[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=833680#post833680][b]dr. Hollóvölgyi Zsófia - 2021.07.04. 12:17[/b][/url]
Edu - Miért ne lennétek?
Pillantok fel rá a ragasztópiszkálásból, majd vissza a ragasztóhoz, ami nagyon makacs, nagyon húzza a bőröm, és amitől nagyon meg akarok szabadulni.
- Csak hallgatom a pletykákat, mint mindig, bár mostanában, mintha romlottak volna az érzékelőim.
A barátaim előtt nem titok, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkezem, védem a polgármester és a település érdekeit is. A legtöbb készülő tüntetést vagy maffiaösszeesküvést, amit Joliék terveznek sokkal előbb tudok, mint, ahogy az megtörténhetne, és ennek következtében sokkal laposabbak is, mint régebben. Ilyenkor akaratlan előjönnek azok a pletykák is, melyek a szeretteimhez köthetőek, mint Edu és Rebeka kapcsolata. Arra, hogy eltűnt a fényem, halványan elmosolyodom, és ahogy megint felpillantok rá, ha rám néz, és tekintetünk találkozik, láthatja a mélyről jövő szomorúságot.
- Sajnos, rossz ember lettem.
Jegyzem meg nyugodtan, ahogy végre elenged a ragasztó, és sóhajtva hajtom rá a vattára. Annyira fáj, hogy azt elmondani nem tudom, mintha le akarna szakadni a karom. Ez rendesen kegyetlen volt, de szinte áldás, hogy legalább a ragasztó nem húzza. Felkelve kidobom, lassan lépve el tőle, majd vissza hozzá. Időhúzás, mennyire nem az erősségem. Nem is szoktam ilyet csinálni. Visszaülve körül nézek, de valahogy mindenki elkerül minket, kihalt a környék. Tekintetem az égre emelem, majd vissza az ölemben összefont kezeimre.
- Azt hiszem, ha Hege egy nap visszatér, meg fog gyűlölni. Nem szándékosan, de, ha végighallgatja mindazt, amit tettem, aki vagyok, akkor nagy valószínűség szerint így fog történni. Nem ironikus? Végre van egy férfi, akiben feltételek nélkül megbízok, akibe szerelmes leszek, és csak, hogy megtaláljam, hogy újra a közelembe legyen, olyan dolgokat teszek, ami miatt taszítónak fog látni. Um...
Sóhajtva húzom ajkaimat kínmosolyra, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Semmit sem szeretnék kihagyni, mert nem hiszem, hogy erről mi ketten valaha még fogunk beszélni.
- Hege halálhíre óta nem beszéltünk, és sokáig te voltál az egyetlen, aki tudta, hogy szeretem. Most már Elektra is tudja, aki rákérdezett, én pedig nem szoktam hazudni, nem hiszem, hogy szerencsés lenne tagani. Így most már ő is tudja. Összeálltunk, hogy közösen találjuk meg, én téged is be akartalak vonni, de valahogy olyan gyorsan történt minden, pár nap alatt, és mire levegőhöz jutottunk, nos, az most van. Felkutattunk mindent, amit csak lehetett, eljutottunk Írországig. Hogy Hege oda ment, vagy legalábbis ott halt meg, mert az orvos, aki halottá nyilvánította, ott praktizál. Holtest nélkül egy másik országban? Ez eléggé furcsa volt, ráadásul alig pár óra alatt történt. Elmentünk, de csak úgy nem mehettünk be egy kórházba, számon kérni egy ismeretlent, ezért kitaláltuk, hogy Elektrát megtámadják, éri pár átok, és engem is, így jutunk majd be. Én átkoztam. Életemben először Edu, én sosem akartam ilyet tenni, és... fogalmam sem volt, hogy ennyire erős vagyok. Én... én... majdnem megöltem. Még most is tele van hegekkel.
A beszédem érthető, de az emlékek felidézésére könnyek indulnak el a szemeimből, némán zokogok, mert annyira fáradt vagyok, annyira elfáradt a lelkem alig néhány nap, néhány hét alatt, hogy azt eddig fel sem fogtam. Eddig nem álltam meg, ha nem Hege után kutattam, akkor dolgoztam, éjjel, nappal, mindig. Állandóan Ririvel voltam, elkényeztettem az eddigieknél is jobban, Benő hiába szólt rám többször is. Az ujjaim remegnek, szorosabban fogom össze őket, miközben a mindig egyenes tartásom egészen összeesetté válik.
- Majdnem megöltam a nőt, akit a szerelmem szeret. Nem féltékenységből, én tudom, hogy kevés vagyok Hegéhez, hogy nem vagyok olyan, akivel tervezne, hiszen abba se gondolt bele, hogy azért mondom neki el az elemi mágiát, hogy azért kérek tőle bocsánatot, mert őt szeretem. Miatta lett, hogy ő az egyetlen, akinél nem tudom befolyásolni. Neki egy érett, korban hozzá illő nő kell, nem én, nem egy érzelmileg elcseszett nő, aki néhány átok kimondásától úgy összeomlik, hogy a pálcáját is képtelen használni. Nem varázsolok, egyáltalán nem, de a manámat termelnem és mozgatnom kell, mert oda kell adnom... oda kell adnom Otíliának.
A nő nevét szinte suttogom, mert tudom, hogy Edu se szereti, és most kihagytam egy jó nagy szeletet a történetből, szóval összeszedve magam, kihúzom, és nyelve egy nagyot, finoman megnyalom kiszáradt ajkaimat.
- A kórházban Hege után akartunk nyomozni. Nekem csak be kellett volna vinnem, és egy közeli szálláson megvárni, hogy kiengedjék, míg ő éjjel nyomoz. Be is vittem, mivel magamat nem sértettem meg annyira, engem gyorsan elláttak, és akkor láttam meg Otíliát, annyira borzalmas állapotban volt, a vágások, a teste, az a sok cső, haldoklott, kómában tartották, abban van most is. Annyira megdöbbentem, hogy felkiáltottam, hogy ő a rokonom, hogy ismerem. Mert biztosak voltunk benne, hogy Marcell vele van, és ha ő ilyen állapotban van, akkor lehet, hogy tényleg meghalt. Amíg egy másik helyiségben Elektra életéért küzdöttek, addig engem mindenféle vizsgálatoknak vetettek alá, hogy alkalmas vagyok-e segíteni Otílián. Tényleg a rokonom, de ezt nem mondtam el Hegének akkor sem, amikor megismerkedtünk, és később sem, soha. A szüleink unokatestvérek. Hetente háromszor utaztam eddig Írországba, már szállítható állapotban van, hazahozzák. Leveszik a vérem, kivonják a manát belőle. Aktív mágiahasználat kellene, így folyamatosan az elememet használom, mert képtelen vagyok pálcát fogni. Ironikus nem? Én nem akartam szerelmes lenni, de az lettem. Majdnem megöltem a szerelmét, és most rajtam múlik, hogy életben marad-e a volt felesége. Ez annyira nem fair.
A fejem is megrázom kicsit, hogy mennyire nem az, és közben próbálom összeszedni a gondolataimat, a szoknyám redőit piszkálva.
- Otíliát egy ismeretlen férfi vitte be, aki utána eltűnt. A halott nem Hege, hasonlít, de Elektra szerint nem ő, és tudod, ő ismeri, felismeri, ha nem ő az. Életben van, és gondolom, ha visszatér, akkor szeretne majd élni a lehetőséggel, és újrakezdik. Talán össze is házasodnak. Én fogom összeadni őket, ha addig nem csuknak börtönbe emiatt az egész miatt. Képzeld csak el, Edu, ott fognak állni velem szemben, és összeadom őket. Hege téged fog tanúnak felkérni, te vagy a legjobb barátja. Én pedig összeadom majd őket. Mi van, ha nem szeretek ki belőle addigra? Nem tudok aludni, rémálmaim vannak, hogy szörnyű dolgokat teszek, hogy elveszik Ririt, hogy még jobban megvetnek majd. Én nem akartam, tényleg nem akartam beleszeretni, nem akarom, hogy meggyűlöljön, de meg fog, bárki megtenné. És ha Elektra meghal? Vagy nem lesz annyi energiám, hogy Otíliát életben tartsam? Olyan sok idő telt el, hogy már eltűnt az illata a házból, már csak az enyém van ott, mert minden héten kitakarítom, de az én öblítőm, az én tisztítószereim. És ha meggyűlöl, meggyűlöli majd a házat is, mert betettem oda a lábam. Talán, nem kellene megvárnom, amíg visszatér, hanem haza kéne mennem, visszaköltözni anya házába, és többet nem a közelibe menni, mert nem akarom látni, ahogy megvet, és amikor minden kiderül, meg fog, mert ártottam annak, akit szeret, de én esküszöm, hogy nem akartam. Nem akartam, Edu.
A fejem is rázom hozzá, és megint egészen elhalkulok a végére, felkelve ellépek a padtól, mert nem tudom, hogy mindezek után a közelembe akar-e lenni, vagy inkább távolságot tartana, de segítek abban, hogy utóbbi esetéb ne legyen annyira kínos.
- Sajnálom, senkivel se beszélhettem ezekről, és nem is akartam, csak, nagyon fáradt vagyok. Eddig jól kezeltem a stresszt, de azt hiszem, egy ideje összeomlottam már, csak nem vallottam még be eddig hangosan. Szerinted el kéne mennem?
