Ha a bogoly lakósoron tovább mész, és elhagyod az utolsó eddig épült házat, egy hatalmas üres teleket látsz, gyönyörű zöld pázsittal. Szinte nem is hívogat, hanem követeli, hogy fuss végig rajta, feküdj bele a puha selymes fűbe, télen pedig ez az egyetlen hely, ahol a hó állandóan friss és fehér, a lépéseknek itt nyoma sincs. Ám ez a terület sokkal többet jelent az itt élő emberek, és az iskolában tanuló diákok számára, mint holmi park. Ugyanis ha az alacsony, alig 50 centis kerítés felett - akár a legtávolabbi oldalon is, de - átlép az ember, a temető kapujának belső oldalán találja magát.
A bejárattól nem messze egy új tábla köszönti a belépőket, ami a temető térképét tárja eléjük. Amennyiben valaki először jár itt, feledékeny avagy kíváncsi, könnyedén kiderítheti, merre fekszenek a rokonai - egyetlen csepp vér segítségével, amit a tábla alján lévő tálkába hullajt. (Ez persze vezethet kínos pillanatokhoz, ha olyan is felvillan a térképen, akiről nem tudtál.
Ez a hely egyszerre szolgálja a halott lelkek nyugalmát, és a tartja tiszteletben a gyászolók némaságát. Amikor az erre tévedők átlépik a kerítés alkotta vonalat, már senki nem láthatja őket, ám ők látják a kinn zajló életet, és a temető valódi mivoltát is. Habár már maga a bejutás eleve trükkős, rejt még a temető pár titkot és varázst, mint a városban oly sok minden. A Nap járásához igazodik, így napfelkeltétől napnyugtáig egy egyszerű kis csendes temető képe tárul a betévedők elé, márvány sírkövekkel, virágcsokrokkal, és a szellőben örökké lengedező fákkal. Egy külön kis síremlék van kialakítva az elhunyt igazgatók és polgármesterek részére, de az utak nem csak ott, minden parcella körül fehér kaviccsal vannak behintve.
Amikor pedig a nap utolsó sugara is lenyugszik, átveszik az uralmat a sötétét erők. Persze csak a diákok érezhetik így, mert igazából csak néhány vicces kedvű és rendkívül tehetséges fiatal varázsolt egy igazi rémséges temetőt, hatalmas sírkövekkel, koponyákkal, és mindennel, amit csak az ember képzelhet. Néhány mumus is megjelenik ilyenkor, és itt-ott ráijeszt az arra tévedőre. A szektáknak és a titkos találkáknak is kitűnő hely ez az „éjszakai üzemmódban" lévő temető, mert kívülről, mint már említettem, senki nem lát semmit.

A bejáratnál - és beljebb, a jelentősebb elágazásoknál - derékmagasságban polcszerű dobozok kerültek kihelyezésre. Nincs ajtajuk, varázslat tartja bennük biztonságban a sorakozó mécseseket, valamint mindegyikben akad egy kisebb doboz, néhány maréknyi kaviccsal. Ezek előtt rövid, nyomtatott szöveg díszeleg a vízhatlanná tett pergamenen:

Ha kimondatlanul maradt bármi, elbúcsúznál vagy üzenetet hagynál, ezek a kövek megőrzik a szavaid. Szorítsd a kezedbe, majd suttogd vagy mondd el, amit szerettél volna. A kavics a saját hangján megjegyzi.

S ha az ember körülnéz, ilyen kövecskékből akad itt-ott a sírokon már. Ha valaki egy ilyet a füléhez szorít, hallhatja az eltávozottaknak vagy családjuknak hagyott üzenetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877556#post877556][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.26. 18:37[/b][/url]

Zalán keze a csuklómra fonódik, mire megállok az apró ásó-döfőbűbájokkal, ám fel sem pillantok a levitásra, hiszen tekintetem az egyik, a sár alatt fehér kavicsra terelődik, mely hamar kerül a fülemhez.
- Csitt már - szólok rá a srácra, passzív és szinte dacos kommentjeit igyekszem beléfojtani. Na nem azért, mert idegesít a stílus, vagy inkább kivételesen nem ez a helyzet. A kő üzenetét hallgatom újra.
- Te, Zalán - pillantok fel a másikra végül. - Ezek a... hozzátartozóitól vannak. Nem gondolod, hogy valaki lehet, hogy említi a jóslatait? Ő itt azt mondta, hogy jó ember volt, annak ellenére is, hogy össze-vissza hadovált. - Emelem meg kissé a kavicsot.
Mert akármennyire is nem fűlik a fogam kifejezetten ahhoz, hogy a gyászolók hangját hallgassam vissza - valahogy visszásnak tűnik ez, s nem is kimondottan vidám időtöltésnek -, tény és való, hogy ez az egyetlen nyomunk, amin elindulhatunk ebben a pillanatban. Mert mit csinálunk mást? Bekopogunk minden házba Bogolyfalván? Nem hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=877748#post877748][b]Hollósi Zalán - 2024.04.29. 07:11[/b][/url]

Eleresztette a fiút, a platánt meg úgy döntötte, hogy mindkettejüket óvja az esőtől a bűbáj, amíg beszéltek hozzá.
 Nem értette először a kavicsok és a hozzátartozók közti kapcsolatot, csak amikor elvette a felé tartott darabot. Halk mormogás vegyült először az eső zajával, úgy vett ki csupán értelmes szavakat, hogy a füléhez emelte.
 Zalán leguggolt Theo mellé és végigfuttatta ujjait a sáron, hasonló méretű és formájú kavicsok után kutatva.
 - Jó szemed van - jelentette ki, s mégha száraznak is hatott, túlságosan ritkán címzett ilyet a rellonosnak, hogy ne lehessen nem elismerésként tekinteni rá.
 - Te nem érzed hülyeségnek, amit csinálunk? - kérdezte kisvártatva, mikor már a harmadik követ fordította ki a földből. - Úgy értem, hogy... Ha egyszer nem tudok változtatni semmin, akkor miért nem tudok csak ülni és várni, hogy megkapjam azt a nyomorult baglyot? Csak az időpont kéne számítson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=878274#post878274][b]Theodore Julias Ebony - 2024.05.09. 20:49[/b][/url]

Zalán dicséretére azért felnézek rá. Pár pillanatig csak figyelem, aztán finoman vállatvonok, s óvatosan leemelek egy másik követ a sírról, hogy a fülemhez tegyem. Hallgatom a szomorú hangú asszonyt rajta, gyomromban pedig kellemetlen érzést hagynak a szavai.
Hollósi azonban hamarosan szól, mire leengedem a kezemben lévő kavicsot, s csak lehuppanok a sárba. Sóhajtok, ujjaim között pedig forgatni kezdem a követ.
- Tulajdonképpen eléggé őrült dolog, amit csinálunk - ismerem be. - De szerintem van értelme. Az ember mindig is kíváncsi volt a sorsára, nem véletlen jártak és járnak most is jövendőmondóhoz. Ki ne akarná érteni, mi vár rá? - Teszem fel a kérdést. - Te még láttad is, mi következik, Zalán. Szerintem... én értem, miért csinálod. Én is ugyanezt csináltam. Kerestem a játszóteret évekig.
A követ finoman visszahelyezem a sírra, s csak nézek a többire, ahogy az eső lassan sárral színezi el őket, s majd egyre nehezebb és nehezebb lesz óvatosan kiszedni őket. Mindig tökéletes külsőm most inkább mutat valami sokkal normálisabb tökéletlenséget - körmeim alatt némi sár, hajam is enyhén nedves, hiába az esernyőbűbáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=878278#post878278][b]Hollósi Zalán - 2024.05.09. 21:26[/b][/url]

- Azért van némi különbség aközött, hogy te egy játszóteret keresgéltél, én meg egy ismeretlen fazon sírján kutakodom. - Homloka ránca szaladt saját szavaitól, el kellett ismernie, hogy a helyzet momentán sokkal inkább röhejesebbnek hatott, mint siralmasnak.
 Elhallgatott, amíg újabb köveket emelt a füléhez, kivétel nélkül egy-két mondatos búcsúüzeneteket játszódtak vissza róluk.
 - Hogy lehet valami egyszerre őrült és értelmes? - nevette aztán el magát halkan a hosszú csendet követően. Tekintetét a rellonosra emelte, ami csak gyarapította a nevetőráncokat, mert szinte már úgy festett, mint Rami, amikor egy számára érdekesnek vélt dolog miatt képes volt a koszban mászkálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=878361#post878361][b]Theodore Julias Ebony - 2024.05.12. 12:26[/b][/url]

- Nos, igen, sokkal jobb, mikor az ember véletlenszerűen felbukkan egy csomó kiskorú között, a szülők meg nézik, hogy mit keres ott. - Egyezek bele némi szarkazmussal a hangomban, de azért az tény, hogy nem vitatom: a temető is eléggé elcseszett egy helyszín a kutatáshoz.
Zalán hirtelen neveti el magát, s értetlenül pillantok fel rá. A temető közepén, a gyászüzeneteket hallgatva nevet? Eddig is tudtam, hogy nincs rendben, de néha olyan, mintha az esés már előre megviselte volna az agyát.
Végül aztán rájövök, min nevethet, és lassan én is elmosolyodok, hogy aztán a görbület rögtön le is olvadjon az arcomról. Vállat vonok.
- Őrültségnek tűnik azok számára, akik nem értik a helyzetet. De számunkra van értelme. - Foglalom össze tömören, majd lehunyom a szemeim és sóhajtok. Elegem van, hogy nem találunk semmit, és hogy az én állapotom mintha csak rosszabbodna; egyre több a kép és egyre több a megválaszolhatatlan kérdés. Legalább Zalán ügyével haladnánk. De nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883608#post883608][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 17:55[/b][/url]

Bóklásztam egy darabig a városban, az ünnepi forgatagban, csokit gyűjtöttem, és faltam szinkronban, és a jelmezemnek hála a szemüvegem is felvettem a maszk alá, hogy lássam is mi merre van, és mit érdemes még meglesni.
De elég hamar eluntam a dolgot, és a pocim is fáj már a sok édességtől, a műanyag töklámpásom pedig, amibe gyűjtöm őket, így is színültig van még. Szóval megszületett az elhatározás, ideje hagyni a csudába ezt a beöltözős gyerekzsúrt, és vagy nyöszörögve ágyba bújni a hascsikarástól, vagy keresni valami tényleg ijesztőt. Mondjuk a temetőt.
Mikor már bent lépdelek a sírok közt, meg kell állapítsam, hogy nem túlzóak a mesék, tényleg elképesztően hangulatos az estére csontokkal, baljóslatú árnyékokkal és hangokkal játszó sírkert.
Hevesen dobogó szívvel, óvatosan lépdelek, és lesek be a növényekkel benőtt, koponyákkal díszített kövek mögé, és meg mernék esküdni rá, hogy egyik-másik felém is fordul, ahogy elsétálok mellettük.
- Ne nézz vissza, ne nézz vissza, ne nézz vissza..! - szuggerálom magam remegő hangon, majd aprót sikkantok, mikor egy fekete macska ugrik el az egyik fejfáról, alig két méterre tőlem. Meg mertem volna esküdni rá, hogy kőből van az is!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883616#post883616][b]Szécsi Dominik - 2024.11.03. 19:14[/b][/url]

Nagyon zsibongott a feje odabent, minden háztársa fel-alá mászkált, hangoskodott, mindenki készült már a Halloweenre, neki viszont friss levegőre volt szüksége. Éppen ezért pálcát ragadott, felhúzta a cipőjét, dzsekijét és megindult csak úgy este sétálgatni a falu felé. Látta, hogy jó néhány maskarás jön vele szemben, úgy tűnt, hogy valami városi rendezvény felé indulnak, de őszintén szólva, neki egyáltalán nem volt kedve most a nagy tömeghez, sem az őrült hangulathoz. Nyugalmat keresve vette végül célba a temetőt, ott bóklászott körbe és az egyik ismerős sírjánál meg is telepedett. Egy idős nénié volt, akivel alkalmanként a piacon futott össze, gyakran kapott ő meg Bogi a nénitől gyümölcsöt, meg egy fejsimit. Néha még beszélgettek is, szóval valahogy most úgy érezte, hogy váltana pár szót a nénivel. Viszont még bele sem lendült, amikor hirtelen sikkantást hall, s ahogy oldalra kapja a fejét, észrevesz egy ijesztő maszkos  figurát, egy hatalmas késsel a kezében. - Bassza meg - ugrik egyet és már rántja is elő a pálcáját. - Capitulatus! - reflexből mondja ki a varázsigét és irányítja pálcáját az ismeretlen alak kést tartó kezére. - Állj meg, ki vagy? - ez a következő szava, mielőtt valami átkot küldene az őt riogatóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883619#post883619][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 19:54[/b][/url]

Sokan nem értik, miért szeretek félni - mármint úgy félni, hogy rettegni valami szörnyűségtől, a sötéttől, összerezzenni neszektől, hirtelen elém ugró, ismeretlen dolgoktól. Nem értik, miért jó, ha sikoltok, ha kiugrik a szívem a helyéről, ha fejvesztve menekülőre kell fogjam a dolgot ijedtemben. Pedig ez mind-mind adrenalint szabadít fel, egyfajta túlélési ösztön kezd el dolgozni ilyenkor bennünk. A testünk reagál, felkészít, megpróbál megvédeni, illetve felvértezni. Erőt, energiát ad olyankor is, ha amúgy kimerültek vagyunk, hogy el tudjunk a veszély elől futni, esetleg ellentámadásba tudjunk kezdeni. Ezt én nagyon.. nagyon imádom! Pezseg a vérem tőle, és még azt is megéri, ha olykor fehérneműt kell miatta cserélni, mert picit becsurgatok. De.. ez elég ritkán fordul elő, eskü! Talán egyszer. Vagy kétszer max!
Úgyhogy a zsúfolt, de eseménytelen városi forgatag után a csendbe burkolózó, mozdulatlan temető egészen felpörget, ugrásra készen nézelődök, mígnem egy közönséges macskától ugrok majdnem ki a bőrömből, ám végül kénytelen vagoyk átértékelni, mert nem ettől ijedek meg igazán, hanem a villanástól, és hogy valami valósággal kirántja a kezemből a műanyag kést. Mint arra némi fáziskéséssel rájövök, egy lefegyverző bűbáj.
Hátra is tántorodok az varázslat hatására, és seggre esek, de már tépem is le arcomról a maszkot, hogy támadóm lássa, ártalmatlan vagyok.
- Hééé, mit művelsz..!? Nem igazi kés! - sápítozok remegve, miközben felkecmeregni próbálván a földről beletenyerelek a szétszóródott csoki- és cukorhalomba mellettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883620#post883620][b]Szécsi Dominik - 2024.11.03. 20:03[/b][/url]

Nem egy ijedős fajta, de azért Halloween estéjén, egy üres temetőben nem éppen számított senkire, nem hogy egy maszkos félőrültre. Legalábbis ez az első gondolata, amikor is lefegyverző bűbájt használ ijedtében. Persze, hogy benne is dolgozik az adrenalin, szorítja is erővel a pálcáját, készen állva arra, hogy ha kell, akkor újabb csapást mérjen a támadójára. Támadója egyébként úgy tűnik, seggre esik, de hogy a srác jobban lássa is, ki támadott rá, pálcájával immár fényt világít a földön ücsörgőre, akiről pillanatok alatt kiderül, hogy se nem támadó, se nem pszichopata szökevény, hanem szimplán egy vörös hajú csaj. Remek. Vöröshajú…- Én mit művelek? Te járkálsz egy ilyen kést imitáló szarral a kezedben, ilyen rémisztő maszkban - jó, nem túl kedves, leginkább morgós kicsit, de azért közelebb lépdel, hogy megnézze, hogy van a lány. - Megütötted magad? - kérdi, miközben a kezét nyújtja, hogy felsegítse őt a földről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883625#post883625][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 20:17[/b][/url]

Az ijedezés, sötétben rettegés addig móka és kacagás csak, amíg nem válik komollyá a dolog, és derül ki, hogy tényleg veszélyben lehet az életem, márpedig az első néhány másodperc, míg "fegyveremtől" fosztottan a földre esek, tényleg rémisztő. Konkrétan megtámadt valaki a sötétben, de mint az hamar kiderül, ő is ugyanezt hitte énrólam.
Ezúttal nincs lélekjelenlétem a szemüveggel foglalkozni orrom hegyén, amúgy is jobban foglalkoztat, hogy lássam, nem ér újabb átok, nem ugrik rám valami perverz, vagy egy vámpír mondjuk, és az, hogy csúnya vagyok, másodlagos kérdés. Az avarban ülve, kócosan amúgy sem nyújtanék jobb látványt.
És az is lefoglal, hogy megütközve bámuljak bele a srác arcába.
- Mondd, hülye vagy!? - fakadok ki, miután felsegít a földről. - Halloween van, mindenkin valami rémisztő maszk van! Nem voltál a városban? Rendezvény van, házról-házra járás meg egy halom jelmezes buli.
Most komoly százhatvan centis késes gyilkosnak nézett?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883626#post883626][b]Szécsi Dominik - 2024.11.03. 20:22[/b][/url]

- De nem a temetőben!!! Ki az, aki a temetőbe beállít ilyen rémisztő cuccban? - kérdez vissza, ha már le lett hülyézve, meg is csóválja a fejét, jelezve nem tetszését. - De…voltam és láttam, hogy minden hülye beöltözik valaminek, de engem meg pont nem érdekel ez a szar Halloween - vágja rá, érződik rajta, hogy feszült, ez mondjuk nem a lánynak szól, inkább csak pechére Dominik rajta vezeti le a feszültségét. Mondjuk, ahogy ráförmed a lányra, úgy rá is jön, hogy kissé bunkó volt. - Bocs…- kér elnézést tőle. - El voltam nagyon gondolkodva és nem számítottam arra, hogy bárki is erre kószál majd. Azt hittem, hogy egyedül vagyok - teszi hozzá később, már sokkal normálisabban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883629#post883629][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 20:42[/b][/url]

Megilletődöm egy pillanatra, elvégre majd leharapja a fejem, elég nagy, és erős is hozzá, hogy hamm lerágja az arcom, de pár másodperc után elkezd megnyugodni, ahogy kifut belőle is az adrenalin, nekem pedig addig van időm lenyelni a torkomban felgyülemlett csomót.
- Bocsánat, nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos a jelmezem, és így betoj... mármint hogy.. szóval hogy rád hozom a frászt. Bocsi - szabadkozom most már én is, mert fene tudja, lehet tényleg vámpír, aztán alig tudta visszafogni magát most, hogy kiszívja a vérem, és belökjön egy üres sírgödörbe. Szárnyal a fantáziám ilyen helyen...
- Miért vagy amúgy is egyedül? Neked tutira vannak barátaid, akikkel együtt bulizhatnál most. - Nem úgy, mint nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883634#post883634][b]Szécsi Dominik - 2024.11.03. 20:53[/b][/url]

- Mond ki nyugodtan, hogy beszartam-e? Rám hoztad, egy kicsin múlt - jegyzi meg és haloványan most először el is mosolyodik. - Elég ütős jelmez, ijesztő, főleg az a bazi nagy késutánzat - oda is lép, hogy felemelje a földről az eszközt és megnézze magának. Így közelről persze már látszik, hogy nem valódi. - Áh..- legyint. - Vannak, mindegyik a párjával mulatja most a csárdában, nincs kedvem ott rontani a levegőt - jegyzi meg vállat vonva, tényleg nincs kedve ott utánfutóként odacsapódni, max majd éjfélkor átmegy Bogiék bulijába, ahol talán nem kérdi majd minden második ember, hogy hol van a csaja. - Na és Te miért kóricálsz tök egyedül itt a temetőben? Nem másokkal kéne buliznod? Nem túl okos egyedül mászkálnod lányként egy ilyen helyen - jegyzi meg csak úgy mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883637#post883637][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.03. 21:09[/b][/url]

Elvigyorodom szavaira, ha már így beismeri, talán nem gáz, hogy megjegyeztem kissé élcelődve, hogy erős, kemény csávó létére összecsinálta magát egy vasággyal ötven kilós lánytól.
- Köszi. Nem nagy szám amúgy, még egy mugli boltban vettem, tele volt ilyen vackokkal. De így sötétben egész hatásos, ugye?
Miközben nemtörődöm választ ad kérdésemre, kezem nyújtom a műkésért, és ha visszaadja, hadonászok is vele egy sort, azt imitálva, mintha megkéselnék valakit. Számmal fröcsögő hangokat adok ki, hogy még hitelesebbé tegyen rögtönzött előadásomat.
- Én szeretek egyedül bolyongni, tök izgis, ha épp nem ront rám valami lökött srác - rántom meg vállam, és fenyegetően felemelem a kést. - Ha meg valakinek ötletei támadnának.. sutty! Meg nyissz! És bleeeh!
Ha ez nem a sok cukor hatása, akkor nem tudom, mi lehet, viszont nagyon remélem, hogy holnap már nem fog emlékezni az arcomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883641#post883641][b]Szécsi Dominik - 2024.11.03. 21:20[/b][/url]

- Jaja, elég hatásos - jegyzi meg, közelebb lépve szemügyre is veszi a fegyenc ruhát, meg a maszkot, utána nézi meg csak a kést, amit aztán vissza is ad a gazdájának. - Ejha, micsoda brutális vagy - jegyzi meg, ahogy kicsit hátrébb lép, nehogy a nagy hadakozás közben véletlen kapjon egy szúrást a szeme közé. - Jó, lehet hogy izgis, de azért tényleg veszélyes - próbálja felhívni a lány figyelmét erre, mert úgy tűnik, nem veszi ezt elég komolyan. - Hehe, na persze, majd biztos ezzel fogod elintézni a támadódat - megcsóválja a fejét. - Viccen kívül, tök sok rossz hírt olvasni, tényleg ne mászkálj máskor egyedül. Ha gondolod, elkísérlek vissza a haverjaidhoz, vagy akárkikkel is jöttél le, gondolom a suliból jöttél - ugyan már nem prefektus, de már nem fogja itt hagyni a temetőben a lányt tök egyedül, lassú léptekkel megindul a kijárat felé, ha jön vele a kis vörös.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883659#post883659][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.04. 11:43[/b][/url]

Magabiztosan, lazán feldobom a kést, hogy megpördüljön a levegőben, majd ismét a markomban kössön ki, de persze elügyetlenkedem, és a pengére markolok rá, de arra se eléggé és kipottyan a kezemből. Gyorsan, mintha mi sem történt volna, lehajolok és felkapom, hajam arcomból eltűrve próbálok ugyanolyan nemtörődöm lenni, mint egy pillanattal ezelőtt.
- Jó, lehet nem ezzel.. de.. elijesztésnek jó. Hiszen te is betojciztál tőle, szóval messziről működik - győzködöm tovább, de láthatóan ő túlságosan is komolyan veszi ezt az egészet, minden mókát kiölve belőle.
Bosszúsan sóhajtok egyet, és beletörődően bólintok.
- Jó, nem bánom. De.. szóval igen, a suliból jöttem, szerintem a többiek már visszamentek - hazudom, és mellette lépdelve követem a kijárat felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883672#post883672][b]Szécsi Dominik - 2024.11.04. 17:42[/b][/url]

Végig nézi a mutatványt, meg is csóválja a fejét, még szerencse, hogy nem egy igazi késsel próbálkozik a kiscsaj, mert az most szétvágta volna a tenyerét.
- Ezt még azért gyakorold - jegyzi meg Dominik, aztán látva, hogy előzőleg még elhullajtott néhány cukorkát a lány, ő is leguggol, összekapkodja az édességet és felegyenesedve átnyújtja a vörösnek. - Tessék, kár lenne érte - adja át, aztán zsebre csúsztatja a kezeit, mert egy kicsit hűvös van, ő meg nem épp az évszaknak megfelelően öltözött. - Igen, mert rohadt sötét van és pszichopatának tűntél ebben a göncben - jegyzi meg. - Így vörös hajjal viszont inkább préda vagy - magyarázza, aztán el is indul, lassan kifelé, de nem siet, végülis levegőzni jött. - Akkor nem lehetett valami nagy eresztés ez a városi parti. Nem is emlékszem rá, hogy lett volna korábban ilyen - jegyzi meg. - Hová valósi is vagy? Nálatok szokás ez a felhajtás? - kérdi kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883673#post883673][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.04. 18:42[/b][/url]

Megjegyzését apró váll- és arcrándítással kommentálom, tudom én hogy kell ezt csinálni, laza vagyok mint rozsdás csavaron az anya. Azt pedig még észre se vettem volna, hogy a fél zsákmányom a temető gyepén hagyom, ha nem hajol le, és kezdi el szedegetni.
- Basszus, köszi! - hajolok újra le én is, visszalapátolni a műanyag tökbe az édességeket, majd állok fel, hogy átadhassa a maradékot. - Már annyit ettem, hogy rosszul vagyok tőle, de azért tényleg nem kéne elszórni.. kérsz esetleg? Ez nagyon finom.
Egy fura, élénkzöld golyóbist nyújtok felé, nejlonba van csak csomagolva, ezért látszik, hogy valami reszelék is van rajta, amitől úgy néz ki, mint valami sugárfertőzött golymók. Belül meg szörnyen édes, és egyszerre savanyú töltelék van, ami garantáltan folyik ki belőle amint ráharap az ember.
- Amúgy meg mi bajod van a hajammal..? - próbálom közben a fejemen hátratolt maszkba tömködni tincseim. - Svédországból jöttem, cserediák vagyok itt. És ez.. ez már mindenhol szokás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883683#post883683][b]Szécsi Dominik - 2024.11.04. 19:55[/b][/url]

- Nincs mit, jól jön majd az ínséges időkre - elejt egy mosolyt, eszébe jut, hogy gyerekként ő is rengeteg csokit meg cukrot gyűjtött össze Bogival, igaz nem Halloweenkor hanem inkább a Mikulás érkeztével. Ez a tökösködés csak az utóbbi néhány évben lett divat. - Nem-nem, köszi - tényleg nem kér, mióta sportol, próbál odafigyelni arra, hogy egészségesebben éljen, bááár, azért ha melegszendvicsről, vagy pizzáról van szó, annak nem tud ellenállni. - Na jó, tudod mit? Ezt az egyet elfogadom - végül csak elveszi azt a csomagolt zöld golyót, ha nem is most, később valamikor megeszi. Zsebre is csúsztatja, aztán lépdel tovább, néha ide-oda pillant. - Ki mondta, hogy bajom van a hajaddal? Nincs vele bajom, szép…vörös- vonja meg a vállait. - Áh, tehát Svéd vagy. Ezt mondjuk nem mondtam volna rólad, inkább írnek gondoltalak. És miért jöttél ide? Megtetszett Bagolykő, vagy csak nem volt vonatjegy máshová?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883686#post883686][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.04. 20:45[/b][/url]

Csak sikerül rátukmálnom azt a zöld borzadványt, mosolyom azonban igyekszem kedvesnek megtartani, mintsem kárörvendőnek, hiszen majd néz nagyokat, ha beleharap. Nem vagyok ám rosszindulatú, csak vicces megtréfálni másokat.
A hajamra tett megjegyzést se értem, hogy miért volnék préda tőle, elvégre Chucky is vörös hajú, igaz, ő egy baba, de Carrie is például. Vele tudok is azonosulni, őt is folyton bántották, egész addig, míg le nem mészárolt mindenkit. Na persze én nem tervezek vérfürdőt rendezni az iskolai bálon.. csak az ünnepi hangulat ragadt rám.
- Aaaa-ha - hagyom végül is annyiban, de egyelőre nem úgy tűnik, mint aki leakadna róla. - Dehogy vagyok ír! Csak mert pici vagyok és vörös a hajam, nem kell leprikónnak nézz! - Oldalba is bököm kicsit a műanyag késsel. De nem durván, csak úgy játékosan.
- Bolond vagy! A diákcsere program szólt ide. Meg itt van a néni.. mármint aaa kuzinom? Sigrid Sjölander. És hát gondoltam, megnézem, milyen itt Európa közepén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883715#post883715][b]Szécsi Dominik - 2024.11.05. 17:03[/b][/url]

- Nem mondtam, hogy leprikón vagy - felvonja a szemöldökét erre a váratlan bökős támadásra, aztán csak mosolyogva megcsóválja a fejét. A cukorkához egyelőre nem jött meg az ihlete, ez a kellemes hűs levegő viszont egész jó hatással van rá. - Jól van na - röhög, honnan is tudhatná, hogyan is működik, ő például soha nem volt sehol csere, de még csak nem is pályázott. - Sigrid a kuzinod? Áh - meglepődik ezen is, milyen kicsi a világ. A Sjölander lányt csak futólag ismeri, még a prefiségből, amit pár napja le is adott. - Jól tetted, jobb azért olyan helyre menni, ahol van legalább egy ismerős, az segít, ha baj lenne. Cserediákként azért elfogyhat a pénzed, kirabolhatnak, meg ilyenek - jegyzi meg, ahogy közelednek a temető hatalmas kijárata felé. - Egyébként bocs, tényleg nincs bajom a hajaddal. Csak a csajomnak is pont ilyen vörös volt és épp azért jöttem a temetőbe, hogy kiverjem a fejemből, szóval…- hát igen, annyira nem sikerült ez így, mert hopp, azonnal beugrott neki Nix. - De azért nem kell, hogy befesd. Elég, ha visszaveszed azt a maszkot - röhög, persze nem gondolja komolyan. - Mi lesz a további program? Mész vissza a kastélyba? Vagy megnézed az árusokat? - utal ezzel erre a bogolyfalvi bizbaszra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883720#post883720][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 17:55[/b][/url]

- Nem mondtad, csak annak néztél - pillantok még mindig rá laposan, csapásra készen tartva a játékkést, hátha újból meg kéne vele böknöm a srácot.
Persze ez már csak ilyen fenyegetőzés, újból nem próbálkoznék vele, mert legközelebb már valószínűleg elkapná a kezem, vagy máshogy védené ki könnyedén a merényletet. Én pedig amúgy se akarom bántani, hozzá vagyok szokva, hogy kapom az ívet, gúnyolnak, szavakkal illetnek, és ő is hiába tagadja, tudom én, hogy néz rám.
- Kirabolhatnak? Te mindig a legrosszabbra számítasz? Miféle hely ez? Nekem Nessie nem említette, hogy veszélyes lenne egyedül csatangolni - csodálkozok rá szavaira. Nem olyan nagy ez a település még, hogy szervezett bűnözés folyjon az utcáin, és embereket raboljanak el, vagy zsebeljenek ki.
- Pont ilyen..? - fogom meg és húzom magam elé egy tincsemet. - Nem hiszem, neki biztos szebb. Meg ő is tuti csinos.. nem úgy, mint én. De amúgy most milyen színű a haja, ha már nem vörös? És miért akarod kiverni a fejedből..? Annyira rossz volt? Nem tetszett? Nekem az enyém nem tetszik, de hiába festem be, nagyon hamar kikopik, vagy allergiás reakciót vált ki a fejbőrömből - kezdek locsogásba.
Már teljesen vissza sikerült a maszkba nyomkodni hajam, hogy csak alig látszódjon ki, de megjegyzése ellenére sem húzom az arcomba, mert elég fullasztó volt alatta.
- Már mondtam, hogy visszamegyek a suliba. Te meg el akartál kísérni.. nem? - nézek rá reménykedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883723#post883723][b]Szécsi Dominik - 2024.11.05. 18:17[/b][/url]

- Szerintem Te paranoiás vagy - jegyzi meg a srác, mert ő aztán biztos nem nézte a lányt semminek, legfeljebb rémisztő pszichopatának néhány másodpercig. - Igen, mert elég szar világban élünk. Nem kell ehhez a legveszélyesebb helyre költöznöd - azért próbálja felhívni a lány figyelmét bizonyos dolgokra, mert vagy nagyon naiv még, vagy olyan helyen él, ahol nem minden naposak ezek a dolgok. - Hé, nem azt mondtam, hogy Bogolyfalva rossz lenne. Viszonylag nyugis környék, de közel a vasútállomás és sosem tudhatod, mikor jön erre olyan alak, aki nem idevaló - ez nem lepné meg. - Hasonló - jegyzi meg, az árnyalat úgyis csak részletkérdés. - Te nagyon nem vagy megelégedve önmagaddal - állapítja meg, mert ahhoz képest, hogy még csak most ismerte meg a lányt, már vagy a második ilyen megjegyzést hallja tőle. - Mert szakított velem, de nem akarok erről beszélni többet - fogja rövidre, tényleg nem merülne bele, hisz mit is mondhatna erre egy fiatal csaj? Nagyjából semmit, meg aztán, nem is ismeri.- Vannak már úgy tudom bájitalok is, amik megváltoztatják a színét, ha ennyire nem tetszik neked. Azt hiszem, hogy van is a faluban egy fodrászat, ott tuti megcsinálják - ad egy tippet, mire végre el is érik a kaput. - Ja, tényleg. Hát jó, elkísérlek - úgyis vissza akart menni, mert át akar öltözni, mielőtt éjfélre átmenne Bogiékhoz. - Akkor csak utánad - int a kezével, aztán a kastély felé menet még beszélgetnek mindenféléről, míg el nem búcsúznak egymástól, hogy ki-ki a saját háza felé vegye az útját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=883726#post883726][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.11.05. 18:38[/b][/url]

Még hogy én vagyok paranoiás! Ő gondolja, hogy kirabolnak meg bántalmaznak az első sarkon, csak mert lány vagyok, vagy nem tudom...! Ennek ellenére mondjuk nem nagyon tiltakozom, mikor felajánlja, hogy elkísér, bár ha valóban paranoiás lennék, azt gondolnám, hogy ez egy trükk, és valójában ő az, aki valami sötét sikátorba visz majd, és mindenemet elveszi. Igazából.. nem volna nehéz dolga, ha jobban belegondolunk, és így nézzük, talán az sem túlzás, amit mondd. Na jó, legyen.
Kicsit félreértettem azt hiszem, mert nem a barátnője haját jött kiverni a fejéből, hanem a barátnőjét, aki már nem az. Csak valahogy nem sikerült a fordítóvarázsnak áthoznia a lényeget, azt hiszem. Az viszont egyenesen meglep, hogy szakított vele valaki, akinek hasonló színű haja van, mint nekem. Kis híján közlöm vele, hogy nekem eszembe se jutna dobni egy ilyen pasit, de szerencsére eddigre sikerül lakatot nyomnom a számra és már úgyis olyasmiről beszél, amire csak rázom a fejem. Mintha nem próbáltam volna ki már mindent!
- Bájitallal is próbálkoztam, de csak kihánytam. Nem tudom miért, de nagyon tiltakozik a testem attól, hogy megváltoztassam a hajam..
Ezen kesergek még egy picit, de míg visszaérünk a kastélyba, könnyedebb témákkal töltjük ki az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=886947#post886947][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.14. 14:50[/b][/url]

A nyirkos, puha földbe fúródik a kapa nyele, miután megfordítom a levegőben, és jobb alkarommal a kapafejre támaszkodva pihenek meg kicsit. Balomat megemelem, és egy kövér izzadtságcsomagtól szabadítom meg homlokomat, miközben leheletem szemmel láthatóan távozik tüdőmből, és találkozik a temető hideg levegőjével. Ma nem sok látogatója volt Bogolyfalva nekropoliszának. Csupán két idős hölgy cserélte le a virágokat a nemrégiben elhunyt férjek sírjánál. Velük váltottam néhány szót, habár nem vagyok éppen a megszokott, csacsogós kedvemben. Különösebb oka nincsen, de még a szónok is megpihen néha, hogy levegőt vehessen. És most én is élvezem a csendet és a nyugodt környezetet, ami nem éppen a legfelemelőbb, de most ezzel kell beérnem. Hiszen a héten meg sem álltam. Vállaltam újabb szállításokat a város vendéglátó egységeibe, hogy kiegészítsem azt a minimális keresetet, amit hónapról hónapra be kell osztanom. Elvégre közeledik a Valentin-nap is. Én pedig meg szeretném lepni valamivel Editet, még ha a kapcsolatunk nem is kimondott kapcsolat. Nincs is ehhez kötve az ünnep, ugye? Szóval… száz szónak is egy a vége; át kellett gondolnom a költségvetést, hogy olyan meglepetésben legyen része a szívemnek kedvessé vált hölgynek, amilyet megérdemel. – Már csak egy óra – suttogom magam elé, amikor a bal csuklómat díszítő, régi vágású karórára tekintek. Már besötétedett. A temető közvilágítása eléggé gyér, de már teljesen hozzászoktak a szemeim. Mint a vakondoknak. Vagy… azok vakok, nem? Kifújom cserepes ajkaim közül a levegőt, és folytatom a gyomlálást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=886995#post886995][b]Adam Kensington - 2025.02.15. 18:38[/b][/url]

Hegedüsh Marcell
késő délután | a temető szélén | x


Sötétedés után nem sokkal már az erdő avarja serceg csöndesen nagy bakancsom alatt, ahogy a falu felé tartok. Mint mindig, igyekszem máshogyan megközelíteni, csak a változatosság kedvéért, noha valószínűleg nincs olyan út, amit be ne jártam volna már számtalanszor. De a lényeg, hogy ne mindig ugyanaz legyen.
Érdekes mód a sírkert felé viszonylag ritkán kanyarodom. Bizonyos hiedelmekkel ellentétben nem a temető az otthonom, még csak nem is az itt kódorgás kedvenc foglalatosságaim egyike.
Ahogy kiérek a fák közül és a holtak nyughelyén találom magam, felnézek a tiszta, csillagos égre. Elmélázok kicsit a világűr gondolatán, ahogy azt gyakorta teszem. Hívogatnak ezek a távoli testek, talán pont azért, mert azon kevés helyek egyikei, ahol még soha nem voltam és talán soha nem jutok. Veszélyes lenne odakint, a nagy semmiben, ahol alig valami akad, amely menedéket adna a nap fénye elől.
Érzékelem ám, hogy nem vagyok egyedül a sírkertben. Orromba szökik a frissen feltúrt föld és a munka verejtékének illata, és fülemben dobog a szorgos ember szívének szapora zakatolása. Tekintetem viszont nem siklik még a pár sornyira ténykedőre. Szemeim a föntbe révednek, míg groteszk, hosszú alakom rezzenéstelenül áll a temető szélén, odaképzelt szoborként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=887045#post887045][b]Damien Sebastian Felagund - 2025.02.16. 19:41[/b][/url]

- Szia,- mondja lapos, érzelemmentes hangon a sírkőnek, amin az Elizabeth Shanes név áll. Nem szokott kijönni, nem mintha még mindig haragudna, de mihez kezdjen azzal a kupac csonttal, ami mostanra a nagyanyja? Charlotte ide járt zokogni, zarándokoltak a volt tanítványai, s egy ideig mindig friss koszorú virított a síron, gyertyák égtek. Aztán elmaradtak a diákok, Charlie a karrierjére összpontosított, s egy ponton megbűvölt, hónapokig kitartó koszorúkra váltottak. Egyre ritkábban jött ki bárki, de persze megfizették, hogy a sírt gondozzák.
Hozott virágot - tegnap vette az első, útjába akadó nénikétől, aki kiült velük -  de ha tudta is, mi volt a nagyi kedvence, már elfelejtette.
- A tettestársam leszel,- mondja neki, miközben lehajol és feltölti vízzel a vázát, hogy legyen mibe állítania őket. Néhány pálcaintéssel lesöpni a sírt, óvatosan összeterelve a port és leveleket a kidobandó kupacra; lemossa a követ és megigazítja a bokrokat. Némi töprengést követően a hantot takaró növényeket is meglocsolja, kiszedegetve, ami dudvát lát. Senkinek sem kell foglalkoznia vele most egy ideig.
Ám miközben tesz-vesz, két réteg Protego-t is kivet, sőt, a zsebéből elővesz két kerámia madarat. Ezeknek csak annyi a feladata, hogy ha helyi macskák vagy állatok túl közel merészkednének, felreppenjenek és addig csipkedjék-vegzálják őket, hogy békén hagyják a sírt. Hátralép, hogy megszemlélje az összhatást; megigazít ezt-azt, aztán az órájára pillant.
- Vár a munka. Egy hét múlva jövök,- jelenti be a semminek, aztán a kapu felé veszi az irányt, mert még el is kell jutnia a francia minisztériumig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=887393#post887393][b]Hegedüsh Marcell - 2025.02.28. 15:30[/b][/url]

A kapám újra a földbe vág, de valami megváltozik a levegőben. Egy érzés, egy finom, alig észrevehető vibrálás a tarkómon, amitől ösztönösen egyenesedem fel. Nem tudom, mi az, csak azt, hogy valaki figyel. A temetőben nincs nagy jövés-menés ilyenkor, estefelé a legtöbben már rég hazaindultak. A virágok cseréje befejeződött, a látogatók elhagyták a sírokat, és most már csak én maradtam – legalábbis eddig azt hittem. Lassan fordulok meg, a szemem már hozzászokott a félhomályhoz, így azonnal kiszúrom az alakot a temető szélénél. Magas, vékony, és egy árnyalatnyival sötétebb az éjszakánál. Mintha csak a csillagok fényében fürödne, mintha nem is ebbe a világba tartozna. Mozdulatlan. Túl mozdulatlan.
Ösztönösen fonom ujjaimat a kapa nyelére, nem mintha fegyvernek akarnám használni – inkább csak azért, mert így biztosabbnak érzem magam. Az elmúlt évek megtanítottak rá, hogy mindig figyelni kell, hogy soha ne bízzam el magam. Nem minden árnyék üres.
– Ha látogató vagy, elég furcsa időt választottál a tiszteletadásra – szólalok meg, és a hangom a csendben szinte idegenül cseng. Nem fenyegető, nem is barátságos. Inkább csak tárgyilagos, érdeklődő. Figyelem őt. Nem mozdul. Nem is reagál azonnal. Egy pillanatra átfut rajtam, hogy talán egy sírkertben rekedt szellem az, akit látok, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegetem. Nem hiszek az ilyesmiben. Csak abban, amit a saját szememmel látok és a saját kezemmel megérintek. Szóval, ki vagy te, idegen? És mit keresel itt az éjszaka közepén, amikor minden normális ember már hazament? Lassan elengedem a kapát, leporolom a kezem a nadrágomba, és egy fél lépést teszek felé, csak hogy jobban szemügyre vegyem.
– A csillagokat nézed, vagy valami mást keresel? – kérdezem kissé nyersebben, de nem ellenségesen. Csak tudni akarom, hogy kivel van dolgom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=887498#post887498][b]Adam Kensington - 2025.03.03. 18:47[/b][/url]

Hegedüsh Marcell
késő délután | a temető szélén | x


Ő is észrevett engem. Tudom lélegzetének változásából, szíve verésének enyhén módosuló üteméből. Nem tekintek még felé. Azonban kisvártatva megszólít. Meg sem rezzenek szavaira. Nem vagyok az a sietős fajta. Egészen lassan vonom csak rá fénytelen pillantásomat a távolból. Nem vagyok benne biztos, vár-e bármi választ a véleményére a látogatásom időpontját illetően. Talán csak így akarja tudatni, hogy rajtam ám a szeme. Minden esetre nekem nem áll szándékomban magyarázkodni egy idegennek arról, hol miért vagyok éppen. Hiába a temető alkalmazottja. Ettől függetlenül örülök, hogy odafigyel a gyanús, nyugtalanító alakokra, akik itt kószálnak. Mint amilyen én is vagyok.
Munkáját otthagyja és felém lép. Részemről továbbra is csak álldogálok ott, hosszú, fehér kezeimet magam mellett lógatva és egykedvűen figyelem, ahogy irányomba húzódik és immár konkrétan érdeklődik. Ráérősen végig nézek rajta, munkától fitt alakján, földtől koszos ruháján.
- Nem keresek semmit - felelem vontatott baritonomon, sajátosan választva ki a "csak a csillagokat nézem" lehetőséget. Hangomat úgy sodorja hozzá a hűs tavasz eleji szellő, mintha csak ez lenne a dolga.
Még vetek egy utolsó pillantást a fölöttünk elnyúló, végtelen, csillagoktól káprázó esti égre, majd súlytalan lépteimmel komótosan haladok tovább a temetői úton, a férfi felé tartva. Mármint nem feltétlenül felé, de arra vezet a kavicsos ösvény, amerre ő van.
Tekintetem a magas sírkövek és egy-egy koponya felé vándorol közben. Szemöldököm összevonom. Nehezen térek napirendre afelett, milyen furcsa ez a temető. Mintha valami halloweeni horror történetből szalajtották volna, ami legkevésbé sem illik a falu bájához. Arról persze fogalmam sincs, hogy nem mindig ilyen ám, hiszen... én nappal nem szoktam erre járni. Értetlenségemet és enyhe undoromat némileg hagyom kiülni sápadt arcomra, még ha a felét ki is takarja hosszú hajam olykor. Fekete ingem gallérját hanyagul söpröm közelebb nyakamhoz. Elég lenge viseletem az időjáráshoz képest. Dehát ez ugyebár engem nem zavar. Érzem, hogy hideg van, de fázni nem tudok. A temetőgondnokkal ellentétben az én leheletem nem is látszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=407&post=887513#post887513][b]Hegedüsh Marcell - 2025.03.04. 11:01[/b][/url]

A fickó lassan mozdul, olyan nyugodt kimértséggel, ami már önmagában is árulkodó. A temető nem éppen az a hely, ahol az emberek csak úgy ráérősen sétálgatnak, főleg nem ilyen későn. Általában vagy sietve távoznak a nappali látogatás után, vagy célirányosan jönnek, dolgot intézni, gyertyát gyújtani, sírt gondozni. De ez az alak? Ő csak állt ott, mint egy árnyék, és most is úgy mozog, mintha semmi se érintené. A tekintetem végigszalad rajta. Sovány, szinte fehér a bőre a sötétben, az a fajta ember, akiről nem tudni, hogy csak a holdfény játszik vele, vagy amúgy is kísértetszerű. A hajának mozgása el-elrejti az arcát, a ruhái túl könnyűek az időhöz képest, és valami… valami nincs rendben vele. Nem fázik. Nem remeg. Nem kapkodja a levegőt. A válasza épp olyan, amilyennek vártam: üres, jelentés nélküli. „Nem keresek semmit.” Hát persze. Az emberek mindig keresnek valamit. És akik azt mondják, hogy nem, azok keresnek a legjobban. A kezem még mindig laza a kapán, de már nem szorítom úgy. Nem kell. Nem az a helyzet. Egyelőre. Csak figyelek, ahogy közelebb lép, ahogy úgy halad a kavicsos ösvényen, mintha valami más világban járna, ahol a lépéseknek nincs súlya.
Aztán a tekintete elidőzik a sírköveken, az elvarázsolt dekoráción, és végre látok valami reakciót rajta. Az arcán ott van az a finom, alig észrevehető elhúzódás – nem félelem, inkább… megvetés? Nem, talán inkább értetlenség. Nem tudja hova tenni ezt az egészet. – Nem keresel semmit, de elég érdekesen nézed azt, amit találsz – jegyzem meg halkan, nem támadóan, de épp elég határozottan, hogy tudja: figyelem. Egy kicsit oldalra billentem a fejem, és hagyom, hogy a mondatom leülepedjen. Nem mozdulok el az útjából, mert minek is tenném? Ha valóban csak egy kóbor alak, aki eltévedt az éjszakában, akkor majd szépen továbbmegy. De ha van mögötte valami más… akkor jobb, ha tudja, hogy itt nem sétálhat el csak úgy észrevétlenül.
– És egyébként, ha már itt tartunk – folytatom egy árnyalatnyival lazább, de még mindig éber hangon. – Ha tényleg nem keresel semmit, miért pont ide hozott az utad? Az éjszakai temetők ritkán vonzzák azokat, akiknek nincs dolguk a halottakkal – A szemem mélyen fúródik az övébe, és hagyom, hogy a csend közénk telepedjen egy pillanatra. Meg akarom nézni, mit kezd vele. Az emberek ritkán hazudnak szavakkal. A hazugság mindig máshol van – a légzésben, a mozdulatokban, a szemekben. És én tudni akarom, hogy ez az idegen mit rejteget. Ez is itt a dolgom.