38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le | Téma száljai | Témaleírás
Séraphine G. Saint-Venant
Diák Levita (H), Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


XVI. A Torony | G.
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 61
Írta: 2024. május 21. 23:42 | Link



Neki tényleg tűrhető, mert Naya szintén zsebpénzzel látja el, akárcsak a srác anyukája a mellette állót, de vele ellentétben leányunk az e havi jussa egy részét már elverte Shein rendelésekre. Okosan kell a többit beossza, a patkány pedig a legokosabb befektetés.
- Fú de kemény vagy a leendő gazdikkal? Honnan tudod, hogy nem lennék szárnyalóan jó állattartó, hm? - Még az állát is felszegi, hogy na, azért csak okosan, ő nagyon is oda tudja tenni magát, ha akarja. Az, hogy a hörcsögöt lehúzta véletlenül a vécén és az aranyhalat repülni tanította volna ötévesen, de nem élte túl, szépséghibák.
- Mi? Te nem itt dolgozol? Olyan otthonosan járkáltál meg nézelődtél itt mögöttem. - Tessék, az előbb még kikérte magának, hogy rossz állattartó lenne, de inkább rossz megfigyelő en bloc. Nem, nem is olyan rossz megfigyelő... - Pedig most akartam kirojtozni, és telelövetni. - Aha, otthon úgy elvernék érte a seprűvel, hogy a fal adná a következő adjonistent.
- De ha már úgysem itt dolgozol, attól még segíthetsz, gyere csak. A pultos nem tűnik annyira lelkesnek, mint te. - Azzal mit sem zavartatva magát, belekarol a fiúba és elkezdi a patkányketrecek felé invitálni finom húzással.
- Séraphine Saint-Venant. Ha nem árulod el a neved, Jean-nak foglak hívni, mint egy inast. - Fogalma sincs, mi a standard inasnév, de az anyja nagy "Folytassa..." rajongó volt, és látott egy-két brit ősöreg komédiát, amiben a Jean elég sztenderd francia inasnévnek számított a szigetlakók szerint.
- Szóval, tünde szemed melyik ketrecet ítéli elég strapabírónak? - Igen, pontosan élő Google értékelőnek használja szegény srácot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Smallest pea in the Saint-Venant pod
Markovits Bence
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 109
Írta: 2024. május 22. 11:16 | Link

Séraphine

- Tudtam, hogy a lányok félreértenek, ezért vagyok inkább egyedül - mormolja maga elé, amit talán meghall a másik, talán nem. Néha elgondolkodik akkor is, amikor nem kéne és mond is dolgokat ilyenkor, máskor amikor kellene meg nem mond semmit. Saját világában él, de ezzel neki semmi baja.
- Nem, nem itt dolgozom - helyesel, bár hangjában egy cseppnyi rosszallás sincs. Az egyébként sem ő lenne, hanem mondjuk az ikre, aki már biztos valami epés megjegyzéssel élne az idegen lányka felé. De nem degradál neki, hogy megmutassa mi hol van, és kihez kell valójában fordulni. Aki az állatokat szereti - olyan - rossz ember nem lehet.
- Akkor már nem fogják kirágni a füleid, kár lenne értük amúgy - semmi különös nála ez a megjegyzés, nem is szánja másnak, mint ami. Persze ilyenkor a szemivel azt nézi, amiről beszél, így lehet, hogy valaki zokon veheti, de neki az sem biztos, hogy feltűnne. Lehet mondani, hogy nem éppen a legszociáltabb ember, bár tény, hogy modor dolgában rendben van. Maximum nem mindig használja jól. Viszont amint belékarol az idegen lány, kissé megdermed, aztán hagyja magát húzni, de idegenül fest a francia mellett. Ha valaki rájuk nézne, egy párnak, de még csak barátnak sem nézné őket. Főleg, hogy Bence közben elfehéredik, mitöbb, meg is botlik valamiben, ami vélhetően Séraphine egyik lába.
- Sérami? Én Markovits Bence vagyok, inkább - a fehéredése nem múlik, de nem is húzza ki a kezét. Furcsán érzi magát, mert az ájulás környékezi, de a szíve, meg hevesen ver. Lehet, hogy pont emiatt van még vér az agyában és nem dől el, mint a rohadt nád. - Az amúgy jó lesz, de... hmm... elengednél? - beharapja az ajkait, pedig általában el tud viselni bárkit, sőt, még volt egy barátnője is, csak hát titkolnia kellett a család előtt. Bogi túlvédte volna, Bazsi szívatta volna, Levi meg... biztosan körberöhögte volna őket, amikor szembejöttek volna vele valahol. Így nagyon titkolták, de Reni nem bírta, így szakított Bencével. Ezt ő meg tudta érteni, most mégis máshogy viszonyul az egészhez. Nem tudná összerakni fejben, hogy mi baja, de jelenleg arra koncentrál inkább, hogy ne kelljen felmosni a padlóról. Azért az ciki lenne.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séraphine G. Saint-Venant
Diák Levita (H), Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


XVI. A Torony | G.
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 61
Írta: 2024. május 22. 12:48 | Link



Jobb, hogy nem hallja, csak annyit, hogy valamit morog a másik, mert képes lenne visszareplikázni rá.
- Hmmm... nagy bevásárlás? Miket tartasz? - Lehet, valami új szívatási ötletet nyer, ha ez a srác érdekes állatokat tart otthon. Oké, lehet, hogy túldramatizálja az egész internetproblémát, de őt aztán ne próbálja korlátozni a testvére, csak mert legálisan felnőtt. Naya még a saját érzelmi szemetesládájában sem képes rendet tartani, annyira felnőtt, amennyire a törvény szerint kell, hogy legyen.
- Aha... - Nem érti, mi olyan nagy dobás a fülein. Az anyjáéira hasonlítottak az említett, de ezen felül semmi extra nincs (még) bennük. Lehet, a srác a fülekre izgul? Nem, épp úgy fest, mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
Rögtön elengedi, mert őszintén azt hiszi, hogy Bence ájulásközeli állapotban van, és akármennyire darabos a modora, nincs őszintén ingerenciája egy idegent felmosni a padlóról potom öt perc ismeretség után. Persze megtenné, de na, előzzük meg, ha lehet.
- Ha rosszul vagy, lélegezz mélyeket. Kérjek vizet neked? Bírsz állni? - Nem, nem tyúkanyó, egy gyógyítóval él együtt, ragadós ártalmak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Smallest pea in the Saint-Venant pod
Markovits Bence
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 109
Írta: 2024. május 22. 13:41 | Link

Séraphine

Észre sem vette, hogy a másik nem hallotta a monológját, viszont nem sokáig gondolkodhatott el a lányokon és az ő megértésén, mert egyrészt belé lett karolva, másrészt nem hagyja levegőhöz sem jutni a francia.
- Á, csak nézelődök... szeretem az állatokat - és rápillant a lányra, pedig nem szándékos, csak amikor beszél, szeret ránézni arra, akinek mondja. - Meg amúgy is kinyírnának, ha még valami hazavinnék - vonna vállat, de csak magában teszi, amikor rászáll ez a meghatározatlan érzés, ami egyszerre jó és rossz is. Pedig már nagyfiú, szóval nem kellene egy belékarolástól pánikba esnie, de valahogy úgy jött most ki, hogy mégis ez van. Ezen még a fülkérdés sem segít, sőt úgy néz ki, hogy annyira rosszul van, hogy az már Sérának is feltűnik.
- Öhm, jó - látványosan beszívja, majd kifújja a levegőt és a vízkérdésnél még bólint is egyet. Ha kap ilyet meg is issza egyből. ha nem, akkor is jobban lesz. - Látod, ezek szerint szédítő egy csaj vagy - élcelődik saját magán ezzel, még ha indirekt módon is teszi azzal, hogy egy bókot engedett meg magának. - Na melyiket veszed? - tér vissza kikerekedett szemekkel a tárgyra, mintha mi sem történt volna.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séraphine G. Saint-Venant
Diák Levita (H), Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


XVI. A Torony | G.
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 61
Írta: 2024. május 23. 12:22 | Link



Jó, ez azért aranyos. Látott már olyan gyereket, aki macskát kínozott, meg is kergette érte alaposan. Üdítő, hogy vannak, akik őszintén csak szeretik az állatokat, legyen az hüllő, rágcsáló, emlős, akármi.
- Ez olyan, mint a tetoválós szöveg, tudod: "Anya, kitagadnál, ha lenne egy tetoválásom?" és a választól függ, mit lépsz. Ha "Igen", akkor tesztelheted élesben egy "Kár, mert már megvan" válasszal, ha meg nem, az a legjobb, mert ugyanezt rávághatod, csak "Szuper"-rel a "Kár" helyett. - Rendes kiselőadást tart röptében a "hogyan tegyük a sírba a szüleinket random, öt perc alatt hozott döntésekkel" témakörben. Nem mintha a ránézésre korabelinek tűnő srácnak segítségre volna szüksége, de Sera imádja jártatni a száját alkalomadtán.
Most is csak az fojtja belé a szót, hogy Bence totál lesápadt itt mellette. Szó nélkül kotor bele az oldaltáskájába, ami tele van energiaitallal, kólával, kézkrémmel, papírzsepivel, húszmillió egyéb hasznos dologgal, és a legalján valahol ott egy fél literes víz is, mert Benzsaytól jött. Rögtön a srác kezébe nyomja a bontatlan palackot, hogy hajrá, össze ne essen itt neki, mert fújtatni fog, mint egy rossz macska, de ha Bencének van ideje hülye szövegeket tolni (ettől mellesleg felhorkant, ami egy rötyögésnek is beillene, de mindenképp vigyorog már), akkor nem lehet akkora baja.
- Kettőt, mert istenkirály leszek velük. És őket ott, nézd csak. - Visszasasszézik a ketrecek elé, hogy rámutasson egy fekete-fehér és egy szürke példányra, akik egymás hegyén-hátán szuszognak épp halál nyugisan aludva.
- És a nevüket is tudom már: Freddie és Kurt. Menő patkányaim lesznek. - Freddie Mercury-ról és Kurt Cobainről patkányt elnevezni szerinte tökéletesen menő.
- Megmaradsz? - Jó, most már némi csúfos vigyor ül az arcán, amint visszafordul Bence irányába, mert ő sem hiszi, hogy ez egy grandiózus rosszullét volt, de csipkelődni ér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Smallest pea in the Saint-Venant pod
Markovits Bence
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 109
Írta: 2024. május 23. 14:11 | Link

Séraphine

- Igen, ez jó duma! Mondjuk én még nem akarok tetkót, vagyis... nem jutott még eszembe. Pedig egy rohadék nagy fülesbagoly milyen jól virítana a hátamon, nem? - helyesel a felvetésre. - Neked amúgy van tetkód? - pillant fel Sérára, eddig nem figyelte meg ilyen szempontból, de nem fedez fel rajta tetoválást. Lehet kicsit vicces is, ahogy pofákat vágva elemzi a lány bőrét sikertelenül. Végül abbahagyja a bámulást és inkább az eredeti problémára fókuszál tovább. Kár, hogy a francica belékarol, mert így az előbbi fókusz a túlélésre csap át, de egyelőre úgy tűnik, hogy megmarad. Szerencsére kap vizet, gyorsan leperdíti róla a tetejét és iszik is egy pár kortyot. A fehérsége némi rózsaszínes felütést kap, azaz, mégsem fog elájulni. - Kösz, hogy nem a pálcáddal fakasztottál a fejemre vizet - kuncog, majd a "megmaradsz" kérdésre egy apró és hülye bókkal válaszol. Nem gondolta, hogy célt ér ezzel, de Séra felhorkan, mint egy aranyos hörcsög és legalább már ez széles mosolyra készteti. De akkor a patkányok. Oda is fordul és érdeklődve mutat a jelentkezőkre, akik várják, hogy francia kényeztetésbe részesülhessenek.
- Jó választás - bólogat helyeslően és még a hüvelykujját is az égbe emeli, nem mintha másik kettőre nem pont ugyanezt csinálta volna. De hát no, ő szereti, ha gazdára találnak a ketrecben lakók.
- Hmm, jó kis nevek, az már biztos - furcsállja őket, de végül is nem lettek májkrém és paszta. Sokkal jobb, nem igaz?
- Ó, ezt a kis szemétkedést már jól ismerem a tesómtól - mormog az ajkait mozgatva jobbra-balra. - Meg, úgyhogy még nem vittél sírba továbbra se senkit első látásra. Legalábbis nagyon remélem - kap észbe, mert akár Séra egy sorozatgyilkos tanítvány is lehetne. Nyilván nem, de mi van, ha igen, hiszen ezt aztán senkiről sem lehet megállapítani látásra. Azért bízik abban, hogy jók a megérzései. - Maradj itt, amíg szólok a srácnak - el is robban Séra mellől és pár perc múlva már meg is érkezik a kisegítő.
- Melyikek is lesznek? Kérsz hozzá ketrecet, kaját, játékot, bármit? - érdeklődik Sérától a barna hajú bagolyköves srác. Szegény, mindig menekül a folyosókon Bence elől, mert bár a Markovits fiú elég antiszociális, az álatokról mindent is akar tudni, azaz amikor csak tudja, megkérdezi a híreket a boltról. Milyen áru érkezik, van-e különlegesség, stb. Ezt meg érthető módon nem nagyon szeretik az emberek, ha állandóan zaklatják őket, bár Bence néhány cukorkával "lekenyerezhető". De itt most nem róla van szó.
- Amúgy majd ha gondolod, segíthetek a neveésükben, vagy adok pár tanácsot, ha már otthon lesznek nálad. Hol laksz? Itt, vagy a kastélyban? Mert oda csak egyet lehet vinni... - jut eszébe, mielőtt Séra feleslegesen költene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séraphine G. Saint-Venant
Diák Levita (H), Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


XVI. A Torony | G.
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 61
Írta: 2024. május 25. 19:41 | Link



- Menő lenne! - Már eleve attól úgy csillog a szeme, mint egy száz wattos égő, hogy feljöttek a tetoválások. Igen, valami egész testen átívelő, valami grandiózus, valami... feltűnő! Pont ilyenre vágyik ő is. Az egyetlen akadálya a szigorú testvére. - Nem, de amint el tudom intézni, lesz. Apa is teljesen ki van varrva, de nem hiszem, hogy a nővérem megadná a zöld utat hozzá... vagy nemt'om, nem kérdeztem még rá. - Inkább megrántja a vállát nagyon értelmes reakcióként. Az igazság az, hogy most, hogy anya és apa nélkül maradt, Naya az egyetlen céltáblája a frusztráltságának és olyan dolgokat is belelát a nővére döntéshozatali szempontjaiba, amik ott sincsenek. Naya például sosem mondta, hogy ne csináltathatna tetoválást magának, és a legrosszabb válasz, amit egy ilyen kérdésre kaphat, hogy majd, ha elmúlt tizennyolc és dönthet a saját teste fölött, az meg maximum két év.
Most viszont az első, hogy Bence megálljon a saját lábán és ne kelljen felmosni a padlóról, de úgy tűnik, nagyobb volt a füstje, mint a lángja az egész kis intermezzonak és egy palack víz ismételten csodákra képes.
- Jó sokat piszkálhatnak téged, ha ez a reakció, amit másoktól vársz. - Kezdjen aggódni egy idegenért? Mégis mennyit bánthatják a srácot? Pedig olyan kis nyámnyila nyuszinak néz ki, hogy nem lenne szíve belegyalogolni, aztán ki tudja... Sokszor a legártatlanabbak a legnagyobb szarkavarók.
Egyelőre ezt félreteszi és inkább a leendő patkányaira koncentrál, mert az egyszer biztos, hogy innen most már két patkánnyal szeretne hazamenni, és nulla e havi zsebpénzzel. Naya ki fogja nyírni.
- Nem tudhatod. Lehet, hogy én vagyok a baltás gyilkos. - Vagy inkább szerencséje van, hogy a nevét itt nem kötik össze az apja bírósági tárgyalásaival és az egész eljárással. A Beauxbatons-ban ettől sokkal gyorsabban terjednének a hírek, de hála az égnek úgy tűnik, Magyarország túl nagy vidék ahhoz, hogy a nemzetközi pletykák egyáltalán számítsanak.
Amíg Bence előkeríti az illetékest, alaposabban szemügyre veheti a srácokat a ketrecben, és csak újra meggyőződik róla, hogy a lehető legjobb döntést hozza: neki patkányok kellenek.
- Szia, ők ketten itt. - Amennyire a rács engedi, próbálja jól behatárolni, hogy a két, egymáson szuszogó patkányt nézte ki magának. - És teljes csomaggal vinném őket, igen, szóval ketrec, táp, és alapjátékok. - Nem szarozik, ha már vásárol, rendesen vásárol, úgyis fog még ő erre járni, feltankolni kajából a srácoknak, meg újabb játékokból, mert online megrendelni most már problémásabb. A varázslófaluban nincs GLS, sajnálja is.
Amíg a patkányokat intézi a bolti munkatárs, ő félreáll, Bence mellé, de tanulva az előző kis csuklásból, nem ér hozzá.
- Most költöztünk a tesómmal a Tündérmanó utcába. Várj, te is a kastélyban tanulsz? Melyik ház? - Nem olyan meglepő, hogy belefut más diákokba, csak még gyakorlatilag alig ismer itt valakit és nem árt rákérdeznie az ilyen részletekre az egyértelműség kedvéért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Smallest pea in the Saint-Venant pod
Markovits Bence
Mestertanonc Navine (H), Elsős mestertanonc


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 109
Írta: 2024. május 26. 21:57 | Link

Séraphine

- Szerintem is - végre valakinek tetszik az ötlete! Még Bogi is túlzásnak tartotta - kábé itt mondott le egyelőre a dologról -, a többi testvérével egyetemben. Barbi pedig egyenesen golyó általi kötélre ítélte szemrebbenés nélkül, ha meg meri csináltatni. Úgy volt vele, hogy jegeli a témát akkor a nagykorúságáig, aztán meg már úgyis csinálhatja. De azóta eszébe sem jutott amíg Séra fel nem hozta a témát. Vagy ő volt? Már nem is emlékszik.
- És apukád nem bírálhatja felül a nővéred tiltását? - nem egészen érti, hogy ha az apja engedné a feltételezések szerint, akkor a nővére hogyan is tilthatná. Nyilvánvalóan neki egyértelmű, hogyha Barbi anyu engedi, akkor még István apu sem mondhat nemet. Vagyis igen, de... nem sok eséllyel, legalábbis Bence szerint az édesanyja a döntő ebben a kérdésben.
- Hát, három a tesóm van - von vállat. Még ha szeretik is, azért az egymás szívatása szinte napirendi pontként van az életükben. Ő a társasjáték és állatmániával szokott kiidegelni mindenkit a házból, a többieknek más módszereik vannak.
- Ne csináld ezt velem! - közben megnézi, hogy van-e a másiknál balta. Habár, ha van megbűvölt táskája, akár lehet is, szóval a nagy nézelődésével sokra nem megy. - Ne legyél már te a baltás gyilkos, légyszi - néz rá kérlőn, kissé idiótának tűnőn, de hiába azt akarta mondani, hogy "ne szívass már kismadár!", emez jött ki a száján. Van még mit finomítani a kommunikációján. Amikor megjön a sráccal büszkén álldogál, amíg hallgatja egy ideig, hogy mi lesz a vásárlással. Séra nem teketóriázik, de Bence látja, hogy az eladó srác viszont feni a fogát, sőt még le is stíröli újdonsült barátját. Vagy, valami olyanját.
- Te figyelj, ne sózz rá minden vackot ám, ellenőrizni fogom. Már csak azért is, mert ha normálisan csinálod, lehet visszajáró vendég lesz - mondja most tök határozottan, teljesen ellentétes viselkedésformát mutatva be. Amiben otthon van, abban eléggé magabiztos.
- Nem is akartam - mondja duzzogva az eladó, majd egy mosoly kíséretében - amit Sérának küld - kiveszi és elviszi a két kiválasztott állatot. Bence szemmel követi őt, figyel arra, hogyhogy másik két patkányt kapjon a lány. Mondjuk nem tudni, hogy kinek másnak jutna ez eszébe.
- Ja, akkor biztos azért nem láttalak még - dönti el, nem mintha a háztársai kis részén, meg az egy órán együtt ülőkön kívül annyi sok embert ismerne. Jó, nyilván van még pár, de valószínűleg nem sokan. - Aha, ott, persze. A Navinében. Legjobb ház - teszi hozzá, mint egy mantrát, holott egy kicsit sem gondolja így. De miért? Hát mert az ikertesói másikban vannak. Néha azon mélázik el, hogy lehet, hogy ők vannak rossz házban, de aztán rájön, hogy mennyivel menőbbek nála a többiek.
- Gyere menjünk, mert fizetni is kell ám - mondja és belekarol a lányba. Séra érezheti, hogy ez kissé feszültté teszi Bencét, de nem tart sokáig a nagy tett, mert hamarosan kihúzza a kezét a lányéből úgy, hogy nem ájul el és még csak el sem fehéredik. - Jó, nem vagy mérgező, csak teszteltem - állapítja meg egy félvigyorral és odaengedi Sérát a pénztárhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Séraphine G. Saint-Venant
Diák Levita (H), Világalkotó, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


XVI. A Torony | G.
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 61
Írta: 2024. május 27. 04:08 | Link



Egy pillanatra elgondolkodik, hogy elég volna csak megrántania a vállát, hiszen senki sem kötelezi rá, hogy túlságosan igazan feleljen erre, de a tényeken nincs mit szépíteni, ő pedig dacos természet. Mostanság valahányszor feljön az apja témája, nem hogy kikerülné a dolgot, hanem egyenesen beáll elé akadálynak.
- Börtönben ül. - Mintha csak azt mondaná, külföldön van. Végtére is ez sem volna hazugság, tényleg az olasz mágusbörtönben van az apja és jó darabig, ha nem haláláig ott is marad.
- Neked se könnyű az élet akkor. - Ezek kifejezetten nagyon megértő szavak a részéről, főleg az a szolidaritásos bólogatás, mert ugyan a nővére csak nyolc évvel idősebb nála, de valamennyire átérzi a testvérek jelenlétét. Ráadásul az egyik még csak most kezd képbe jönni, ami újabb bonyodalom.
- Jó na, ne parázz, nem hordom magamnál a kötelet. - Bár látszik a fején, hogy nehezen állja meg, hogy szembe ne röhögje Bencét, mert rémesen vicces, ahogy parázik a semmire. Időről időre azért visszapillant a patkányok felé, hogy minden rendben legyen velük, cserébe az ő megbámulásához konkrétan nulla helyzeti figyelme van. Az egész kis intermezzot Bence jófejségének fogja felé, újabb piros pont a fiú neve mellé a gondolatbeli jegyzetében.
- A sárgák, aha! - Sokkal egyszerűbb volt színről beazonosítani őket az elején, mint névről, de mostanra mindkettőt letisztázta. - Akkor nem fogunk sűrűn találkozni a házban, mert én meg Levita. - A sokkal csendesebb bagázs, már amennyire képes megállapítani ilyen rövid idővel a háta mögött levitásként. Az biztos, hogy nem zeng a házuk a hangoskodástól.
Gondolataiból az a kissé meglepő fordulat rázza fel, hogy a másik ezúttal saját akaratából karol belé, mintha mi sem történt volna az előbb. Pislog egyet-kettőt, de hamar átcsap a csodálkozás vigyorgásba, még meg is paskolja a srác kézfejét, mintha egy kutyát dicsérne meg.
- Még nem kóstoltál. - Az sem zavarja, hogy a megjegyzései már túlmennek mások komforthatárain. Ha egyszer adják alá a lovat, mit tehet?
Pont ezt: fizet, nemsokára pedig Bence és a két patkány, valamint a teljes felszerelés társaságában távozik a boltból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Smallest pea in the Saint-Venant pod
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 256
Írta: 2024. június 10. 17:20 | Link

Wouter Lodewijk Collenwen


Elég szerencsétlen srácnak tartom magam, mintha csak azért teremtettek volna, hogy odafent jót nevethessenek rajtam. Képes vagyok mindenben megbotlani, elesni vagy csak szimplán elejteni bármi tárgyat, ami a kezembe kerül. Természetesen ez itt is megtörténik, de most kivételesen nem lett sebes a térdem csak kicsit megütöttem, de ettől függetlenül semmi bajom. Ez Wout számára is jó hír lehet, hogy nem kell a raktárban összekaparni, sőt még a keresett eleséget is megtaláltam esés közben. Lehet, hogy sok kérdéssel bombázom szegény srácot vagy én vagyok már fárasztó számára, de sóhajtása nekem is feltűnt. Lehet, hogy csak én látok mögé negatív tartalmat és tudom, hogy majd megmutatja hogyan kell ételt tenni a varázslények elé, de ez akkor is fura volt számomra. Viszont ennek nem adok hangot, mert lehet csak én gondolom túl a szituációt. -Szárított rákfélék -ismétlem Wout szavait, hogy jobban rögzüljön agyamban az újonnan szerzett ismeret.
Mintha nem lenne elég, hogy elestem a raktárban, kifelé menet veszem észre, hogy Ybl is eltűnt. A szituáció láthatólag Woutot jobban megviseli, mint engem. Bár én már ismerem eléggé kisállatomat ahhoz, hogy tudjam róla, hogy szereti felfedezni a világot és gyakran előfordul, hogy felfedező útra indul, ezt természetesen Wout még nem tudja.
-Semmi baj! Nyugi, Ybl gyakran elkóborol, de elég lassú állatka, úgyhogy nem mehetett messzire -próbálom megnyugtatni barátomat. Nem az ő hibája. Ybl lassú és csendes léptű élőlény, esélye sem volt észrevennie, hogy elmászott a válláról. Közben én is elkezdem keresni állatkámat. -Ybl, merre vagy? -kevés az esély rá, hogy erre a kérdésre valaha is válaszolni fog a kaméleonom, de a remény hal meg utoljára. Mondjuk elég nagy meglepetést okozna vele. Belenézek a dobozokba hátha elbújt köztük, a polcokon is keresgélem őt, de semmi. -Hova bújhatott? -költői kérdés, ha Wout tudna erre válaszolni, akkor most nem keresnénk ketten egy kaméleont.
-Wout, itt a raktárban van tücsök vagy giliszta, esetleg bármi olyan étel, ami jó lehet egy kaméleonnak? -eszembe jutott valami. Lehet, hogy azért nem halljuk őt, mert éppen étkezik. -Esetleg bármi olyan, ami puha? Kókuszrost, száraz levelek vagy egy doboz pamut -az is meglehet, hogy nem elbújt csak szimplán elaludt. Viszont azt csak Wout tudja, hogy mit tartanak itt a raktárban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Ötödikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 62
Írta: 2024. június 24. 21:21 | Link

Somlay Kornél

Megértően mosolygott, mert értékelte Kornél kitartását és szorgalmát a megfelelő tápanyag megjegyzése érdekében. Alapvetően türelmes típus, kivéve, ha emberekről van szó. Ők valahogy hamarabb ki tudják őt hozni a sodrából az idegesítő szokásaikkal. De Kornél szerencsésnek mondhatta magát, mert Wout rokonszenvezett vele. Idegen érzés és szó lett volna a barátjának nevezni, de valami hasonló pozíciót kezdett kiérdemelni. Ezért, és a közös érdeklődésük miatt gondolta, hogy megengedő vele, és csepegtet neki egy kis szaktudást.
- Igazad van - állapította meg, és vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. Mintha csak azt akarta volna üzenni a testének, hogy nincs baj, ha vár egy kicsit, akkor higgadtabb fejjel fog tudni gondolkodni, és nem szabad hagynia, hogy kétségbeessen. Elég volt csak az első találkozásukra gondolni a kaméleonnal. Akkor is elszökött tőle, és nála kötött ki végül. Most is valami hasonló jelenségről lehetett szó. Csak még ki kellett várni a végét, a csattanót. A raktárba talán még úgy emlékezett, hogy együtt léptek be. A fizetéskor legalábbis még a vállán volt. Szóval, a raktárban meg csak dobozok vannak, azokat kinyitni remélhetőleg nem tudta. A vásárlótérben fordulhat elő, hogy ha túl közel merészkedne egy ketrechez, akkor baja esik. De azt hallották volna. És ahogy fülelt, még nem hallott semmi szokatlant.
- Neked kellene jobban aggódnod - tette hozzá bűnbánóan. Mégiscsak Kornél a gazdája. De amíg ő nyugodt, Wout is próbált az lenni. Keresni kezdték, lassú léptekkel végig járta a sorokat a dobozhegyek között, többször lehajolva, vagy lábujjhegyre állva. De semmi.
- Hm, csak nem elő akarod csalni valahonnan? Ez jó ötlet. De lehet, hogy már most megtalálta az ételt, és azt eszegeti. Megnézed? Ott, abban a sarokban kell legyen - mutatott a megfelelő irányba. Rá volt írva, hogy kaméleon tápok. Ha nem ott rejtőzött már most Ybl, akkor ha kibontotta, és esetleg valahogy oda tudta hívni magához... Wout kíváncsian várta, mi lesz.
- Miért kóborol mindig el? - rázta meg a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 256
Írta: 2024. július 4. 04:17 | Link

Wouter Lodewijk Collenwen


Wout vesz egy mélylevegőt. Nem hittem volna, hogy képes megnyugtatni magát, általában a „nyugodj meg” mondat csak olaj a tűzre az embereknél, de a jelek szerint most bevált. Közben keresem kiskedvencemet, aki fajtájához híven kiváló rejtőzködő művész. Az esélytelenek nyugalmával lehet vele bújócskát játszani.
-Én már nem aggódom, ismerem a saját állatkámat -válaszolok Woutnak. Abban igaza van, hogy jobban kéne aggódnom, de tudom, hogy Ybl csak felfedezi az őt körülvevő világot. Persze, amikor először elszökött, akkor én is megijedtem, mert azért mégis csak elég apró termetű és könnyen baja eshet, de szerintem ezzel a veszéllyel ő is tisztában van, éppen ezért sokkal óvatosabb. Legalábbis merem remélni, hogy vigyáz magára és nem mászik semmi olyan élőlény szájába, ami egy harapással kiolthatná rövid, de kalandos életét. Jobban belegondolva, ez eddig még fel se merült bennem, hogy mi most körül vagyunk véve bestiákkal, így már annyira nem is vagyok nyugodt. -Wout, vannak az üzletben olyan lények, amik esetleg képesek lennének megenni egy kaméleont? -teszem fel a kérdést kissé aggódva. Várva a nemleges választ.
-Ő nem egy kutya, nem fog ráugrani az eleségre csak akkor, ha előtte van, de ahhoz ismernem kéne a tartózkodási helyét -elindulok abba az irányba, amit Wout mutat és meg is találom a kis lényemet. Már épp a neki szánt tápból evett, ezért is nem láttuk és hallottuk a mozgását. Kezembe veszem és Wout felé tartom.
-Megértem őt, ha egy üvegkalitkába és egy srác vállán tölteném napjaimat, akkor nagy valószínűséggel én is elszöknék az első adandó alkalommal -vállamra teszem Ybl-t és Wout felé indulok. -Szerintem okozott egy kis hiányt a kaméleon tápból, mondd mennyibe kerül és kifizetem -nem szeretném, ha miattunk anyagi kára keletkezne a Collenwen családi vállalkozásnak.
-Akkor megetetjük a futkárokat? Utána szerintem én visszamegyek a kastélyba még tanulnom kell -nézek Woutra és ha elindul kifelé, akkor követem. Már kiváncsian várom, hogy hogyan is zajlik itt egy etetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wouter Lodewijk Collenwen
Diák Navine (H), Ötödikes diák


X – unalmas
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 62
Írta: 2024. július 16. 18:01 | Link

Somlay Kornél

Kerüli a konfliktusokat. Nem véletlenül osztották be a Navine házba annak idején. Azokkal pedig, akikkel közelebb érzi magát, pláne nem szeretne összekapni. Ezért máris nyugodtabb lett, amikor látta, hogy Kornél nem esett annyira kétségbe, vagy legalábbis nem neheztelt rá a történtekért. Wout mindig is szívén viselte az állatok sorsát, és ha rábíztak egyet, akkor úgy vigyázott rájuk, mint a szeme fényére. Nem is emlékezett olyan esetre, hogy így szem elől tévesszen egy lényt, kivéve amelyik láthatatlanná vált, vagy a hihetetlen gyorsasága miatt tűnt el. Esküdni mert volna rá, hogy Kornél esése, és a látogatás izgalma terelte el a figyelmét.
- Hát... persze - felelte némi gondolkodást követően. Az arca pedig gondterheltté vált. De még nem adta fel a reményt. - Meg olyan, amit ő tud megenni - tette hozzá aztán gyorsan, hogy azért árnyalja a képet. Nem annyira drasztikus ez... De ahhoz az kellett volna, hogy Ybl bemásszon hozzájuk, és talán van annyira okos állat, hogy nem kínálja fel magát vacsorának.
Miközben minden erejével koncentrált, kutakodni kezdtek. Kornél végül megtalálta a kedvencét. Wout pedig odasietett hozzájuk, és szökdécselt pár aprót örömében, miközben ökölbe szorította a kezét.
- Hát, lehet - nem értette a poént, hanem teljesen komolyan vette a vicces megjegyzést. Elmosolyodott, miután látta, hogy megdézsmálta a tápot.
- Nem kell. Ennyi veszteség nem feltűnő. És egyébként is az én saram - vállalta magára a következményeket. Na de persze tényleg bízott abban, hogy ennyi mennyiségű tápot még ki tud gazdálkodni feltűnésmentesen. Sokszor van, hogy leesik egy dobozzal a szállítás közben, a pakolások során... Vagy csak úgy porciózza az adagokat, hogy egy falattal kevesebbet kapnak az állatok.
- Remélem, nem fog kipukkadni a hasa - mosolygott rá. - Persze. Gyere, megmutatom - intett, és lelkesen mesélni kezdett a menetéről, aztán odaengedte Kornélt, hogy miután megmutatta neki az első három etetést, cserélhessenek. Közben fél szemmel a bejáratot nézte, mert azért mégiscsak egy boltban voltak, és nem egy élményközpontban. Miután végeztek, megköszönte a látogatást, és búcsút vett mindkettejüktől. Nem akarta volna, hogy feltartsa a tanulásban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 817
Összes hsz: 1185
Írta: 2024. november 20. 14:48 | Link

Hege


Először ódzkodott az ötlettől, ám be kellett látnia, a férfinak igaza lehet. Egy elemi lény valóban segíthet lányuknak. Hamarosan úgyis itt a karácsony és talán már szegény Feles elvesztését is kiheverték mindketten. A macska már akkor is veteránnak számított, amikor elhozták a menhelyről így az a négy év is ajándék volt, amit együtt tölthettek. Nem szenvedett. Egyszerűen csak elaludt. Előtte este még elköszönt mindkettejüktől a maga öreg traktorként doromboló módján, aztán reggel nem oldalgott már oda a reggelihez. Elektra találta meg és mondta el Imolának a hírt, aki el akart köszönni tőle. Megengedte neki, és aztán szépen betették egy dobozba és eltemették a kert legszebb részén. Csináltak neki egy kis kavicsokból álló síremléket is, hogy ezzel engedjék útjára, az örök vadászmezőkre. Az azóta eltelt évben nem került szóba új macska, vagy bármilyen más állat beszerzése. Volt jobb dolguk is annál. Gyermeke elemével kellett foglalkozniuk. Viszont most elérkezett az idő, hogy egy minden tekintetben hasznos házikedvencet vigyenek haza. Ezért jöttek el ma, első hely gyanánt a varázslény kereskedésbe. Elektra sötétzöld kabátja alatt vastag lila pulóvert és sötétkék farmert visel, míg lábára magasszárú bőrbakancsot húzott. Haja hátaközepéig leomlik fekete sapkája alól. Az üzlet ajtaja előtt vár Hegére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || temetőgondnok
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 433
Írta: 2024. november 21. 09:33 | Link


Verőfényes napsütés fogadott ma reggel, amikor felnyitottam fekete szemeimet. Így máris jobban indul az ember napja. Álmosan bandukoltam a konyhába, ahol néhány álmos mozdulattal a tűzhelyre intettem a már este bekészített kotyogóst és bokszeralsós hátsómat a hűs konyhapultnak döntve vettem hosszú ujjaim közé az előző nap félbehagyott újságot. Miután elkészült a kávé, éhgyomorra, mindenféle kultúra nélkül öntöttem gyomromba, hogy egy frissítő zuhanyt vegyek. Mindez után kedélyesen tettem fel az egyik kedvenc Journey lemezem, ami alatt elhajítom a szürkeszín törölközőt, és máris öltözködni kezdek a mai találkozóhoz. Izgalmas nap a mai. Ugyan valószínűleg Zsófi fiúja külön tud majd beszerezni nekünk egy sárkánytigris babát, én mégis megnézném, hogy mit kínál a bogolyfalvi varázslény kereskedés.
Fekete farmernadrágot húzok, fölé egy sötétkék kapucnispulóvert. A tükör előtt felpróbálok néhány sapkát, ám végül egy még Amerikában beszerzett Brand X Stunts mellett döntök. Felsőtestem védelmében pedig egy barna bőrkabát kerül rám. A csörgő kulcscsomóval indulok az ajtó felé, hogy ott még gyorsan befújjam magam jellegzetes fűszeres illatommal, ami még egy kis bőr és borostyán aromát is ad a már engem körülvevő felhőnek. Mindez keveredik a reggeli kávéillattal.
Derűs léptekkel szedem lábaimat a Fő utczán, és már messziről megpillantom a rám váró Elektrát. Mélyet sóhajtok, visszavarázsolom a mosolyt arcomra. Amikor a nő felém tekint, zsebemből előveszem jobb, bőrkesztyűs kezem, hogy azzal integessek felé, és sietősebbre vegyem a sétát. – Szervusz! – köszönök még mindig lelkesen, miközben barátságosan simítok egyet karján, és elkezdem lehámozni ujjaimról a kesztyűt. – Remélem, hogy nem régóta vársz – emelem csillogó feketéim a bolt feliratára. – Mehetünk? – kérdezem még felfelé bámulva, majd gyorsan visszafordítom fejemet Elektra felé, hogy vidám görbémmel a szemeibe nézzek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


When you change your thoughts, remember to also change your world.

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 817
Összes hsz: 1185
Írta: 2024. november 21. 20:22 | Link

Hege


Baljával viszonozza az integetést és a mosolyt is tükrözi, amit a férfi felé küld. Azonnal felismerte jellegzetes, laza és ruganyos, szinte rágózós járásáról. Barátjában még mindig van valami kölykös vagányság így túl a negyvenen. Örökifjú a kisugárzása, amit lánya nagyon szeret. Ki nem mondva hősnőnk lett a szigorú, míg Hege a megengedő szülő. Bármit megtesz Imola kedvéért, amit a lány nem használ ki, de nagyon élvezi. Egyelőre még puszilgatni is hagyja magát, de ez lehet meg fog változni pár év múlva. Arra pedig már mindketten ásókkal és lapátokkal készülnek, amikor az első udvarlóját hazahozza. Lányuk ugyanis egyre szebb. A legjobb génkombinációt örökölte, amit csak Zoltánból és Elektrából ki lehetett hozni. Fia is ezer meg egy fruska szívét törné össze, ha még élne. - Szia! - köszönti az érkezőt és viszonozza a karját ért simítást. Az érintés mentes minden nemű mély érzéstől. Megszokott üdvözlési fomula csupán. - Igazából csak kétszer kiolvastam a Háború és békét, de semmi baj - csipkelődik szokása szerint egy csipetnyit direkt túljátszva a rosszallást - Ne aggódj, alig két perce értem csak ide - nyugtatja meg végül a mindig aggódó apukát. Jól áll a férfinek ez a szerep. Mintha egy regényben egyenesen neki írták volna. - Komolyan Nagymenő, lelkesebb vagy mint egy gyerek...Na menjünk! - nevet jóízűen, s mint mindig, nem várva udvarias bebocsátásra, már tolja is be maga előtt a bolt ajtaját. Barátként nincs szükség köztük efféle tiszteletkörökre Hegével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || temetőgondnok
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 433
Írta: 2024. november 25. 15:52 | Link


Megjátszott sértettséggel reagálom le a „Háború és Béke” megjegyzést; feketén csillogó szemeimet meresztem, sötét, arcomat karakteresen díszítő szemöldököm feljebb mászik homlokom redőin, s még szájamat is majdnem úgy tátom el, hogy a kellemes fodormentás rágógumi kiessen onnan. Ám szerencsére bent marad, és így nyitom ajkaimat szólásra. – Már megint felcserélted a fahéjat a chilivel? – utalok a csípősségére, s csóválom a fejem játékosan, miközben máris megjelenik jellegzetes félmosolyom borostáim között. Egyre jobban küzdöm le görcsösségem. Újra rátaláltam arra az útra, ahol annak idején maszkomat hagytam. Palástolom érzelmeimet; nagyon jól ráadásul. Persze emellett valóban jól érzem magam, csupán nem akarom a nőt úton és útfélen az érzelmeimmel traktálni. Ő elmondta; itt a vége. Akkor én is elmondtam. Azonban nálam ez nem annyira hosszantartó dolog. A reménytelenül romantikus idióta vagyok és maradok is. Ha ezt egyedül kell megélnem? Legyen hát.
Még jó! – adok hangot boldogságomnak, miközben Elektra besétál előttem az üzletbe, én pedig jobb kezem széles tenyerét terítem szét az ajtón, hogy megfogjam a továbbiakban is az arcunkba csapódástól. – Szeretem az állatokat. Még ha… nem is vagyok a tartásukra kifejezetten alkalmas – mérem fel a terepet, miközben nemtörődöm módon vállat vonok. Amikor sötéten meleg tekintetem találkozik az eladóéval; barátságos mosolyt engedek meg felé egy bólintással fűszerezve.
Zsófi azt mondta, hogy a pasija jön éppen hazafelé valami üzleti útról – rezdül meg számomra észrevétlen módon ajkam bal széle. – És ha minden igaz, akkor tud hozni Imolának egy sárkánytigrist – csak én is szét szeretnék azért nézni, hátha ez a kis üzlet tartogat valamit számunkra. Illetve, közös program.
Te mit gondolsz? – kúszik végre vissza tekintetem a nő arcára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


When you change your thoughts, remember to also change your world.

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 817
Összes hsz: 1185
Írta: 2024. november 25. 17:30 | Link

Hege


Ismeri a férfit, jobban is talán, mint azt sokszor szerette volna a múltban. Ezért sem veszi magára ezt a kis beszólogatást, ami lezajlik kettejük között. Mondhatni visszatértek az alapokhoz. Igaz azzal is tisztában van hősnőnk, hogy ez csak az ő részéről ennyire tiszta szituáció. Részéről semmi más érzés nincs már felé, csak szeretet, de az állandó. Létezik egy lélektani határ, amit átlépve már képtelen az ember a szerelemre, s ezt ők ketten többször is megtették. Elektra nem tudna vággyal és lángoló szenvedéllyel viseltetni iránta és nem csak azért, mert belépett az életében Bertalan. Ez annál sokkal régebben történt. - Ne szemtelenkedj Nagymenő, vagy megismertetlek a balommal - csapja vállon nevetve barátját, majd kisvártatva bemennek az üzletbe. Odabenn megcsapja orrát a jellegzetes állat illat. Minden tiszta és rendezett, mégis ott van ez az aroma mindenhol. - Miért érzem azt, hogy nem vagy elégedett a ténnyel, hogy közös barátnőnk végre boldog? - kérdezi csendesen, mivel éles szemét nem kerülte el sem az ajakrándulás, sem az a pici tónusváltás, ami a férfi beszédében megjelent. - Feles után jót fog tenni egy állat Imolának. Ezt gondolom. az meg külön pozitívum, hogy egy szakértőtől tudjuk beszerezni. Itt meg előre gondoskodhatunk minden másról - beszél nézelődés közben. Az eladó nőre ő is rámosolyog, ám az nem igazán viszonozza. Ettől függetlenül abban ez a riporternőt nem gátolja meg, hogy néhány dolgot majd megkérdezzen tőle. Bár lehet, hogy Hegének hamarabb felelne. Lehet taktikai lépésként rá fogja hát hagyni az érdeklődést.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || temetőgondnok
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 433
Írta: 2024. november 25. 18:27 | Link


Az összes állatkereskedésnek megvan a maga bája. A széna illata, a kisállatok jellegzetes hangjai, és persze a gyereksikolyok és -kacagások. Az előbbi hangja el a kiskölyök ajkát, amikor is először Elektrának megy félelmében, majd flippergolyó módjára nekem pattan. – Hé! Öcsi – mosolygok, és folytatnám, de egy idősebb fiú hahotázva, és hatalmas elnézések közepette viszi őt tovább. Megijedt egy törpegolymóktól, amikor az hosszú kis nyelvével megcsiklandozta. – Vérszomjas állatok ám a golymókok – szólok még utánuk, majd a szűk kis „járatokon” elindulok, miközben nézegetem a kiegészítőket. Egyáltalán mi kellene egy sárkánytigris kezdőszettjébe? El kellett volna olvasnom még egyszer azt a könyvet. – Emlékszem… – kezdek bele újabb mondandómba, miközben a mellettem lévő Elektrára tekintek egy pillanatra. – Amikor én megkaptam az első háziállatomat kölyökként. Vagyis – itt megfogok egy szőrös labdát, amit egyszer-kétszer a levegőbe dobok. – Nem kaptam, mert a mocsok kis padlásszörny egyszer csak befészkelt a fejem fölé – csak csacsogok és csacsogok, mint régen. Elvagyok az emlékeimben, amit ez a hely felidéz most bennem, aztán visszatérek Imolára és a várható elemi lényre. Éppen rosszgyerek módjára valami új állatka játékkal kezdenék babrálni, amikor meghallom Elektra megjegyzését. Összehúzom a szemöldököm. – Ezt mégis miből gondolod? Örülök Zsófinak – akaratlan reakció volt csupán. Talán még én magam sem ismerem be, hogy zavarnak az új dolgok és emberek. – Csupán nem ismerem a tagot – mosolygok végül ismét a nőre. – Igen, igazad van. Pedigrés egy sárkányka lesz – hallatom ismét hegésen cinikus hangomat, majd egy újabb labdát kaparintok meg, és Elektra felé hajítom játékosan. – Ezt vajon szeretné?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


When you change your thoughts, remember to also change your world.

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 817
Összes hsz: 1185
Írta: 2024. november 26. 06:34 | Link

Hege


A neki hátráló gyerkőcöt megtámasztja, így az nem esik el, helyette a férfinak megy, aki hozzá illő pajtásos reakcióval kezeli a helyzetet. Ezt hősnőnk már jól ismeri. Kicsit Pán Péter effektusosnak tartotta mindig is Hegét, de szerencsére a szerethető fajtából. - Te már csak tudod, igaz? - szól oda szélesen mosolyogva, majd figyelmesen hallgatja a nosztalgiázást. Van ebben valami megnyugtató. Semmi feszültség, semmi lélekszaggató dráma. Sokkal jobbak barátoknak, mint voltak egykor szeretőkként. - Nekem macskám volt. Kunyerásosnak hívtuk, mert folyton ott járkált a lábunk alatt és ha nem adtunk neki kaját, akkor olyan könyörgő képpel tudott nézni, hogy az utánozhatatlan volt. Ezt bevetette mindenkinél és így megesett, hogy háromszor is kapott vacsorát -  meséli el ő is első állatos élményét, hogy azután kicsit belemerüljön a kutakodásba. - Láttam, ahogy megrándult az ajkad. Ha nem is tudatosan, de adtál egy ilyen jelet - magyarázza visszatérve a férfi mellé, majd a szeme sarkából kiszúrja, hogy az eladónő még mindig a mellette állót fixírozza - Azt hiszem új rajongód akadt Nagymenő... - susogja bársonyos hangon - Nézz óvatosan fel és te is meglátod - somolyogja, mert egyfelől örül, másfelől ez a helyzet igazából még jól is alakulhat. - A lényeg, hogy segítsen Imolának a képessége megszeretésében - folytatja ezután a csevegést, mintha mi sem történt volna, de a távolságot még inkább tartja, hogy látszódjon, nem alkotnak egy párt. Mindenki képes bizonyos mértékben a nonverbális jelek érzékelésére. Ezért fontos most elkülönülnie Hegétől. - Megtudjuk, ha odaadjuk neki - kapja el a felé dobott labdát, hogy aztán megbűvölt kosarában landoljon, ami már az ajtótól mögötte lebeg. Ez egy nagyon praktikus megoldás. Egyszerre könnyíti meg a vásárlást és motiválja is az embert arra, hogy tegyen bele valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || temetőgondnok
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 433
Írta: 2024. december 12. 12:16 | Link


Mindig is szerettem az állatokat. Csak valahogy felnőtt koromra már nem lett volna felelősségteljes döntés magamhoz venni egyet, mert sajnos kevés időt töltök otthon. S ha otthon vagyok is általában van minden más dolgom. Mondjuk, ez sem kifogás, mert ha szereztem volna egy kisállatot, akkor biztosan beindulnának erős apai ösztöneim, és neki szenteltem volna minden időmet. Jó döntés lett volna? Lekötözött volna ide úgy, mint ahogyan emberek sem tudtak? Jó kérdés. Ám felesleges is ezen elmélkedni.
Sötét szemeimmel Elektrát sasolom, és széles mosoly terül szét kölyökképemen a macskás sztori hallatán. Mindenkinek ehhez hasonló meghatározó élménye. – Szép, kerek macsek lehetett – nevetek is fel, ahogyan elképzelem a kisgömböc cicát, aki már majd’ kidurran, de még egy adag kaja azért becsúszik vacsorára. Ezután térünk vissza ismét Ezrára és Zsófira, amire most már inkább nem is mondok semmit, mert csak magam alatt vágnám a fát. Csupán szendén elmosolyodok, amolyan megadó módon, hiszen ez ahhoz túl jelentéktelen téma, hogy vitába szálljunk. Plusz valóban rándulhatott az arcom, különben az efféle jelekhez igencsak jól értő Elektra nem jegyezte volna meg. Talán féltékeny vagyok. De ennyi igazán belefér. Magamat kell összekapnom, és nem másokra irigykedni. A velem megmaradt kapcsolatokat kell újra építenem mindenkivel. Ó… micsoda érett gondolatok. Elromlottam?
Rajongó? Féloldalast megfordulok óvatosan, és vállam felett tekintek a felém mosolygó eladó nőre. Nem is rossz a helyzet. Így én is viszonzom a görbét, noha inkább Elektrára és a lányunk témájára koncentrálok. Majd visszatérek erre kifelé menet… talán.
Zsófi azt mondta, hogy nagyon sokat segíthet egy ilyen kis lény – folytatom azt, amiért elsősorban jöttünk. – Csak nem tudom, hogy szüksége lehet a kistigrisnek valami otthoni dologra – vonom meg a vállaimat, majd egy újabb állatjáték kerül hosszú ujjaim szorításába. – Hogy viseli magát a terápia óta otthon egyébként? – kérdem. – Mert amikor velem van, és minden rendben, akkor is néha látom rajta, hogy el-elréved… – fordulok Elda felé kezemben a játékkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


When you change your thoughts, remember to also change your world.


Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza