Ez a vonatosdi annyira GEIL! Ridzsi egyik szeme sír, a másikat mindjá' kikaparja, miközben egy féllábú kalózt megszégyenítő csinnadrattával végigvágtat az immár mozgó szerelvény folyosóján.
- Menj má' arrébb, te mentálosztriga! - kólint bokán egy random elsőévest, aki előtte kóvályog keresztben, és nyilván azt se tudja, hol van. - Nem látod, hogy hadirokkant vagyok?
Csatt-bumm, csatt-bumm!
Megáll egy nyitott fülke ajtajában, ahol nagy a ramazuri, és sok az ő ízlésének túl jólfésült arcberendezés. Hát ide nem ül be, az zicher, de ha mégis, akkor mindenki más meg ki fog. Az is zicher.
Ricsikének remekül telt a nyara. Csokibarnára sült a Kanári-szigeteken (ahol nem is laknak kanárik, az csak egy baromi nagy átverés), a jobb karján gipsz, a bal lába sínben, ezért egy mankót szorongat a hóna alatt. Az arca tele van éktelen zúzódásokkal, a vállán pedig egy elképesztően ocsmány kuvik ül, és olyan szagot áraszt, mint két dögkút meg egy nyitott sírgödör együttvéve.
- Csá! Nem láttatok erre szaladgálni egy kifordult potkányt? - kérdezi az összes jelenlevőtől, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy rágcsáló kívül hordja a belsejét.
A kuvik a vállán kitátja a csőrét, mint aki okádni készül. A pupillái összehúzódnak, és öklendezik kettőt, de végül csak böfög egy irdatlan nagyot.
- A bamba arcotokból ítélve nem - forgatja meg Ridzsi a szemeit. - Na, jó'vanakkor. Ha mégis látjátok, akkor hozzátok előre, léccives. Én vezetem a vonatot.
Azzal, mint aki jól végezte dolgát, tovább biceg a mankójára támaszkodva a mozdony felé. Remélhetőleg csak viccelt, de ha nem, akkor úgyis mindegy, mert mind meghaltok.
Csatt-bumm, csatt-bumm!
- YO-HO-HÓÓÓ, MEG EGY KANCSÓ RUM! - hallani még a folyosó végéről a förtelmesen hamis kornyikálását, aztán eltűnik a vonat elejében, és viszi magával az inverz patkánnyal kapcsolatos kétes kérdéseit, meg a penetráns dögszagot.