vártuk, hogy a lény elmenjen. Mert ahogy Hagrid mondta: "A koboldoknak megvan a magához való eszük, de nem valami barátságosak."

Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 20:06
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 30. 11:00 | Link

Sírkutatók

Éppen ecsetelem a tervemet a zöld-ezüst ház tagjának amikor hangokat hallok. Nem nagyon foglalkozom vele  mert csak egy állat lehet, ám mikor meglátom az alak sötét árnyékát előrántom a pálcámat és rászegezem. Ő csak jön közelebb, látszólag nem is fél tőlem. Pár másodperccel később meglátom ki az. Ő is az Eridon ház tagja mellesleg az egyik legjobb barátnőm, Elena. Nem tudom miért járkál ilyenkor kint az utcán. Talán észrevett? Vagy csak Ő is szeret kiszökni? Míg ezen gondolkozom ők bemutatkoznak egymásnak, és Lívia felveti, hogy most már elválhatunk mivel hárman vagyunk. Ő szeretne egyedül menni mert egyedül van rellonos. Mielőtt válaszolnék előveszek a táskámból egy ezüstös anyagot és a kezébe nyomom. Én fogok egyedül menni ők pedig együtt és, hogy még nagyobb biztonságban legyenek odaadom nekik a köpenyemet. Nekik most nagyobb szükségük van rá. Lívia még csak elsős, Elena pedig velem együtt másodéves, de egyikőjüket sem tanították meg veszélyesebb varázslatokra. Mondjuk a jöpeny a dementoroktól sem véd meg de miért lennének itt olyanok. Egyszer már volt velük dolgom egy játszótéren. Szerencsére nem volt ott mugli csak az unokatesóm és az apukája aki sikeresen elüldözte. Már sokat használtam de még így is jó.
- Lívia, te Elenával mész mivel ő jobban megtud védeni és jobban figyel minden apróságra. Vigyétek magatokkal a Láthatatlanná tévő köpenyemet!- mondom a rellonosnak majd a másik barátnőmhöz fordulok - Elena vigyázz rá és ha bármi van vagy találtok valamit akkor egy piros lánggal jelezz!
Mondom nekik majd mielőtt ellenkezni tudnának már el is tűnök a szemük elől.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. március 30. 11:00
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 30. 18:59 | Link


Gwen és Lívia
(Sírkutatók)




Hideg éjszaka köszöntött a három lánykára. A szél is fúj, magával hozva az éjszaka virágzó növények illatát. Köztük érezhető az amazonaszi tündérrózsa mámorító illata is. E aroma felidézi a lányban, Centraliában töltött csodaszép napjait. Amikor éjjel az égen millióm egy kis csillag tündökölt, ő pedig a nyitott ablaknál csodálta őket. A nosztalgiából a szőke lány hangja ébreszti fel. Udvariasan bemutatkozik, mire Elena lassan felkel a sírkőröl és a lány elé ballag.
- Hello, Lívia! Én Elena Rose vagyok. De szólíts csak nyugodtan Elenának. - mondja a cseppet sem ijedt kis elsősnek. Talán őt is olyan fából faragták volna, mint Lenát? Ez egy kicsit sem meglepő, hisz a talárjából ítélve egy Rellonossal van dolga. Akikről pedig köztudott, hogy nem a betojik közé tartoznak. Volt már dolga Zöldikével és hát... nem lettek a legkedvencebb iskolatársai közé téve.
 - Ezek szerint, ennek a Faris Spavin nevezetű alaknak a sírját keressük? Miatta jöttünk ide?
Szellemvadászatra jöttek volna? De egyáltalán, ki volt az a Faris Spavin? És miért ilyen fontos a lányoknak? Vajon a varázsvilágban léteznek zombik? Mert ha "élnek" akkor azt hiszem menekülhetnek a lányok. Élőhalottak ellen nemigen létezik hatásos varázsige. Bár azt kétlem, hogy rothadt zombik mászkálnának Bogolyfalva temetőiben. A szellemek, már hihetőbben hangzanak. Elméletben a kastélyban is vannak szellemek, ráadásul mindegyik háznak van egy házszelleme, de Elena még egyikkel sem találkozott.
 - Gwen, micsoda őrzővédő anyuci lett belőled! - neveti el magát, de miután látja barátnőjén, hogy ez nem tréfa, abba hagyja a cinikus mondatok sorolását és a feladatra kezd koncentrálni.
 - Nyugi, megbízhatsz bennem, vigyázok a kis Líviára.  - mondja barátnőjének, majd elveszi tőle a köpenyt. Nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, hisz egész jól elboldogul egymaga is. Esetleg a kis szöszinek lesz rá igénye, de neki is ott van a bátor Elena.
 - És a fény miatt ne aggódj nem lesz rá szükségünk. - teszi hozzá előbbi mondandójához, miközben megragadja a kislány kezét és magával húzza. Jócskán benn vannak már a temetőben, sorjával hagyják el a régebbinél régebbi sírok halmazát. Nagy Lili... Fodor Péter... Olivia Coleman... olvassa a sírokon található személyek nevét, mígnem erős fuvallatot érez, aminek hatására megtorpan. Majd pár percen belül a légmozgáshoz egy hátborzongató hang is társul.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. március 31. 11:37
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 30. 19:53 | Link

Elena és Gwen
(Sírkutatók)


-Nem kell engem védeni! -mondom kissé szeszélyesen. Bár a köpeny még jól jöhet, de most nem azért vagyunk itt, hogy bujkáljunk. Én Elenával megyek. Olvassuk a sírokat és egyszer csak rekedt hangú kobold kiált fel a temető másik végéből: -Ki van itt?! -kiáltja, közben a magasba emeli a lámpását. Gondoltam kicsit megtréfálom az öreget: -"Wingardium Leviosa" -hangzik a számból. A lámpás a magasba emelkedik és egy közeli sírra pottyan. Ott helyben darabokra törik. Szerintem a gondnok vagy sírásó lény nagyon begurult, mert hangos kiáltozás kíséretében hangoztatja, hogy lenyakaz minket. Jobb lett volna a fejére dobni a lámpást, gondoltam magamban és halkan kuncogtam.
A sírok mögött bujkálunk és olvassuk a halottak neveit. Chris Weatford... Lena Louis, Margaret Bischmarc, és még sorolhatnám. Halkan ezt mondom Elenának: -Igen Faris Spavin sírját keressük, mert Gwennel vele, vagyis a szellemével találkoztunk a Kísértetházban.
Az egyik kis kápolna mellett megbújva még látjuk a koboldot, ahogy a lámpa darabjait szedegeti. Ez most jó alkalom, hogy elfussunk a temető közepe felé. Siker! A kobold itt biztos nem lát meg. Kissé tanácstalan vagyok a régi sírok között, melyeken már nem látszódnak a nevek. Egy nagy sírra lettem figyelmes amelyen egy nagy aranykard feküdt és egy nyárfa nőtt ki a holttestből. Angelina Gina Spavin sírja. -Gondolom ő Faris Spavin lánya vagy felesége, úgyhogy az ő sírja se lehet messze. -mondtam
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 20:22
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 30. 21:20 | Link

Lívia és Elena
                     
Lassan ballagok a sírok között. Sok nevet elolvasok de egyik sem stimmel. Mindenféle hangokat hallok de ezek a természet hangjai. Kivéve egyet. Nem vagyok biztos benne, hogy emberi nyomok ezért lehajolok és a talajnak nyomom a fülemet. Tudom, hogy nem Elenáék azok mivel ők a másik irányba mentek. A hangok egyre közeledtek felém. Gyorsan felállok és elindulok. Egyre szaporábban veszem a lépteimet. Nem nézek a sírokat most jobban érdekel az, hogy megmeneküljek, rájöjjek ki követ és miért. A táskámból előrántom a pálcámat hátha kelleni fog. Egy pillanatra hátrafordultam és nekicsapódtam a kerítésnek. Nagyon beverem a fejemet de nem foglalkoztam vele. Gyorsan felpattanok és elindulok jobbra. A férfi jön utánam majd egy pillanatra meglátom az arcát. Ő az aki az utcán követett minket. Hirtelen előttem terem én nekifutok és elesek. Megint. Gyorsan lefegyverez majd leüt egy farönkkel.
Percekkel vagy talán órákkal később ébredek fel de még mindig az erdőben. Egy magas sírhoz vagyok kikötve ami jól megvan csomózva. Meglátom a pálcámat az egyik síron a férfi nekem háttal ül és valamit csinál de vele van... Faris Spavin szelleme is. Hátrafordulnak és elkezdenek nosolyogni.
- Mit akarnak tőlem? - kérdezem ordítva. A szellem felém lebeg és gonoszan elmosolyodik.
- Téged használunk fel arra, hogy visszakapjam a testemet és halhatatlan legyek. - válaszolja - Viszont saját magadnak kell beleegyezned.
- Azt leshetik - fogalmazom meg a rövid választ.
- Szerintem bele fogsz menni, ha megtudod, hogy visszatudom hozni a halálból a szüleidet.
Mi a szüleimet? De ők már rég meghaltak. Mégis, hogy tudná ő visszahozni őket ha Ő is szellem? Nem visszahozni az embereket a halálból csak egy dologgal lehet és az nincs az országba. Nem leszek gyenge nem fogom hagyni, hogy kihasználjanak. A táskámat elvették de a bicskámat mindig a zsebembe tarom. Sikerül elővennem és elvágom a köteleket, majd mielőtt elkaphatnának a pálcám után vetem magamat, és sikerül elkapnom..
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. március 31. 19:59 | Link



Lívia és Gwen




Egyre gyorsabban halad, szinte már suhan a sírok között. Néha néha megáll "megcsodálni" egy egy sírt, de akit keresnek, még mindig nincs meg. Egyszer csak erős szél támad, majd párpercen belül hang is társul a légmozgáshoz. Egy kobold tűnik elő, visítozós hangjával a lányokra ordítva. Lívia és Elena nem hátrálnak meg a pöttöm kis lény fenyegetésétől. Sőt, a szösziek még meg is tréfálj azzal, hogy elrepteti a groteszk kis lény lámpását egy sírkőhöz, majd a világító eszköz csörömpölve széttörik. A Főnixtanonc nagyban nevet, amikor a - szerintem valami gondnokféleség - odaordítja nekik, hogy lenyakazza őket, de a két bátor leányzó nem foglalkozik vele, tovább indulnak keresve az említett szellem sírját. Közben Lívia elmeséli, miért is oly fontos számukra ez a személy, de még mindig van egy gondolat, amely nem hagyja nyugodni Elenát. Miért voltak a lányok a Kísértetházban?
Lassan ugyan, de végül megpillant egy sírt, melyen az Angelina Gina Spavin név látható. Csodaszép egy emlékhely, és ha Lena jól gondolja, a keresett személy holtteste sem lehet messze. Hirtelen megpillant egy kriptát, aminek ajtaján a Spavin család felirat található. Elég rég járhatott erre bárki is, mivel az építményt már teljesen belepte a földből kinövő borostyán és egyéb kúszó-mászó növény, plusz a falak se valami stabilak már.
 - Nos, azt hiszem, be kell másznunk, máskülönben nem jutunk be. - állapítja meg női fifikájával, ugyan is hosszas nézelődés után sem lát semmilyen másfajta megoldást.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. április 1. 17:01
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 2. 17:25 | Link

Gwen és Elena
(sírkutatók)


Elena egyszer csak egy kriptát pillantott meg, melyen a Spavin felirat volt látható. Nagyon megörültem amikor láttam. Varjak röpködtek a sír körül, ami azt jelentette, hogy a sír el van átkozva. -Biztos valami védelem van lent, mert a varjak... -mondtam. Varázslattal próbáltam felemelni a kripta fedelét. Nehezen, de sikerült. Kb. egy 20 méter mély lyuk tátongott előttünk, melybe egy vaslétra vezetett le. Ahogy az aljára értünk, rögtön kivillantak a fáklyák. A terem közepén három koporsó volt. Az egyik fa, a másik kő, a harmadik arany. Ahogy közelebb mentünk megláttuk, hogy egy pergamen van a koporsók előtti emelvényen. A papíron ez állt:
Aki olvassa ezt a levelet, bizonyára Faris fiam holttestét keresik. Ő volt réges-rég a mágiaügyi miniszter. Azt mondta, hogy amikor leváltják, öljük meg, hogy senki ne hibáztathassa a tetteiért. Nem kért puccos holmikat és drága koporsót, hogy ne ismerjék föl. Én, mert amikor Ön ezt a levelet olvassa már 200 éve halott vagyok, az arany koporsóban fekszem. Faris fiamat csak egy 50-50%-os szerencsével "találhatja meg" a koporsókban. Csak egyszer választhat, mert az egyik koporsóban a legrosszabb rémálmuk, vagyis egy mumus lepi meg önt.
-Na most melyiket válasszuk? -kérdeztem idegesen.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 19:52
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 4. 20:17 | Link

Lívia és Elena avagy a sírkutatók

Mikor felegyenesedek, nem vagyok figyelmes, ezért a pasi eltalál egy Sectumsemprával. Az átok mély vágást ejt a bal karomon és jobb combomon. Érzem, ahogy az a rajtam lévő nadrág és póló nedvesedik a kitörő vértől. A sáros ruhám miatt a kosz hamar bejut a sebbe és csípni kezdi. Nem foglalkozom sokat a fájdalommal, most sokkal fontosabb dolgom van. Életben maradni. Gyorsan elmormogok egy Stuport, de a varázslat nem az ellenfelem találja el, hanem egy sírt, ami ennek köszönhetően leomlik. Gyorsan kieszelek egy tervet, ami ha beválik, segíthetek tovább Líviáéknak. Elindulok a szellem felé, miközben z ellenfelem elindít egy Locomotor Mortist. Kicsit meglepődöm, de a tervem így is sikerhez vezethet, szóval hagyom betalálni. Az átok megkötözi a lábamat, mégsem esek el. Mögöttem egy hatalmas sír magasodik, ami a tervem része. A férfi elteszi a pálcáját és ráérősen elindul felém.
- Siess már, te Idióta! - kiált rá a főnöke.
- Miért segítesz neki, ha így beszél vele? - érdeklődöm.
- Mert jól megfizet - adja meg a gyors választ, és elindul felém, de már fut. Nemsokára már csak egy méter választ el minket amikor én leguggolok és átbukfencezem a lába alatt. Eltávolítottam a lábamat bilincselő köteléket és gyorsan megfordultam. Előveszem a pálcámat és ráfogom hátha nem nem ájult el. Pár másodperc múlva sem mozdul, ezért konstatálom, hogy bevált a tervem, és elindulok megkeresni a barátnőimet, de a nem veszem észre a szellemet ami felém közeledik.Próbálok valami bűbájt használni, de már érzem a körülöttem lehűlő levegőt és megdermedek.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 20:18
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. április 9. 14:37 | Link

Lívia és Gwen
Sírkutatók



Egy kriptánál találja magát, mely félelmetesen sötétedik az éjszakában. Elég öregnek bizonyul, ugyan is a márványkő falak igencsak megrepedeztek már és a még ép darabokat pedig belepte a földből kinövő borostyán. Ahogy alaposabban szemügyre veszi, észere vesz rajta egy Spavin család feliratot, ami bizonyítja, hogy ezt a helyet keresték idáig. És ami még jobban rádöbbenti erre a tényre az az, hogy a kripta körül varja röpködne, ami Lívia elmondása szerint átkot jelent. Elena nem tudja, hisz nem nagyon ért az ilyesmihez, hisz csak tavaly nyáron tudta meg azt hogy boszorkány és akkor sem merült teljes egészében bele ebbe az egész mágia dologba. De Lívia biztosan többet tudhat róla, ha már így sebtében kijelentette. A Zöldikének sikerül felemelni a kripta fedelét, majd miután társa bemászott, Elly is veszi a fáradságot, majd leereszkedik a vaslétrán. Leérve három koporsóval találja szemben magát, egy fával egy kővel és egy arannyal. A koporsók előtt egy emelvény áll, rajta fekve egy sárgul pergamenpapírral. Közelebb sétál, majd társnője felolvassa az irományt.
 - Tehát, akkor ki kell találnunk, hogy melyik koporsóban fekszik Faris Spavin. És ha rosszra tippelünk, akkor "meglep minket" egy mumus. - foglalja össze magának hangosan az imént hallottakat. De most akkor melyiket válasszák? Az aranyban ezek szerint a volt mágiaügyi miniszter apja fekszik. De még akkor is marad két választásuk, a fa és a kő. Tehát, ha nem akart puccos nyughelyet, akkor valószínűleg a fában fogják megtalálni, de az is lehet, hogy a jobb biztonság miatt, a kőbe rakták a holttestet.  
 - Szerintem a kőben lehet. - jelenti ki cseppet sem idegeskedve a következményeken. Ha találnak egy mumust, valahogy majd csak elbánnak vele. Odasétál a koporsóhoz, majd a sarokban talált vasdarabra emeli a pálcáját.
 - Baziteo! - mondja, és a vasnyúlvány növekedni kezd, amivel most már felfeszíthetik a koporsó tetejét. Úgy is tesz, bedugja a kis részbe a feszítővasat, majd Líviára néz.
 - Akkor, kezdjük?
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. április 9. 14:38
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Szabó Lívia Lujza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 19:16 | Link

Gwen és Elena, avagy a sírkutatók

A lány egy feszítővassal próbálta felemelni a kőkoporsófödelet. Segítettem neki. A mumus hangos sikollyal repült ki a koporsóból. A rém, ami esetemben egy szellem volt, ijesztően közeledett felém. Valamit biztos néztem a könyvtárban az ilyen esetekre. -gondoltam magamban.
A mumus már 2 méterre volt tőlem...egyszer csak ez a varázsige hangzott a számból: -Commikulus! A szellem körül légörvény kerekedett és a fejére fújta a lepelét. Hangos kacagásba kezdem. Nem tudtam, hogy ilyen vicces ez a varázslat.
Visszatereltem a kőkoporsóba és lezártam. -Huhh! -sóhajtottam. -Ez meleg helyzet volt.
A fakoporsó felé igyekeztem. Az előbbi feszítővassal felfeszítettem. A holttest ott feküdt a koporsóban. -Na most mi legyen? -kérdeztem lihegve.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa