A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=561522#post561522][b]Egerszegi Ákos - 2016.01.07. 20:26[/b][/url]

Már itt kéne lennie. Szépen megmondta a csávónak, mikor találkoznak és hol, erre sehol senki. Lassan már egy órája vár, három cigarettát is elszívott, hogy ne legyen gyanús, hogy ácsorog. Nézi a síneket, mintha vonatra várna, ártatlan, mint egy ma született bárány. Egy hátizsák van nála, félig átvetve a vállán. Nem tűnik türelmetlennek vagy kicsapongónak, még bosszúsnak sem. Kifejezetten kellemes, kiegyensúlyozott látványt nyújt. Figyeli Viktort és Kingát, ahogy elbúcsúznak.
És akkor rájön, hogy túl régóta ácsorog itt, csak úgy, kell neki az alibi. Már megy is, Viktor felé, a síneket bámulja, de őt egyáltalán nem zavarja abban, hogy mellé álljon, féloldalas mosollyal leszólítsa őt.
 - Csinos. - Jegyzi meg szűkszavúan, majd pár pillanat múlva kiegészíti. - Mármint a barátnőd.
Ennél jobban nem is tervez belemászni az egészbe, inkább csak előveszi a cigis dobozát, kinyitja és meglepően üresnek találja. Fáradt sóhajt hallat, 16 évesen még nem olyan egyszerű cigarettához jutni, főleg nem úgy, hogy kijöjjön a zsebpénzéből. Senki nem érti meg igazán.
 - Tudsz adni egy szálat? - Kérdezi végül Viktort, mintha valami beszélgető-kényszere lenne. És pontosan tudja, mennyire gáz ez, de hát nincs mit tenni. Lazán, gondtalanul előre-hátra dülöngél a lábán. Egyik kezével a táskája fülét fogja, a másikkal pedig összegyűri a dobozt és közeli kuka híján csak úgy elhajítja. Kezét zsebre rakja és enyhén felhúzott szemöldökkel várja a választ.