36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. november 20. 20:51 | Link

Buddha keze

  - Hát, ha pontosan akarunk lenni, akkor eddig tizenhat óra naóegyven percet utaztam repülővel és busszal. És akkor még ehhez hozzájön most ez a vonatút - fejezte be a gondolatmenetét. Meg kell hagyni, hogy azért Amerikában sem olyan könnyű megérkezni a reptérre, még akkor sem, ha éppen abban a városban is tartózkodsz. De a szöszi már megszokta. Magabiztos léptek, agresszív visszaszólás és ha odáig jutnak a dolgok, akkor egy pár törött orr. Ott nevelkedett, már hozzászokott a metrókon portyázó hajléktalanokhoz.
  Hangosan felnevetett a férfin. Tudta ő saját magáról, hogy nehéz eset, ezt már egyáltalán nem vette magára. Viszont ahogy a másik még hallgatott is a véletlenszerűen választott nevére, az zseniális volt, emellett pedig széles mosolyra késztette a lányt, holott otthonról jött. Kész csoda, hogy egyáltalán normális emberi kapcsolatot létesíteni képes.
  - Karácsonyfa! Mekkora ötlet - ámult el a lány. Ő ilyen nagyban nem gondolkodik. - Viszont nagyon remélem, hogy nem csak hús mentes verzióban gondolkodsz. Gondolni kell a sulis kviddicscsapatra. Magamból kiindulva egy meccs után a legjobb a dupla húsos csoda. - Nehéz megválni a régi, jó dolgoktól. Attól, hogy a meccseket követően elmentek mindig ünnepelni, és utána másnap még fájtak a csontjai is a megerőltető hadműveletektől, amik hirtelen jöttek.
  Kikerekedett szemekkel lesi az elé tárulkozó jelenetet. Értette ő, hogy a férfi tanárnak tanult, de valahogy az a kedvesség és törődés, amivel a kislányhoz fordult egyszerűen hihetetlen volt. Ahogy az is, hogy a kis loknis bocsánatot kért tőle.
  Még mindig lesokkolódva az előbbieken elengedte a füle mellett a megjegyzést. - Neked tényleg nem kéne tanárnak lenned itt. A végén elrontják a jóságod - ráncolta össze a szemöldökét még mindig hitetlenkedve.
  Újabb sokk. A szöszi szinte félrenyelte a saját nyálát. - Még hogy mi? Neeem, nem úgy barát. Semmi párkapcsolat dolog. Én a fiatalabb égtájjal viaskodom - húzódott féloldalas mosolyra a szája, ahogy North-ra gondolt. - South-tal meg egy kicsit összekaptunk - legyintett. Már ha lehet kicsinek nevezni azt, hogy a másik pont előtte játssza el - immár másodjára - a halálát. - Ha pedig ez a lányka párkapcsolati tanácsokat akar valakitől, akkor biztos vagyok benne, hogy még veled is jobban járna. Bár nem tudom, hogy van-e valakid - tisztázta gyorsan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. december 5. 09:26 | Link

Kappavezír


- Én ennyit maximum alvással vagyok hajlandó tölteni.
Még meg is borzongok, pedig valljuk be a magyar mugli közlekedés is megéri a pénzét. Előbb kijut az ember Londonba, mint Pécsről Pestre, pedig nem vagyunk mi akkora ország, hogy ennek távolságnak kelljen lennie. Mégis, valahogy még a fejlettségi szint nem jutott el odáig, hogy ezt a lépést megtegyük.
- Dehogy! Csak valahogy egyszerűen olyan sok érzékenység meg divatdiéta és étkezési mód van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A múltkor, és esküszöm az életemre, hogy ez így volt, ülök egy étteremben, mert ott írtuk alá a papírokat, és csak ezt hallom. "Csak barna rozskenyeret ehetek hozzá". Aztán a másik: "Nem eszem semmit, ami piros színű", a harmadik meg: "Csak magokat fogyasztok".
Itt mindegyiknél kicsit elváltoztatom a hangom, és ugyanolyan stílust veszek fel, mint a lányoké. Az első nagyon határozott volt, a második hitetlenkedő, a harmadik meg az az igazi nyávogós. Azt hittem, mire végzek az ebéddel, falnak megyek.
- És akkor érted, ülök én. A jó kis töltött káposztám felett, extra tejföllel, nagy szelet kenyerekkel. Merlinre mondom neked, kétszer olyan jól esett, mint alapból esne.
A töltött káposzta, nem bevallottan a férfiak túlnyomó részének második élettársa. Az egyetlen formátum, amiben a káposztát szinte minden férfi megeszi. Én imádok jókat enni, még ha nem is látszik meg, tipikusan az a gyerek vagyok, aki mindig inkább kétszer szedett, mint, hogy egyszer éhesnek érezze magát
- A tanárokban van a hiba. Vagyis, az oktatási rendszerben, ami nem figyel oda a tanárok kiégésére. Most azt hiszem, van ilyen kiégéskezelés, amire el kell járniuk, régebben ez se volt. De az is olyan - legalábbis, amin én voltam -, hogy volt egy vezetője a csoportnak, aki életében nem tanított, nem is tanári diplomája van, hanem ő egy couch, és akkor ő jól megmondta nekünk, hogyan kell az ilyen eseteket kezelni. Hát nem akarok negatív lenni, de ha minden tanár úgy kezelné a kiégését, mint amiket az a hölgy előadott, akkor kézről kézre járna a pisztoly közöttük, hogy kioltsák az életüket.
Mert a mai magyar társadalom úgy van felépítve, hogy tréningeken majd mindent meg lehet oldani. Rajzold bele egy pólóba, hogy mit hoztál magaddal, egy nadrágba, hogy mitől félsz, és egy cipőbe, hogy mit akarsz magaddal elvinni. Ugyan már.
- Jaaa, hogy ő egy másikra gondolt. Sok égtáj van.
Nevetem el magam, mert nem akartam bunkó lenni, csak úgy kicsúszott.
- Nincs. Volt egy fontos személy az életemben, de aztán olyan hirtelen szakított velem, hogy azt se tudom, mit tettem. Ráadásul bagolyban, szóval esélyem se volt. Óóó, nézd! Hölgyeim és uraim, lassan ideje átvenni a talárokat, ugyanis negyven perc múlva megérkezünk Bogolyfalvára.
Közlöm vigyorogva, ami után valóban megszólal a bemondó is, tájékoztatva a diákokat.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. december 15. 23:47 | Link



Egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat toporgok a peronon várakozva. Mi sem tudná jobban érzékeltetni a karácsony közeledtét, mint a mindent befedő friss hótakaró, ami ropog a bakancsom alatt, ahogy a vonat érkezésére várok. A hópelyhek lassacskán teljesen bepöttyözik a fekete kötött sapkám tetejét. Az állomás homlokzatán lévő nagy órára pillantok, és magamban konstatálom, hogy az expressz késik, valószínűleg a hóesés miatt. A kesztyűért kiáltó kezeim még a zsebemben is fagyoskodnak, muszáj leszek megkérni apát, hogy bűvölje meg a kabátomat. Újat venni nincs értelme, a legvastagabb kabátban is képes lennék fázni, úgyhogy más ötlet híján marad apa szaktudása.
A peronon kisebb társaság gyűlik össze, egy fiatalokból álló csapat fennhangon nevet egy viccen, amit nem értek, egy másik, idősebb emberekből álló csoportosulás pedig némán várakozik, néha fel-felmordulva az időjárás viszontagságain.
Nem messze vonatfütty hallatszik, és pár pillanat múlva meg is látom a jármű első kocsiját, majd nem sokára a többit is, szép lassan becsorogni az állomásra. Előkapom a kezemben gyűrögetett papírfecnit, amin egyetlen név szerepel: Kopniczky Károly. Ő az új levitás, akiért leküldtek. Egyelőre fogalmam sincs, hogy fogom megtalálni a tömegben, de figyelmesen nézelődök a fiút kutatva a leszállók között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 16. 00:26 | Link

- - Maja


- Kellett nekem ebbe belevágni - motyogom magam elé szinte némán, ahogy századjára is újra bezárom a fülke ablakát. Nem tudom, hogy valami vicces kedvű megátkozta-e, vagy csak egyszerűen elromlott, de a kedvemet egyre jobban amortizálja a percenként besüvítő jéghideg levegő. Rápillantok a termetes utazótáskára, mely a csomagtartón zötyög, de már nincs több téli ruha, amit magamra tudnék húzni belőle. Remélem tanítanak majd valami melegítőbűbájt ebben az iskolában.
Ahogy érzékelem a vonat lassulását, fejem rögtön megtelik a meleg ágy képével, ami reményeim szerint a kastélyban vár. Az út során sokat álmodoztam az új kalandról, az új életről, ami kezdetét veszi, de a hosszú - és hideg - út végéhez közeledve a lelkesedésem alacsonyabb már.
A vonat hangos fékezéssel megérkezik, és én megigazítom a ruházatom, mivel a neveltetésem a kinézetre mindig túlságosan szigorú volt. Még a hajamat is neurotikusan igazgatom, pedig rögtön utána lefedem a meleg sapkával.
A nehéz bőrönd leszenvedése után elindulok a kijárat felé. Az ajtó nyílásával beáramló hideg levegő egy hópelyhet is hoz magával, mely eltévedve pont az orrom hegyét választja olvadási helyként.
Ez már kedvemet se rontja tovább, kilépek a vonatból, a táskám meg utánam zuhan, majdnem lelökve a lábamról. Csendben imádkozom, hogy az első itteni bénázásomat ne vegye észre senki, és a hideg miatt szűkösre húzott szemekkel nézek körbe. Az utolsó bagolyban azt ígérték, valaki várni fog az állomáson. A vonat elejéhez érve felmérem az ott állókat. Nem gondolom, hogy egy egész társaság jött le értem, ahogy azt se, hogy a helyi nyugdíjasklub várná az új diákokat. Bizonytalanul elindulok hát az egyetlen egyedül ácsorgó, alacsony lány felé, lassú léptekkel, ha ő jött elém, csak megszólít, amikor látja a nagy utazótáskát.
Utoljára módosította:Kopniczky Károly, 2018. december 16. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. december 16. 20:59 | Link



A peronon várakozó, és épp megérkező tömeg lassacskán felszívódni látszik. A tizenévesek vihogó csoportja a vonat belsejében tűnik el, a leszállók nagy része pedig az állomás kijárata felé tart, néha meg-meglökve engem bőrönddel, hátizsákkal, vagy banyatankkal. Hiába, nehéz észrevenni az alig több mint másfél méteremmel, de kezdek hozzászokni. Gyanúsítgattam már aput az esetleges kobold felmenőivel, de hallani sem akart az ötletről, ő inkább a véla vérvonalat bizonygatja magára. Pedig nincs a koboldságban semmi kivetnivaló, az egyik legjobb barátnőm, Annabella is az félig.
Lábujjhegyen pipiskedve próbálok körbenézni az utolsó peronon maradt emberek vállai fölött, és sikerül is kiszúrnom egy fiút, aki hatalmas utazótáskával egyenesen felém tart. Teszek egy-két lépést felé, és barátságosan mosolygok rá.
- Szia, Maja vagyok. Te pedig... Károly? Ha minden igaz.
Remélem helyes a sejtésem, és nem fog lejátszódni a következő pillanatokban egy klisés filmjelenet, amiben a lány háta mögött ott áll az ismeretlen fiú barátnője, az, akihez valójában indult, mert nincs kedvem ma egy cicaharchoz a vasútállomáson. Meg úgy sehol.
- Prefektus vagyok az iskolából, és én foglak felkísérni a kastélyba - pillantok a fák teteje fölött kikandikáló tornyokra, - Segítsek a csomagoddal?
A kérdésem akár még komolytalannak is hangozhatna, ha az ujjaim nem markolnának rá egyből a farzsebemből kilógó varázspálcámra.
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2018. december 16. 21:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 16. 22:48 | Link

- - Maja


Nagy megkönnyebbülésemre a lány tényleg megszólít. A barátságos mosolya egy kicsit megijeszt, de aztán rájövök, hogy itt új lappal kezdek. Egy pillanatnyi sóhaj után viszonzom a mosolyt, bár így összehúzott szemekkel lehet a barátságosságot nem adja vissza.
Egy pillanat múlva pedig a hunyorítást is kiengedem, ahogy anyám mézesmázos hangja visszhangzik a fejemben, miszerint ne hunyoríts már állandóan, a szemed az egyetlen normális részed, amit sikerült megörökölnöd tőlem. Jééj, anyakomplexus, szexi.
- Szia Maja, igen, én vagyok - foglalom össze könnyedén a korábbi gondolatokat.  Úgy döntöttem magyarul válaszolok, bár így talán kiérződik az akcentusomon, hogy nem ezt a nyelvet használva nőttem fel. - Köszönöm, hogy kijöttél értem.
Követem a lány pillantását, így én is vethetek egy pillantást a leendő otthonomra. A fák közötti, hóborította tornyok igencsak romantikus végállomását adják az utamnak.
- Megvagyok, nem nehéz - válaszolok szűkszavúan Maja felajánlására, bár lehet csak a büszkeség mondatja velem.
- Szóval, milyen itt az élet ilyenkor? - vetem fel a témát, ahogy elindulunk a kastély felé. - Gondolom nem sok idióta érkezik pont karácsony előtt.
Sose túl korai elkezdeni rászorongani valamire, egy késői érkezés miatti nehéz beilleszkedés, illetve tanulásban való lemaradás pedig ideális ok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. december 24. 17:55 | Link



- Igazán nincs mit, legalább lemaradok a jóslástanról. Tökéletesen megérte. - nevetek fel. Komolyan gondolom, még mostanra sem sikerült kibékülnöm a tárggyal, és ezt Huszthy is érzi, és érezteti is minden alkalommal. Több kedvem lenne minden nap lejönni az állomásra jégkockává fagyni, mint bemenni teafüvet bámulni a csészém alján. Kreatív vagyok, de hiába látok csillámpónikat kirajzolódni belőle, Huszthynak nem tetszenek az ötleteim.
Haloványan mosolyogva eresztem el a pálcámat a kabátom alatt. A férfiúi büszkeség nem hagyja, hogy egy gyenge lány a pálcájával nulla erőfeszítést téve segítsen neki, de ez így is van jól. Én nem erősködöm.
- Hát, itt a Mátrában elég hűvös van ilyenkor, de legalább a hó esik, és úgy tűnik fehér karácsonyunk lesz - magyarázom mosolyogva. Imádom a telet, és izgatott is vagyok tőle, hiszen ez az első karácsonyom apuval, de közben el is szomorít, hiszen anyu nélkül is ez az első. - Nem ritka, hogy valaki év közben érkezzen, nem vagy ezzel egyedül. Karácsony táján pedig azt mondják, még otthonosabb a kastély, mint általában. A Levita torony pedig az év minden szakaszában az, úgyhogy biztos jól fogod érezni magad.
A sálamat magasabbra húzom, a szám elé, hogy a hideg levegő ne tudjon jobban átfagyasztani, mint eddig, miközben Károlyt az állomás kijárata felé terelgetem.
- Jól utaztál? Honnan jöttél? - Remélem nem veszi tolakodásnak a kérdéseimet. A beszédén hallok valamiféle akcentust, ezért is érdekel. Korábban én is küszködtem a nyelvvel, de viszonylag hamar beleszoktam, és már az akcentusom sem feltűnő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kopniczky Károly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
Írta: 2018. december 24. 22:18 | Link

- - Maja


- Most meghoztad a kedvem az órákhoz. Ez is prefektusi feladat, ugye? - kötözködöm egy cseppnyi iróniával a hangomban. Néhányan bántónak találják a vicceim, mert nem vagyok a mindenen nevető típus, a fapofa mögötti vicceket meg nem mindenki értékeli, de remélem, ő nem ilyen, és nem fog a kastély helyett egy elhagyott erdőbe vezetni.
- A hegyek már csak ilyenek - dörmögöm válaszul, hallatva, hogy nem kifejezetten kedvelem a hideget, de nem akarok hisztizni, így inkább próbálom elterelni a gondolataimat. A fehér karácsony reménye nem igazán hat meg, nem vagyok ennyrire romantikus típus. Otthon sosem volt jó a karácsony, így nem kapcsolódott hozzá annyi pozitív gondolat, mint sok más embernek. - Az biztos, hogy ez lesz az eddigi legjobb ünnepem - mosolyodok el most, kihagyva, hogy csak azért, mert nem a családommal leszek. Tuti, hogy nem használom a mosolyokat elég konformistán, de ez van. Talán ebben is tudok majd fejlődni.
Az állomás kijárata felé haladva csap meg a kérdés, hogy honnan jöttem. Egy pár másodpercig meg sem szólalok, de közben tudom, hogy erre meg kell tanulnom válaszolni. Maja talán nem értette olyan mélyen, ahogy én most rástresszelek a kérdésre, és ezer emlék kúszik be a fejembe. Veszek egy mély levegőt, és elhessegetem ezeket a gondolatokat. - Kicsit hosszú volt. Németországban nőttem fel, onnan jöttem most. Kicsit furcsa is volt, hogy Károlynak szólítottál - vallom be, talán azért, hogy eltereljem a témát, és így a figyelmemet. - Ott Karl-nak hívtak. Károly az apám. De jó is, hogy mondtad. Meg kell szoknom. - Károly. Károly? Károly. Ismételgetem magamban, de annyira idegen ez az öndefiníciómtól, mintha egy másik ember nevét mondanám.
- És Maja, a Károly gyakori név itt? Nem láma egy kicsit? - osztom meg az aggodalmam, de nincs nagy tudásom a témáról, mert most először járok az országban.
- Te innen származol? - teszem még hozzá, hiszen ez nagyban befolyásolja az előző kérdésemre adott válaszának a megbízhatóságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 25. 17:11 | Link

Buddha keze

  Hatalmas nevetett a szöszi az előadáson. Olyan igazi jóleső nevetés volt, aminek a hallatán más is mosolyra derülne. De egyszerűen olyan vicces volt számára, ahogy Martin magas, vékony hangon próbál kierőltetni mondatokat a száján, melyek egyáltalán nem voltak hozzá illőek.
  - Sajnálom, de amerikai lányként nem ettem még töltött káposztát, de azért el tudom képzelni a dolgot - vallotta be. Lehet, hogy a felmenői mind magyarok voltak, de mivel a Bagolykő előtt mindig a gyors éttermekben fogyasztotta a napi ételeit, így semmi esélye sem volt rá, hogy kipróbálja az igazi magyar ínyencségeket.
  - Uff...ez elég rosszul hangzik. Szerencsére a bestináriumokban nem fenyeget a kiégés veszélye - vigyorgott. - Bár a halálé igen, még pisztoly sem kell hozzá... - elmélkedett el a dolgon, mintha nem is tudom atomfizikai képleteket oldana.
  - Nekem mondod? Túl sok is van belőlük - nevetett együtt a férfival. Ám ekkor igazság szerint Eastre gondolt. Azt a nőt valahogy ki nem állhatta a családból. Mondjuk az anyjukat sem, de a fiúkkal legalább többnyire értette a közös hangot.
  Értette a hirtelen témaváltást. A szakításról soha nem könnyű beszélni, neki sem volt könnyű, amikor North úgy döntött elvesz valaki mást. Sőt, egyszerűen észveszejtő gondolat volt.
  - Az a nő akkor dobta el élete nagy lehetőségét - fűzte azért hozzá Scar, csak hogy tudja a férfi, hogy mit gondol a dologról. Ráadásul bagolyban még inkább szörnyű. Legalább lett volna benne annyi tartás.
  - De hallelujah végre megérkezünk - folytatta a másik gondolatmenetét, mintha az a kis kitérő meg sem történt volna. - Egy napig mást sem fogok csinálni, csak aludni. Na meg persze azért az évnyitón még részt veszek így utoljára - húzta el a száját. Furcsa lesz úgy visszatérnie a kastélyba meg az órákra, hogy nincs mellette North. De legalább otthon ott lesz vele. Bár ha kinyírja a macskát, akkor ő is ki lesz nyiffantva, ez már egyértelmű.
  - Neked mi a terved? Merre mész tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. december 27. 09:59 | Link

Kappavezír


- Úristeeeen! Ember vagy te egyáltalán?!?!
Csattanok fel, eltúlzott színpadiassággal. Nem evett még töltött káposztát. Itt él évek óta, és nem tapasztalta még meg, milyen az, amikor az első években még csak titokban kigombolja az ember a nadrágját, majd évekkel később már csak mackóban köszönti újra szerelmét, és küldi meg jól tejföllel.
- Komolyan mondom neked, ha van időd karácsony után, ugorj be hozzám, mert esküszöm, hogy ez így nem maradhat. Hát nézd meg, tiszta libabőr lettem a ténytől. Bátran mondhatom neked, hogy én vagyok a töltött káposzta koronázatlan királya.
Esküszöm, ha nem is szeretné, de az enyémet enné, megváltozna a véleménye. Ha van olyan étel, amibe tényleg a szívemet és a lelkemet beleteszem, akkor az ez. A halálos megjegyzésén jót nevetek, mert azért humorért neki se kell a szomszédba mennie.
- Nem jössz ki velük jól?
Nagy család. Arról nekem is van emlékképem, na nem a sajátomról, én családtagnak csak és kizárólag Lunát ismerem el, mindenki más csak formalitás, de én jártam Payne lánnyal, tudom milyen az, amikor sokan vannak, ráadásul nagyon más személyiségjegyekkel. Szóval megértem, ha azt mondja, hogy nem. A párunk családja amúgy is mindig nagyon rizikós eset.
- Kösz.
Mosolyodom el, arra, amit mond. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Ariana is így látja-e, vagy egyáltalán, hogy miért látta azt, hogy ez a legjobb megoldás. Viszont rendes, amit mond.
- Te Scarlett, nem szeretnél a barátom lenni?
Oké, sosem ment nekem ez a barátkozós dolog, eléggé magamnak való voltam mindig is, de hátha azt mondja, hogy miért is ne. Semmi hátsó szándék, nem is szórakoznék ezek után egy Westtel, de eléggé szimpatikus a társasága, és szabályosan elröppent ez az idő, amit utazással kellett töltenünk.
- Van a faluban egy pizzéria.
A zsebemből kihúzom a kulcsokat, és egy kicsit megrázom.
- Most már van tulaja is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 27. 12:12 | Link

Buddha keze

  Martin hirtelen kirohanása először megijesztette a szöszi, hiszen tényleg azt hitte valami nagy gond van, de aztán mikor az első sokk elült, elkezdett rajta ő is nevetni. Nem hitte el, hogy ekkora tragédia ez, ha tudta volna, el se mondja.
  - Jól van, jól van, csak ne jelentsd az auroroknál - tette fel a kezét megadóan Scar, mintha attól tartana hirtelen az egész vonat ellene fordul, mert meghallották a kijelentését. - Ígérem elmegyek, ha tudok.
  - Hát, elég nehéz megpróbálni beilleszkedni egy aranyvérű családba, akik csak a tiszta vérűeket tartják számon, miközben te csak félvér vagy. Ráadásul a mugli anyádnál nevelkedtél, szóval Bagolykőig semmit nem is tudtál a világról. Bevallom, még most is vannak tudásbeli hiányosságaim - vallotta be, mert hát mégiscsak majdnem egy egész napig utazott ahelyett, hogy hopp-port használt volna, vagy bármi hasonlót. A mugli eszközökben még mindig nagyobb volt a bizalma.
  Elmosolyodott a felvetésre. - Dehogynem, nagyon szívesen - bólintott. Nem tudta, hogy ezt így ki kell jelenteni két ember között, de igaza volt Martinnak. Az a legtisztább ügy, ha előre letisztázzák ki kivel van.
  Ahogy elkezdett lassítani a vonat, úgy kezdte a szöszi összekaparni a cuccait. Azonban amint meghallotta a kulcsok csörgését, rögtön megfagyott és a férfi felé fordult.
  - Say no more! Lerakom a cuccaim, meghallgatom az igazgató beszédét, és megyek. Addig dobd össze a Pizza a la Scarlett-et - adta ki az utasítást, majd felkapva vállára táskáját még egy utolsót intett. - Este találkozunk! - lépett ki a fülkéből a szöszi, hogy még megelőzze a diáksereget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. december 31. 19:16 | Link

Kappavezír


- Pedig eléggé elgondolkodtató.
Bólintok párat nagy komolyan, de azért elnevetem magam. Eszemben sincs, de azért vicces volt látni, hogy Scar egy pillanatra elhitte nekem. Igen, valószínűleg, ha anno bármi lehettem volna, akkor színésznek állok. De nem így hozta az élet, szóval színész helyett mágiatörténész lettem. Egy valamit azonban tudok, hogy én nem úgy tanítanám ezt a tárgyat, ahogy nekem tanították. Beöltöznék az aktuális főszereplőnek, eljátszanám az eseményeket, és élményt adnék. Mit tudnak ma a gyerekek Nicolas Flamelről? Hogy elég sokáig élt. De olvasták Flamel naplóját? Nem. Fogalmuk sincs arról, hogy mit érzett, mennyire vívódott a lehetőségeken, amikor felfedezte a bölcsek kövét. Vagy ott vannak Grindelwald inditatásai. Vitassuk meg! Jó, mondjuk attól a szettől valószínűleg dobnának egy hátast, de hát élmény lenne, és ez az, ami igazán fontos, az élmény.
- Aranyvérűek.
Legyintek úgy, mintha valami kis szerencsétlen dolog lenne. Mondjuk szerencsétlen az, aki a nagyobb családok egyikébe, mint vérhigító belekerül. Egyesek jól tűrik, nyitottak, de másik, mint ezek szerint Scar esetében is történt, kicsit másként vélekednek erről. Amikor azt mondja, szívesen lenne a barátom, elmosolyodom, és egy nagy kő esik le a szívemről. Jelenleg semmilyen kapcsolatom nincs Bogolyfalván, most már legalább lesz egy, és Scar olyannak is néz ki, aki leoszt és jól megmondja a tutit, ha hülye vagyok. Nekem pedig erre van szükségem, pontosan erre.
- Komolyan? Örömmel!
Intek én is, és szélesen elvigyorodom. Sietnem kell, mert ha hiányzik bármilyen alapanyag is, akkor azt be kell szereznem, hogy a tökéletes pizzát adjam neki!


// Love Love Love //
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2018. december 31. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. január 8. 01:46 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Még mindig hihetetlen, olyan,  mintha a fehér folyosókat nem is jártam volna tényleg végig, csak megint álmodtam volna. Közben pedig megkaptam a ruháim, amiben az első nap bevittek. Csak álltam ott és bámultam ki a fejemből pár percig, mielőtt ténylegesen vettem volna a fáradtságot rá, hogy a fekete pólóba és farmerba nyűjjem magam.
Nem sokáig maradtak rajtam. A teljesen elhagyatott lakásnak, amin az állott szagán is érződött, hogy több, mint egy éve nem tette be ide a lábát senki, legalább annyi előnye volt, hogy még mindig benne tárolódtak a cuccaim. Szinte pánikszerűen rángattam le magamról a rossz érzést keltő darabokat, majd szórtam őket egy kukászsákba. Nem hiszem, hogy bárki arra számított, hogy ez a nap ilyen lesz. Beszórtam a ruhák  nagy részét egy sporttáskába, majd tettem egy rövid kitérőt a közeli benzinkúton, ahol két liter benzint vettem magamnak. A ház udvarán kirázva a fekete kupacba a cuccokat megloccsantottam a benzinnel, majd kicsit odébb sétálva gyújtottam rá, hogy a cigit három slukk után egy mozdulattal rápöccintsem. Tiszta lap.
Felkaptam a sporttáskám a küszöbről, majd mire felfoghattam volna, mit is csinálok pontosan, a vonaton ültem, ami az egyetlen hely felé tartott, ahová soha nem akartam visszatérni. Ironikus, nem?
Lassult a szerelvény, én pedig felsóhajtva rántottam egyet a kabátomon, majd utolsóként elhagytam a szerelvényt, kelletlenül dobva ki a táskám a peronra.
- Vissza a pokolba - pillantottam körbe, mielőtt kiszúrtam volna az emberem. Lassan kiült egy vérszegény mosoly az arcomra. - Hát te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. január 8. 13:21 | Link

Right hand
<így>


Ha a pokollal nem a sötét, fekete meg vörös színeket azonosítanánk, már közöltem volna hogy a tél sem már, mint a Sátán addig köpköd minket, még magunk nem akarunk az életünknek véget vetni és bevonulni hozzá katonának. Lássuk be, nem igen vár más egy emberre se ebben az épületben, mégis van pofájuk magukat hivatalnak nevezni. Ahogy sétáltam ebben a szállingózó szarban gyorsan ránéztem még a zsebemben a kártyára: Kenderessy Gergely. Lövésem sincs ki ez, de nekem dolgom volt és k-rvára semmi kedvem ahhoz, hogy megint Gabebel lerendezzük a hol az ebédszünetem - ő nem látta dolgot. Tisztában voltam vele.
Ott füstölgött a bal kezemben a nikotinszál én meg csak elfeledve ballagtam tovább mielőtt nagyot slukkolva befordultam volna az állomásra majd a peronra sétáltam volna. Pont időben.
A hangos vonatfütty és a kihangosított bemondó is jelezte, hogy bizony megérkezett a délután egy órás szerelvény. Közelebb sétáltam még pár nagyobb slukkal befejezve a cigarettám, majd egy kukába pöccintve sétáltam a leszállok felé. El kellet mosolyogjam magam, mikor egy nő látványos ijedelemmel sietett el, ahogy egy sporttáska landolt mögötte a vonatból kifelé. Azt hiszem megvolt az emberem.
- Nagyobb fogadóbizottságra nem futotta a helyieknek - tártam el a karom, hogy aztán kezet nyújtsak mielőtt még körbenézve elsétáltam a vonattól. A hideg rázott még mindig a helytől, és fog is még minket ahogy látom.
- Üdv a közös börtönünkben. Milyen az első nap?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. január 16. 19:39 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.

Olyan szürreális volt az egész ide út. Annyi mindent megtettem volna anno azért, hogy eltakarodhassak innen végre. Minden egyes aljamelót elvállaltam, csak hogy meglegyen a pénzem, majd visszacuccoltam Pestre, aztán az akadémiára jártam, ami tök jó volt. Könnyen ment, olyan ösztönösen, volt már előzetes tapasztalatom és tényleg jó voltam abban, amit csináltam. Erre. Most megint itt vagyok és a néni tök kiakadva bámult rám, ahogy a táskám nagy puffanással dobtam le a peronra. Vele ellentétben én nem őrizgettem benne nippeket, szóval nem is vigyáztam rá úgy, mintha hímes tojás lenne. Leginkább semmire nem vigyáztam úgy - kivéve ha szerződés kötött -, még akkor se, ha illett volna.
- Szerintem téged is épp elég volt kiperkálniuk - vigyorodtam el szélesen, mert ha valami lehet tudni Mitzingerről, az az, hogy nem igazán adja olcsón a bőrét. Hacsak nincs rá nagyon jó indoka. Kezet ráztam vele, inkább afféle szorítás volt, a szabad kezemmel megszorongatva finoman a vállát. Örültem neki, hogy itt volt, ha már egyszer szívok, akkor olyan emberekkel tegyem, akikért hajlandó is vagyok rá.
- Furcsa, leginkább. Még mindig kicsit nehezemre esik elhinni, hogy egy év telt el... repül az idő, hm? És veled mi van? Milyen ezen a szeméttelepen? - körbe is pillantottam sokatmondóan, mielőtt felkaptam volna a táskámat, hogy beljebb húzzam a vágányról. Még csak az kellett volna, hogy a vonat feltrancsírozza minden hozott ingóságom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. január 16. 21:19 | Link

Right hand
<így>


A felháborodott nőn elvigyorogtam magam még mielőtt a torkom köszörülve az öklömbe nem köhögtem, mert figyelt. Nem volt rejtegetni valóm, de nem sok kedvem volt a sipákoláshoz, egy nőtől se, az adagom elnyelték a hétre. És még csak kedd van, szerdán meg a törpe terminátorra is én vigyázok. Milyen jó a keresztapák élete. Mondjuk nem egészen értem, hiszen Emma is elvileg otthon van. Érdekes.
- Sokkal jönnek - közöltem halálosan komolyan az üdvözlés közben, és bármennyire csináltunk viccet belőle és tényleg örültem neki, hogy kint van. Pár hónapos szerencsém nekem is volt már a helyen, többször is, de ez most egész más volt. De már mögöttünk van. És valljuk be, k-rvára nem lett volna fair, ha egyedül maradok itt még tovább. Így is titkárnak nézett a polgármester pár napja, én meg felb-sztam magam és azóta nem voltam bent rendesen. Gabe meg kért ne világosítsam fel az urat, mert ismer, és többet ártok mindennek, mint használok. Bár érdekelne, ő is itt tesped egy éve, mikor óhajt végezni és mindenkit hazavezényelni... magát is beleértve!
- Elképesztő sebességgel, bár nem mondanám ezt minden napra - forgattam is meg a szemeim, ahogy kikerülve az egyik oszlopot intettem a fejemmel, induljunk el, nem az itt ácsorgás a napi cél. - Amilyennek látszik. De vannak tűrhető napok, és hagynak dolgozni - legalábbis a magánpraxis virágzik. De erre hamarabb rá fog jönni, mint kivesézném. Benyúltam a kabátom belső zsebébe, amiben az újra érvénes útlevele, papírjai és itteni kártyái voltak egy borítékkal.
- Boldog új-születésnapot. A boríték a cég ajándéka - közöltem széles vigyorral. - Jövő héten kezdesz csak, addig használd okosan. Pihenj, menj szerezz nőt, igyál... ahogy érzed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. január 21. 12:18 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.


Tudtam, hogy Bence nem egy könnyű eset, nem is olcsó, semmi ilyesmi, ami a legtöbb embernek gond lenne. Nekem nem az, az én ügyem anno pro bono vállalta el és ezért hálás is voltam. Ugyanakkor jött nekem ennyivel, ha egyszer vállaltam, hogy én ülök és nem neki kell. Mert ugye én ilyen rendes gyerek vagyok.
- Azt hittem a cigarettát elhagytad és itthon nem szívod - böktem az állammal a csikk felé a földön. Nem mintha rám tartozott volna, csak egy puszta megállapítás olt, hogy bizony kint mintha azt mondta volna, hogy otthon tisztes ember, aki nem gyújt rá. Na de Boss!
- Akkor legalább részben nem annyira szar, mint amennyire lehetne - vontam meg a vállamat, mert ha hagyják dolgozni, legalább közben nem zaklatják, vagy valami ilyesmi. Engem nem mindig hagytak és ez rendszerint fel is húzott elég alaposan.
Végül felém nyújtott egy borítékot, amit ugyan kétkedő arccal, de átvettem tőle és belepillantottam, hogy mégis mik lapulnak benne. Ilyen szép látvány sem tudom, mikor ért utoljára.
- "Szerezz nőt", ezt úgy mondod, mintha Bogolyfalva erre alkalmas hely lenne. Már van bordély is? - nevettem el magam kivételesen, holott azt hiszem, hogy tudtam erre a választ. - Ugye tudod, hogy nem vagyok fáradt? Volt egy évem pihenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. január 21. 12:35 | Link

Right hand
<így>


Vannak üres fogadalmak és olyanok is, amik érvényüket vesztik, utóbbiakba gyakran belestem, így kicsit keserűen ugyan, de felnevettem a tényen, amit megállapított. Nem szégyelltem, még csak elszámolással se tartoztam senkinek, de igaz, ami igaz, megint itt voltam. Be legalább nem ugyan úgy, mint ott. HA akarnám letenném, de kedves és időm sincs erre.
- Láttad már hol kell élnem? - tettem fel a költői kérdést, ami magyarázat is lehetne. És ami azt illeti abban a 1,5 hónapban még Pesten dekkoltam egyszer sem nyúltam semmi nikotin után, aztán leszálltam a vonatról itt első nap és már nyílt a fém tárca a zsebemből. Lelombozó? Nem tudom, de nem is érdekel különösebben. Bár most egészen vidáman sétáltam már vissza, mondjuk úgy egy gondfoszlányt magunk mögött is hagytunk, mindketten. Túl sok kezünket tettük oda az igazságért, de azt hiszem mielőtt a tárgyalóterembe kerültünk volna beláttuk, hogy megérte, és ez volt a legokosabb megoldás. Tiszteltem az embert a hűségéért az ügyhöz, az egészhez.A barátságunkhoz.
- Részben. De ne bízd el magad - ingattam meg a fejem a célunk felé pillantva. A hivatal. Nem volt egy szívdobbantóan kellemes hely, sőt, leginkább minden volt, csak pozitív nem, de neki most még mázlija van egy kis ideig. Inkább átadtam a papírokat és a személyes csomagom, hogy aztán zsebre vágjam a kezeim.
- Ha valamit megtanultam, Weaver, akkor az az, hogy kiszámíthatatlanabb itt minden, mint a fronton - és mindezt komolyan is gondolom. Nem, nem hinném, hogy az ölébe fog esni két nap múlva egy nő, ettől még bármi megeshet elméleti síkon, azt pedig nem irányíthatjuk. Ez elég szomorú. - Az egész hely az, ha úgy akarod. Nem fizikailag, idióta. Erre szellemileg kell, hidd el, fogalmad sincs mennyi itt a szar. De ne is legyen sokat, minél előbb húzzunk vissza Pestre inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. január 22. 22:21 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.


- Ha az életkörülményeidet akarom firtatni, elég, ha a hajadra nézek. Gyanítom, hogy nem a fényviszonyok vagy a divat teszi - jegyeztem meg kissé talán epésen, de ismert már, hogy én ezt csak puszta szeretetből teszem és semmi meglepő nincsen benne, sem hátsó szándék. Csak tény, hogy az élete stresszes volt, amire a szervezete így válaszolt. Nagy cucc.
- Ne? Olyan optimista vagy - jegyeztem meg szarkasztikusan, miközben a kabátom zsebébe csúsztattam a borítékot, mint ahogyan azt a legtöbb, valamire való ismerősöm is tette volna. Ha valamiben jó vagy, ne csináld ingyen. Én hallgatni is nagyon jól tudtam.
- Mert itt nincsen senki, aki jelenthetne, neked kell rájönnöd, mi is a helyzet. Gondolom - forgattam kicsit a szemeim, mielőtt még vontam volna egyet a vállamon, felvéve nem sokkal később a táskám pántját, mert így ismét mind a két kezem szabad volt.
A bordélyt illetően volt már tapasztalatom, ez az egész falu néha olyan tudott lenni, arról nem is beszélve, mik történtek az iskolában. Nem, semmi komoly, ha azt nem vesszük, hogy egy tisztességes lányt találni valódi kihívás.
- Azt hiszem, vannak sejtéseim - húztam el a számat, a tekintetem a kastély irányába szegezve, rendesen érezve is a felbuzgó ellenszenvet. Nem akartam én kiállhatatlan lenni, de ez a hely... hát. - Van itt más is, akit ismerhetek, vagy most csak seggarcok vannak a hivatalban? Megint?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. január 22. 23:13 | Link

Right hand
<így>


- Ne aggódj, öcsi, ahogy látom idő kérdése, hogy üdvözöljelek a klubban - néztem a borostájára aztán csak magunk elé. Azt hiszem magasabbra nem tudott volna ugrani a szemöldököm, rendesen rekordokat döntött, én meg be tudtam volna ugyan ilyen cselekvésként tolni egy üveg szíverősítőt. Mondjuk úgy, jobban pörög a szervezetemben az óra, mint a való életben, ezt én is észrevettem már, szóval csak a hajamba turkáltam, mintha az segítene rajta aztán csak egy félvigyorral megingattam a fejem. Nem vettem én magamra, több volt ebben a tény, mint bármiben, de nem volt egyszerű a felismerés.
- Ugye? Már díjat érdemelnék. És volt képe azt mondani az egyik felmondó titkárnőnek, hogy kiállhatatlan vagyok - kaptam színpadiasan a szívemhez a tenyerem, de csak úgy csöpögött az irónia én meg nem is zavartattam magam ennek okán. Ilyen voltam. Megszoksz vagy megszöksz. Többen is menekülőre fogták már, nem volt mindig tündérmese meg habos torta, másképpen biztos nem itt sz-pnék és nem így.
- Dolgozni kell, szörnyű egy munkahely - ingattam meg csalódottan a fejem, de nem különösebben éreztem ezt. Ő is tudta, igazából a legtöbben rólam, hogy a munka sosem volt nekem terhes, egyszerűen vannak emberek és körülmények, amik teljesen felborítják a rutinom. Főleg az ilyenek, mint az a Mártika. Az megborított rendesen, hogy dolgozhat itt ilyen? Az még inkább, hogy Gabenek egy év alatt se sikerült rendet tenni. Értem én, hogy ő itt marha jól érzi most éppen magát, de egyszer haza kell mennünk, erre nem ártana emlékeztetnem.
- Nem gondoltam, hogy itt költenéd el, csak indulási alap, még kiruccanhatsz a határon túlra is ha az érdekel éppen. Ez már a te dolgod - közöltem egyszerűen, hogy aztán felvilágosítsam, hogy nem is hittem, hogy nem volt ideje átpihenni az évet. Ha van kipihent munkaerő az új évre, itt sétál mellettem.
- Kreßlert is éppen ide küldték rendet tenni,pont a mi ügyünk után. Más... hát majd a hivatalban meglátod, sokan megfordulnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. január 31. 23:21 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.


Nem, én Bencével ellentétben még nem őszültem. Legalábbis, annyira nem, hogy szembetűnő legyen, az egyetlen, amit tényleg aláírok, hogy az éles fényben a borostámba látható volt pár belevegyült szál. De ennél többet nem vagyok hajlandó elismerni, mert aljas rágalom, a hajam teljes mértékben flawless. Makulátlan.
- Igaza van - nevettem el magam, de aztán csak visszafojtottam a vigyorgást. Mitzinger nem volt rossz gyerek, bármennyire is próbálta meg eladni magát annak. Szíve is volt, meg minden, csak legtöbbször szar emberek tették rá a kezük, így inkább nem dicsekedett vele.
- Majd belehalsz - kontrázta rá. Soha nem kerülte a munkát, ha bármit is próbálnak rábizonyítani, ezt akkor sem sikerült, mert kint a szarhalomban is mindig csinálta, amit kellett. Akkor is, ha senki nem kérte tőle. ű
- Kösz, főnök, rendes tőled - bólintottam párat, az útlevélre pillantva. Kicsit jót tett volna már a levegőváltozás, túl sokáig ültem a seggemen, asszem. Az sem segített sokat, hogy ebbe a szarhalomba tessékeltek vissza.
- Oh, KGB. Igen, őt ismerem. Szép. És halad valamerre, vagy csak lamentál? - kérdeztem vissza, felvonva a szemöldökömet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. február 1. 14:59 | Link

Right hand
<így>


- Szíven ütött a kijelentésed - néztem rá sokatmondóan, de ennyiben is hagytam a dolgot. Ami azt illeti egy utolsó, sosem ismert titkárnő rámondásainak lehet van alapja, mert valóban nem vagyok és sosem leszek egyszerű eset, ettől még vannak emberek, akikhez én foggal meg körömmel ragaszkodom. Tőlük nem viselném jól, és tudom hogy szarul is veszem a kritikát. emberi természet? Lehet, én sem vagyok mindig egy állat.
- Igen, annyira, hogy már minden létező szart megcsináltattam a pesti lakásomon a szüneteimben. - Igazából csak haza szeretnék jutni, bár vannak pillanatok a hivatali napjaimban, mikor megértem azt miért sz-punk még itt mindig, mi az, ami miatt én is eldolgoznék ha kell többet is és miért nem halad a polgármester kivizsgálása úgy, ahogy. Tagadhat itt bárki, bármit. Saját magunknak vagyunk a legátlátszóbbak.
- Ez a legkevesebb - és ez nem valami betanult, formális szöveg. Ami mögöttünk van, amellett a kölcsönös tiszteletünk vagy ez a boríték semmi. A tanácsom viszont jogos, kiszellőzni és kicsit agyban átkapcsolni mindenkinek muszáj, neki meg pontosan tudom mennyi időt kéne "kipihenni". Még ha ezt sikerült neki egy kicsit korlátoltabb nyaralásba is okoskodnom.
- Lamentál... leginkább talált magának elfoglaltságot és kényelmes neki itt. Pedig igazán haladhatnánk, mert amíg ő itt van, nekünk is itt kell - néztem rá, hogy aztán a kezeim a zsebembe mélyesztve leforduljak a peronról a falu felé indulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. február 6. 20:59 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.


- Honvágy, eh? - kérdeztem vissza kis vigyorral. Azért mikor kint voltunk is néha feljött, hogy mennyire jó lenne egy zuhany, vagy egy bögre kávé, de aztán elég hamar el is engedtük a dolgot, mert attól, hogy ilyeneken gondolkozol, semmi nem lesz jobb és nem is csöppensz haza hirtelen. A másik legrosszabb ebben, mikor tényleg haza kerülsz és már hirtelen nem is érted, miért akartál ott lenni.
- Nem akarom tudni, akkor nálad a több micsoda - vetettem egy kétkedő pillantást a boríték tartalmára, de aztán csak a zsebembe csúsztattam, mielőtt jön valami véragresszív kisnyugdíjas és megfújja, hogy márpedig az az ő juttatása, mert nem jött az Erzsébet-utalvány és tuti én loptam el. Not today, nénik.
- Jaj de jó... nő-ügy? - érdeklődtem, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy mi másért akarna valaki ezen a szartelepen üdülni. Mert ha lehetne választani, hogy itt akarok, vagy visszamegyek fél évre a sittre, nagyon erősen megfontolnám, hogy melyikkel is járok jobban. Ott legalább jó a kaja. Én a táskám cipelve követtem őt, a másik kezem lazán zsebre is vágva, majd kicsit felszusszantam. - És amúgy merre laksz most?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger Bence
INAKTÍV


#teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 196
Írta: 2019. február 7. 23:41 | Link

Right hand
<így>


- Csak lehetnénk bármilyen utolsó porfészekben, és erre ide tettek minket - mutattam mindkét kezemmel a hátunk mögé, majd mire a végére értem a kettőnk közt lévő helyre. Drámai? Alighanem. Ettől még a tény, tény marad, nekem még mindig nem tudta senki megmagyarázni, miért kell itt lenni, miért hasznos ez, és leginkább kinek. Erősen gondolkodom, hogy ha  maradékot letölthetném Weaver üdülőhelyén, önként mennék, még viszek saját "belső" egyenruhát is, ezen ne múljon. Nem minden van a méretemben megszoktam. Legutóbb az egyik halottkém is közölte, hogy előre jelentkezzek be, mert ekkora tálcája nincs. Adom a humorát egyébként.
- Mondjuk azt, még te rápihentél a közös új életünkre, én visszatértem a joghoz. A jövedelmezőbb formában - tettem hozzá még egy féloldalas vigyorral. Persze, tudta mi a szakmám, azt is, hogy kóstolgatom. De az, hogy levezényeltem Gabe után még kettőt véglegesen, meg van egy folyamatban lévő, az már nem volt rám írva. Nyilván Emmát nem reklámoztam, a fiatal lánnyal asszonyt csaló politikus meg folyt mindenhonnan, nem sok kedvem volt társalogni róla. A harmadik meg mezei auror volt, de az ilyen nem való közénk. Verte a gyerekeit.
- De milyen, beszarás. De... nem lövöm le a poént - vágtam olyan not bad fejet, amiből még én se voltam biztos, hogy most nem-e kell majd ott lennem kamerával, vagy Gabe elé állnom mielőtt egy beszólásért kirontana. Még tőlem se viselte jól az első héten. Mondjuk ebben hasonlítunk. De azért nem mindenki mondhatja el, hogy eljön a polgármestert kivizsgálni, majd felszedi a fiatalkorú lányát.
- Egy társasházban bérelek szobát. Nincsenek nagy igényeim, tudod. Gabe is ott csövel, a Polgi az emeleten van... érted kellemes meg hasznos - magyaráztam el, ahogy végre elhalkult a zsibongás, és a gondolataim hallottam csak magunkon kívül. Utálom az állomásokat. - Hé, örülök öcsi, hogy vége, ezt a szart már fél lábon is kihúzzuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2019. március 20. 04:34 | Link

Boss.
Fresh outta jail | január 8.


- Mert ez a legaljább mind közül, azt hittem, ez már leesett - forgattam meg a szemeimet. Ha kicsit is üldözési-mániám lenne, biztosan azt állítanám, hogy direkt választották ezt a helyet. Pedig van az ország átellenes felében is elég iroda, hivatal, kirendeltség, ahová letehettek volna minket és mégis itt voltunk.
- Mennyire jövedelmező egy Margit nénitől Gabe-exnejig skálán? - kérdeztem, széles vigyorral a pofámon, mert  bármennyire is szerettem volna együttérezni a munkatársammal, most valahogy nem sikerült. Máskor sem, ha őszinték akarunk lenni, de legalább megpróbáltam. Ez is nagy haladás másokhoz képest.
Közben lassan távolodtunk az állomástól és ha nem vett volna körbe ennyi ház, kicsit melegebb van és tűz a nap, egészen ismerős a helyzet. Néha még bevillant, legtöbbször olyan esetekben, mikor ténylegesen nem vágytam, vagy számítottam rá.
- Jaj, mondd hogy nem egy újabb hülye p.csa... - fakadtam ki kissé hangosabban a kelleténél. Az az előző nő egy pszichopata volt, nem is értem, Kreßler hogy hihetett el neki bármit. Bencével mi azt sem tettük, amit kérdez. Ez asszem afféle közös vonás volt, sok más egyébbel együtt.
- Örülj, hogy Totó nem lakik az ágyad alatt. Kész luxus - pillantottam körbe, de a hely nem lett szebb, csak zsúfoltabb. Jelen helyzetben mondjuk éppen épületekkel, emberből már kevesebbet láttam. - Szentimentális lettél, Dorothy? Ki gondolta volna. Nekem is hiányoztál. Majd csak kibírjuk... valahogy. Nem lehetne elcserélni egy hónap Afganisztánra?
Ez afféle utolsó, kissé kétségbeesett üzleti ajánlat volt, ahogy a falura meredtem, látványos ellenérzésekkel az arcomon. Ez a pokol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. március 21. 17:56 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh
(Джонатан Герхард Ван ден Берг)


Ábrándos tekintettel bámulok el a kezemben tartott könyv fölött már egy ideje. A vonat zakatolása és a szemem előtt elsuhanó táj teljesen elvonta a figyelmemet, pedig nem ártana felelevenítenem a tudásomat. Nagyon vártam már ezt az utazást. Még most is úgy érzem, hogy csak álmodom és bármikor felébredhetek és akkor mindez eltűnik. Jó, tudom, hogy nem, így lesz, de mégis bennem van ez a félelem. Olyan csodálatos itt ülni ezen a szerelvényen egy kupéban, ami csak az enyém, mert nem jött mellém eddig utastárs. Beleélni magam, hogy hamarosan újra taníthatok és, hogy kiszakadhatok abból a nyomasztó légkörből, ami mostanában egyre jobban kezdett fojtogatni. Istenemre mondom, szeretem apámat! Tényleg! De mást sem csináltam a szabadnapjaimban mióta diszpécserként dolgoztam, mint bevásároltam, főztem, takarítottam és mostam neki, míg ő vonult tizenkét vagy huszonnégy órában. Amikor meg találkoztunk, akkor is alig szóltunk egymáshoz. Mindketten elvoltunk a magunk kis világában. Mióta elvesztettük anyámat így élünk. Bánt a bűntudat, és hálátlan gyermeknek érzem magam, de nagy kő esett le a szívemről, amikor megkaptam az értesítőt, hogy felvettek a Bagolykőbe. Természetesen ezért is meg kellett vívnom a csörtémet apámmal, de mivel kész tények elé állítottam beletörődött. Azt hiszem egy jobbágy érezhette így magát, miután ura felszabadította. Alig több mint kilenc órával ezelőtt összepakoltam a könyveimet, néhány ruhámat, az irataimat és Lex hordozójával az egyik, egy megbűvölt utazóbőrönddel a másik kezemben kimentem a Główny-ra, hogy felszálljak a Bogolyfalvára induló járatra. Ezen  ücsörgök most és hamarosan meg fogok érkezni úticélomhoz. Nagyon várom már, hogy végre ott legyek. Tele vagyok izgalommal és reményekkel. Vajon milyen az iskola? Milyenek a diákok és a kollégák? Meg fogom állni a helyem ennyi év kihagyás után? Mert teljesen más egy mentőben ülni, vagy egy diszpécser pultban, mint kinn állni a katedrán. Bízom benne, hogy nem felejtettem még el hogyan kell átadni a tudásom. "Túl sokat aggódsz Nasztya!" Ezt mondogatta mindig az anyám, és milyen igaza volt. Nem kellene ennyire bizonytalannak lennem. A tudás itt van a fejemben, a jó szándék pedig a szívemben. Más nem is kell, igaz? Akkorát sóhajtok, hogy bepárásodik az arcomtól nem messze lévő ablaküveg. Mellettem a dobozában Lex alszik elterülve, akár egy béka. Jó neki. A nyugalom szőrös, puha talpú kis szobra. Elnézek egy pár pillanatig, majd fejem a keretnek támasztom, a könyvet becsukva az ölembe teszem és azon kulcsolom össze kezeimet. Elmerülök az utazás zajaiban és békéjében. Csak merengek, nézve a közeledő nagyváros épületeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2019. március 24. 14:02 | Link

- ¤ -
Anastasia Strakhova
- ¤ -

A folyosón egy utazóláda lebeg el. Mögötte sétál egy házimanó, aki lebegteti. A manót pedig délceg jómagam követi. Méregdrága ruhadarabok, elegáns szabású talár, felszegett áll, most éppen nyakam aljáig érő, viszonylag hosszú haj jellemez, amit hátrafésülve viselek. Bepillantok a nőhöz és egy pálcaintéssel húzom el ajtaját.
- Üdv. Mondja, hölgyem, ebben a fülkében minden rendben? - térek rá egyből a lényegre, azonban sejtheti, nem valami kalauz vagyok, aki az utasok kényelméről szándékozik meggyőződni.
- Tudja, az enyémben tűrhetetlen állapotok uralkodtak és új helyet keresek - magyarázom is meg neki rögtön, mi oka az érdeklődésemnek. Közben méregetem  a helyszínt. Nem ez az első kupé persze, ami előtt elsétáltam, viszont az előzőekben általában baráti társaságok ültek, vagy olyan alakok foglalták, akiket nem találtam méltónak rá, hogy egy levegőt szívjanak velem. Viszont ez a nő kellemes jelenség, ülhet a közelemben. Már ha minden rendben van itt.
- Megbolondult a karfa és le-fel nyitogatta magát, aztán a szemetesfedél is rákezdett - számolok be neki róla, panaszkodva, mik is voltak ezek az irdatlan körülmények, miközben ebben a fülkében is az említett bútorelemekre pillantok. Nyugodtnak tűnnek. Persze, mielőtt költözésre adtam a fejem, szóltam a jegykezelőnek, hogy intézkedjen a szeszélyes kupé ügyében, de azt mondta, sajnos nem tudnak vele mit tenni, szokott ilyet. Hát én viszont nem ezért fizettem, úgyhogy szedtem a sátorfámat. Kap is majd a vasúttársaság egy szívhez szóló levelet az engem ért kellemetlenségről. Míg a nővel beszélek, a manó türelmesen vár odakint a csomagommal. Merne mást tenni.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. március 25. 15:22 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Джонатан Герхард Ван ден Берг


Fejem az ablak keretének támasztva pihen, tekintetemmel csak látszólag követem a tájat. Gondolataim már máshol járnak. Elpilledtem, sötétkék szemeimre lassan pilláim sátra borul. Sok volt ez a feszültség és izgalom, hirtelen jár át a fáradtság. Már épp elaludnék, amikor valaki benyit a kupéba. Odafordítom a hozzám szóló hang forrása felé a fejem. - Jó napot - köszönök vissza, ám a kérdésére csak egy szemvillanásnyi idő után válaszolok - Igen, minden rendben - ártatlan érdeklődéssel nézek rá, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy nem jegyvizsgáló. Ahhoz túl jól öltözött. Se egyenruha, se oldalán a jellegzetes táska. Mielőtt bármi mást is mondhatnék, vagy kérdezhetnék tőle, beszélni kezd és jelenléte azonnal értelmet is nyer számomra. - Foglaljon helyet. Itt csend és béke honol - mutatok finom, elegáns mozdulattal a velem szemben lévő széksorra. Nem hinném, hogy zavarnánk egymás nyugalmát. Lex is bőszen alszik még a hordozójában mellettem én pedig, ha már így esett pihenés helyett visszatérhetek a tanuláshoz. - Ebben a kupéban egy berendezési tárgy sem kezdett eddig szabadságharcba - mondom mosolyogva, de ebben az arckifejezésben együttérzés is van természetesen. Hiszen milyen kellemetlen is lehetett ilyen áldatlan állapotban a szegény, korombelinek tűnő férfi útja. Amennyiben úgy dönt, hogy ebben a fülkében tölti az utazás hátralévő részét, akkor elhelyezkedését udvariasan megvárom, és csak az után kezdek el ismét könyvembe mélyedni. Míg határoz kicsit jobban szemügyre veszem, persze csak az illendőség határain belül. Elegáns öltözék és hanghordozás, felszegett áll. Bizonyára valamiféle gazdag ember lehet, aki ritkán jár mágus vasúttal. Udvarias viselkedéséről -ami igen ritka manapság- egy családi történet jut eszembe az apai ágú üknagyanyámról, akiről elneveztek és akire állítólag nagyon hasonlítok. Anna nagymamám szerint ő egy elveszett, majd megkerült hercegnő volt, aki egy báró felesége lett. Mindez az ezernyolcszázas évek közepén történt Oroszországban. Tehát, ha innen nézzük az én ereimben is részben kék vér csörgedezik. Ki hinné, igaz? Egyszerű szürkéskék pulóver, farmer és fekete csizma, a hajam összefonva. Semmi nemesi, semmi elegáns. Talán csak az arcvonásaim. Ennyi az örökségem, és a mesék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2019. március 26. 12:48 | Link

- ¤ -
Anastasia Strakhova
- ¤ -

Bah, Merlinnek hála! Szóval itt nincsenek hadiállapotok. Ráadásul külön meg is kínálnak a hellyel, amit igazán helyénvalónak tartok. Rossz néven venném, ha még plusz kérvényt kéne benyújtanom, hogy akkor esetleg bejöhetek-e. Nem szokásom kéreckedni. Így viszont tiszta sor.
- Pompás - mosolyodom el nyájasan, biccentve egyet. Belépek hát, parfümöm fás illatába burkolózva, mely nem kevés és nem is sok. Ki van centizve, mint oly sok minden rajtam és körülöttem. Szemben foglalok helyet, de egy üléssel arrébb, talárom elegáns, laza mozdulattal magam alá simítva. Lábam keresztbevetem, kezeim combjaimra nyugtatom. Oda se nézek a házimanóra, aki belebegteti az utazóládám, fel a poggyásztartóra. Inkább egy sóhajjal kinézek a tájra.
- Óhajt esetle... - kezdené érdeklődését a nagyfülű szolga, ám én máris emelem a kezem és ellegyintem magamtól. Tőlem mehet, amerre lát. Pillantásom ekkor sem fordítom felé. Hajbókol kicsit és kisétál, puhán húzva be maga után az ajtót.
Egy ideig elgondolkozva nézem az elsuhanó vidéket, meg néha magamat az ablaküvegben. Ezt a két, igen kellemes látványt váltogatom, majd egy harmadikra terelem figyelmem. Végignézek kicsit a szemben olvasgató szőkeségen. Nem találkoztunk eddig. Az év ezen időszakában viszont nagy eséllyel utazol olyanokkal együtt, akik a kastélyba igyekeznek. Az az érzésem, vele sincs ez másképp.
- Hová utazik? - kérdezek rá, amikor éppen leereszti a könyvét.

* * *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. március 26. 22:10 | Link

Jonathan Gerhard Van den Bergh
Джонатан Герхард Ван ден Берг


A férfi végül, némi hezitálás után úgy dönt, hogy marad. Elfoglalja a velem srégen szemben lévő ülést. Elegáns mozdulatokkal helyezkedik el nyomában egy manóval, aki az utazóládát pakolja fel nagy körültekintéssel és szakszerűséggel a poggyásztartóra. Ezután az uraság elég nyersen akolbóliítja ki a szerencsétlent a kupénkból, aki ennek ellenére kedves illedelmességgel viszonyul hozzá mindvégig. Félreértés ne essék, nem vagyok egy manójogi aktivista, mégis együtt érző pillantással kísérem a távozó szolgát. Mint hajdanában a jobbágyok, akiket uruk úgy táncoltatott, mint mutatványos a medvét. A könyvem vár, nem hagyom betűit tovább parlagon. Visszafordítom hát tekintetem a nyomtatott sorokra. Érdekes írás, egy szakirodalom. Lélektani panaszok gyógyítása nemes kövek segítségével a címe és fontos részét fogja majd képezni munkámnak a Bagolykőben. Olvasás közben balommal medálomat kezdem babrálni. Manuális fixáció, amolyan zsigeri rossz szokás, amit már észre sem veszek. Hiába próbálok koncentrálni elterelődnek gondolataim. Mivel elég fiatal vagyok és még fiatalabbnak is látszom valós koromnál, ezért azt már eldöntöttem, hogy magázni fogom a diákjaimat. Pont úgy, ahogy annak idején, amikor egykori alma materemben tanítottam a diplomám átvétele után két évig. Ezt egyfajta önvédelemnek szánom. Nem szeretném, ha a fejemre nőnének, vagy ami még ennél is rosszabb nem vennének komolyan, csak azért, mert olyan ártatlan és fiatal a külsőm amilyen. Ezen morfondírozva megint felpillantok a könyvből. Ekkor a velem szemben ülő megszólít, hogy beszédbe elegyedhessen velem. Nincs ellenemre a társalgás. - Bogolyfalvára. És ön? -kérdezek vissza és jelezvén számára, hogy figyelmem immár az övé, könyvemet becsukva ölembe fektetem. Illetlenség volna fel-felpillantgatni csevegés közben. Közben Lex nyekken párat, majd összegömbölyödik és alszik tovább. Éjszaka ennek a sok pihenésnek meg lesz a böjtje és persze majd rajtam fog tapodni, hogy levezesse fölös energiáit. Szép kilátások, mondhatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér