36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
EM kirándulás
Írta: 2015. október 28. 15:13
| Link

November 2. 8:00

Az állomásra megérkezve újabb létszámellenőrzést kell eszközölni, aztán Kivára és Attilára hagyja a falubeliekkel kiegészült csapat felügyeletét, amíg megveszi a jegyeket. Nincs túl nagy sor, a legtöbben inkább hoppanálva jutnak el a faluból bárhova, kevesen veszik igénybe a vonatot.
Visszaérkezve a csapathoz mindenkit üdvözöl, és az esetlegesen felmerülő kérdésekre válaszol. Aztán a beálló vonatot figyeli, míg az meg nem áll, és meg nem kezdhetik a felszállást. A diákokat megkéri, hogy próbáljanak meg közel maradni, és nem elkószálni. Ezt főként azért teszi, hogy könnyebb legyen majd a leszállás is, és ne a fővárosban kelljen keresgetni egyeseket.
A felszállás után pontban negyed kilenckor el is indul a vonat. Ádám sóhajtva hátradől: ezzel is megvolnánk. Már csak Pesten kell elnavigálni az állomásig, hogy végül megérkezzenek. Ha már ez ilyen stresszes, milyen lesz majd az erdőben töltött másfél hét alatt?


/Álmodói tudnivalók: október 31-én (szombaton) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm Budapesttel, onnan fogjuk folytatni, és az lesz utazásunk utolsó helyszíne is. Most ide leírhatjátok a sétát a kastélyból idáig, plusz a vonatra felszállást és a vonatutat is. Persze nem kötelező az egészet belesűríteni egy hsz-be, és még csak az sem, hogy az út minden részletéről írjatok.
Nem kötelező írni minden helyszínhez sem, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Kérem, hogy akik a faluban laknak, azok ide érkezzenek meg!
Lehet kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Nagy Ábel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 30
Írta: 2015. október 28. 16:23 | Link

Miután megérkezett mindenki elindult a csapat.Az út elég hosszú volt.A vonatállomás épülete szép volt nekem tetszett.Mikor a tanár úr végzett az ellenőrzéssel elment megvenni a jegyeket.Miután ez is megvolt felszálltunk a vonatra.
Bent ezt gondoltam magamban:El sem hiszem, hogy itt vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!!!!!
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. október 28. 16:33 | Link



Környezetváltozás. Igen, ez kellett nekem, bár igazság szerint senkivel sem vagyok különösebben jóban az utazók közül; de mégis, a tény, hogy egy elemi mágikus lényekkel teli erdőben rohangálhatok, annyira feltöltött, hogy már az utazás előtt jó pár nappal összepakoltam. Igaz, így sem voltam épp a legjobb lelki állapotban. A depresszió azért depresszió marad.
Így hát pontban nyolc órakor már ott voltam az állomáson Iszettel (a lunarimmal) együtt - nem volt nehéz észrevenni a csapatot, bár volt egy-két meglepetés, mint például a Schlett lány, de inkább csak elfordítottam a tekintetem, és egy odamotyogott "Jó napot! Sziasztok"-kal oldottam meg a dolgot. Meglepően sokan voltak azok, akik csak elméletben tanulják az elemi mágiát. Persze, nem mintha bajom lett volna velük. Csak mégis, furcsa volt.
Nagyon jó érzés volt megpillantani a pályaudvar épületét, aztán, mikor elindultunk, a vonatot magát. Felszállás. Nagyjából középtájt sikerült feljutnom a vonatra, Iszetet gyakorlatilag a kezemben víve; szerencsétlen állat örökölte a gazdája emberfóbiáját és viszolygását, így hát amint sikerült leülnöm, rögtön felugrott mellém, fejét az ölembe hajtotta, s csak akkor hagyta abba a szűkölésszerű hangot, mikor megsimogattam a fejét. Igen, furcsa, hogy egy állat ennyire ragaszkodik hozzám, az viszont már nem lep meg, hogy még ő is tőlem vár megnyugtatást. Nem, ez már igazán megszokott.
Tehát leültem, s egy könyvet vettem elő szokás szerint, szinte fel sem nézve az egész út alatt - amennyiben valaki leült elém vagy mellém, csupán egy futó pillantást kapott, esetleg egy biccentést, ha egy házban élek vele, aztán inkább visszafüggesztettem tekintetem a Poe kötetre.
De végre úton voltam, el innen. A francba is, szeptember másodika óta erre vártam.
Hozzászólásai ebben a témában



Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 28. 17:46 | Link

Tanulmányi kirándulás
November 2. 8:00

Álmosan keveredett fel a csípős reggeli órákban a bejárati csarnokig, ahol a tanulmányi kirándulásra érkezőket várta. Két kollégájával együtt fogja a következő napokban felügyelni a brigádot. Ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen számos speciális nevelést igénylő diák is utazik a csoporttal, másik felük pedig képzett elemi mágusnak készül. Ilyen emberek mellett jó, ha egy bűbájhasználatban jártas személy is megjelenik, aki szükség esetén közbe tud lépni a szaktanár segítőjeként.
Egyetlen bőröndjével nem úgy tűnt, mint aki sok holmit pakolt volna be, de természetesen tértágítóval ellátott utazótáskáról volt szó. Egy kicsit bosszús volt amiatt, hogy fel kellett jönnie a kastélyba, de most a gyerekeké a főszerep, az a legfontosabb, hogy hasznukra váljon az utazás és minden a legnagyobb rendben történjen. Merkovszky tanár úr vezetésével elindultak lefelé. Attila volt a sereghajtó, ha rajta múlt, senki nem kószálhatott el, csendben és fegyelmezetten folytatták útjukat a vasútállomás felé. A kirándulók többsége hasonló félálomban lehetett, mint saját maga. Addig se volt velük gond...
Próbált ismerős arcok után nézni a tömegben, s már előre felmérte magában, ki lesz az, akire esetleg jobban oda kell majd figyelnie. Nem szeretne túlságosan szigorú lenni, de ez egy tanulmányi kirándulás, nem a szórakozásról kell szóljon elsősorban. Remélte, hogy ezt az összes jelentkező tudomásul vette, s az út során ehhez mérten fog viselkedni. Amíg a szaktanár a jegyvásárlással volt elfoglalva, ő is szívesen válaszolt a felmerülő kérdésekre. Miután felszálltak a vonatra és az el is hagyta az állomást, a biztonság kedvéért végigsétált párszor a közlekedőfolyosón, bepillantott az utazófülkékbe, hátha szükség volt rá valakiknél. Egyébként már ő is sokkal megkönnyebbültebb volt a kezdethez képest. Még a fővároson vergődjenek át, hiszen az szokott még problémás lenni.
Amennyiben valakinek tanári segítségre volt szüksége, Attila az utazás alatt általában a vonat első fülkéinek egyikében tartózkodott.
Hozzászólásai ebben a témában


Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. október 28. 22:47 | Link

Ki-Rándulás with Ricsi♥
ruccants

Utazááááás! Juhhu! Már vagy 2 órája nem bír nassolni Izabella, annyira rápörgött a témára, pedig onnantól kezdve, hogy ébren van, az evés a napja állandó körforgásának szerves része. Gyomrocskája görcsös érzésben tart vele a szobája egyik végéből a másikba, ahogy egy táskába pakolja a holmijait. Egy ideje leköltöztek az állatkájával Ádám bácsihoz, viszont Röncsi miatt sokat ingázik. Nem, nem ám az órák miatt. Persze arra is bejár, de azt nem tartja olyan kiemelkedőnek mint a kék szemű lányt. Mély sóhajjal tudatosul benne, hogy nem együtt kirándulnak ezért szomorúan pakol tovább. Előző nap jól megölelgette, alig eresztette el, hogy mennyire fog neki hiányozni, azt 1 órán át mondta hasonlatokon keresztül. Végül elköszöntek, mikor későre járt, ma pedig korán ugyan, de mindennel elkészült, majd alig várta, hogy eljöjjön az indulás. Csomagba fog, Vatta a karjaiban, mehet is a menet.
Gyorsan szelte a járdát, egyelőre egyedül nem is figyelte nagyon tart-e arra valaki, hátsó, erdőszéli szakaszon bandukolt a házaktól előre, a pályaudvarnak is az egyik kevésbé bejárt fele irányában bukkant fel. alapvetően eléggé beleolvad a környezetbe, leszámítva hogy jól megnőtt kortársai között i elég magasnak számít, a lányok körében meg pláne. Tuzinjára figyelt nagyon, annyira, hogy fel sem tűnt neki, ahogy egyenesen egy bácsiba gyalogol. Sűrű elnézések után hagyta ott az urat  majd szabad kezével integetett mindenki felé. A kis állatkája szerencsére az utóbbi időben újra szereti őt, vagyis úgy néz ki, most is elégedettségének adja jelét kis szikrákkal. Izzy nevetve vesz elő egy  jutalomfalatkát, ami ilyen beszerzett neki finom növényekből áll. Egy légmentesen zárható zacsiban tartja. Át is ad pár levelet a cukiságnak, aztán egyenesen egy fiú hátának gyalogol. Upsz.
- Ne haraguuuudj, bocsánat. Megütöttünk? Kicsit elbambultam. Izgulsz? Uuu, van már párod? Úgy látom nincs, lestipistoppolhatlak? Kirándulunk együtt?
Hozzászólásai ebben a témában

Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 29. 20:59 | Link

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával és Annuskával közösködöm. Pirul
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Természetesen nem kételkedtem egy percig sem Hime jóllétében, hisz ott volt Radúz bá' meg a szobatársaim is, akik szívesen odafigyeltek arra a dilinyós kölyökre.
Merkovszky tanár úr a lehető legtökéletesebb választ adta, amire csak szükségem volt, ezért egy széles mosoly kíséretében úgy bólogattam, mint egy mugli autódísz. / bólogató kutya / Még pár pillanatig ott sündörögtem a tanár úr körül, de aztán részese lettem egy becsapódásnak, azaz Evillanásnak.
A piros háztársam úgy a nyakamba ugrott, ahogy én szoktam mindenkinek, elkaptam ugyan, de nem kevés híja volt annak, hogy ne boruljunk fel ott helyben.
- Persze, hogy persze! Muris lesz! - nyelvet öltöttem a lány felé, közben Beni is köszönt nekünk, neki pedig bőszen integettem. Kissé nyúzottnak tűnt, lehet nem aludt túl jól. Úgy vigyorogtam ott, mint egy vadalma, ám mikor ismét Lillára pillantottam volna, az úgy eltűnt, mint a kámfor.
- Hinnye, de gyors valaki.. - vakargattam a fejemet pár pillanatig, a másik oldalamon pedig már Annuska állott. A vörös lány hangját meghallva automatikusan felé fordultam és rögvest a nyakába borultam, vagyis csimpaszkodtam.
- Sziihiihiiijaaaaa! - nyekeregtem a lányra borulva, örültem, hogy őt is láttam.
- Persze, hogy jól bár nem sokat, de az a pár óra, az jó volt! - vigyorogtam vissza a lányra. – És te? Amúgy kivel ülsz majd a vonaton, mert ha gondolod, csatlakozhatnál Lillához és hozzám. Az eridonos csajok tartsanak össze. – egy cinkos kacsintást eresztettem el Annus felé.
Lassan idő volt, tanár úr pedig tartott egy létszám ellenőrzést és végül is el is indultunk az állomásra. Útközben igyekeztem a már meg talált háztársaimhoz csapódni, illetve fújni nekik a hülyeségeimet, egy csomó dolog jutott az eszemben útközben.
- Amúgy, én most annyira elgondolkodtam az almán.... de most értitek. Ha már van olyan angolul, hogy appLe. Akkor olyan is van, hogy appFel? Vagy mi? - tettem fel az agymenésem szülte kérdésemet. Csak nem égetem ki őket ezekkel, maximum rám szólnak, hogy fogjam be. Igyekeztem hozni a jó hangulatot, és elzavarni az álommanókat, amik ott csücsültek a legtöbb diák vállán.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2015. október 29. 22:15 | Link

EM kirándulás - Bran

Noah néha kiborító tud lenni. Olyankor jön rá a játszhatnék, mikor sietni kellene, hogy ne késsünk el sehonnan se. Ma is megfuttatott, meg végigkergettem az egész házban és a kertben is, mire sikerült rávetnem magam, és leszidni, hogy ilyet még egyszer ne csináljon. Erre csak fújt felém egy apró lángot, és elvonult a táskám mellé pihenni. Hát nem csodás? Legalább már nyugodtan pakolhattam a holmimat, amit a kirándulásra viszek. Hihetetlen, hogy elmehetek oda, ahol Noah eddig volt, és megismerhetek még több elemi mágikus lényt. Legalábbis nagyon remélem, és nem az első adandó alkalommal fal fel valami XXXXX besorolású lény. Talán egy XXXX-essel még tudnék valamit kezdeni, de ezt se merem biztosra mondani. Mindegy is, a kirándulás a lényeg, szóval a csomagolás befejezése után, ölbe kaptam Noaht, és szaladtam a többi tanonc után, mert már lemaradtam így is. Még az a legnagyobb szerencsém, hogy a többiek az iskolából jönnek és Merki apu biztosan nem hagyna itt… ugye? A többiek beérése után letettem az állatkámat magam mellé, persze szemeimet rajtatartva, nehogy elkóboroljon. Mikor megérkeztünk az állomásra, nem sokkal később az iskolai csapat is befutott. Végignéztem a társaságon, de Annán és Atu bácsin nem igazán ugrott be ismerős arcocska. Még Gwent szúrtam ki, és titokban reménykedtem abban, hogy Zsombicc is felírta magát a legutolsó pillanatban, de aztán mégsem jött több diák, és más ismerős velük. No mindegy, fogtam inkább Noaht, és mikor már lehetett, felszálltam vele a vonatra. Brant nem láttam mögöttem, így minden fülkébe benéztem, és amint megpillantottam a legjobb barátomat, már mentem is be mellé, hogy lehuppanjak vele szemben, és várjam a megérkezést.
Hozzászólásai ebben a témában

A Lidércnyomás Lánya
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. október 29. 22:50 | Link

Elemi mágia - Annus, Lillus és Fannus
ruha

  • kutyákat elvinni Kath-hez
  • édességet szerezni
  • bepakolni
  • elektromos dolgokat kihúzni

Ha minden igaz és mindenre jól emlékszik, akkor már csak ki kell mennie a vasútállomásra és indulhat a kirándulás. Mostanában egyre szétszórtabb a lány, ezért többször felírja a dolgokat, hogy ne felejtse el. Sóhajtva zárja be az ajtót maga mögött és indul a pályaudvarra. Nem beszélte meg, hogy ott majd kihez csapódik, kikkel tölti az utazás óráit, de talál majd magának eridonosokat, akikkel elbeszélheti az időt. Az állatkáitól volt a legnehezebb elbúcsúzni, de nekik is kell egy kis idő távol a lánytól, bár Gwen nem így gondolja. Mégsem viheti magával őket, ha Madagaszkárt sem bírták. Szóval se szó, se beszéd adta be őket Konnak, megköszönni volt ideje és már ment is pakolni. Egy listát írt velük kapcsolatban és ennyi volt.
Bőröndjét maga mögött húzva siet a többiekhez. Míg kifújja magát, meg is érkezik a jármű és már szállnak is fel. A pontos indulást nem tudja, ezért meglepi, mikor a vonat elindul, de Ő még nem ült le. Mindenhova benéz, de sehol sincs olyan ember, akit ismerne. Már épp feladná, hogy ismerősökkel találkozik, mikor megpillantja Fannit, Lillát és Annát. Mind a három lányt ismeri, nagyon is jól, együtt kviddicseznek, vagy kviddicseztek. Úgy tűnik őket is érdekelte a dolog. Mosollyal az arcán lép közéjük.
- Sziasztok! Leülhetek? Titeket ismerlek a legjobban - arra is felkészül, hogy Fanni a nyakába ugrik, a lányból simán kinézi, hogy a mozgó vonaton ugrik rá másokra.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Vérbe öltözött Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 29. 23:53 | Link

Tanulmányi kirándulás - Fáni és Evilla
#elemimágiásbagázs #zötykölődjünkegyütt

Maris soha nem volt hű de barátkozós, de miután az az elvetemült ötlete támadt a bátyját repülni látva, hogy kviddicsezni akar, kénytelen volt megismerkedni legalább a csapattársaival. A jó közös munka nem igényli, hogy mindenkivel öribari legyen, de néhány embert akarva-akaratlan csak sikerül jobban megkedvelni és hát ilyen Fanni is. Eleinte nem viselte kifejezetten jól ugyan, hogy a lány minden előzmény nélkül a nyakába vetette magát, ahányszor csak meglátta, de mostanra ez sem okoz gondot, mi több, már ő is kezdett nyitott lenni ilyesféle megmozdulásokra. Nem mindenkit ölelget meg azért, szögezzük le, továbbra sem nevezhető kifejezetten szociábilis  teremtésnek, de ragadt rá valami Fanni közvetlenségéből, vagy inkább tanult tőle is, így most kicsit sem okoz problémát, hogy amint meghallja barátosnéja a hangját, máris a nyakába veti magát. Visszaölelget ő is, közben pedig őszinte mosolyra görbül a szája, mint ahogy utóbb mindig ilyen alkalmakkor.
- Sziaszia - köszön vissza lelkesen megszorongatva közben a lányt viszonzásképpen, meg integet Lillának is, majd még választ is kap a feltett kérdésre, ez aztán így igazán kerek. Panaszra oka nem is lehet. Saját részéről kitartóan bólogat egy sort mindjárt válaszul, még mielőtt megszólalna.
- Én se sokat, eléggé izgultam ezen az utazáson, de biztos jó lesz. És... naná. Már majdnem egy fél kviddicscsapat - szalad fülig a szája az ötlet hallatán, elvégre tetszetős, de nagyon. Senki ismeretlen és még tudja is, hogy mindenkivel szót ért. Tökéletes. Gyors létszámellenőrzés után már indulhatnak is közben, mert a vonatot csak el kell érni. A kis reggeli séta rendesen felébreszti, majdhogynem hatékonyabb, mint a nemrégiben megivott bögrényi kávé, bár az is lehet, hogy csak annak jött meg a jótékony hatása. A bál után még mindig vörös színben pompázó tincseit menet közben fonja be, hogy ne lógjanak összevissza a szélben, ami kissé lefoglalja, noha figyel Fanni agymenéseire és jól is szórakozik rajtuk időnként hangosan felnevetve.
- Neeee - hagyja el a száját tiltakozás, amikor az apple-appfel megszólalásnál tartanak, és ismét elneveti magát.
- A németben az alma Apfel, tuti amolyan kontra az angol apple-re, mert valakié úgyis jobb, de fejezd beeee, mert már fáj az arcom és még hosszú az út odáig - nyekereg, noha nem gondolja teljesen komolyan. Határozottan jól szórakozik azért. Kicsit arcára szorítja a két kezét, a nevetéstől tényleg fáj, de mindjárt el fog múlni. A vonaton felpakolja a táskáját a csomagtartóra, majd kabátjától megszabadulva lehuppan az ülésre, és futólag még megtapogatja ismét az arcát, mert ha Fanni így folytatja, fog az még fájni. Túl sok idő nem is telik el, épp elhelyezkedik, amikor újabb ismerős arc bukkan fel az ajtóban, Gwen. Kérdőn néz a másik kettőre, de a maga részéről vállat von, ha a többieknek is megfelel, őt aztán igazán nem zavarja plusz egy fő a csapatból.
Hozzászólásai ebben a témában
A Halál Hercegnője
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 30. 13:40 | Link

Tanulmányi kirándulás

Miután már csak egy állatkám maradt erre a tanévre, többet tudtam Frayec-kel foglalkozni, aki persze nagyon jó mókának tartotta, ha sártengerré változtathatta a szobámat - őszintén szólva fogalmam sincs hogy csinálta - vagy csak egyszerűen fogta magát és kikaparta a cserepekből a földet. Mert hát miért ne? Ezzel pedig nekem természetesen reggel kellett foglalkoznom, semmi esetre sem akartam arra hazaérni, hogy a növényeim egytől-egyig elhaláloztak, hála a rosszaságnak. Csak annyi szerencsém volt, hogy még időben összepakoltam az útra és nem aznap reggel kellett kapkolódni. Mielőtt még bármit újra feltúrhatott volna, ölbe kaptam Frayec-et és a cuccom magam mellett lebegtetve sétáltam le a csarnokba. Köszöntem Ádámnak és az ott leledző embereknek, aztán kicsit hátrébb álltam, hogy a maradék sarat is leszedjem a mancsairól.
Az állomásig főleg a raseket figyeltem, nehogy elmászkáljon valamerre és feltúrja a tisztást, tulajdonképpen még kapóra is jött, hogy senki sem akart zavarni. Nem tudtam volna beszélgetni is és még Frayec nyomait követni, aki egyelőre úgy tűnt jól fog viselkedni. Csendben baktatott mellettem az úton, én pedig olyannyira őt néztem, hogy szinte észre sem vettem amikor megérkeztünk a vonathoz. Továbbra is az állaton tartottam a szemem, felszálláskor pedig az elsők között voltam, és egy hátrébb elhelyezkedő fülkét választottam elkerülve ezzel minden lehetséges találkozást. Nem aludtam pár napja és ugye a folyton kikapart föld miatt is morcos voltam kicsit, ezért is akartam minél előbb egyedül maradni. A rasek persze rögtön elfoglalta a szemben lévő ülést, míg én a még szabadra csüccsentem fel, felhúztam a lábaim és előszedtem a magammal hozott könyvet. Nem is nagyon figyeltem, mit hoztam el Tildától, igazából úgyis mindegy volt. Pihenni a folyton mozgolódó Frayec-től úgysem fogok tudni, olvasni meg bármit szívesen olvasok...
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. október 30. 15:08 | Link




Elég jó volt, hogy egyedül ültem a vonatfülkében Iszettel és olvastam. Kellemes időtöltésnek bizonyult, mert az arcizmaimnak nem kellett minden pillanatban megfeszülni arra várva, hogy esetleg valaki ránéz - nem kellett folyamatosan eljátszanom, hogy amúgy nincsen semmi bajom. Elég volt csak olvasnom. Mint egy átlagos, tizenöt éves kamasznak.
Meghallottam a fülkeajtó nyílását, és egy lány esett majdnem hanyatt a lábaimban valami állattal magán. Iszet ezt látván nyüszögve bújt hozzám, én pedig egy fejsimítás kíséretében fókuszáltam rá a jövevényre, aki mint kiderült, Izabella volt. Egy házban lakom vele. Bár kétlem, hogy rám ismert volna, ugyanis odabent is igyekszek beleolvadni a környezetembe, és kínosan ügyelek rá, hogy ember fia ne ismerjen rám onnan, vagy legalábbis csak minimális nyomot hagyjak bennük. Nem mondom, hogy kerültem a lányt, de mivel ő tipikusan eridonos jellem volt (számomra a negatív értelemben), igyekeztem nem összeakadni vele, ha lehetséges volt. Most pedig itt pörgött nekem, miközben én olyanokon gondolkodtam, ami a kis elméjét szerintem ripityára törte volna.
- Párom? - kérdeztem zavartan. Mi ez, valami bál?
Hogy is lehet leállítani egy túlpörgött extrovertált jellemet? Eddig nem volt hatásos, ha megmutattam, hogy nem nagyon szeretnék vele beszélgetni, mert az ilyesmiket az hajtja, hogy érzelmet váltsanak ki az emberből.
- Nem hinném, hogy én lennék számodra a megfelelő társaság. - mondtam csendesen, ismét lepillantva a könyvembe. Arcom semleges maradt, hangomban gyakorlatilag semmilyen érzelem nem tükröződött. Tény, hogy nem azért jöttem el, hogy egyedül kuksoljak egy vonatfülkében, de egyelőre minimális igényem vagy kedvem sem volt a társasághoz.
Hozzászólásai ebben a témában



Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2015. október 30. 17:27 | Link

Tanulmányi kirándulás
~Miza

Késve indultam le a vasútállomásra. Bár bentlakó vagyok, kivételesen otthon töltöttem egy kis időt, így onnan sétáltam le a vasútállomásra.
Kicsi bőrönddel érkeztem, ami még anyámé volt, amíg el nem örököltem tőle. A tértágító bűbáj miatt mindenem belefért és mégis kis helyen elfért. Tökéletes apróság a mindennapokra.
Épp időben érkeztem a népszámlálásra.
Furcsa módon szinte mindenki társaságba verődve ácsorgott és szállt fel a vonatra. Alig láttam valakit egyedül.
A vonatra szállva biccentettem a házbelieknek, és még akiket ismertem. Sorban töltődtek fel a kabinok, így - mivel hátul álltam - a hátsó kabinok egyikébe tudtam letelepedni.
A kabin ajtót elhúzva egy szőke fejre lettem figyelmes és egy házi kedvencre. Akaratlanul eszembe jutott Gotto, akit a szüleimnél hagytam pár nap erejéig.
Bár eléggé mufurc egyéniség, a szüleimet azért elfogadja.
- Szia! Nincs máshol hely, remélem nem gond. - biccentettem a lány felé, akit időközben felismertem a levitás őrző képében.
A bőröndöt az ülések fölötti polcra emeltem és helyet foglaltam.
Az igazat megvallva, nem sok kedvem volt beszélgetni. De persze mindig válaszoltam ha kérdeztek, úgyhogy most sem húzódtam félre a kérdések, vagy kijelentések elől.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Mr. Casper Frost
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. október 31. 00:52 | Link

Elemis kirándulásos menetelős

A tanár úr szavaira bólint és nyugtázza is a hallottakat. Máris kevésbé kételkedik a döntésében, hogy belevágott a kirándulásba. Bár csak remélni tudja, hogy nem terveznek nekik nyakatekert túrákat a vadonban, mert biztos, hogy ott helyben kezdhetik megásni majd a sírját... Erre inkább rá se mer kérdezni, még a végén sarkon fordulna és beenné magát a szobája mélyébe. Na nem mintha Nette hagyná, hogy felhúzza a cipőjét, na meg az ilyesmi általában nem is vall rá.
A kettejük közti párbeszédet hamar lezavarták, egyikük sincs jelenleg a toppon, így mind a ketten rendkívül elnézőek a másikkal szemben. Csendben lépkednek egymás mellett, amit az állomásig vezető út végénél tör meg a gyomrának korgása. Hiába ivott szokásához híven kakaót, na meg bekapott pár falatot is indulás előtt, máris kiment belőle az energia, amit a teste persze így jelez neki.
- Neked van kajád? - Fordul Nettéhez félig felvont szemöldökkel. Na nem mintha neki nem lenne, a táskája egy nagy része csupán ilyesmivel van megtömve. Ismeri saját magát, nem bíz itt semmit a véletlenre. De majd csak a vonaton szed elő bármit is, addig türelmesen kivár, persze.
Az állomáson megpillantja Izát is, akinek oda is int. Nem gondolta volna, hogy ennyien jönnek olyanok, akiket ha máshogy nem is, de legalább látásból ismer. Azért máris kellemesebb a tudat, hogy ezekkel az emberekkel lesz összezárva másfél hétig, mintha vad idegenek lennének. Na persze nem mintha az túlzottan zavarná, de még ő is aláírja, hogy így jobb.
Ahogy befut a vonat, valahogy sikerül az elsők között felszállnia, pedig nem is tolakodott, Jól befoglalja maguknak az egyik zugot és az út nagy részén a hasába tömi a magával hozott morcognivaló egy részét. Jól nevelt kölök, azért Nettét megkínálja.
Hozzászólásai ebben a témában

Sese Hysteria
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. október 31. 01:31 | Link

Elemi Mágia Tanulmányi Kirándulás. Evillával, Annuskával és Gwencivel közösködöm. Pirul
~ legyünk stílusosak, még ha csak utazunk is. ~

Csak fújtam, fújtam, fújtam és még mindig fújtam a hülyeséget útközben. Nagyon fel voltam pörögve az utazás meg úgy az egész dolog miatt. Mondjuk cigánykerekezni, nem kerekeztem volna, nem akartam túljátszani a fejemet. Igazából, nem is tudtam cigánykerekezni, de pszt....
Annus már lassan sírt a nevetéstől, vigyorogva nyugtáztam, hogy jókedvet hoztam a barátaimnak. Ráadásul a vörös hajú lány, még meg is válaszolta a kérdésemet, amit lehetetlennek véltem.
- Németül az almát Apfenek fordítják? Fú, de kemény! - vigyorogva bizonyosodtam meg erről a tényről, felsötétültem. Lassan le is értünk az állomásra, ahol a csomagjainkkal együtt felszálltunk a vonatra, épp úgy, mint amikor visszaköltöztünk a szünet után az iskolába, ami körülbelül egy-két hónapja volt.
Hülyegyerek módjára előrecsörtettem, kerestem egy üres kabint, amit befoglalhatunk mind a hárman, a tervemet sikeresen zártam. A vonat végében volt egy üres kabin, gyorsan le is dobtam magamat az ablak mellé, úgy vártam a jányokat. Percekkel később mindkét háztársam megérkezett, és még a vonat is elindult. Pazar volt.
- Vigyázz, Kremisa, mert jön a Bagolykő! - ökölbe szorított jobb kezemet elszántan az égbe emeltem s végül felkacagtam. Még akkor fogalmam sem volt arról, hogy vajon mi a jó fenét fogok csinálni az órákon kívül, de én már eldöntöttem, hogy jól fogok szórakozni. Ám már megint túlságosan elkalandoztam, ugyanis kinyílt a kabin ajtaja és ott egy szőke lány ácsorgott, aki nem volt más, mint, Gwenci. Szükségem volt pár percre, amíg ismét visszaérkeztem a Földre.
- Gwen! - felvonyítottam és a helyemről felpattanva a nyakába borultam. Nehogy már ő is kimaradjon. Nem nagyon zavart a mozgó vonat, mondjuk nem is nagyon éreztem, hogy már utaztunk, inkább csak a vonat zakatoló hangja volt az, amiből ki lehetett következtetni azt, hogy a vonat már igencsak mozgásban volt.
- Felőlem gyere! - szorongattam még mindig, majd megfordultam a lányok felé - Ugyeee? - kölyökkutyapofával meredtem Evillanásra és terelőangyalkámra.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. november 2. 15:00 | Link

November 2. 8:15

Ha eddig azt gondolta, sokan vannak, hát a faluban lakók - főként a tanoncok - csatlakozása után már biztosan ezt gondolja. A jelentkezők listája alapján is sejtette korábban, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolog, éppen ezért van három tanár is kísérőként, de egészen más látni egy halom nevet egy papíron, mint élőben koordinálni majdnem húsz gyerek több mint egy hetes kirándulását.
A vonatutat főként arra használja, hogy csendben meghúzza magát, és megpróbáljon előre pihenni. Persze ennek így első hallásra nem túl sok értelme van - és megsúgom, később sem lesz több -, de Ádám tényleg próbálkozik azzal, hogy mentálisan előre felkészül pár várható eseményre, hogy így legalább a problémák egy része miatt ne kelljen aggódnia. Valamiféle meditációként kezdi, mint amikor az elemeire koncentrál rá, de aztán a táj, meg a vonaton ülés - nagyon ritkán teszi -, meg az egész kirándulás hangulat kiveri a fejéből az előre úgysem látható gondokat.
Szíve szerint beülne a srácok közé, és valami egészségtelen dolgot majszolna, miközben arról beszélgetnének, vajon mi is vár majd rájuk. Persze ezt ő már nem teheti meg. A tanárként az ő tiszte az, hogy figyeljen arra, hogy a diákok jól érezzék magukat. Az teljesen mindegy, hogy ő maga élvezni fogja-e ezt az egészet.
Gondolatai visszakószálnak egy régebbi kiránduláshoz, amin még Roxfortos korában vett részt, és az út további részében remekül elvan a nosztalgiázással.

UGORJUNK!
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér