A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=368359#post368359][b]Podmaniczky Ádám - 2014.08.25. 13:44[/b][/url]

Jót tett, hogy egy kicsit otthon voltam, mert legalább átgondolhattam a dolgokat. Vizsgaidőszak, a legrosszabb, ami egy diákkal történhet. Van egyetlen kedvezményem, mert a céljaim közül, mely szerint idén nem vizsgázom, legalább egyet tudtam teljesíteni. A többire viszont vissza kell jönnöm, mese nincs. Viszont öröm az ürömben, hogy nem egyedül teszem, mert bár Andine elballagott, Anna jött helyette. Végre nem én leszek az egyetlen normális nevű Podmaniczky a kastélyban.
Koradélután van, de meglepően hűvös az a fülke, amiben mi ülünk. A Győr – Pest táv persze nem volt ilyen egyszerű, ott tömörültek az emberek, mintha mindenkinek pont most kellett volna Pestre utaznia. Végül csak sikerült a táskákkal, lekászálódnunk, az én holmim elfért egy hátizsákba, amivel iskolába is járok, Annának meg elosztottuk három felé a cuccát, így két utazótáskát én cipelek, egy bőröndöt meg ő. Az elején kicsit bántam, hogy elfelejtettük az utazóládát, de a végén rá kellett jönnöm, hogy nem is akkora baj, hogy nincs most nálunk egy hatalmas, kerekek nélküli láda, amit fel kell szuszakolnunk mindenhova.
Az utazás első fele tehát nem telt a legkellemesebben, de a második felére már nem panaszkodhatok, hiszen nagyon kellemesen, az új képregényeim birtokában töltöttem, ennél többet pedig nem is kívánhat az ember gyereke. Na jó, de. Azt a sütit, amit anya csomagolt, és amit valamelyik utazótáska aljába tettünk, de nyilván nem akarok mindenféle női holmik között kutatni, így jó lesz majd akkor, ha a navine kiscsodája kipakolt, és áthozza az „ÁDÁM TULAJDONA” feliratú dobozaimat.
- Igen, Bogolyfalva. Nézd azokat a kis fekete valamiket, amit az út szélén haladnak, ők a boglyok. Majd tanulsz róluk legendás lényeken. Nagyon jófejek. Viszont jobb, ha sietünk egy kicsit, van egy találkám az egyik csoporttársammal egy óra múlva, viszont, ha gondolod, holnap lejöhetünk, megmutogatnám neked a jó részeket a faluban. Ma szerintem elég, ha a suliban körbevezetlek, nem?