A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=728615#post728615][b]Málnássy Pomona - 2018.07.12. 10:47[/b][/url]

- A vonatra vársz, angyalom?
Kérdezte egy hetvenév körüli néni a peronon várakozó fiatal, vörös hajú lánytól. A kérdezett finom, szeplős arcát az idős hölgy felé fordította. A szépkorú asszony mosolyogva várta a választ, hiszen ettől a kedves kis pofitól biztosan valami melegszívű választ fog kapni kérdésére. A leány égszínkék szemeiben bizony mást vélt felfedezni, amikor öreg íriszeivel jobban megvizsgálta őt.
Furcsa, hogy a külcsín mennyire meg el tudja hitetni a másikkal, hogy valóban azt a modort is várhatja, amilyennek látja őt. Fintor húzódik végig Pomona vöröslő ajkain, majd megcsóválja fejét egyetlen szó nélkül. A néni „veszi a lapot”, és csalódottan odébb biceg botjára támaszkodva. A lány még csak utána sem néz, csak felháborodott tekintettel bámul maga elé, miközben arra gondol, hogyan lehet az, hogy az emberek mindenféleképpen beszélgetni akarnak. Semmi köze nincsen a mamának sem ahhoz, hogy ő éppen miért ácsorog a vasútállomáson.
Tőle nem messze is diákok beszélgettek, akik valami közeli faluba szerettek volna eljutni. A hangok egyre közelebbről jöttek, így elkezdett kutakodni rózsaszínre festett bőr oldaltáskájában, mintha valami után kutatna, így biztosan nem fogja leszólítani senki. A csel bevált; a két fiú és a velük tartó egyetlen lány szépen elindultak. Talár volt rajtuk, ahogyan Mona nagy nehezen felemelte a buksiját, hogy szemügyre vegye őket.
„Ebben a melegben?” – gondolta kifejezéstelen arccal, majd megvonta vállát, és gurulós bőröndjét maga után húzva, sárga kisruhájában elindul abba az irányba, amerre a többiek tartanak. Tornyokat lát… ott lesz az iskola, ott lesz Bagolykő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=728788#post728788][b]Málnássy Pomona - 2018.07.13. 14:30[/b][/url]

Az előtte haladó diákok hangosan nevetnek egy számukra vicces levélen, amiben az egyik srác testvére kiabál badarságokat. Furcsa, nem létező szavakat kreál, amik hangzása olyan mókás a hallgató három diák számára, hogy szinte a hasukat fogják a nevetéstől. Mona próbál nem nagyon törődni velük. Borzasztóan frusztráló az egész, nehéz ignorálni őket, hiszen úgy visítanak, mintha egy tini sztárral találkoznánk és igyekeznének „természetesen” viselkedni. A vörös hajú lány inkább lassít. Távolabbról kevésbé hallja őket, de látja, hogy merre haladnak. Több diák is elhalad mellette, akik valószínűleg ugyan arról a vonatról huppantak le, mint ő. Mindenki iskolai egyenruhában. Csak Pomona nem. A szabályokat szereti betartani, ezért megáll, hogy maga elé kapja táskáját, amiben nyári viseletű iskolai talárja pihen. Elkezd kutakodni benne, kissé elfordítva felsőtestét, amikor egy árnyékot lát meg a peronon, maga előtt. Nem érezte, hogy nekiment volna a másik, így csak megcsóválja a fejét, jelezve, hogy „semmi baj”. Közben szemeit a lányéba fúrja egy pillanat erejéig. Aztán vissza a táskájára. Elő kellene halásznia azt a fránya talárt.
Már azt hitte, hogy a lány ment is a dolgára. De nem így történik, mert Monának egy kérdés üti meg a fülét. Értetlenül tekint le a még nála is alacsonyabb iskolatársára.
- Azt… hiszem, hogy… igen.
Válaszol szokatlanul mély, monoton hangján.
Azért ez a válasz, mert igazából fogalma sincsen, hogy pontosan merre is tart.
- Erre van?
Kérdez vissza már sokkal kevésbé bátortalanul, ki is húzza magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=729249#post729249][b]Málnássy Pomona - 2018.07.16. 10:58[/b][/url]

Maja Nerella

---

Elgondolkodva kutakodik továbbra is. Gondolatai között sokszor megjelenik az előbbi jelenet, amikor is bizonytalanul válaszol egy kérdésre. Igen, kikerült otthonról. Látszik, hogy zavar van az erőben. Általában ettől magabiztosabb szokott lenne. De ha már ez így történt, akkor ez van. Eléggé érdektelen ahhoz, hogy gyorsan a háta mögött hagyja a dolgot, és újra iskolatársára emelje „Bounty” kék szemeit. A Bagolykő Mágustanoda. Furcsa érzéseket kelt benne a tudat, hogy más diákokkal együtt kell majd „dolgoznia”. Ezidáig magántanulóként szívta magába azt a tudást, amit eddig lehetett iskolán kívül. Aranyvérű máguscsalád gyermekeként ez el is várt dolognak mondható.
- Aha, persze. Miért is ne...
Motyogja arra, hogy mehetnek együtt visszafelé. Nem egyszerű szóra bírni, nem szereti a felesleges fecsegést. Azonban, amiről beszélgetni kell és esetlegesen az érdeklődését is felkelti, arról bármikor és bárhol tud és akar is beszélni. Nincs is jobb egy üdítő, elmés beszélgetésnél.
Tekintete a lány jelvényére csúszik. Láthatóan elgondolkodik, de érkezik még egy mondat.
- Itt leszek.
Mondja ismét szószátyár Monánk.
A jelvény hatalmán gondolkodva nyúl táskájába ismét, s végre elkapja az iskolai egyentalárt. Gyönyörű Rellonos jelvénye csillog a nap fényében. A meleg ellenére boldogan kapja vékony kis testére, miközben a táskáért induló lányra néz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=729299#post729299][b]Málnássy Pomona - 2018.07.16. 16:46[/b][/url]

Maja Nerella

---

A csajszi el is indul, hogy előkerítse a táskáját, így Pomona a nem messze lévő üvegre tekint, ahol megcsodálhatja magát újdonsült Rellonosként. Elégedett, sunyi mosoly húzódik végig az arcán. Gondatlanul érzi magát egy pillanatra, de az ég nem ilyen kegyes. Egy nagyobb darab fiú lök rajta egy hatalmasat, így ő elterül a földön, válltáskája elrepül, és még keresztül is esik bőröndjén. A srác motyog valami olyasmit, hogy máskor a „pisis” lány nézzen jobban szét, mielőtt strucc módjára bújik el táskájába, majd önimádó jelenetet rendez az üveg előtt – amiben egyébként sem látszik rendesen.
- Paraszt…
Kiált a nagydarab srác után, aki egy pillanatra megtorpan, és megfordul. Hegyomlásként mehetne a csepp lánynak, de mérlegeli a helyzetet, s elnézve a fiút, biztosan nem kellene neki még egy fegyelmi a kismillió mellé. Hátat fordít, miközben a vörös lány a földön fekszik. Nem kel még fel, egy nagy sóhajjal még jobban kiterül a földön, akár egy elgázolt macska. Pár perc elteltével feláll, és akkor már – mint megtudjuk – Maja is mellette áll. Bólogat, hogy „csodás, csodás”, aztán ő is odadobja keresztnevét.
- Mona.
Bosszús tekintettel teszi mindezt, elvégre úgy fest, mint akin átment egy úthenger.
- A fiúk idióták.
Nyilatkozik puffogva, és eléggé gyerekesen. De mégis csak gyerek…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=729381#post729381][b]Málnássy Pomona - 2018.07.17. 11:23[/b][/url]

Maja Nerella

---

A másik lány, Maja nagyon megértőnek és elfogadónak tűnik. Érthetetlen, hogy miért. Mona nem kedves vele. Nem is bunkó. De azt az érzést kelthetné a másikban, hogy egyáltalán nem kíváncsi rá, és amúgy is… menjen a közeléből. Eleinte még talán így is gondolta, de úgy tűnik, hogy ez a lány hasznos. Egyelőre ez a barátkozás első lépése az új helyen; valaki olyan infókkal tudjon neki szolgálni, hogy legalább az első pár hetet túlélje. Maja pedig igazán hasznavehető partnernek tűnik.
- Á, francokat! Nem ütött meg, de sikerült megborítania.
Csóválja a fejét folyamatosan beszéd közben. Még mindig nem hiszi el.
Maja kérdésére lenéz a térdeire. Eddig fel sem tűnt neki, hogy csúnyán felhorzsolta a lábát. Minimális kétségbeesettséggel vizslatja virgácsait, de inkább megcsóválja a fejét. Ki tudja, hogy mi lesz a következménye? Polip lábai nőnek vagy valami hasonló. A lágy tiltakozás ellenére mégis egy varázsige hangzik el, amire Mona kék szemei ijedten kikerekednek.
- Mi a…? Maja!
Aztán melegség önti el a két térdét. Valami történik. De mégis micsoda? Lenéz és látja, ahogyan sebei kezdenek összehúzódni, noha egy kis idő után abbamarad a folyamat. Elismerően hümmög egyet.
- Á, nem. Kösz. Ez így tökéletes… hányadéves is vagy?