36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2020. november 5. 13:13 | Link

Pollim Love

Táptáráp-táptáráp mindjárt megérkezünk! Annyira várom már, hogy megnyunyózzam az én kis tesókámat! Sokáig tartott mire rávettem anyuékat, hogy nekem TÉNYLEG kollégiumba kell mennem, és egészen véletlenül pont Bogolyfalvára. Nem, nem azért, mert ott van Polli! Hanem, mert nagyon jó előkészítő és után milyen jó lesz bekerülni az iskolába úgy, hogy már ismerem a környéket. Valamiért ezt nem nagyon akarták elhinni, de a sokadik kiscicaszem és/vagy hiszti után csak belementek ebben is. Lám-lám, ilyen drágák az én őseim.
- Nyughass már, Áron! - mondom a kis puffskeinnek, aki amúgy csak nagy szemekkel mered rám. De mivel én izgek-mozgok a kabinban, úgy tűnhet, mintha a kis állatkám csinálná. - Mikor érünk már oda? - kérdezem a mellettem ülő megszeppent kisfiútól, akinek úgy néz ki, hogy nem vagyok szimpatikus annyira. Legalábbis alig-alig válaszolt a kérdéseimre, amiket feltettem neki és most is csak félve vállat von. - Áh, veled se megyek sokra, Gellért - fintorgok egy kicsit és lassan csúszni kezdek lefelé az ülésről. Már a hátam közepe éri az ülés szélt és csak a fejem van fenn teljesen. hihetetlen mértékben unatkozom. Közben azért valahogy felügyeskedem Áront, hogy ne essen le, én pedig lecsusszanok végül a padlóra. - Áááá, uncsi - pattanok fel, majd már azt nézem, hogy Gellért fején kívül, mire tudnék felmászni, amikor is lassítani kezd a vonat!
- Juhiiii, megjöttünk! - lelkendezek és máris lerángatom a bőröndöm az emeleti tartóról. Felpattintoma zárat és elkezdem belehányni a dolgokat, amiket az út során elővettem. Szóval sok csokipapír, néhány ruha, amivel bebmutatót tartottam Gellérnek, játékfigurák, néhány ilyen-olyan könyv. Erősen beszuszakolok mindent és vadul nyomom le, hogy ne buggyanjon ki semmi sem az oldalán.
- Gellért, gyere már és kapcsolt be ahol kell. Légyszi - mézes mázos mosolyt engedek meg, amire ő egy nagy sóhajjal ugyan, de feláll és segít elzárni a cuccaim. - Köszi! Irtó jó fej vagy, de most megyek, majd talizunk! - vigyorgok rá, és elindulok, magam mögött húzva a cuccom, hogy elsőként szállhassak le a vonatról. Mivel még mindig nem értünk oda, ez simán megy, a többiek még csak pakolásznak, készülődnek. Megnézem magam az üvegben, megigazítom a kócos hajam, amennyire tudom, de a végén egy legyintéssel hagyom a fenébe. Polka így is meg fog ismerni! Végül csak megállunk, én pedig szinte leugrok a peronra. Azonnal kutatni kezdem az én édes tesómat, miközben megindulok a kijárat tábla irányába. Csak nem mögöttem lesz! Ééééés nem! Meglátom őt, ahogy a hajába kap a szél, én pedig mindent eldobva rohanni kezdek felé. Ami csak azért baj, mert ugye közben mindenki leszáll, és szlalomoznom kell meg sűrűn "bocsi-bocsi"-znom. El is taknyolok hirtelen, de már fel is pattanok és a dühösen utánam kiabűló férfire ügyet sem vetek, akiben fennakadtam az imént. Már csak pár méter és moooost a karjaimba zárom fülig érő mosollyal a tesóm!
- Polka, Polka, Polka Polllllllkaaaaa - szorítom lyan erősen, amennyire csak tudom. Persze aztán gyorsan észbe kapok és elengedem, nehogy valami gondja legyen a szeretetcunamimmal. Alig bírom türtőztetni magam és végre, itt vagyok!!!
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. november 11. 01:00 | Link

Pannám Love


Amikor otthon volt az iskolai szünetben együttes erővel próbálták meggyőzni a szüleiket, hogy bizony Pannának sokkal jobb lenne ebben az előkészítőben, mint a tataiban. Azonban ők valamiért hajthatatlanok voltak, mindig csak ugyanazt mondták, amit az elmúlt években olyan sokszor: nem lehet, mert Pannának még itthon van a helye. Akárhogy forgatta a szemeit, érveltek, ellenkeztek mind a ketten, egy egész tanévközi szünet sem volt elég arra, hogy együttes erővel meggyőzzék a két nagy Pé-t, hogy a legkisebb P-nek szüksége van a hegyi levegőre, no meg a bogolyfalvi tavakban élő kacsák megismerésére. Elvégre ki ne akarna suli után kacsákhoz járni, nem igaz?
Nos, az ősök nem így gondolták, így Pollikának fülét-farkát behúzva, egyedül kellett visszakullognia az iskolába. Számolta is, hogy már csak néhány év és nem mondhatnak többé nemet, elvégre miután betöltötte a 14-et neki is mennie kellett. Csak aztán belegondolt, hogy az igazából még milyen sok idő. Az iskolába érkezvén a Panna projektet okozta bánatára még csak rárakódott az, hogy új házvetetőket kaptak, akikkel nagyon nehezen tudott mit kezdeni. Messziről egészen szimpatikusak neki, de direkt kerüli az alkalmat, hogy a közelükben legyen. Meg ki fogja beismerni, hogy kezdi kedvelni őket? Na ugye.
Viszont! VISZONT! Ettől nagyobb öröm nem érhette volna Pollit, mint a múlt heti bagoly a szüleitől, miszerint mégis megengedik, hogy a húga ide járhasson. Először azt hitte, hogy csak viccelnek. Meg másodszor is amúgy. Teljesen hülyének nézték a reggelinél, amikor harmadik olvasásra felfogta, hogy teljesen komoly a dolog és sikítva Sári nyakába ugrott, hogy aztán átvágtasson a Levita asztalához, hogy Liliébe is beleugorhasson, majd végül tett egy tiszteletkört a Navinénél is, hogy Marcinak is külön elmesélje. A rellonosokhoz nem mert odamenni, hogy Olcsinak is elújságolja, de a hangerejéből valószínűleg már ő is hallotta - meg valaki azt kiabálta onnan, hogy ‚kussolj már, nem lehet tőled enni‘, de ez őt azon a reggelen egyáltalán nem érdekelte. Különben is csak a visszhang erős.  Azóta le sem lehet lőni, számolja vissza a napokat, hogy találkozhasson Pannával.
Az ő Pannájával.
Lopott neki a legfinomabb mézes kekszből, amit a reggelihez adnak és még ő is megeszi, mert végre meg tudja kóstolni. Nem tudja, hogy az előkészítőben is ugyanazok a manók főznek-e, még sosem járt ott. Kabátzsebébe csúsztatva a kincset toporog az izgalomtól, ahogy befut a vonat. Nem ért ki túl sokkal hamarabb, valamiért nem szívesen engedik az állomás közelébe - pedig most nincs oka szökni.
Ahogy a morajló tömeg lezúg a vonatról rájön, hogy itt veszély van, így a peron mellől inkább az állomásépület irányába húzódik, mert nem szeretne a közelükben lenni. Túl sokan vannak, túl hangosak, túl gyorsak, túl közel jönnek. A folyosón már megszokhatta volna,de akkor sem szereti.
Ebben a szeles időben jobb távolabb lenni tőlük. Izgatottan kémleli az embersereget, hogy merre van az ő kis szőke másik fele. A többi csak díszlet, nem miattuk van itt, azonban nem látja. Ugye nem késte le a vonatot? Mi van, ha mégis átverték?
Épp kezdene elszontyolodni, amikor meghallja a nevét. Vigyázzba húzza magát, kezeivel izgatottan kalimpál. Ez Panna hangja. - Panna? - Kiált a hang után, hátha megtalálja, mint a denevérek. A már csökkenő tömegbe tesz néhány lépést, amikor megpillantja húgát éppen feltápászkodni a földről. Épp csak feldolgozni van ideje a látottakat meg nagyot szisszenni, amikor egy hatalmas ölelést kap, és ő maga sem tud mást tenni, mint szorosan a karjaiba fonni Pannát. Érezni a samponja illatát, az otthoni öblítőjüket. - Úgy hiányoztál. - Nyüsszögi még mindig magához vonva, majd ő maga is elengedi, de az arcáról nem olvad le a mosoly, a szíve még mindig hevesen ver. - Hogy vetted rá Anyáékat? Hány hétig nyígtunk érte... követeltük... érveltünk... - Sorolja a fejét illegetve minden listapontra. Nagyon fárasztó volt. - A cuccaid? - A felelősségteljes nővér már tudja, hogy arra vigyázni kell. Gyakorlott önálló nagylány. -
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2020. november 11. 15:10 | Link

Pollim Love

Tényleg nem elmondható az az izgalom, amit a Polka iránt érzek. Nagyon sokat voltunk együtt, és szerintem az egész világ legjobb tesói vagyunk, még ha tudom, hogy neki vannak bizonyos hiányosságai. Na, de kinek nincsenek? Ő inkább más egy kicsit, szerintem több is, mint a legtöbb ember és ez nekem elég. Talán emiatt is van, hogy majdnemhogy ikreknek - igaz kétpetéjűnek - néznek néha minket, mert én gyorsabban növök. biztois a sok fára mászástól van. Az, hogy kijön elém biztosan megterhelő számára, nem annyira szereti a zajos helyeket, de ebből is látszik, hogy mennyire vagyunk szíve csücskei egymásnak. Én például még az is elviselem, hogy Gellért nem igazán foglalkozik velem az egész úton, és ezért nem szólják meg a szülei. Pedig a fiúknak kéne szórakoztatni a lányokat, nem? Vagy amúgy akkor mire valók, hmm? Mindegy. Már csak azért is is, mert megérkezünk és egészen gyorsan a karomba zárhatom az én édes nővéremet! Már látom, ahogy észrevesz és integet, én pedig a feltápászkodás után rárohanok, mintha száz éve nem láttuk volna egymást. Még az is lehet, hogy így is van! Csak a szüleink valami aletrnatív dizembióba, vagy mibe tettek, ahol lassabban telik az idő, mint ebben a dibezimóba! Végül nullára csökken a távolság közöttünk és mosolyogva alélunk el egymás karjaiba. Hát én hogy imádom őt, agyon tudnám szorítani! Vigyorogva keresem vele a szemkontaktust, aztán gyorsan végignézek rajta, amennyire csak lehet. Minden a helyén, ő az én Polkám!
- Te is nekem! De most már itt vagyok és nem megyek el soha! - vigyorgok abba csudás kis pofijába. - Csak, ha te is elmész, háhá! - ugrok egyet, miközben kibújok az ölelésből. - Remélem jól tartanak, mert mindenkit megcsiklandozok, vagy... - vakarom meg a buksim, miközben a legnagyszerűbb tréfák váltakoznak sorra a szemeim előtt. - ...megyek az igazgatóhoz és bejelentést teszek, hogy az én Polkámmal ne szórakozzon senki! - vigyorgok és önkéntelenül is az egyik lábamról a másikra állok. Nem nagyon tudok megmaradni egy helyben általában, de most még izgatott is vagyok. Itt van Polka! Kérdésére elgondolkodom, de igazán nem tudom, hogy végül mi tört meg bennük. Talán belátták, hogy rosszabbul járnak, ha nem engednek el, nem tudom.
- Talán látták, milyen szomorú vagyok nélküled és nagyjából minden találkozáskor nyaggattam őket tovább. Nem tudom - vonok vállat. - De nagyon hálás vagyok nekik, még azt is megígértem, hogy csudajó tanuló leszek! - ebben azért nem vagyo annyaira biztos, hogy jó ígéret volt, mert még a végén be kéne tartani. Szerintem ezt csak úgy mondják az emberek, nem? Elkerekednek a szemeim és eltátom a szám, ahogy megijedek, hogy... gőzöm sincs. Várjunk csak... fent még bepakoltam, aztán hoztam magammal, még le is szálltam vele talán.
- Öööö, hát ott valahol - intek magam mögé. - Áron ott vigyáz rá, biztos - vigyorodom el és ezzel próbálom meggyőzni, hogy minden rendben van azzal a cuccal. Nem kell egyből kétségbeesnie neki. Nekem kéne, basszuska!
- Van már varázspálcád? És milyen a suli? Vannak már barátaid? És megmutatod, hogy hova kell mennem? - hát most megindultak a lábaim, szóval miközben rázúdítom a kérdéseimet, körbe-körbe járok körülötte. - Jó, menjünk el a cuccért, anyu úgyis küldött neked valamit. Valami borítékot, ott van benne valahol... vagy a zsebembe - kutakodni kezdek bennük, majd széles mosollyal előhúzok egy szanaszét gyűrt borítékot a jobb farzsebből. Kicsit kiegyengetem, meg ilyesmi és átnyújtom a tesómnak.  - A tiéd, nagyon vigyáztam rá! - elindulok a csomagért és Áronkáért, remélem meglesznek. Főleg Áron, miatta nagyon sírnék!
Utoljára módosította:Palotás Panna , 2020. november 11. 16:16
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 10. 17:14 | Link

Pannám Love


Annyira be volt már zsongva, hogy másról sem tudott beszélni, mint Pannáról. Igaz, valószínűleg az összes barátja tudja már a kislány teljes életét, de most... meghallgatak mindent elöről. Meg most már a ‚ha itt lenne Panna‘ narratíva átváltott ‚MINDJÁRT ITT LESZ PANNÁ‘-vá, így azért egészen változatos módon ismerhettek meg dolgokat ismét. Az igazat megvallva az elmúlt időszakban az idő sokkal lassabban telt, mint máskor, hiszen számolta a napokat, hogy mikor találkozhat végre a húgával. A hétvégék teltek a leglassabban, hiába áldotta meg őket sok tanár megannyi leckével, ha egyszerűen fejben nem volt ott. Sokkal érdekesebb volt az, hogy a testvére itt lesz néhány perc sétára és itt is marad. Lehet, hogy most kapni fog pár rosszabb jegyet, de semmi baj. Majd... tanul. Valamikor.
Most és az előkövetkezendő időkben sokkal, de sokkal fontosabb dolga lesz. Csak tudjon kiszökni a faluba annyit, mint tavaly. A kacsák biztosan féltékenyek lesznek Pannára, mondjuk ha a lány nem bánja, akkor kettesben is etethetik őket.
- Együtt fogunk elmenni. Kiszámoltam, már nem kell sok és te is jöhetsz hozzánk. Nézd! - Mutat át az állomásépület fölött magasodó kastély irányába. Nem látszik belőle túl sok innen, de egy-két magasabb torony igen. Meg nem mondaná, hogy ez az övéké, vagy a csillagvizsgáló-e, az udvarról is nagyon nehezen jött rá, hogy melyik az Eridon torony. - A Titétek is szép, csak nem ilyen nagy. - Még sosem volt benne, de többször elsétált már előtte. Ha kint visítoztak a kicsik, akkor inkább tett egy kerülőt, mert zavarták a hangok. Többször elképzelte már, hogy mi lenne, ha az egyik szőke kislány Panna volna. Erre itt van, ténylegesen, igazándiból most már ő lesz az. - Jól. Lettek barátaim, akik megvédenek. De azért megcsikizhetjük őket, aztán mehetünk az igazgatóhoz, hogy bántottak minket. - Teszi hozzá a legártatlanabb hangján, kisujjával megbökdösve a drága húga kézfejét. Azt már sikerült megúsznia, amikor a csúfolóin bosszút álltak, pedig az nagyobbat szólt, mint egy csiki. Igaz, az auror igazgató bácsitól fél egy kicsit. - Képzeld, az igazgató bácsitok tanít engem. Ő nagyon kedves meg minden. - Azt nem tudja, hogy valaha fog-e tudni gondolatot olvasni. Valószínűleg nem. De a bácsi nagyon kedves meg türelmes, úgyhogy remélhetőleg csak a legkedvesebb tanár bácsikat meg néniket engedte az előkészítőbe. Mert ha nem, akkor fogja Olcsit és ott is felrobbantanak egy trágyagránatot. Véletlenül, mert szándékosan senki nem tenne olyat. Főleg nem Pollika, akiről minden tanár úgy tudja, hogy a legédesebb tünemény, aki csak zongorázik, meg Süveges Lilivel viháncol. - Úgy örülök, hogy sikerült rávenned őket. Nagyon rossz volt itt nélküled. - Motyogja a végén azért elmosolyodva pislogva a lányra. Már nem lesz rossz, hiszen végre eljött. Már nem kicsi, nem kérhette a földön fekve bőgve, mint pár évesen, az érvelési technikája meg nem működik olyan jól. De most már nem is kell. - Majd segítek. Miket is fogtok ott tanulni? - Azt beszélik, hogy Pollika sem rossz képességű, viszont ő sokszor érzi úgy, hogy csak a zenéhez ért, más tehetsége nincs. A jegyei nem lettek rosszak, szóval panaszra nincs oka. Most keményen oda kell tenniük magukat, hogy a szüleik elégedettek legyenek. - Áron....  - Épp elkezdene papolni, hogy az ártatlan állatka képtelen megvédeni magát, nem még a csomagokat, de testvére folytatja a beszélégetést.
Mivel a szőkeség feltűnően nyugodt, nagy levegőt véve válaszol a kérdésére, picit eltereli a figyelmét az aggódó, felelős nagytesó szerepről. - Aha, itt van, nézd! - Veszi elő a kabátja belső zsebéből a nem túl termetes, világos barna jegenye pálcát. Közben megtalálja a sütit is, amit elfelejtett odaadni. - Hoztam Neked bagolyköves sütit, ez a kedvencem! - Nyújtja át a kissé már megnyomódott finomságot, majd döbbenten átveszi a borítékot egy köszit elmormolva. - Mi van benne? Itt szabad kitnyitni? - Kérdezi bizonytalanul. Ha pénz lenne, azt nem kéne idegenek előtt.
- Minden megmutatok, gyere, hozd Áront! - Csipogja, s követi Pannát a cuccaiért. Ő maga is segít cipekedni, majd elindulnak kifelé az állomásról.- Egyébként nem rossz a suli. Azt hittem, hogy nehezebben lesznek barátaim, de nagyon sok kedves ember van. Nagybátori Marcit ismered, a tesójával együtt fogtok tanulni. - Kezdi el mesélni izgatottan azokat, akiket már Panna is ismerhet személyesen. Nagyon sokan tudnak már az iskolában Pannáról, elvégre mesélt már róla. Valószínűleg már élőben is látni akarják ennyi történet után. - Lilit meg Sárit egyszer el fogom hozni Neked. Ők olyan aranyosak! - Fejezi be vigyorogva. Teli van a keze, nem tud csapkodni, de járása feltűnően rugozó lesz, ahogy róluk mesél.
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Palotás Panna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 29
Írta: 2020. december 16. 15:48 | Link

Pollim Love

A lelkesedésem kicsit alábbhagy pár pillanatra, amikor Polka azt mondja, hogy nemsokára mehetek hozzájuk. Még két év! Két bnagyon hosszú év, annyit nem lehet kibírni, annyi nincs is egyszerre! Mégis van, és tudom, hogy valahogy át kell vészelnem - meg jó lenne nem megbukni is, a konzisztencia miatt (micsoda szavakat tudok, Merlinre!) - valahogy. Közben nézem a kastélyt, ami olyan györű, hogy még sosem láttam ilyet, és egy pillanatra bele is dermedek a látványba, szájtátva. Hmm, ez rímelt, egy mester vagyok!
- Nem érdekel, csak az, hogy itt vagy a közelben - mutatok a kastély felé, mert ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna mostanában anyáéktól. talán valahogy majd megköszönöm nekik, például a héten egyszer el fogok ágyazni a szünetben, vagy ilyesmi. Remélem. Felsikkantok, ahogy elmeséli, hogy milyen jól van, és még barátai is vannak. igazi öröm sugárzik rólam felé, mert tudom, hogy nem könnyű neki, de nem lenne igazi Palotás, ha nem tudna megküzdeni az ilyen kihívásokkal. Mégis féltettem nagyon, hogy milyen lesz neki egyedül, de szerencsére úgy tűnik, hogy ügyesen megoldotta. Ebben kételkednem sem kéne, nem igaz?!
- Ú, és kik a barátaid? Egyszer bemutatsz nekik? - csillanak még fel a szemeim is, ahogy belegondolok az igenlő válaszba. Biztos igent mond majd, miért mondana nemet? Nem szégyel engem, vagy ilyesmi, bár néha megtehetné. De ő az én legdrgább tesóm, aki még csúnyát is mondhat rám, ha úgy tetszene nekik. Soha nem tette még.
- Ó, komolyan? És őt is meg lehet csikizni majd? - vicces lenne, ha az igazgató bá csikizésével mutatkoznék be. Szerintem tetszene neki, én mindenképpen benne vagyok, már csak őt kell majd rábeszélni valahogy. Eddig mindig ment, most sem lesz probléma. Arra, hogy rossz volt nélkülem, csak egy újabb öleléssel tudok válaszolni, meg egy hatalmas cuppanós puszit nyomok a testvérem orcájára. Hát, ő is nagyon hiányzott, tulajdonképpen beleőrültem, és még nagyobb galibákat csináltam. Még az is lehet, hogy emiatt engedték meg, hogy ide járjak, ki tudja?
- De cukimuki vagy! Nem tudom, hogy miket tanulunk, még elfelejetettem belenézni a könyvekbe - vonok vállat és elhúzom a számat a tanulásra, bár tényleg megígértem, hogy jó tanuló leszek. Életem legnagyobb kihívása és ha sikerülne, irtó büszke leszek magamra. Mondjuk, ha nem bukok meg, akkor is. Áron pedig tuti megvédi a cuccom, nem kell aggódni, de tényleg. Mégakkor sem, ha hitetlenkedve beszél hozzám Polka ezzel kapcsolatban. Áron egy nagyon jófajta egy helyben ülő puffskein, szóval mi baj lehetne?
- Ú, de vagány! Azta - nézegetem meg a kis varázscerkát, de nem kérem el tőle. Lassan odanyúlok és az ujbegyemmel megérintem, de nem történik semmi, azon kívül, hogy egy nagyot sóhajtok, amiért nem történt semmi.
- Kérem! - kapom ki a kezéből a sütit és máris benyomom a számba, és élvezettel kezdem el rágni, de annyira, hogy látszik rajtam. Mielőtt megfelekeznék az ízorgiában a levélkéről, odaadom neki. Mivel róla van szó, eszembe sem jutott kinyitni, így halvány sejtelmem sincs a tartalmáról. Vagy anya mondta? Nemtom.
- Mintha izé... á, mindegy, bontsd csak ki - talán egy kis zsebpénz, meg néhány kedves szó van benne arról, hogy írjon baglyot és küldjön rólam jelentést, hogy megérkeztem, meg ilyesmi. De nem mernék megesküdni rá. Na, de nem maradhatunk itt estig, szóval elkezdem felkutatni a cuccom. A peron közepén áll, egy elhagyatott csomag szomorúan és vádlón néz rám. Ja, ez Áron, nem is a csomag!
- Jól van, na, itt vagyok, nem? - háborodok fel teljes nyugalommal. Hát nehogy már egy puffskeinnek rossz legyen, hogy egy pár percig hiányolnia kellett? ilyen világ van itt kérem?! Visszabattyogok a tesómhoz, húzom magam után a cuccot és Áront, természetesen. Legalább kedvesebben csipog már a hátam mögött. Majd megnyunyurgatom este, amikor senki sem látja.
- Hát még nem nagyon ismerek senkit, de ha Marci a barátod, akkor a tesója is jó fej lehet - bólogatok boldogan, nagyon biztos vagyok a dologban. Ha meg nem, majd az lesz, segítek rajta, hehehe. Megvannak az eszközeim, hogy bárkit a barátomnak mondhassam.
- Tyűűűű, tök jó nevük van és lányok. Ők tuti-szupi-csajok lehetnek! - egyre csak hergeljük egymást, de most olyan jól érzem magam, hogy majd ki ugrok a bőrőmből. Követem nagyjából Polka lépteit, de valójában rá figyelek csak, nem az útra, szóval akár az erdőbe is bevihetne.
- Holnap mit csinálunk? Vagy még ma el tudunk menni ide-oda? Jobban érdekel, hogy veled legyek, mint a suli - vonok vállat, mert ez az igazság.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér