A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=828002#post828002][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.03.22. 19:25[/b][/url]

Azt a félresikerült téli napot követően, ha csak tehette, kerülte barátnőjét. Hol feltűnőbben, hol kevésbé, de igencsak sikeresen. Mivel nem voltak közös óráik, Csenge megtehette, hogy az évfolyamtársaival töltötte az időt és teljesen valódinak tűnő kifogásokkal szúrhatta ki Lili szemét. "Vizsgákra tanulunk." "Bájitaltanra kell megírni egy három pergamen hosszú értekezést." És ha ezek nem lettek volna elegek, még mindig hivatkozhatott az akrobatikára, a versenyekre, a szüleire.
A tanév végén nem a vonattal ment haza, megkérte apját, hogy jöjjön érte a faluba, a férfi pedig örült, hogy a lánya vele akarja tölteni az idejét, nem igazán kérdezősködött a miértek után.
Most azonban nem tudott mire hivatkozni, a tanév kezdetén senki nem vitte volna el csak úgy a faluba, ha a vonat amúgy is oda megy. A szülőknek sokkal egyszerűbb felrakni rá a gyereket, majd integetni ahogy a jármű lassan a távolba vesz, és ez alól Csenge szülei sem kivételek.
Igyekszik meglapulni, egészen a vonat hátuljáig megy, és a legutolsó kocsiban foglal helyet. Egyelőre egyedül van, de sejti, hogy ez nem fog végig így maradni. Az állomáson nem látta Lilit, de ez nem jelenti azt, hogy barátnője nincs is itt. Hirtelen felpattan, rájön, hogy hibázott. Emberek közé kell mennie! Az évfolyamtársai között sokkal jobban el tudna rejtőzni. De már késő. Lassan nyílik az ajtó, Csenge pedig félve pislog a belépőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=828106#post828106][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.03.25. 21:20[/b][/url]

Mikor a belépőben felismeri barátnőjét, a szíve hirtelen félrever egy ütemet. Disszonáns a hangja, mint a horpadt harangé, mégis végigrezeg benne a lábujjai hegyétől a legutolsó hajszála végéig.
Egész szünetben nem találkoztak, és bár így minden idejét az akrobatikának szentelhette, hiányzott neki a lány. Azért kerülte, mert félt a társaságában lenni, de most hogy látja, legszívesebben a nyakába ugrana örömében. Hogy visszafogja magát, karjait keresztezi a teste előtt, majd hogy megtörje a csendet, megszólal:
 - Mim? - kérdezi, remélve hogy gyorsan lezárhatják a beszélgetést és Lili elmegy, közben pedig agyának egy mélyebb, sötétebb szeglete lelkesen próbálja rábeszélni arra, hogy nyújtsa a találkozást olyan hosszúra, amilyenre csak lehetséges.
Tekintete végigsvenkel a lányon a szőke hajától cipőbe bújtatott lábaiig, majd pillantása visszatér Lili arcára. Mikor azonban véletlenül a szemébe néz, elkapja róla a tekintetét. Szíve túl gyorsan ver, gyomra görcsbe rándul, fél és izgatott egyszerre. Muszáj lenne távol maradnia Lilitől, de most nem tud hova menekülni előle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=828120#post828120][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.03.26. 13:57[/b][/url]

~ Ennivaló. Hát persze, mi mást is keresne Lili a vonaton fülkéről fülkére járva, mint ennivalót. ~ Csenge megpróbál elnyomni egy mosolyt, ami félig-meddig sikerül is neki, bár bal szája sarka azért enyhén felfelé kunkorodik. Aztán szeme az ajtóra villan, de az oda vezető útra barátnője hamar akadályt állít, saját lábaiból képezve azt. Viszont olyan ártatlan-egyszerűen teszi mindezt, hogy Csenge nem tudja eldönteni, hogy szándékos szabotázsról van szó vagy csak így kényelmes Lilinek.
Végül rápillant az ablakra is, nem éppen direkt, inkább önkéntelenül keresve a kiutat, mégha azt bizonyára nem is a száguldó vonat ablakából való kiugrás fogja jelenteni. Aztán bólint:
 - Van még pár hangulatnyalókám, meg talán egy fél kedvenc szeletem - mondja, és már szedi is elő a táskájából, aztán kissé remegő ujjakkal Lili felé tartja a választékot. Szeretné, ha a lány úgy venné el a kezéből az édességeket, hogy közben nem ér hozzá a kezéhez, ugyanakkor valahol mélyen, egy még saját magának sem bevallott gondolat arra ösztökéli, hogy ő maga mozdítsa úgy az ujjait, hogy a bőrük egy pillanatra összeérjen.
Hallgatja mit mesél Lili, és közben ajkait összeszorítva próbál úrrá lenni arca elvörösödésén. ~ Reménytelen vagyok. ~ Hiába nem találkoztak a szünetben, hiába tartotta a távolságot, úgy érzi, semmi nem változott, semmit nem segített a helyzetén. Sűrű pislogással, ajkába harapva próbálja elkerülni, hogy elsírja magát. Fejét lehajtva tartja, így reméli, hogy barátnője nem is vesz észre belőle semmit. Mikor sikerül megnyugodnia rápillant a szemben ülőre, majd rögtön kibámul az ablakon.
 - Nem, nem voltam ügyes - válaszolja halkan, pedig ezen akár nevethetne is. Elvégre még csak nem is maga vizsgázott minden tárgyból. Persze erről Lili szintén nem tud. ~ Talán meg is utálna, ha tudná, hogy csaltam a vizsgákon. ~ Éppen csak átfut agyán a gondolat, meg az, hogy emiatt rögtön közli is vele, de bármennyire is vágyik rá, hogy megszűnjenek benne ezek a furcsa érzések és Lili minél távolabb legyen tőle, azt nem hiszi, hogy el tudná viselni, hogy a lány megutálja őt. ~ Reménytelen vagyok. ~

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=828134#post828134][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.03.26. 22:18[/b][/url]

Csenge még a tenyerét nézi elvörösödve, enyhén könnyes tekintettel, de közben megrázza a fejét válaszul Lili kérdésére, majd egy kisebb nyelés után hozzáteszi:
 - A tiéd.
Közben barátnője továbbugrik a következő témára, a vizsgáikra, ezzel lehetőséget biztosítva Csengének arra, hogy visszanyerje az önuralmát. Színtelen hangú válasza azonban nem épp olyan, ami megszokott lenne tőle, és hogy mennyire nem, azt Lili kérdése teszi egészen egyértelművé.
Csenge felkapja rá a fejét, és még meg sem szólal, de már hevesen rázza a fejét. Egyáltalán nem akarja, hogy a lány azt higgye miatta van, hogy ő tett valami rosszat. Nem is hiszi, hogy Lili egyáltalán képes olyanra.
 - Nem, ez nem... - "a te hibád" fejezné be, de leharapja a mondat végét. Abban sem biztos, hogy mi is ez pontosan. Hiba lenne? Rosszul működik benne valami? Létezik, hogy emberek tönkre menjenek? Ha valaki tönkremegy, meg lehet még javítani?
 - Nem miattad van - mondja végül halkan, szinte suttogva, miközben lábait felhúzza, majd térdeit átkarolva egészen kicsire tömöríti össze magát. - Sajnálom.
Ismét megkörnyékezi a sírhatnék, de hősiesen ellenáll neki. A könnyektől még soha semmi nem lett jobb, a tapasztalatai szerint a síró embertől a többiek csak frusztráltak, dühösek, zavartak lesznek. És a fülkében már így is éppen elég érzelem zsúfolódik össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=828162#post828162][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.03.27. 21:55[/b][/url]

Eszébe sem jut, hogy megpróbálja elrejteni Lili elől, mekkora káosz is van benne, mert tudja, hogy egyébként sem járna sikerrel. Barátnője az őt érdeklő ügyekben különösen rámenős tud lenni, és Csengéhez képest sokkal bátrabb is az érzelmek terén. Vagy csak nem gondol bele annyira, mint a másik szőke.
Miután Csenge biztosítja róla Lilit, hogy egyáltalán nem az ő hibája, bármi is történt vagy nem történt, szeretne fizikailag is távolabb kerülni a lánytól, s mintegy védve önmagát kicsi gombóccá gyűrődni. Ez félig-meddig sikerül is. Térdeit felhúzva egészen gömbölyded pozíciót tud felvenni, eltávolodni azonban kicsit sem sikerül, főleg hogy Lili úgy dönt, közelebb ül a lányhoz.
Szavaival talán megnyugtatni szeretné Csengét, aki azonban nem sok vigaszt talál abban, hogy Lilinek nem tűnt fel, hogy bármi baj lenne. Legalábbis amíg el nem kezdte kerülni. ~ Szóval megúszhatom? ~ nevet fel magában, nem éppen örömből. ~ Bár úgy lehetne. ~
Éppen csak kitekint a már vele szemben ülőre a gondolatai közül, amikor azzal szembesül, hogy Lili egy plüsspolipról cseveg. Önkéntelenül is gyengéd mosolyra húzódnak ajkai, elméjét pedig egyetlen ~ Annyira édes. ~ gondolat tölti ki. Aztán megérzi a térdén barátnője kezét, amitől bugyutának érzett arckifejezése rögtön eltűnik.
Szeretné kinyújtani a kezét, hogy magához húzhassa a lányt, szorosan átölelje és... De éppen ezért a karjai pont ott vannak biztonságos helyen, a térde körül.
Egy darabig úgy bámulja Lili kezét, mintha minimum robbanóátok lenne rajta, majd lehunyja a szemét és sóhajt egyet. Tudja, hogy ez nem mehet így tovább. Ha nem akarja elveszíteni a barátnőjét, muszáj megemberelnie magát a közelében. Megpróbálni úgy tenni, mintha a régi, "normális" Csenge lenne. De erre képtelen.
Hirtelen előre lendül, karjait Lili nyaka köré fonja, hogy aztán kihasználva az ölelés alap kritériumait, elrejtse arcát a másik elől. Közvetlenül barátnője füle mellett mormolja a szavakat:
 - Valami baj van velem, de... Sajnálom, nem mondhatom el. Tudom, hogy furcsa vagyok, és lehet, hogy meg is foglak bántani. De nem szándékosan. És annyira hiányzol. Tudom, hogy minden az én hibám, de... De azért maradhatok a barátod?
Szemeiben annyi könnyet érez összegyűlni, amennyi akár egy kiadós síráshoz is bőven elegendő lehet, de nem hagyja, hogy távozzanak. Szorosan öleli magához a lányt, látását nem csak a várakozó könnycseppek homályosítják, de mindkettejük rengeteg szőke tincse is. Csenge a válaszra várva lehunyja szemeit, orrát megtölti Lili ismerős, finom illata. Egy pillanatra, még ha csak egy egészen rövidre is, mély békességet érez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=829911#post829911][b]Pataki-Molnár Csenge - 2021.04.21. 17:51[/b][/url]

Hagyja, hogy Lili átkarolja, vigasztalóan simogassa és közvetlen közelről mormolja szavait a fülébe. Hagyja, még akkor is, ha egyértelmű, hogy ezektől ő a legkevésbé sem tud megnyugodni, sőt inkább az ellenkező hatást érik el nála. Úgy érzi, valahogy minden tönkrement, de ahogy barátnője átöleli mégis minden egésznek és rendben lévőnek tűnik. De az, ahogy vágyik erre az érintésre, árnyékot borít minden pillanatukra.
Végül nem bírja tovább visszatartani a könnyeit. Mikor Lili megígéri, hogy vele marad és a barátja lesz továbbra is, egyszerűen túlságosan boldog, megkönnyebbült és egyben szomorú ahhoz, hogy mindezt az érzést magában tartsa. Még jobban belekapaszkodik a szőkébe, homlokát a lány vállához nyomja és megpróbálja kisírni magából az elmúlt hetek, hónapok magányát, fájdalmát, kétségbeesését.
 - Köszönöm, hogy vagy - suttogja nem igazán törődve azzal, hogy Lili ebből meghall-e bármit is. Szeretne örökre belesimulni ebbe az ölelésbe, itt maradni ebben a csak kettejükre szűkült világban, az iskola felé haladó vonatfülkében.