BK Fórum - Bogolyfalva Hivatala

Falulakók meséje

Többek között ezért gyűlölte a tanítást. Az egy dolog volt számára, hogy oktatnia kellett a diákokat, és át kellett volna adnia nekik a tudásának legjavát, az viszont egy másik, hogy tisztes polgárként kellett viselkednie, és ilyen nyomozásokban részt vennie - ha csak szakértőként is. Belegondolva viszont, ki mást kértek volna fel erre? Kétségkívül ő tudott a legtöbbet a vámpírokról és a támadásaikról, harapásaikról, hiszen úgy, ahogy ő is közéjük tartozott. Alaposan meg is lepte, hogy nem gyanúsítottként fordultak először hozzá; ha ő akart volna kinyomozni egy gyilkosságot, minden bizonnyal azoknál kezdi, akik a falu közvetlen közelében élnek, és képesek megharapni valakit - vámpírfogakkal. Ebbe a kategóriába pedig rajta kívül beletartozott még két diáklány, akik hiába tűntek ártalmatlannak, akár tehették ők is. A vámpírok természete nagyon is ösztönös, nem azt teszik, amit józan eszükkel szeretnének, hanem, amit az ösztöneik diktálnak nekik.
Kénytelen-kellet tehát besétált a minisztériumi kirendeltségre. Az még hagyján, hogy idehívták őt szakértőnek, és egy ideig biztosan élvezheti a minisztérium vendégszeretetét, az viszont már kissé nagy kérés, hogy az egészet tartsa titokban. Nem azon volt a hangsúly, hogy szándékában állt volna elmondani valakinek, csupán az egész szervezkedés az emberek háta mögött igazságtalan volt. Az ő falujukban történt az eset, miért is ne tudhatnának róla? Legalább lehetséges, hogy kissé odafigyelnének az esetleges veszélyekre. A diákokra is jó hatással lenne a dolog - bejárnának az órájára, és lehetséges, hogy nem csak úgy tennének, mint akik figyelnek, hanem valóban fel is fognák a szavai értelmét.
Ellenérzésekkel indult el a kastélyból fekete kabátját felvéve, megvédve magát a késő őszi hidegtől. Konkrétumokat nem tudott, csupán, hogy történt egy gyilkosság a faluban, és, hogy vámpírokra gyanakodnak. Nem kedvelte a hivatalnokokat, vagy akár a hozzáállásukat sem, ezért is éri felüdülésként, amikor az őt fogadó auror közli, hogy át kell menniük az ispotályba - az ok azonban nem túl fényes. Újabb eset, újabb halott. És megint a vámpírharapásnyom.
Sóhajtva veszi fel ismét fekete kabátját, és indul el az ispotály felé, ahová a testet vitték. Az egész furcsán abszurdnak tűnik, hiszen az első áldozatot is fényes nappal, a hazafelé igyekvő emberek között ölték meg. A vámpírok általában előrelátóbbak, és jobban megtervezik a vadászatukat, és szinte soha nem ilyen felelőtlenek - kivétel talán újszülött vámpírok esetében. Ők viszont nem elégednének meg egy-egy emberrel, vérfürdőt rendeznének a nyílt utcán. Nem mond azonban semmit az őt kísérőnek, kétségeit megtartja magának, és nem bocsátkozik előzetes feltevésekbe.