37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 25. 19:30 | Link


A fene vigye el! Viktor, miért kellett ezt csinálnod?! Hát ezt érdemlem én? Továbbviszem magunkat a vizsgákon, próbálok együttműködni, igyekszem tekintettel lenni rád, erre ezt kapom? A torkom összeszorult, ahogy arra gondoltam, Zója mit fog reagálni. Észbe kellett kapnom. Nem szabadott elsírnom magam, vagy ilyesmi. Itt volt előttem az a lány, és szemlátomást észrevette, hogy valami nincsen rendjén. Tényleg nem volt. Semmi sem volt rendjén.
Megkérdezte, hogy mi folyik itt, majd be is mutatkozott. Nagyot nyeltem, és bár megvolt bennem a szándék, hogy úrrá leszek az érzelmeimen, kicsordult a könnyem. Erre felnyögtem, és arcomat a pólóm ujjával töröltem meg. Nem szabad ezt csinálnom! De a könnyeim csak potyogtak, én pedig halkan zokogni kezdtem. Elég ijesztő látványt nyújthattam; az egyik pillanatban undorodó fintor feszíti szét az arcom, a másik pillanatban pedig sírni kezdek. Jesszusom. Mintha beteg lennék.
De hát az is vagyok.
Erre a gondolatra megállíthatatlanul feltört belőlem a zokogás. Beteg vagyok, egy lelki beteg! Nem is lenne szabad kiengedni engem emberek közé! Mindig mindenkit elijesztek az elmebeteg viselkedésemmel! Pedig a légynek se tudnék ártani, sosem tudtam, és nem is akartam, hiszen én szeretem az embereket, még ha kicsit félek is tőlük. De ők nem szeretnek! Félnek tőlem...!
Meggörnyedtem, és kezeimbe temettem az arcom. Nem szabad ennek az egésznek megtörténnie, nem szabad, hogy ez a lány, Sarah lássa, hogy baj van! De már késő. Már megtörtént. Nem lehet ezt visszacsinálni. Talán már pontosan tudja, hogy mi a helyzet, csak megerősítésre vár. Aztán, amint meghallja, elmegy, itt hagy, és elújságolja a kastélyban, hogy van a faluban egy közveszélyes őrült, egy diliházból szökött elmebeteg, aki egyszer sír, egyszer meg mindenkit a halálba kíván.
Egy kicsit még szipogtam, ahogy arra gondoltam; össze kell szednem magam. Nem sírhatok itt a végtelenségig. Biztosan megrémül szegény lány. Bár tény, hogy nálam biztosan nem ijedtebb.
Kitöröltem a cseppeket a szememből, és tekintetem a lányra emeltem. Most mondjam el, mi a helyzet? Muszáj. Sosem tudtam hazudni. Kellemetlen érzés volt, ahogy leesett, hogy most meg fogja tudni az igazságot. Kezeimmel bénán matatni kezdtem a pólóm varrását az aljánál. Izzadt a tenyerem.
- Én... szóval... - szipp, szipp - Akit az előbb láttál, ő... Viktor volt. Én pedig... engem Máténak hívnak, és... kérlek ne rémülj meg, mert nem vagyunk... nem vagyok veszélyes. - nyögtem szaggatottan.
Nagy levegőket vettem, kifúj-beszív, majd úgy döntöttem, kicsit jobban leírom a helyzetem a lánynak. Féltem, hogy ha nem mondom el, megrémül. Bár, azt hiszem, már így is eléggé kikészülhetett.
- Magántanuló vagyok... A faluban lakom, nevelőszülők vigyáznak rám... A pszichológusom, Zója - ő mondta, hogy jót tenne nekem... hogy jót tenne ha lennének körülöttem emberek... és... - itt azonban megakadtam, mert kigördült még egy csepp a szememből. Odanyúltam, és letöröltem, majd nem szólaltam meg. A padlót kezdtem fixírozni, mintha csak bűntudatom lenne. Igaz, valahol a lelkem mélyén ez volt a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Sarah Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 23:38 | Link
Máté


Hosszasan bámulom a fiút, keresem a válaszokat a tekintetében, de a rettegésen kívül mást nem látok. Olyan, mintha félne tőlem és félne saját magától is. Hirtelen sajnálatot kezdek érezni iránta és együttérzést. Szótlanul nézzük egymást, amikor egyszer csak végiggördül egy könnycsepp a fiú arcán. Gyorsan le is törli, de nem sokra megy vele, mert egy pillanat múlva már könnycseppek százai csillognak a szeme alatt. Borzalmasan érzem magam, mert nem tudom, hogy mit kéne tennem, nem tudom, hogy miként kéne most reagálnom.
- Hé, nincs semmi baj! Nem kell szégyellned magad és félned sem kell! - Próbálok határozott maradni, de helyenként mégis megcsuklik a hangom, annyira mélyen érintett a látvány. Nagyon lassú mozdulatokkal elindulok a fiú felé, hogy még véletlenül se gondolja azt, hogy rosszat akarok neki, majd amikor odaérek elé, szorosan átölelem. Soha nem szoktam ilyet csinálni és most se tudom, hogy mi ütött belém, csak egyszerűen annyira közel érzem magamhoz ezt a srácot, még ismeretlenül is, hogy muszáj volt az ösztöneimre hallgatnom. Ahogy így állunk, nekem is kicsordul egy könnycsepp a szememből, mire gyorsan elengedem őt és lehajtott fejjel hátrább lépek. 
- Ne haragudj, kérlek... -
Óvatosan pislogok a srác felé, amikor nagyon lassan és nagyon halkan belekezd a mondandójába. Olyan érzésem van, mintha fizikai fájdalmat érezne minden egyes kiejtett szó után. 
Döbbenten hallgatom, amit mond és néhány pillanatig nem is tudok mit reagálni. Na erre így tényleg nem gondoltam! Máténak vagy Viktornak két személyisége van... Szegény fiú teljesen össze van zavarodva, de azért egy rövidebb szünet után még folytatja a magyarázat adást, de a végére neki is elcsuklik a hangja és egy újjabb könnycseppet látok.
- Fú... Ez... Fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom, mert még soha nem voltam ilyen helyzetben... - félve nézek Mátéra, majd veszek egy mély lélegzetet és folytatom. - És... ez mindig is így volt? Mármint... melyik az igazi személyiséged? Vagy nincs is ilyen...? Amúgy nem félek tőled! -
Megértően nézek rá, ahogy küszködik a könnyeivel. Annyira sajnálom őt és mégse tudom, hogy mit kéne tennem.
- És...? Tudom, hogy ez nagyon hülyeségnek fog hangzani, hiszen nem is ismersz, de...megbízhatsz bennem... Szerinted Viktor elmondta volna ezt? -
Most, hogy kezd véget érni a kezdeti sokk, egyre jobban érdekel, hogy miként áll össze Máté/Viktor élete, hogy tudja-e szabályozni ezt a váltást és hogyan kezeli az ehhez hasonló helyzeteket... Bár nekem nem úgy tűnik, mintha ez már sokszor előfordult volna vele. Szerintem akkor sokkal egyszerűbben beszélne most velem és sokkal könnyebben megnyílna... De igazából ez engem nem zavar, mert nagyon jó érzés látni, ahogy egy ilyen fiú elmond nekem dolgokat és mintha egy kicsit meg is bízna bennem... Persze lehet, hogy ez nem így van, de én örülnék...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorcy Moonlight
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 31. 18:10 | Link
Baglyot veszek

Belépek a boltba és nézegetni kezdem a baglyokat. Különösen sokáig időzöm egy szép gyöngybagoly kalitkája előtt. A rácshoz teszem a kezem, mire a bagoly barátságosan megcsipkedi. Úgy látom tetszem neki.
-Ezt a baglyot kérném- szólok az eladónak.
-Űt galleon lesz.-felei.-Más valamit?
-Egy zacskó bagolycsemegét kérnék még.
-Jó. Így öt galleon, nyolc sarló.
-Be van tanítva a bagoly?-kérdezem a biztonság kedvéért.
-Természetesen.-feleli biztatóan mosolyogva az eladó.
-Köszönöm. Viszlát-búcsúzom és kilépek a boltból.
-Mi legyen a neved?-dörmögöm a bagolynak az utcán.-Hm. Legyél mondjuk Scoop. Azt jelenti: szerencse.
Benyúlok a kalitkába és megsimogatom Scoop hátát. Ő elégedetten huhog. Mostmár nem kell az iskolai baglyokat használnom, gondolom mosolyogva.
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. november 4. 20:09 | Link
HALLOWEEN KINCSKERESŐ

Mikor odaértek a bolthoz, a kalickák és nyávogó macskák között átjutva, az ajtón egy kifüggesztett pergamennel találkozhattok. Itt a következő feladat.
A bolt jelenleg zárva tart, első lépés, hogy jussatok be. Vigyázzatok a benti állatokkal, majd takarítsátok ki a helyet, hogy össze tudjátok szedni az elrejtett, papírból kivágott betűket. A végén rakjatok ki belőle egy értelmes, a bestiákkal kapcsolatos szót, és ha ez megvan, nézzetek vissza a bejárathoz, megkapjátok a következő utasítást.


//A betűket a csapattagok külön kapják bagolyban, a CSK-nak küldjétek el. 7-e este 9-ig legyetek kész a feladattal, írjatok, vagy szóljatok, ha nem tudtok, és figyelembe vesszük!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 5. 16:24 | Link
2. csapat

Onnan indult az egész, hogy úgy tűnt túl sok az ideje, legalábbis Runának biztosan az alapján, hogy hányszor jegyezte meg ezt, aztán meglátta a felhívást a kincskeresésre és hirtelenjében jelentkezett. Különösebben nem válogatott csoportok terén, csak rábökött az egyik oszlopra, hogy ott tökéletes. Később az is kiderült, hogy abban a bizonyos csoportban rajta kívül három levitás meg még egy rellonos van, Runa nevek alapján majdhogynem ódákat zengett. Na nem mintha győzködni kellett volna, hogy jöjjön már, meg sem fordult a fejében, hogy véletlenül is kihagyja netán. Jó mókának ígérkezett eleve, azóta meg már tényleg jól is szórakozik. Az a tavaszi kártevőmentesítéses iromány elég jól sikerült, a rímekbe szedett végén még azóta is vigyorog, ha csak eszébe jut. Megcsinálták, még jó is lett, úgyhogy most már a második feladat vár teljesítésre. Az állatkereskedésről eddig csak hallott, de még nem járt itt, úgyhogy éppen ideje. Vicces azért, hogy zárva van, de ez lesz a legkisebb gond. Iszonyúan kíváncsi épp arra, hogy pontosan milyen állatokat is lehet itt beszerezni, csak hát az ablakon nem lehet belátni és úgy a feladatot sem tudják megoldani. Egyes számú napirendi pont: be kell jutni valahogyan. A kilincset azonban hiába nyomja le, az ajtó nem enged a nyomásnak. Még csak meg se nyikkan. Csodás. További lehetőségekből a legkézenfekvőbb a zárnyitó bűbáj, így ha a csapatmunka szellemében most előkotorta a zsebéből a varázspálcát , a zárra szegezi és egy Alohomora kimondása után már nyitható is az ajtó. Biztos nem lenne ilyen egyszerű amúgy bejutni, ha ezt törvényszegés címszó alatt művelnék, de most a lényeg az, hogy kinyílik az ajtó. Fura, hogy belépve nincs olyan bűz, mint kint, de most nincs idő ezen merengeni. Gyorsan neki is látnak a nagytakarításnak, közben meg nem felejt el megsimogatni egy-két állatkát, és sikerül találnia egy L betűt, azonban a babérjain ücsörgést majd akkorra tartogatja, ha megvan a szó, úgyhogy ha Alexhez eljutott a betű, akkor még be kell fejezni a munka hátralévő részét, utána is ráér elégedetten vigyorogni, hogy viszonylag de hamar rábukkant egyre.
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. november 5. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. november 6. 14:45 | Link
Újra kicsavartam a kezembe nyomott térképet, és végigfuttatva rajta tekintetemet könnyen kiszúrtam: a megjelent kép alapján most egy boltba kellett mennünk. "Mindenki bestiája." Nyilván állatkereskedés. Hiába van egy baglyom itt a kastélyban, bevallom, még sosem jártam ebben az üzletben. Alia önellátó, szerez magának annyi kaját, amennyit akar, az Azerothban a manók meg néha hagynak nekem valami furcsa dolgot, amiről könnyen kitaláltam, hogy bagolycsemege, mikor Alia először rávetette magát. Eddig nem jutott eszembe, hogy azért hagynák ott a manók a kaját, mert szerintük elhanyagolom a baglyom... ciki.
A gemmológia órán megismert Axel vezeti kis kompániánkat, én sereghajtok, de innen is látom, ahogy a rellonos srác lepattan az ajtóról. Már nyúlnék a pálcámért, de ő is megoldja. Ahogy nyílik, éktelen ricsaj árad ki, és ahogy én is odajutok, hogy átguruljak a küszöbön, megcsap a szag is. Ahogy beérek, ez eltűnik - áldom a tulajdonos eszét. Apropó tulajdonos. Mi értelme van egy varázsfaluban kulccsal zárni az ajtódat? Ha betörésre számítasz, persze... nyugtalanul nézek körül a sok állat között, az előttem járó lány háta mögül, aki Ivyként mutatkozott be. Tolvajriasztó? Csapda? Semmi furcsa nem történik, ha csak a zsibongó, ugráló, csicsergő, ketrecrázó ittlakókról nincs szó. Lehet, hogy beszélt a DÖK a tulajdonossal?
Amint megtudjuk, mi a konkrét feladat, mindenki igyekszik eltakarítani mindent, ami útban van, és közben fecniket keresni betűkkel. Axel találja meg az elsőt. Ezen felbuzdulva - mármint hogy tényleg vannak eldugva betűk - lelkesebben keresgélek, mikor el is kapok egy fehér villanást az egyik ketrec alján. Ó anyám, milyen lény ez? Benyúlok a rácsokon a pálcámat is készenlétben tartva egy kábító átokkal, amivel nem is sértem meg az állatot, ha esetleg szeretné tőből leharapni a kezem, de gyorsan hatástalaníthatom. Hát, ilyet nem csinál a kis, kétlábú szőrös dolog, de ahogy bedugom az ujjaimat, egyből dörgölőzik hozzájuk.
- No - böködöm arrébb a kis jószágot - engedj egy kicsit.
A ketrectulajdonos "segédletével" nagy nehezen csak kibányászom a szűk rács közti réseken át a fecnit, rajta egy R-rel. Addigra már egy N és egy K is előkerül. Egy nem túl nyugis varázslény ketrecére helyezzük a betűket. NKRL, LRNK... Azt hittem, hogy a magánhangzók is meg lesznek adva.
- Vajon nekünk kell pótolnunk az összes magánhangzót? - kérdezem fennhangon, hogy ne csak a körülöttem állók, de a még az üzletben bóklászó rellonos lány is hallja a kérdést. - Ebből nem jön ki semmi értelmes eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezős játék
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2013. november 6. 21:25 | Link
Kincskeresők hada és a nemvadak otthona

 Zárt ajtó fogad bennünket, de Rellonos táramnak hála ki lesz hamar előttünk tárva. Belépünk mindnyájan és szemünket végigvezetjük a helységen. Ki kell suvickolnunk, mi sem könnyebb ennél én megyek a macskákhoz legott. Mióta a cicám Éjfél eltűnt nagyon hiányom támadt egy kis dorombolás után.
 Lassan meglelünk minden betűt, az utolsó épp elém vetül. A szél hozza vagy ki tudja de oda kerül. Megfogom a fecnit és fennhangon kiáltom oda társaimnak, akikkel kincsünket keressük, hogy nálam a végső részletünk.

- Megvan! Megtaláltam! Az A betű az!

 Felsorolja egyikük, a kerekesszékben ülő kedves arcú Levitás a többi betűt sorban és én már rendezgetem is őket agyamban gyorsan. N, K, R, L és egy A. Ez más nem lehet mint a KNARL. Beugrik a süni forma fura állatka.
 Elmosolyodom és egy fekete macsekkal a karomon odaoldalgok a bandához, akik a megoldáson rágódnak. Nagyon jó lesz végre megint babért aratni, a rímes részem is jól illett a többiekéhez és úgy láttam tetszését is elnyerte némelyeknek, szóval megint szólásra nyitom számat és regélem a megoldásocskánkat.

- Knarl, a megoldás a KNARL lesz ez tuti.

 Rávetem tekintetem a többiek arcára és várom, hogy megjelenjen a várva várt következő jel, mely kisvártatva ott is terem. Nagyon megörülök, mert eddig nem nagyon voltam egy húzóember, kivéve persze a szorgalmi írást. Abban jó vagyok, becenevem Stréberke is lehetne, de nem érdekel én a tudást sokkal többre tartom az erőnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...Ne félj, csak Élj!..."
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. november 8. 18:01 | Link
2. csapat, HALLOWEEN KINCSKERESŐ

Ügyesek voltatok, az egész bestiabolt csillog-villog, a gazdira váró állatok pedig boldogan veszik mancsaikba a tiszta, új otthonaikat. Mivel sikeresen vettétek az akadályt, odaléphettek az ajtóhoz, és elvehetitek az utolsó, fekete borítékot.
A boríték tartalma az utolsó kép, az utolsó helyszín számával. Rakjátok el a kép darabjait, és irány az utolsó helyszín!

//Mielőtt megkapnátok az utolsó feladatot, el kell küldenetek az összeillesztett képet bagolyban Amirának, vagy ide, a Mesélőnek. Amint megjött, kapjátok a hszt! (A 3./1 helyett 3/4. lesz a helyszín!)//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 11. 14:09 | Link
Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk


A faliújságra kitűzött kis cetlit nem tudja hányan látták, és azt sem, hogy kik azok akik azt az ócska macskakaparást komolyan vették, de ő azóta ezt a napot várja, és csak remélni meri, hogy lesz egy kis felfordulás a rengeteg színes puffskein-golyó miatt. Először úgy volt, hogy az erdőben szedik össze az eltévedt varázslényeket, de Noel egyik faluban tett kirándulása alatt találkozott egy rozsdás cégérrel, amelynek Sándor bácsi varázslény szaküzletét volt feladata hirdetni. A rellonos eztán nem is gondolkodott sokáig, az erdőben bóklászás ötletét hamar a falu meglátogatására cserélte. Az nem is okoz túl nagy feltűnést, és valószínűleg olyan lényekbe sem bukkannak, akik egyenesen az igazgatóhoz viszik őket, vagy ha nincs túl nagy szerencséjük, akkor a másvilágon találják magukat. Kowainak hagyott egy cetlit az éppen üres szobájában, amire csak annyit írt, hogy 10 órakor legyen a megadott címen, azaz a bolt előtt, és lehetőleg ne késsen, mert még sok a dolguk.
A fiú már jóval a megadott időpont előtt a helyszínre érkezik, és fekete bőrkabátjában fel, s alá járkál az üzlet ajtaja előtt. Az idevezető úton nem találkozott ismerősökkel, az utcák kihaltan fogadták a fiú hangos lépteit. Talán a túl hideg, talán a vasárnap miatt, de csak egy-egy anyuka szaladgált kosárral a kezében, és annyi gonddal a fejében, hogy valószínűleg nekik fel sem tűnt a fiatalember jelenléte. Noel tíz óra előtt végül egyedül lép be a varázslényektől hangos és büdös boltba, és még az első mozdulata előtt vágja bele fejét valami keménybe.
- Azt a rohadt! - kiált fel, és fájó orrába kapaszkodik. Felnézve egy tündérmanók lakta kalickát lát, amelyben igen dühösen szálldosnak jobbra-balra a manók. - Jó napot...
Kikerüli a ricsajozó lényeket, hogy aztán következő léptével a jobb lábfejével rúgjon bele egy kneazle ketrecbe.
- Aú, aú, aú - mormogja jobbját rázva, majd arrébb biceg, és a különböző bestiák között az idős úr felé 'siet'. ~ Lehet, hogy az erdő nem tartogatott volna ilyen veszélyeket, mint ez az üzlet... ~
A pulthoz dugig telerakott ketrecek és hordók közötti vékonyka folyosón át vezet az út, és a fiú lezsibbadt orra miatt csak homályosan látja a különböző állatokat. A puffskeineket keresi, de sem ketrecben, sem terráriumban, de még csak kalickában sem látja őket.
- Uram - hajol közelebb az eladóhoz, hogy a keresett állatállományról érdeklődjön. - Tart ön puffskeineket?
Sándor bácsi az egyik hordóhoz kíséri a fiatalt, és felemelve annak tetejét, több tucatnyi színes, bolyhos lény kezd egyszerre csipogni, dalolni, örvendezni.
- Jó, jó, tegye vissza a tetejét, kérem - néz el másfele a rellonos, és máris elönti a néma undor ettől a sok vacak és teljességgel hasztalan bestiától.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 15. 18:58 | Link
Ombozi.
DECEMBER 15.
A mi napunk



* Pálca nélkül boldogulni egy boszorkánytanoncnak olyan, mint kard nélkül tanulni egy lovagnak. Jó, nem rossz, de mégsem az igazi. Az utóbbi időben ezért a sötét szemű lány szörnyen ideges, David eltűnt a meccs után az éterbe, a szobáját meg azóta, mióta elcsente a pólóit, rendszeresen zárva tartja. Kellemetlen. Most már ott tart, hogy lejőve a faluba megejt egy pálcavásárlást is, de mi lenne abból? Az anyjának el kell számolnia minden egyes knúttal, erre a nagy tételre mégis mit mutathatna fel? Ha pedig elmondja, hogy mire is ment a pénz, ő is csak annyit tenne, hogy kötelezné a Bennett gyereket; fizesse ki a tartozását. *
~ Arra pedig várhatok. Idáig is arra vártam. ~
* Felrobbanna a dühében, de most másra kell koncentrálnia. Más fiúra, más tervre. Egy megbeszélt kis napra. Egy szövetség kibontakozására. 10 órát beszéltek meg, tíz perccel előtte érkezik, röviddel azután, hogy Ombozi már bement. Nem helyesli az üzletet, sőt, kifejezetten rossz ötletnek tartja. Mivel nem látja még sehol a fiút, benyit, nem fog miatta fagyoskodni. És nocsak! A másik már az eladóval szemlélgeti az egyik hordó tartalmát. Szemöldökeit összehúzva siet a fiú mellé, senkinek sem köszön. Elhúzza Ombozi karját a kabátjánál fogva, kicsit odébb, hogy nagyon ne hallja őket a boltos. *
- Te teljesen megőrültél! Van fogalmad róla, hogy ezzel lebukhatunk? Csak idejönnek megkérdezni, és máris büntetőmunka plusz pontlevonás. Ennyit nem kockáztathatunk!
* Sziszegi a fogai között a fiúnak, még halkabbra is vette magát, hogy ne legyen olyan feltűnő. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 16. 14:03 | Link
Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk


A puffskeines hordóra visszakerül a fedél, azzal rejtve el a csipogó bagázs hangját, és rettenetes kinézetüket. Sándor bácsi egy kedves mosollyal udvariasan hagyja magára a fiút, visszatérvén az eladópult mögé, hogy papírmunkáit csendesen folytathassa. A rellonos az állát vakargatja, s úgy jár-kel a tömött sorok között, várja, hogy Kowai megérkezzen, és vihessék végre a zsákmányt a kastély folyosóira.
Háztársnője köszönés nélkül vágtat be a varázslény kiskereskedésbe, és kabátjánál fogva kezdi rángatni a karját.
- Hé, máskor vigyázz az öltözékemre.
Válasza közben megsimítja kabátja ujját, ahol az agresszív lány előzőleg hozzáért az anyaghoz, majd vigyorogva néz a sötét szemekbe.
- Nincs mitől tartanod. Kiss Gábor vagyok, másodéves navinés diák, aki mikulásbulit szervez a nyugati szárnyon a barátnőjével, Garai Izabellával és minden kedves háztársukat szeretnék meglepni valami eszméletlen cukival, és mi lehetne édesebb, kedvesebb egy hordónyi puffskeinnél, hm, drágám?
Zöldes tekintete csak úgy csillog, ahogy bemutatkozik kitalált személyiségével Kowainak, és jelzi a lány új nevét is. Az bizonyára meglepődik majd, de a fiú biztos abban, hogy érteni fogja a játékot. Tekintetét lassan visszavezeti a kiszemelt hordóra, és a papírokkal csörgő idős férfira.
- Nem fogunk az erdőben csatangolni csak azért, hogy ezt az apró csínyt rákenhessük arra a szánalmas, szivárványeregető népségre - mondja egészen közel hajolva a fekete hajhoz, hogy csak a lány hallja szavait, a boltvezető ne. Oktató monológja után a fekete szemektől várja a reakciót, de az sem érdekli ha ez nem tetszik Kowainak, akkor is így fognak tenni, mert már nincs idő az erdőre.
- Hidd el, jobb lesz nem megsérülnünk az erdőben ezért a balhéért, lesz majd ennél nagyobb durranás is, amiért érdemes lehet nyilazó kentaurokkal és egyéb veszélyes dögökkel találkoznunk.
Ezzel lezártnak tekinti a vitát, és a lány vállára teszi kezét, pont mint ahogy Lyrát is húzta magához randevújuk estéjén.
- Gyere, drágám, csináljuk jól ezt a munkát - suttogja, és Sándor bácsihoz veszi az irányt remélhetőleg a lánnyal az oldalán.
Játék az élet, és játszani néha vétek, de a kiszállás oly nehéz, oly távoli, oly bizarr. Noel hangosan fordul a pult mögött állóhoz, s közben a lány vállán pihenő keze a hosszú, fekete hajjal bíbelődik.
- Uram, végre megérkezett a kedvesem, akire vártunk - néz le a lányra, s úgy kezd bele magabiztosan spontán érkező ötletébe. - Izabellával arra gondoltunk, hogy elvinnénk a hordó egész tartalmát, és igazi cuki bulit csapnánk a kis navinésekkel. Esetleg némi árengedményt kaphatnánk a nagy tétel vásárlása miatt?
Széles mosolyt villant az öregemberre, aki egyelőre úgy tűnik mindent bevesz, és elhisz, és még az akció kapcsán sem hoz fel ellenvetést.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 16. 14:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 16. 14:32 | Link
Ombozi.
DECEMBER 15.
A mi napunk





* Amikor megérkezik a boltba, felfokozott indulatoktól telve rángatja el Ombozit, hogy lehordhassa a hülye ötlete miatt. Igaz, hogy pálca nélkül az erdő kész öngyilkosság, de így az extra nagy tétel gyanút kelthet bárkiben, pláne, hogy ha a csíny beválik, az egész iskola erről fog beszélni. Mivel nem festmények rongálásával kezdenék a bulit, ezért csak büntetőmunkát kapnának, nem is keveset, de legalább nem csapnák őket ki. A lebukást viszont ki kéne kerülni minden áron. *
- Ó elnézést, piperkőc uraság.
* Morogja a fiúnak, mikor az végigsimítja a kabátja ujját. Aztán nyugtatni kezdi, hogy nincs is mitől tartania. Eris értetlen tekintettel hallgatja végig a kis bemutatkozást, meg azt, hogy ő Garai Izabella lenne, és együtt, mint egy kedves, ártatlan kis párocska a Navinés bulira vinnék el a dögöket. Noel szemei csak úgy csillognak, nagyon okosnak hiszi magát, csak hogy elfelejtett valami igen fontos dolgot. Eris ismét megragadja a fiú karját, most erősebben szorítja, és idegesen sziszegni kezd. *
- Ebben csak egy bökkenő van drágám. Az én arcom eléggé felejthetetlen.
* Céloz itt a furcsa, sötét szemeire és a keresztre az arcán, amit ha akarna se tudna semmivel eltakarni, így sajnos Ombozi terve megdőlni látszik. Még ha sikerül is beadni, hogy Ő, a Sötétség Úrnője, a Káosz Istennője, aki talpig feketében van, és ennél jobban nem ríhatna le róla, hogy a sárkányokhoz tartozik, Ő bizony Navinés és meg akarja lepni a kis háztársait. Ennyire senki sem lehet ostoba! Ha bejön ide valaki, és megkérdezi ezt a fickót, hogy kik vittek innen puffskeineket, rögtön neveket mondana, illetve hogy hogy néztek ki. Hogyan is? "Az egyik egy magas, jó kiállású, sötét hajú fiú volt, a barátnője arcán pedig volt egy kereszt." *
~ Egyedül kellett volna nekiállnom. ~
* Morog magában, már majdhogynem felrobban a dühtől, amiért ennyire naiv a fiú. Tény, hogy tényleg nincs sok értelme ezért megöletniük magukat az erdőben. De attól még.... Szóra nyitná ajkait, hogy ellenkezzen, de Noel máris belekezd a színjátékba. Eris ijedt tekintettel pillant a vállára, ahol most a fiú keze nyugszik. Kényelmetlenül érzi magát, mikor a másik a fülébe suttog, itt helyben felképelné Ombozit és visszamenne a klubhelyiségbe. Bírja a srácot, de valamikor tényleg nincs helyén az a csöppnyi esze. A pulthoz invitálja őt, folytatja a játékot, a sötét szemű lány kénytelen innentől belemenni, mert csak még jobban magára vonná a figyelmet. A fiú a hajával kezd bíbelődni, kedvesének szólítja. Jól van, ha játék, akkor csinálják rendesen. Eris a legédesebb arcát veszi fel, amit talán egy kicsit ügyetlenül is tesz, mert még soha nem tette. Egyik kezét ráteszi a fiú azon ujjaira, amivel vele játszik. Látszólag, mint a szerelmesek, csupán megfogta, pedig valójában jó nagyot csíp bele a körmeivel úgy, hogy senkinek sem tűnik fel Noelen kívül. *
- Ugyan Gábor, ne légy már ennyire kisstílű. Tudja hogy van ez, nem meri túlzásba vinni.
* Eris mosolyog, még pedig nagyon aranyosan, és a legcukibb, legkedvesebb hangjával képes beszélni. Legyint. *
- Arra gondoltam, ha van még két hordóval, elvinnénk azt is. Tudja, a család is elég nagy, mindenki imádja ezeket a kis angyalkákat. Mivel is táplálkoznak? Nehogy addig bármiben hiányt szenvedjenek.
* A terv az, hogy Noel fizessen mindent az ostobasága és a színjátéka miatt, illetve, hogy mindent jól csináljanak. Közelebb húzódik a fiúhoz, ez külső szemlélőnek megint csak úgy tűnhet, hogy Izabella fülig szerelmes ebbe a srácba. Persze ez az egyik legnagyobb fenyegetés, amit most talán még meg is érezhet Noel. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 16. 15:22 | Link
Kowai
DECEMBER 15.
A mi napunk


Piperkőc igen, szeret odafigyelni kinézetére, ruházatára, szeret igényes lenni, és ebbe sajnos nem fér bele, hogy rángassák nem épp olcsó ruháit. A lány miután kénytelen végighallgatni társát, tágra nyílnak fekete szemei, és újfent rángatni kezdi álbarátja karjait.
- Befejezted? - kérdezi Noel tőle még mindig nyugodt hangnemben, majd ismét megigazgatja magán ruházatát. - Nem feltűnő az arcod, söpörd oda a hajad, aztán ne nyafogjál, mert tényleg úgy látszol, hogy egy bolond unikornis vagy csupán, nem pedig párszaszájú nőstény az alagsorból. Légy szíves tarts ki még egy kicsit, aztán már itt sem vagyunk.
Nem lesz feszült a lány harcias viselkedését látván, és érzékelvén, ugyanolyan nyugodt marad, mint percekkel ezelőtt volt, azzal a különbséggel, hogy mostanra pontosan tudja, Kowai társa lesz a játékban, nem pedig hátráltatója. A boltvezető felé tartva a lány belecsíp a vállára nehezedő ujjak egyikébe, amitől Noel felszisszen egy pillanatra, majd fájdalmas vigyorral néz a férfira, mire az kérdőn felvonja szemöldökét.
- Nehéz a nőkkel, de gondolom maga is tudja miről beszélek - magyarázkodik, és hüvelykujját rátapasztja a megcsípett másikra. - Amúgy egy imádnivaló kis angyal, csak most ideges a bulink miatt. Ugye, szívem?
Viselkedj! mosollyal pillant le a most édesen mosolygó háztársnőre, aki ezzel az arcával egészen másképp mutat. Noel tekintete ottragad Kowai mosolyán, nem látta még soha így tenni, úgyhogy most ez őt is megmosolyogtatja. A minden tekintetben kedvest játszó rellonos leányzó belekezd saját piszkos játszmájába is, ami egyértelmű, hogy Noelnek szánt büntetés, amiért az így oldotta meg a navinéseknek szánt balhé kezdeti szakaszát.
- Jaj, Izi, milyen igazad van! - villan a szeme a lányra, majd Sándor úrhoz fordul, és bólint a plusz két hordónyi jószágra. - Uram, ha a három hordónyi puffskein kiteszi a száz darabot, akkor itt hagyok magának 6 aranyat, és még pár sarlót, gondolom ebben az összegben korrekt módon egyezhetünk meg. Ebbe még az eleségük is jócskán belefér...
A férfin tartja tekintetét amíg az rá nem bólint a szívélyes ajánlatra, s amíg hátra megy a bolt raktár részébe, addig Kowai fülébe suttog, kissé csípősen.
- Normális vagy te?! - kérdezi dühösen, az asztal lapjára támaszkodva. - Nekem van pénzem, tudhatnád, hogy az nem probléma, de mégis, minek ennyi dög? Ez... ez...
Sándor bácsi visszatér hozzájuk, mire Noel felegyenesedik, és ismét magához vonja fekete szövetségesét.
- Olyan szép ez a lány, lehetetlen nem ölelgetni - mondja vidáman az úrnak, s erszényét elővéve kifizeti a megígért összeget. - Köszönjük a Navine nevében is a segítőkész kiszolgálást, további szép napot kívánunk!
Egy utolsó vigyor kíséretében ereszti szabadon Kowai vállát, majd lehajol az egyik hordóhoz, és előkapva tértágító bűbájjal ellátott apró, zsebében is elférő táskáját pakolni kezdi a boldogan csipogó bestiákat.
- Segítenél, kedvesem? - néz fel tettetett lelkesedéssel a keresztes arcú lányra, aztán tovább tuszkolja táskájába a színes szőrgombócokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Csongor
Írta: 2014. június 23. 16:00
 | Link
Az Aniellával való múltkori találkozásom után eldöntöttem, hogy amint lesz rá lehetőségem, veszek neki egy axolotlot, elvégre mi lenne testhezállóbb a lánynak egy vízi kutyánál. Egyébként ez a furcsa nevű lény valamiféle gőte, legalábbis ezt sikerült kihámoznom abból a könyvből, amit a könyvtárban vágott hozzám egy levitás lány, miután már ötödszörre kérdeztem meg tőle, hogy mi az az axolotl. Először talán még azt hitte, viccelek, de aztán rájött, hogy komolyan érdekel a dolog, de annyira mégsem, hogy magam keressem ki a több ezer kötet közül azt, amiben fellelhetem az információt. Mivel nem hagytam tanulni, ezért kényszerítve érezte magát arra, hogy előkeresse nekem a axolotlokról szóló könyvet. Az, hogy aztán hozzám vágta, mutatja, hogy a levitások mégsem szeretik annyira a könyveket, mint állítják.
Na, de a lényeg, hogy valami azték halálistenről lettek elnevezve, és az axolotl egészen pontosan azt jelenti, hogy vízi kutya. De ami igazán menővé teszi az a regenerációs képessége. Nem viccelek, nemcsak, hogy a végtagjaikat képesek visszanöveszteni, mint mondjuk, a gyíkok a farkukat, de több belső szervüket is, sőt szívük és agyuk egy részét is! Emellett, ha kiszárad a tó, ahol élnek, egyszerűen áttérnek a tüdős életmódra. Szóval eléggé érdekes állatok, nem mellesleg pedig még aranyosak is. Vagyis pont megfelelő ajándék lehet egy lány számára, legalábbis szerintem.
Az egyetlen probléma, hogy fogalmam sincs, hogyan lehet szert tenni egy axolotlra, mert gondolom egy ilyen lényt csak nem árulnak minden sarki boltban. A pénz számomra nem akadály, mert bár szüleim hallani sem akarnak rólam, nem akarják, hogy a sajtó olyasmiket írjon róluk, hogy hagyták éhen veszni legfiatalabb gyermeküket. Igazából nem hiszem, hogy ilyesmi valaha megjelenne az őseimről, de elég, ha ők ezt hiszik, én pedig eléggé kitettem magamért, hogy elhitessem velük, nem lenne jó ötlet teljesen kitagadni engem. Így aztán nyitottak nekem egy külön széfet, ahova havonta küldenek egy bizonyos összeget letudva ezzel a gyereknevelés összes terhét, és továbbra is mereven elzárkóznak a kapcsolatfelvétel összes módjától. Nem mintha nekem hiányoznának.
Szóval pénznek nem vagyok híján, már csak a megfelelő boltot kell megtalálnom. Szerencsémre a faluban is található egy kisállat kereskedés, és bár nem bízom benne, hogy ott azonnal rálelek egy vízi kutyára, de talán tudnak nekem rendelni. Ezért is állok most eme boltot rejtő épület előtt, és lesek be a kirakaton át. Egyelőre nem túl biztató, amit látok, de hát próba cseresznye, ahogy mondani szokás.
Belépve az ajtón hangosan köszönök, bár egyelőre az eladót sehol sem látom, de nem baj, addig is van időm körülnézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Komlósy Csongor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 6
Írta: 2014. június 23. 23:55 | Link
Kolf Krisztián



*Nem töltöttem sok időt a Balatoni javító-nevelő intézetben, de épp eleget, hogy megismerjem a tinédzsereket, akiket még próbálnak átnevelni, de eléggé a szemét kategóriához sorolják őket. Akármennyire is jogos, hogy odakerültem, én nem nagyon éltem eddig ebben a közegben. Persze ismertem a társadalom alsó rétegét, de Zsolt mindig próbált vonalat húzni köztünk és az igazi tolvajok között. Ne értsük félre, nem szerette volna, hogy valami nagy politikus legyek, Ő meg majd valahogy biztosítja ezt nekem. Nem. Ő azt szerette volna, hogy kövessem azt, amit Ő csinált, csak ne legyek semmirekellő, értsek a dolgomhoz. Ahhoz képest, hogy néha elvetette a sulykot Zsolt is értett a munkájához, mindig tudta, hogy mikor kell tovább állni. Néha volt, hogy egy éjszaka alatt találta ki, hogy muszáj elmenni valahonnan, maradt fél óra pakolni, de nem kapták el. Most visszagondolva mégsem lehetett olyan tökéletes ez a rendszer, hiszen nem éppen kellemes helyen szórakoztatja magát mostanában. Meg szerettem volna látogatni jó párszor, mégis vele éltem le az életem nagy részét, de nem engedik. Rossz hatás, vagy mi. Még bíznak bennem, hogy egy számításba vehető ember lesz belőlem. Egy részből talán ezért küldtek ide, hogy valami emberibbet faragjanak itt és megtanuljam azt, ami szépen kimaradt a magánóráimból, Zsolttal. Sokat tanított nekem, de azért varázslás terén érzem a hiányosságokat. Majd csak belejövök.
Két napja érkeztem meg a kastélyba, díszkísérlettel. Kaptam egy ágyat pár jómadárral együtt, egy órarendet pár fura nevű órával és tanárral, plusz még egy térképet is. Rengeteg terem, emelet, szárny és mindennek külön neve. Szerintem egy év alatt sem fogok megtanulni mindent. A mai napomat mégsem a kastélyban töltöm a térkép elemzésével vagy a házirend böngészésével. Bizony még olyanom is van. Inkább kimegyek a faluba, nem szeretem a bezártságot. Ez furcsa nevelőintézet után, de ha megtehetem, nem fogok a szobába poshadni. Nem terveztem semmi különlegességet, csak járni szerettem volna egyet, mégis érdekesen alakul. Már jócskán a falu utcáit taposom, mikor egy kedves ismerősre leszek figyelmes. Igazából nem ismerjük egymást, csak tudom kicsoda ő.  Ráadásul jóval többet tudok róla, mint a legtöbbek. A fiatal rabok rosszabbak, mint a pletykáló öregasszonyok, mivel a sok beszéd ugyan az, de még gyorsabban is tudják terjeszteni. Ez ezzel a fiúval sem volt másképpen. Bár Ő hamarabb ott volt az intézetben, mint én, a híre még is elég hamar eljutott hozzám. Több éven át ott kellett maradnia, magánzárkában és még egy nagyobb titok, ami lehet, hogy csak pletyka, de ezt valahogyan nem hiszem.  Úgyhogy elhatározom, kiderítem az egészet. Mondhatjuk, hogy követtem, de csak éppen ugyan arra vezetett az utunk, éppen abba a kisállat kereskedéshez. Mire belépek már az eladó is elfoglalja helyét, egy aranyos kis idős bácsika. A srác, talán valamilyen Krisztián még nézelődik, úgyhogy lefoglalom az eladót egy érdekfeszítő kérdéssel.*
-    ’Napot! Mondja, Ön szerint lehet farkast tartani háziállatnak? * Fél szemmel figyelem a fiú reakcióját, aminek köszönhetőn nem hallom a bácsika válaszát, de miért is érdekelne.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Csongor
Írta: 2014. június 24. 13:08
 | Link
Macska, bagoly, kneazle... Na, de hol tartják az axolotlokat? Nem kell sokáig nézelődnöm, hogy rájöjjek, ilyen lénnyel itt nem fogok találkozni. Fordulnék az eladóhoz, de időközben valaki más is igényt tart az öreg figyelmére, így hát folytatom a bámulászást ameddig az ismeretlen srác ki nem elégíti a kíváncsiságát, fél füllel azonban a beszélgetést is nyomon követem. Emiatt lehet, hogy felfigyelek szavaira, ami éppenséggel szólhatna az eladónak is, de valahogy érzem, hogy valójában nekem címezték őket. Persze foghatjuk üldözési mániára is, de én ezt inkább ösztönnek hívom.
Mivel a javítóban viszonylag kevés emberrel akadtam össze és ők se gyakran hozták szóba a nyavalyám, elég ritkán szembesültem olyan helyzettel, amikor farkasokra utaltak a közelemben. Ezért lehet, hogy a srác mondatát nemcsak, hogy magamra veszem, de olyan hirtelen fordulok felé, mintha megcsípett volna. Szemöldököm feljebb vándorol és egy hosszú percig csak figyelem őt kérdőn, majd inkább elfordulok. Szégyellem magam, amiért ilyen hevesen reagáltam a helyzetre, hiszen amennyire én tudom, senki nem ismerheti múltam ilyen részleteit, legalábbis a tanári karon kívül. Őket meg titoktartás kötelezi, és mivel reggel a szobatársaim nem úgy néztek rám, mintha valamilyen különösen fertőző betegségben szenvednék, és kerülni sem próbáltak, úgy gondoltam, hogy a titkom, titok maradt.
Most azonban valami félelemszerű érzés kúszik végig a gerincem mentén, és érzem, hogy farkasénem veszélyt szimatol. Messze még a telihold, jelenleg teljesen ártalmatlan vagyok, de az ösztönök szintjén mindig az állat irányít. Fogalmam sincs, mit tennék, ha valaki sarokba szorítana. Persze jelenleg nem a fizikai valómat kell féltenem, sokkal inkább a társadalmi helyzetemet, na, nem a szüleim szintjén, de azért az iskolában is megvan a hierarchia, aminek bizonyára nem kellemes az alján csücsülni. Márpedig egy vérfarkas, aki mellesleg bűnöző is nem sok jóra számíthat, még úgy sem, hogy mellesleg aranyvérű és híres felmenőkkel rendelkezik. Ma már a származás nem jelent semmit, vagy legalábbis nem sokat, hiszen egyre több a félvér és a mugliszármazású varázsló, előtérben pedig a képességek és nem az ősök állnak. Ami persze tökre jó, de így én egyre nagyobb hátrányba kerülök, főleg, ha kiderül a titkom.
Bármennyire is szeretnék, nem tudok nyugton maradni, rá akarok kérdezni egyenesen a srácnál, hogyan is értette, amit mondott, de, ha netán tévedek, és valóban a paranoiám a ludas, akkor én magam buktatom le saját magamat. Itt pedig azért talán még nem tartok. Próbálok inkább nyugalmat erőltetni magamra, és kivárásra játszok. Ha valamit akar tőlem, az előbb vagy utóbb úgyis ki fog derülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 22. 15:31 | Link
Brandon Norrey

Egy hete gondolkozott már azon, hogy beszerzhetne valami aranyos kis házikedvencet. Talán annak a számlájára volt írható a vágy, hogy elkezdett felnőni így a közelgő tizenhatodik születésnapja árnyékában és igenis vágyott valami felelősségteljesebbre, mint a plüssmackó. Nem volt baj Gwennel, továbbra is szerette az ajándékba kapott mackót, de attól még az nem igényelt túl sok törődést, és nem is purrogott vissza például simogatásért cserébe. Természetesen azért hosszasan mérlegelte, mi és hogyan is lenne jó, de végül arra a döntésre jutott, hogy kezdetnek szétnéz, majd megtárgyalja a részleteket az anyukájával levélben. Cicát tartani nem lett volna rossz dolog, csak azokról az volt a tapasztalata, hogy mindent megtöltöttek szőrrel, és nem igazán ragaszkodtak, már amennyiben nem arról volt szó, hogy étel kellett vagy simogatás. A kutyák hűségesebbeknek tűntek, de őket mintha nehezebb lett volna házirendre szoktatni, és nagyobbak is voltak, na meg szintén sok szőrrel áldotta meg őket az ég. Baglyok? Tollaskája sem volt, ami azt illette, de azokat meg nem pontosan tudta, hogyan is kell gondozni, és különben is az iskolai baglyok tökéletesek voltak levélküldésre. Döntésképtelennek érezte magát, de aztán mosolyogva legyintett egyet, és mégis elindult be a faluba, egyenesen a bestiakereskedésbe azzal a szándékkal, hogy majd jól kifaggatja a tulajdonos, szerinte mit érdemes tartani, ha már azt tudta, mit nem szeretne. Még mielőtt benyitott volna, ügyesen megigazította azért a kirakat üvegének tükröző felületére pillantva oldalt befont szőke haját, kisimította ujjatlan virágos felsője ráncait, aztán lenyomta a kilincset és belépett. Mosolya azonnal le is hervadt, ahogy megcsapta a sok-sok állatka szaga, de egy fél percnyi ácsorgás után csak legyőzte minden ellenérzését és visszavarázsolta a bájos mosolyát, mielőtt tovább indult volna a tárolók, ketrecek, terráriumok és akváriumok meg mifélék sokasága között egyenesen a pulthoz, azzal a szándékkal, hogy az elárusítóval beszéljen, még mielőtt egyáltalán alaposabban is szétnézett volna.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. augusztus 22. 15:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. augusztus 22. 18:04 | Link
Tanja

Az ébredésem módja meglehetősen különös volt. Nem emlékeztem, mikor aludtam el, de nem is volt fontos abban a pillanatban, mivel meg akartak ölni.
Először azt hittem, vérzik az orrom, de lehetetlen volt, hogy attól ilyen vörös legen az egész bal tenyerem. Gyorsan felültem, és rájöttem, valaki ninjának képzelte magát, felugrott az ágyra, és annyi karcolást vitt be, amennyit csak tudott, majd visszaugrott, és kíváncsian figyelte a fejleményeket. Olyan gyorsan pattantam ki az ágyból, hogy az ötszáz oldalas könyvem szinte kilőtt a takarómról, és egyenesen Ser Karmot vette célba.
Egy fájdalmas nyávogás kíséretében félreugrott, így a tankönyv hatalmas puffanással ért földet a kövön. Gyorsan körülnéztem, hogy felébresztettem e valakit, de feleslegesnek bizonyult, mivel az a sok ágy mind üres volt.
Igaz is, elég magányos leget Ser Karom, amíg az órákon vagyok. Ez csak azt jelentheti, hogy még ma, szerzek neki egy kis barátot. A faluban van egy állatkereskedés. Majd megkérdezem, hogy mágikus bestiák elvannak-e egy rendkívül bajkeverő macskával.
Magamra kaptam a farmeromat, a kék pólóm a kék baseball sapkával, amit a legutóbbi csomagban kaptam a szüleimtől. Készen álltam, már fel is vettem a kék tornacsukát, amikor visszafordultam, hogy felvegyem a napszemüveget, amikor mindennel kész voltam, felemeltem a fejem magasságába Karmot, és hozzádörgölőztem.
olyan puha...
Ezt a mozdulatot egy pofonnal díjazta, emiatt, le is tettem gyorsan.
kisétáltam, lendületesen lépdeltem, keresztül a klubhelyiségen, ahol pár levitás próbálta még tágítani az agyát, az utolsó percekben, vizsga előtt. Az egyik falnál ott állt a zongora, amit én kérvényeztem. Már elég rutinosan ment a közlekedés, gyorsan leértem a kapuba. Az út, a faluba röviden, és csöndesen telt, miközben visszaemlékeztem az esti piknikezésre, a vámpírral. Most nem igazán tudnám meglátogatni, meg nappal is van, biztos alszik. Tovább sétáltam, láttam egy mulatót, vagy mit, meg ilyeneket. Elgondolkoztam, hogy az idősebb diákok ide járnak szórakozni, És ha igen, nem kellemetlen, ha belebotlanak egy tanárba?
Megláttam a kisállat kereskedést, aminek az volt a neve,Mindenki Bestiája.
Elmosolyodtam rajta, majd beléptem az épületbe. A szag nem lepett meg, majdnem ilyen szintű ajándékocskákat produkált Ser Karom is esténként. Ami viszont majdnem szívrohamot okozott nálam, az a kis kék tündérkék hada volt, akik "köszöntettek engem."
A meglepettségtől hátrálni kezdtem, és neki mentem egy ketrecnek, ami emiatt ijesztő morgást hallatott. Akkor vettem észre, hogy egy szőke lány néz hátra rám.
Gyorsan lekaptam a napszemüvegemet, és a pólóm nyakába akasztottam. A sapkát fennhgytam egyenlőre. Paradicsomvörösen, óvatos léptekkel elindultam felé, és mosolyogva köszöntem neki.
- Szia! Bran vagyok!... - kezet nyújtottam neki, de zavarodottan visszahúztam. - Szóóval, állatok, mi?
Ekkor éreztem úgy, hogy még el tudnék futni anélkül, hogy megjegyezné a nevem, vagy az arcom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 22. 20:45 | Link
Brandon

Az állatkereskedést hamar megtalálta, és ha már ott állt az ajtóban, nem hezitált azt illetően, hogy belépjen-e vagy sem. Benyitott, és kissé meglepte a kint nem érezhető, de bent nagyon is töményen jelenlévő szag, ami minden hasonló profilú vállalkozásnak is sajátja volt, de ez sem állította meg. Egyenesen a pultot vette célba azzal a szándékkal, hogy majd szépen megkérdezgeti az elárúsítót, tulajt, gondozót, bárkit, aki válaszolni hajlandó, hogy mit lenne érdemes tartania. Elszántan lépkedett a kiszemelt cél irányába, amikor hirtelen az eddigi morgások, nyivákolás és csiripelés zűrzavarában valami annál is zavarosabb hang ütötte fel a fejét, valami csúnyán mordult fel, miután egy ketrec nagyon hangosan megzörrent, mintha nekiütköztek volna, így még ő is megfordult a hangra remélve, hogy nem kell menekülőre fognia dolgavégezetlenül még. Elszabadult állat helyett azonban egy nagyon kékbe öltözött fiút pillantott meg, így szinte azon nyomban meg is nyugodott, és barátságosan mosolyogva lépett közelebb, de még a kezét is nyújtotta, ha már a másik bemutatkozott.
- Szia, én Tanja vagyok. Örvendek - köszönt még mindig mosolyogva előre nyújtva a kezét, és illedelmesen be is mutatkozott, aztán ha kezet ráztak, akkor gyorsan rápillantott azért a körülöttük lévő ketrecekre, hogy minden rendben volt-e körülöttük, mégsem akart volna semmiféle galibába belecsöppenni. A gyors ellenőrzés után visszafordult azonban Bran felé és érdeklődő pillantások közepette szólalt meg újra.
- Te itt dolgozol netán? Vagy értesz az állatokhoz? Szükségem lenne egy kis segítségre - reménykedve nézett az előtte álló fiúra, mert hát úgy érezte, hogy olyan döntés előtt áll, amihez alapos dokumentálódás kell, mégsem gondolhatta meg magát két nap után, mert olyan szimpatikusnak tűnt a denevér például, de fogalma sem volt róla, mit jelentett pontosan a gondozása. Egy állat nagy felelősségnek tűnt, körültekintően akart eljárni az ügyben, és mivel most éppen Branbe botlott bele, hát számított is kicsit a segítségére, talán ő is tudott mesélni macskákról, kutyákról vagy akár puffskeinekről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. augusztus 22. 23:31 | Link
Tanja

- Óóó, Tanja? Orosz eredetű név, bár a leírásától függ, mivel lehet szerb is. A jelentése, bálkirálynő. - Volt egy furcsa időszakom, amikor a nevek jelentését kutattam, és mindenkit ezzel untattam, a végén a karmesterem fenyegetett meg, hogyha még egyszer  elmondok egy "érdekes" infót az egyik szerző nevéről. Megkérdezte, hogy itt dolgozom-e. Végignéztem magamon, és beismertem, ez a kék öltözék valamit sugallhatott. Elmosolyodtam, és még mindig karmazsinvörös arccal, tettem fel neki a költői kérdést. - Miért, annak nézek ki? Mellesleg, A kék ruha a házam színei elképezi, így könnyebb visszasurranni a szobába a sötétben, szinte beleolvadok a faliszőnyegekbe  - nevettem fel röviden. Újra felmértem a kis boltot. szükös volt a hely, biztos össze-össze kaptak a szomszédok. Voltak itt fura madarak, élő bundák, furcsa morgó ketrecek, de voltak cicák, peg néhány patkány, bár nem tudtam eldönteni, hogy csak egy csapda fogta meg őket, vagy el is akarják adni, és ha igen, akkor ki vesz ilyet? A kérdések szaporodtak, ahogy megláttam a fejem felett csüngő denevéreket. - A helyzet az, hogy é is ezt akartam kérdezni tőled. - villantottam meg a fogaimat, vigyor gyanánt. - Az állatokhoz? Csak a macskákhoz, és a tengerimalacokhoz értek. - beletúrtam a zsebembe, amiben megtaláltam az irattartómat, amiben a diákomat, tartottam, és a TAJ kártyámat, na meg a többi hasonló dolgot, amire, ha belegondolok, nincs igazán szükségem. Mellettünk ott volt egy kép, Ser Karomról, amit még otthon készítettem vele. Selfie, ha úgy tetszik, így az aranyos macska feje mellé, egy vigyorgó gyerek feje is járt ajándékba. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy oda adjam-e egyáltalán, de ha már így elővettem, nem volt más választásom. a kezébe adtam. - Ő itt Ser Karom. Nagyon aranyos, de ma reggel is rászolgált a nevére. - emeltem fel a kézvejemet, ami tele volt vörös csíkokkal, nem volt látványos, de annál inkább fájdalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ser Karom|hydromágus|Ask|
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 27. 15:56 | Link
Brandon

Ha már belebotlott a fiúba, csaknem szó szerint is, bemutatkozott hát illedelmesen, aztán égszínkék szemei csodálkozással telve szegeződtek a fiúra. Még senki nem kezdte el részletezni a keresztneve eredetét bemutatkozást követően, mi több, az információ is teljesen új. Hálás mosoly jelent meg az arcán a magyarázatot követően, és combközépig érő virágos felsője alját megfogva kecsesen pukedlizett egyet, ha már a neve bálkirálynőt jelentett. Úgy illett, nem igaz? Tanult ő mindenféle táncot, és nagyon is szerette, így igazán szépen kivitelezett mozdulatsort mutatott be, majd kihúzta magát, ruháját elengedve, és végre meg is szólalt.
- Osztrák vagyok, de... nos, ez így mind érdekes volt. Minden névről ennyit tudsz, vagy pusztán a sors hozta úgy, hogy a Tanja eredetét ismered. A te neveddel mi a helyzet. Vagyis... szabad megkérdeznem? - érdeklődött kíváncsi tekintettel pillantva a fiú felé, hiszen az érdeklődését máris sikerült felkelteni az iménti kiselőadással. A folyatásra azért már ő is szabadkozni kezdett hirtelen, hiszen kiderült, hogy a kék ruhának köze nem volt az üzlethez.
- Ne haragudj, én nem akartalak megbántani, igazából nem is amiatt gondoltam, hogy itt dolgoznál, csupán nem hallottam, amikor bejöttél. Igaz, itt lehettél korábban is, meg talán csak nem figyeltem eléggé. Ez a taktika viszont egészen érdekes. Ha jól értem, akkor levitás vagy. Én meg a Naviné-be járok, bár még csak szokom igazából. Új vagy még itt te is, vagy már régebb óta az iskolában tanulsz? - hirtelen nagyon belejött a beszélgetésbe, ha már olyan témák kerültek terítékre. Észre sem vette igazából, mennyire sokat beszélt egy szempillantás alatt, de aztán mégis elhallgatott anélkül, hogy le kellett volna csapni. Hagyott ő időt aranyosan a másiknak is szóhoz jutni, meg aztán levegőt is kellett vennie néha, még nem is akarózott különösebben itt ebben a légkörben az ilyesmi. Amint kiderült, hogy ő is hasonló kérdést kapott volna, mint amit már kimondott, halkan felnevetett, és megrázta a fejét.
- Ez igazán szórakoztató, de ha már így alakult, akkor nézzünk szét együtt. Mit szólsz hozzá? - érdeklődött javaslatot is téve az együttműködésre. A tengerimalacok említésére a szeme felcsillant kissé, de nem vitte túlzásba a lelkesedést még a témát illetően.
- Cicát nem akarok. Ne vedd zokon... ó de aranyos... - már majdnem sikerült belekezdenie egy kisebb összefoglalóba azt illetően, hogy a macskák mennyire nem a hűségről voltak nevezetesek, meg egyébként is minden tele lett tőlük szőrrel, ha az ember nem szfinxet vagy milyen macskát akart tartani, tetszik tudni, azt az egyiptomi csupasz fajtát, ami csak ráncból áll és rém ronda, de olyat meg ki akart. Még szerencse, hogy az orra alá tartották a képet, így idejében be tudta fogni a szájacskáját. Egy cicagazdi állt előtte teljes életnagyságban, nem lett volna jó húzás elmagyarázni, mit nem szeret a macsekokban. Nyelt inkább egy nagyot és mosolygott szépen, a képen ugyanis nagyon aranyos bolyhos kis ciccmicc volt látható, csak mi lesz, ha ez felnő? Nem volt biztos benne, hogy pontosan akarta tudni, a sejtéseivel is beérte.
- Nagyon kis édes, komolyan - jegyezte meg még, majd gyorsan körülnézett, és felpillantva a denevéreken akadt meg a szeme, amitől a hideg is kirázta hirtelen.
- Brrr, bőregerek. Te tartanál ilyet? Vagy a macska a nyerő? - tette fel a kérdést, mielőtt odébb lépett volna, és elkezdte szép lassan felmérni, kik is laknak a ketrecekben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
Írta: 2014. szeptember 25. 19:39 | Link
Először koppanások, halk léptek egyenletes zaja hangzott fel, majd kisvártatva láthatóvá is vált a magas alak, ahogy az oldalutcáról kikanyarodott. Baljában seprűjét lóbálta, másik kezében jókora utazótáskát tartva bukkant fel a tér szélén, s már csak a főszereplőknek kijáró karakterdallam hiányzott, hogy filmbe illő jelenetté változzon az egész, ahogy az őszi szél belekapott vékony kabátjába, meglobogtatva... Az viszont sokkal kevésbé volt elegáns, ahogy a szemébe fújta a haját, úgyhogy enyhe bosszúsággal dobott egyet a fején, hogy helyükre kerüljenek az orrát csiklandozó szálak. Ha közelebbről vette szemügyre az ember, egészen rokonszenves vonásai voltak, bár a szeme észrevehetően fáradtságról árulkodott, ahogy tekintete a környéket pásztázta. *
- Bírod?-*Szólt hátra, egy még láthatatlan valakinek, válla felett hátranézve, de nem állva meg, inkább megfordulva egy kicsit hátrafelé sétált. Nem tartott sokáig, hogy kiderüljön, kihez is beszél, mert nyomában egy hozzá megszólalásig hasonló, ám valamivel kisebb és fiatalabb srác küzdött a saját csomagjaival.*
- Valahol itt kell lennie a boltnak,-*torpant aztán meg az idősebbik, megpördülve a tengelye körül,*- annyit magyarázták, hogy álmomból felébredve is el tudnám ismételni.-*Pár pillanatig a cégéreket és kirakatokat fixírozta, de nem volt nehéz kiszúrni a meglehetősen szerény állatkereskedést a többi között. El is indult felé, majd az ajtaja mellett megállt, hogy az üvegen keresztül megpróbáljon belesni, bár rövidesen feladta a próbálkozást.*
- Nem viszünk be mindent. Pakolj le, aztán nézz körbe és válassz valamit!-*Adta ki az utasítást, saját holmiját is a földre téve, hogy előkeresse belőle azt az erszényt, amit öccse kezébe nyom, ezennel ráruházva jelenlegi vagyonukat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. szeptember 25. 20:04 | Link
Gareth

Nem volt annyira közel a kiszemelt üzlet a vasútállomástól, mint amennyire azt Jared remélte. A bátyja már jóval előrébb járt, most is épp a háta közepét bámulta a srác, amíg a másik körbenézett, aztán inkább elkezdte jobban szedni a lábát, hogy ne maradjon le egészen.
- Jah - közölte tömören, mert a koffer nehéz volt, ő meg kifulladt, így aztán nem igazán volt kedve bő lére ereszteni a szöveget. Mikor aztán a testvére végre megállt, Jared is beérte, és a földre engedve csomagját, fáradtan lerogyott rá.
- Miért kellett ennyire sietni..? - kérdezte, miközben hátratúrta a hajár, felnézve a másikra. - Nem hiszem, hogy elszaladnak az állatok - mondta, de aztán meg is feledkezett bosszúságáról, amikor a másik végre felfedezte az állatkereskedést. Fel is pattant, hogy ő is megnézze közelebbről, végül pedig zsebébe dugta az éppen csak megkapott erszényt.
- Okés - mondta, majd befordult az ajtón.
Odabent jócskán akadt látnivaló, mindenféle állat zaja hallatszott, és még olyan is volt, ami ketrecéből a fiú után kapott, Jared mégsem volt különösebben megilletődve, hanem szépen haladt előre, mindent megszemlélve. Valahonnan hátulról aztán hangot hallott, és miután az eladó is előkerült, már segítsége is akadt a keresésben.
- Jó napot kívánok! - köszönt először is, enyhe akcentussal, aztán kifejtette, hogy mire vágyik. - Most érkeztünk a bátyámmal az iskolába, és szeretnénk valami házi kedvencet, amit kényelmesen lehet odafent is tartani - magyarázta. - Nem tudjuk viszont, hogy itt mit engedélyeznek... - tette hozzá, fürkészően nézve a boltosra, hogy hátha megszánja valami tanáccsal.
Végül úgy esett, hogy a négylábúak felé vetődtek, és a fiú pár perc múlva már élénken kotorászott a macskák ketrecei között, míg nem felcsillant a szeme, és előhalászott egy nagy bundájú és sziámi mintás süldő jószágot.
- Őt szeretném! - jelentette ki, aztán miután kiderült, hogy ragdollról van szó, még biztosabb lett az elhatározásában. Szerencséje volt, nem került sokba az állat (bár kérdés, hogy miért, mikor egyébként gyönyörű kandúrka volt), úgyhogy némi eledel vásárlása után már indult is kifelé a bedobozolt macskával.
- Üdvözöld az új lakótársunk! - tartotta oda a testvére orra elé a dobozt, hogy bekukucskálhasson a rácson. - Tetszik? - kérdezte, miközben az arcáról simán le lehetett olvasni, hogy mennyire büszke a szerzeményére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
Írta: 2014. szeptember 25. 20:47 | Link
Jared


Fejét félredöntve nézett le lihegő testvérére, egyik szemöldökét felvonva.*
- Jóformán sétáltam. Te hogy maradtál így le?-*Mivel nincs túl nagy különbség a magasságuk közt, még csak nem is lép olyan sokkal nagyobbakat. Mindenesetre, Jaredet kisvártatva már sokkal jobban érdekelte a kirakat, semhogy folytassa a morgást, így az egész elfelejtődött - hogyan is ne fejeltődött volna, amikor már jóformán hetek óta tervezgették, hogy végre szert tesznek egy házikedvencre. Egyiküknek se engedték soha, hogy otthon ilyesmit tartsanak, így aztán halovány sejtelme sem volt, mit és hogyan, de bízott az eladó szakértelmében a tulajdon józan eszében. Ráadásul az öccse az első pillanattól fogva annyira lelkesedett az ötletért, hogy eszébe sem jutott akadékoskodni. Amint elviharzott, belökve a bolt ajtaját, Gareth magára maradt a gondolataival, s az épület falának dőlve megszokásból nyúlt a kabátzsebébe, hogy aztán csodálkozva meredjen maga elé, mivel csak levegőt markolászott. Na persze, el is felejtette... Sóhajtva a zsebébe gyűrte kezeit, a sápatag őszi égre emelve szemét és lábával egy ismeretlen dallam ritmusát topogta, míg várakozott. Az egész nem tartott tizenöt percig se talán - kicsit összerezzent a csengő hangjára, annyira elkalandozott, s magában tett néhány igen kevéssé hízelgő megjegyzést a saját számlájára. Lehajolva kíváncsian kandikált a dobozba, amiből egy kék szempár nézett vissza, és sok-sok-sok-sok bunda.*
- Ez se fog fázni.-*Bukott ki belőle, mert annyira nem értett az állatokhoz, hogy igazán konstruktív véleményt alkothasson. Egyébként is, dobozban, rács mögött sok dolog egész szelídnek meg aranyosnak tűnik, úgyhogy a definitív ítélettel vár, amíg kiengedik egy próbakörre újdonsült négylábújukat.*
- Na, akkor ez a tiéd,-*adja Jared kezébe a seprűt, és még mielőtt ellenkezhetne, jómaga lecsap a kofferra és a táskára, ez utóbbit vállára vetve.*
- Induljunk. Útközben meg elmesélheted a használati utasítását.-*Int fejével a távolban magasodó kastély sziluettje felé, mert addig még elég hosszú séta vár rájuk, úgyhogy ha nem akarnak sötétben beérni, vagy épp loholni, akkor érdemesebb séta közben folytatni a társalgást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. szeptember 25. 21:57 | Link
Gareth

- Sok érdekes dolog van errefelé... - válaszolt a fiú kicsit durcás hangon, de csak játszotta, bolondozott, ahogy néha szokott. Utána viszont már jött a vásárlás, ami teljesen feldobta, főleg, amikor már kifelé jött a kis jószággal.
- Ugye milyen szép? - válaszolt helyeslés helyett a kisebb, aztán már csak arra eszmélt, hogy a kezébe nyomtak egy seprűt. Nem bánta - így nyugodtan hozhatta a kismacskát, közben pedig a bátyja kérésének megfelelően elkezdte elmesélni, hogy mit tudott meg a gondozásáról.
- Ez a kaja jó növekvésben lévő macskáknak - magyarázta, kicsit megcsörgetve a zacskót, amit összefogott a dobozzal. - Kell neki sok mozgás, de azt mondták, hogy nyugodt fajta, úgyhogy nem lesz vele sok gond. Meg kell majd ugye név is... - itt kicsit megállt a beszédben és elgondolkodott, de mivel nem jutott semmi jó eszébe, inkább folytatta a mondókáját. - És kell neki valami puha és meleg fekhely. Ha meg valami baja van, akkor azt mondták, hogy vigyük le a kereskedésbe, vagy a kastélyban is lehet kérni segítséget a tanároktól.
Nem haladtak gyorsan, de valahogy a kastély felé rövidebbnek tűnt az út, és a távolban már fel is tűnt a kapu.
- Eridon, igaz? - kérdezte Jared, mert már nem volt teljesen biztos a leendő házuk nevében. - Kíváncsi leszek, hogy belülről milyen a hely. Nagyon menőnek mondják, de valahogy nehezemre esik elhinni - méregette gyanakvóan a távolban lévő tornyokat.
Mindenesetre mindegy volt, hogy mit gondol, most itt kellett maradniuk, és ennyi volt a lényeg. Még mentek egy pár percig, mire elérték az iskola tényleges határát, aztán beléptek a kapun, és elindultak, hogy megkeressék a hálókörletüket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. január 18. 10:19 | Link
Evana Roddson

Céltalanul bolyongtam Bogolyfalván ezen az enyhe szombati napon. Egyedül akartam sétálgatni, barátnő és feleség nélkül, hogy nyugalom legyen. Az életem semmit nem változott azzal, hogy Karina kapott egy gyűrűt, de Cath-en érzem, hogy nem bízik már a kapcsolatunkban. Hülye dolog megfutamodni, de ha mással foglalkozok, nem jutnak eszembe az ilyen dolgok. Ez az oka annak, hogy reggel óta már három helyen jártam, sütit kóstoltam és úsztam a tóban a vékony jég alatt.
Csurom vizesen, a cipőmmel a kezemben indultam tovább, így tértem meg a bestiaboltba. Nem szándékoztam semmiféle állatot beszerezni, csak gondoltam megnézem őket. Aranyosak ezek a kis szőrmókok, de az, hogy ott legyen a szobámban még egy állat is, akiről gondoskodni kell... Nem az én világom. Ott vannak a csajok, akiket lehet simogatni az állatok helyett.
- Jó napot! - köszöntem be elsőként, de még nem láttam sem eladót, sem vásárlót. Lassan nézelődésbe kezdtem, azok a puff...goly...valamik nagyon megtetszettek ahogy ugráltak egymáson. Sok szín, sok méret, én meg csak álltam a ketrec előtt és vigyorogtam rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evana Roddson
INAKTÍV


A nem egészen szelíd Vörös
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 110
Írta: 2015. január 19. 16:53 | Link
Jeges Kventin Dioméd

~...Hogy itt mennyi fura lény van...~

 Csak tanácsért igyekszem a városka egyetlen állatokkal foglalkozó boltjába Sándorhoz, a tulajhoz. Azt gyanítom ugyanis, hogy az a jókora fehér macsek, aki beólálkodott a boltomba és mára úgy elkényelmesedett ott, mint valami uraság egy, hogy is hívják...kneazle. Erről a fura névvel illetett jelenségről szeretnék tudakozódni, hogy megértsem a jószágot. Tudom nem kell tőle Zsömlét féltenem, mégis jobb a békesség.

- Jó napot, Sándor!

 Robogok be vehemensen és mivel már ismerem a férfit próbálom mihamarabb meg is találni a helységben. Nagy igyekezetemben elrobogok a magam hatalmas termetével egy nézelődő ember mellett, akit majdnem fel is döntök. Észre sem veszem, hogy még a sálamat is elhagytam nem messze tőle sietségemben.

- Bocsánat!

 Mondom neki és haladok tovább. Jelen pillanatban csak ketten, na jó a matek most nem az erősségem, hárman vagyunk a boltban. Sándor azonban valahol nagyon elveszett, bár azt sem értem, hogy fér el ennyi állatka egy ilyen csöpp helyen, na mindegy. Szóval míg folytatom keresésemet az üzletet róva azért nézelődöm is, és csak vissza-vissza pillantok arra akinek nekimentem az előbb. Valami van rajta ami fura...Aztán leesik az is, hogy mi.

~...Atyaég...nincs rajta cipő...Hogy nem fagy le a lába?...~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"...Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban..."
Kérdezd Ruát! Smiley
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. február 6. 21:07 | Link
William
Ruha

Mit keres Ő itt? Már van állata, nem is egy. Mindazonáltal egyik sem varázslény és szeretne egy olyat. Azonban itt a költözés ideje, így nem ajánlatos még egy állattal beállítani otthonra. És talán ezt már a rokonai sem engednék. Így is nekik kell gondozni a kígyót, a nyulat, a macskát és a baglyot. Csoda, hogy nem rakták ki a szőke otthonról az állatkertjével. Szép is lenne, beállítana a szobájukba egy sereg vaddal. Bár Elena szamarat tart, ami azt jelenti, hogy nem háborodhatnának fel a kisebb állatseregen. Ám a HV néni nem nagyon szereti Gwent a sok galiba miatt, amit okozni szokott. Legalábbis a lány így gondolja. Egyszer meg kéne tudakolni, hogy szereti-e Gréta, vagy sem.
Most azonban nem csak magának néz állatot, hanem egy angliai rokonának. Nem kell azt hinni, hogy megbékélt a költözéssel és Dávid anyja kapja az állatkát, hanem a férfi testvérének a lánya. Most, hogy így belegondol egy futóférget, vagy már kártékony állatot lehet, hogy beszerez a vén banyának. Ám most az idősebbik lánynak néz ajándékot, ami nem egyszerű feladat. Még csak egyszer találkoztak, és bár a barna hajú lány legtöbb dologban hasonlít a mi szőkénkre, így nem könnyű állatot nézni. Szülinapjára szánja, szóval valami cuki és bolyhos kell. Nem is lenne ez nehéz, ha Gwen szótárában létezne az előbbi szó. A boltba lépés után Gwen levette a kabátot és a sálat, mert megsült bennük. Nem szereti Ő a meleget, nagyon nem. Először a kisebb testű lényeket nézegeti. Úgy gondolja, azok illenek Amandához. Nem tud hozzá nagyobb állatot elképzelni, mint egy kutya, vagy macska. És veszélyesebbet sem. Békés természetűnek ismerte meg a lányt, aki nem szeret verekedésbe keveredni, és jobban szeret kimaradni a konfliktusokból. Az állatok nézegetése közben megereszt egy "most mi legyen" sóhajt
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
William H. McWhite
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 7. 00:45 | Link
Gwen

Közeledik imádott édesanyja születésnapja. Az egyetlen nő az életében, akire mindig számíthat, aki soha nem fogja azt mondani neki, hogy "Te arrogáns idióta!" vagy hogy "Csak játszottál az érzéseimmel, te bunkó hülye!" - és társaik. Néha megkapja ezeket lányoktól. Néha elküldik őt a búsba. De az anyja soha nem bántaná, sőt úgy kezeli, mint egy kisherceget. Megérdemli ez a csodálatos asszony, kvázi anyakirálynő, hogy kitüntessék figyelemmel.
Órák óta koptatja a fő utca köveit, mire végre rábukkan a Varázslény kiskereskedésre. Na, végre! A tökéletes ötlet! Hazaküld valami cirógativalót, amit addig simogathat édesanyja, míg haza nem megy egyetlen fiacskája.
Belépve azonnal megcsapja a hőmérséklet. Az igen! Itt nem spórolnak a fűtéssel. Azonnal lekapja hosszú sálját és szándékosan koptatott zakóját. Elismerően biggyeszti ajkát, vizslatva a nagy választékot. A legtöbb lényről még csak könyvekben sem olvasott. Éppen azon töri a fejét, hogy mi alapján válasszon, mikor egy tipikus "most mi legyen" sóhaj csapja meg a fülét. Oldalra fordítja fejét, de nem lát semmit. Jóval lentebb szegezve tekintét, megpillantja a kicsi szőke lányt, hatalmas dillemával. Akaratlanul is elmosolyodik.
- Én sem tudom, mi legyen. - kezdi a beszélgetést úgy, mintha már folyamatban lenne.
Az apró leányzó tekintete kettősségről árulkodik. Olyan kis aranyosnak tűnik, de valahogy sugárzik belőle, hogy egyetlen cselgáncs fogással a földreterítene, ha akarna. Megeresztek felé egy cinkos félmosolyt. Legalább mi tartsunk össze, akik tanácstalanul állnak a varázslények előtt.
- Figyi, anyumnak nézek valami állatkát. Ő is lány, mint te. Talán tudnál segíteni.
Mi a fene? Ez meg mi volt? Mostanában nincs a helyzet magaslatán, ami a hölgyekkel való kommunikációt illeti. Zavartan beletúr kusza sérójába, és úgy tesz, mint aki nem oltári hülyeséget mondott az imént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. február 7. 11:10 | Link
William
Ruha

Ennyi állatot nem igen lát az ember egy helyen. Ha lehetne, a szőke mindet hazavinné, de annak senki nem örülne. Az már tényleg sok, és el kell ismernie, hogy gondoskodni sem tudna róluk. Elhanyagolni meg nem lehet egy állatot, legalábbis Ő nem lenne képes rá. Az állatoknak ugyanannyi törődésre van szükségük, mint az embereknek, vagy talán még többre is. Nagyban nézegeti a különfélébb lényeket, mikor egy cingár srácot pillant meg. Nem foglalkozik vele sokat, inkább visszafordítja a tekintetét a törpegolymókhoz. Ahogy Amandát ismeri, biztos örülne egy ilyen aranyos és bolyhos állatkának. Már csak a színét kéne kitalálni. Ez is kisebb dilemmát okoz a szőkének, mert a lány nem szereti a rózsaszínt. Ez az egyike azon kevés dolgoknak, amikben különböznek. Az angol lány Griffendéles, így megfogja az első piros színű állatot, és már menne is fizetni mikor megszólítják. Valahogy érzete, hogy ez a srác hozzá fog szólni, de azért reménykedett, hogy nem így lesz. Nem szeret másokkal beszélgetni, és inkább kerüli az embereket.
- Aha! - ennyit válaszol a kijelentésre. Nem kíván beszédbe elegyedni, inkább menne a közeli cukrászdába Ádihoz. Az edzéseket leszámítva nem találkozott a sráccal, ott pedig nem lehet csacsogni, csak keményen edzeni. Mostanában egyre gyakrabban tartanak, edzéseket és ezek még keményebbek is, mint régen. Szereti a kviddicset és szívesen eddz a többiekkel, azonban ez kicsit már neki is sok. Másra is kell időt szakítani, ez viszont nem olyan könnyű, ha egy csomó mindenben részt veszel. Szereti az iskolai életet, meg minden, de így nem tud elég időt fordítani a magánéleti dolgokra.
A srác nem fogja, hogy nincs kedve beszélgetni, így egy kérdést is feltesz a szőkének. Gwen nem először nem válaszol, inkább úgy tesz, mintha elgondolkozna. Honnan kéne neki tudnia, hogy az anyja mit akar? Nem is ismeri a nőt, valamint azt sem tudja, hogy mit szeretnek az anyák. Ellának meg Angelnek szokott ajándékot venni, de az mégsem olyan, mintha a saját édesanyjának venne valamit. Keikonak biztos más volt az ízlése, mint nekik.
- Milyen zseniális megállapítás - válaszolja arra a mondatra, hogy mind a ketten lányok. Milyen zseni ez a gyerek - És nem tusom, hogy mit akarhat anyukád.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. február 7. 22:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza