36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2015. július 28. 12:29 | Link

Évi
ZÁRÁS

Lassan haladtam, a pálcámat a kezemben szorongattam. A fejem felett elröpült valami, felkaptam a fejem. Valószínűleg egy madár lehetett. Miközben felpillantottam az égre megláttam, hogy hajnalodik. Nagyon ledöbbentem, nem is gondoltam, hogy egész éjszaka itt voltunk a temetőben. Nem tudom, hogy Évi, vagy az a csoport merre lehet. Hangos lépteket hallottam a közelemben, ezért beugrottam egy sír mögé, és onnan lestem ki. Egy csuklyás alak ment el a sír előtt. Mikor elment a sír előtt, halkan kiléptem, és egy kábító átkot lőttem rá, ami eltalálta a háta közepén. Lehet, hogy nem volt szép dolog, de odamentem mellé, és elvettem a pálcáját, és beraktam a táskámba. Ez másnak is jól jöhet. Próbáltam eligazodni, hogy merre lehetek, de nem tudtam, hogy merre kéne mennem, így megkerültem egy nagy bokrot. Pár perc múlva megláttam azt a sírt, ahol Évivel találkoztunk. Oda akartam menni, amikor megláttam, hogy egy fekete köpenyes ott áll, sötét, hosszú haja volt. Lehet, hogy Évi? Nem volt időm gondolkozni, mert előugrott az egyik bokorból, és teljes erejéből fellökött. Elvesztettem az irányítást a lábam felett, és elestem, bevertem a térdemet egy sír szélébe. A pálca kiesett a kezemből. Éppen fel akartam állni, amikor újabb váratlan csapás ért, amire szintén nem voltam felkészülve, az ütés a fejemet találta el. Elestem, nem mozdultam meg, mert a világ forgott körülöttem, szédültem, iszonyúan szúrt a fejem.
Kiáltást hallottam, eléggé közelről. Kényszerítenem kellett magamat, hogy felkeljek. Alig tudtam lábra állni, de sikerült, botorkálva kerestem meg a pálcámat, majd a hang irányába fordultam. Két köpenyes verekedett, mivel hajnalodott, már ki tudtam venni a hosszú, sötét hajú személyt. Évi volt az. A férfi nagyot csapott, de a lány éppen, hogy el tudott előle ugrani. Tudtam, hogy segítenem kell. A férfira céloztam, majd kimondtam az átkot.
- Petrificus Totalus!
A férfi megdermedt, aztán a földre zuhant. Odasántikáltam a lány mellé.
- Én is azt reméltem, hogy felmentél! Nincs mit! - szóltam - Jobb lenne, ha felmennénk a kastélyba.
- Nem mentek ti sehová! - mordult valaki a hátam mögött, megpördültem, és láttam, hogy három fekete köpenyes, csuklyás alak állt velünk szemben. Egyből átkokat kezdtek ránk szórni. Az utolsó pillanatban idéztem meg egy pajzsbűbájt, amibe kettő átok is belecsapódott. Elkezdtem futni, megláttam a lányt, és intettem neki, hogy jöjjön oda, a három alak, utánunk kezdett futni. Hirtelen nem jutott más az eszembe más búbáj, ezért ezt kiáltottam:
- Fumos! - a pálcámból fekete füst szállt mindenfelé.
- Futás, ki kell jutnunk! - rohanni kezdtem, szerencsére a köd, csak utánunk jött, tehát előttünk lehetett látni. A csuklyások káromkodtak, de még így is lődözték az átkokat, az egyik a vállamat súrolta, egy pedig a fejem felett repült el. Megláttam a kerítést, amikor rám rontott az egyik. A földre zuhantam, de mielőtt rám szegezte a pálcáját, én már kimondtam a varázslatot.
- Siccus Fatua! - csuklyás megdermedt, ha minden jól alakult akkor elvesztette a látását pár órára. Sajnos így sem adta fel, ezért egy másik bűbájt lőttem rá.
- Planta Lubricus! - a köpenyes a földre zuhant, és nem mozdult meg. Körbenéztem, láttam, a lányt, intettem neki, hogy jöjjön. Kirohantam a temetőből, hátranézve már nem láttam sem a ködöt, sem a köpenyeseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 18:30 | Link

Alina


A temető szűkebb volt mint elsőre gondolta volna. Lassan járt, mégis mindenfélében meg-megbotlott. És a nap sem csillogott már az ég tetején, egyre lejebb araszolt, magával rángatva a sötétséget.
 A sötétséggel pedig az árnyak jártak. A rémek, a szörnyek, a gonosz, a halál. A szél lassan erősödött, rothadó krizantémok és ibolyák szaga ölelte körbe Lalát.
 A sírok se tűntek vidámnak, mind szomorúan nézett a föld alá, sötétre meszelt kőkeresztjükön liánok zöld népe tört fel, magáévá téve azokat.
 És az egész hely hallgatott. Mintha mindenre ráhullt volna a némaság fátyola. Azé a némaságé, amely a rosszat hirdette, azé a némaságé, melyből a rémek kelnek életre, azé a némaságé, mely belesikít az ember fülébe.
 A lány ügyetlenül bukdácsolt, próbált a lehető leghalkabb lenni, ám soha nem sikerült ezt a végéhez vinni. A gallyak sikítása talpa alatt, óriási zajt csapott a némaságban, és az érdes kődarabok végig horzsolták a lány fedetlen lábát.
 Néha elkáromkodta magát, ahogy a fájdalom néhány pillanatra beköltözött testébe, és ilyenkor tekintete az égre szökött, mintha mennyei megváltást várna, vagy legalább valami csodát. Csakhogy most, szemei nem jutottak el a narancsban fuldokló égig, hisz megakadtak azon, amit keresett
Hatalmas termetével kimagaslott az egyszerű sírok közül, olyan volt mint egy káplna. Falait megrágta az idő, kőből épült oldalain díszes mintákat koptatott el az ezer éves szél. Ablakaiban rácsok csücsültek, vicsorogva mustrálva a külvilágot, tetejét pedig teljesen ellepte a zöldben táncoló borostyán ádáz raja. Öregnek tűnt, fenségesnek és mérhetetlenül gyönyörűnek. Olyannak, amilyennek lennie kellett. És hívogatta ő, hallotta ahogy halk dalt dúdol a kripta, mintha avval akarná odacsalni a lányt.
  Tett egy lépést az építmény felé, ám többet nem tudott. Hirtelen kezeket érzett a testén. Sikítva ütközött a földnek, érezte ahogy térdét és könyökét véresre marták az ágak. Felsziszegett, és borúsan emelte fel tekintetét, hogy megnézze ki volt az, aki ilyen csúnyán fellökte.
Alina volt az. A lány láttán Lala bosszúsága is kezdett alább hagyni, nem haragudhatott olyan emberre, akit ismer, és bizonyosan véletlen tette amit tett, bár arra nem tudott volna rájönni, hogy hogyan voltak képesek egymásnak ütközni, meg kellett volna, hogy hallja ahogy közeledik a rellonos lány. A bambulásba teljesen belefeledkezett. Erről le kell majd szoknia, mielőtt még rosszabb dolog közepette jön rá, és hagyja ott bőrét e miatt.
- Szia Alina, én is örülök neked, bár jobban örültem volna, ha a talpamon üdvözölhetnélek - morogta az utolsó szavakat, miközben elfogadva társa segítő jobbját ismét saját lábára állt.
A zöld kérdésére csak megvonta a vállát, és széles vigyor ült ki arcára.
- Vadászom - jelentette ki felcsillanó szemekkel - Kriptára vadászok - majd felvont szemöldökkel Alinara tekintett.
- És te? Ez nem egy szokványos " bolyongjunk céltalanul " úti cél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 11. 21:48
| Link

Éppen a temető felé sétálgattam, miközben a hétvégét élvezve emberi ruhát viselve jártam Bogolyfalva utcáit. Nem igazán tudtam mit kezdjek magammal, az unalom egyre inkább erőt vett rajtam. Az egyik könyvtári könyvben találtam egy rosszcsont-pakk feliratú cetlit, de nem volt kin kipróbálnom eddig. Közben már rám esteledett, de nem lassítottam, tollal, és kis fekete noteszommal, meg a cetlivel, amit a füzet elejébe ragasztottam a táskámban haladtam a temető felé. Egyszerűen léptem át a kis kerítést, és máris körül vett az a kellemesen nyugodt, borzongató aura, amit annyira szeretek az éjjeli sírkertben. Ahogy leültem kedvenc kis sírocskámra, és figyeltem az elhaladó embereket, egyszerre azt vettem észre, hogy egy lány erre halad. Úgy helyezkedtem, hogy semmiképpen se láthasson meg, ha bejön, majd sírgyalázásba fogtam.
- Insidiae!
Mondtam, miközben határozott pálcamozdulattal a sírra böktem. Így én láthatta őt, azonban én észrevétlen maradtam. Tökéletes. Már csak annyit kellett tennem, hogy megvárom bejöjjön, és végre feldobhatom magamat az unalom után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 11. 22:47 | Link

A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Mivel Madagaszkáron a temetői kitérőm nem igazán úgy sült el, ahogy szerettem volna, így amikor hazaértünk elhatároztam, hogy a helyi temetőbe megyek majd kikapcsolódni. No, igen. Elhiszem, nem tartasz százasnak, se ötvenesnek. Én sem tartottam soha normálisnak magamat, még a varázslóvilágban sem, amit köbö április óta ismerek. Na mindegy.
Amint haza huppant a suli, felvergődtem az Eridon toronyba, mert hát azért le kellett pakolnom meg minden. Akkor terveztem szét nézni a faluban, de Lazriellel találkoztam, így inkább elhúztunk rajzolni és festeni. Halasztottam a tervet. Máig tudtam tolni, halasztani ezt a temetőlátogatást, amíg a ma esti vacsora közben be nem kattant egy ötlet. ~ Mi lenne, ha most vacsi után zúznék el oda? Úgy is péntek van, holnap pedig nincs tanítás, és ha szerencsém lesz, egy prefi-bubus sem fog a falu határánál mászkálni este tíz előtt. Addigra meg igyekszem visszatolni a valagamat a KHba. ~
A vacsi végeztével felcammogtam a toronyba, ahol felvettem a bakancsom, és a megbűvölt fejhallgatómat az mp4em társaságában. Fel voltam szerelkezve, már csak a pálcám hiányzott. Kész. Becsúsztattam a pulcsim ujjába, ami rajtam volt, így ha szükségem lesz rá, elég lesz csak a kezembe csúsztatni. Tökre olyan volt, mint az Assasins Creedben az a rejtett tőr az assasinoknál. Menő voltam. Átvágtam a nyüzsgő klubházon, és lefelé suhantam a bejárathoz, onnan meg a temetőbe.
Az mp4em már javában üzemelt, mire a temetőbe értem. Még soha nem jártam itt, pedig már párhónapja Bagolyfalván tanultam a tanodában, de úgy voltam vele, hogy mindent ki kell próbálni. Egyre beljebb értem a sírkertbe, amikor kiszúrtam magamnak egy üres, jelöletlen sírt. Tökéletes volt arra, hogy elmélkedjek az aznapi vacsoráról, és hogy milyen lehet tündéreket kergetni a víz alatt, esetleg milyen menő lehet szirénnek vagy főnixmadárnak lenni.
Le is dobtam magamat, a fejem követte a dalok ritmusát, lehunyt szemekkel próbáltam elmélkedni az élet nagy kérdésein. A zenén kívül semmit sem hallottam. Csak én voltam, és a zene meg.. a temető.
- A fű, miért fű? Miért nem inkább fú vagy fí?- motyogtam magamban az első kérdésem, ami az eszembe jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 11. 22:59
| Link

Na, erre igazán nem számítottam. A lány nemes egyszerűséggel egy mp4-el a fején elfeküdt egy síron. Akkor gáncsbűbáj kizárva. A varázslatokat már régen memorizáltam, így csak végig kellett pörgetnem az agyamban a listát, hogy találjak valami megfelelőt. Mindegyikhez a figyelme kellene, vagy legalább az, hogy ne csak ott feküdjön. De a zene most hasznomra volt, hiszen nem hallhatta, ahogy varázsolni kezdek. Pont háttal volt nekem, így kiegyenesedtem, és rámutattam a mellette lévő sírra, majd apró lángjelet rajzoltam a légbe. Egy egyszerű obeliszk jelölte, nagyjából olyan magas, mint én. Egy kicsit talán magasabb.
- Capillux!
Suttogtam magam elé, majd ezt megismételtem szinte minden sírral a lány körül, egyet kihagyva, a temető belseje felé. Arra akartam terelni. Kicsit vártam, majd a kis lobogó lángokra koncentrálva, újra meglendítettem a pálcámat.
- Trullus!
Az újabb varázslat átszínezte a lángokat, izzó kékre. Most már elég ijesztőnek találtam a dolgot, vagy legalábbis elég figyelemfelhívónak. Nem tudom, hogy egy átlagember mitől érez félelmet. Én személy szerint nem szoktam érezni, de talán a lánynak ennyi elég, hogy az általam kijelölt irányba menjen. Ha nem, akkor kénytelen leszek ellökni a zenekészüléket noszogatásként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 12. 00:06 | Link

A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Már majdnem ott tartottam, hogy a fahangommal kornyikálni kezdtem a dalszöveget. Kinyitottam a pislogóimat, és... mintha valami nem stimmelt volna. A fejem ritmusra mozgatását abba hagytam. Nem elmélkedhettem tovább mindenféle jött-ment hülyeségen ami megfordult a buksimban.
Körbenéztem, több lángocska ott lebegtek a sírok felett, kivéve egy helyen. Ott üres volt. Olyan volt, mintha én körülöttem lebegett volna mind. Kérdőn felhúztam az orromat, szemöldökömet, hogy mégis mi a retek folyt ott. Nem értettem, viszont amikor a lángok már kéken világítottak, tényleg fura volt.
- Mi a szösz...? Most vagy elemi mágus lettem, vagy pedig valaki velem szórakozik. - levettem a fejhallgatót a fejemről, a nyakamba akasztottam, viszont a zenét már lusta voltam kikapcsolni. A lángokra meredtem, próbáltam valami nem oda illőt keresni, de nem láttam semmit.
- Ez a Kész Átverés? Hol a kamera? - felpattantam vigyorogva és elkezdtem galoppozni azon sírok közt, ahol ott pislákoltak az a pici lángocskák. Az egyik lángért már nyújtózkodtam, hogy megérintsem, nem tűnt hétköznapi dolognak.
- Ez nem meleg. De menőőő. Ilyet én is akarok! - pedig tudtam volna ilyen lángokat én is előidézni, hisz ezek ugyan azok a lángok voltak, amiket Bűbájtanon tanultunk. Természetesen szeleburdi fejjel először beszéltem, mint gondolkodtam. A hosszas nyújtózkodást meguntam, felesleges volt ágaskodnom egy buta lángnyaláb után, inkább pattogva elindultam a lánghézag felé, kínácsi voltam, vajon hova akarnak engem vezetni ezek a kis lángocskák.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. augusztus 12. 00:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 11:22
| Link

Remek, megindult a temető belseje felé. Egy kicsit vártam, amíg eltávolodik annyira, hogy felkelhessek hangtalanul, és ő maga már sötétben legyen, majd kezdődhetett a következő felvonás. Amint körülvette az éjszaka homálya, jöhetett a következő felvonás. A pálcám újfent meglendült, és már jött is a varázslat.
- Pofix!
Most próbálj sikonyálni aranyom. A nyelve a szájpadlásához tapadt, megakadályozva ezzel a beszédben, vagy a segítségért kiabálásban. Ez önmagában elég kellemetlen lehet, de a jó része csak most jön. Az ébenpálca határozott lendítése után elhangzik a következő varázslat.
- Visiostrello!
A rémdenevérrontás eredménye, a pár perces denevérhad. Ártani nem árthatnak neki, de éppen elég ideig lekötik, hogy én elbújhassak egy olyan helyen, ahol már nem láthat meg, akkor sem, ha körbeforog. Remélhetőleg nem fog ennyi után megindulni kifelé, mert én még szórakozni akarok. A jó részek csak most következnek. Arcomon szétterült az a vigyor, ami csak akkor látszott, amikor darabokra törtem bántalmazóm ujjait. Megvan az új játékom. Az enyém, az enyém, az enyém! Szabadjára engedtem a bennem lakó szadizmust, és kifejezetten élveztem, hogy valakit bánthatok úgy, hogy közben a teste érintetlen marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 12. 15:05 | Link

A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Megindultam a lánghézag felé, kíváncsi voltam, vajon mi lehetett arra. Valami sántított, fogalmam sem volt arról, hogy ugyan ki a fene lehetett az, aki megidézte a lángokat.
Mentem, mentem, mendegéltem, amikor már valami már tényleg fura volt. Épp nyitottam volna a szám, hogy kifejezzem a nem tetszésemet, de nem tudtam megszólalni, vagyis, igen, de csak hangokat tudtam kiadni, mást nem. A nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt. Ezt már tényleg kiborítónak találtam. Tuti nem voltam egyedül, valaki ott lehetett a sötétben valahol elrejtőzve, mert egy nyelv nem tud csak úgy a szájpadláshoz ragadni.... MAGÁTÓL.
A pumpa elindult felfelé. Jobbra-balra tekintgettem, hogy ugyan hol lehetett az a vicc király, aki belőlem űzött gúnyt. Ám hamar kaptam ismét az áldást. Vagy száz denevér indult meg felém, a fejemre kaptam, és leguggoltam, teljesen a földre kuporodtam, hogy épségben megússzam ezt a szerencsétlen találkozást a kis cukiságokkal. Nagyon cuki állatok a denevérek, de tényleg, csak nem a legjobb időtöltés egy vérdenevér rontást végi szenvedni este a temetőben. A nyelvragasztásom meg egyre inkább kezdett felszívódni.
Fogalmam sem volt mennyi időm lehetett a következő rontásig, így hát a pálcámat a pulcsim ujjából a bal kezembe csusszant aztán az égbe emeltem.
- Lumos! – vége volt a rontásnak, furcsa mód egész hamar, tuti nem egy mestertanonc vagy egy falusi állt a háttérben. Elkiáltottam magamat, mire gyenge fény tört elő a pálcámból. Nem volt elég erős a fénye ahhoz, hogy egy teljes értékű lumos bűbáj legyen, de jelenpillanatban meg voltam magammal elégedve. - Jobban jársz, ha megmutatod magadat, mert, ha én kereslek meg, nem csak a nyelved lesz a szájpadlásodhoz ragasztva! - egy dühös oroszlánhoz lehetett hasonlítani az ordításom. Nekem tényleg sosem volt szerencsém a temetőkben. Ráadásul még hangoskodtam is a temetőben, szép volt, Fanni. Ezért jár a keksz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 15:32
| Link

A fa mögött kuporogva vártam, hogy mi fog történni, miközben a kis drágák ott köröztek a lány feje fölött. Amikor a nyelvzár lehullott róla és fényvarázslathoz folyamodott, amit nem nagyon értek, hiszen nincs az idén tanult bűbájok listáján. A denevérek egytől-egyig elrepültek, ami igazán kellemetlenül érintette az önbecsülésemet. De ezen nem volt időm agyalni, tökéletes lehetőséget kínált a temető, így nekiláttam a következő varázslatnak.
- Prohibere!
Így most egy ideig mozdulatlanná dermedt. Nem sokáig, de elég ideig ahhoz, hogy a következő bűbájhoz láthassak.
- Offende Onorare!
Kiáltottam ezúttal már hangosan, hiszen az illúzió-varázslat megtette hatását. A lány 20 percen keresztül hallucinálni fog, és már kezdődik is. Folyamatos hörgéssel, nyögdécseléssel, és lassan megjelenő homályos alakokkal telik telik meg Bogolyfalva egyetlen temetője, amik szoros kört alkotnak a lány körül. Kiléptem a fa takarásából, és megindultam a foglyom felé. Átléptem két szellemalak között, és megálltam vele szemben. Közben felvontam magam köré a protego bűbájt, hátha nekem támad a nagy rémületben.
- Hogy tetszik a holtak társasága? Igazán kedvesek, hacsak nem kérem meg őket másra.
Szerencsére a hallucináció együtt jár azzal, hogy aki elszenvedi, az nem igazán tudja, hogy ez nem valóság, így komoly előnyöm van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 12. 16:30 | Link

A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


Ajaj, ezt ne tette volna ez a titokzatos valaki, egyre jobban haragra gerjedtem, amint azt tapasztaltam, hogy a lábacskáim a földhöz ragadtak. Erősen markoltam a pálcámat, nehogy elejtsem, ahogy szabadulni próbáltam. Sajnos nem sokáig erőlködhettem, hisz furcsa hörgésekre, és nyekergésekre lettem figyelmes.
A zombik elkezdtek kimászni a föld alól, felém vették az irányukat. Felsikkantottam, ahogy a rothadó testek megindultak felém és elkapták a bokámat. Biztos voltam benne, hogy meg akarták enni az agyamat. Igazából az én helyzetemben mindenki ezt gondolta volna, fogalmam sem volt arról, hogy csak egy idióta bűbájnak estem a csapdájába. Ahogyan az élőholt áradat közelített felém azt kívántam, hogy jöjjön egy prefektus és csapja agyon az összeset. Ám ekkor egy hangot hallottam, ami nem hörgött, sokkal inkább hozzám beszélt.
- Ki… ki a f*sz vagy te? - soha nem volt ínyemre a káromkodás, viszont én is tudtam igen cifra jelzőkkel illetni az embereket magamban, még ha nem is mondtam ki. Mondjuk az imént kimondtam, de nem szégyelltem magamat. Jobbra-balra néztem, kerestem a hang forrását és egy barna hajú srácot pillantottam meg. A lábaimat már teljesen elengedte a lábbilincs.  Megindultam a hang feltételezett irányába, azt a pár behaluzott élőholtat pedig kikerültem. Rávetettem magamat a srácra, ám lepattantam róla, mint a házfalról a gumilabda, egyenesen a zombi láberdő közepébe. Az esés következtében még a pálcám is elejtettem, úgy nyúltam utána. Attól tartottam, hogy még azt is elveszi tőlem. A földön gubbasztottam hosszú perceken keresztül, a fejem már hót vörös volt mérgemben a pálcamarkolatát szorongattam két kézzel. Egyszer csak erőt véve magamon felálltam.
- Na ide figyelj te gyáva senkiházi! - szemeimmel kerestem a srácot- Még egyszer... azaz MÉG EGYSZER hozzám mersz érni, eldobom a pálcámat, és pusztakézzel eltöröm az állkapcsodat, hogy egy jó ideig nyugton legyél valamelyik sarokban!  - Egyre jobban kitisztult a kép, múlt a hallucinációm hatása, kirajzolódott a srác alakja. - A protegód sem fog tőlem örökre megvédeni, hisz elég nehéz bűbáj egy elsősnek, és nem is tudja soká fenn tartani. - a nyakam kiropogtattam, és vártam, hogy eltűnjenek a képzelgéseim, illetve a protegója amit persze nem tud még egyszer megidézni, nincs elég manája már ahhoz.  Vele szemben én, csak egy egyszerű lumost használtam, ami nem is tartott túl sokáig.
A fiúval szemben álltam és mélyen a szemeibe néztem, a szemeim villámokat szórtak. – Tűnj el az uramból, vagy… élve eláslak valamelyik csontváz mellé. – oroszlán énem csak úgy előtört belőlem, mint vulkánból a láva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Fanninak szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 16:51
| Link

Miután kezdett múlni minden varázslatom hatása lassan hátrálni kezdtem. Kezdett unalmas lenni a dolog, a lány olyan kiszámíthatóan viselkedett. Untam. Maradék varázserőmet egy sóbálványátokra fordítottam.
- Petrificus totalus!
Majd amint eldőlt szoborként, már el is indultam kifelé a temetőből. Este feltehetően valakinek feltűnik majd, hogy eltűnt, és akkor megkeresik. Én meg addigra eltűnhetek. De jelenlegi állapotomat nézve az is megtörténhet, hogy pár perc múlva kienged, és nem kell megkeresni. Hétvége lévén nem volt belőle komoly baj, hogy kint voltam, néhány másik Levitáshoz csapódtam oda a faluban, akik éppen hazafelé tartottak, tökéletesen feltűnésmentesen térhetek vissza. A lány meg néhány alap dolgon kívül nem valószínű, hogy megjegyzett volna valamit rólam, hiszen vélhetően azzal volt elfoglalva, hogy morcos szellemek, vagy zombik, vagy ki tudja mit haluzott odák veszik körül. Az elején még érdekes volt, de annyira kiszámíthatóan viselkedett. Jött a nagy fenyegetőzésekkel, meg mindennel. Na mindegy. Vissza a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. augusztus 13. 09:11 | Link

A.L.E.X.
Péntek este fél tízkor.


A haragom a tetőfokára hágott. Soha nem hittem volna, hogy így fel fogom magamat idegesíteni egy idióta miatt, aki abban lelte a szórakozását, hogy minden előzmény nélkül csesztessen engem. Oké. Én sem voltam egy mindennapi egyed a kinézetemmel és viselkedésemmel, és nem egyszer illettek mindenféle cifra jelzővel, de ez teljesen más volt. Én már bántalmazásnak vettem.
Amint elmúlt az összes átka, amiket rám olvasott, már javában tudtam járni és a rémképeim is eltűntek. Azt hittem, hogy rosszabb már nem fog érni az este folyamán. De sajnos tévedtem. Megfenyegettem, meg ígértem neki, hogy élve elföldelem, ha még egyszer rám mer olvasni akármit is és sajnos meg tette. Talán a fenyegetés csak olaj volt a tűzre? Talán. Egy biztos volt, mégpedig az, hogy soha nem fogok könyörögni senkinek az életemért. A büszkeségem nem engedte.
Amint rám olvasta a Petrificus totalust, az arcomra fagyott a rémület. Tulajdonképpen én magam csak egy mozdulatlan testé változtam. Ott helyben úgy dőltem el, mint a zacskós tej. A földön feküdtem, bámultam a csillagos eget, egyedül csak a szemeim forgatására voltam képes, ja, az agyam is működött. Biztos voltam benne, hogy ezt nem fogom büntetés nélkül megúszni, de ő sem.
Sohasem voltam azért oda, hogy X dolgot megbosszuljak, de ez komolyan sértette a büszkeségemet. Olyan voltam, mint egy védtelen nyúl, akivel a gyáva róka csak játszadozott mielőtt felfalta volna.
Amíg a földön feküdtem, volt időm azon gondolkodni, hogy miként is fizethetném vissza mind azt a kedvességet, amit tőle kaptam. ~ Talán jelentsem egy prefinél? Vagy tanárnál? Áh, nem jó, mert akkor én is kapok a fejemre, mert sötétedés után kinn mászkáltam a faluban... Mit tegyek? ~ Ilyesfajta gondolatok jártak a fejemben folyamatosan, közben hosszú-hosszú percek telhettek el természetesen. A háztársaim már biztosan kerestek, hisz elmaradt az aznapesti agymenéseim áradata. Azon is gondolkodtam, hogy vajon meddig fogok még szobrosat játszani, és azon is, hogy vajon az a gyáva senkiházi visszatért-e már a kastélyba vagy legalább szólt-e rólam valakinek valamit is.
Teljesen kikészültem. Ha tehettem volna, újszülött módjára bömböltem volna. Persze moccanni sem bírtam, csak egy vékonyka kis könnycseppet tudtam kipréselni magamból, ami végig is suhant a halántékomon, aztán a földre pottyant.
Egyetlen egy dolog nyugtatott meg: láttam az arcát, még ha fények tompák is voltak, de láttam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. augusztus 21. 14:39 | Link

Ádám
Takarodó után. Éjfél körül
Outfit

Régen elmúlt már a takarodó ideje, ilyenkor a diákságnak már az ágyban a helye, még a prefektusnak is, ha nincs beosztva éjjeli őrjáratra. Márpedig ma éjszaka nem a mi Linácskánk a soros, mégis kint kódorog, valahol a falu határában. Kérdezhetnétek, hogy miért, nagyon is jogosan. Aggodalomra semmi ok, nem kergült meg, vagy mégis? Ezt mindenki döntse el maga, egy biztos, hogy az idő lassan már éjfélre rúg, és a lány a temető bejáratánál leskelődik, pálcával a kezében. Sírrablásról, mumifikálásról szó sincs, de még csak az a helyzet sem áll fenn, hogy a szőkeség sírásó szeretne lenni, csak éppen találkozója van.
Romantikus enyelgés a hullák között? Áh, dehogy! Csak egy kis szabályszegés! Ádámmal még Madagaszkáron egyeztek meg, hogy felkeresik az ottani nyughelyet, azonban a találka elmaradt, ezért úgy határozott a két fiatal, hogy itt pótolják be a temetőlátogatást. Linának, a pubos este óta ez az első szabályszegése. Ő ugyanis jó kislány hírében áll, és ezen nem is akar változtatni, sőt, szeretne inkább a szürke kisegér szerepébe bújva meghúzni magát. Csak, hát a Teremtő fene nagy kíváncsisággal áldotta meg, és, mint tudjuk a kíváncsiság nagyúr.
  Ez hozta most is őt ide. Érdekli milyen egy sírkert éjfélkor, ki akarja deríteni, mit csinálnak a csontvázak az éjszaka közepén, hogy igazak-e a legendák és dajkamesék, melyek arról szólnak, hogy ez idő tájt az eltávozott lelkek visszatérnek, megtárgyalják ügyes-bajos dolgaikat, és ijesztgetik az erre tévedő élőket. Fél szemmel bekukucskál a csendes helyre, de semmi mozgást nem lát. Először megnyugtatja magát, hogy biztosan nincs is semmi élet odabent, amikor eszébe jut, hogy a különleges varázslatnak köszönhetően kívülről semmi nem látható abból, ami bent történik.
Az órájára pillant, még néhány perc, és kondul a harang, jelezve, hogy itt az éjfél. A lány reméli, hogy partnere is hamarosan megérkezik, mert bár hajtja a tudásvágy és a kíváncsiság, egyedül azért mégsem merészkedne be a temetőbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. augusztus 25. 22:43 | Link

Alina, a rossz kislány

Nem vagyok normális, hogy ilyenekbe fogok, viszont a jó buli az jó buli valljuk be, és nincs is annál jobb, mint egy levitás prefektust belevinni a rosszba. Kiskölyökként, amikor még csak a nővéreim meséltek erről a helyről, úgy képzeltem el a levitás prefiket, mint akik jobban tudnak mindent, mint a tanárok. Szigorú arcúak, és nem tűrnek ellentmondást, ha te mondjuk máshogy értelmezed a szabályokat. Erre tessék, épp most viszek bele egyet a bűnbe. Höhöhö.
A gondolatra elvigyorodva érkezem meg, a szöszke lány haja messziről világít. Nincsenek már azok a forró éjszakák, és ez nem is Madagaszkár. Viszont legalább annyira izgalmas lehet, főleg, ha valaki ránk talál a sok elföldelt arc között. Nem tudom, hogy mivel lehet kimagyarázni azt, hogy mit is keresünk mi itt ilyenkor. Az első lépéseim a hideg éjszakába álmatagok voltak, kilenc órát dolgoztam, vannak újak is a cukrászdába, és vannak olyanok, akiket elbúcsúztattunk, mert vagy férjhez mentek, vagy gyerekük születik. A lényeg, hogy teljesen kicserélődünk lassan, amit persze én nem bánok, hiszen folyton történnek izgalmak, és amíg a minőség állandó, sőt javuló, addig baj nincs. Érzem, ahogy haladok előre, úgy leszek egyre izgatottabb.
- Ejnye kisasszony, ilyenkor már ágyban lenne a helyünk.
Halkan, de érthetően beszélek, nem akarom én már az elején felverni a holtakat. Rengeteg elképzelésem van, milyen lehet eltölteni egy éjszakát a temetőben, és a legtöbb elég beteg. Például a semmiből előbukkanó idős asszony, hosszú fekete ruhában, holt szemekkel, hideg, hosszú ujjakkal. Pedig amióta itt vagyok, nem is láttam egy horrort se. Talán ez a baj, ezért jutnak eszembe ilyen képtelen őrültségek.
- Hoztam nasit, remélem szereted őket.
Felemelem a kezembe lévő zacskót, amibe édes és sós sütemények is el vannak csomagolva. Ezért is jó a cukrászdába dolgozni. Az esti maradékot büntetlenül el lehet vinni, hiszen minden hajnalban új adag készül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2015. augusztus 26. 20:09 | Link

Ádám, a kísértő
Takarodó után. Éjfél körül
Outfit[/size

Kezd kissé pánikba esni. Mi lesz, ha Ádám mégsem jön el, és ő itt marad egyedül, és valami rémség kimászik a kerítésen és elkapja, és… bele sem mer gondolni, mi történne akkor. Enyhe hűvös fuvallatot hoz az esti szél, melynek hatására borzongás fut végig rajta, de nem a kellemes fajta. Lábai már kissé remegnek a félelemtől, néha-néha sandán hátrapillant, nem-e ki akar jönni a fenevad, és fel akarja őt falni. Persze, sehol semmi mozgás, elvégre a temető, mint mindig, ilyenkor is kihalt, de azért jobb félni, mint megijedni.
Karját dörzsölgetve gondol bele, mi is várja majd őket odabent: táncoló, visító halott menyasszonyok; lézer piros szemű zombik; átkokkal teli boszorkányok; kísérteni vágyó szellemek; vérszomjas vámpírok… Képzeletben már menekül is el a helyről, s ezt is tenné, ha nem gyökerezne földbe a lába a hangtól, mely a háta mögül érkezik. Szívverése felgyorsul, fél percig megfordulni sem mer. Nem is tudja eldönteni, hogy attól tart-e jobban, hogy egy prefektus áll a háta mögött, vagy attól, hogy az említett rémségek közül valamelyik. Végül erőt vesz magán, s szembenéz az ismeretlennel, aki természetesen nem más, mint Ádám.
-De, kéne…-Mosolyodik el kissé halványan, ami nem vethető a szemére, hiszen pillanatokkal ezelőtt még szívrohamot akart kapni.
Kissé meghökkenti a gondolat, hogy piknikezni fog épp egy temetőben, de jobban belegondolva nem is olyan vészes ez. Ha már szabályt szeg, csinálja rendesen. Táskájába nyúl, mely szokás szerint el van látva álcázott tértágító bűbájjal, és valahonnan a feneketlen mélységből egy termoszt húz elő.
-Én is készültem ám! Vaníliás tea, remélem, szereted.
Elvigyorodik saját magán, sosem fogja feladni, hogy a világon mindenkivel megszeretesse a vaníliát. Talán reménytelen küldetés ez, de a nagy dolgok mind annak látszanak először!
A sírkert felé pislog, arra gondolván, itt lenne az ideje a nagy áttörésnek, azaz ténylegesen át kéne lépni a kerítést, és kezdetét vehetné a nagy temetőőrjárat. Ádámra sandít, reméli, a fiú is hasonlóképp vélekedik.
-Akkor mehetünk?-Színpadias lassúsággal teszi meg a pár lépést az alacsony lécekig, teret adva rossz kislány énjének a tobzódásra. Magában még vissza is számol, majd meglépve a mérföldkövet, megdöbbenve tapasztalja, hogy a hely kihalt, és nyoma sincs az elképzelt borzadályoknak. Társára sandít, hátha ő elő tud állni valami logikus magyarázattal arról, hol késnek a szellemek, zombik, boszorkák és vámpírok.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2015. augusztus 26. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. augusztus 28. 13:14 | Link

Alina, a vanília lányka

Látom rajta, hogy azért egy kicsit megijedt, és emiatt akaratlanul is mosoly húzódik a számra. Tudom nem szép örülni ezen, de nekem okozott egy félpercnyi vidámságot. Nem mintha alapjáraton ne lennék vidám. Csak szeretem azokat a pillanatokat, amik plusz vidámságot okoznak. Ez is egy ilyen pillanat.
- Naná, hogy imádom.
A múltkor, amikor otthon jártam, anyukám pont vaníliás teával kínált. Az elején furcsán néztem rá, hiszen eddig nálunk csak gyümölcsteát lehetett inni, azt viszont kötelező jelleggel. Most meg itt ez az új őrület. Aztán megkóstolta, és egyszerűen isteni volt. Annyira, hogy azóta, ha csak tehetem, iszok, mert hoztam magammal egy dobozzal, aminek ki kell húznia addig, amíg megint haza nem megyek.
- Menjünk.
Határozottan, talán egy kicsit izgatottan is jelentem ki, hiszen az egész hely valahol mélyen izgatottsággal tölt el. Imádom a képregényeket és a krimiket, szóval most, mint valami rejtett képességekkel rendelkező szuperhős indulok el, hogy felfedezzem, mit is rejt a sötétség. Oké, van bennem egy nagy adag félsz is, de nem fogom kimutatni, csak azért sem. Nem, és kész. Én most nagyon hős vagyok, és mint olyan, mozdulataimban is látszó figyelmességgel óvom a mellettem sétáló lányt.
- Na és, számíthatunk egy rokonod szellemére itt?
Érdeklődöm, miközben befelé haladunk a kis úton. Nekem biztosan nem, olyan varázstalan az egész famíliám, hogy még. Az is lehet, hogy az egész család nekünk gyűjtögette a kis mágiaszeleteit, mert az is ritka, hogy egy tisztán mugli családban mind a négy gyerek varázsképességeket szerezzen. Persze eltérő a képességünk, a legnagyobb szeletet, nem meglepő módon Andine harapta, aztán Anna és én, Ayva pedig elég minimálisan, de ő nem is bánja, hiszen elméleti tanulmányokat folytat. Ez az egész arra jó csupán, hogy ha akar, ide is visszatérhet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. augusztus 29. 13:23 | Link

Ádám és Alina

Nos, vázoljuk fel a helyzetet. Két fiatal, éjfél körül, egy temetőben barangolgatva... hát mi ez, ha nem kihívás a sorsnak? Az arcába ordítanak minden tettükkel, ahogy horrorfilm szereplőkként viselkednek és nem mutatják félelmüket nagyon, bátrak, belevágnak a dologba. Ellenkeznek, elnyomják agyukban az őket életben tartó, ősi ösztönöket, mondjuk a félelmet, a borzongást, ami vissza, a kastély felé üldözné őket.
Erre a hívásra pedig a sors nem tud nem válaszolni. A temető nyugodt, álmos csendje hirtelen megváltozik. A békességet sugárzó hely levegője hirtelen fagyos lesz. Nem olyan hideg, amit az ember a bőrével érzékel, sokkal inkább, ami belülről hűti le őt és rossz előérzetet kölcsönöz nekik. A két fiatal érzékei kiélesednek, és mintha furcsa hangokat hallanának a temető távolabbi részéről. Nehezen megállapítható, milyen hang lehet. Egy apró ág reccsen, egy kis kőcsikorgás, mégis van mellette még valami. Egy lassú, vontatott hang, ütemesen ismétlődve. A sötét miatt egyelőre Ádám és Alina nem látnak semmi mozgást, hiába meresztik a szemüket, de ha nem figyelnek fel a dolgokra, illetve ha közelebb mennek... még bármi megtörténhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. szeptember 2. 16:57 | Link

Nessi


Amint megérkeztünk, döntöttem. Minek titkoljam el, hogy jelenleg még haza sem tudok menni? Miért mondtam azt, hogy kezdett megromlani a viszonyom a szüleimmel? Az enyhe kifejezés. Túlságosan is enyhe. A francba is, miért vagyok én ilyen. Kész, vége. Nessi előtt nem fogok titkolózni. De, mégis. Fogok előtte. Fogok. Vagy ne tegyem? Te jóságos ég, mit tegyek? Nem tudok semmit sem tenni. Magamra vagyok maradva. A szüleim minden erőjükkel megfogják akadályozni, hogy ide járjak. Viszont ott van a londoni széf. Igen, ez most nem lényeges. Hazudtam neki azzal kapcsolatban, hogy nincs honvágyam. Rettentően hiányzik a kert, Hiányoznak a tyúkok, hiányzik dédi. Elég sok minden hiányzik. Ezt nevezik honvágynak. Ha jól tudom. Elmondok neki mindent, kész, vége. Leülök az egyik közeli, gazzal teli sírra és elkezdem leszedni a sírkőről a füvet. Majd ránézek Nessire.
- Ismerős. Konkrétan haza sem mehetek, mert akkor anyáék rögtön kivesznek a suliból, hogy valami mugli bentlakásos iskolába írassanak át. Utálják, gyűlölik, hogy boszorkány vagyok. Átokként élik meg. Nem szeretik a mágiát. Mikor kiderült, hogy boszi vagyok, megváltozott minden. Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt. Hogy gyűlölnek a szüleim. Hogy miattuk semmit sem tudok a dédnagymamámról. Hogy ez van - az utolsó pár mondatnál már sírok. Tudom, hogy mi van a sírra írva. Egy ősöm neve. Tessék, ez van. A boszorkányság mindent elrontott. Lehetne egy boldog életem, de nincs. Helyette a jövőm miatt kell aggódnom. Apáék csak a kettejük érdekeit nézik. Büszkék magukra és a származásukra, ha nem tekintjük a mágusokat benne. Hiába lehetne vissza vezetni a XIII. századig a családfámat, nem teszik, mert akkor a mágiát is megtalálnák benne. A sírfán egy bizonyos Tüszőfűi Elizabeth, 1500-1550 van. A sírást abba hagytam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 30. 21:19 | Link

Lillő



    Megvetette lábait és kihúzta magát a leány, amint a megszentelt földbe süllyed cipője orra. Elégedett volt, legalábbis annak érezte magát, hajába belekapott a késő délutáni szél, az idő egyre lejjebb kúszott a hőmérsékleti létrán.
 Lanetta mellett szorosan ott állt Lillő is. És a lány azonnal kiszúrta, hogy társa habár testileg mindenképpen, fejben mégis mintha máshol lenne, és nem a temető közepén. Valamin agyalt, törte barna fejét, de nem szólt, még csak meg se mukkant, és Lanetta egyre aggodalmasabb pillantásokat vetett felé.
Lillő egészen egy sírig sétált, céltudatosan, mintha tudná az utat, aztán leült és az idő rágta kövön tanyázó növényeket kezdte tépkedni. Azután végre megeredt nyelve.
   Az ezüst hajú lány némán hallgatta a történetet tisztes távolságból szemlélve a mesélőt. Nem volt jártas a vigaszok nyújtásában, nem tudta, ha egy ember elkezd sírni mit kéne tenni. Ilyenkor talán a legjobb elfutni, kihátrálni, eltűnni.
Lábai lassan életre keltek, a meglepetés amit egy síró lány okozott, kezdett felszívódni Lanettában, és óvatosan maga is helyet foglalt a hideg kövön hátulról átölelve Lillőt.
- ne sírj - hangja halk volt és kedvesen csengett. Mint a gesztus is, melyet az előbb művelt - a szüleid biztos nem utálnak. Talán csak féltenek. Lehet azt akarják, hogy minden olyan legyen mint régen. Mikor együtt volt a család, és átlagosnak nevezhettétek magatokat. A mágiát pedig még szép, hogy utálják, ha az én lányomat szakítaná el tőlem, én is utálnám. De bele fognak nyugodni. Biztos, hogy végül rájönnek, hogy önzők voltak, és azt fogják tenni ami neked a legjobb. Az idő sok mindenre gyógyír, lehet ezt is orvosolni tudja - halkan beszélt, próbálta elővenni azt a hangját, mely leginkább hasonlított egy kedves és törődő lány hangjára.
Közben félkézzel elengedte társát és egy apró, hófehér virágért nyúlt, melyet letépve Lillő barna sörényébe igazított és elégedetten szemlélte munkáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 13. 18:02 | Link

Nessi

Hallgatom Nessit. Igaza van. Lehet, hogy csak féltenek. Előfordulhat. De akkor is! Nem kellene így viselkedniük. Lehetnének rendes, megértő szülők, kik nem féltik annyira a gyereküket, hogy megutálják. Lehetnének olyanok, akik hagyják kibontakozni a gyereküket. Nem pedig megfenyegetni. Lehetne az is akár, hogy segítenek, nem pedig hátráltatnak. Lehetne sok minden. Hátha. Hátha az idő begyógyítja az egészet. Hátha jó lesz minden. Bár nem bízok ebben annyira. Jobban hinném el azt, hogy unikornisok potyognak az égből, amik szivárványt hánynak, mint azt, hogy anya és apa belenyugszik abba, hogy boszi vagyok. De tényleg. Sokkal jobban hinném el. Még abban is jobban hinnék, hogy Isten létezik, pedig egyszer a falusi papnak mondtam, hogy nem hiszek Istenben. Igen, képes voltam rá. És ami azt illeti, eléggé jól esett kimondani. Ő tiszteletben tartja, hogy ne hiszek, cserébe én meg tiszteletben tartom azt, hogy ő hisz benn.
Lehunyom a szemeimet, hagyom, hogy a kis szellő fújkálja a hajamat. Nem fázok, de nem is baj. Elég meleg van még. Viszont hamarosan, majd októberben előkerül a cipő is. Anyáék most mit csinálhatnak? Nagy eséllyel valami puccos helyen vannak, miközben megpróbálnak minél kevesebbet mondani rólam. Vagy épp a gyámhivatalnál, bár ott nem lenne szerencséjük. Amíg meg nem hal Dédi, addig nem leszek velük. Addig nem kapják meg a felügyeleti jogot. Szerencsére Dédinek jók a kapcsolatai ott. Már nem sírok. Rátekintek Nessire.
- Tudod, mikor megismertelek, nem gondoltam, hogy ez lesz. Hogy lesz egy barátnőm, ki megvigasztal. Hogy lesz egy barátnőm, akinek elmondhatom a bajaimat. Épp ezért örülök, hogy vagy. Ha te nem lennél, lehet, hogy már beadtam volna a derekamat. Épp ezért, remélem mindig ilyen jó lesz a kapcsolatunk. Hogy nem fogunk nagyon összeveszni. Hogy nem fogunk megharagudni egymásra. Oké? - Kérdezem halkan tőle. Jó érzés az a tudat, hogy számíthatok rá. Nagyon jó érzés.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. október 13. 18:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Halloweeni ünnepkör a temetőben
Írta: 2015. október 27. 11:25
| Link


Sokan szeretnek Halloween éjszakáján ellátogatni a falu régi temetőjébe. Ám amilyen hangulatos, olyannyira rémisztő ilyenkor a gyertyafénytől megvilágított sírkövek közt járni. Ennek oka nem pusztán ez a különleges este és maga a sötétség, hanem a temető növényei is, melyek ilyenkor önálló életre kelnek. A fák megrázzák magukat, hogy tömegestül hullajtsák rá levelüket az alattuk sétálókra. A kúszónövények olykor rátekerednek az ember lábára, vagy nyugtalanítóan tekeregnek körülöttük.
Még másnap, Mindenszentekkor is történnek furcsa dolgok a temetőben, azonban Hallottak Napján nem marad más, csak áldott béke és a pislákoló mécslángok. Ekkor a természet is elpihen, csöndesen adózva az elhunytak emlékének.
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2015. október 27. 17:16 | Link

Nem bírom a nagy tömeget. Éppen ezért elmentem Bogolyfalva temetőjébe (a titkos átjárón át.) Azt nem tudom, hogy miért mentem oda, talán a hangulat, talán a bánat, nem tudom. Viszont azt igen, hogy egyedül vagyok. Vagy ez csak a látszat? Nem tudom megmondani.
Nagy gondolkodásom közepette valamit rácsavarodni érzek a bokámra. Egy növény volt, ami mintha életre kelt volna.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 27. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2015. október 28. 12:47 | Link

A bokám körül az ág egyre jobban elkezd szorítani. Nem tudom, hogy mit tegyek most. Gondolkodom hátha eszembe jut valami. Hirtelen eszembe jut egy bűbáj, amit tavaly tanultunk.
- Lacarnium Inflamare - mondom ki.
A pálcám végéből egy kis fénygömb tör elő. Sajnos valamit elrontottam, ezért a faág nem gyullad ki, viszont elenged. Meg sem várom, hogy valami történjen, inkább rohanok vissza az iskolába.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. október 28. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. október 28. 14:29 | Link

Chole

A Halloween kifejezetten érdekes és vicces is a maga ijesztő módján, de október végén az embernek akaratlanul is eszébe jutnak halott rokonai, ismerősei. Számomra ez az ünnep mindig is egy grimasz volt. Mint amikor valaki könnyes szemekkel nevet rád, és érzed a mosoly hazugságát, és azt, hogy ez az arcra kínlódott vigyor az egyetlen, ami még elválasztja attól, hogy ténylegesen sírni kezdjen. Hiába a sok ijesztő arcfestés, az ijesztgetések, azért ez számomra mégis inkább komolytalannak tűnik. Olyan, mint egy morbid farsang, ahol a gyerekek törött lábú, lenyúzott arcú Hófehérkének öltözhetnek, a szüleik meg azt mondhatják rájuk, milyen aranyosak.
Mi édesanyám haláláról februárban szoktunk megemlékezni, de ilyenkor, ősz közepén is eszébe jut az embernek kit veszített el, ki hiányzik neki. Bár ez a temető mindig kísérteties, most különösen az, én mégis ma akarok gyertyákat vinni elődöm sírjára. Bár a professzor eredetileg Pécsett lett volna eltemetve, de aztán történt némi kavarodás mugli és varázsló részről is, így végül itt helyezték örök nyugalomra.
Míg Maróti sírját keresem, nyugtalanul kapom fel a fejem minden rezdülésre. Nem szívesen mászkálok ilyen helyeken, még akkor is, ha tudom, zombik nem léteznek, legalábbis nem úgy, ahogy a muglik képzelik. És akkor is, ha tudom, sejtem, hogy lassan már inkább ide tartozom, mint oda, az élők közé.
Éppen egy kopottas sírkövet veszek szemügyre közelebbről, amikor gyanús hangot hallok a hátam mögül. Megfordulok, és megpillantok valakit. Megijedve felsikítok, hátrálok, majd megbotlok egy fa gyökerében. Nem mintha amúgy ijesztő lenne a lány, aki előttem áll, csupán nem számítottam rá. Azt hittem, megint csak egy falevél, vagy valami ilyesmi.
Elvörösödök zavaromban, és halkan elnézést motyogok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Chloe Holt
INAKTÍV


WattacukorGirl :)
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 56
Írta: 2015. október 31. 08:46 | Link

Aileen

Tudja mindenki, hogy közeledik a halloween. Nekem az egyik kedvenc ünnepem! Lehet, hogy egy kicsit nagy vagyok  már ahhoz, hogy jelmezbe bújva cukorkát gyűjtsek, de ahhoz talán nem, hogy egy jó kis ijesztő halloweeni partyn részt vegyek. Imádom az ilyen bulikat, de még nem kaptam meghívást egyre sem, úgyhogy úgy gondoltam kimegyek a temetőbe. Arra gondoltam, az elég ijesztő, hogy a temetőben ráadásul a sötétbe egyedül kószáljak. Arra gondoltam, egyedül leszek majd, ezért is kicsit féltem. Na de felöltöztem, és elindultam a temetőbe. Oda is értem, megálltam a kapu előtt, és elgondolkoztam azon, hogy tényleg jó ötlet volt-e idejönni. De végre beléptem a kapun, és már szinte nem is féltem, amikor egy alak megfordult, rám nézett és hangos sikongatásba kezdett. De ez az alak nem zombi, nem vámpír, még csak nem is múmia, hanem egy lány. Nem tudtam, hogy ennyire ijesztő vagyok. Lehet, hogy kicsit szétállt a hajam, de nem is volt annyira vészes. Nem akartam megijeszteni, úgyhogy elnézést kértem.
- Elnézést kérek, nem akartalak megijeszteni. - Majd nyújtani kezdtem a karomat és vártam, hogy megfogja és felsegíthessem.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. november 11. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Twilight
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. november 2. 12:32 | Link

Chloe

- Semmi gond. Nem te tehetsz róla, csak éppen ez a sötétség, meg a temető, meg a kísérteties hangok... - próbálom menteni a menthetőt, és elrebegni neki, miért is dobtam egy hátast a láttán.
Mikor észlelem kinyújtott karját, hálásan megfogom a kezét, és hagyom, hogy felsegítsen. Mikor végre függőleges helyzetet sikerül felvennem, leporolom a ruháimat, aztán be is mutatkozom, elvégre jól nevelt lány vagyok, nem? Ha lesikítottuk valaki fejét, utána illik megmondani a nevünket. Bizonyára ez szerepel minden illemtankönyvben.
- Amúgy Aileen vagyok. És még egyszer bocs, csak nem igazán vagyok... bátor - nevetek fel még mindig kicsit remegő hangon. - Főleg nem ilyen helyzetekben - intek körbe, bár valószínűleg ő is észlelte már, hogy éppen egy temetőben ácsorgunk, éjszaka.
- Amúgy te mit keresel ilyenkor errefelé? Nem kellene a kastélyban lenned? Vagy otthon? - teszem gyorsan hozzá, elvégre lehet, hogy a faluban lakik. De mindenesetre eléggé elmúlt már takarodó, és sajnos tanári rangomra való tekintettel nem somfordálhatok csak úgy el, mintha nem is láttam volna lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi HELLena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. november 3. 20:50 | Link

R.G.I.E.
túl hosszú a neved Rolleyes Grin


Bírom ilyenkor a temetőket. Nem is azért jövök ide ki, hogy gyertyát gyújtsak, sírokat rongáljak, vagy ilyenek. Egyszerűen ilyenkor nagyon szép, én meg beteges módon szeretek itt sétálgatni.
Persze nem egyedül, nagyon félős vagyok, bár ezt a világért nem vallanám be, ezért sem tudom eldönteni, hogy jobb-e, hogy most nincs bedugva a fülem, vagy nem.
Már rég a téli kabátomat hordom, mert nem érdekel, ki, mennyire néz hülyének, utálok fázni, most meg már hideg is van. Persze a hely látványa kárpótol, nem is sietek, megnézek minden egyes sírt.
Bármennyire is hihetetlen, még abból is le tudom szűrni, milyen egy család, ahogy rakja a mécseseket. Sokan vannak sekélyesek, ahol nagy és giccses mécsesek vannak, kellőképpen a sírra vonva a figyelmet, de akadnak szerényebbek is, amik nekem személy szerint jobban tetszenek. Nem értem, soha nem is fogom megérteni, miért szól még itt is minden a látszatról. Oké, ápolják, mert ápolják, de ez a hivalkodás nekem marhára ellenszenves. A mi családunk sose titkolta, hogy áll anyagilag, persze sose szenvedtünk hiányt semmiből, de az igényeink se voltak akkorák, hogy azok már-már teljesíthetetlenek legyenek. Négy bátyámmal együtt megértettük, hogy anyuéknak mégis csak öt gyereket kell etetni, minket iskoláztatni, Brandont egészségben felnevelni, na meg főleg életben tartani - a látszat ellenére nem olyan könnyű, főleg hogy kis öcsimben egyelőre a kíváncsiság nagyobb, mint a túlélési ösztön -, így mi is elfogadtuk, hogy nem futkoshattunk minden második héten új telefonnal.
Aztán ahogy idősödtünk meg már gondoskodtunk mi is egymásról, Danit például rendszeresen lehúztuk, mikor fizut kapott, mégse morgott sose, sőt Kolos se. Azt hiszem, nyugodtan kijelenhetem, a mienk egy nagyon jó család, olyan testvéreim vannak, akikkel bár sokszor egymás agyára megyünk, tudom, hogy bármikor számíthatok rájuk, és igen, lassan sikerül lenyelnem a békát, hogy anyuval ketten vagyunk nőneműek... ez így jó.
A kezeim zsebre dugva, nem rajongok  a kesztyűért, így ez a megoldást részesítem előnyben, most mégis kiveszem őket onnan, de csak addig, míg fejemre húzom a kapucnim.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 4. 19:41 | Link

Igazából már nem is emlékszem, miért jöttem ide. A sírkövek között haladva akaratlanul is összeszorul a gyomrom. A gyertyafényben úszó temető látványa egyszerre kelt bennem félelmet, de ugyanakkor le is nyűgöz. Mozdulni sem tudok, csak állok a bejáratnál, és nézek magam elé. Mint valami idióta. Végül mégis rászánom magam az indulásra. Bátorság. Elvégere mi a legrosszabb, ami történhet? Legfeljebb rám ijeszt egy mumus. Enyhe szél támad, amitől sikerül nagyjából felébrednem. Sosem voltam az az ijedős fajta, és nem most szándékozom elkezdeni.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. november 11. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
Írta: 2015. november 5. 19:18 | Link

Timi

Kezdtem bezárva érezni magamat a kastélyban. Elérkezett ismét az évnek ez az időszaka, amikor bárhová nézel a klubhelyiségben mindenki tankönyvekkel, kávéval vagy pergamenekkel rohangál fel és alá, bízva benne, hogy nem fog elkésni a következő órájáról és az adott tanár nem csapja ki a házi dolgozatával együtt a teremből.
Én is ebben a helyzet leledzettem és már-már elindultam a zomibváválás folyamatában, mikor ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább. Leküzdöttem a tanulás iránti vágyamat –kifejezetten nehezen ment… stréber– és miután odavágtam a könyveimet az ágyamhoz felkaptam egy meleg kabátot, meg a fekete bokacsizmámat és belevetettem magamat a falu éjszakai életébe.
Ne tessék félreérteni, eszem ágában nem volt leinni magamat és aztán azon siránkozva, hogy mennyire gyűlölöm a családomat, az anyámat, az pasimat –ja, az nincs is– a hideg földön összekuporodni és elaludni. Gondolom jót röhögtek volna a többiek, amikor rám bukkannak. Szóval nem ezt terveztem, csak egy kis szellőztetést, időt, amikor elengedhetek mindent és csak magamra koncentrálok.
Ez volt az oka, hogy hatalmas kerülőt tettem a faluban, bejártam minden zugát és végül valamiért a temetőben kötöttem ki. Klisé. Mindegy, a lényeg hogy ott voltam a tőlem nem messze botladozó szöszivel együtt. A kislányt elsős formának gondoltam, cseppet riadt tekintetével egy elveszett őzikének tűnt. Elindultam felé, úgy hogy ne hozzam rá a frászt, tehát igyekeztem a látóterébe kerülni és csak akkor szólítottam meg, amikor már bőven hallótávolságon belül voltam.
-Mit keresel itt ilyenkor? –tudakoltam komoly tekintettel.
Még én sem időztem itt szívesen egyedül, hát akkor egy kis szöszi…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 5. 19:47 | Link

Kint a temetőben mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, hogy valaki megszólít. Villámgyorsan megpördülök a tengelyem körül, és egy lánnyal találom szembe magam. Na jó, ez így elég hülyén hangzik. Szóval idősebb, hullámos hajú, kifejezetten szimpatikusnak tűnő lány állt előttem. - Szia - köszönök vidáman. Maga a tény, hogy nem én vagyok itt az egyetlen élő ember, már önmagában is feldob. - Csak sétálok egy kicsit - folytatom kissé feszengve, mert hát végül is semmi köze hozzá. Ha már itt tartunk, ő mit keres itt? Persze biztosan jobban meg tudja védeni magát, mint én. - Egyébként Timi vagyok - mutatkozom be az ismeretlennek.
Utoljára módosította:Ethan R. Saint-Venant, 2015. november 11. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa