A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=521491#post521491][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.21. 21:05[/b][/url]

Ettől a tanévtől kezdve elárasztanak a családtagok szépen, fokozatosan. Beszivárognak az életembe, ezt a folyamatot pedig Flóra kezdi meg, ugyanis ő érkezik meg először. A vonatállomásra érve még rá is érek kicsit sétálni, hiszen legújabb szokásomhoz híven természetesen korábban érkezek, mint kéne. Aztán kisvártatva bedöcög a vonat, én pedig naivan várom, hogy a húgom egy szerény bőrönddel és sporttáskával kivágtasson elém és a nyakamba ugorjon. Aha, meg ahogy én azt elképzelem. Már vagy öt perce benn állhat a szerelvény, mikor már egy rakat ember kijött, a legfiatalabb Egerszegi viszont még mindig sehol.
Ha nem hallom meg a nevem, valószínűleg őrült szitkozódásba kezdek, csak hogy megüti a fülem Flóra hangja. Elindulok felé és ahogy közeledek, rögtön meg is torpanok. Oké, most már egészen világos, hogy a húgom elhozta az egész szobáját, márpedig ennyi cuccal nem fog beférni a Rellonba. Mármint nem a szobába, hanem a Rellonba. Gondterhelten megdörzsölöm arcomat, majd mosolyt varázsolok rá - mert hát mégis csak örülök ám ennek a rosszcsontnak - és egyenesen a leányzó felé veszem az irányt. Útközben kitárom a karomat, hogy ha gondolja, nyugodtan iderohanhat, mert kap egy óriási ölelést. Hacsak Szonja nem mondott neki valamit, biztos vagyok benne, hogy ez rövidesen bekövetkezik és szétölelhetem.
- Na hogy utaztál Sztázi? - ajkam finom görbébe ível, pálcámmal pedig intek a csomagok felé. Mellékesen megegyezve, ilyenkor örülök, hogy van varázserőm, különben minimum két forduló lenne ez a sok holmi kettőnknek. De így csak egy lesz.
- Az a helyzet, hogy ennyi csomaggal legfeljebb hozzám férsz be. Na mi legyen Törpe? A kastélyban szeretnél lakni vagy nálam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=524734#post524734][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.27. 21:36[/b][/url]

A csomagmennyiséget leszámítva nem nehéz kiszúrnom rég látott húgocskámat, akit azonnal karomba is zárok. Hiányzott már nagyon. És azt hiszem, ha Ákos megérkezik, őt is hasonlóan fogom üdvözölni. Fogalmam sincs, mi történne, ha találkoznék Szonjával, tudnánk-e ugyanígy örülni egymásnak. A vele való kapcsolatom elég rossz és azt hiszem sosem lesz már jó. De néha jól esne őt is magamhoz húzni, csak úgy, mint ezt a törpét itt.
- Te koldultál a vonaton? És jól is laktál? Hát akkor kinek készítettem el a kedvenc ebédjét? - felháborodást mímelek, mintha bajban lennék az étel elfogyasztásával. Pedig nincs ám rossz étvágyam, akármilyen girnyó is vagyok. Ezt persze csak az tudja, aki igazán ismer.
- Figyelj, hagytál otthon is valamit? És mi ez a fej? Tönkreteszed vele a szép kis arcocskádat - direkt beszélek vele így, mert tudom, hogy cukkolja. Amúgy is, honnan szedi ezeket a pofavágásokat? Mit kell megérnem? Hogy hasig kivágott pólóban, villantós szoknyában, magassarkúban és díszsminkben selfie-zik a tükröm előtt? Ha odáig jutunk, inkább kitekerem a nyakát, minthogy megjelenjen az a kép az instagramon.
- Csak nekem lehetnél, de nekem sem lennél - rámosolyogok, majd folytatom, mielőtt kérdezhetne. - Beszélhetek az igazgatóval és ő engedélyezheti, hogy nálam lakj. Hamarosan jön Ákos is, így ez amolyan... Családegyesítés lenne, vagy mi a szösz - vállat vonok és direkt nem ejtek szót David nálam meghúzódó húgáról. Ahogyan arról sem, hogy miért nem David, hanem a húga van nálam. Tudom, hogy Flóra kedveli őt, én is szeretem, de... Mi már sohasem leszünk úgy, mint annak idején. Ezt pedig nem itt és nem most akarom vele megbeszélni.
- Na mi legyen? Kastélyba menjünk vagy hozzám?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=525912#post525912][b]Egerszegi Nina Viktória - 2015.09.30. 20:12[/b][/url]

Megcsóválom a fejem, majd kaján mosolyra húzom ajkaimat. Nos, igen, Flórát palacsintával várni enyhe lekenyerezés. Lesz miről beszélnünk és, ahogy elnézem, a ruhatárával kapcsolatban. Az, hogy az én ruhásszekrényem akkora, amekkora, nem jelenti azt, hogy a tizennégy éves húgomnak is gardróbra van szüksége. Ne felejtsük el, hogy én modell vagyok és minden divatbemutatóról hazahozok legalább egy, de inkább több cuccot. Nekem még csak vásárolni sem kell menni, főleg a szezon elején. Mindent ingyen és bérmentve kapok kézhez – általában.
- Csináltam, de nyugalom, megvár – felnevetek, ahogy mindig, ha meglátom ezt a fajta csillanást a szemében. Kár, hogy mindez gyorsan lehervad az arcomról, mert megint áttérünk a csomag problémára. Mert igen, ez most jelenleg egy oltári nagy probléma.
- Flóra, én megértem a ruhák iránti rajongásod, mellesleg nem is tudom, kitől leshetted el ugye, de akkor is, tizennégy éves vagy. Apa hogy mehetett bele ebbe? – megrökönyödve pillantok hátra ismét a sok táskára. És ha belegondolok, hogy ez csak a töredéke annak, ami van neki, még a hideg is kiráz. Mert oké, látott tőlem egy s mást, de mit csináljak? Nekem muszáj, hogy legyen, főleg akkor, ha muglik között járok. Mind tudjuk, hogy a paparazzik egyetlen botlásra várnak, hogy lehozzák: nincs ízlése egy modellnek. Na meg a nagy lópacinak a himbilimbijét, azt, nem egy ilyen cikket. Elképesztő, mit meg nem kell tennünk…
- Bácsi? – kissé megrökönyödök. David mint bácsi? Rendben, ha legközelebb találkozom vele, ez lesz az első, amit elmesélek neki. Mostantól csak „öregem”-nek hívom majd. Ez kész. – Igen, mind nálam fogtok lakni, apa kérésére. Meg mert biztosra akarok menni – nem, nem a közösségből való kiszakítás a célom, de sokkal praktikusabb így. Főleg a húgomnak. Bah, nem bírok túllépni a csomag témán, egyszerűen nem megy. Ez szörnyű.
- Inkább együnk és aztán pakolsz, különben szentestéig se jutsz el a palacsintáig – elhúzom a számat és biccentek, hogy megerősítsem, utána valóban megyünk Rabbothoz. Nem vagyok nála törzsvendég, de minden bizonnyal engedélyezi majd a lakhatást, végtére is van már akkora renomém, hogy ez ne okozzon problémát.
- Héhéhé, lassíts kicsi tigris, Ákos a tanév kezdetére elvileg ideér, de lehet, hogy késik kicsit, ez az otthoni papírmunkától függ. A vásárlást pedig elintézzük a napokban – nem akarom tudni, hogy ez mennyibe fog nekem fájni. Meglehetősen sokba.