A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=536864#post536864][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2015.10.29. 22:15[/b][/url]

Noah néha kiborító tud lenni. Olyankor jön rá a játszhatnék, mikor sietni kellene, hogy ne késsünk el sehonnan se. Ma is megfuttatott, meg végigkergettem az egész házban és a kertben is, mire sikerült rávetnem magam, és leszidni, hogy ilyet még egyszer ne csináljon. Erre csak fújt felém egy apró lángot, és elvonult a táskám mellé pihenni. Hát nem csodás? Legalább már nyugodtan pakolhattam a holmimat, amit a kirándulásra viszek. Hihetetlen, hogy elmehetek oda, ahol Noah eddig volt, és megismerhetek még több elemi mágikus lényt. Legalábbis nagyon remélem, és nem az első adandó alkalommal fal fel valami XXXXX besorolású lény. Talán egy XXXX-essel még tudnék valamit kezdeni, de ezt se merem biztosra mondani. Mindegy is, a kirándulás a lényeg, szóval a csomagolás befejezése után, ölbe kaptam Noaht, és szaladtam a többi tanonc után, mert már lemaradtam így is. Még az a legnagyobb szerencsém, hogy a többiek az iskolából jönnek és Merki apu biztosan nem hagyna itt… ugye? A többiek beérése után letettem az állatkámat magam mellé, persze szemeimet rajtatartva, nehogy elkóboroljon. Mikor megérkeztünk az állomásra, nem sokkal később az iskolai csapat is befutott. Végignéztem a társaságon, de Annán és Atu bácsin nem igazán ugrott be ismerős arcocska. Még Gwent szúrtam ki, és titokban reménykedtem abban, hogy Zsombicc is felírta magát a legutolsó pillanatban, de aztán mégsem jött több diák, és más ismerős velük. No mindegy, fogtam inkább Noaht, és mikor már lehetett, felszálltam vele a vonatra. Brant nem láttam mögöttem, így minden fülkébe benéztem, és amint megpillantottam a legjobb barátomat, már mentem is be mellé, hogy lehuppanjak vele szemben, és várjam a megérkezést.