A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=536894#post536894][b]Vérbe öltözött Anna - 2015.10.29. 23:53[/b][/url]

Tanulmányi kirándulás - Fáni és Evilla
#elemimágiásbagázs #zötykölődjünkegyütt

Maris soha nem volt hű de barátkozós, de miután az az elvetemült ötlete támadt a bátyját repülni látva, hogy kviddicsezni akar, kénytelen volt megismerkedni legalább a csapattársaival. A jó közös munka nem igényli, hogy mindenkivel öribari legyen, de néhány embert akarva-akaratlan csak sikerül jobban megkedvelni és hát ilyen Fanni is. Eleinte nem viselte kifejezetten jól ugyan, hogy a lány minden előzmény nélkül a nyakába vetette magát, ahányszor csak meglátta, de mostanra ez sem okoz gondot, mi több, már ő is kezdett nyitott lenni ilyesféle megmozdulásokra. Nem mindenkit ölelget meg azért, szögezzük le, továbbra sem nevezhető kifejezetten szociábilis  teremtésnek, de ragadt rá valami Fanni közvetlenségéből, vagy inkább tanult tőle is, így most kicsit sem okoz problémát, hogy amint meghallja barátosnéja a hangját, máris a nyakába veti magát. Visszaölelget ő is, közben pedig őszinte mosolyra görbül a szája, mint ahogy utóbb mindig ilyen alkalmakkor.
- Sziaszia - köszön vissza lelkesen megszorongatva közben a lányt viszonzásképpen, meg integet Lillának is, majd még választ is kap a feltett kérdésre, ez aztán így igazán kerek. Panaszra oka nem is lehet. Saját részéről kitartóan bólogat egy sort mindjárt válaszul, még mielőtt megszólalna.
- Én se sokat, eléggé izgultam ezen az utazáson, de biztos jó lesz. És... naná. Már majdnem egy fél kviddicscsapat - szalad fülig a szája az ötlet hallatán, elvégre tetszetős, de nagyon. Senki ismeretlen és még tudja is, hogy mindenkivel szót ért. Tökéletes. Gyors létszámellenőrzés után már indulhatnak is közben, mert a vonatot csak el kell érni. A kis reggeli séta rendesen felébreszti, majdhogynem hatékonyabb, mint a nemrégiben megivott bögrényi kávé, bár az is lehet, hogy csak annak jött meg a jótékony hatása. A bál után még mindig vörös színben pompázó tincseit menet közben fonja be, hogy ne lógjanak összevissza a szélben, ami kissé lefoglalja, noha figyel Fanni agymenéseire és jól is szórakozik rajtuk időnként hangosan felnevetve.
- Neeee - hagyja el a száját tiltakozás, amikor az apple-appfel megszólalásnál tartanak, és ismét elneveti magát.
- A németben az alma Apfel, tuti amolyan kontra az angol apple-re, mert valakié úgyis jobb, de fejezd beeee, mert már fáj az arcom és még hosszú az út odáig - nyekereg, noha nem gondolja teljesen komolyan. Határozottan jól szórakozik azért. Kicsit arcára szorítja a két kezét, a nevetéstől tényleg fáj, de mindjárt el fog múlni. A vonaton felpakolja a táskáját a csomagtartóra, majd kabátjától megszabadulva lehuppan az ülésre, és futólag még megtapogatja ismét az arcát, mert ha Fanni így folytatja, fog az még fájni. Túl sok idő nem is telik el, épp elhelyezkedik, amikor újabb ismerős arc bukkan fel az ajtóban, Gwen. Kérdőn néz a másik kettőre, de a maga részéről vállat von, ha a többieknek is megfelel, őt aztán igazán nem zavarja plusz egy fő a csapatból.