Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=814827#post814827][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.07.31. 19:46[/b][/url]

Fél tizenegykor, mint annak rendje és módja, kiállok a recepcióhoz, arcomon azzal a semleges, hideg ábrázattal, ami ilyenkor lenni szokott. A fénymásoló szerelő mindenre IS megígérte, hogy kilenc után pár perccel, de még mindenképpen fél tíz előtt megérkezik, mert ha súlyosabb a probléma, akkor is szeretné még dél előtt megoldani. Mert péntek van, és mert pénteken senki se dolgozik hosszan. Viszont, ha drasztikus a probléma és már elmúlt fél tizenegy is, akkor valaki mégiscsak hosszan fog dolgozni és az én leszek, mert akkor a pálcámmal egyesével kell minden oldalt lemásolnom az összes tanácstagnak, két példányban, majd még kiküldeni őket baglyokkal ma feltétlenül, hogy a hétvégén tanulmányozhassák őket.
Kérdezhetné persze mindenki, hogy akkor miért nem azt csinálom, de a nagy helyzet az, hogy a rengeteg más dolog mellett ez csak egy mellékes szösszenet volt, ráadásul a polgármester úr épp egy utolsó egyeztető megbeszélést tart két napirendi ponttal kapcsolatban, vagyis, ha annak vége, akkor tudom én is véglegesíteni az anyagot, de mivel nemrég vittem be kávét és frissítőt, úgy vélem, dél előtt ez sem történik meg. Érzem a recepciós lányok tekintetét a hátamban, de nem érdekel, mert látom, ahogy végre a szerelő felbukkan a hivatal felé vezető úton, és én most már semmiképpen sem fogom megadni a sanszot, hogy ne találjon be hozzám.
Amint átlépi a küszöböt, felöltöm a legcsodásabb gyilkos mosolyom, és mielőtt bárki mondhatna bármit, előre lépek hozzá, és kedvesen - de tényleg - irányba állítom a titkárság felé, hogy kezdje meg a munkát minél előbb. Persze nem vagyok szívtelen, neki is készítettem frissítőt, és még kávét is adok vagy egy karórát, ami vijjog, ha késik, csak nekem ne csináljon plusz köröket.
Mondanám, hogy délután négykor az élet szép és én hazafelé tartok, hogy főzzek valamit Richárdnak, de nem, mikor az összes hivatali dolgozó már azt is elfelejtette, hogy dolgozott, én a pálcámmal egyesével másolom át a lapokat, nyomtató nélkül. A polgármester pedig úgy emlékezhet erre a napra, mint a szerelődekoltázsok legdurvábbikával való szembesülés világnapja. Nem lehet minden felhőtlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=819368#post819368][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2020.10.15. 13:01[/b][/url]

A mosdóba lépve, miután megállapítottam, hogy senki sincs bent, gyorsan javítottam a rúzsomon, ami, habár tökéletesen állt, mégis mintha kicsit fakult volna az elmúlt órákban, így muszájnak éreztem, hogy egy kicsit a barnásságán erősítsek. Ma nem sminkeltem túl, a pöttyeim halványodtak is kissé így, hogy már nem nagyon bújik elő a nap. Szájra dolgoztam, és a hajamat hullámosítottam, hogy azért mégis legyen valami játék abban, ahogy kinézek. Ma ugyanis Adriánnal, vagyis Mester úrral dolgozom együtt délután, sorra véve az ügyeket, amiket a legutóbbi testületi ülésig még pontosítani kell, és állítólag ma sokan fél napot távol lesznek oktatás miatt, vagyis szinte csak ketten leszünk az egész épületben.
Tudom, tudom, ez nem más, mint egy kislányos ábránd, mégis, mikor eszembe jutnak opciók, hogy miket lehet tenni egy tárgyalóterembe ketten, akkor elpirulva húzódnak ajkaim szélesebb mosolyra, és lehajtva a fejem korholom magam kissé. Na de Zsófia! Mély levegőt véve, majd azt lassan, nagyon lassan kifújva űzöm ki a fejemből az illetlen gondolatokat. A nagy helyzet az, hogy tökéletesen tisztába vagyok vele, hogy egy olyan férfinak, mint ő, nyilvánvalóan van valaki fontos az életében, és nekem nem lehet ő több, mint egy ábránd. Egy nagyon hiteles és nagyon változatos képességeket felvonultató ábránd, aminek hatására olykor nőnek érzem magam, és úgy is viselkedem, mint egy nő. Ami fontos, hogy nem szabad, hogy ez az egész elvegye az eszem, és ne a munkára koncentráljak, éppen ezért engedem el a dolgot, és csúsztatom rajongásom agyam egy hátsó szegletébe. Vagy legalábbis valami olyasmi, dolgoznunk kell, ez a fontos.
Szusszanva lépek ki végül a mosdóból, megfésülködve, komoly arccal, mint akit nem képes egy intelligens, jóképű férfi jelenléte megérinteni. Még jó, hogy szeretek precíz lenni, nehéz kirángatni, így, mikor az aktákkal a kezemben belépek a helyiségbe, már nagyon a részletekre fókuszálok.
- Mielőtt elkezdjük, hozhatok önnek valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=819435#post819435][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2020.10.16. 18:30[/b][/url]

- Máris hozom, Mester úr.
Nem ér meglepetésként, olyannyira nem, hogy az itt töltött idő alatt már kitapasztaltam, hogy milyen hőmérsékleten szereti, sőt azt is, hogy melyik pohártípust preferálja. Szeretek ilyen apró figyelmességekkel kedveskedni, mert az embereknek jobb kedve lesz tőle, habár, nem sűrűn láttam még másmilyennek, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet, amikor azok az átható kék szemek viharosan dúlnak.
Kilépve a helyiségből, arcomra visszakúszik az a mosoly, amit nem merek felé mutatni, mert tudom, hogy nekem nem lenne nála esélyem. Ő túl jó és amúgy is, a komoly férfiak nem szívesen keverednek a munkahelyükön intim viszonyba egy titkárnővel. És itt ugye jöhetne az, hogy technikailag jogásszal, de gyakorlatilag nem, mert én nem akarok most feljebb lépni, nem akarok mást csinálni. Örülök annak a bizalomnak, amit belém fektettek. És nekem jó így most, nem kell több, nem vágyok többre, így is számos ügyben segítek. Gyorsan tálcát veszek elő, szalvétát helyezek rá, poharat és két üveg vizet, mert valóban hosszan leszünk itt, és ha nem is iszik meg kettőt, biztos vagyok benne, hogy a másodikba is belebont majd. Ezekkel együtt lépek vissza, újra a hivatali mosolyommal az arcomon, és helyezem le kartávon belül, de nem zavaró helyre tőle.
- A mai alkalom két részre oszlik. Az egyik fele, hogy átnéztem a korábbi szerződéseket, olyanokat, amik még Wittner úr előtt köttettek, bérleti szerződések, telekhasználattal kapcsolatosak. Nagyon sokban tévesen van idézve a törvény, ezeket kijavítottam. Mivel nincs a településnek alpolgármestere, így két tanácstagnak kell őket aláírnia. Az egyik értelemszerűen Odry kisasszony lett, a másiknál pedig önre gondoltam.
Mivel elég tetemes a kupac, most csak finoman húzom közelebb, jelezve, hogy az volna az. Tudom, hogy sok, de reménykedem benne, hogy ha mondjuk bizonyos blokkokban csinálja, akkor nem tartja majd annyira vészesnek.
- A másik felében pedig arra gondoltam, hogy tájékoztatom a települést érintő egészségügyi változásokról, a legújabb rendeletekről, kötelezettségekről, és a jelenlegi ellátásban felmerült kérdésekről. Önnek ez így megfelel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=826457#post826457][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.02.17. 14:13[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy a sok őrület, ami a mai délelőttön volt, azért történt, mert az időjárás is rendesen a bolondját járatja velünk. Reggel, mint kiderült, elromlott a hopp-hálózat, ugyanis, akik azzal járnak dolgozni más minisztériumokban és egyéb intézményekben kötöttek ki, míg hozzánk is vadidegenek érkeztek. A munkálatokat végző férfi szerint, ha jól emlékszem a neve valamelyik gombafajtához hasonlított, a hiba gyorsan elhárul, ám az első ide tartozó dolgozó csak valamivel tíz után érkezett meg. A nyomtatók se működtek ezen a szinten, így a délelőttöm nagy része azzal telt, hogy a pyromágiám próbálgattam egy kicsit. Apró lángokat tartva a tenyeremben, először karcsúsítottam és hosszítottam őket, majd megpróbáltam úgy mozgatni őket, ahogy a fülesemben szóló zene üteme szólt. Ez nem volt feltétlen sikeres, így délutánra lett két levél, amit írhatok meg újra. Nem tudom, hogy mi van ma itt bent, de valahogy úgy érzem, hogy beletenyereltem én is valamibe, legalábbi volt pár furcsa tekintet ma hajnalban, amikor dolgozni jöttem. Emellett valahogy olyan furcsán feszült a polgármester úr felesége is, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy erre rákérdezzek, nem akarok illetlen lenni. Erika is tíz előtt büntetésben volt már, amiért este vele is lesz egy köröm. Ráadásul hallom, ahogy a folyosón közlekedek, hogy Bözsi néni egy beadott kérvény iránt érdeklődik Ráhelnél, de biztosan tudom, hogy nem volt semmilyen kérelme az elmúlt fél évben. Egy kicsit lelassítom a lépteimet, megvárom, amíg a néni távozik, és csak utána veszem fel újra a gyorsabb tempót, hogy egy mosollyal álljak meg előtte.
- Hoztam neked egy cappuccino-t, amikor kiugrottam ebédért, és mivel a lányom büntetésben van, neked adom a csokiját is.
Ezt a kettőt át is nyújtom neki, szerintem az ő tűrőképessége is a végénél jár, nem csodálnám, ha azt mondaná, hogy most elmegy egy hosszabb szabadságra, de azért remélem nem teszi. Amilyen káosz volt itt reggel, az a sok ismeretlen ember, rendesen a frász jött ki rajtam.
- Ebédelünk együtt? Ha jól láttam, a váltótársad lassan végez az ebédlőben. Nincs bent a mesterem, egyik sem, szóval teljesen szabad vagyok.
Szeretek egyedül enni, de ha Ráhel is és én is szabadok vagyunk, jobban kedvelem, ha van társaságom, mert hosszútávon kínossá válik a nagy csend, és ilyenkor néha nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, szóval csak lapátolok, ami nem egészséges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=832082#post832082][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.01. 09:46[/b][/url]

Edu
Kinézetem

Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=832176#post832176][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.02. 12:00[/b][/url]

Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=832184#post832184][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.02. 13:59[/b][/url]

Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=832525#post832525][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.09. 19:24[/b][/url]

Koncentráció, az az alapja mindennek, és én nagyon tudok koncentrálni, egészen bele is merülök a feladatba, egészen jól megy egy bizonyos pontig. Csakhogy a ponton túl, érzem, hogy elpirulok, hogy megint úrrá lesz rajtam az elemi mágia okozta "kicsapódás". Azt hittem, hogy mostanra megtanultam kezelni ezt, és, hogy senki sincs, aki zavarba tudna hozni, vagyis van, Hege, de ő most nincs itt, mert... más dolga van. Nem, nem halt meg, csak el kellett utaznia, de majd jön haza. Olyan régóta mondom magamnak ezt a mondatot, hogy már teljesen elhittem, és egészen mostanáig, eddig a pillanatig nem is volt ezzel semmi gondom. Mondjuk, kicsit, azt hiszem, szánalmasnak gondolna mindenki, aki belegondol abba, hogy hűséges vagyok valakihez, akivel sosem volt semmi túl azon, hogy menthetetlenül beleszerettem. Tényleg semmi. Nem mintha mással lett volna, hiszen, amikor a "drámai oroszlán" énem tör felszínre, akkor a nem létező szexuális életem is terítéken van. Végül is, nem én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki meg tudja mondani, hogy hány napja nem volt együtt senkivel. Ahogy a nyolcszázhuszonöt nap sem annyira szánalmas. Vagy... na jó, talán mégis. Ezen elmélkedve, kapom magam azon, hogy tekintetemet a kék szemekbe elveszítve, ki tudja mióta, teljesen elmerülve és elpirulva létezem. Mekkora égés! Te jó Isten.
- Remélem, hogy ön előtt nem sejlett fel az az opció, innentől anyának hív, és pénzt lejmol tőlem, hogy a hamis személyién sört vehessen. Mondjuk, azt hiszem, most már mindegy. De pénzt nem kap, mert a cukorfüggő másik gyerekem már teljesen lerabolt.
Oké, lássuk be, sem a szándékos, sem a nem szándékos flörtök bajnoka nem vagyok, és leginkább azért vagyok egyedül, mert a férfitársadalom így biztonságban van egy sorscsapástól. Csak ez a pirulás, ez a felhevült mágia, a tűz, ami az ereimben tombol nem tetszik. Betöltöttem a huszonötöt, heti kétszer csapolják a manámat, képtelen vagyok használni a pálcámat, és máris kapuzárási pánikom van. Azt hiszem, délután elmegyek és veszek egy porsche-t, tűzpirosat.
- Szóval...
Felpillantok, és már megint ott van, én pedig a már múló zavaromat régi jó barátként köszöntöm. Tudom, hogy az emberek egy csoportja közvetlen, azonban mindenki, aki engem ismer tudja, hogy én tartózkodó vagyok az emberi közelséggel kapcsolatban, mégis, vannak emberek, akiket állandóan érintenem kell, mert a szeretetnyelvem az érintés. Én egy nagyon furcsán összerakott ember vagyok, és nagyon tisztelem a barátaimat mert nagyon türelmesek velem, és elviselnek. Akaratlan elmosolyodom, és az ajkaimat akaratlan megnedvesítve szusszanok egyet.
- Ne haragudjon, egy kicsit sűrű napjaim vannak.
Azért bámulsz bambán, vigyorogsz, mint egy hülye, és bocsátasz ki olyan hőmennyiséget, mintha a legkülönlegesebb ember lenne veled szemben. Csodás. A testem üvölt a ténytől, hogy kivel van dolgom, de az agyam, az teljesen blokkféket kapott, főleg attól, hogy zavarban vagyok.
- Néhány rutin kérdést teszek fel első körben. Ha az adatok megegyeznek, kérem, válaszoljon egyértelmű igennel. Ön Petrovics Karsa, Budapesten született, 1980. február 4-én. Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak, foglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember. Az itt tartózkodása célja, hogy segítsen feldolgozni Hege... az Eridon ház házvezető-helyettesének elvesztését. Megbizatása átmeneti, a tanév végéig szól, további foglalkoztatásáról nyáron döntenek. A rablás során a pálcáját is elveszítette?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=832594#post832594][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.11. 15:08[/b][/url]

Egy kicsit zavar, hogy nem értem magam, nem értem azt, ami bennem van, és meg kell vallanom, nagyon kényelmetlen ez a helyzet. Érzem, ahogy szó szerint tüzelek, és ég a bőr a képemen, amiért ez a kicsapódó hév forrósítja a levegőt és az arcom is pirosabbá válik tőle. Miért? Nem értem, hiszen a velem szemben ülő férfi határozottan nem az esetem, és még csak nem is vonz, mégis van benne valami, ami elragad, és amit a bennem élő tüzet egy pillanat alatt felhevíti. Ahogy a bőrünk összeért, mintha egy kis szikra kipattant volna, és lángra lobbantott volna engem. Annyira kellemetlen!
- Pedig éppen akartam egy listát adni, hogy hova érdemes belógnia vele. Szóval nem iszik alkoholt, ezt feltétlenül megjegyzem, mert van egy olyan érzésem, hogy még ma legalább egy idősebb hölgy alaposan ki fog faggatni magáról, szóval, ha van valami mocskos kis titka, amit még tudtára adna a világnak, ne tartsa magában.
Egészen biztos vagyok benne, hogy már híre ment a városban annak, hogy új férfi érkezett a településre, sőt, be is költözött a Farkasházy házba, éppen oda, ahol egészen addig azt hitték az ott lakókról, hogy egy meleg pár, amíg ki nem derült, hogy testvérek. Most, hogy itt van egy férfi, aki még csak nem is hasonlít rájuk, nem fogja azt elősegíteni, hogy ez az elmélet ne lásson újra napvilágot.
- Milyen szerencse, hogy a ruhái megmaradtak.
Próbálom ezt a lehető legkedvesebben mondani, nem is sejtve, hogy a másik fél ismer engem, és pontosan tudja, hogy az a kis orr ránc, ami akaratlanul is megjelenik, éppen azért van, eddig szent meggyőződésem volt arról, hogy szegény, ezt az összeállítást, mintegy vészmegoldás viseli, és amúgy tud öltözködni. Hát, nem. Mondjuk így mókásabb az elgondolás, hogy a két mindig nett férfi mellé beköltözik egy olyan, aki inkább néz ki jókedélyű utcai zenésznek, mint előkelőnek.
- Szeretne igényelni másik pálcát? Mivel lopás történt, jegyzőkönyvbe kell vennem, hogy milyen pálcát vesztett el, hátha megtalálják valakinél, de legalábbis annak az esélyét meg kell adni, hogy ha esetleg bűncselekményt követnek el vele, akkor ne vádolhassák meg önt.
Nem merek felnézni, miközben beszélek, arra koncentrálok, hogy a tombolást magamban megállítsam, és ne legyen kellemetlen ez az egész. Mintha kicsit, talán, igen, határozottan csökken a meleg idebent. Én nem tudom, hogy mi van velem, de nem feltétlenül vagyok lelkes. Sőt, jelen pillanatban a zavaron túl utálom a helyzetet, mert ezt az élményt, ezt az érzést Hegéhez társítottam, és nekem ez különleges volt, valami, ami csak a kettőké volt, valami, amit senki mással nem akartam megélni, mert én az érzést sem éltem meg soha, senki mással, és jelen pillanatban nem is akarom, nem is gondolok arra, hogy egy nap majd bárki mást is képes leszek úgy szeretni, ahogy őt. Sőt, soha többet nem szeretnék senkit sem szerelemmel szeretni. Érzem, hogy néz, és elég hülyén venné ki magát, ha én csak a papírokat bámulnám végig, így teljesen kiegyenesedve - eleve igen egyenes háttal ülök - érdeklődve pillantok rá.
- Van esetleg valami kérdése?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=833433#post833433][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.06.30. 10:35[/b][/url]

- Oh, hát... ha szeretne kihívás lenni. Úgy tudom, ezt a mi kis városunkban nagyon értékelik. Nem kizárt, hogy egész csokor pletykát hallok önről még mag délután.
Flörtölök? Én? Édes Merlin, mi a fene van velem? a vérem úgy bugyog, akár a kitörni kész vulkán, mintha csak egy nagy felkiáltójel lenne a feje fölött, hogy ő az. Én mégsem érzékelem, mégsem fogom fel, hogy ő az. Mi az, amit egészen biztosan tudok? Hogy mérges vagyok magamra, hogy haragszom, amiért ez az érzés, ez az intenzív vágy, ez a kitörni készülő vad tűz éget belülről. Mert ez az érzés egy emberhez tartozott, mert ez volt az, ami a leginkább összekötött Hegével, és most olyan, mintha megcsalnám. Mennyire szerencsétlen vagyok, nem? Megcsalásnak érzem, holott sosem volt semmi közöttünk. Egy buta kislány nagy szerelmet él át, egy olyan férfi irányába, aki máshoz tartozik. És bár reálisabb pillanataiban tudja, hogy ő még csak a másodhegedűs sem, mégis a megcsalás szóval tudja legjobban jellemezni azt, ami benne lejátszódik, ami érezhetően vibrál az egész helyiségben. Annyira szánalmasnak és szerencsétlennek érzem magam, és annyira kínosan próbálom tartani azt, hogy nem vagyok zavarban, hogy észre se veszem, ez mennyire nem igaz, hogy mennyire zavarban vagyok, hogy mennyire borzalmas képet is festek. Mit mond ez el a településről? Jöjjön hozzánk, garantáltan lesz, aki elszórakoztatja. Nappal hivatalnok, este céda. Remek! Gratulálok Zsófia, igazán jól bemutatkozol neki. Mentálhigiénés szakember, lehet, hogy kedvezményes áron számolja fel majd a kezelésed te szerencsétlen.
- Igaza van, ne menjünk a dolgok elébe, akkor ezt az űrlapot egyelőre csak beteszem az aktájába, és ha úgy véli, elég idő telt el a pálcája nélkül, akkor keressen bizalommal.
Éppen hogy csak kimondom, hogy keressen, máris megkapom a kérdést, amitől szerencsére csak átvitt értelemben, de lángra gyúl az arcom, a halvány pír erősödik, és lassan olyan leszek, mint azok a mesebeli lányok, akiknek rákvörös lesz a képe, ha a tökéletesen megrajzolt fiú rájuk pillant. Van, akinél szerettem volna, ha ezt észreveszi, és aki miatt ezer és egy indok fut át az agyamon, amivel finoman elutasíthatom, de mégsem kell hazugságnak lennie. Nem szoktam hazudni, felemésztene, ezért is mondtam el Hegének is a pyromágia eredetét, bár, hogy mennyire vette magára, azt nem tudom. Nem volt már lehetőségem megkérdezni. A lényem egy része reméli, hogy semennyire, egy másik meg abban, hogy nem vetné meg. Lehet tényleg zárdába kellett volna vonulnom a harmadik sikertelen randim után tizenhét évesen. Könnyebb lett volna az életem, az egyszer biztos.
- Én... én... persze, nagyon szívesen körbevezetem, de nem bánja, hogy ez jövőhéten lenne. Az unokatestvéremet baleset érte külföldön, a héten szállítják haza, és én vagyok az egyetlen, akinek megegyezik a vércsoportja, és van elég felesleges manája.
A kezeimet kifordítva mutatom, hogy nem lerázom, hiszen mostanra mind a két könyökhajlatom kék-zöld-lila foltokkal tarkított a sok tűtől. Legalább azt a pletykát, hogy drogos lettem, megelőzöm. Felkelve megkerülöm az asztalt, és a kezem nyújtom felé, hogy búcsúzóul, meg persze, hogy jelezzem, hogy búcsúzóul tenném, kezet fogjunk. Egyedül kell maradnom, nem maradhatok a közelében. Nem szabad. És fogalmam sincs, hogy miért nem. De most nagyon félek az érzéstől, és attól, ami bennem van jelenleg. Tudom, hogy nem várhatok örökre valamire, ami nagy valószínűséggel meg sem fog történni, de most nem tehetem, még nem. Még nem engedtem el Marcellt, mert még egyszer se merült fel, hogy el kellene.
- Köszönöm, hogy befáradt, és amint elkészülnek a papírok, elküldöm önnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=833680#post833680][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.07.04. 12:17[/b][/url]

- Miért ne lennétek?
Pillantok fel rá a ragasztópiszkálásból, majd vissza a ragasztóhoz, ami nagyon makacs, nagyon húzza a bőröm, és amitől nagyon meg akarok szabadulni.
- Csak hallgatom a pletykákat, mint mindig, bár mostanában, mintha romlottak volna az érzékelőim.
A barátaim előtt nem titok, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkezem, védem a polgármester és a település érdekeit is. A legtöbb készülő tüntetést vagy maffiaösszeesküvést, amit Joliék terveznek sokkal előbb tudok, mint, ahogy az megtörténhetne, és ennek következtében sokkal laposabbak is, mint régebben. Ilyenkor akaratlan előjönnek azok a pletykák is, melyek a szeretteimhez köthetőek, mint Edu és Rebeka kapcsolata. Arra, hogy eltűnt a fényem, halványan elmosolyodom, és ahogy megint felpillantok rá, ha rám néz, és tekintetünk találkozik, láthatja a mélyről jövő szomorúságot.
- Sajnos, rossz ember lettem.
Jegyzem meg nyugodtan, ahogy végre elenged a ragasztó, és sóhajtva hajtom rá a vattára. Annyira fáj, hogy azt elmondani nem tudom, mintha le akarna szakadni a karom. Ez rendesen kegyetlen volt, de szinte áldás, hogy legalább a ragasztó nem húzza. Felkelve kidobom, lassan lépve el tőle, majd vissza hozzá. Időhúzás, mennyire nem az erősségem. Nem is szoktam ilyet csinálni. Visszaülve körül nézek, de valahogy mindenki elkerül minket, kihalt a környék. Tekintetem az égre emelem, majd vissza az ölemben összefont kezeimre.
- Azt hiszem, ha Hege egy nap visszatér, meg fog gyűlölni. Nem szándékosan, de, ha végighallgatja mindazt, amit tettem, aki vagyok, akkor nagy valószínűség szerint így fog történni. Nem ironikus? Végre van egy férfi, akiben feltételek nélkül megbízok, akibe szerelmes leszek, és csak, hogy megtaláljam, hogy újra a közelembe legyen, olyan dolgokat teszek, ami miatt taszítónak fog látni. Um...
Sóhajtva húzom ajkaimat kínmosolyra, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Semmit sem szeretnék kihagyni, mert nem hiszem, hogy erről mi ketten valaha még fogunk beszélni.
- Hege halálhíre óta nem beszéltünk, és sokáig te voltál az egyetlen, aki tudta, hogy szeretem. Most már Elektra is tudja, aki rákérdezett, én pedig nem szoktam hazudni, nem hiszem, hogy szerencsés lenne tagani. Így most már ő is tudja. Összeálltunk, hogy közösen találjuk meg, én téged is be akartalak vonni, de valahogy olyan gyorsan történt minden, pár nap alatt, és mire levegőhöz jutottunk, nos, az most van. Felkutattunk mindent, amit csak lehetett, eljutottunk Írországig. Hogy Hege oda ment, vagy legalábbis ott halt meg, mert az orvos, aki halottá nyilvánította, ott praktizál. Holtest nélkül egy másik országban? Ez eléggé furcsa volt, ráadásul alig pár óra alatt történt. Elmentünk, de csak úgy nem mehettünk be egy kórházba, számon kérni egy ismeretlent, ezért kitaláltuk, hogy Elektrát megtámadják, éri pár átok, és engem is, így jutunk majd be. Én átkoztam. Életemben először Edu, én sosem akartam ilyet tenni, és... fogalmam sem volt, hogy ennyire erős vagyok. Én... én... majdnem megöltem. Még most is tele van hegekkel.  
A beszédem érthető, de az emlékek felidézésére könnyek indulnak el a szemeimből, némán zokogok, mert annyira fáradt vagyok, annyira elfáradt a lelkem alig néhány nap, néhány hét alatt, hogy azt eddig fel sem fogtam. Eddig nem álltam meg, ha nem Hege után kutattam, akkor dolgoztam, éjjel, nappal, mindig. Állandóan Ririvel voltam, elkényeztettem az eddigieknél is jobban, Benő hiába szólt rám többször is. Az ujjaim remegnek, szorosabban fogom össze őket, miközben a mindig egyenes tartásom egészen összeesetté válik.
- Majdnem megöltam a nőt, akit a szerelmem szeret. Nem féltékenységből, én tudom, hogy kevés vagyok Hegéhez, hogy nem vagyok olyan, akivel tervezne, hiszen abba se gondolt bele, hogy azért mondom neki el az elemi mágiát, hogy azért kérek tőle bocsánatot, mert őt szeretem. Miatta lett, hogy ő az egyetlen, akinél nem tudom befolyásolni. Neki egy érett, korban hozzá illő nő kell, nem én, nem egy érzelmileg elcseszett nő, aki néhány átok kimondásától úgy összeomlik, hogy a pálcáját is képtelen használni. Nem varázsolok, egyáltalán nem, de a manámat termelnem és mozgatnom kell, mert oda kell adnom... oda kell adnom Otíliának.
A nő nevét szinte suttogom, mert tudom, hogy Edu se szereti, és most kihagytam egy jó nagy szeletet a történetből, szóval összeszedve magam, kihúzom, és nyelve egy nagyot, finoman megnyalom kiszáradt ajkaimat.
- A kórházban Hege után akartunk nyomozni. Nekem csak be kellett volna vinnem, és egy közeli szálláson megvárni, hogy kiengedjék, míg ő éjjel nyomoz. Be is vittem, mivel magamat nem sértettem meg annyira, engem gyorsan elláttak, és akkor láttam meg Otíliát, annyira borzalmas állapotban volt, a vágások, a teste, az a sok cső, haldoklott, kómában tartották, abban van most is. Annyira megdöbbentem, hogy felkiáltottam, hogy ő a rokonom, hogy ismerem. Mert biztosak voltunk benne, hogy Marcell vele van, és ha ő ilyen állapotban van, akkor lehet, hogy tényleg meghalt. Amíg egy másik helyiségben Elektra életéért küzdöttek, addig engem mindenféle vizsgálatoknak vetettek alá, hogy alkalmas vagyok-e segíteni Otílián. Tényleg a rokonom, de ezt nem mondtam el Hegének akkor sem, amikor megismerkedtünk, és később sem, soha. A szüleink unokatestvérek. Hetente háromszor utaztam eddig Írországba, már szállítható állapotban van, hazahozzák. Leveszik a vérem, kivonják a manát belőle. Aktív mágiahasználat kellene, így folyamatosan az elememet használom, mert képtelen vagyok pálcát fogni. Ironikus nem? Én nem akartam szerelmes lenni, de az lettem. Majdnem megöltem a szerelmét, és most rajtam múlik, hogy életben marad-e a volt felesége. Ez annyira nem fair.
A fejem is megrázom kicsit, hogy mennyire nem az, és közben próbálom összeszedni a gondolataimat, a szoknyám redőit piszkálva.
- Otíliát egy ismeretlen férfi vitte be, aki utána eltűnt. A halott nem Hege, hasonlít, de Elektra szerint nem ő, és tudod, ő ismeri, felismeri, ha nem ő az. Életben van, és gondolom, ha visszatér, akkor szeretne majd élni a lehetőséggel, és újrakezdik. Talán össze is házasodnak. Én fogom összeadni őket, ha addig nem csuknak börtönbe emiatt az egész miatt. Képzeld csak el, Edu, ott fognak állni velem szemben, és összeadom őket. Hege téged fog tanúnak felkérni, te vagy a legjobb barátja. Én pedig összeadom majd őket. Mi van, ha nem szeretek ki belőle addigra? Nem tudok aludni, rémálmaim vannak, hogy szörnyű dolgokat teszek, hogy elveszik Ririt, hogy még jobban megvetnek majd. Én nem akartam, tényleg nem akartam beleszeretni, nem akarom, hogy meggyűlöljön, de meg fog, bárki megtenné. És ha Elektra meghal? Vagy nem lesz annyi energiám, hogy Otíliát életben tartsam? Olyan sok idő telt el, hogy már eltűnt az illata a házból, már csak az enyém van ott, mert minden héten kitakarítom, de az én öblítőm, az én tisztítószereim. És ha meggyűlöl, meggyűlöli majd a házat is, mert betettem oda a lábam. Talán, nem kellene megvárnom, amíg visszatér, hanem haza kéne mennem, visszaköltözni anya házába, és többet nem a közelibe menni, mert nem akarom látni, ahogy megvet, és amikor minden kiderül, meg fog, mert ártottam annak, akit szeret, de én esküszöm, hogy nem akartam. Nem akartam, Edu.
A fejem is rázom hozzá, és megint egészen elhalkulok a végére, felkelve ellépek a padtól, mert nem tudom, hogy mindezek után a közelembe akar-e lenni, vagy inkább távolságot tartana, de segítek abban, hogy utóbbi esetéb ne legyen annyira kínos.
- Sajnálom, senkivel se beszélhettem ezekről, és nem is akartam, csak, nagyon fáradt vagyok. Eddig jól kezeltem a stresszt, de azt hiszem, egy ideje összeomlottam már, csak nem vallottam még be eddig hangosan. Szerinted el kéne mennem?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=833846#post833846][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.07.06. 11:23[/b][/url]

Elképesztően zavarban vagyok, amiben nyilván nem lennék, ha nem lenne az, hogy a bennem élő tűz vidám vágytáncot jár. És ha ez nem lenne, ezt az egészet sokkal jobban élvezném. Szerettem ezt csinálni vele, Hegével. Apró, ártatlan flört. Baráti. De ezt vele csináltam, nem mással. Ez az egész, ami bennem van, az övé volt, nem másé. Most mégis, úgy kuncogok, mint egy zavart tini, és kékjeimmel úgy tekintek rá, mintha számítana- Nem számít, mert nem akarom, hogy számítson, mert ezzel az egésszel csak még jobban hiányzik. Van ennek az egésznek valami elévülési ideje nem? Egy idő után az emberek kiszeretnek egymásból, meg elmúlik az egyoldalú szerelem is nem? El kellene neki. Én... én nem akarom az a kínzó, mardosó bűntudatot érezni, hogy megcsalom őt.
Megcsalom. Mennyire nevetséges gondolat ez. Hiszen sosem volt semmi. Ő volt az egyetlen, akivel szerettem volna, hogy legyen minden, akinek oda mertem volna adni a szívem, de sosem került rá sor, és talán soha nem is fog. Nem, nem fog. Maradjunk a realizmus talaján. Hege nem tudja, és nem is fogja soha megtudni. Majd visszatér, Elektrával rendezik a sorukat, én meg... mosolygok? Istenem, mondd, hogy van lejárata annak, hogy egy ember meddig szerethet egy másikat, mert ennek nagyon nem lesz jó vége.
Bólogatok, bájos vagyok, és még azt is mondom, hogy várom. Valóban várom, hogy keressen? Ez a férfi... csak végignézek rajta, és nem tudom elképzelni, hogy vonzódjak hozzá, mégis, a testem szinte felrobban, még én is érzem, hogy sokkal nagyobb a forróság idebent, mint az normális volna. Felfűtöm a szobát, csodás. Bólogatok, és mosolygok, és szinte imádkozom, hogy minél előbb menjen ki innen, mégis, amikor visszafordul a szívem is hevesebben kezd dobogni, és mintha többet pislognék, mint az normális volna. Csak menjen el.
Ahogy az ajtó csukódik, a mellkasomba zárt levegőt, elnyíló ajkaimon át préselem ki, és szinte leroskadok a székbe. Kiszáradtam, és érzem, ahogy az egész testem remeg, de a tűz visszahúzódott. Lehunyt szemeimen át a megkönnyebbülés és a szégyen könnyei préselik ki magukat, ahogy hátrahajtott fejjel megbocsátásért imádkozom. Annyira nem voltam profi, hogy az már kínos, és emellett az az érzés, az a pillanat, ahogy közelebb hajolt, és úgy nézett. ÚGY nézett. A szemeim hirtelen kipattannak, ahogy a plafont kezem bámulni, felidézem a két ellentétes szempárt. Ez volt az, ez volt az a nézés, ez. Nem az egymás mellett alvás, nem a beszélgetés, nem a közös reggeli. EZ a tekintet. Ahogy reggel a konyhapulton ülve közel hajolt, megéreztem az illatát, a bőre melegét, és, ahogy felnéztem rá, ott helyben váltam semmivé, és emelkedtem fel, mint a főnixmadár, csak, hogy utána újra mélyrepülésbe kezdjek. A tekintet, a nézés, ahogy néz. Az olyan volt, az ugyanolyan volt, és én ugyanúgy reagáltam. Sosem néztem igazán férfiakra, kevés esélyt adtam, kevés esélyt kaptam, és a szánalmas próbálkozások során sosem jutottam el addig, hogy észrevegyem ezt a tekintetet. Talán senki másban nincs meg? Hogyne lenne, hiszen ez a férfi most ugyanúgy nézett. Csak, hirtelen, egyetlen pillanatig sokkal szebbnek, jobbnak és kívánatosabbnak éreztem magam abban a múltbéli pillanatban, amikor Hege olyan közel volt, és én elvesztem. Nem szabad. Nem szabad ezen gondolkoznom.  Vége lesz. Idővel. Koncentrálj Zsófia, és gondolkozz, Dolgozz, az megnyugtat. Dolgozz, takaríts, maradj annál, amihez értesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=851039#post851039][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.08.15. 09:29[/b][/url]

Vannak azok a napok, amikor tovább vagyok, annak érdekében, hogy amikor a gyerekem miatt ülök órákat Keserűnél, akkor ne kelljen szabadságot kivennem. Esküszöm, ha eléri a tanodás kort, akkor bentlakásos lesz, én meg letagadom, hogy Bogolyfalván élek. Hát nem hiszem el. Olyan, mint a nagyapja, pedig nem is vérszerinti. Szóval, egy szó, mint száz, dolgozom, teljes nyugalomban, csendben, és a Matyi féle pletykaáradattól kiégett aggyal. Olyanokat tudtam meg, hogy...fúj. Miért is kell nekem ezeket tudnom? Mert imádom Matyit, tudom.
- Szabad!
Rápillantok az órára, és elégedetten konstatálom, hogy van, aki még ismeri az órát, a nevetgélő, de cuki pár délután is hallott már róla, és alig másfél óra késéssel meg is jelent. De ez az úriember, pontos. Már jó pont.
- Üdvözlöm, Hollóvölgyi Zsófia.
Felállok, hogy kezet nyújtsak neki, majd hellyel kínálom, és ha leült, leülök én is.
- Egy ház érdekelné, de nem a szokásos módon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=851050#post851050][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.08.15. 10:07[/b][/url]

- Igen, minden előzetes bejelentés nélkül.
Mivel a más fajúakat nyilván kell tartanunk, legyen szó egy vélavérű egyedről vagy egy vámpírról, ezért tisztában vagyunk azzal is, ha valaki távozik. Néhány esetben, mint például a negyedvéláknál igazán indokolatlannak találom az előírás szigorúságát, de más esetben, abszolút jogos a kérés.
- Azt tudnia kell, hogy a ház közelébe eddig még senki sem ment. Az eljárás az, hogy tizenöt napig érintetlenül hagyunk egy ingatlant, majd a rokonokat felkeressük, és az ő döntésük értelmében cselekszünk. Az említett hölgy esetében azonban nincsenek rokonok, de a tizenötödik napon már túlvagyunk.
Fontos, hogy letisztázzam az előzményeket, egy kicsit meg is nyugodtam, amikor a kérése eljutott hozzánk, mert semmi kedvem nem volt megátkozódni egy behatolás esetén. A szakértő, legyen bármilyen különleges is az ábrázata így, hogy este is napszemüvegben ül az irodámban, megnyugtatóan hat.
- Polgármester úr engedélyezte, hogy átadjam Önnek a kulcsokat, azonban szeretné, ha egy a kihelyezett aurorok közül is elkísérné. Nem kell bemennie, ha Ön nem akarja, de fontos, hogy legyen védelme az ott tartózkodás alatt. Nekem pedig a teljesen hivatalos engedélyhez szükségem lesz az irataira, illetve a társasági tagsági igazolványára, mely fedezet arra, hogy Ön valóban vámpírológus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=851075#post851075][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.08.15. 11:46[/b][/url]

- Nincs, annak lenne nyoma vagy szóbeszéde.
Nem, egyáltalán nem alapozom semmilyen pletykára se igazságot, mert ha ez igaz volna, akkor én egy olyan házasságban élnék, amiben van három vagy négy férj, meg egy feleség, ha jól emlékszem poliandria a pontos megnevezése, és a polgármester a szeretőm, vagy a felesége. Igen, a pletykák alapján szörnyen izgalmas az amúgy nem létező szerelmi életem. Viszont, minden van alapja. A pletyka maga gonosz természetű dolog, de ha valaki ügyes, és vissza tudja fejteni az alapokat, akkor nagyon sok olyat is megtudhat, ami hasznos és valódi tudás. Tehát, következésképpen, ha a nő meghal, arról beszélnének, de nem teszik.
- Mindenről tudok, éppen ezért is szükséges az átvilágítás, és az, hogy külön kezeljük igazgató úr jóhiszemű és megbocsátó jellemét az hivatal engedélyeitől. Ez nem sértés, elővigyázatosság.
Mivel tényleg nagyon megbocsátóak a szerencsejátékfüggő, alkoholproblémákkal küzdő, saját diákjaikkal házasodó egyedekkel. Mindenkinek jár egy második esély, és én nem is ítélek el senkit, de tény, ami tény, mi sokkal nagyobb körültekintéssel járunk el, mint odafent.
- Egyáltalán nem, vannak, akik kifejezetten szeretnek éjjel szolgálatban lenni, így biztos, hogy sikerül megfelelő személyt találni. Szeretné Ön kiválasztani, vagy rám bízza a döntést?
Pillantok fel rá mosolyogva, oda se nézve, másolva az adatokat, amiket az előbb átadott nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=851115#post851115][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.08.15. 13:15[/b][/url]

Mindig meglepődök, amikor a keresztnevemen szólítanak, többnyire a "Hollóvölgyi kisasszony" szokott elhangozni ebben az irodában, néha még olyanoktól is, akik a kollégáim, és valljuk be, ez utóbbi számos alkalommal ijesztőnek hat, hiszen nem emlékszem rá, hogy bármikor is annyira kemény voltam, hogy nem mernek Zsófiának hívni. Érdeklődve fordítom rá a tekintetem, és ösztönösen egy halvány kis mosoly is előbukkan. Mondom, egészen kedves vagyok. A virágcsokrokat és hálaüzeneteket mondjuk Benőnek kell elküldeni, mert tudom, hogy ha ő nincs, akkor egy gonosz kis boszorka leszek.
- Véleményem szerint az emberekre szintén igaz.
Elvégre, ha az ember hallja, hogy mi mindent követnek el az emberek, felmerül benne a kérdés, hogy miért éppen a kentaurokat próbálják meg bekeríteni. Mondjuk szerencsére esélytelenül. Egy pillanattal tovább nézem őt, és azon gondolkozom, hogy miért is olyan érdekes, kire hasonlít, és amikor eszembe jut, hogy egy pókerjátékosra, majdnem elnevetem magam, de a kérése sokkal fontosabb annál, mint, hogy ezt itt kifejtsem neki, így csak határozottan bólintok.
- Ez csak természetes. Szerencsére békésnek mondható település vagyunk, így az itteni aurorok sem kényszerültek eddig még igazán véres lépéseket tenni. Ha jól emlékszem a legutóbbi eset még a temetőbéli gyilkosság-öngyilkosság eset volt, és az is már olyan régen történt, hogy az emberek teljesen elfelejtették.
De persze ez nem jelenti azt, hogy indokolt esetben ne tennének meg mindent a civilek megoldása érdekében.
- Kelemen Farkas nemrég költözött vissza a településre a családjával, ugyan a minisztériumban dolgozik, mint kihallgató tiszt, de akár ő is ideális lehetne, képzett auror, aki jól tudja feltenni a kérdéseket, talán segíthetne Önnek abban is, hogy mit láttak a szomszédok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=851126#post851126][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.08.15. 15:41[/b][/url]

Csendben hallgatom a történetet, amit mesél, nem szólok közbe, a szemem csak meg-megrebben a történetre, amit jól ismerek. Nem tanítják feltétlenül, azonban vannak olyan tanárok, akik őszintébbek másoknál, így vannak olyan évfolyamok, melyek több szörnyűséget ismernek meg, mint mások.
- Az apám is a tanodában tanított. Nem mágiatörténetet, számmisztikát. Nem nézné ki belőle az ember, de nagyon jó tanár volt.
Hozzátenném, hogy mostanság kiváló alkoholista, és riasztóan jól tud felszedni velem egykorú nőket, sőt, nálam fiatalabb kislányokat.
- A mágiatörténet és a számmisztika nagyon sok ponton összekapcsolódik, sokat mesélt a nagy, történelmi eseményekről.
Próbálkozott. Ha fia lett volna, nyilván értékelte volna, de én akkoriban egy megszeppent kislány voltam, rossz emlékként éltem meg, hogy kettesben maradtunk, és azt is, hogy ilyen szörnyűségeket kell hallgatnom. De tudni kell megbocsátani, és láttam, hogy őszintén jól esett neki, amikor felnőtt fejjel kértem, hogy újra mesélje el.
- Természetesen. A levéltár hetente rövid időre van nyitva, de engedélyezhetnek extra bejárást. Hétfőn és csütörtökön tíztől délig, míg kedden és csütörtökön este  öttől hétig. Ahhoz adok máris egy nyomtatványt.
Felkelve a falon húzódó iratokhoz lépek, és előhúzom a rendezett sorokból azt a mappát, amire szükségem van, és amiből két lapot ki is veszek a férfi részére. Aki ismeri az emberek viselkedését, felfedezheti a finom kényszerességet a rendre és a  precizitásra, szeretem, ha minden úgy áll, ahogy állnia kell, nincs káosz, minden megtalálható.
- Természetesen. Én csak akkor cselekszem, amikor Ön engedélyezi, elvégre mindannyiunk érdeke pontot tenni az ügyre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=851379#post851379][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.08.20. 09:43[/b][/url]

- Ahogy Vasváry Richárd is.
Felelek mosolyogva. Nem csak a számmisztika félreérthető, de nagyon sokszor az apám is. Rendeződtünk, már amennyire lehetséges volt, aminek örülök. Bennem sok a sérelem anya miatt, mert láttam, hogy ő mennyire nagyon szereti apát, és nagyon utáltam, amiért nem volt jelen. Aztán, amikor a rúnát, amit a testemre helyeztek, feltörték, sok minden napvilágot látott, hogy miért volt velem távolságtartó, hogy miért nem sikerült közelednünk. Ezt követően pedig jött az a mondat, amit én magam is mondtam anyának, csak most Erika volt, és nekem címezte. Egyértelmű jelzéssel, hogy a mi családunk, ha szeretek is valakit, akkor sem fogad be több embert. Már látom, hogy én hol rontottam el egy-egy életszakaszt a szüleimmel, tehát a sérelmeim is átalakultak vagy eltűntek. Fenntartásaim még vannak.
- Meglátom, hogy mit tehetek Önért.
Szeretem a problémákat, szeretek megküzdeni velük, és nagyon elégedett vagyok, amikor győztesként jövök ki belőlük. Azt hiszem, az oroszlán csillagjegy számos igen érdekes tulajdonságával rendelkezem, és, még ha más a szemét is forgatja rá, én, a magam részéről nagyon elégedett vagyok vele. Most sem ígérem meg, hogy úgy lesz, ahogyan szeretnl, de magamban már tudom, hogy el fogom érni a célom. Fejben már az útvonalat járom be, amin haladnom kell a cél érdekében, míg kívülről csak egy mosolyt villantok meg felé. Igen, erőteljesen kihíváskereső ember vagyok, és igen, imádom, amikor én nyerek. Hogy ez egészséges-e? Kérdéses, de élvezem.
- Nos, az alapokkal megvagyunk, a folyamatot elindítom, feljegyeztem azokat a lépéseket, ahol az Ön visszaigazolása kell, és azokat is, amelyeket nekem kell intéznem. A kulcsok másolatát adom át Önnek, melyeken nyomjel van, vagyis rögzítve lesz, hogy Ön mikor ment be és mikor hagyta el a házat. Van esetleg kérdés még Önben, amire nem kapott választ?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=853717#post853717][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.10.01. 19:16[/b][/url]

Ezt simán csak iktatni kellene, ezt pedig postázni is utána. Fontos, hogy elsőbbségi bagollyal menjenek ki, mert nagyon rövid a határidő. Még ma mindenképpen útnak kell indítani őket. Nyugodtan fogj két három lányt, akik addig megcímzik a borítékokat, van az elején lista, tudtok külön dolgozni.
Az eddig a kezemben tartott, vaskosabb mappát a kezében lévő kupac tetejére teszem, csak utána engedem útjára. Már vannak olyanok, akik az én beosztottaim, így az egyre bővülő munkakörömet jól el tudom látni, hiszen az apróságokkal, mint a levelezés, másolás, nem én foglalkozom. Ez pedig nagyszerű. Mosolyogva pillantok után, és a mosolyom egy pillanatra zavarttá válik, hogy lezsófiznak, hiszen itt mindenki Zsófiának szólít, vagy asszonyomnak, amitől a hideg futkos a hátamon. Valószínűleg azért, mert nem vagyok senki asszonya. De aztán egy pillanattal később a zavarom semmis lesz, és újra kiszélesedik.
- Esthy Leander Benjámin!
A hangomból csak úgy sugárzik az öröm, ahogy közelebb lépek felé, és nem törődve az illemmel, meg a protokollal, megölelem őt. Nem hiszem el, hogy itt van, ezer éve nem láttam.
- Benő tud rólad, ugye? Éreztem én, hogy sunnyog valamit, de nem tudtam, hogy mit. Hát ezt, hogy itt vagy. Jön pár perc múlva egy pár, akik csak néhány kelléket hoznak a holnapi esküvőjükhöz, de most éppen van egy kis időm, ha ráérsz. Mesélj, mit csinálsz itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=853733#post853733][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2022.10.01. 20:02[/b][/url]

- Ha az ügyintézők rémálma szeretnék lenni, akkor mindenképpen megkérlek, hogy vegyél feleségül, és akkor én leszek Dr. Esthyné Dr. Hollóvölgyi Zsófia, sőt, még az Esztellát is kiírnám.
Mert, hogy úgy is hívnak, de azt nem nagyon reklámozom. Nem vagyok egy ölelgetős valaki, de a barátaimat végtelenül szeretem megérinteni, és teljen el bármennyi év is, ők olyan emberek maradnak, akiket nagyon szeretek, és akikkel nagyon sok időt szeretnék együtt tölteni.
- Akkor tényleg elkezdhetek félni. Van egy hagyományunk, a PizzaPéntek, minden pénteken pizzát eszünk, meglepetés a pizzériában, ha van kedved, a következőre csatlakozz, és akkor én okozok neki meglepetést.
Hátha kiböki, hogy mi az ő titka. Érzem én, egész héten éreztem, hogy sunyul, de a fenének nem jöttem rá, hogy mit. Azt hittem, hogy Leander a kulcs, de ezek szerint van itt még valami. Vagy talán valaki.
- Megbeszéltük. Gyorsan elintézem, mert csak átveszem, megbeszéljük a részleteket, és kész. Holnap házasodnak csak össze.
Viszont benne vagyok abban, hogy tíz perc múlta itt legyen, mert tényleg tudni szeretném, hogy hogyan alakult az élete. Milyen kicsi a világ! A Bagolykő után szétszéledtünk, és most mintha mindenki visszaszivárogna ide. Ez a hely valóban mágikusabb, mint bármi más.
- És gratulálok, a sikeres felvételhez!
Kiáltok még utána nevetve, mert nem szokásom kiabálni, de tényleg, most nagyon boldog vagyok, hogy itt van. Micsoda nap ez a mai! Alig várom, hogy tíz perc múlva legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=872367#post872367][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.01.20. 08:24[/b][/url]

Az eredeti terveimmel ellentétben, miszerint egy napot töltök tanítással, két napot a hivatalban, és a többivel szabadon garázdálkodom, az év eleji eseményeknek "hála" most minden nap vagyok itt is és ott is. Egyrészt ez nem feltétlenül rossz, másrészt két gyerekkel kicsit nehezebben teljesíthető. Viszont biztos, hogy megmarad majd az, hogy minden nap pár órát itt vagyok, mert ez a lakosoknak is könnyebb. Lencsit befogadták a bölcsibe, ki tudja, hogy még meddig lesz nálam, Erika a tanodát veszi be éppen a kis maffia üzelmeivel, szóval így az első év végére kezd kialakulni a dolog, de megfojtom Rudolfot, ha nem jön vissza.
Ezzel a gondolattal mélázok a teám felett, lepillantva a napi feladatokra, amikből mára már mindent kihúztam, így csak élvezem a csendet. Kellemes és jó, olyan, amit ritkán tapasztalok meg mostanság. Lehunyt szemmel gondolok arra, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak, hogy Ezrával úgy tervezzük meg a vizsgáinkat, hogy el tudjunk mennyi túrázni. Az apámat már felkészítettem, és Annát is megkértem, hogy segítsen. Szóval ez az izgatott várakozás az, ami motivál és közben ki is készít. Imádok túrázni, az elememnek kell az izgalom. És ha már róla van szó, mintha éreznék valami kis halvány érzést. Elemistaként megérzed, ha egy elemista van a közeledben. De ez az érzés most halovány, ami talán Ezra miatt jött, és azért futott végig a gerincemen halványan.
- Tessék!
Szólok ki inkább a kopogónak, és úgy helyezek mindent, hogy ne gátoljon a munkámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=872500#post872500][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.01.21. 12:12[/b][/url]

A hétre már túl sok lesz az "erről beszélnem kell Ezrával" kezdetű gondolat, lassan jobb lesz, ha listát vezetek arról, hogy miről is kellene vele beszélnem. Így aztán, amíg az ajtó kinyílik, egy üres papírra felírom a nevét, aláhúzva, és egy pontot is rajzolok, hogy emlékeztessem magam arra, hogy listát szeretnék írni. Betölti az ember a harmincat, és máris listákba kell temetkeznie, hogy ne felejtsen el dolgokat, ez rémes!
- Üdvözlöm, Hollóvölgyi Zsófia, kérem, foglaljon helyet.
A bemutatkozáshoz megemelkedek, és csak akkor helyezkedek vissza, amikor már ő is megkezdi a leülést. Ujjaimat az ölemben összefonom, érdeklődve pillantva a nőre.
- A naptáramba bejegyezték, hogy időpontot kér tőlem, azonban azt nem, hogy milyen ügyben, így sajnos nem tudtam előkészülni a mai találkozónkra, de ne aggódjon, minden kéznél van, bármiről is legyen szó.
Magyarázom, hogy miért nem kész aktával várom. Szeretek felkészült lenni, de olykor kellenek az ilyen váratlan pillanatok is.
- Miben lehetek a segítségére?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=872909#post872909][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.01.28. 07:34[/b][/url]

Bólintok egyet arra, amit mond, és egy kissé el is mosolyodok az ok miatt, és talán a hevessége okán is. Anno én is rengeteget olvastam ezeket az iratokat, rákerestem mindenre, ami az apámmal kapcsolatos. Leginkább azért, hogy megértsem a miérteket, és talán kicsit azért is, hogy megismerjem azt az oldalát, amiről nem igazán beszélt nekem. Látni a múltjukat, megérteni és elfogadni a tényeket így sokkal egyszerűbb volt. Talán ez is segített abban, hogy már ne csak Richárdként szólítsam meg, hanem apaként is.
- Igen, számos feljegyzés van. Bogolyfalván több olyan személy is van, aki szeret dokumentálni. Vannak hivatalos feljegyzők és olyan személyek is, akik életükben vagy haláluk után a naplóikat a rendelkezésünkre bocsátották, annak érdekében, hogy az utókornak fennmaradjanak az események. Korábban ezeket az iratokat a hivatalban őrizték, de néhány éve új helyre költöztek, a Művelődési ház könyvtárának egy kevésbé használt helyiségébe. A polgármester úr felesége úgy gondolta, hogy egy kellemes terem több nosztalgiázni vágyót vonz.
És igaza is lett, a hetekig, sőt, hónapokig tartó munka megtérült, az első hónapokban rengeteg látogatója volt, annyira sok, hogy muszáj volt kialakítani egy rendszert. Ehhez pedig egy kis extra adminisztráció is társult.
- A terem korlátozottan látogatható, azért, hogy a benne lévő emlékek védve legyenek. Minden bűbájjal ellátott, vagyis visszakereshető számunkra, hogy ki mit érintett meg, ezzel biztosítjuk az óvásukat és a fennmaradásukat. Az időkorlát fontos, hogy mindenki elmerülhessen a saját emlékeibe, érzéseibe, ez egy személyes, privát élmény. Egy-egy órákat szoktunk engedélyezni és maximum hat főt egy családból. Nem kell állandóan itt bejelentkezni a kártya, amit adni tudok néhány nyilatkozat kitöltése után, meg van bűvölve, így az adott időpontban a rendelkezésére áll a terem, és amikor végzett, akkor csak vissza kell hoznia. Másolni nem lehet őket, de új igényt benyújthat. Délelőtti, délutáni vagy esti időpont lenne a legmegfelelőbb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=873211#post873211][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.02.04. 15:03[/b][/url]

- Ez teljesen érthető, nem csak aurornak lenni óriási vállalkozás, de eljutni odáig sem éppen a legegyszerűbb, és bár nem vagyok híve annak, hogy kihangsúlyozzuk, de főként ugye nőként nem.
Hiába az esélyegyenlőség meg a szavazati jog, mindig is mi leszünk a gyengébbik nem. Az érzelmileg sebezhetőbb, az elesettebb és a gyengébb. Nekem az édesanyám volt mindig is a példaképem, aki egyedül oldotta meg az életünket, férfi nélkül, hősiesen. Jelen pillanatban én is ilyen vagyok, Erikával és Lencsivel, mi hárman lányok igazgatjuk a mindennapokat, és jó ez így, de nem zárkózom el attól, hogy legyen párom, csak nem vagyok egy túl könnyű eset sem ezen a téren. Szóval persze, meg lehet ezt az egész életet oldani egyedül is, de még mindig, vannak pozíciók, amik kétszer annyi küzdést követelnek, ilyen az övé is. Az én munkám, már amit meghagytam belőle, kifejezetten női szakma, valahogy teljesen természetes, hogy egy nő csinálja. Beírom az esti időpontot az igénylőre, majd felpillantva a kérdésre elmosolyodok.
- Természetesen, sőt, amennyi irat és feljegyzés van ott, javasolni is szerettem volna készítsen jegyzeteket. Vannak emlékeke is, egy merengő is rendelkezésére áll, főként ünnepélyek, temetések, megemlékezések és fontosabb események vannak rögzítve. Illetve külön könyvek jegyzik a születéseket és a halálozásokat is. Ezeket a nyomtatványokat kellene kitölteni. Nem hosszú, csak hosszúnak tűnik.
Nyújtom felé a papírköteget egy tollal együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=873302#post873302][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2024.02.06. 13:42[/b][/url]

- Manapság, de messze van még az, hogy egyetlen szakmát se férfiasítsanak vagy nőiesítsenek.
Felelem nyugodtan, mert igaz az is, amit ő mond, meg az is, amit én. A teljes levetkőzése ennek még messze van. Nem is kívánok ebből vitát csinálni, ez hallatszik abból is, ahogy mondom, és miközben ő kitölti a papírokat, kiveszem a kártyát és a hozzá tartozó nyomtatványt, aminek ismert részeit addig ki is töltöm, amíg ő a sajátjaival foglalatoskodik. Utána a hiányzókat pedig fejjel lefelé olvasva az övét egészítem ki. Vannak ezek a tanári szuperképességek, amik nem is olyan rosszak. Én azt hittem, hogy nagyon béna leszek bennük, de szerencsére az első évet lassan sikeresen abszolválom. Amint készen van, át is nyújtom neki a kártyát, valamint a kitöltött papírt.
- Mind a kettőt az alján kell aláírni, így lesznek hitelesek. A papír igazolja, hogy a kártya Önhöz tartozik, azt visszakérem, a kártyát pedig már ma este tudja használni, ha szeretné.