36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Dec. 13. Vasárnaaaaaaaap
Írta: 2015. december 12. 20:38
| Link

Drága *-*  Love


Őszintén? Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire ideges, holott a Grosserliebben töltött idő nem ezt szokta előcsalni belőlem. Most sem így volt, sőt, mesés egy hétvégém volt az ottani csajokkal, mint az látszik is a végeredményen, épp csak a következményekbe nem gondoltam bele.
Ki fog borulni, tuti kiborul majd, és még szakít is velem.
Most is ez az első dolog, ami az eszembe jut, elvégre, az ember mindig a legrosszabbra gondol először. Újfent végighúzom ujjam a tincseken, mik szőke helyett, már barnán omlanak a vállamra, és ahogy a vonatablak visszatükrözi a képmásom, tényleg rá kell jönnöm, hogy nem is rossz ez. Így már sminkre sincs szükségem, aminek kimondottan örülök, hisz nem volt a kedvenc napi rutinom, vakolatot kenni magamra, de mégis ki kellett néznem valahogy.
Most... most ez más, már majdnem hasonlítok egy emberi lényre anélkül, hogy bármi mesterkélt is lenne rajtam. Anya most tuti büszke lenne, kár hogy még mindig nem volt elég bátorságom beszámolni neki a dolgokról. Léna is tartja a száját, ahogy azt ígérte, én meg... majd összeszedem magam annyira, hogy mindent a nyakába zúdítsak. Sokkal könnyebb lenne, ha nem lennének muglik, és itt lakhatnának velem.
Viszont a vonat sípol, jelezve, hogy mindjárt hazaérek, és Ward menetrend szerint vár engem a peronon. Mikor felajánlotta ezt, mint lehetőséget, szerintem még ő sem gondolta teljesen komolyan, pusztán a pillanat szülte kényszer mondatta vele, de azóta is töretlenül kísérget, én meg már tényleg nem tudom, hogy hálálhatnám meg neki mindazt, amit értem tesz.
Gyorsan a fejemre húzom a csuklyám, nem akarom, hogy egyből az szúrjon neki szemet, sőt őszintén bízok a férfi mivoltában, ami garantálja, hogy ezek a dolgok nem szúrnak neki szemet - ahogy általában a pasiknak se szoktak -, és komótosan lépkedek le a vonatról, elvégre, hová ez a sietség?
- Hiányoztam? - csak nem bírom ki, hogy a nyakába ugorjak, és a mellkasába temessem az arcom. Nem, erről a rossz szokásomról talán sose fogok lemondani, és már ő is kezdi egész jól megszokni.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Valami más rajtad????
Írta: 2015. december 12. 21:10
| Link

Asszony Love

Hirtelen szülte a péntek délutánom azt a helyzetet, hogy pár órával Helena távozása után felültem egy vonatra és elmentem Pestre. Egyrészt azért, mert nem akartam egész hétvégén itthon ülni, mint kutya az ajtó előtt, másrészt mert a csávótól beszedtem az albérletpénzt. Elmentem, vettem pár ruhát magamnak, ami kivételesen nem fekete volt, ez pedig tőlem elég szokatlan volt. Aztán kóricáltam a városban és majdnem lekéstem a vonatot, ami hazaért még Hellé előtt, de csak sikerült elkapnom.
Aztán a kis hátizsákomat az egyik padra letéve lecsücsültem és bámultam a síneket, számolva vissza míg megjön. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy nekem ez az egész csak egy nyűg, de leginkább azért szoktam nyűgös lenni, mert hétvégente nem tudtam vele találkozni és nem tudtam, mi volt vele és aggódtam... azt hiszem legalábbis, valami ilyesmi érzés nyomasztott.
Egyre csak számoltam, aztán elértem a nulláig, aztán számoltam is tovább... és végre meghallottam a nyomorult vonatot és öntudatlanul is felálltam, pár lépést téve a peron felé. Tényleg kezdtem átmenni kutyába...
Kerestem a pillantásommal a csajszit, aztán végül megláttam, amint felém jött, a kapucnijával a fején. Már tártam is szét a karom, hogy aztán a nyakamba ugorhasson és megpördültem vele.
- Szép napot, asszony! - nevettem halkan, majd puszit nyomtam az arcára és megcirógattam a derekát. A kérdésére a szememet forgattam, mert abszolút nonszensz volt az egész feltevés, hogy esetleg nem.
- Mindig hiányzol, te is tudod... Hogy vagy? - kérdeztem átvéve a táskáját, már ha volt neki, mert ugyebár mégsem hagyhatom, hogy ő cipekedjen. Az eléggé nem lenne fair.
- Mi ez az Assassins Creed stílus? - böktem a fejemmel a kapucnija felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Képzelődsz :P
Írta: 2015. december 12. 21:32
| Link

Drága  Love


Vártam is meg nem is, hogy beérjen a vonat. Még mindig rossz, hogy hétvégente még Wardot is hanyagolnom kell, noha a Budanekeresdiek némileg kompenzálják ezt, na meg... nincs is sok időm ezen agyalni, mert hogy félholtan zuhanok ágyba, és tudtam, hogy ez lesz.
De most lazább volt minden, volt is időnk szórakozni kicsit, biztos a tanárokat is megcsapta a karácsony szele, de... de nem gondoltam volna, hogy ilyen végletekig el fogok menni. Nehezen békülök ki a változásokkal, legyen az bármekkora horderejű. Tisztára emlékszem, hogy akkor is beijedtem, mikor a rellonossal úgy döntöttünk, együtt folytatjuk tovább, de máig azt tudom mondani, életem egyik legjobb döntése volt, a másik meg a suli. És csak a tudat vigasztal, hogy ha nagyon akarom, ezt legalább vissza tudom csinálni, csak hogy... akarom? Mert hogy abban már korántsem vagyok biztos. Jó ez így... talán, még ha szinglivé is válok miatta, mert miért ne tehetné ki a szűröm? Nem csodálkoznék rajta, ha egyszer már ő is besokalna.
- Ha már most asszonynak hívsz, hogy fogsz, ha még el is veszel? - nevetek fel én is, de csak cukkolom velem, hisz ahhoz még tényleg fiatal vagyok, hiába mondanék gondolkodás nélkül igent, ha arra kerülne a sor. Jó ez így, nem kell semmit elsietni, hisz időnk, mint a tenger.... azt hiszem... remélem... oké, nem kezdek el még ezen is parázni, már túl sok minden lesz.
- Persze, de megbeszéltük, hogy kibírjuk - mosolygok rá halványan, még az arcán is végig simítok óvatosan, aztán mégis megkomolyodnak a vonásaim.
- Ha szeretnéd, nem megyek vissza többet - vonok vállat, hisz ez egyértelmű, ne mindig csak ő hozzon áldozatokat, én is képes vagyok megállni, még ha nehéz is lesz utána megszokni, hogy már nincs tánc. Valamikor felnőni se ártana, nem?
- Hát... izomlázam van, már a kettős látásom elmúlt igaz, de a fejem zsong, és önkéntelenül összerezzenek, ha éles hangot hallok, mert a hülye tanár csak ordítani képes, nem.. nem is ordít... konkrétan visít - forgatom meg a szemem, miközben a kezébe nyomom a bőröndöm, hisz ez is már amolyan megszokott dolog. Ahogy az is, hogy szabadkezét megfogom és el se engedem. Csak most, mikor felteszi a kérdést.
- Oké, de ne akadj ki, jó? - fújok nagyot, aztán köszörülök kicsit a torkomon, hogy megtaláljam a hangom.
- Szombat este kicsit elengedtük magunkat, elkezdtünk hülyéskedni a csajokkal, és hát.. ez lett a vége - vállat vonva veszem le a csuklyám, hogy ő is láthassa a barnává vált hajzuhatagot.
- Nyugi, ha nagyon gáz, vissza tudom csinálni - nevetek zavartan, és valamiért az se megy túlzottan, hogy a szemébe nézzek most.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Hát nem is tudom... új a cipőd? ._.
Írta: 2015. december 12. 21:57
| Link

Asszony  Love

Szóval mintha körülbelül vallásos néni lennék, aki a prófétát várja a hathuszas busszal, csak ültem a padon és vártam, aztán a kisasszony lelibbent a kocsiból, maga után vonszolva a nála súlyra háromszor nagyobb bőröndöt. Valami nem volt okés a csajjal, mármint attól eltekintve, hogy szokás szerint a nyakamba ugrott, amit már hiányolnék, ha leszokna róla. Kifejezetten hiányolnám.
- Pf, de sietős valakinek! Maradsz Asszony! Csak nem hívhatlak Mrs Weavernek, az annyira formális lenne - grimaszoltam kicsit, miután belegondoltam. Igen, el tudtam képzelni, hogy esetleg majd egyszer elveszem, de nem a közeljövőben, nem ebben az évben, meg nem is a következőben. Majd még eldől, ha el is venném, tényleg belé sulykolnám, hogy gondolja át jó alaposan, mielőtt válaszol. Persze a buta félreértette, hogy miért mondom, hogy hiányolom, mert elkomolyodva pillantott rám, én meg a kezét elkapva szorítottam a tenyerének az arcomat és halványan elmosolyodtam.
- Ugyan már. Kibírom, elvégre csak kb két és fél nap. Ennyire azért még ne nézz önállótlannak, kedvesem, jó? - nem vártam rá tényleges választ, csak érzékeltetni akartam, hogy nem kell ilyeneken gondolkoznia, mert ha tényleg táncolni akar, hát nem én leszek az, aki az útjába áll, sőt, maximálisan támogatom is benne, egészen addig, míg ettől boldog. Aztán utána megyek és felgyújtom az iskolát.
- Ezz nem hangzik túl biztatóan. Szerintem vegyél egy nagy fürdőt habbal meg mindennel, aztán feküdj le és aludd ki magadat. Jót tenne, eléggé fáradtnak tűnsz. - állapítottam meg, immár magam után vontatva a tizenévesek tankját. Vajon mit cipel ebben, aranyrudakat? A kérdést csak poénnak szántam, de a kérésére azonnal megtorpantam és a karjaimat a mellkasomon összefonva vártam. Na mi van, kavart valakivel és azt próbálja takargatni? Nagyon ajánlom, hogy ne így legyen... A beszámolója kezdetén már tényleg befeszültem, úgy voltam, hogy oké, rendben, én most léptem le... aztán megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt a hajára pillantva. Lehet, hogy ha nem így adja elő, tényleg kicsit kiakadtam volna, hogy mi ez a hirtelen változás, deeee így inkább örültem neki. Nem is akárhogy. A hátizsákomat a bőröndjére téve közelebb léptem hozzá és az ujjam köré csavartam egy hajtincsét és szórakozottan elmosolyodtam, majd az álla alá nyúltam és kicsit megemeltem az állát.
A szemébe nézve elvigyorodtam, farkasmosollyal, majd közelebb hajoltam hozzá.
- Rohadtul dögös vagy, nem értem mit ijedezel. Nem foglak felfalni... talán. - súgtam a fülébe, majd halkan felnevetve elléptem tőle és a táskám felkapva húztam magam után a bőröndjét. Majd utolér, ha akar.
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Persze *-*
Írta: 2015. december 13. 23:57
| Link

Drága  Love


- Nem sietek sehová... miért... elveszel? - csillannak fel a szemeim, de úgy őszintén, mint aki most tudja meg, hogy nyert a lottón.
- Mármint nem most, majd... el akarsz venni? - harapok az ajkamba, mert ez a kérdés most nagyon foglalkoztat. Nem mintha én valaha is terveztem volna, hogy bárkihez is hozzámegyek, de azt se terveztem, hogy majd mágussuliba járok, azt meg főleg nem, hogy lesz egy Wardom. Jelenlegi helyzet alapján, nem biztos, hogy kapásból rávágnám a nemet, noha ehhez még tényleg marha fiatal vagyok. Meg hát... jó ez így, nekem biztos, gondolom, neki is, mert még nem panaszkodott, talán csak egyszer, de akkor is jogosan.
Felvetem neki, hogy inkább maradok itthon, ha akarja, de elmosolyodok a válaszán, még a fejem is megrázom kicsit.
- Jó neked, én nem mindig bírom ki - kuncogok halkan vállat vonva, mert nem fogom azt mondani, hogy az idő alatt eszembe se jut. Mondjuk azt sem, hogy a lányok, akikkel együtt élek regényt tudnának már írni róla, mert az ilyet csak nem mondjuk el, nem?
Bár vajmi kevés dolog van, amit elhallgatok előle, egy kezemen meg tudom számolni, és azokat is csak azért, mert tudom, cikibb lenne, ha tudna róla.
- Most gondold el, míg ide nem kerültem, mindig így néztem ki... minden egyes nap - nevetek erőtlenül a kezét szorongatva, mert azt csak akkor vagyok hajlandó elengedni, mikor megmutatom neki, mit is tettem.
Látom az arcán, hogy valami nem okés, és most először szeretném nagyon tudni, mire gondolhat, mert ez a tekintet engem is megijeszt, még a szemem is elkerekedik egy kicsit, de végül is, csak kinyögöm, amit szeretnék.
A reakciójára már én is sóhajtok egyet megkönnyebbülésembe, és mosolyogva hagyom, hogy felemelje az állam.
- Talán? Ez bíztató - most már jó kedvűen kuncogok... vagy egy fél pillanatig, de ahogy Ward indulna el, kapom is el a csuklóját, hogy maradásra ösztökéljem.
- Van még valami - forgatom meg a szemem, aztán előhalászom azt a nyakláncot, mivel úgy döntök, előtte nem fogok ilyen hülyeségen rágódni, vagy fáradozni azon, hogy ne tudjon róla.
- Ezt Bencétől kaptam mikulásra. Engem is meglepett a dolog, meg a tény is, hogy.. érted..., de ő a barátom, vagyis valami olyasmi... - vágok egy grimaszt, mert én ezt nem tudom definiálni, bár... semmi új a nap alatt.
- Nem akarom, hogy többet gondolj bele, mint ami, mert mégis egy ajándék csak, de nem is akarok elhallgatni semmit előled, mert annál fontosabb vagy - nézek a szemébe, miután csak sikerül megindokolnom, hogy ezt most miért.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Tudtam én *-*
Írta: 2015. december 14. 14:53
| Link

Asszony  Love

Persze a kijelentésemre egyből felragyogott a pillantása, mint a csillagszóró,  de hogy a viharba ne tette volna? Elvégre most jelentettem ki, hogy egyszer el akarom venni, ez pedig így utólag még nekem is kicsit furán hangzik... mármint... fhu. Ilyesmin még egyszer sem gondolkoztam el komolyabban, legalábbis egész eddig nem. Az ajkamba harapva elmerengtem pár pillanatra, majd rápillantottam halványan elmosolyodva és vállat vontam.
- Végül is miért ne? Elvégre szeretlek, vagy mi a szösz... Ilyesmi pedig 23 év alatt még egyszer sem fordult elő velem, szóval... Akár. - mosolyodtam el a végére már én is... Igen, igazából elvetem volna, de az még bizony várat magára, elvégre... még csak most kezdte a sulit, meg a szülei úgyis le fogják tépni a fejemet, ha beállítok a barna hajú lányukkal, én, a 23 éves pasija... Ez a helyzet egyre kétségbeejtőbb.
- A szüleid meg fognak ölni. - sóhajtottam, aztán inkább őt figyeltem, meg azon filóztam, hogy vajon beszélt-e rólam az ottaniaknak. Nem is értem, hogy ez engem miért foglalkoztatott, de valamiért mégis...
- Hé! Nem az volt a kérdés, hogy hogyan bírom ki, csak az, hogy kibírom-e. Most sem maradtam a suliban, egyszerűen megkattannék itt, inkább leléptem haza - legyintettem lazán. Néha elég nagy volt a kísértés, hogy vasárnap reggel már a Grosserlieb kapujában strázsáljak, mint valami kutya, aki várja vissza a gazdit, de ez eddig nem történt meg. Eddig.
Közölte, hogy mielőtt idekerült volna, mindig így nézett ki, én meg szórakozottan felvontam a szemöldökömet, mert a gondolataim éppen más vizeken evickéltek.
- Mármint hogyan? Bocs, néha nem teljesen vagyok itt fejben.
Lehet, hogy kicsit túlságosan is elborult a tekintetem, mert mintha egy pillanatra még meg is ijedt volna a drágám. Pf. Mintha neki tartani kéne tőlem... az életben nem bántanám.
Túlestünk a nagy és iszonyú titkán, ami nekem amúgy baromira bejött, szóval nem is értem mit majrézott, már éppen indultam volna el, de erre elkapta a kezemet és valami visszahúzás félét próbált megcselekedni, amit persze ha nem akarom, úgysem tudott volna kivitelezni. De én jófiú voltam és maradtam, mert hát na... Újabb sóhaj, mert nem értettem, mi ennyire fontos, hogy neki most itt játszania kell a királydrámát. Aztán előhalászta az exétől kapott nyakláncot, mire nekem olyan fintorba rándult az arcom, mintha legalábbis citromba haraptam volna és intettem, hogy rakja csak vissza.
- Ameddig nem lengeted az orrom előtt azt a sz*rt, nekem nem gond, csak ne reklámozd, mert meg találom reptetni a cikeszt. Eh... - túrtam a hajamba kicsit megremegve, majd kifújtam a levegőt és elmosolyodtam. - Higgadt vagyok. Most akkor megyünk, vagy sem?
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
<3 <3
Írta: 2015. december 14. 18:34
| Link

Drága  Love


Noha csak hülyülésnek indult, nekem mégis hihetetlen jól esik, hogy fontolóra is veszi a dolgot. Nem tudom elfelejteni, hogyan indult ez az egész, ahogy azt sem, mikor közölte, rendes barátnője még sosem volt. Épp ezért tartom annyira nagy dolognak ezt, meg úgy az egész kapcsolatunkat, és épp ezért nem tudok kételkedni abban, hogy fontos vagyok neki.
A lehető legdrágább dolgot kapom tőle minden egyes alkalommal, olyat, amit én is csak ugyanazzal tudok viszonozni. Az idejét. Feltételezem, ha ezek csak nagy szavak lennének, nem lennénk együtt ennyit, és nem így, tehát még szép, hogy pörgök, mint a búgócsiga.
- Nos rendben, de nem ér három nap után elválni - nevetek halkan, csak hogy elűzzem a komolyságot, mert hogy ez nem mindig megy. Alapból röhejesnek tartom, hogy tizenévesen ilyesmiről beszélek, de... de beszélek, és van is kivel, ez csak a fontos.
- Nem fognak. Beszéltem velük, jó, volt némi csend, mikor azt hittem, bekrepált a telefon, de Ward, ők is csak a legjobbat akarják nekem. Anyám meg két szó után már rákérdezett, ki az, és akkor még nem is látta azt a hülye csillogást a szememben. Mellesleg köztük is van kilenc év, ők tudják igazán, hogy a kor az, ami nem számít, szóval nyugodj meg, rendben? Karácsonykor majd meglátod, hogy jó arcok - mosolyogva simítok végig az arcán, amit már tényleg megszoktam, hogy bök. Igen, vannak dolgok, amiknek zavarnia kéne, mégse zavarnak, nekem ez így pont jó, és neki is.
- És nem jöttél oda? Héj, nincs ám minden percem betáblázva, öt után már szabad vagyok - pislogok rá, persze nem számon kérem, vagy kérdőre vonom, hisz nincs jogom hozzá, meg azért ennyi kell, még ha nehéz is sokszor, nem vagyunk mi teljesen összenőve.
- Semmi gond. Baj van? - aggódva vizslatom az arcát, mert ritka azért az ilyen, vagy csak ritkán adja tudtomra, de ez akkor sem jelent jót, még az ajkam is beharapom közben.
És igen, gondolhatná akár azt is, hogy most akkor túl vagyunk a nagy drámán, de azt csak nemsokára rá tudja meg, hogy a kis jelenet igazából a nagy dráma előszele volt. Jó, bízok benne, hogy akkora dráma nem lesz, de az meg sem fordul a fejemben, hogy párom majd jó pofát fog vágni a nyaklánchoz. Az arcán is látszik, hogy erőfeszítéseket tesz azért, hogy lenyugodjon, így én is visszahelyezem az ajándékom a helyére.
Megfogom hajába túró kezét, és erőmhöz mérten próbálom az oldalához szorítani, miközben pipeskedek kicsit, hogy megcsókolhassam, mert nekem tényleg csak ő számít. Nem a nyaklánc, végképp nem az, aki adta, hisz ő csak barát, vagy olyasmi.
- Előtte elmegyünk sütit enni? - pislogok rá nagy szemekkel, holott ez már szokásunkká vált, mindig beugrunk Ádihoz sütizni, mikor jövök, csak most... most nem tudom, mennyire van hozzá kedve.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. december 14. 19:46 | Link


Asszony  Love

Azt hiszem, nem számított rá, hogy komolyabban el fogok gondolkozni ezen az eshetőségen, pedig ismerhetne már annyira, hogy tuja, hogy legtöbbször azokat a dolgokat tartom szem előtt, amiket nem is kéne annyira komolyan venni. Nem tudom, személy szerint az a tapasztalatom magammal szemben, hogy én egy nagyon hullámzó jellem vagyok... Aztán lehet, hogy nem.
- Nem szabadulsz meg tőlem annyira könnyen. - közöltem szórakozottan, miközben az álla alá nyúltam, hogy felnézzen rám, majd egy puszit nyomtam az alsó ajkára és elvettem a kezemet.  
Enyhén lefagytam, mikor közölte, hogy beszélt a szüleivel telefonon, ami ugyebár velem nem igen fordult elő, vagyis csak nagyon ritka alkalmakkor. Oh, te szent ég, most aztán nyakig vagyok a cuccban... szép. Egy pillanatra elsötétült a pillantásom, összepréseltem az ajkaim, majd kicsit másfelé néztem.
- A helyedben nem lennék annyira biztos benne, hogy te épp azt akarod, ami a legjobb a számodra. - közöltem halkan, majd sétáltam pár lépést fel-alá, mert olyan dolgok jutottak eszembe... amik nem túl szerencsések az én esetemben. Nyugi Grant, nyugi, nyugi, nyugi.
- Meglátjuk. - néztem hátra rá a vállam felett, majd bámultam magam elé pár pillanatig. Nyugalom. A kezem zsebre vágva kezdtem piszkálgatni az ott lapuló öngyújtót. Pár pillanatnyi vízió után halvány mosollyal visszafordultam hozzá.
- Nem lóghatok folyton a nyakadon. Talán majd legközelebb. - közöltem viszonylag könnyed hangnemben. Mármint ahhoz képest, hogy pár pillanattal ezelőtt még fontolgattam, hogy felgyújtsak valamit.
- Lenne rá bármi okom, hogy ne legyek rendben? - kérdeztem, de csak költői kérdés volt. Ha tudott volna rá választ adni, na akkor kezdtem volna csak el aggódni.
Rövid eszmecsere során megtudtam, hogy a nyakában hordja az exétől nemrég kapott nyakláncot. Háááát ezzzz tényleg pompás. Nagyjából sikerült lehiggadnom és nem kiakadni komolyan, de azért neki is feltűnt, hogy sok minden vagyok, de nyugodt az nem, mert a kezemet lassan az oldalam mellé húzta, aztán megcsókolt, amit persze viszonoztam, kicsit lecsillapodva most már.
- Ha szeretnél, elmehetünk - vontam vállat halvány mosollyal, majd a bőröndjét magam után húzva indulás a cukrászda felé. Egy nagy adag cukor meg szénhidrát nem fog ártani.
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 14. 20:31 | Link

Drága  Love


- Ha szabadulni akarnék, már nem lennék itt - vállat vonva pislogok fel rá, azzal a hülye mosollyal az arcomon, ami ilyenkor mindig rajtam, és ami vigyorrá szélesedik, mikor megkapom azt a puszit.
Látom, betalál a kijelentésem, számítottam is rá, csak tudnám, miért ódzkodik annyira attól, hogy találkozzon velük. Én nem félek - hogy félnék -, és bizton állíthatom, ők se ettek meg még senkit, pedig van még három fiuk, akik hetente mutatnak be aktuális barátnőt. Szegények sokszor tévesztenek nevet, amire bátyáim nem egyszer ráfáztak már, de senki nem okolhatja ezért őket. Én mindig azt hajtogattam, hogy csak egyetlen valakit fogok bemutatni nekik, és ez idő alatt tudatosult bennem igazán, hogy azt akarom, a rellonos legyen az az egyetlen, ez is ilyen hülye, lányos dolog, gondolom.
- Már hogyne lennék - fogom meg a kezét, és megállítva a sétálásban, félve tekintek a szemébe, de nem veszem le róla a sajátjaim.
- Emlékszel mit mondtam, mikor összejöttünk? Nem érdekel mi lesz, vagy van... veled akarok lenni, érted? Nekem te vagy a legjobb - harapok az ajkamba, mert egy kicsit azért pánikba esek, hisz talán az erkélyen láttam ilyennek utoljára, és most sem tetszik, mert fogalmam sincs, mire gondol, így megnyugtatni se tudom.
- Ha nem szeretnéd, nem megyünk. Elmegyünk moziba, vagy bánom is én, nem erőszak, rendben? - sóhajtok fel, mert noha nem tetszik a gondolat, hogy a család nélkül kell karácsonyoznom, lemondok azért róla, hogy ő jobban érezze magát.
- Nem tudom, mondd meg te, mert jelenleg elég ijesztő vagy - lépek is pár lépést, hogy bebizonyítsam az igazam, akkor este is megijedtem tőle, ahogy most, csak most ki is merem ezt mondani. Tudom, hogy nem bántana, mégis... kell az a kis távolság, és ennél rosszabb érzés a világon nincs.
- Szerintem meg, inkább hagyjuk ki.... ne érts félre, élek-halok Ádiért, meg a sütiért, de nem hiszem, hogy ma be kéne mennünk, inkább tényleg fürdeni kéne egyet, meg pihizni... - mosolygok rá halványan, mert nekem azért nem megy olyan könnyen, hogy túllépjek a történteken, nekem nincsenek, vagy ritkán vannak ilyen hangulatingadozásaim, ezért sem tudok mit kezdeni másokéval.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2015. december 14. 20:31
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. december 14. 22:06 | Link

Helena

Azt mondta, ha szabadulni akart volna, akkor már rég nem lenne itt, mire halványan elmosolyodtam és nem mondhatnám, hogy ez volt a legmegnyugtatóbb vigyorom.
- Már ha hagytam volna. - nézelődtem körbe szórakozottan, mintha csak az időben gyönyörködnék. Valójában lehet, hogy így is volt, nem tudom, nem akartam Helenára nézni, hogy őszinte legyek. Legalábbis abban a pillanatban nem volt hozzá sok kedvem.
Annyira idegesítően magabiztos tudott lenni néha, pedig szinte semmit nem tudott rólam, mégis olyan nyomorultul biztos volt abban, hogy mit akar... Annyira értetlen, te jó ég! Lassan kifújva a levegőt pillantottam a kezére, majd az arcára, nagyjából felöltve egy pókerarcot.
- Igen, emlékszem, hogy mit mondtál, egyszerűen azt nem tudom megérteni, hogyan... mondhatsz ilyen elhamarkodott dolgokat, Hell... Én nem vagyok jó ember - közöltem enyhén szomorkás mosollyal, de aztán ismét egy maszkba rendeztem a vonásaimat, nem akartam, hogy faggatni kezdjen. Nem tudtam volna neki elmondani. Még nem. Enyhén hisztérikus volt a hangja, mint annak, aki pánikol, de nem nagyon tudtam eldönteni, hogy most éppen miért is.
- Vagy elmész nélkülem. Még megbeszéljük. Nem ma - közöltem olyan hangnemben, hogy ne hasson durvának, de azért érezze, hogy ez most itt éppen nem alku tárgya. Nem volt kedvem ilyenekről beszélgetni vele, ma valahogy nem volt hozzá idegrendszerem és ez még nekem is feltűnt.
Aztán egyszer csak az arcomba vágta, hogy ijesztő vagyok. Na bumm, szépek vagyunk, Ward, tényleg, csak gratulálni tudok neked ehhez az egészhez. Taps taps. Tett pár lépést hátra, mire én elnéztem róla másfelé és bólintottam. Ha kell neki a távolság, maradjon távol, az ő dolga.
- A táskád a szobádban lesz. További kellemes estét, Helena. - mondtam a nevét igencsak jelentőségteljesen, hogy érezze, ez nem az az alkalom, mikor érdemes utánam jönnie. Még egy kicsit sem. Azzal elindultam fel a kastélyhoz a saját tempómban, a táskáját leraktam az ajtaja mellé, majd bevágtam a sajátomét magam mögött. Le kellett higgadnom egy kicsit.

// Köszöntem a játékot //
Utoljára módosította:Ward Weaver, 2015. december 14. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér