36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. július 21. 19:37 | Link

Schlett E. Lili <3
2014. 07. 19., 20:28


A Lilivel való levélváltás után fogalmam sincs, hogy mi is van most. Nem mintha annyira összezavaró lenne, csak én nem tudom értelmezni a jeleket, ha rólam van szó. Illetve tudom, mélyen elrejtve, csak sosem hiszek magamnak.
Mindenesetre azt írtam neki, hogy büntető munkáznom kell, ami igaz is, de már délután megcsináltam, így a kora esti vonatérkezés előtt még sikeresen összekészítettem egy meglepetést neki. Tudom, nem biztos, hogy az a múltkori... találkozás... szóval nem garantálja hogy... mégis elkészítettem neki ezt a meglepetést, ezt pedig optimizmusnak hívom.
Tény, hogy kissé ideges voltam. Mármint, feszült - hiszen majdnem felgyújtottam az erdőt a készítése közben, csak egy igazán kevés hiányzott hozzá, de szerencsére megúsztam. Na meg persze nem csak emiatt. Hogy fogom üdvözölni őt? Megölelem? Vagy meg kéne csókolnom?
Vagy csak integetek neki, és felkísérem a kastélyba, a meglepetés megmutatása nélkül?
A pályaudvar kezd félhomályba borulni, a nap két perc múlva lebukik a horizonton. A kerítéseken még meg-megcsillan a fény, pont úgy, mint ahogy a sínek közt lévő kavicsok is élvezik a nap melegítő sugarait. Csak álltam, és idegesen rágyújtottam. Még hét percet kell várnom, hogy beérjen a vonat. Hetet.
Addig is ki kéne találnom, hogy mégis hogy üdvözlöm őt.
Ehelyett persze inkább a meglepetésre gondoltam. Nem is konkrét tárgy, inkább helyszínnek mondanám, egy berendezett, meghitt hely a tisztáson. Ma félhold van,  fogyó hold, legközelebb augusztus kilencedikén lesz telihold, a nap pedig nyolc óra két perckor fog lenyugodni. Betegesnek tűnik, hogy megjegyeztem? Szerintem nem az. Szeretek tájékozott lenni, főleg, ha Róla van szó. És érte képes vagyok használni az agyamat.
Eddigi gyomorgörcsöm kioldott, s a feszültséget jóleső izgalom váltotta le. A nap fénye kihunyt. Már csak három perc.
Érzem, ahogy közeledik a vonat. Itt van. Mindjárt itt van. A szívem máris őrült vágtába kezdett.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. július 21. 20:09 | Link

Merseeeee (:
2014. 07. 19., 20:28


e.

Te jó ég. Na akkor összegezzük ezt ah etet: megírtam életem első bagolypostáját, és nem is akárkinek! Hanem Neki, és ami döbbenetes volt, hogy kaptam rá választ. Emellett egy barlangász csoport tagja lettem, 2 napra eltűntem a víz alatt és már a megfagyás környékezett, mire megtaláltak. De nem az én hibám volt, szeretek nézelődni és elmélázni az eseményeken, helyzeteken, egy-egy gyönyörű borsó alakú apró kis cseppköveken, hát most mit csináljak. No persze mégiscsak inkább Rajta gondolkodtam el és magán a tényen, hogy visszaküldte Nyuszit hozzám. És most tessék, már órák óta zötykölődök a vonaton egy fiatal nő és a kislánya társaságában, aki már fél órája hisztizik, de én mint aki meg se hallotta. Bámulok ki az ablakon és egyre csak azon merengek, hogy most hogyan tovább. Mi lesz. Hogyan lesz. Egy hosszú fehér, lenge ruhába bújtam bele és egy retro farmerdzsekibe, ám ezt leginkább ölembe fektetve morzsolgattam az utam legnagyobb részében. A hölgy többször is megpróbált velem szóba elegyedni, de mivel nem nagyon tudtam, hogyan kell a szavakat kezelni - egyáltalán hogyan kell "barátkozni", így hamar feladta szegény. No meg nem a legjobb időpontot tűzte ki arra, hogy ép és józan eszemben megfogjon, ahhoz túlságosan is el voltam kábulva. A percek csigalassúsággal vánszorogtam és hiába néztem rá percenként az órámra, az még mindig csak 32-re mozdult a 31-ről. Mélyet sóhajtottam próbálgatva az alternatívákat arra, hogy mi lesz a találkozásunkkor. A legtöbb szép volt, ölelés, csók, kézen fogás vagy valami hasonló.
Aztán csak odaért a vonat. Szívem majd' kiugrott a helyéről, nem bírtam magammal és már kapkodva álltam fel, hogy leügyetlenkedjem a bőröndömet. Természetesen a lábamra ejtettem amit egy elfojtott sikoltással konstatáltam, majd összepréselt ajkakkal estem ki az ajtón ezzel a sötétkék ördöggel a kezemben. Füles is mellettem baktatott kifelé nagyokat lélegezve. Nem is csoda, szegényem minden bizonnyal felgyullad ebben a hatalmas bundában. A kalauz megfütyültette a vonatot, az ajtók kinyílódtak és az emberáradat nekiindult a semminek. Nem kapkodtam, eléggé tartottam ettől a találkozástól ahhoz, hogy csak úgy kirontsak de nemsokára rám került a sor. Nagyot szippantottam be az áporodott levegőből, amit orrom nem nagyon díjazott és leugrottam a peronra a bőrönddel és Fülessel. A Nap eddigre már nyugovóra tért, az utolsó sugarai is épp most hagyták el a térséget csak azért, hogy másutt tovább ragyoghassanak. Mondjuk Afrikában. Vagy Ázsiában. Sosem voltam jó földrajzból.
Tte jó ég. Ott áll! Egy másodpercre megdermedtem, a nagy és erős Lilinek buta könnyek szöktek a szemébe majd eleresztve mindent a kezéből eleinte kocogva majd már futva, sőt, rohanva közeledett Merséhez. El sem hiszem, hogy én ilyet csinálok, de annyira hiányzott! Mint mikor valakinek a lelkét ketté törik és most leli meg az elveszett, titkos darabkát. Újra meg újra ez az érzés kerít hatalmába, mikor Őt pillantom meg. Farkasi mivoltom végett pontosan számoltam ki a távolságot és a gyorsaságot, ugrottam - rugaszkodtam és pillanatokon belül karjaim átszorították Merse nyakát, lábaim felhúzva az oldalához értek és egy jó ideig csak csüngve öleltem magamhoz. Belélegeztem azt az illatot, ami bármikor képes feledtetni velem minden gondot és bút, még az se érdekelt, ha a cigaretta is a kezében volt. Jut is eszembe, már megfordult a csökött agyamban, hogy egyszer jó móka lenne Vele együtt kipróbálni a híres "vicces cigijét", de majd.. majd. Most még csak ott tartok, hogy nem engedem el. Nem akarom. Soha többé. De.. mindig ott van ez a két buta szócska. De. Csak. .. Nem vagyok neki való. Sokkal jobbat érdemel nálam és Ő sem kíván magának egy olyan életet, ahol folyton azon kellene aggódnia, hogy mikor ugrik neki a .. szóval hogy mikor ugrok neki én. Még ha tudja is, pontosan tudhatja, hogy Ő az, akit az életben soha nem tudnék bántani.. Féltem Őt magamtól. Ez az igazság. Erre csak még jobban próbáltam szorítani magamhoz,aztán idővel lábaim szorítása gyengült és a földre kívánkoztak. Így a talajon vagy egy fél..de talán egy egész fejjel alacsonyabb vagyok nála. Elmosolyodtam, szemeim melletti ráncok előbukkantak míg íriszem résnyire szűkült a mosoly következtében. Milyen gyönyörű így a felkelő félhold sugarában, Istenem..
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. július 21. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. július 21. 20:34 | Link

Liliiiiiiii <3


Egy fehér ruhát pillantottam meg, szőke hajjal és egy bőrönddel társítva. Szívem feldobbant, forróságot éreztem a füleim mögött, s valahogy minden kitörlődött az agyamból. Ismét égni kezdtem belülről; olyan meghamisíthatatlan, olyan hihetetlen érzés volt bennem... mármint, tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de... sosem éreztem még ilyet. Úgy éreztem, a szívem összefacsarodik, és neki dobog. Olyan volt ez a lány, mint egy mágnes, így hát elindultam felé.
Ő is észrevett, s láttam a meglepetést az arcán. Aztán csapot-papot ott hagyva futni kezdett felém, amire gyorslépéssel reagáltam - és egyszer csak rám ugrott. Őszintén szólva kicsit meglepődtem, de Lili súlyát könnyedén meg tudom tartani. A karjaim és az egész testem eddig érte sajgott, s most, hogy a kezemben tartottam őt, enyhült ez a fájdalom; édes érzés, szerelem vette át a helyét. Öleltem karcsú derekát, és belepusziltam a nyakába.
- Üdv itthon. - mormoltam, és megszorítottam őt, ügyelve arra, hogy ne érezze kellemetlenül magát.
Ebben a fehér ruhában, kék szemével és szőke hajával olyan tisztának tűnt. Nem akartam beszennyezni őt a káros szokásaimmal. Ez a gondolat az agyam hátsó részében fogalmazódott meg, de tudatában voltam.
Annyi minden történt egyszerre! Éreztem a vékony kis karjait magam körül, hallottam ahogy egy madár trillázásba kezd, tücskök ciripeltek. Ez a folyamatos égés bennem, ezt nem lehet leírni. De fantasztikus volt ez is.
Mikor lecsimpaszkodott rólam, se szó, se beszéd odahajoltam, és megcsókoltam. Eszembe se jutott, hogy nem teszem meg, mikor már itt volt a karomban. Bánom, hogy eddig nem voltam képes pasi módjára viselkedni. De most más lesz.
Ajkaink összeértek, s mintha megfújták volna bennem a parazsat, vagy valamiféle égő papírlapot, úgy lángolt fel bennem minden. Lili kitárta az érzékeim, az érzelmeim; egyszerre éreztem a lelkünk, ahogy lágyan egymáshoz simul, éreztem az élet sorsszerűségét, hogy egy madár pont akkor kezd még bonyolultabb dallamba, mikor odahajolok hozzá. Éreztem a kezeim között a derekát; nem volt szoros a fogásom, sőt, gyengének mondható. Olyan természetes csók volt ez, nem a ragaszkodási kényszer, és nem is az aggodalom vezette, hanem... az a nagy egész, az a perzselő érzés. Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek.
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2014. július 21. 23:02 | Link

Merseeeee (:
<3


Láttam, ahogy megindult felém és szívem repesett az örömtől. Futott, szaladt a kislány, kapkodtam a lábaimat majd Őt és egyben magamat is meglepve azt a pár szegényes kilómat mind Mersére helyeztem. Szívem - lelkem egyaránt mintegy megnyugvásra lelt, nem létezett se félelem, se kín, sőt, szenvedés se, csak Ő meg én.
- Sziaa. - nyújtottam el a köszönést majd sitty-sutty, lábaim a saruban földet értek, ám kezeim még most sem hagyták el a nyakát. Lábujjhegyre emelkedve próbáltam csökkenteni a különbséget kettőnk közt - holott alig volt rá szükségem, hisz segített áthidalni ezt a problémát. Szemeimben még mindig ott csücsültek a gyengeségemet igazoló könnycseppek, de ezek most nem azért, mert megint valami rosszat csináltam. Mosoly, ezer vattos vigyor, szívem a torkomban, az agyam már elszállt és megint megízlelhettem azokat a varázslatos ajkait. Az Ő ajkait. Többre sikeredett, mint a legutóbb de a varázsa az egésznek csak még nagyobb volt. Azt ekkor még nem tudhattam, hogy később, minden egyes csók alkalmával ugyanezt fogom érezni.. A hév magával ragadott és szorosabban kellett a nyaka köré fonnom mancsaimat, ha nem akartam, hogy leszédüljek az aszfaltra örömömben. A mennyekig emelő érzés olyan rövidnek tűnt, hogy mikor ajkaink szétváltak, én szinte azon nyomban tapasztottam enyéimet újra az Övéire. Most már felbátorodva adtam át testem az érzésnek, míg fehér ruhácskámba lágyan belekapott a szél, Füles panaszos vernyogása hallatszott az éterből valahonnan a bőrönd mellől - és végül ez ösztönzött arra, hogy a mézédes pillanatot megtörjem majd az Ő oldalába kapaszkodva baktassak a motyómért. Könnyedén megbűvölve vettem rá ezt a kis cókmókot, hogy kövesse lépteimet, a bestiám pedig szó nélkül is tudta a dolgát.
Isten az égben, igaz lehet ez egyáltalán? Történhet velem ekkora csoda, hogy repesek az örömtől, kicsattanok a boldogságtól és mindezt azért, mert Ő van mellettem? Mert az Ő derekát ölelte át az egyik karom és tudom, hogy este ott lesz a bőrömön az illata? .. Az igazság azonban ennél sokkal fondorlatosabb. Hogy miért vagyok boldog? Miatta. Csakis miatta. Ő volt az egyetlen, aki nem adta fel a küzdelmet azért, hogy a közelembe férkőzzön, pedig eleinte - vele egyetemben - mindenkit gerincből elutasítottam. Az egyetlen, aki kereste a társaságom, aki meg tudott úgy nevettetni, mint még soha senki. Az egyetlen, akinek az illata nem volt se tolakodó, se túl édes vagy tömény (az orromnak ez nagyon fontos szempont volt, minden bizonnyal ez is közrejátszott az események alakulásában). Aztán szép lassan én magam is elkezdtem keresni a társaságát és rendszeresen verődtem Hozzá az iskolában. Eljártam inni vele a teákat, amiket még most is imádok megkóstolni. És.. nem akartam én Belé szeretni. Ez..csak úgy.. megtörtént. De milliószor erősebb ez az érzés, mint valaha bármi is, amit éreztem. Most felpillantottam rá onnan az oldaláról egy gyors puszit nyomva az orcájára.
- Szóval merre? - vigyorgás, mint a bolondgomba és a 10-es skálán 456-os boldogság.
Szeretem Őt. Mindennél jobban.
Utoljára módosította:Schlett E. Lilla, 2014. július 22. 07:23
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Merse
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 124
Írta: 2014. július 22. 23:11 | Link

Kedvesem
[folytatás]


Olyan volt, mintha testemben valóságos lávatömeg indult volna útnak egy végeláthatatlan cél felé. Lili olyan dolgokat volt képes ébreszteni bennem, amiket emeddig senki sem. A szavak az ő ajkáról sokkal szebbnek tűntek, erőteljesebbnek és kifejezőbbnek, s az ő szavaiból értettem meg a magyar nyelv szépségét. Hangja fantasztikus, kissé mély és gyönyörű, olyan különleges hang, amit száz közül is felismernék. Gyönyörű vonásai, törékeny alkata mind azt az érzést keltette bennem, hogy vigyáznom kell rá, hogy ő teljes mértékben az én felelősségem. Pedig a múltjáról, a családjával való pontos viszonyáról ezidáig nem beszéltünk. És a lelke. Egy olyan gyönyörű talány volt számomra! Egy gyümölcsöskert, amiben kék patak folyik, talán. Almáskert.
A tudás fája, ötlött fel bennem a gondolat.
Ajkaink egymáshoz értek, de az időt nem érzékeltem. Egy macskanyávogás szakította félbe a mézédes pillanatot. Felsóhajtottam, de csak nagyon aprót, mert a sóhajtás olyan lányos dolog, vagyis inkább érzékenységre utal, amit Lili enélkül is pontosan tud és érez.
Még a tisztáson hogy fogja érezni!
Belém karolt, a csomagjait pedig se szó se beszéd elvettem tőle, hogy neki ne kelljen cipekednie. Tisztábban vagyok vele, hogy erős, valószínűleg erősebb minden alap embernél, de nem érdekelt. Én viszem a csomagjait és punktum.
A puszijára jól eső, édes érzés érzés áradt szét a testemben; mosolyogva néztem erre az életvidám lánykára. Tökéletes. Ő tökéletes számomra. Kérdésre mosolyom egy szelídebb vigyorrá változott.
- Hogy hova megyünk? Arra gondoltam, meg kéne ünnepelni, hogy itthon vagy, ezért készítettem neked egy kis meglepetést. Nem, nem árulom el, hogy mit. Az a lényeg, hogy kövess. - mondom neki, majd homlokon csókolom. - Tetszeni fog, meglátod.
Azzal elvezéreltem a tisztás felé, s csak reménykedtem, hogy tetszeni fog neki, amit ott talál.
Utoljára módosította:Ardai Merse, 2014. július 26. 00:54
Hozzászólásai ebben a témában


Avatar és aláírás készítést vállalok :3
Én vagyok Angel!

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér