A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=521214#post521214][b]Egerszegi A. Flóra - 2015.09.21. 13:59[/b][/url]

- Akkor majd találkozunk, sziasztok! – intek a csajok felé, majd visszaslisszolok a hálófülkémbe. Mindjárt megáll a vonat és a cuccaim ott vannak még, ma lesz a napja, hogy elkezdem a tanulást a mágussuliban, huhúúú! Illetve, csak megérkezem, ma még csak nem lesz tanulás. Jaj, Szonja olyan édes volt, úgy sírt, hogy már nagylány vagyok, cuki volt. Ákos meg csak vállat vont, mert úgyis találkozunk, hát hol itt a testvéri szeretet? Mondtam neki, hogy akkor nem is utazok vele, ő meg erre csak annyit, hogy fogadtak a többiekkel, hogy hány emberrel fogok összeismerkedni. Ő nyolcat írt, ezért kénytelen voltam lehajrázni, mert vagy húsz emberkét megismertem. Először is a kocsiban azt az öt lányt, aztán sétálni mentem. Jó, hát szoros barátság nem kötődött, de azért pár szót váltottam mindenkivel. Az egyik fiú mesélte, hogy neki diszkógráfiája van, vagy mije és nehezen olvas, én meg mondtam, hogy majd a varázsgyógyászok meggyógyítják biztos. Azt mondjuk, nem tudom, hogy mi ez, de mindegy. Szóval a vonat lassítani kezd, én meg összeszedem a cuccaimat, ami nem is olyan kevés. Megvárom, míg mindenki leszáll, aztán elkezdem lepakolni a cuccokat, hát nem nagyon van jelentkező a segítségre, jellemző. Így is apu segített felpakolni, de hát, ha nekem ennyi minden kell. Mert minden időre kell ruha és cipő és különben is, nem járhatok szakadt ruhákban, mert kinéznének a többiek. Szóval háromszor fordulok, mire sikerül mindent leszednem, és még két percig nézegetem, hogy minden meg van-e és senki sem vitt el „tévedésből” bőröndöt. Na, mivel megvan, mind a négy bőrönd, meg hat utazótáska, minden oké. Már csak Nina hiányzik, aki segít elvinni a kastélyban. Pedig nem is nagyon rámoltam össze, csak a legszükségesebbeket tettem be.
- Ninaaaa, merre vagy! – kiáltom el magam, pedig tényleg nagyon nézelődök, de így hátha megtalál majd. – Nina, Nina, Ninaaaa!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=521583#post521583][b]Egerszegi A. Flóra - 2015.09.21. 22:04[/b][/url]

Na, hol lehet már ez a félvéla? Biztos csábítgatja a pasikat, mert… mert miért ne? A nagy lányok azt szokták, igaz? Nekem nem kéne senki, fújj már! Bleee, az kéne még csak, hogy odarakja a nyálas száját az arcomra, gusztustalan. Viszont Nina meg sehol! Hallatlan! Pedig kiabálok!
- Nina, Nina, Ninaaa – folytatom tovább, előbb utóbb majdcsak jelentkezik valaki, hogy abbahagyjam, hihihi.
És meg is van, már látom a cuki fejét, úgyhogy mindent otthagyva rohanni kezdek felé, és ráugrok, ahogy kell. Jaj, nagyon örülök az én kis nővérkémnek, nagyon hiányzott már!
- Sziaaaa! Hát, itt vagyok, mit szólsz? Szuper volt, megismerkedtem egy csomó csajjal, akik megetettek mindenféle jóval, meg sokat pletykáltunk – a számon a vigyor körbe érne, ha tudna, de azért lemászok róla. Nina felemeli a csomagjaimat a pálcájával és azok felénk lebegnek, de csúcs!
- Azta, de szuper már! – mintha nem láttam volna még varázslatot, úgy csinálom. Pedig apu is és Nina is, ha éppen ott van, néha varázsolgatnak. A kedvencem, amikor madarakat röptetnek egymás felé, és mindenféle trükköket mutatnak be velük.
- Jaj, ne mondd már. Csak a legszükségesebbeket hoztam – csinálok egy duckface-t, és egy kicsit le is hangolódom. Alig hoztam valamit, tényleg! És amúgy is kéne pár cucc, meg…
- Ja, és még az iskolai holmikat is meg kéne venni, itt a lista valahol – kutatom át a kis táskám, ami a vállamon lóg. Minden rendes csajszinak kell ilyen, és nekem van, apu vette. Jó, egy kicsit rágni kellett a fülét, de tényleg csak egy hétig és máris megvette. A szoknyáért egy hónapig könyörögtem, mert szerinte van elég szoknyám. De hát csak olyan tizenöt van, nincs is minden színben, és akkor még a hosszokról nem is beszéltünk. Végül megtalálom a listát és Nina kezébe nyomom.
- Hát nem tudom Nina, nem akarok útba lenni nektek – nézek rá, de tényleg. Most lesz a házasság, meg miegymás, és koszorúslány akarok lenni. Apropó, a koszorúslányruhám sincs még meg.
- Meg nem tudom, hogy szabad-e egyáltalán, nekem azt írták, hogy ott kell lakni a kastélyban, ami nem baj szerintem, mert meg tudlak látogatni sokat, nem? – nézek rá, és várom, hogy induljunk. Mivel nem bírom ki megint megölelem. Jaj, de jó, hogy itt vagyok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=524885#post524885][b]Egerszegi A. Flóra - 2015.09.27. 23:21[/b][/url]

- Hát ö… kicsit – vigyorgok, mint a tejbetök. De hát, ha olyan cukik voltak azok a lányok, hogy megkínáltak, illetlenség lett volna nem elfo… Hogy mit csinált?
- Csináltál nekem palacsintát? Tényleg? Mikor megyünk már? Nem kell ez az ácsorgás – a palacsintával elkenyerezhető vagyok, tényleg. Nem tudom, hogy miért, de egyszerűen annyira szeretem, hogy inkább rosszul leszek tőle, minthogy abbahagyjam az evését. Párszor azért már előfordult, úgyhogy tíz-tizenkettőnél tényleg nem eszek többet egyszerre már. Figyelnem kell az alakomra is.
Olyan cuki nővéreim vannak, hogy megőrülök. De azért ez a pár holmi nehogy már gondot jelentsen. Amúgy is csak egyszer kell elszállítani.
- Nagyon sok minden maradt otthon. Gondolhatod, két hétig válogattam és a szívem szakadt meg néhány darabért, ami ott maradt – fintorgok, mert ez így volt. Azt a virágmintás felsőt azóta is sajnálom, nagyon jól jött volna akár még most is. Főleg, hogy néhány tulipán van rajta, és olyan szépek. Már nem idegesítem tovább ezen magam, nem?
- Igen? Úgy oké, hát nem is tudom. A bácsi nem harapós? – érdeklődöm, és meglepődök Ákoson. beköltözik két csaj és egy David mellé? Nem tudja, hogy mit vállal!
- Jaj, ő is odamenne? Ez már biztos? Direkt mondod, hogy ne tudjam kihúzni magam, ugye? Azért veletek szuper lenne lakni, ez így nem ér – öltök nyelvet, holott nagyon is örülök az egésznek. Nem tudom, hogy mi legyen, de szerintem, ha nem a gólyalakba pakolunk be, akkor Ninánál el lehetnek a cuccok.
- Tudod mit? Először elmegyünk hozzád. Kipakolok és megeszem a palacsintákat. Aztán elintézzük ezt a nálad lakást, mit szólsz? Nem tudnám Ákost rád bízni, biztos vagyok benne, hogy jobb, ha ott vagyok – kacagok és már szét is nézek, de sok ház van, még ha a falu nem is olyan nagynak tűnik.
- Szóval merre? És még pálca is kell, mert az iskolai cuccokat itt terveztem megvenni, azt írták, mindent lehet kapni – igen, ezek csak a személyes holmijaim, a legtöbbjük ruházat. Meg ékszerek, mindenféle szerencsét hozó talizmánok, stb. Szóval fel kéne készülni a tanévre, nem?
- Ákos mikor jön Ninus? És mesélhetnél még sok mindent. Hol van a legjobb palacsinta a tiéd után, például? – mosolygok és megölelem megint. Hiába, nagyon örülök, hogy ide jöttem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=525933#post525933][b]Egerszegi A. Flóra - 2015.09.30. 20:45[/b][/url]

- Megvár? És mi van, ha valaki betör hozzád és megeszi? És ugye melegen tartottad? Bár… boszi vagy, majd megbűbájozod, vagy mit csinálsz – megnyugtató, hogy végzett boszorkány a tesóm. Olyan jó, hogy itt van nekem és számíthatok rá. De úgy tűnik, hogy nem mindenben, kissé sokallja a ruhatáram. Látszik az arcán.
- Tizenhárom és fél! Ne öregíts már, lassan ráncos leszek. A múltkor is láttam egy foltot… van egy tükröd? – az apás részt azonnal elfelejtettem, amikor eszembe jut az arcom bal felén az a barna foltocska. Oké, van vagy 1 milliméter, de én észrevettem. És még fiatal vagyok, mi lesz később, ha tele leszek mindenféle dolgokkal. Reménykedve nézek a szemébe, csak van nála egy tükör, vagy irány a kirakat.
- Apa amúgy örült neki, hogy nagyobb lett a szobám. Azt mondta, hogy ha esetleg hiányozna valami, majd te megveszed. Küld rá pénzt is, ha kell – tényleg így mondta, de tudom, hogy ő örült, hogy ennyi mindent elhoztam. Bár megijedt, amikor mindent megmutattam neki, és ő elvett négy bőröndöt, mondván, hogy csak a maradékot vihetem magammal. Milyen kínzás már ez, nem?
- Jó, akkor mehetünk is. Kezdek éhes lenni. Miben akarsz biztosra menni? – ezt a részt nem értettem, muszáj volt visszakérdeznem. Néha azért még megölelgetem, nagyon hiányzott. Keveset láttam mostanában.
- Na, ez a beszéd, indulás! – már el is indulok egy irányba, majd szól, ha rossz felé megyek. Tök jó lesz, remélem, van túrós, kakaós és lekváros is. Fahéjas sem ártana, meg erdei gyümis, meg sajtos, meg csokis, meg… pisztáciás. Igen, azt hiszem, az lenne a legjobb. Körbenyalom az ajkaimat, mert már nagyon megéheztem, ha csak belegondolok.
- Rrrr, vigyázz, mert megharaplak, ha nem adsz elég palát! – nevetem el magam a végére, miután letigrisez. Ó, szóval Ákos később jön, gondolom, miféle papírmunka lehet. Lógni akar még a drága tesókám, rosszcsont, én már csak tudom.
- Jaj, már nagyon várom, hogy milyen pálcám lesz! Majd sokat gyakorolok vele és lepálcázlak, hihihi – ugrálom körbe Ninát, és remélhetőleg elindulunk végre haza. Nagyon kíváncsi vagyok a házára, na meg a gardróbjára. Mert tuti, hogy van neki!