36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 8. 23:46 | Link

Vajda Olívia


Nemsokára indul az első vonat a budanekeresdi vasútállomásra. Terve még nincs, hogy mi lesz, amikor megérkezik, de a tegnapi napja egészen biztosan az utolsó volt a kastélyban. Ez eldőlt. Megígérték neki, hogy egy hónap után hazamehet, már majdnem három hete itt van, úgyhogy ez már közelebb van az egy hónaphoz, mint a semmihez, így már biztosan ér. A kofferját nem tudta elhozni magával, mert egyszerűen képtelen volt bepakolni, ahogy az anyukája csinálta mielőtt idejöttek. Neki valahogy még a pakolj bűbáj sem pakolta olyan katonás rendbe a pólóit, mint a szüleinek. Így csak a kék-rózsaszín színű batikolt vászon hátizsákja társaságában indul útnak, amibe bepakolta a legfontosabb dolgokat, ami a hosszú út során segítségére lehet: a kedvenc teája és pirítósa (egy süteményt is elcsórt a klubhelyiségből, ha esetleg megkívánná), a hangszigetelő füldugója, az aktuálisan tanult darab kottája, meg persze egy rakat kattintgató, pörgettyű, puha stresszlabda és vagy két csomag rágó. Ez elég lesz Budanekeresdig, de arra még nincs felkészülve, hogy mit fog ott csinálni, mert nem tudja, hogy onnan hogyan juthat el Tatáig, ha esetleg a szülei nem érnek oda. Tegnap küldött nekik egy baglyot, hogy most fog indul, jöjjenek ki reggel érte. A múltkor már pedzegette nagyon is komolyan, de csak egy órát nyert az iskola pszichológusával, meg kapott pár megnyugtató baglyot a szüleitől, hogy hamarosan meg fogja itt szeretni. De ők nem érthetik. Nincsenek itt, írásban pedig képtelen elmondani nekik mindent.
Maga sem tudja, hogy hogyan sikerült kisurrannia az iskola kapuján, lehet, hogy ilyen időben is szabad kijárásuk van, talán bénán volt feltéve a védőbűbáj, esetleg átengedik a kétségbeesett diákokat. Fel volt készülve arra, hogy a kapu megrázza, felgyújtja, hátra löki, de nem történt semmi. A kaput átlépvén valamiféle borzongás járta át, ami lehetett a védőbűbáj erőtere, de az is benne van, hogy csak a szabályszegés okozta félelem dolgozott benne. Az kicsi, kapucnis alak remegő térdekkel szeli a métereket, eleinte még hátra-hátra pislog, hátha valaki követi, mert túl egyszerűnek tartotta a kijutást, ám a falu határához érve a félelmeinek ez a része megszűnni látszott, de ezen kívül is bőven volt oka aggodalomra. Egyáltalán, hogy jut ki Budapestre, ha nem jön ki senki?
A sírás kerülgeti ettől a helyzettől, de muszáj higgadnak tűnnie. Tudja, hogy fiatalabbnak tűnik a koránál, így sokkal nehezebb lesz átjutni a vasút dolgozóin, mintha legalább 16-nak látszana. Félelme beigazolódni látszódott, amikor a jegypénztáros boszorkány faggatni kezdte, meg bizonyítékot kért tőle, hogy valóban elmúlt-e már 14 éves, és hogy tényleg az iskola tanulója. Szerencséjére nem látta a pult mögül, hogy milyen erősen rángatta pulóvere ujját, mert akkor talán még elbocsátási papírt is kért volna tőle. Talán azt hihette, hogy meghalt valakije, mert családi okokra hivatkozott, a zaklatottság pedig minden mozdulatából kiabált.
Jegyét zsebrevágva közelíti meg a vágányokat, szíve valamiért még hevesebben vert, mint a jegypénztár előtt. Most már tényleg zöld az út, már csak meg kell tennie, hogy felszáll a vonatra. A kalauz már nem fogja elküldeni. Ugye miatta nem fordítanak vissza egy szerelvényt, ha a szülei utána üzennek? Hamarosan meg is hallja a hangosbemondó süvítését – amitől erősen összerezzent-, mindjárt érkezik a Budanekeresd irányába közlekedő szerelvény. Reszketve nyúl a füldugója után, a pályaudvarok hangját sosem szerette. Feszültséglevezetésként tett egy kört a peronon, miközben félelmei tovább visítanak a fejében. Ezeket kizárandó megtorpan, becsukja szemeit, majd a tanult 4 másodperces légzéstechnikát próbálja bevetni, ami nagyon sokszor segített neki. A harmadiknál hallja a vonat érkezését, érzi az orrában az olajszagot. Lassan kinyitja szemét és tétován a legközelebbi ajtó irányába indul, majd egy utolsó nagy levegőt véve felkapaszkodik, hogy elfoglalja a helyét egy, az bejárattól távoli fülkében. Táskáját egyből az ölébe veszi, és plüssjátékként kapaszkodik bele. Megcsinálta, itt van. De mi lesz majd ezután?
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 11. 19:53 | Link

Vajda Olívia


Kimerülten, a félelemtől még mindig kissé reszketegen kuporog az eldugott fülke mélyén, közvetlen az ablak melletti ülésbe fúrva magát. Nem sokat aludt éjjel, hiszen ahogy lefeküdtek a többiek, neki a lehető legnagyobb csendben kellett összepakolnia a dolgait. Sajnos az eredeti elképzelése, miszerint képes lesz az összes cuccát visszazsúfolni a kofferjébe csődöt mondott, de legalább a legfontosabb dolgait képes volt becuccolni. Finoman megharapja a nyelve hegyét, ahogy lassan lecsukódik a szeme. Most nem lát, a vonat zötykölődése pedig egy egészen távoli, halk morajként hallatszik. Kényelemben van, csendben, egyedül, átjutott a legnagyobb nehézségeken, amivel a szökése járhat, de odabent mégsem nyugodt. Egyrészt nagyon bántják az elmúlt napok eseményei, főleg a tegnapi, ami után egy órán át sírt az Eridon toronyban elbújva, viszont ami még inkább félelemmel tölti el, az a szüleivel való találkozása. Mi van, ha nagyon mérgesek lesznek rá és emiatt nem jönnek ki? Ha nem jön rá, hogy jut el Tatáig, akkor vissza kell majd utaznia, ha nem akar a pályaudvaron egy kartondoboz ágyon aludni? Timi, akivel már évek óta azon dolgoznak, hogy könnyebben menjen a beilleszkedés, vajon mit fog szólni? Majdnem minden nap baglyot váltottak egymással, annyira örült neki, hogy végül bevállalta, hogy elköltözik otthonról és nagylány lesz. Utálni fogja, örökké?
Szinte filmként látja maga előtt, a csalódott szeretteinek arcát, úgyhogy inkább kinyitja a szemeit. Furcsa, hogy máskor megnyugtatja, ha behunyja a szemeit, most meg még jobban felzaklatja. A bal kezével finoman kapargatni kezdi az ülést, miközben jobbjával a hátizsákja elülső zsebből előkapja a kedvenc stresszlabdáját, ám közben megüti a fülét a fülkeajtó hangja. A belépő irányába fordulva látja, hogy egy fiatal lány az, aki nem valószínű, hogy kalauz. Halkan szóló hang szűrődik át a vonat morgásán keresztül, ezt már felismeri, milyen, amikor hozzászólnak. Nemeket el tud különíteni a füldugóján át, de embereket hangról megismerni már nem. Gyorsan, kissé remegve kipattintja a füléből, és miközben a tokját próbálja előszedni a lányhoz fordul, a kulcscsontjánál lévő nyakláncot nézi ki magának.
- Sz-szia... Ne haragudj, nem hallottam! A fülemben volt. – Feleli lesütött szemmel. Nem tűnik iskolai ellenőrnek, aki éppen vissza készül vinni, de azért ki kell tapasztalnia.
- Polli vagyok. Én… haza kell utaznom. Családi okokból, mondtam a jegyárus boszorkánynak is. – Folytatja baljával a stresszlabdát szorongatva. – Szép nyaklánc. – Teszi hozzá, ahogy tekintete átsiklik a lány bal füléhez. Reméli, hogy nem bámulta kínosan sokáig azt a részt, a saját időérzéke stresszhelyzetben nagyon becsapós.
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 15. 00:18 | Link

Vajda Olívia


Magától nagyon ritkán veszi észre, de mondta neki Timi néni, hogy az embereket eléggé tudja zavarni, hogy nem a szemükbe néz, amikor beszél hozzájuk. Általában az emberek szokták tudni, hogy ez valamiért nem megy, így ezzel lényegében nincs is probléma. Egyetlen egyszer volt olyan még kicsi korában, hogy a dédije nem akarta elfogadni, hogy nem néz rá, ezért Polli állát az ujjainak támasztva erőszakkal fordította a kislány arcát úgy, hogy muszáj legyen a szemeibe néznie, amikor nyitva vannak a szemei. Ennek akkor nyilván nem lett jó vége, el lett könyvelve hisztis gyereknek. Azóta persze rendezték a dolgaikat és eléggé jóban vannak ahhoz képest, hogy nem találkoznak olyan nagyon gyakran.
Ezek miatt, ha éppen eszébe van igyekszik olyan helyekre terelni a tekintetét, ahol kevésbé feltűnő, hogy nem a megszokott helyre néz, meg ugye, hogy elkerülje a ’mit nézel a mellemen?’ típusú kérdéseket. Ezúttal a bal fület nézte ki, bár tekintete gyakran át-átsiklik a Rellonos mögötti ülésre, aztán ahogy hallgatja a lány szavait, az egyébként kreolos bőre szinte pillanatok alatt fehéredik ki az arcán. Tekintete szép lassan a lány lábfejére vándorol, s közben jobbja egyre erősebben remeg, ha a puha golyókkal töltött labdácskája élőlény lenne, egészen biztosan ordítana attól, hogy a vékony, hosszú ujjacskák körömmel mélyednek addig, amíg csak az anyag engedi. Nincs értelme tovább vinnie a mesét, a pénztáros bevette, még talán a kalauz is elhinné, ha kérdezi, de egy belsős ember mindent tud.
- Meg… de szóltam haza… azt nem tudom, hogy megkapták-e. – Sóhajtja egyszerre megkönnyebbülten, de mégis fájdalmasan, mert megint eszébe jutott, hogy mit mondott neki az a diák tegnap a mosdóban, amikor kezet mostak. Tisztában volt vele, amikor idejött, hogy lesznek rajta támadási felületek, már csak azért is, mert jóval fiatalabbnak látszik, mint a többiek, meg mondták, hogy a többieknek majd vagy nagyon tetszenek a kütyüjei és elkérik, vagy pedig pont, hogy megjegyzéseket fognak tenni rá. Mint ahogy azt is tudta, hogy be kell illeszkednie a kortársaihoz, mert ez egy teljesen új tapasztalat számára, ő pedig azért van itt, hogy fejlődhessen emberileg. Legalábbis ezt mondták neki.  
– Te prefektus vagy? Vagy ilyen begyűjtős ember? – Kérdezi kissé bátrabban ismét a nyakláncra pillantva. – Engem akkor hogyan nem csapott meg a ménkű, amikor átjöttem a kapun? – Kíváncsiskodik a táskáját szorosan magához szorítva. Picit vágyott rá, hogy a kapu visszacsapjon és elküldje aludni, egyfajta Csernus doktorként, de mivel ez nem történt ment tovább a feje után. Lehet, hogy valaki valamit elrontott a védőbűbájjal… pont úgy, ahogy ő is mindig mindent elront. Hihetetlen, hogy alkalmasnak találták az önálló életre egy csapat tinédzser mágus között. – Tudod… mindenki látja, hogy nem illek ide… mondták. Csúnyán.
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 15. 21:32 | Link

Vajda Olívia


Arra sosem vágyott, hogy más legyen, úgymond normális, bár ezt az egészet ő nem tekinti betegségnek. Egy ideális világban nem lenne semmi gondja, de sem a világ nem ideális, sem pedig a benne élő emberek nem azok. Tudja, hogy nem várhatja el, hogy minden csendes legyen és sose legyenek nagy fények meg hangok, hiszen nem így működik a környezetünk, de azt azért nem bánná, hogy ha az ilyen naiv kismókusok, mint ők könnyebben találnák meg a helyüket. Senkit nem kéne zavarnia, hogy ő alacsony, vagy az, hogy merre néz. Polli nem árt senkinek, igaz, néha kicsit idegesítő, amikor bekattan neki egy dolog, amiről szívesen beszél, de erre igyekszik ügyelni. Meg kell még tanulnia beilleszkednie a való világba, nem érhet örökké az otthoni buborékjában.
- Egy Vajda? – Kérdi csodálkozva. Hallotta már ezt a szót, ebben egészen biztos. Ha jól érti, akkor neki erről tudnia kéne, hogy a vele szemben ülő lánynak mi a foglalkozása. Az ujjaival táskája cipzárjával matat, ahogy próbál rájönni, hogy milyen ember lehet egy Vajda, magát a szót egészen biztosan hallotta már valahol, csak azt nem tudja, hogy merre. – Ó, már tudom! Tiétek az a mugli vár? Grófok vagytok? Nekem az a nevem, hogy Palotás, de nem palotában lakunk. –  Folytatja felderült arccal, egy pillanatra el is felejtve, azt, hogy az előbb még félt meg szomorú volt. Néha nagyon könnyen váltogatja a hangulatát, nehéz követni. Mindenesetre most roppantmód büszke a felfedezésére.
Figyelmesen hallgatja Olcsi magyarázatát arra, hogy miért nem bántotta a kapu varázslata. Erre nem is gondolt, pedig, ha jobban belegondol, hallotta már az egyik lányt mesélni a többieknek, hogy órák után hazasétál a faluba. Kár, hogy az ő családja Tatán él, nem pedig csak itt a szomszédban. Akkor mindig haza tudna menni Pannához, mindig olyan kaja lenne az asztalon, amit szeret, meg persze egyedül lehetne a saját szobájában a kedvenc zongorájával.
- Milyen szerencsések, akik ilyen közel élnek a családjukhoz. Nekem annyira hiányoznak. Főleg a kishúgom. Ő az egyetlen barátom. – Motyogja az orra alatt, s egy nagyot sóhajtva lenyel egy könnycseppet. Annyi mindent csináltak Pannával, senki nem érti az ő kapcsolatukat. Hiába mondják, hogy sokat fog tanulni a többiektől. Őket nem ismeri, ők nem olyanok, mint Panna. Ők nem Panna. – Neked is van testvéred? Tudod, milyen, amikor hiányzik? – Neki nincs fogalma róla, hogy mások valószínűleg nincsenek ilyen közel egymáshoz, mint ők ketten, még akkor sem, ha nagyon közeli viszony van köztük. A húgának is egészen biztosan nehéz most, de ő legalább otthon van a szüleikkel. Még öt évet kell várnia, mire a Panna is a Bagolykőbe jöhet tanulni. Az több, mint a húga eddigi életének a fele, tehát rengeteg.
Ahogy a Rellonos szavait hallgatja újabb könnycsepp folyik végig az arcán, ezt már nem nyeli le, mert az előzőnek is eléggé undorító íze volt. Érti, amit mond, de mégis könnyebbnek érezte ezt a megoldást. Pedig ettől is rettegett rendesen. Vele még sosem beszéltek ilyen csúnyán, mint tegnap, nem tudott mást tenni, mint világgá menni. Tökéletesen indokolt és megalapozott döntés volt a részéről. Vagy mégsem?
- De mi van, ha én tényleg nem vagyok idevaló és nem kellene itt lennem? És ha sosem tudom megtanulni, hogy mit várnak tőlem? Én figyelek, nagyon, néztem a többieket a klubhelyiségben, csupa olyan dologról beszéltek, amit nem is ismerek. – Nem értett mindent, amiről a többi lány beszélt, de megpróbált minden információt kiszedni a társalgásból, akkor nevetett, amikor ők, akkor tátotta a száját, amikor megdöbbentek mások is a szálon. Aztán amikor próbálta felhozni, hogy milyen nagyszerű Liszt Tell Vilmos nyitányának feldolgozása és hogy azt szeretné megtanulni, akkor meg furán néztek rá. – Elszaladni is nehéz volt, ettől is félek ám. Azt sem tudom, hogyan kell Tatára menni innen. – Sóhajtja félrehúzott szájjal a labdáját két kézzel nyújtogatva. – Nem tudom, hogy melyik az ijesztőbb. – Böki ki végül a lány bal fülének. Az lett volna a kevésbé ijesztő, ha eljönnek érte, de azt legutóbb sem tették meg, amikor kérte őket. Mindig csak egy hónap, egy hónap. – A Rellonosoktól nem kell félni? Nekem azt mondták! – Kérdi tágra nyílt szemekkel. Néhány harmadikos riogatta rögtön az első napján, hogy csak az ő közelükbe ne menjen, főleg a szőke prefektushoz ne. Szerinte egyszer őt látta a folyosón, de nem mert ránézni, nehogy bántsa. – Nem tudom, hogy ki volt az. Nem volt rajta talár sem, úgyhogy a házát sem. Ilyen magas volt, barna hajú… a szemét nem láttam. Lány volt. Volt mellette két másik is, ők csak nevettek, de nem mondtak semmit. – Próbál visszaemlékezni minden részletre, de nehezen megy neki. Talán magától még azt sem tudná megmondani, hogy milyen nemű volt az illető, ha nem a lánymosdóban lettek volna. Jó, persze ez nem igaz, megjegyezte a csajok fülsértő visítását, fiú olyan hangot nem ad ki magából.
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 25. 15:00 | Link

Vajda Olívia

Érdeklődve hallgatja, ahogy Olcsi a családjáról mesél. Ő maga még nem nagyon ért a politikához, mindig csak azt hallja otthon, hogy az egy mocskos dolog, ne foglalkozzon vele. Amikor megkérdezte a szüleit arról, hogy ez mégis mit jelent, azt mondták, majd megtudja, ha nagyobb lesz. Kicsi korában azt hitte, hogy büdösek a poltikusok, vagy legalábbis piszkos munkát végeznek, ettől lesz mocskos dolog. Akkoriban úgy képzelte, hogy a politika valami olyasmi lehet, mint amikor a homokozóját felöntötte vízzel és az ázott homokkal dolgozott, vagy mint a Hófehérkéből a törpék a bányában. Mostanra persze tudja, hogy szöges ellentétben áll a szakma az ő gyermekkori képzelgésével.
- Lehet akkor újságból láttam meg ilyenek. – Helyesel Olcsinak. Nem dereng neki, hogy a szülei bármikor bármilyen negatívat mondtak volna Vajda nevű politikusról, de az az igazság, hogy vannak annyit külön Pannával, hogy az ilyeneket nyugodtan meg tudták beszélni a társaságuk és hozzáértésük nélkül.
- Ott már voltam egyszer, nagyon tetszett! Van külön mágusnegyedetek? Nekünk nincs Tatán. Te voltál már Tatán? – Árad belőle a rengeteg kérdés, már-már szinte el is felejtve, hogy nem olyan régen még összedőlni készült a világ. Nagyon könnyű elterelni olyan dolgokról a figyelmét, amiktől amúgy is szabadulni akar.  
Jobb hangulata hamar csökkenő pályára kerül, amikor a Rellonos mesélni kezd a családjáról. Először Hanna kapcsán kezd el neki még inkább hiányozni Panna. Tetszik neki, hogy milyen szépen rímel a két kislány neve, aztán arra gondolt, hogy vajon jóban lennének-e. Majdnem megkérdezte, hogy hány éves Hanna, de végül inkább jobbnak látta, ha nem vág közbe és figyelmesen hallgatja.
Egészen elborzasztja, hogy a rang meg a pénz dönt arról, hogy kinek kivel kell házasodnia. Persze, a mesékben hallott már róla sokszor, de az olyan távolinak tűnt. Azt hitte, hogy régen, a királylányok korában csináltak ilyeneket az emberrel, nem azt, hogy ma.
- De Ádám szereti? Ugye nem itattak vele olyan bájitalt? – Kérdi sírós hangon, lefelé biggyesztett ajkakkal. Ez annyira szomorú, hogy elvették Olcsi testvérét, ráadásul ilyen buta dolgok miatt, mint vagyon meg rang. Ő bele is őrülne, ha végleg elveszítené Pannát valaki miatt. Az nem lehet, hogy belép az életükbe egy undok fiú és a húga kifordul magából? Nem tudja pontosan, hogy mit érez a lány, de a testvér ilyen elvesztése az egyik legborzasztóbb dolog a világon. Pollinak legalább ott van az a kapaszkodó, hogy Panka otthon várja. – Én ebbe beleőrülnék. – Feleli fájdalmasan sóhajtva. – Sehogy nem fogod tudni már? Hátha elválnak… vagy nem tudom. – Polli persze mit sem ért az ilyen kapcsolatokhoz, szerencsére nem látott még rossz párkapcsolatot, mert a szülei szépen élnek. Volt, hogy hallották már őket veszekedni, de azt is csak alvás helyetti hallgatózásnak köszönhetően. Az utóbbi időben volt több vitájuk, amikor nem tudták eldönteni, hogy mérjék-e Pollit elengedni a Bagőlykőbe.
Picit meglepi, hogy megfogják a kezét, döbbenten mered egy pillanatra a vele szemben ülő lány arcába, de végül is ő is szívesen megfogja a baráti jobbot, finoman Olíviára mosolyogva. Nem szokott irtózni az emberek érintésétől, akit megkedvel, azokat szívesen ölelgeti.
- Én semmiben nem vagyok egyedi. – Feleli a fejét csóválva. – Jó, esetleg a zongora, de ahhoz még rövidek az ujjaim. – Sokkal nagyobb dolog a zongoratudása, mint amit ő felfog belőle, mert ritkán jár koncertekre, társaságba, zongoravizsgákra, így nem tudja, hogy mennyivel tud többet a kortársainál. Őt csak a rövidebb ujjai zavarják, amitől kevesebbnek érzi magát, mint amilyen. Sosem vágyott zeneiskolába, mindig házhoz jöttek a magántanárok hozzá, esetleg ők hoppanáltak hozzájuk. Teljesen új élmény számára az iskola minden szempontból, a Bagolykő előtt több sulit látott mesékből, mint élőben.
- Te Rellonos vagy?! – Hüledezik ismét a lány arcába meredve. – Én kedvellek, nem félek. – Feleli még mindig egy kisebb sok alatt állva. Ő úgy képzelte, hogy az összes Rellonba járó diák ijesztő, akiket el kellene kerülnie, ehelyett ki tudja, hogy mennyi ideje, de éppen barátkozik eggyel. – Te nem félsz a többi Rellonostól? – Szalad ki a száján. Elég sok rosszat hallott a zöldekről a klubhelyiségben, jó nem annyit, mintha egy Újpest drukkerekből álló társaságba keveredett volna, de elégszer említették őket ahhoz, hogy félelem alakuljon ki benne. Órán sem nagyon ül oda a közelükbe inkább, nehogy kibújjon belőlük a kisördög.
- Tudod? De ő amúgy miért olyan? – Tudakolja tekintetét ismét lesütve. El sem tudja képzelni, hogy miért bántják egymást az emberek a suliban. – De akkor… ő most… mit csinálunk vele? – Az ő szemében vannak a megátalkodott gonosz csirkefogók, akik sosem változnak. A mesékben is mindig ilyenek, nincs javulás. Azt sejti, hogy nem fog meghalni, de el sem tudja képzelni, hogy mitől tudna egy ilyen lány megjavulni. – Megdobáljuk trágyagránáttal? – Kicsit lehet izgatottabb lett a gondolattól a kelleténél, de ő egész jó kidobóban, legalábbis Pannát sokszor legyőzi, akkor egy jóval nagyobb célpont kilövése nem lehet akadály, ugye?
- Komolyan? Mi ketten? – Kérdi még az előzőnél is csillogóbb tekintettel, arcán széles mosollyal. Nem tudja, hogy mennyivel idősebb nála a lány, talán 3-4 évvel? Ez majdnem olyan lesz, mintha volna egy nővére. – De… nem fognak cikizni miattam? -

Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. október 5. 22:22 | Link

Vajda Olívia

Érdeklődve figyeli Olcsi szavait. Ők nem ilyen híres aranyvérű család, de ettől függetlenül a szülei igyekeznek távol tartani valamennyire a mugliktól. Persze muglik között van a házuk, van otthon számítógép meg tévé (igaz ezeket nem szokták olyan sokat használni, leginkább csak filmeket és meséket néznek rajta), meg hát persze Polli tisztában van a forinttal, jár mugli boltokba, egyszerűen csak limitálják a hozzáférését a dolgokhoz. – Van saját mobilod? – Kérdi csillogó szemekkel. Nagyon sok ember kezében látta már, a szülei rá is szóltak, hogy ne bámulja már annyira feltűnően őket, hogy mit csinálnak rajta, mert illetlenség. De hát, ha egyszer érdekli. Azt mondják, hogy neki nincs rá szüksége, így is több képernyőt néz, mint kéne egy boszorkának az ő korában. – Milyen színű a tokja? Megmutatod? Megfoghatom? – Árasztja el kérdések, sőt mi több kérések újabb hadával a rellonost. A világvége kezd elmúlni. Volt már a kezében mobil, annyira lenyűgözték a színes tokok, amiket rájuk lehet tenni, volt köztük olyan puha zselés is, mint a labdái.
- Ó-ó! Ott dolgoznak a szüleim is, mind a ketten a gazdasági osztályon vannak. Lehet ismerik a bátyád…. látásból? – Az elején nagyon bepörgött, hogy még akár távoli ismeretség is lehet köztük, de aztán rá kellett jönnie, hogy a gazdasági dolgozók lényegében semmit nem találkoznak a diákokkal, esetleg az iktatószámukat és a nevüket látják.
Meredten bámulva hallgatja, amit a lány mesél neki. Néhol behunyja a szemét, lassan megrázza a fejét, hogy kifejezze, ő ezzel bizony nem ért egyet. – Én nem tudnék így élni… de akkor most… Te is… így fogsz férjhez menni? – Kérdi a száját húzva ismét a rellonos arcába bámulva. Ez nem lenne fair vele szemben, hát nem ezt érdemli. Senki nem ezt érdemli. Pollit még nem érdeklik a fiúk, de ha egyszer majd fogják, akkor ő az igazi nagy szerelmet akarja, ahogy a mesékben. Jó, nem kell első látásra, jó a harmadik randin is. De igazit, nem kötelességtudatosat. Disney hercegnő szerelem, nem történelemkönyvi hercegnő szerelem, ő így képzeli.
- Komolyan eljönnél? Karácsonykor szoktam Budanekeresden a Nagyszínházban a gyűjtésen játszani! – Nem gyakran szokta felajánlani az ismerőseinek, hogy jöjjenek el és nézzék meg, hogy mit tud, de Olcsinak szívesen megmutatná. Az emberek általában szeretni szokták a fellépéseit, csak ő utálja őket. Mármint az embereket, nem a fellépéseit, azokra gyakorol annyit, hogy jól sikerüljenek. De az emberek… hogy azok milyen_hangosan_tapsolnak. – Csak tudod, a La Campanella… a Vágta… - Sóhajta teljes lemondással. – A technikáját értem, látom. – Magyarázza levegőben a képzeletbeli billentyűkön mutogatva. – De annyira gyorsan vált oktávokat, hogy… áh… - Sóhajtja ismét állait a tenyerébe temetve, karjával dramatikusan lekönyökölve a térdeire. – A Navine jó. De a Rellon? Normális? Nem bántják egymást? – Kíváncsiskodik a fejét oldalra döntve a csuklójával. Meg legfőképp, más házból valókat nem bántanak le? Polka mást hallott. – VELÜK? A nagyokkal? A nagy-nagy szőkékkel? – Ájuldozik hirtelen kiugorva a pózából, kezeivel mutogatva a nagy szintjeit, bár az még így sem közelíti meg Mihailt meg Theont. Talán, ha felállna az ülésre és rendesen kinyújtaná a karját. De így? – De tényleg őt akarják a fiúk a suliban? – Kérdi bizonytalanul, bár azért a beképzelt seggen elmosolyodik. Tetszik neki ez a nyelvezet, annak ellenére, hogy nem szokta használni. Van néhány ilyen lány a suliban, akiről süt, hogy a legtökéletesebbnek hiszik magukat és beleköthetnek a kisebbekbe, vagy akár a nagyobbakba is, ha úgy tartja kedvük. – Kicsúfoljuk? Ááá…. A rellonosokkal? – Biztos benne, hogy ha néhány kemény rellonost tudnak a saját oldalukra állítani, akkor ez a buta liba bizony be fogja fogni a száját. Remélhetőleg akkor még járatni fogja, amikor a trágyagránát érkezik felé.  – Benne vagyok. – Feleli komolyan bólintva. Egy látványos bosszút már csak nem hagyhat ki. – Azt hiszem… ezt látni akarom. – Feleli szemeit összeszorítva. Még éppen visszaérnek az első órára, ha az állomáson elcsípik a visszamenő vonatot. Csak nem fog feltűnni senkinek a hiányuk, elvégre nem mentek messzire… Budapestig? Az országhatárt nem hagyták el.


//köszönöm  Love//

Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. november 11. 01:00 | Link

Pannám Love


Amikor otthon volt az iskolai szünetben együttes erővel próbálták meggyőzni a szüleiket, hogy bizony Pannának sokkal jobb lenne ebben az előkészítőben, mint a tataiban. Azonban ők valamiért hajthatatlanok voltak, mindig csak ugyanazt mondták, amit az elmúlt években olyan sokszor: nem lehet, mert Pannának még itthon van a helye. Akárhogy forgatta a szemeit, érveltek, ellenkeztek mind a ketten, egy egész tanévközi szünet sem volt elég arra, hogy együttes erővel meggyőzzék a két nagy Pé-t, hogy a legkisebb P-nek szüksége van a hegyi levegőre, no meg a bogolyfalvi tavakban élő kacsák megismerésére. Elvégre ki ne akarna suli után kacsákhoz járni, nem igaz?
Nos, az ősök nem így gondolták, így Pollikának fülét-farkát behúzva, egyedül kellett visszakullognia az iskolába. Számolta is, hogy már csak néhány év és nem mondhatnak többé nemet, elvégre miután betöltötte a 14-et neki is mennie kellett. Csak aztán belegondolt, hogy az igazából még milyen sok idő. Az iskolába érkezvén a Panna projektet okozta bánatára még csak rárakódott az, hogy új házvetetőket kaptak, akikkel nagyon nehezen tudott mit kezdeni. Messziről egészen szimpatikusak neki, de direkt kerüli az alkalmat, hogy a közelükben legyen. Meg ki fogja beismerni, hogy kezdi kedvelni őket? Na ugye.
Viszont! VISZONT! Ettől nagyobb öröm nem érhette volna Pollit, mint a múlt heti bagoly a szüleitől, miszerint mégis megengedik, hogy a húga ide járhasson. Először azt hitte, hogy csak viccelnek. Meg másodszor is amúgy. Teljesen hülyének nézték a reggelinél, amikor harmadik olvasásra felfogta, hogy teljesen komoly a dolog és sikítva Sári nyakába ugrott, hogy aztán átvágtasson a Levita asztalához, hogy Liliébe is beleugorhasson, majd végül tett egy tiszteletkört a Navinénél is, hogy Marcinak is külön elmesélje. A rellonosokhoz nem mert odamenni, hogy Olcsinak is elújságolja, de a hangerejéből valószínűleg már ő is hallotta - meg valaki azt kiabálta onnan, hogy ‚kussolj már, nem lehet tőled enni‘, de ez őt azon a reggelen egyáltalán nem érdekelte. Különben is csak a visszhang erős.  Azóta le sem lehet lőni, számolja vissza a napokat, hogy találkozhasson Pannával.
Az ő Pannájával.
Lopott neki a legfinomabb mézes kekszből, amit a reggelihez adnak és még ő is megeszi, mert végre meg tudja kóstolni. Nem tudja, hogy az előkészítőben is ugyanazok a manók főznek-e, még sosem járt ott. Kabátzsebébe csúsztatva a kincset toporog az izgalomtól, ahogy befut a vonat. Nem ért ki túl sokkal hamarabb, valamiért nem szívesen engedik az állomás közelébe - pedig most nincs oka szökni.
Ahogy a morajló tömeg lezúg a vonatról rájön, hogy itt veszély van, így a peron mellől inkább az állomásépület irányába húzódik, mert nem szeretne a közelükben lenni. Túl sokan vannak, túl hangosak, túl gyorsak, túl közel jönnek. A folyosón már megszokhatta volna,de akkor sem szereti.
Ebben a szeles időben jobb távolabb lenni tőlük. Izgatottan kémleli az embersereget, hogy merre van az ő kis szőke másik fele. A többi csak díszlet, nem miattuk van itt, azonban nem látja. Ugye nem késte le a vonatot? Mi van, ha mégis átverték?
Épp kezdene elszontyolodni, amikor meghallja a nevét. Vigyázzba húzza magát, kezeivel izgatottan kalimpál. Ez Panna hangja. - Panna? - Kiált a hang után, hátha megtalálja, mint a denevérek. A már csökkenő tömegbe tesz néhány lépést, amikor megpillantja húgát éppen feltápászkodni a földről. Épp csak feldolgozni van ideje a látottakat meg nagyot szisszenni, amikor egy hatalmas ölelést kap, és ő maga sem tud mást tenni, mint szorosan a karjaiba fonni Pannát. Érezni a samponja illatát, az otthoni öblítőjüket. - Úgy hiányoztál. - Nyüsszögi még mindig magához vonva, majd ő maga is elengedi, de az arcáról nem olvad le a mosoly, a szíve még mindig hevesen ver. - Hogy vetted rá Anyáékat? Hány hétig nyígtunk érte... követeltük... érveltünk... - Sorolja a fejét illegetve minden listapontra. Nagyon fárasztó volt. - A cuccaid? - A felelősségteljes nővér már tudja, hogy arra vigyázni kell. Gyakorlott önálló nagylány. -
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 10. 17:14 | Link

Pannám Love


Annyira be volt már zsongva, hogy másról sem tudott beszélni, mint Pannáról. Igaz, valószínűleg az összes barátja tudja már a kislány teljes életét, de most... meghallgatak mindent elöről. Meg most már a ‚ha itt lenne Panna‘ narratíva átváltott ‚MINDJÁRT ITT LESZ PANNÁ‘-vá, így azért egészen változatos módon ismerhettek meg dolgokat ismét. Az igazat megvallva az elmúlt időszakban az idő sokkal lassabban telt, mint máskor, hiszen számolta a napokat, hogy mikor találkozhat végre a húgával. A hétvégék teltek a leglassabban, hiába áldotta meg őket sok tanár megannyi leckével, ha egyszerűen fejben nem volt ott. Sokkal érdekesebb volt az, hogy a testvére itt lesz néhány perc sétára és itt is marad. Lehet, hogy most kapni fog pár rosszabb jegyet, de semmi baj. Majd... tanul. Valamikor.
Most és az előkövetkezendő időkben sokkal, de sokkal fontosabb dolga lesz. Csak tudjon kiszökni a faluba annyit, mint tavaly. A kacsák biztosan féltékenyek lesznek Pannára, mondjuk ha a lány nem bánja, akkor kettesben is etethetik őket.
- Együtt fogunk elmenni. Kiszámoltam, már nem kell sok és te is jöhetsz hozzánk. Nézd! - Mutat át az állomásépület fölött magasodó kastély irányába. Nem látszik belőle túl sok innen, de egy-két magasabb torony igen. Meg nem mondaná, hogy ez az övéké, vagy a csillagvizsgáló-e, az udvarról is nagyon nehezen jött rá, hogy melyik az Eridon torony. - A Titétek is szép, csak nem ilyen nagy. - Még sosem volt benne, de többször elsétált már előtte. Ha kint visítoztak a kicsik, akkor inkább tett egy kerülőt, mert zavarták a hangok. Többször elképzelte már, hogy mi lenne, ha az egyik szőke kislány Panna volna. Erre itt van, ténylegesen, igazándiból most már ő lesz az. - Jól. Lettek barátaim, akik megvédenek. De azért megcsikizhetjük őket, aztán mehetünk az igazgatóhoz, hogy bántottak minket. - Teszi hozzá a legártatlanabb hangján, kisujjával megbökdösve a drága húga kézfejét. Azt már sikerült megúsznia, amikor a csúfolóin bosszút álltak, pedig az nagyobbat szólt, mint egy csiki. Igaz, az auror igazgató bácsitól fél egy kicsit. - Képzeld, az igazgató bácsitok tanít engem. Ő nagyon kedves meg minden. - Azt nem tudja, hogy valaha fog-e tudni gondolatot olvasni. Valószínűleg nem. De a bácsi nagyon kedves meg türelmes, úgyhogy remélhetőleg csak a legkedvesebb tanár bácsikat meg néniket engedte az előkészítőbe. Mert ha nem, akkor fogja Olcsit és ott is felrobbantanak egy trágyagránatot. Véletlenül, mert szándékosan senki nem tenne olyat. Főleg nem Pollika, akiről minden tanár úgy tudja, hogy a legédesebb tünemény, aki csak zongorázik, meg Süveges Lilivel viháncol. - Úgy örülök, hogy sikerült rávenned őket. Nagyon rossz volt itt nélküled. - Motyogja a végén azért elmosolyodva pislogva a lányra. Már nem lesz rossz, hiszen végre eljött. Már nem kicsi, nem kérhette a földön fekve bőgve, mint pár évesen, az érvelési technikája meg nem működik olyan jól. De most már nem is kell. - Majd segítek. Miket is fogtok ott tanulni? - Azt beszélik, hogy Pollika sem rossz képességű, viszont ő sokszor érzi úgy, hogy csak a zenéhez ért, más tehetsége nincs. A jegyei nem lettek rosszak, szóval panaszra nincs oka. Most keményen oda kell tenniük magukat, hogy a szüleik elégedettek legyenek. - Áron....  - Épp elkezdene papolni, hogy az ártatlan állatka képtelen megvédeni magát, nem még a csomagokat, de testvére folytatja a beszélégetést.
Mivel a szőkeség feltűnően nyugodt, nagy levegőt véve válaszol a kérdésére, picit eltereli a figyelmét az aggódó, felelős nagytesó szerepről. - Aha, itt van, nézd! - Veszi elő a kabátja belső zsebéből a nem túl termetes, világos barna jegenye pálcát. Közben megtalálja a sütit is, amit elfelejtett odaadni. - Hoztam Neked bagolyköves sütit, ez a kedvencem! - Nyújtja át a kissé már megnyomódott finomságot, majd döbbenten átveszi a borítékot egy köszit elmormolva. - Mi van benne? Itt szabad kitnyitni? - Kérdezi bizonytalanul. Ha pénz lenne, azt nem kéne idegenek előtt.
- Minden megmutatok, gyere, hozd Áront! - Csipogja, s követi Pannát a cuccaiért. Ő maga is segít cipekedni, majd elindulnak kifelé az állomásról.- Egyébként nem rossz a suli. Azt hittem, hogy nehezebben lesznek barátaim, de nagyon sok kedves ember van. Nagybátori Marcit ismered, a tesójával együtt fogtok tanulni. - Kezdi el mesélni izgatottan azokat, akiket már Panna is ismerhet személyesen. Nagyon sokan tudnak már az iskolában Pannáról, elvégre mesélt már róla. Valószínűleg már élőben is látni akarják ennyi történet után. - Lilit meg Sárit egyszer el fogom hozni Neked. Ők olyan aranyosak! - Fejezi be vigyorogva. Teli van a keze, nem tud csapkodni, de járása feltűnően rugozó lesz, ahogy róluk mesél.
Szál megtekintése

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér