31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Bogolyfalva Hivatala - Kreßler Stella hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 2. 21:40 | Link

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Napok óta azon gondolkodom, ha a csiga tud nyálcsíkot húzni, amin csúszik is, akkor miért nem halad azon visszafelé, ilyen csúszdaszerűen? Mennyivel gyorsabb lenne már. Reménytelenül unatkozom, ezt szerintem senkinek nem kellett mondanom, nem igazán történt semmi, csak olyan tipikus gimis a hangulat, leszámítva, hogy vannak pálcáink, meg akik teliholdkor átharaphatják a gerinced, vagy éjjel kiszívják a véred, és kihagytam a kedvencem, ha bármibe beleiszol a szertárba nem belepusztulsz, annál rosszabb is jöhet. Lehet Felagund bá'vá válsz. Nem minden momentum szimpi, de most összetettem volna valamiért a két kezem. Helyette jött az üzenet, apához megyünk. Nem vártam be Dávidot, mivel nem találtam a szobájában, pedig még a ágyát is szétfetrengtem, hogy érezze a törődést, elindultam egyedül.
Viszonylag jól kiismerem itt magam, de nem éppen egyedül és az utat figyelve szoktam császkálni, ha jövök, szóval csak egy-két arcnak, akiket ismerek odaköszöntem széles mosollyal, aztán dobva egyet a hajamon megindultam a hivatalba. Legalább faluhoz mérten a hely nem egy labirintus, mondjuk még mindig nehéz volt feldolgozni, hogy apa itt van. Polgármester...
- Helló... iigen, oda szeretnék bejutni. Maradjon köztünk, Erik új szeretője vagyok, nem szívesen vernénk nagy dobra, tudja hogy megy ez - pattantam fel a titkárnő asztalára, hogy a lábam lóbálva onnan várakozzak. - Nem kell sietnie, nem egyedül jövök, megvárom úgy is, addig nyugodtan fejezze csak be a levelét.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 15. 16:24 | Link

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Míg ide tartottam fel sem merült bennem konkrét mese, amit olyan nagy elánnal előadhatnék, ha nem apába botlok elsőre. De ugye éljen a művészi véna és a kreativitás, amiből sok jutott nekem, ha már az élet másban kispórolt belőlem. Rendesen nehezen bírtam visszafogni a nevetést, ahogy az íróasztalról lóbáltam a lábaim a nőci pedig teljes döbbenettel és előítélettel meredt rám. Már addig, amíg meg nem hallottam azt a megszólítást. Természetesen a fülem botját se mozdítva rá, még el is fordulok, amíg a vállaimra téve a kezét le nem tessékel. Fújtattam egyet, hogy aztán karba font kézzel toljam ki a csípőm oldalra és nézzek rá.
- Semmi köszönés, örülés vagy hasonló? Azt hittem, hogy illik a szeretőket jobban megbecsülni - nézegettem a körmeim, majd egészen elvigyorodtam, ahogy a magyarázkodását hallgattam. Nem kifejezetten voltam az a nagy harcos vagy dacos se vele, se anyával, az megmaradt Dávidra, ha éppen kiráncigált egyik vagy másik barátom… bulijából. De az sem volt soha komoly.
- Igazából ne tessék aggódni, csak túloz, elmúltam már egy ideje 14, megmutassam a személyim? Nagyon csini a képem, pont jó volt a fény és meg szokták a kocsm…. Kacsintásom is dicsérni - fordítottam a szoknyám felfelé a combomon, a külső részen belül volt egy pici zseb varrva a pénzemnek és a fontos iratnak, tökéletes és nem kell mindenfélére ügyelni. Lehetőleg a rendes személyim turkáltam ki, mielőtt itt nagyon bajba keverem magam. Az ember a ruháját csak nem hagyja el, igaz? Jobb esetben, bár… láttam már ezt-azt. Közben elindultam befelé Dávid emlegetésén meg se lepődve.
- Pedig hármasban tök jól el fogunk szórakozni - kiabáltam ki, aztán beledobtam magam az egyik fotelba a tappancsaim feldobva az asztalra. - Hát ez nagyon…. barna. Mi? Ő, otthon… nem, úgy nem fogom, innen nem zárhatok ki másokat… még… illetve azt hiszem - vigyorogtam rá, aztán egyből a ruhámra néztem kissé ledöbbenve.
- Mi bajod vele? Anyának vettem, de ő hordta múlthéten, most az enyém - persze nem, már a hordás, de én tényleg neki akartam vásárolni.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. május 15. 16:24 Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 26. 11:21 | Link

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem különösen zavartattam magam, sőt, ami azt illeti egész könnyedén mosolyogtam szikrázóan a nőre és ecseteltem, hogy mennyire valósan lehetnék szerető is. Bár belegondolva úgy, hogy a nevét már viselem tényleg kicsit fura. De…elengedtem. Azért kihalásztam a jó személyit és a nő arcába toltam. Rajta volt azon minden is, ami fontos, meg elég babán festettem a képen. Én mondom, ennek a képnek van jogosultsága a világban. Az mondjuk túlzás, hogy a hamison is ilyen remekül festenék, de ott legalább nem ezen van a hangsúly és hitelesebb, ha csak mutogatom, hogy rosszabb napomon készült.
- Hát, lenne mit. Indulva attól hogy…. Ezért hány állat halt meg?! - kérdezem felháborodva, ahogy kitaperolom a fotelt. Igazából nem vagyok egy megrögzött vegán vagy éppen állatvédő, nem nagyon nézem, hogy a rúzsomat min tesztizélték, ahogy az se érdekel, hogy a nyuszipörköltemet kinéznék a számból. Ha szeretem, akkor szeretem. De ez nem csak állat, de még ronda is. Legalább lenne értelme!
- Hozzád jobban illenének a meleg színek, nem ez a… minden nagyon barna - néztem grimaszolva körbe, miközben határozottan bólintottam, pedig nem. Még nem. De ha rajtam múlik, úgyis ráadok anyára valamit, mert tudom, hogy szeret és amúgy is, ez olyan anya-lánya dolog. Én is belekóstolok a dolgaiba, ha kéri, fordítva is működnie kell.
- Ó, itt a helyes fiú a bandából - pattanok fel és esem rá a bátyámra egyből át is karolva, majd felnézek a befelé siető nőre. - Látja, mondtam, hogy hármasban a tuti - kacsintok is, aztán a sapit megsimogatva leejtem magam a szabad karfájára a lábam lóbálva róla.
- Nem bír magával a néni - forgattam meg a szemem, de az ajkamra kellett harapnom, nehogy elnevessem magam. - Éhes vagyok. Nem valami evésről volt szó?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. június 23. 17:43 | Link

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem akartam nagyon kukacoskodni az állatos megjegyzéssel, egyszerűen csúnya volt a hely, olyan ripakodóan drága és nagyzoló nekem, arról nem beszélve, hogy apát is tök rideggé teszi. Nem jó az senkinek, én tudom. Mondjuk a tény is furcsa, hogy ő itt él, dolgozik, ahogy tetszik és ezt csinálja, némileg önszántából.
- Menhely? Ha már itt tartunk, tutkó ötlet...de beszélhetnénk róla, mikor lehet kutyám, vagy tetkóm.. ó, szia!
Dávid tud időzíteni, elég jól is, ha úgy tetszik, de hozta megint az undi nénit, így kénytelen voltam felszólalni, hogy én bizony előre megmondtam, hogy jön a harmadik fél is a kis programhoz. Meg azt is mondtam, hogy fiú, nem értem, akkor min van kiakadva. Tök buta egy nő.
- Ó, nem, kaptam egy szabinapot, ti kifizetődőbbek vagytok - vigyorogtam rá, aztán a számra haraptam, legalább én ne röhögjem végig úgy néztem a tajtékzó nénike utána. Szerintem ő fel fog mondani rövid úton, ha nem mi üldözzük el. Nem igaz, hogy nincs más, aki tud bélyeget ragasztani meg kávét főzni apára.
- Szerintem jót tenne neki... én nekem nem jár semmi? - néztem rá szinte sértve, hogy felém semmi felajánlás nem jött. Nyilván nem kindertojásért kampányolok, mondjuk a cigi dolog meg szerintem elég büdi, legalábbis utána az ember keze, nem begyere ez a dolog. De azért ha már tudta, hogy itt vagyok, igazán nagyobb ölelés, vagy valami, csomag cukor jöhetett volna. Mondjuk ez apánkra is igaz, akire éppen átnéztem. - Jöttél enni - vontam meg a vállam.
Kicsit arrébb tessékeltem magam, hogy ő a kajába túrhasson, aztán egy "csííke" felkiáltással ráfeküdtem a csirkeszárnyas dobozra. Nekem aztán nem kell villás saláta meg ilyenek, én szeretek enni meg van két kezem is és szalvéta, akkor meg? - Ebből se kér _senki_. De amúgy tényleg, miért is vagyunk itt? Ugye tényleg semmi új anyás bejelentés? Vagy bajban van valaki? Gergőcnek nem kellett jönni?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 03:06 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Annyira kedd volt ma, hogy nagyon, én mégis végig kellett szenvedjem az óráimat, még az előtt, hogy lecammoghattam volna a faluba. Szerencsére csak reggel volt, amire be is kellett menjek, a többiről engedéllyel távol lehettem. Inkább úgy mondanám megmenekültem, de a munka jobban is tetszett. Ma tizenegytől háromig dolgoztam, majd aztán fogtam magam és vettem egy nagy pohár limonádét az utcán, illetve beugrottam a meleg és rettenetesen fekete löttyért, hogy ha már arra megyek, apának is jó legyen. Fogalmam se volt, hogy kérjem neki, ami egyszerre szomorú és... szomorú, hát ennyi. Nincs másodszor vagy más. Kértem mellé kicsi kockákat, mármint cukrot és olyan mini tejport is, aztán úgy gondoltam majd kiderül. Ezeket szorongatva sétáltam végig a hivatalig, ahol éppen kint álldogált a titkárnő, az a Márta, nagyon rondán is nézett rám és amint beléptem az épületbe már ő is indult utánam. Elég szaporára is fogtam a lépteim, igyekezve nem kilötyögtetni az innivalókat, de azért a lépcsősornál volt egy kis időm beleinni a limonádémba.
- Mártika néni, higgye el én csak szeretném, ha Eriknek jó lenne! Miért kell mindig kergetőzni? El fog fáradni! - Nem voltam olyan hangos, de biztos voltam, hogy többen is hallották. Emlékszem, hogy párszor elmagyarázták már neki, hogy én a lánya vagyok, de ettől még... Nem éltem a nénit. Így esett meg az is, hogy az egyik nyitva felejtett kicsi irodába betolattam és kicsit behajtva az ajtót a falhoz húzódtam. Ő tovább is ment én meg ezzel leráztam. Csak utána fordultam meg, hogy hát megnézzem amúgy hol vagyok, vagy éppen hol nem. Apánk irodáját már eléggé kiolvastam, ha úgy tetszik, ronda és uncsi, a többit még nem igazán ismertem, meg arról se volt sok fogalmam kik élnek benne. De itt legalább nem volt egy Márta. Aki megint közeledett a félelmetes magassarkúin én meg még egyet léptem beljebb az ajtó mögé a hangját hallva.
- Helló... - nyögtem ki végül a vállam felett elpillantva - hátra is kéne, de nem néztem -, nem is tudtam van-e ott valaki.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 06:36 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Nem igazán értettem meg, pedig nem elsőre jöttem, hogy a titkárnőnek mi is a pontos feladata. Ha azért vették fel, hogy fogócskázzon, akkor elég szarul halad. De tényleg, Dávidot se kapta el, engem sem, ráadásul most is úgy fut, hogy gyorsan sétálva simában lehagytam. Igaz, hogy be kellett a küszöbön át bukjak majdnem egy irodába, de ide legalább be sem nézett. Vagy nem akart. Nehéz volt eldönteni, így miután már kicsit nyugisabb lett a helyzet és távolodott a magassarkúk hangja, arrébb is léptem. Csak akkor találtak a szemeim az öltönyös férfire, aki becsukta az ajtót. Ohheló.
- Itt van ruhatár? Azt hittem, hogy örülnek, ha a kávét nem kotyogóssal kell főzni - gondolkodtam el egy pillanatra, aztán az innivalókat szorongatva minden különösebb gond nélkül az asztalhoz sétáltam. A kávét le is tettem, mert már tökre égett a tenyerem tőle és ki is pirosodott, majd a szívószálért nyúlva beleittam a limonádémba. Vígan úszkáltak benne a gyümik, de egyelőre nem halásztam ki belőle, csak felpillantottam a fogalmam sincs kire. Eléggé csinos volt az itteni idős, és némileg szagos bácsik meg nénik többségéhez képest, meg még nem is láttam, pedig nem ma kezdtem ide beszlalomozni!
- Igazából Erikhez jöttem, de Mártika megint sportolósat játszik és azt hitte le tud futni - ingattam meg a fejem, hogy aztán el is vigyorodjak a poharam fölött egy áfonyát kihalászva és el is nyammogva. Oldalra fordulva láttam pár dobozt, meg azt is, hogy ehhez képest a Dáviddal közös szobánk tökre rendben van tartva, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Furcsa volt itt lenni, nem annyira járkálok be mások irodájába, ettől még most megmentette a popómat, ami köszöni, elég csinos, nekem meg ez pont elég. Kizárta a lenőtt, ősz hajú hurrikánt.
- Te egy új valaki vagy, ugye? Még soha nem láttalak.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 15:28 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Valószínűleg nem leszek megdicsérve érte, ha majd kiderül, hogy megint pacivá lett Marika néni attól, hogy én megjöttem. Legutóbb kint felejtette magát egy öltönyös férfivel én meg az asztalán csücsülve lóbáltam a lábaim, mikor apa besétált. Elég furán nézett, és nem csak azért, mert szerinte kilátszott mindenem a rövid ruháimból, hanem mert sehol nem volt a biztonságiőrként is működő nő. Hát, vannak itt vakfoltok, nem nehéz kicselezni őt. Most pedig megint majdnem tökéletesen megtettem ezt. Mondjuk abból kiindulva, hogy ő kint volt, megint nincs bent apám.
- Mítosz? Ja, igen, itt szokásuk hazudni. Mint az, hogy van kéztörlő, finom a kávé és nyugodt az élet... vagyis úgy hallottam - javítom ki a dolgot, lehet nem szeretik, mikor az ember lehúz mindent ééés őszinte, még a szemem is megforgattam azért, valahogy nem maradt el. Upsz.
A melegebb pohártól megszabadultam és a magaméval toporogtam az asztal előtt, ahogy éppen a gyümölcseim vadásztam kifelé mindenféle zavar vagy éppen kellemetlen érzet nélkül. Nem annyira ijesztett meg, hogy nem ismerem a helyet, vagy a férfit. Aztán a kérdésére csak pillogtam rá felfelé értetlenül.
- Van másik is? Nem is tudtam, de igen, hozzá. Néha beesem, mikor úgy érzem - vontam meg a vállam egyszerűen, miután a szívószál már nem járt a számban. Nem tűnt valami jól informáltnak, pedig az itteniek elvileg okosak, jobban meg is néztem a hajától a cipőjéig, mondjuk ő legalább tényleg ismerte a ruhákkal mit kell tenni. Nem úgy, mint a bácsi, aki ilyen fordító, vagy micsoda itt. Múltkor narancssárga pólóban és zöld nadrágban láttam. Brrr.
- És még nem is tudod mennyire! Legutóbb már bent ültem a nagyirodában, és majdnem kirángatott a fotelből! Pedig csak nem volt sehol, mikor bejöttem. Meg amúgy is, tökre rá van kattanva a tesómra is, folyton fogdossa, mikor jön be - meséltem teljesen kiábrándulva a titkárnőből még a fejem is ingatva jelezvén, ez mennyire rossz dolog. Aztán csak fogtam magam és ledobtam egy székre, amin éppen volt némi hely és felhúztam a lábaim. - Pont ezért én most maradnék. Úgy tíz perc és elfelejti, utána megyek, ha Erik bent van. Ha nem, akkor kuka az a kávé.
Aztán mikor már kibeszélgettem magam arra is rákérdeztem, vele mi a helyzet, mert itt már sok emberbe botlottam, de arra tutira eléggé nagyon emlékeznék, ha belé is sikerült volna már. De nem.
- Hogy érted, hogy mit? Pénzt! Csak nem találok - feleltem még ráncolva is a homlokom, mert ez totál buta kérdés volt. - Nem vagy valami okos. Te mit dolgozol itt?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 23. 18:21 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Egy pillanatra meglepődöm és még az oldalra billentett fejem is úgy marad, ahogy az arcán felejtem a szemeim. Pocsék kávék? Ez egy kicsit új dolog volt, mármint úgy teljesen leginkább, az én infóim ettől eléggé elütöttek, pedig aztán próbáltam mindent értelmezni és jól elraktározni, főleg mert apám szájából hangzott el.
- Igen? Fura, úgy tudom Erik pont emiatt tartja Mártikát. Mert jó a kávéja - vagy apám ízlése vágódott el, ami szintén nem lenne meglepő. Az az iroda… nem bírok túllépni a látottakon. Tuti biztos, hogy azóta se kezdett vele semmit. Sötét és olyan, mint ahova valaki a halál után szeretne kerülni. Olyan kriptás, de lehet csak nekem vannak néha gondjaim a sötét színekkel. Na nem mintha ez a kicsi valami, ahova bekeveredtem annyira baráti lenne. Sok dolog ráférne, leginkább egy takarítás, egy porszívóval, éppen meg is éreztem a port és hopp, már kint is volt a tüsszentés. Nem bírom az ilyeneket. Megigazgattam a kalimpálásomban szétlökdösött kupacot, mert nem egyformán ért össze az alja a papíroknak amúgy, majd inkább az innivalómba bújtam.
- Majd megkérdezem tőle, van-e belőle másik, vagy így a nevéből - bólintottam is magam elé, mintha fontos meggyőzésről lenne szó a saját irányomba, de igazából tudom, hogy el fogom felejteni, mint a legtöbb dolgot, ami nem köt le eléggé. - Mi már kértük, de mindig azt mondja, hogy ez meg az tök jó, ezért marad a néni - forgattam meg a szemeim. Apám kissé sok dologhoz ragaszkodik, amire más is képes lenne, ez tuti.
- Hát, én nem iszom, nem annyira szeretem, főleg így minden nélkül. Fagyival meg naranccsal tök jó, de így csak… keserű. Igazából azt se tudom neki kell-e bele valami, hoztam mondjuk - azzal kitéptem a zsebemből az asztalra a kis papírtasakokat amiben a kávéfehérítős tejszínpor meg a cukor volt. De nem tudtam nem elnevetgélni magamban azon, ahogy reagált rá. Gondolom ő szereti, vagy legalábbis nem szeretné, ha a kukájába ilyeneket tennék, más se gondolom.
- Ooolyasmi, tudod szoktam kapni ajándékokat, múltkor bevásároltam a bankkártyáján, illetve legutóbb beszéltünk róla, hogy szerez nekem egy kutyát, de valahogy elmaradt - gondolkodtam el látványosan, hogy aztán az asztal szélének dőlve nem zavartatva magam fel is csücsüljek rá.
- És ez nem uncsi? Én tuti nem szeretném. Nincs benne se izgi, se olyan… semmi jó szóval. Azt hittem ezt a titkárnők csinálják, vagy te titkárfiú vagy? Mi is a neved?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 18:38 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Most Mártikáról, vagy a kávéjáról beszélünk? Előbbi talán picit nagyobb pofon - hunyorítottam az ujjaimmal elég minit mutogatva, hogy aztán megköszörüljem a torkom. Még csak bele se akartam gondolni, egyik szülőmnél se, hogy valakit összeszedjenek. Nem még ilyeneket. Se nem szép, se nem okos, se nem... hát igazából azt sokáig tudnám sorolni milyen nem ez a nő. Nem igazán akad pozitívumom. A kávéról kevésbé tudok nyilatkozni, én nem pont azért ittam, mikor ittam, amiért mások. Nem is vagyok oda ilyenekért, tökre van még húsz jó évem, mielőtt rászorulnék.
- Fogalmad sincs, hogy ebben mennyire egyetértünk - közöltem még eléggé becsücsörítve és bólogatva is. Leginkább a bátyám szokta csak osztani a véleményem dolgokban, így fura volt. Aztán undort tükröző girmaszolásba fogtam össze is húzva magam az asztalon csücsülve és oldalra kitartva a kacsóm még hessegettem is a levegőben, mintha attól ez elmúlna. - Fúj, ez undorítóan hangzik. Láttad te már azt a nőt közelről? Meg eleve... csak nem! - Se belegondolni, se elképzelni nem akartam, így gyorsan kerestem a fejemben. Pokémon rész után, a ding hangját, Drakulát a tetőn, de ez inkább szomorú. Aztán a Cápamese poénjait és helyre is állt a lelki békém végre.
- Ah, ne aggódj, ez jó lesz nekem - téptem fel a pici zacsit, aztán hátrahajtva a fejem egy az egyben a tátott számba öntöttem a cukrot, majd vigyorogva szopogattam el a kristályokat és nyeltem le végül. Igen, sosem voltam elég illendő és hogy mondják azt... olyan lány, akire büszkék? Talán. Nem érdekelt, szeretem ezt így, annak ellenére is, hogy kicsit sem esett jól, amit hallok. Felszaladtak a szemöldökeim a hajam vonaláig szinte, minden ránc az arcomra fagyott és még a szemem is csak úgy rajta maradt.
- Tudod... tudod. Sok dolgot szóltak már le rajtam. A ruhám, a hajam, a fenekem és a cicim méretét, vagy éppen a szemeim, hogy túl nagy, túl kicsi, túl ilyen, túl nem olyan, mi ez. Nem beszélve a magasságomról vagy a csúnya beszédről, amit néha produkálok de ez... - pattantam le az asztalról, hogy összefonjam magam előtt a kezem, már majdnem vérig sértve. - Azt még sosem mondták nekem hogy fizetős lány lennék. Nem is vagyok. Ajándék volt, a szülinapomra, ha már az egész egy rakás szar, amiért még a családom sincs egyben - közöltem kicsit sipákolóan a végét, majd szemben vele megálltam.
- Tudod, ha nem lenne ilyen cuki pofid, most kapnál egy pofont is - aztán el is sétáltam mellette inkább az egyik polchoz, ahol végigtaperoltam pár könyvet, hullámokban, hogy a por véletlenül se egyenletesen törlődjön le. Mondjuk lehet inkább az kellett volna az indok legyen, hogy Eriknek nem kéne problémát csinálni. Mondjuk ennél is többet, Mártika szerintem hatalmas.
- Mi érdekes ebben? - kérdeztem rá megfordulva, aztán kicsit kevésbé ingerülten az iménti feltételezésétől visszamentem az asztalhoz és vissza is ültem rá. A fenekem nyoma még ott is meglátszott. Nem túl tiszta ez a hely.
- Takarító vagy? Nekik minek iroda? És bár nem érdemled meg.... amúgy. Stella vagyok. Wittner Stella, és szeretek beszélgetni.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 15. 01:30 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Áhháá - zártam is le ennyivel a kávé ügyét, bár úgy tűnt Mártika néni esete kicsit bonyolultabb. Mármint nem olyan nagyon, csak éppen annyira, hogy pici vinnyogással nevessek fel az asztalról lóbálva a lábikóim. Még a szám elé is kaptam a kezem egy pillanatra, a másikkal meg a hasam fogtam, de kénytelen voltam odafigyelni. Sajnos abban a percben, ahogy kimondta, hogy közelebbről is, mint akarná én már kikombináltam mindent is. - Juuuj, te... és Mártika néni? - kérdeztem igyekezve nem hiperventillálni, ahogy a kezeimmel csapkodtam kicsit a levegőben. - Most nem tudom hogy őt kérdezzem-e meg és kérjek tanácsot, hogy csinálta, vagy... Fogalmacskám se volt, hogy van akinek vonzó a lepattogott körömlakk, a tupírozott haj, az állandó tömény ánizsszag és a körömcipő tamtaramja.
Ahogy gyorsan végigzongoráztam fejben az eddig észrevett dolgokat gyorsan arra is eljutottam, sosem vehetek másik parfümöt, csak a most használt maradhat, nincs körömcipő, és a hajam marad. Brr, belegondolni is rossz, hogy a nőkből Mártika nénik lesznek egyszer. Hát belőlem biztos nem.
A kávé ugyan mondjuk úgy jótékony felajánlás tárgyát képezi, a cukor az enyém maradt és hamar a magamévá is tettem azt és könnyedén csusszant le a torkomon. Néha beüt a cukorkóma, de most pont jó minden hozzá. Különben sem hiszem, hogy kidobtam volna. Szereztem volna bele tejet és megittam volna én, igazából Erik nem is szereti úgy, teázik, szinte mindig. Vagy a fura nő kávéján csüng. Azt hiszem nem is értem miért ezt hoztam. De nem volt sok időm magamba roskadni, mert hamar elkezdett a csengő csilingelni, a vizecske meg forrni a fejemben, de aztán két nagy levegővel lepattantam az asztalról és inkább felvilágoltam őt pár dologról. Egyébként meg, hogy kicsi vagyok, nem jelenti, hogy gyenge is!
- Nem szeretem a Bambit. Egyetlen egyszer láttam, de elég is volt - ingattam meg a fejem is hozzá, egyáltalán nem hiányzott ez. Tudtam volna hasonlatot, hol is érzem magam. Leginkább Abban a szemétben, amibe Némó került, mikor a fogorvos hazavitte és megtudta mi a cél vele. Bár én nem féltem, csak undorodtam. Ettől még... - Ühm, nem, nagyon cukimuki vagy, de tartok tőle, hogy élveznéd, ezt meg nem kedvességből adnám, olyankor más jár - fontam össze a karom, de amúgy sem akartam tényleg bántani. Egyrészt komolyan is gondoltam, hogy szép a pofija, minek csapkodjam, másrészt... tényleg volt már rosszabb jelző is rám. Ezzel jár amiket csinálok gondolom.
A munkájára csak visszanéztem rá a könyvektől aztán végül megálltam egy helyben odalépdelve felé. Hiába figyeltem nagyon arra amit mond, nem jöttem rá, most akkor micsoda, de lehet nem is fontos. Lassan leengedtem a kezeim a mellkasomról és inkább a zsebembe csúsztattam őket és visszasétáltam az asztalhoz szépen rá is csücsülve újra, el is vigyorodva a megszólításon.
- Nem ez a hivatalos megszólításom, de neked megengedem - csücsörítettem elgondolkodva egy-két pillanatig aztán csak némán bólogattam párat. - Miért fontos ez ki vagyok vagy kinek a kicsodája?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 3. 22:55 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Na erre nem számítottam! Mármint értitek, vannak azok a nagy filmes csavarok, mint mikor kiderül hogy Juan Miguel Alfonzo Perez Cortez Domingonak a féltesója a szerelmének az első férje és most annak az anyjának a szeretője. Meg ő a lovászfiú is. Lépjünk túl ezen, sokat voltam a nagyinál azt hiszem. De annyira pillogtam az új ismerőskémre, majd kiestem a szemeimen. Randi? Mártikával? Hát lassan kezdődött, apró és vékony kacagás formájában, aztán meghalva ahogy besípoltam egy rossz levegővételtől saját magamon és a helyzeten is nagyon nagyon röhögtem. Hát ez kész! Többet kéne ide járnom.
- És amúgy megérte? Találtál férjet vagy feleséget magadnak? Esetleg te meg Mártika, tuuudod - emelgettem meg a szemöldököm, de felfújódtam mint a gömbhal, ahogy becsuktam a szám és nevetni akartam tovább. Aztán nekem bármennyire mókás volt, neki nem. Vagy megsértettem, vagy tényleg ilyen izé egy ember, de én nem bántásból csináltam, de ahogy mindenki ő is előhúzott olyat, amit nem szívlelek. Persze, sokszor mondják hogy viselni kell és viselkedni, de ez most rossz volt. Ő tényleg nem tudhat rólam semmit, ma még csak nem is húztam semmi csúnya ruhát és nem gyerektartási csekkel vagy terhességi pálcikával, hanem kávéval jöttem. Hatalmas sóhajjal léptem el végül tőle és próbáltam átlépni azon, hogy ő igenis bántó és látszólag még csak nem is zavarja! Jó, ez sokszor megesik velem is, de az tök más! Én nem magammal csinálom, hanem jelentéktelen lányokkal és fiúkkal, főleg olyanokkal, akik meg is érdemlik. Tényleg, becsszó!
- Egéészen más vagyok azzal, igen - bólogattam is nagyokat, hogy ennek tök egyértelműnek kéne lennie, mire is gondolok. Ennyire nem lehet öreg különben. Szerintem azt még ő is tudja, hogy ha valakinek azt mondják szép, az bók és akinek bókolnak, azt nem ütni inkább...ölelni? Szokták. Szóval mást. Mindenkinek eltér a stílusa, én azt hiszem több fiút ütöttem már meg, mint öleltem. Tovább meg nem is kell számolnom fél mancsom elég rá.
- Ó, ne aggódj, ez véletlen. Máskor Mártika se vesz észre még nem távozóban vagyok - vonom meg a vállam, mert tényleg nem szoktam feltűnősködni. Meg nem is sokat vagyok itt, de nem tudom mi hangzik éppen rosszabbnak, szóval hallgatagan felcsüccsentem vissza a lábikóim lóbálva és a limonádémba szürcsölni. - Mert unatkoznék másként, ez jobb. És amúgy is, nem is biztos hogy ráér vagy egyáltalán itt van - vonogattam a vállam mintha mindegy is lenne.
- Szeretnéd ha elmennék?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 23. 17:57 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Nem értem mi a baj - néztem rá egész elkomolyodva a nevetésből, még kicsit le is biggyesztve az ajkaim. Szerintem nagyon kis mókás ez az egész, de neki kimaradt reggel a tréfarépa, vagy csak én kenekedtem nevetgéllel. Egyelőre ez igen kérdéses. Inkább nem is feszegettem a kapcsolatát Mártikával meg úgy senkivel, nem volt valami jó beszélgetős partner így elsőre. Pedig abból, ahogy simán bekategorizált, ha kellett, ha nem, azt hittem sokkal közlékenyebb. Hát, ilyen ez. - Most megsértődtél? - billentettem oldalra a fejem is, ahogy elcsendesedett olyan rossz és gyanús módon, de visszamászva - mert leginkább ez az odatolatós-felpakolós dolog az volt - az asztalra csak lóbáltam a lábikóim, hol rá néztem, hol meg csak úgy körbe a helyen, egy darabig el is bambiztam az egyik dobozon. Éppen bele lehetett látni, de nem tudtam kivenni, mik is vannak benne, de tuti nem ééérdekesek. Semmi nem sütött erről az irodáról, amiért megérné bárkinek benne ücsörgélni egy nap több órát is. Főleg olyan rengeteget, amennyit ők szoktak. Nem vagyok buta a látszat ellenére, eléggé jól tudom itt ki és mikor, na meg mennyit munkálkodik.
- A nagyi mindig azt mondta az ilyenekre, hogy az káposztalé. De az a rossz fajta - vigyorogtam is büszkén, mert az voltam, hogy erre ilyen pontosan emlékszem, meg azért is mert nem rám mondták, hanem undi lányokra és fiúkra.
Amikor visszakérdezett a mászkálásomra egy pici sóhajjal vonogattam a vállam, hogy ja, olyasmi, de nem igazán kell vele foglalkozni. Nem voltam oda dolgokért vagy helyzetekért, azért teremtettem sajátokat, de azok se sülhetnek el mindig jól, legalábbis gondolom én.
- Szeretek látogatósat játszani. De ha tudom, hogy máshoz is lehet jönni, lehet többször jövök - bólogattam magam elé a számon koppintva párat az ujjaimmal, hogy aztán nevetve hátrébb csússzak és a kinyújtott lábaimon a cipőm lesegessem. Megint össze lett kenve, mert Mártika miatt nem figyeltem, hogy a fal mázolt. Undi koszos. El is húztam a szám, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Akkor jó, úgyse volt kedvem leszállni innen. És mit csinálsz te itt a papírokkal? Úgy tudta, hogy Mártikáék postáznak meg válogatnak. Szóval nem kellene még egy iktató - néztem felé, mert bár nem voltam tök jártas mindenben, azért sokan ha belegondolnak, átlátható hogy ilyen pici helynek nem kell ennyi papírozós figura.
- Jó helyről, a pult alól - közöltem széles mosollyal.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 27. 22:12 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Azért jobban tettem, hogy megkérdeztem - láttam be, mert lehet neki nem fontos, én azért szükségét éreztem. Sok embert bántottam meg már direkt, azok nem is különösebben hatnak meg, de véletlenül azért csak más csinálni, olyankor még azt se látja át az ember sokszor, mit is tett rosszul. Szeretem tudni, hogyan is állok az emberekkel. A fújolásra viszont elég hangosan sikerült felnevetni még egy kicsit horkantani is, ahogy rosszul vettem a levegőt, amire inkább magam nevettem már ki a végére, majd pár nagy levegő után bólogattam csak.
- Pontosan, olyan épületkiürítős. Egyszer jártam anyának egy kiállításán, és valaki szerintem meghalt ott, mert olyan szag volt legalább... állítólag csak a hely restauráló részében ömlöttek össze ilyen hígítók vagy mik, de fúj, na az... - legyeztem is magam előtt, mintha még mindig érezném. Szerintem különben nem volt kíváncsi minderre, de most már tudja, ha kell neki, ha nem. Eeeez van.
Nem szeretek alapvetően Erikről vagy arról beszélni hogyan állok én, Dávid vagy Gergő hozzá. Mindhárman egészen másként gondoltunk a családtagokra. Gergő, bár nem látszik, sokkal jobban húz apa felé szerintem, anya meg a fiúk közül Dávidhoz, bár ő nem tudom foglalt-e ebben állást. Igyekszünk úgy ketten meglenni család címen. Legutóbb is ő jött el arra a bizonyos "fogadó órára", amire egy-két lógásom miatt a házvezető bácsi látni akart valakit. Ő már nagy, neki lehet ilyen szerepben is tetszelegni, tök jó. Vagy nem annyira, ez most részlet kérdése.
- És egyre több - vigyorodtam el lóbálva a lábaim, néha az asztalnak koccantva a sarkam, de nyilván minden ilyet nagyon sajnáltam. Gondolom. - Értem, szóval te nyalogatod azt a sok bélyeget, vagy azt így Mártival felváltva? Miért ez a munkád? - kérdeztem érdeklődve, mert nem pont az jött le róla, vagyis úgy általában vannak azok a csúnya, köpcös, patis, nyurga fiúk, akikből a postások lesznek, meg vannak akikből nem. Értitek.
- Ha bosszús lennék, nem hozok senkinek inni. Akkor inkább kap a nózijába egy ilyen lenyomatot, szép - mutattam felé a bal kezem, rajta a gyűrűmmel. Szerettem, szép a mintája és eléggé bele tud rajzolódni emberek hátába, ha koncerten nem férek el tőlük, vagy arcokba, ha rossz helyen tapiznak meg. Meg hasonló. Na, akkor bosszús vagyok. - Miért kérdezed? Rosszabb mint Mártié?
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. november 2. 23:01 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- De azért nem cserélném le Mártiéra a parfümöm, ha nem baj. Szerintem annak a néninek a szagát még a borzocskák se csípik, pedig ők sokat élnek - bólintottam is párat csak úgy magamnak, hogy végül el is engedjem. Elég élénk nem csak a vizuális képzeletem, sajnos ilyenkor a szag is megcsap, az magam nincs mindig a helyén gondolom. De legalább okosabb vagyok, mint a többség. Mondjuk nem ilyen Bogna szinten, de biztos hogy az átlagba nem kell belesimulnom, hogyha meg akarok valamit érteni.
- Őszintén? azt sem értem Erik mit keres itt - vontam meg a vállam, hogy végül a lábaim megállítsam, már engem is zavart, mikor néha koppant az asztal lábán a cipőm. Meg összecseszni se akartam, csúnya csíkokat hagy a pipellőn az ilyen undi és koszos bútor. A fenekemmel már amúgy is elég szépen letakarítottam az asztalát. Már majdnem meg is kéne köszönje! - Edzett egy nyelved van biztosan - szorítottam össze a szám mielőtt elkezdek nevetni. Olyan nagyon hangosan és ilyenkor szoktam a legtöbb helyen beállítani a kínos csendet és még csak nem is zavar a legtöbbször, rá is néztem oldalra billentve a fejem, de bárhogy veszem, továbbra se tűnt postásfiúnak. Változnak az idők gondolom, és ha apánk lehet polgármester, más is bélyegfelrakó. Vagy valami ilyesmi.
- Agresszív? Fogalmam sincs mire gondolsz - feleltem csinos kis mosollyal a pofimon, ahogy a szívószállal az iszimbe szürcsöltem. Igazság szerint nem vagyok az, de vannak helyzetek, amikor a hangom, a nemem, a méretem vagy az igazam fizikai hatással kompenzálni kell. Meg vannak, amikor nem, de én éppen bátorra tequilázom magam. Az vicces, Dávid legutóbb felvette videóra, ahogy összevesztem egy szelektív kukával. Konkrétan a sárgával és timnek hívtam. Nem fontos.
- Azt látom. Mondjuk nem is szabad mindben, de hosszú távon így nem lesznek barátaid, mondjuk azt a helyedben nem itt keresném. Undi emberek mászkálnak. Van aki nem hord zoknit az öltönycipőben. A portán az egyik aurorőr az ingét betűri hátul, elől meg nem és olyan, mint egy otthontalan, pocakos lajhár. Leginkább, és nem aranyos fajta. Három irodával tőled van egy nő, aki szerintem sosem mos hajat és a fülbevalójából egy felet szinte minden nap elhagy. Nem tudom kinél, de ha engem kérdezel - tártam el a kezem és forgattam is meg a szemem. Vannak dolgok, amiket csak úgy észreveszek. Leginkább az emberek ruházkodásából, ehhez értek picit. - Te se úgy nézel ki, mint ők...fura vagy. De lehet csak túl új.
Szál megtekintése

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. december 7. 00:01 | Link


december 6. reggel korán


Sietős volt a dolgom, ahogy a nagy csomaggal magamnál összekaptam a cuccaim a szobában és még mindenki előtt kisurrantam a társasházból. Jó, majdnem mindenki. Én nem akartam senkit felébreszteni, de még pár jó reggelt puszi pont belefért, mielőtt elsiettem "suliba". Csak nem pont így történt. Ismerem Mártit, tudtam, hogy ő már jó egy órával előbb bent van, mert undin szeret hallgatózni, látni ki és mikor és be, meg még apus elé is tolni az undi lötyijeit. Nem igen értettem a nőcikét, nagyon nem voltak szépek a ruhái, a tekintetétől megrémülnek a pasik és a körömcipőitől szegényeknél még tuti az impotencia is elébb lép fel, mint a természet hozhatná. És amúgy az se tetszett, ahogy egyes munkatársaira különös figyelmet fektetett. Vagy szeretett volna, és nem Erikre gondolok! De lássuk a mackót!
Kapkodósan, de azért nagy mosollyal beléptem a hivatalba és a recepción átlibbenve egyből elindultam a megfelelő iroda felé, és ahogy sejtettem hamar meglett a titkárnő is.
- Szép napot Mártika néni - köszöntem széles mosollyal ő meg csak fintorgott, pedig még boldog mikit is kívántam ám! Nem értékelte, elém is állt, hogy ma úgysem járok túl az eszén - ő csak hiszi ezt, jövök én még, hát mikulás van. Fújtattam egyet majd az órára néztem.
- Tessék ezt odarakni az apus asztalára, van rajta kis kártya, meg egy Mikulást is rajzoltam rá, látja? És itt sem vagyok, nem jövök többet hozzá, becsület szó - tettem csuriba az ujjaim és pislogtam is szépen. Igaz, ami igaz, nem hazudtam. Szerintem elé amúgy se akarok ma kerülni, de nem azt mondtam ide nem teszem a lábikóim.
Megvártam, még beviszi az irodába és az asztalára teszi, majd fogtam magam és kisurrantam, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem kéne lekésni a reggeli Mikulást a faluban és az órát se!


Szál megtekintése

Bogolyfalva Hivatala - Kreßler Stella hozzászólásai (15 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház