A Fő utczával szemben, a Boglyas tér legimpozánsabb helyén Bogolyfalva vasútállomása kapott helyet. Grandiózus, elegáns épület, hatalmas oszlopokkal, melyek tartó funkciót látnak el. Egyszerű sárga téglából épült falain ablakok szinte nincsenek, csak a harmadik emeleten, a legfelső szinten, ahol a masiniszták pihenhetnek meg egy-egy út előtt és után. A bejáraton egymás mellett három troll kényelmesen besétálhatna csomagjaival. Belépve az épületbe egy hatalmas fogadócsarnokba érünk. Egyik oldalt pénztárak, másik oldalt büfék és apróbb boltok, köztük egy mindenes, ahol a cérnától a főző üstig mindent lehet találni. A peronokhoz a bejárati kapuhoz hasonló kapun lehet kijutni. Azonban nagy meglepetés éri azt, aki kilép azon a kapun. Mugli gondolkodással a vonatok különböző vágányokról indulnának, amelyek között peronok, hidak, vagy aluljárók húzódnak. Itt azonban két sín van összesen, egyik az érkező, másik az induló vonatok számára. Rajtuk végeláthatatlan hosszú sorban és különböző irányban állnak a vonatok. A sínek között egy öreg, hosszú bajuszú, néma bakter ácsorog állandóan, talán az idők kezdete óta, aki kopott táblájával indítja, vagy érkezteti a vonatokat.
Hogy senki se tévessze el, hogy a sorban hányadik az ő vonata, egy igen kellemesen búgó női hang időnként beharsogja az állomás termeit az éppen induló, vagy érkező szerelvényekkel kapcsolatban.

 Elment az esze. Biztos benne, hogy elment a józan esze. Ha egyáltalán volt neki eddig. Ilyet normális ember nem csinál. Vagy legalábbis normális diák nem akar az év közepén lelépni. Mit az év közepén? Az év elején vagyunk még csak! Ráadásul az előző évben is bukott, nem volna jó, ha megint meg kéne ismételnie harmadszorra is ugyanazt az évet.
 Idegesen megfordult, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Haragos, kemény léptekkel indult el, majdnem fellökve az útjába kerülő embereket, aztán megállt. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan elindult.
 De ha most nem megy el, akkor lehet, hogy soha nem tudja meg. Soha nem kerül le a rejtélyről a lepel, és ugyanolyan árva gyerek marad, mint ahogyan az iskola első napján. Vagy egész életében. Nézőpont kérdése.
 Megfordult, de nem indult el. A síneket nézte. Nagyon, nagyon hosszú ideig. Tény és való, hogy az összes megspórolt pénzét is tintára meg pergamenre költötte. Na meg a vajsörre legutóbb Lorával. Nem végződött az az este túl szépen. Néha még úgy is képzelte, hogy szebb volt az élet az otthonban. Legalábbis egyszerűbb, az biztos.
 Nagyot sóhajtott, és az épülethez ment, hogy a falának dőljön. Ha nincs pénze, akkor bliccelnie kell. Viszont varázslóknál még sosem bliccelt. Vajon ők is beveszik a mesét, hogy ellopták tőle az összes pénzét, de muszáj meglátogatnia a beteg nagymamáját, aki az orvosok szerint bármikor elhagyhatja a földi életét? Mert mi van, ha veriatserumot adnak neki, és akkor meg kikotyogja az egész piszkos kis életét. Talán még azokat is, amiről nem tud.
 A zsebébe dugta a kezét, hátha mégis talál benne pár galleont, de mindhiába. Igaz, hogy még csak táska sem volt nála. Csak a kopottas dzsekije és a kilométeres sála. Ha Dorottya tudná, hogy megint mire készül!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=411541#post411541][b]Szombat Anna - 2014.10.27. 19:25[/b][/url]

 Elment az esze. Biztos benne, hogy elment a józan esze. Ha egyáltalán volt neki eddig. Ilyet normális ember nem csinál. Vagy legalábbis normális diák nem akar az év közepén lelépni. Mit az év közepén? Az év elején vagyunk még csak! Ráadásul az előző évben is bukott, nem volna jó, ha megint meg kéne ismételnie harmadszorra is ugyanazt az évet.
 Idegesen megfordult, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Haragos, kemény léptekkel indult el, majdnem fellökve az útjába kerülő embereket, aztán megállt. Ugyanolyan hirtelen, mint ahogyan elindult.
 De ha most nem megy el, akkor lehet, hogy soha nem tudja meg. Soha nem kerül le a rejtélyről a lepel, és ugyanolyan árva gyerek marad, mint ahogyan az iskola első napján. Vagy egész életében. Nézőpont kérdése.
 Megfordult, de nem indult el. A síneket nézte. Nagyon, nagyon hosszú ideig. Tény és való, hogy az összes megspórolt pénzét is tintára meg pergamenre költötte. Na meg a vajsörre legutóbb Lorával. Nem végződött az az este túl szépen. Néha még úgy is képzelte, hogy szebb volt az élet az otthonban. Legalábbis egyszerűbb, az biztos.
 Nagyot sóhajtott, és az épülethez ment, hogy a falának dőljön. Ha nincs pénze, akkor bliccelnie kell. Viszont varázslóknál még sosem bliccelt. Vajon ők is beveszik a mesét, hogy ellopták tőle az összes pénzét, de muszáj meglátogatnia a beteg nagymamáját, aki az orvosok szerint bármikor elhagyhatja a földi életét? Mert mi van, ha veriatserumot adnak neki, és akkor meg kikotyogja az egész piszkos kis életét. Talán még azokat is, amiről nem tud.
 A zsebébe dugta a kezét, hátha mégis talál benne pár galleont, de mindhiába. Igaz, hogy még csak táska sem volt nála. Csak a kopottas dzsekije és a kilométeres sála. Ha Dorottya tudná, hogy megint mire készül!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=411611#post411611][b]Fődetrá Józsi - 2014.10.27. 20:18[/b][/url]

Anna

Bő egy hónapja szabadultam, de még mindig furcsa érzés volt, hogy szabadon járhattam-kelhettem. Persze gyanítottam, hogy ettől még megfigyelés alatt tartanak, éppen ezért óvatosnak kellett lennem, okosabbnak láttam, ha egy ideig csendben meghúznom magam. A szállodaigazgató szerepe tökéletes álcának ígérkezett.
Tegnap költöztem Bogolyfalvára, jóformán még semmit se láttam a faluból. A Fő tér ideális helyszínnek tűnt a falu felfedezésének megkezdésére. A vasútállomás épülete hívogatóan magasodott előttem. Rengeteg ember megfordul a vasútállomáson, biztos hallhatok majd néhány szaftos helyi pletykát a restiben.  
Tekintetem egy vörös lányra tévedt, meg is torpantam. A falhoz támaszkodott, koldus formának tűnt, de amint tekintetünk találkozott, képességeimnek köszönhetően már tudtam, hogy nem szokott ő kéregetni, viszont jelen pillanatban sürgősen pénzre lenne szüksége. Vajon mire lenne képes ezért?
- Hé, vöröske! Mit tennél meg öt galleonért? - szóltam oda neki, talán akadt volna számára valami ajánlat a tarsolyomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=412491#post412491][b]Szombat Anna - 2014.10.28. 20:54[/b][/url]

 Kétségbeesésében az embereket kezdte vizslatni. Hátha egy arcon, vagy akárkin keresztül valami isteni csoda az ölébe csöppen, és választ ad a tépelődésére. Nem is figyelte igazán a tekinteteket. Egy harmincas éveiben járó nő a gyerekével, egy öreg varázsló a botjára támaszkodik, két diáklány lelkesen beszélget, egy fiatal srác virággal a kezében kukkant rá az órájára, egy magasabb férfi őt nézi, egy szerelmespár éppen egymásba gabalyodott...
 Várjunk csak, őt nézi? Vissza is fordult azonnal felé. Pont akkor, mikor megszólította.
Mielőtt azonban válaszolt volna, alaposan szemügyre vette az alakot. Több megállapítást is tett. Először is: ki kezdi a beszélgetést egy ilyen kérdéssel? Másodszor pedig az a magabiztos tekintet zavarta. Kicsit tartott tőle. Megtanulta megkülönböztetni az utcán a zűrös alakokat, és ez az ipse messziről sem tűnt egy polgármester-típusnak.
 Na de a lényeg, hogy a velejéig látott. Tényleg szüksége volt a pénzre, és ha eddig a mindenható sugallatára várt, akkor lehet, hogy pont ő fogja megadni a választ rá. Nem mintha Anna nagyon vallásos lett volna...
 - Inkább az a kérdés, mit nem tennék meg. - Korántsem volt biztos benne, hogy jó ötlet üzletelni egy ilyen alakkal, de ki kellett derítenie, mit is akar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=413849#post413849][b]Fődetrá Józsi - 2014.10.30. 16:55[/b][/url]

Anna

Nem csalódtam a lány válaszában, hajlandónak mutatkozott bevállalni szinte bármit. Persze nem szándékoztam semmi lehetetlent kérni, csupán egy kis szívességet.
- Játszd meg az őrültet, mintha megtébolyodtál volna. - menni fog neki, volt tapasztalata a témában, ezt sikerült kiderítenem. A vöröseket meg általában amúgy is kissé kelekólának tartották.  
- Csapj egy kis patáliát itt a vasútállomáson. - közben én is falhoz támaszkodtam pár méterre a lánytól. Magam elé néztem, csak foghegyről beszéltem, nehogy túl feltűnő legyen, hogy diskurálunk.
- Az előleg. - benyúltam a zsebembe, szinte észrevétlenül leejtettem egy galleont a földre. Most még visszaléphetett, ha otthagyja a pénzt.  
- A többit majd akkor, ha teljesítetted a feladatot. Figyellek. Anna. - azzal távoztam. Nem mutatkozott be, mégis a nevén szólítottam. Biztos voltam benne, hogy ez megteszi a hatását. Persze a dolog kétélű volt, mert előfordulhatott, hogy a pénz iránti vágyán felülkerekedik a félelme. Ha azonban elfogadja a galleont, már nem lesz mersze meghátrálni. A büfékhez mentem, onnan jól be lehetett látni az állomás auláját. Kértem egy kávét, és vártam, hogy kezdődjön a show.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=413907#post413907][b]Szombat Anna - 2014.10.30. 18:03[/b][/url]

 Az őrültet? Majdnem felnevetett a mondatra, de inkább megőrizte a helyzet szokatlanságához mérten komoly arcát. Ha tudta volna, mennyire közel áll hozzá az őrület!
 Mindenesetre gyanús volt ez az egész. Akárcsak egy régimódi filmben. Messzebb tőle nekidől a falnak, ledobja a pénzt, aztán a nevén szólítja és elmegy. A nevén szólította. Pedig biztosan nem mutatkozott be! Ennél azért több esze van. Ki is rázta a hideg egy pillanatra. Honnan tudná a nevét?
 Nem nézett a férfi után, csak az arany érmét bámulta. Tisztában volt vele, hogyha odamegy, azzal aláírta képzeletbeli szerződését. De vajon megéri ez egyáltalán neki? öt galleonért?
 Leguggolt az érméért, felemelte és lehajtotta a fejét. A haja az arcába lógott, így a nagyközönség maximum azt hihette, hogy rosszul van. Talán még kapóra is jön majd. Ha egyáltalán nem akar inkább a pénzzel a kezében elfutni.
 De az igazság az volt, hogy egyszerűen csak kötelességből tépelődött. Túlságosan is izgatott lett a feladat hallatára. A rejtélyességtől és a kíváncsiságtól. A tény az volt, hogy abban a pillanatban eldöntötte, mikor a férfi ellökte magát a faltól.
 Nagy levegőt vett. Sóhajtott egyet, miközben a galleont a kabátja ujjába rejtette. Aztán sikoltani kezdett. Élesen és kétségbeesetten, mint ahogyan a közös helyiségben lévő tévéből a nő, akit a késes gyilkos üldöz.
 Felszegte a fejét, és a tömegbe vetette magát.
 - Látják! Tudom hogy látják! Mindenkiért el fog jönni! - kiabálta eszét vesztve. Ez talán a vérében volt.
 Odarohant a virágot tartó sráchoz, megragadta talárját és az arcába ordított. Szeme könnyes lett az erőlködéstől, de talán így hatásosabb is volt. Aztán az öreg bácsi elé szaladt és térdre rogyott előtte.
 - Kérem, tudom, tudom hogy itt van. Hát nem látják? Maga a halál az!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=416230#post416230][b]Fődetrá Józsi - 2014.11.03. 21:05[/b][/url]

Anna

A pénz nagy úr. Anna sem tudott ellenállni a csábításnak, bármennyire is félhetett. Biztonságos távolságból követtem a kis műsorát, és figyeltem az emberek reakcióját. Tehetetlenek voltak, a többség inkább úgy tett, mintha észre se venné a lányt. Előbb-utóbb pedig észre kell venniük, és tenniük valamit, ha Anna így folytatja. Csak ezt meg én nem fogom már hagyni. Egyelőre azonban kivártam, még csak alakult a dolog.  
Egy srác kezéből kiverte a virágot, majd az arcába ordított. Távolról ez akár úgy is tűnhetett, mintha egy szerelmespár veszekedne. Ez még semmiképpen sem volt eléggé ütős és megbotránkoztató. Aztán egy öreg bácsi elé vetette magát, és tovább kiabált, mit egy komplett idióta. Egy fokkal már jobb volt, de még mindig nem érte el azt az ingerküszöböt, amit látni szerettem volna. Valami olyan kellett, hogy közbelépve hősként jöhessek ki a helyzetből. Biztos voltam benne, hogy a vöröske képes lesz ilyet produkálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=429992#post429992][b]Szombat Anna - 2014.12.02. 20:57[/b][/url]

 A bácsi láthatóan reagálni sem tudott, úgy meglepődött a hirtelen kiabálástól, de Anna nem akart sokáig időzni nála. Ki tudja, milyen varázslattal áldaná meg egy ilyen után. Vagy ami még rosszabb, a végén még bedugja az állítólagos apja mellé.
 Haladt is tovább a diáklányokhoz. Hétköznapi ruhában voltak, így nem tudta megállapítani, hogy bagolykövesek-e vagy melyik házba járnak. Annyi bizonyos, hogy így első ránézésre nem ismerte őket, de ha esetleg összetalálkozna velük később a folyosón, biztosan felismernék őt. És kikerülnék messziről. Vagy szólnának az igazgatónak. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre most odaszaladt hozzájuk is, és tovább kiabált, eszeveszetten, ahogy a torkán kifért. Holnapra biztos nem lesz hangja...
 A két lány ijedten rebbent hátra, mikor megérkezett. Anna megragadta egyik táskáját és maga felé húzta. Közben szeme őrülten járt ide-oda. Kereste szemével az iménti férfit. Ha csak ugratta, és elment, akkor valahogyan felkeresi és jól megátkozza. Aztán megpillantotta kicsivel hátrébb, amint csendesen figyeli. Ez nem elég neki. Valami jobbat kell kitalálnia.
 Hátrahagyta a lányt és egy másodpercig körbe-körbe futkorászott, amíg ki nem találta. Teljesítenie kellett. Úgyhogy vállalta a kockázatot, és elindult a fiatal anyuka felé, aki egy csecsemővel érkezett az állomásra. Valószínűleg látogatóba mennek a családhoz. Vagy valami hasonló. De ez most nem is érdekes. Odarohant hozzá, miközben folyamatosan ordította a mantráját.
 - Mindenkiért el fog jönni! Hát nem látják? Magáért is, és a gyerekért is!
 A csecsemőért nyúlt, miközben olyat kiabált, hogy majd ő biztonságos helyre viszi, majd ő megvédi. Ha ez nem veri ki senkiben a biztosítékot, akkor ez a társadalom menthetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=433174#post433174][b]Fődetrá Józsi - 2014.12.07. 20:20[/b][/url]

Lassacskán szép kis bámészkodó, ám egyelőre tétlen tömeg verődött össze Anna őrjöngésének hatására. Tudtam, hogy hamarosan közbe kell lépnem, ha le akarom aratni a babérokat, különben más teszi meg.
A pillanat akkor jött el, amikor a lány egy csecsemőt nézett ki magának. Igen, ez már határozottan kedvemre való húzás volt. Közelebb mentem az események helyszínéhez, és beugrottam Anna és a gyermek közé.
- Nyugodj meg, segítek. - közben óvatosan a pálcám felé nyúltam, majd gyors mozdulattal varázsoltam: eszméletlenné tettem Annát, reagálni se lehetett ideje. Az összeverődött tömeg érezhetően megnyugodott, és tapsban törtek ki. Az anyuka felé fordultam, megkérdeztem, hogy minden rendben-e, úgy tűnt, hogy túl van a kezdeti sokkon. Közben mások is felajánlották a segítségüket, de finoman elutasítottam a felajánlásokat, jeleztem, hogy majd gondoskodom az eszméletlen lányról, elviszem, hogy kivizsgálhassák. Karjaimba vettem Annát, és az elismerő szavak, vállveregetések közepette elhagytam a vasútállomás épületét. Mikor már biztonságos távolságba értem, magához térítettem a lányt. Simán kitörölhettem volna az emlékezetéből a történéseket, de az alakítása meggyőzött, hogy talán máskor is a hasznomra lehet, nem tűnt egy ijedős típusnak.
- A fizetséged. - egyelőre két galleont nyújtottam oda a lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=436514#post436514][b]Szombat Anna - 2014.12.13. 22:26[/b][/url]

 Imádkozott az égiekhez, hogy lépjenek végre közbe. Nem akart senkinek sem kárt okozni, főleg nem egy újdonsült anyukának. Már majdnem megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt, mikor az idegen közéjük lépett. Ám erre sem volt ideje. Csak egy pálcát látott elsuhanni maga előtt és sötétségbe borult a világ.
 Mikor legközelebb felébredt, már nem a vasútállomáson voltak, hanem jóval messzebb a tértől, valami kisebb utcában. Kicsit zavart volt, miután felébredt. Kíváncsi volt, hogy mi történt, és hogy pontosan hol van. Nem ismerte olyan jól Bogolyfalvát, mint az otthon környékét Pesten.
 Felállt a földről, majd próbált minél határozottabbnak tűnni az ismeretlen előtt. Ám óvatosan, szinte láthatatlanul a falnak dőlt, hogy megtámassza magát. Nem sokszor kábították még el, és felettébb furcsa érzés volt.
 Mikor a férfi a az érméket felé nyújtotta, azonnal elengedte a falat.
 - Két galleon? Ötöt ígértél!
 Tudta, hogy átverés, számított rá, hogy itt valami nem stimmel. Nem csak hogy gyanús volt, de még veszélyesnek is tűnt az illető. Ráadásul még csak a nevét sem tudta. A férfi viszont annál több dolgot ismert róla.
 Azt se tudta, mire volt jó ez az egész, hogy neki milyen szerepe volt az egészben, és pláne, hogy honnan tudja az ő nevét. Kezdett egyre ingerültebb lenni, ezen gondolatok után, úgyhogy addig itt fog maradni, amíg meg nem kapja mind az öt galleont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=402&post=453422#post453422][b]Fődetrá Józsi - 2015.01.15. 20:50[/b][/url]