36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 03:06 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Annyira kedd volt ma, hogy nagyon, én mégis végig kellett szenvedjem az óráimat, még az előtt, hogy lecammoghattam volna a faluba. Szerencsére csak reggel volt, amire be is kellett menjek, a többiről engedéllyel távol lehettem. Inkább úgy mondanám megmenekültem, de a munka jobban is tetszett. Ma tizenegytől háromig dolgoztam, majd aztán fogtam magam és vettem egy nagy pohár limonádét az utcán, illetve beugrottam a meleg és rettenetesen fekete löttyért, hogy ha már arra megyek, apának is jó legyen. Fogalmam se volt, hogy kérjem neki, ami egyszerre szomorú és... szomorú, hát ennyi. Nincs másodszor vagy más. Kértem mellé kicsi kockákat, mármint cukrot és olyan mini tejport is, aztán úgy gondoltam majd kiderül. Ezeket szorongatva sétáltam végig a hivatalig, ahol éppen kint álldogált a titkárnő, az a Márta, nagyon rondán is nézett rám és amint beléptem az épületbe már ő is indult utánam. Elég szaporára is fogtam a lépteim, igyekezve nem kilötyögtetni az innivalókat, de azért a lépcsősornál volt egy kis időm beleinni a limonádémba.
- Mártika néni, higgye el én csak szeretném, ha Eriknek jó lenne! Miért kell mindig kergetőzni? El fog fáradni! - Nem voltam olyan hangos, de biztos voltam, hogy többen is hallották. Emlékszem, hogy párszor elmagyarázták már neki, hogy én a lánya vagyok, de ettől még... Nem éltem a nénit. Így esett meg az is, hogy az egyik nyitva felejtett kicsi irodába betolattam és kicsit behajtva az ajtót a falhoz húzódtam. Ő tovább is ment én meg ezzel leráztam. Csak utána fordultam meg, hogy hát megnézzem amúgy hol vagyok, vagy éppen hol nem. Apánk irodáját már eléggé kiolvastam, ha úgy tetszik, ronda és uncsi, a többit még nem igazán ismertem, meg arról se volt sok fogalmam kik élnek benne. De itt legalább nem volt egy Márta. Aki megint közeledett a félelmetes magassarkúin én meg még egyet léptem beljebb az ajtó mögé a hangját hallva.
- Helló... - nyögtem ki végül a vállam felett elpillantva - hátra is kéne, de nem néztem -, nem is tudtam van-e ott valaki.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 20. 04:56 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


A faluról az a hír járja, hogy barátságos és szimpatikus emberek lakják, könnyen be lehet illeszkedni. A naiv ember ebből azt gondolja, hogy jó lehet itt lakni. Ne higgy nekik. Kib.szott hazudozó az összes.
Mire beteszem a lában a hivatal ajtaján, az ijesztő titkárnő már tudja a nevem és valószínűleg azt is, hogy melyik iroda lesz az enyém és hogy iszom a whiskym. Sehogy. Keserű. Likőrös vagyok. A névtáblája csálén lóg a fekete ruha szegélyén, kényszerem lenne vagy megrángatni őt, vagy odanyúlni és megigazítani, de tudom, hogy nem szabad. Mély levegőt veszek, fejhangon sipítja, hogy mesés napunk van. Az. K.rvára. Kezet nyújt felém, én pedig zsebre vágom a sajátomat, tudomást sem véve róla. Mártika. Ez áll a rohadt tábláján, nekem pedig ideges csücsörítésbe rándul a szám, a tollam után nyúlnék, de akkor a kezem szabad préda. Rossz döntés. Szabados  főnök, nem íratta ki Mártikával a teljes nevét, ami a Apátfalvi Márta, legalábbis, mint ezt megtudom később.
Az irodám a folyosón a harmadik ajtó balra, nem egy szimpatikus hely. Az előző helynél lényegesen kisebb és sötétebb lyuk, a függönyt minden bizonnyal még ma le fogom onnan tépni "véletlenül". Az idő pedig, ahogy pakolászni kezdem ki a dolgaim és elhelyezek dolgokat itt-ott véletlenszerűen, szinte száll, mint egy ólomlábú betonbagoly.
Egészen addig nem is történik semmi izgalmas, míg Mártika végig nem rohan a folyosón, egy géppuska hangját imitálva a sarkakon, amiken szalad. Ratatatatata. A lány beront az irodámba, én pedig kihajolok a folyosóra, hogy a nő után nézzek, mielőtt becsukom az ajtót.
- Attól tartok, rossz ajtó. Ez nem a ruhatár. Miben segíthetek? - A hangomról nem a szívélyes az első, ami az embernek eszébe jutna, így valószínűleg az előttem álló lánynak sem. Nyilván nem itteni dolgozó. Még egy minuszpont a trehányul öltöző, munkakerülő, motiválatlan Mártának. Hamarabb lesz meg az első Bingom, mint azt gondoltam volna.
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2018. július 20. 04:57
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 06:36 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Nem igazán értettem meg, pedig nem elsőre jöttem, hogy a titkárnőnek mi is a pontos feladata. Ha azért vették fel, hogy fogócskázzon, akkor elég szarul halad. De tényleg, Dávidot se kapta el, engem sem, ráadásul most is úgy fut, hogy gyorsan sétálva simában lehagytam. Igaz, hogy be kellett a küszöbön át bukjak majdnem egy irodába, de ide legalább be sem nézett. Vagy nem akart. Nehéz volt eldönteni, így miután már kicsit nyugisabb lett a helyzet és távolodott a magassarkúk hangja, arrébb is léptem. Csak akkor találtak a szemeim az öltönyös férfire, aki becsukta az ajtót. Ohheló.
- Itt van ruhatár? Azt hittem, hogy örülnek, ha a kávét nem kotyogóssal kell főzni - gondolkodtam el egy pillanatra, aztán az innivalókat szorongatva minden különösebb gond nélkül az asztalhoz sétáltam. A kávét le is tettem, mert már tökre égett a tenyerem tőle és ki is pirosodott, majd a szívószálért nyúlva beleittam a limonádémba. Vígan úszkáltak benne a gyümik, de egyelőre nem halásztam ki belőle, csak felpillantottam a fogalmam sincs kire. Eléggé csinos volt az itteni idős, és némileg szagos bácsik meg nénik többségéhez képest, meg még nem is láttam, pedig nem ma kezdtem ide beszlalomozni!
- Igazából Erikhez jöttem, de Mártika megint sportolósat játszik és azt hitte le tud futni - ingattam meg a fejem, hogy aztán el is vigyorodjak a poharam fölött egy áfonyát kihalászva és el is nyammogva. Oldalra fordulva láttam pár dobozt, meg azt is, hogy ehhez képest a Dáviddal közös szobánk tökre rendben van tartva, de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Furcsa volt itt lenni, nem annyira járkálok be mások irodájába, ettől még most megmentette a popómat, ami köszöni, elég csinos, nekem meg ez pont elég. Kizárta a lenőtt, ősz hajú hurrikánt.
- Te egy új valaki vagy, ugye? Még soha nem láttalak.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 20. 07:56 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


Ez a hivatal egy kib.szott csőd, hiába próbálja nekem bárki beadni, hogy kicsi és családias a légkör. Ez egy fedősztori arra, hogy egymás dolgaiba másznak? Mert én azt megteszem anélkül is, hogy bárki azt hinné, jóban akarok lenni vele, jobb, ha az ember egyenes. Nem kell arról amúgy sem tudnia az ottaniaknak, hogy könyékig vagyok a magánéletükben.
Éppen ezen gondolkozom, ahogy a fura csajszi berontott az irodába, Mártika pedig egyenesen tovább a folyosón, megállíthatatlanul, mint egy nyílvessző. Nem akarom én ebben feltartani, kommunikálni vele meg még annyira sem, így becsukom az ajtót és inkább a lányhoz fordulok. Milyen... aranyos.
- Elvileg van, de lehet, hogy ez csak helyi mítosz. Nem szabad mindent elhinni, amit itt mondanak - pillantok körbe a helyen, amiről azt mondták, hogy exkluzív meg összkomfortos és még egy nyomorult kávéfőző vagy vizesautomata sincsen. A lány az asztalhoz sétál, én meg próbálok rájönni, ki ő. Láttam már valahol, de nem tudom, hogy hol. Lerak egy poharat az asztalra, amiben biztos vagyok, hogy nyomot fog hagyni, olyan kör alakút, amit próbálok a nap hátralevő részében levakarni, de nem fog menni, mert odaég.
- Erikhez? Mint a polgármester? Nem igazán ismerek még itt senkit, így nem tudom, hány Erik dolgozik ebben az épületben. - Egy. És nem több, de túlzás lenne azt állítani, hogy itt bárki is dolgozik, vagy azt csinálja, ami rá lenne bízva. Én sem azt csinálom, amit a hivatalos papírjaim írnak. - Ez a Márta elég nehéz eset.  
Kéne bemutatkozni meg ki is dobni innen, attól függ, hogy most úriember akarok lenni, vagy jó dolgozó, de egyiket sem teszem, mert unatkozom és ha nem ér impulzus, belefejelek az asztallapba és ott marad a lenyomatom, ebben biztos vagyok. Végigmérem, mielőtt az asztalomhoz sétálok és lazán nekidőlök, hogy ki ne mozduljon, még az sem lepne meg, mert itt semmi nem működik, rajtam kívül.
- Valahogy úgy, ma jöttem. Még nem volt alkalmam kipakolni. - Alkalmam az éppen akadt, de ahhoz kedv és energia is kell, ami nem feltétlenül párosul szabadidővel.  - De te mit keresel itt?
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2018. július 20. 07:59
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 15:28 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Valószínűleg nem leszek megdicsérve érte, ha majd kiderül, hogy megint pacivá lett Marika néni attól, hogy én megjöttem. Legutóbb kint felejtette magát egy öltönyös férfivel én meg az asztalán csücsülve lóbáltam a lábaim, mikor apa besétált. Elég furán nézett, és nem csak azért, mert szerinte kilátszott mindenem a rövid ruháimból, hanem mert sehol nem volt a biztonságiőrként is működő nő. Hát, vannak itt vakfoltok, nem nehéz kicselezni őt. Most pedig megint majdnem tökéletesen megtettem ezt. Mondjuk abból kiindulva, hogy ő kint volt, megint nincs bent apám.
- Mítosz? Ja, igen, itt szokásuk hazudni. Mint az, hogy van kéztörlő, finom a kávé és nyugodt az élet... vagyis úgy hallottam - javítom ki a dolgot, lehet nem szeretik, mikor az ember lehúz mindent ééés őszinte, még a szemem is megforgattam azért, valahogy nem maradt el. Upsz.
A melegebb pohártól megszabadultam és a magaméval toporogtam az asztal előtt, ahogy éppen a gyümölcseim vadásztam kifelé mindenféle zavar vagy éppen kellemetlen érzet nélkül. Nem annyira ijesztett meg, hogy nem ismerem a helyet, vagy a férfit. Aztán a kérdésére csak pillogtam rá felfelé értetlenül.
- Van másik is? Nem is tudtam, de igen, hozzá. Néha beesem, mikor úgy érzem - vontam meg a vállam egyszerűen, miután a szívószál már nem járt a számban. Nem tűnt valami jól informáltnak, pedig az itteniek elvileg okosak, jobban meg is néztem a hajától a cipőjéig, mondjuk ő legalább tényleg ismerte a ruhákkal mit kell tenni. Nem úgy, mint a bácsi, aki ilyen fordító, vagy micsoda itt. Múltkor narancssárga pólóban és zöld nadrágban láttam. Brrr.
- És még nem is tudod mennyire! Legutóbb már bent ültem a nagyirodában, és majdnem kirángatott a fotelből! Pedig csak nem volt sehol, mikor bejöttem. Meg amúgy is, tökre rá van kattanva a tesómra is, folyton fogdossa, mikor jön be - meséltem teljesen kiábrándulva a titkárnőből még a fejem is ingatva jelezvén, ez mennyire rossz dolog. Aztán csak fogtam magam és ledobtam egy székre, amin éppen volt némi hely és felhúztam a lábaim. - Pont ezért én most maradnék. Úgy tíz perc és elfelejti, utána megyek, ha Erik bent van. Ha nem, akkor kuka az a kávé.
Aztán mikor már kibeszélgettem magam arra is rákérdeztem, vele mi a helyzet, mert itt már sok emberbe botlottam, de arra tutira eléggé nagyon emlékeznék, ha belé is sikerült volna már. De nem.
- Hogy érted, hogy mit? Pénzt! Csak nem találok - feleltem még ráncolva is a homlokom, mert ez totál buta kérdés volt. - Nem vagy valami okos. Te mit dolgozol itt?
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 23. 15:19 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap



Ez a hely kétségkívül egy katasztrófa, jobban jártam volna, ha hallgatok Bencére és messziről elkerülöm, de ugye, reménytelen helyzetekből születnek a legnagyobb győzelmek. Szóval nekem teljesen megfelel a célra, majd csak kezdek valamit ezzel az egésszel.
- A kávéra rá sem merek nézni, már a szaga is rossz, mintha valaki egy borzot főzött volna le - grimaszom egyre rondább, ahogy felidézem a folyosón terjengő 'illatot'. Szerintük jó, én meg visszasírom a mogyorókávémat, amit a titkárnő letett minden reggel az asztalomra. - A kéztörlőről nem tudok nyilatkozni.
A szemem épp csak nem tikkel be a látványtól, ahogy a forró pohár az asztallapra simul. Ha eléggé koncentrálok szinte azt is hallom, ahogy a lakkozás halkan sistereg alatta kör alakú foltban és a nyakamon minden egyes szőrszál égnek mered. Mindezek ellenére is meg tudom állni, hogy lecsesszem.
- Én sem tudom - emelem meg a karom magam lé megadóan, hogy rám nem hivatkozhat forrásként, lehet, hogy van más Erik, de erről én nem tudok semmit. Szomorú. A tekintete alaposabban is végigmért, mire kissé arrogáns, felvont szemöldökű pillantással vártam, hogy most akkor mit is csinál.
- Ugye tudja, hogy az zaklatásnak minősül, és ki is lehetne miatta rúgatni? Csak érdeklődöm, nem mintha az én dolgom lenne, én csak... iktatom itt a papírokat - közlöm dobolva párat egy rakatnyi papíron, amit Mártika szállított be hozzám. Undorító meló, évek óta nem csinálok már ilyet, de itt így volt a legkönnyebb elintézni, hogy minden papír átmenjen a kezem alatt. - Kuka? Egy jó kávét lenne szíved kidobni? Milyen ember vagy te?!
Őszinte felháborodás csendül a hangomban, mert az imént mondta, hogy az itteni szar és ezek után lenne hozzá lelkiereje, hogy a jót meg kidobja? Miért? Hol ebben a logika?
- Pénzt? Erik pénzel? - kérdezem érdeklődve, mielőtt rántok egyet a vállamon. - Nem mintha rám tartozna. Csak papírozok, semmi izgalmas.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 23. 18:21 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Egy pillanatra meglepődöm és még az oldalra billentett fejem is úgy marad, ahogy az arcán felejtem a szemeim. Pocsék kávék? Ez egy kicsit új dolog volt, mármint úgy teljesen leginkább, az én infóim ettől eléggé elütöttek, pedig aztán próbáltam mindent értelmezni és jól elraktározni, főleg mert apám szájából hangzott el.
- Igen? Fura, úgy tudom Erik pont emiatt tartja Mártikát. Mert jó a kávéja - vagy apám ízlése vágódott el, ami szintén nem lenne meglepő. Az az iroda… nem bírok túllépni a látottakon. Tuti biztos, hogy azóta se kezdett vele semmit. Sötét és olyan, mint ahova valaki a halál után szeretne kerülni. Olyan kriptás, de lehet csak nekem vannak néha gondjaim a sötét színekkel. Na nem mintha ez a kicsi valami, ahova bekeveredtem annyira baráti lenne. Sok dolog ráférne, leginkább egy takarítás, egy porszívóval, éppen meg is éreztem a port és hopp, már kint is volt a tüsszentés. Nem bírom az ilyeneket. Megigazgattam a kalimpálásomban szétlökdösött kupacot, mert nem egyformán ért össze az alja a papíroknak amúgy, majd inkább az innivalómba bújtam.
- Majd megkérdezem tőle, van-e belőle másik, vagy így a nevéből - bólintottam is magam elé, mintha fontos meggyőzésről lenne szó a saját irányomba, de igazából tudom, hogy el fogom felejteni, mint a legtöbb dolgot, ami nem köt le eléggé. - Mi már kértük, de mindig azt mondja, hogy ez meg az tök jó, ezért marad a néni - forgattam meg a szemeim. Apám kissé sok dologhoz ragaszkodik, amire más is képes lenne, ez tuti.
- Hát, én nem iszom, nem annyira szeretem, főleg így minden nélkül. Fagyival meg naranccsal tök jó, de így csak… keserű. Igazából azt se tudom neki kell-e bele valami, hoztam mondjuk - azzal kitéptem a zsebemből az asztalra a kis papírtasakokat amiben a kávéfehérítős tejszínpor meg a cukor volt. De nem tudtam nem elnevetgélni magamban azon, ahogy reagált rá. Gondolom ő szereti, vagy legalábbis nem szeretné, ha a kukájába ilyeneket tennék, más se gondolom.
- Ooolyasmi, tudod szoktam kapni ajándékokat, múltkor bevásároltam a bankkártyáján, illetve legutóbb beszéltünk róla, hogy szerez nekem egy kutyát, de valahogy elmaradt - gondolkodtam el látványosan, hogy aztán az asztal szélének dőlve nem zavartatva magam fel is csücsüljek rá.
- És ez nem uncsi? Én tuti nem szeretném. Nincs benne se izgi, se olyan… semmi jó szóval. Azt hittem ezt a titkárnők csinálják, vagy te titkárfiú vagy? Mi is a neved?
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 31. 23:42 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


Akárhogy is van ez az egész, ha a lány igazat mond és a polgármester azért tartotta itt Mártit, met jó a kávéja, akkor vagy nem csak a kávé miatt, vagy az ember rettenetesen igénytelen. Más opciót pedig nem látok, mert az a fekete lötty inkább nevezhető ganajlének, mint kávénak.
- Hát, ízlések és pofonok... ez esetben inkább csak pofonok - lököm meg kicsit az asztalomon időközben már kihűlt, tejjel szétpacsmagolt undort az asztalomon. Valaha talán hasonlított kávéhoz, de most már csak egy olajas tetejű valami volt, amit bizalmatlanul bökdöstem eddig is. Most sem teszek másként.
- Szerintem belőle egy is bőven sok, nem kell még több - van kint a megjegyzés, epésebben, mint ahogy azt terveztem volna, de nem gondolom át kétszer, csak beszélek. Egyesek szerint egyszer emiatt fognak elásni. Jobb esetben. - Nem ragaszkodik kicsit jobban Mártikához, mint ahogy azt egy főnöknek illene?
Azt hiszem, hogy ez mot már egy komolyan felmerülő kérdés volt a fejemben, fel is vésem az első kezem ügyébe akadó, üres papírra, mert nem hiányzik,, hogy meg kelljen hamisítsak mondjuk egy bérszámfejtést csak azért, mert a portásnő nem bír a hormonjaival. Ilyenekre miért nincsen ivartalanítás?
- Ha neki nem kell, hagyd itt. Úgy, minden nélkül, nem kell elcseszni - ráztam meg a fejemet, mert ha már mogyorókávé nincs, hát, akkor a sima feketét ne pancsolják fel, nem egy new yorki kifutóról szökött szűzlány vagyok, hanem dolgozó férfi az Isten szerelmére... Arról nem is beszélve, ha  forró kávét dob a kukába, jó eséllyel kiég a nejlon és mindent be fog lepni az a barna, ragadós retek. Még csak az kéne!
- Aaa...ha. "Zsebpénz?" - vonom össze a szemöldökeim, még nem tudom eldönteni, hogy undorodjak diszkréten, vagy inkább látványosan, mert hát, öregem,... érdekes. Felül az asztalom szélére, én meg teszek egy fél lépést hátra és ledobom magam a székemre, téve is egy fél fordulatot, mert legalább ez kényelmes ebben a putriban. Gondolom, a Minisztériumi szabvány darab, de még nem vettem elő centit, hogy lemérjem.
- Halálosan. De vannak benne érdekes pillanatok - dobolok a combomon az ujjaimmal sorban, ahogy a lábam felpakolom az asztal másik szélére, mint ahol éppen ül. - Nem egészen, Pestről küldtek, rendet rakni. Gábriel. Akkor csak az a kérdés maradt... Te ki vagy?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 1. 18:38 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Most Mártikáról, vagy a kávéjáról beszélünk? Előbbi talán picit nagyobb pofon - hunyorítottam az ujjaimmal elég minit mutogatva, hogy aztán megköszörüljem a torkom. Még csak bele se akartam gondolni, egyik szülőmnél se, hogy valakit összeszedjenek. Nem még ilyeneket. Se nem szép, se nem okos, se nem... hát igazából azt sokáig tudnám sorolni milyen nem ez a nő. Nem igazán akad pozitívumom. A kávéról kevésbé tudok nyilatkozni, én nem pont azért ittam, mikor ittam, amiért mások. Nem is vagyok oda ilyenekért, tökre van még húsz jó évem, mielőtt rászorulnék.
- Fogalmad sincs, hogy ebben mennyire egyetértünk - közöltem még eléggé becsücsörítve és bólogatva is. Leginkább a bátyám szokta csak osztani a véleményem dolgokban, így fura volt. Aztán undort tükröző girmaszolásba fogtam össze is húzva magam az asztalon csücsülve és oldalra kitartva a kacsóm még hessegettem is a levegőben, mintha attól ez elmúlna. - Fúj, ez undorítóan hangzik. Láttad te már azt a nőt közelről? Meg eleve... csak nem! - Se belegondolni, se elképzelni nem akartam, így gyorsan kerestem a fejemben. Pokémon rész után, a ding hangját, Drakulát a tetőn, de ez inkább szomorú. Aztán a Cápamese poénjait és helyre is állt a lelki békém végre.
- Ah, ne aggódj, ez jó lesz nekem - téptem fel a pici zacsit, aztán hátrahajtva a fejem egy az egyben a tátott számba öntöttem a cukrot, majd vigyorogva szopogattam el a kristályokat és nyeltem le végül. Igen, sosem voltam elég illendő és hogy mondják azt... olyan lány, akire büszkék? Talán. Nem érdekelt, szeretem ezt így, annak ellenére is, hogy kicsit sem esett jól, amit hallok. Felszaladtak a szemöldökeim a hajam vonaláig szinte, minden ránc az arcomra fagyott és még a szemem is csak úgy rajta maradt.
- Tudod... tudod. Sok dolgot szóltak már le rajtam. A ruhám, a hajam, a fenekem és a cicim méretét, vagy éppen a szemeim, hogy túl nagy, túl kicsi, túl ilyen, túl nem olyan, mi ez. Nem beszélve a magasságomról vagy a csúnya beszédről, amit néha produkálok de ez... - pattantam le az asztalról, hogy összefonjam magam előtt a kezem, már majdnem vérig sértve. - Azt még sosem mondták nekem hogy fizetős lány lennék. Nem is vagyok. Ajándék volt, a szülinapomra, ha már az egész egy rakás szar, amiért még a családom sincs egyben - közöltem kicsit sipákolóan a végét, majd szemben vele megálltam.
- Tudod, ha nem lenne ilyen cuki pofid, most kapnál egy pofont is - aztán el is sétáltam mellette inkább az egyik polchoz, ahol végigtaperoltam pár könyvet, hullámokban, hogy a por véletlenül se egyenletesen törlődjön le. Mondjuk lehet inkább az kellett volna az indok legyen, hogy Eriknek nem kéne problémát csinálni. Mondjuk ennél is többet, Mártika szerintem hatalmas.
- Mi érdekes ebben? - kérdeztem rá megfordulva, aztán kicsit kevésbé ingerülten az iménti feltételezésétől visszamentem az asztalhoz és vissza is ültem rá. A fenekem nyoma még ott is meglátszott. Nem túl tiszta ez a hely.
- Takarító vagy? Nekik minek iroda? És bár nem érdemled meg.... amúgy. Stella vagyok. Wittner Stella, és szeretek beszélgetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. augusztus 15. 00:05 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Is-is? Mindkét esetben elég szégyenteljes - gondolkozom el grimaszolva, aztán csak vonok egyet a vállamon. Elvileg elkötelezett és jó munkaerő, ehhez képest nem vette észre, mikor beléptem az ajtón, met bele volt merülve a füles keresztrejtvényfüzetbe. Látom. Jól dolgozik.
- Talán egy kicsit mégis van - húzom el a számat, de aztán felvetettem a kérdést, hogy mi is van, ha Mártika nem is azért van itt, mert annyira jó a kávéja. Ha mégis, ennek a WEB gyereknek hoznom kell egy pohárral a pest központból, mert elég szar élete lehet itt. - Sajnos láttam. Közelebbről mint valaha akartam.
Az a randi beleégett a memóriámba, kb szívem szerint a világból kifutnék, ilyenre se fogok többet menni, az is biztos. Nem akarok húsz banyával beszélni, hogy egy értelmes nőt találjak.
Figyelem, ahogy a csajszi letépi a papírzacsi tetejét és a szájába önti a tasak tartalmát. A látványtól is úgy érzem, hogy megemelkedik a vércukrom, az efféle mutatványok nem nekem valóak. Lehet, hogy komolyabban el kéne gondolkoznom ezen. Öregszem?
Oh, boy, bele is tenyerelek a szarba egészen, bár nem szánt szándékkal teszem, de azt hiszem, ez valami elemi ösztön nálam, mert rákérdezek, holott tudom, hogy nem kéne. Éééés kint van, a csaj meg a félelmetes 150 valahány centijére emelkedik elém és elkezdi sorolni, mit kritizálnak rajta, én meg a mimikámmal reagálom le a panaszokat. Hát, nem értem, ezekre miért szólnak be, deee... eksike.
- A széteső család elég szar, most vagy ott a mesében, hogy Bambi anyját lelövik? Édes - még a számban is érzem a keserű mellékízt, elég undorító, szeretnék hamar lapozni is a témáról, mert nem a szívem csücske.
- Lehajoljak, akarod? - kérdezem rezzenéstelen arccal, mert eleget kaptam már, hogy el tudjam viselni egy ekkora lánytól. Még csak meg sem hatna különösebben, mert hát mekkora a nő?
- Az emberek sok szarságot papíroznak le - vonom meg a vállam, látszólag érdektelenül, mert nekem hivatalosan nem kéne mindenbe belemásznom. Közben meg mégis, csak nem kell, hogy mindenki tudjon róla, aki itt van. Közben ő visszaül az asztalra, én pedig elkényelmesedek.
- Így is mondhatjuk. Csak nem a szó általánosan vett értelmében - jegyzem meg, végighúzva a mutatóujjam kicsit a borostámon, mielőtt felszusszanok. Szarban a haza. - Párdon, hercegnő, nem tudtam, hogy celebbel van dolgom. Te vagy a lánya?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 15. 01:30 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Áhháá - zártam is le ennyivel a kávé ügyét, bár úgy tűnt Mártika néni esete kicsit bonyolultabb. Mármint nem olyan nagyon, csak éppen annyira, hogy pici vinnyogással nevessek fel az asztalról lóbálva a lábikóim. Még a szám elé is kaptam a kezem egy pillanatra, a másikkal meg a hasam fogtam, de kénytelen voltam odafigyelni. Sajnos abban a percben, ahogy kimondta, hogy közelebbről is, mint akarná én már kikombináltam mindent is. - Juuuj, te... és Mártika néni? - kérdeztem igyekezve nem hiperventillálni, ahogy a kezeimmel csapkodtam kicsit a levegőben. - Most nem tudom hogy őt kérdezzem-e meg és kérjek tanácsot, hogy csinálta, vagy... Fogalmacskám se volt, hogy van akinek vonzó a lepattogott körömlakk, a tupírozott haj, az állandó tömény ánizsszag és a körömcipő tamtaramja.
Ahogy gyorsan végigzongoráztam fejben az eddig észrevett dolgokat gyorsan arra is eljutottam, sosem vehetek másik parfümöt, csak a most használt maradhat, nincs körömcipő, és a hajam marad. Brr, belegondolni is rossz, hogy a nőkből Mártika nénik lesznek egyszer. Hát belőlem biztos nem.
A kávé ugyan mondjuk úgy jótékony felajánlás tárgyát képezi, a cukor az enyém maradt és hamar a magamévá is tettem azt és könnyedén csusszant le a torkomon. Néha beüt a cukorkóma, de most pont jó minden hozzá. Különben sem hiszem, hogy kidobtam volna. Szereztem volna bele tejet és megittam volna én, igazából Erik nem is szereti úgy, teázik, szinte mindig. Vagy a fura nő kávéján csüng. Azt hiszem nem is értem miért ezt hoztam. De nem volt sok időm magamba roskadni, mert hamar elkezdett a csengő csilingelni, a vizecske meg forrni a fejemben, de aztán két nagy levegővel lepattantam az asztalról és inkább felvilágoltam őt pár dologról. Egyébként meg, hogy kicsi vagyok, nem jelenti, hogy gyenge is!
- Nem szeretem a Bambit. Egyetlen egyszer láttam, de elég is volt - ingattam meg a fejem is hozzá, egyáltalán nem hiányzott ez. Tudtam volna hasonlatot, hol is érzem magam. Leginkább Abban a szemétben, amibe Némó került, mikor a fogorvos hazavitte és megtudta mi a cél vele. Bár én nem féltem, csak undorodtam. Ettől még... - Ühm, nem, nagyon cukimuki vagy, de tartok tőle, hogy élveznéd, ezt meg nem kedvességből adnám, olyankor más jár - fontam össze a karom, de amúgy sem akartam tényleg bántani. Egyrészt komolyan is gondoltam, hogy szép a pofija, minek csapkodjam, másrészt... tényleg volt már rosszabb jelző is rám. Ezzel jár amiket csinálok gondolom.
A munkájára csak visszanéztem rá a könyvektől aztán végül megálltam egy helyben odalépdelve felé. Hiába figyeltem nagyon arra amit mond, nem jöttem rá, most akkor micsoda, de lehet nem is fontos. Lassan leengedtem a kezeim a mellkasomról és inkább a zsebembe csúsztattam őket és visszasétáltam az asztalhoz szépen rá is csücsülve újra, el is vigyorodva a megszólításon.
- Nem ez a hivatalos megszólításom, de neked megengedem - csücsörítettem elgondolkodva egy-két pillanatig aztán csak némán bólogattam párat. - Miért fontos ez ki vagyok vagy kinek a kicsodája?
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 3. 13:57 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Rapid-randik. Halálosan rossz volt - nyekergem, mert Márti ténylegesen egy istenverése és öt perc alatt épp csak azt nem kérdezte meg, hány gyerekünk lesz. Egy sem. Előbb leszek steril. Még bottal sem érnék hozzá, úgy sem, hogy csak az mentheti meg.
A dolgok egy pillanat alatt jutnak el onnan, hogy a kávé fel fogja égetni az asztalomat, odáig, hogy a csajszi felpattan az asztalról és épp csak a torkomnak nem ugrik dühében, amiért előítéletes vagyok vele szemben. Nem hat meg, nem érzékelek benne nagy veszélyforrást, az egyetlen, ami aggaszt és átfut a fejemen, hogy kikaparja a szemem a nagy körmeivel.
- Más? - teszem fel a kérdést gondolkodás nélkül, a hátam  a széknek feszítem kicsit, próbálgatom, hogy is lenne ténylegesen kényelmes, de még nem találom benne a helyem. Lehet, hogy soha nem is fogom, ez a hely annyira lepukkant és ósdi, hogy nehéz lenne felülmúlnia a pesti irodám.
Leül ismét az asztalra, én pedig a kávé után nyúlok, mert nem ártana az a plusz koffein és mégis nekem adta. Már ez előtt a szar előtt, amit hirtelen kavartam magamnak, puszta véletlenségből.
- Itt dolgozom, gondolom nem lenne rossz, ha tudnám, kikkel futok össze - hazudom szemrebbenés nélkül és kissé nosztalgiával jutnak eszembe azok a napok, mikor a hazugságvizsgáló még ténylegesen kibillent, mikor nem mondtam igazat. - És ha hozzá jöttél, miért is az én asztalomon csücsörészel?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 3. 22:55 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Na erre nem számítottam! Mármint értitek, vannak azok a nagy filmes csavarok, mint mikor kiderül hogy Juan Miguel Alfonzo Perez Cortez Domingonak a féltesója a szerelmének az első férje és most annak az anyjának a szeretője. Meg ő a lovászfiú is. Lépjünk túl ezen, sokat voltam a nagyinál azt hiszem. De annyira pillogtam az új ismerőskémre, majd kiestem a szemeimen. Randi? Mártikával? Hát lassan kezdődött, apró és vékony kacagás formájában, aztán meghalva ahogy besípoltam egy rossz levegővételtől saját magamon és a helyzeten is nagyon nagyon röhögtem. Hát ez kész! Többet kéne ide járnom.
- És amúgy megérte? Találtál férjet vagy feleséget magadnak? Esetleg te meg Mártika, tuuudod - emelgettem meg a szemöldököm, de felfújódtam mint a gömbhal, ahogy becsuktam a szám és nevetni akartam tovább. Aztán nekem bármennyire mókás volt, neki nem. Vagy megsértettem, vagy tényleg ilyen izé egy ember, de én nem bántásból csináltam, de ahogy mindenki ő is előhúzott olyat, amit nem szívlelek. Persze, sokszor mondják hogy viselni kell és viselkedni, de ez most rossz volt. Ő tényleg nem tudhat rólam semmit, ma még csak nem is húztam semmi csúnya ruhát és nem gyerektartási csekkel vagy terhességi pálcikával, hanem kávéval jöttem. Hatalmas sóhajjal léptem el végül tőle és próbáltam átlépni azon, hogy ő igenis bántó és látszólag még csak nem is zavarja! Jó, ez sokszor megesik velem is, de az tök más! Én nem magammal csinálom, hanem jelentéktelen lányokkal és fiúkkal, főleg olyanokkal, akik meg is érdemlik. Tényleg, becsszó!
- Egéészen más vagyok azzal, igen - bólogattam is nagyokat, hogy ennek tök egyértelműnek kéne lennie, mire is gondolok. Ennyire nem lehet öreg különben. Szerintem azt még ő is tudja, hogy ha valakinek azt mondják szép, az bók és akinek bókolnak, azt nem ütni inkább...ölelni? Szokták. Szóval mást. Mindenkinek eltér a stílusa, én azt hiszem több fiút ütöttem már meg, mint öleltem. Tovább meg nem is kell számolnom fél mancsom elég rá.
- Ó, ne aggódj, ez véletlen. Máskor Mártika se vesz észre még nem távozóban vagyok - vonom meg a vállam, mert tényleg nem szoktam feltűnősködni. Meg nem is sokat vagyok itt, de nem tudom mi hangzik éppen rosszabbnak, szóval hallgatagan felcsüccsentem vissza a lábikóim lóbálva és a limonádémba szürcsölni. - Mert unatkoznék másként, ez jobb. És amúgy is, nem is biztos hogy ráér vagy egyáltalán itt van - vonogattam a vállam mintha mindegy is lenne.
- Szeretnéd ha elmennék?
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 23. 01:22 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


Nevet, mintha muszáj lenne, holott még véletlenül sem akartam megnevettetni. Furcsa ez a lány, nem is értem, miért nem raktam még ki. De persze, én nem fogok első nap balhét keverni, az túl feltűnő és nekem most az nem hiányzik, még egy kicsit sem.
- Undorító vagy - közlöm rezzenéstelen arccal, smaragdzöldje.... janem. A feltételezés is abszurd, hogy nekem 1) férjem legyen 2) bármilyen komolyan vett kapcsolatom Mártival. Ennyire nem vagyok gázos, előbb másznék rá egy hullára, mint rá. Pedig az már súlyos.
Értem, mire akar utalgatni, de nem akarom közben meg mégsem, mert az azt jelentené, hogy el tudom képzelni olyan helyzetben, azt meg gondolom pláne nem kéne. Lehet egyáltalán 16 éves? Úr isten, Gabe, baromi gyorsan szedd össze magad! Inkább a kávéba kortyolok és próbálom a gondolataim a normál mederbe terelni.
- Annak a nőnek szerintem csak víz van a fejében - állapítom meg az orrom elhúzva, mert hát, nem tűnik egy zseninek és ezen asszem az sem sokat segít, hogy végigkopog a folyosón, mint egy vadállat és nem néz se jobbra, se balra. - Ja nem nézel utána, csak így... mászkálsz?
Nem tűnik logikusnak, de asszem ezt nem is lehet mindenkitől elvárni, a munkám szükségessége is ezt bizonyítja.
- Nem, maradhatsz. Nem zavarsz. Honnan van a kávé?
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 23. 17:57 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Nem értem mi a baj - néztem rá egész elkomolyodva a nevetésből, még kicsit le is biggyesztve az ajkaim. Szerintem nagyon kis mókás ez az egész, de neki kimaradt reggel a tréfarépa, vagy csak én kenekedtem nevetgéllel. Egyelőre ez igen kérdéses. Inkább nem is feszegettem a kapcsolatát Mártikával meg úgy senkivel, nem volt valami jó beszélgetős partner így elsőre. Pedig abból, ahogy simán bekategorizált, ha kellett, ha nem, azt hittem sokkal közlékenyebb. Hát, ilyen ez. - Most megsértődtél? - billentettem oldalra a fejem is, ahogy elcsendesedett olyan rossz és gyanús módon, de visszamászva - mert leginkább ez az odatolatós-felpakolós dolog az volt - az asztalra csak lóbáltam a lábikóim, hol rá néztem, hol meg csak úgy körbe a helyen, egy darabig el is bambiztam az egyik dobozon. Éppen bele lehetett látni, de nem tudtam kivenni, mik is vannak benne, de tuti nem ééérdekesek. Semmi nem sütött erről az irodáról, amiért megérné bárkinek benne ücsörgélni egy nap több órát is. Főleg olyan rengeteget, amennyit ők szoktak. Nem vagyok buta a látszat ellenére, eléggé jól tudom itt ki és mikor, na meg mennyit munkálkodik.
- A nagyi mindig azt mondta az ilyenekre, hogy az káposztalé. De az a rossz fajta - vigyorogtam is büszkén, mert az voltam, hogy erre ilyen pontosan emlékszem, meg azért is mert nem rám mondták, hanem undi lányokra és fiúkra.
Amikor visszakérdezett a mászkálásomra egy pici sóhajjal vonogattam a vállam, hogy ja, olyasmi, de nem igazán kell vele foglalkozni. Nem voltam oda dolgokért vagy helyzetekért, azért teremtettem sajátokat, de azok se sülhetnek el mindig jól, legalábbis gondolom én.
- Szeretek látogatósat játszani. De ha tudom, hogy máshoz is lehet jönni, lehet többször jövök - bólogattam magam elé a számon koppintva párat az ujjaimmal, hogy aztán nevetve hátrébb csússzak és a kinyújtott lábaimon a cipőm lesegessem. Megint össze lett kenve, mert Mártika miatt nem figyeltem, hogy a fal mázolt. Undi koszos. El is húztam a szám, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Akkor jó, úgyse volt kedvem leszállni innen. És mit csinálsz te itt a papírokkal? Úgy tudta, hogy Mártikáék postáznak meg válogatnak. Szóval nem kellene még egy iktató - néztem felé, mert bár nem voltam tök jártas mindenben, azért sokan ha belegondolnak, átlátható hogy ilyen pici helynek nem kell ennyi papírozós figura.
- Jó helyről, a pult alól - közöltem széles mosollyal.
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. szeptember 26. 13:44 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Nem szokásom megsértődni - jelentem ki rezzenéstelen arccal, mert akkor nem tudnám a munkám sem végezni és az hiszem, pl Bencével sem lennék jóban. Pedig de. Szóval erre mi az egyetlen, racionális magyarázat? Hogy tapló vagyok és cserébe még érzéketlen is. Félig-meddig.
- Fúj, ez undorítóan hangzik. Egy idő után akkor tuti büdös is - gondolkozom el ezen egy pár pillanatig, majd inkább a kávéba kortyolok, mert sokkal jobban jár mindenki, ha én itt most nem kezdek el mindenféléről észt osztani. Ez nem az a nap, amikor ez egy jó ötlet, úgy érzem.
A mászkálása elég furcsa, nem tudom hova tenni, de lehet nem is baj, végül is nem lesz a munkatársam és nem kell tudnom minden lépéséről. Szóval elengedem, én nem elemzem, legalábbis nem akarattal, tudatosan. De ugye ebben a munkában van, amit az ember nem tud kikapcsolni.
- Értem. Hát, mint látod, elég sok ember dolgozik itt az épületben - pillantok körbe sokatmondóan, majd egy pillanattal később esik le, hogy valószínűleg most részben rám gondolt. Oh?
Közli, hogy nm volt kedve leszállni az asztalról, mire kicsit furcsán nézek rá. Nincsen semmi különleges ebben a szarban, ha azt nem vesszük, hogy ikeás és valaki mégis össze tudta rakni - valaki, aki jobban képzett mint én és Bence.
- Átnézem őket, mielőtt Mártiék postáznák - biccentek elégedetten. Mert igazából ez is történik, csak a azt is átnézem, amit amúgy nem kéne és amiről nem tudnak és készítek belőle kivonatot, meg jegyzetet.
- Ugye nem mosogatóléből főzted le valakinek, bosszúból?
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2018. szeptember 26. 13:45
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 27. 22:12 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- Azért jobban tettem, hogy megkérdeztem - láttam be, mert lehet neki nem fontos, én azért szükségét éreztem. Sok embert bántottam meg már direkt, azok nem is különösebben hatnak meg, de véletlenül azért csak más csinálni, olyankor még azt se látja át az ember sokszor, mit is tett rosszul. Szeretem tudni, hogyan is állok az emberekkel. A fújolásra viszont elég hangosan sikerült felnevetni még egy kicsit horkantani is, ahogy rosszul vettem a levegőt, amire inkább magam nevettem már ki a végére, majd pár nagy levegő után bólogattam csak.
- Pontosan, olyan épületkiürítős. Egyszer jártam anyának egy kiállításán, és valaki szerintem meghalt ott, mert olyan szag volt legalább... állítólag csak a hely restauráló részében ömlöttek össze ilyen hígítók vagy mik, de fúj, na az... - legyeztem is magam előtt, mintha még mindig érezném. Szerintem különben nem volt kíváncsi minderre, de most már tudja, ha kell neki, ha nem. Eeeez van.
Nem szeretek alapvetően Erikről vagy arról beszélni hogyan állok én, Dávid vagy Gergő hozzá. Mindhárman egészen másként gondoltunk a családtagokra. Gergő, bár nem látszik, sokkal jobban húz apa felé szerintem, anya meg a fiúk közül Dávidhoz, bár ő nem tudom foglalt-e ebben állást. Igyekszünk úgy ketten meglenni család címen. Legutóbb is ő jött el arra a bizonyos "fogadó órára", amire egy-két lógásom miatt a házvezető bácsi látni akart valakit. Ő már nagy, neki lehet ilyen szerepben is tetszelegni, tök jó. Vagy nem annyira, ez most részlet kérdése.
- És egyre több - vigyorodtam el lóbálva a lábaim, néha az asztalnak koccantva a sarkam, de nyilván minden ilyet nagyon sajnáltam. Gondolom. - Értem, szóval te nyalogatod azt a sok bélyeget, vagy azt így Mártival felváltva? Miért ez a munkád? - kérdeztem érdeklődve, mert nem pont az jött le róla, vagyis úgy általában vannak azok a csúnya, köpcös, patis, nyurga fiúk, akikből a postások lesznek, meg vannak akikből nem. Értitek.
- Ha bosszús lennék, nem hozok senkinek inni. Akkor inkább kap a nózijába egy ilyen lenyomatot, szép - mutattam felé a bal kezem, rajta a gyűrűmmel. Szerettem, szép a mintája és eléggé bele tud rajzolódni emberek hátába, ha koncerten nem férek el tőlük, vagy arcokba, ha rossz helyen tapiznak meg. Meg hasonló. Na, akkor bosszús vagyok. - Miért kérdezed? Rosszabb mint Mártié?
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. október 27. 17:28 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


- Hidd el, éreztem már olyan szagokat, amiket egy kis higító nem tud überelni. - Három hetes, rothadó hulla for life. Akkor mondjuk be is hánytam, azt hiszem, az a szag nem nekem való. A látvány már nem lepett meg, egyben volt, már amennyire egy testre ezt lehet mondani. De ennyi, csak az a szag... Hát.
- Nem gondoltál még rá, hogy ez nem véletlen? - Nem azt akarom mondani, hogy ez a hely ordít a normális munkaerő után, de... így van. Ezen a helyen az sem segítene, ha felgyújtanánk, de legalább így már nem akkora a hiszti, kontroll alatt van, hogy ki és merre, mit próbál meg sumákolni. Már amennyire ezt lehet felügyelni, anélkül, hogy kiganéznád a jelenlegi személyzetet. - Ja, azt szoktam, hivatásos bélyeg-nyálazó vagyok. Mer szeretem.
Mert ez az egyetlen magyarázat arra, hogy miért csinálom azt, amit. Szeretem, mert úgy érzem, hogy a jó ügyet szolgálom vele, és közben a felgyülemlett stresszt is le tudom vezetni ezzel-azzal.
- Te mindig ilyen kis agresszív vagy? - érdeklődöm, felvonva a szemöldökömet, miközben elkényelmesedek a székemben, meg szemügyre veszem a gyűrűt is alaposabban. Az biztos, hogy jó zúzódásokat tud okozni, olyan barázdált a felülete és széttrancsírozza a hajszálereket is. Hm. Inkább a kávéba kortyolok, ami meglepő módon nem is rossz. - Nem, csak nem vagyok túl nagy bizalommal az emberek felé. De nem rossz. Határozottan nem rossz.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. november 2. 23:01 | Link


július 10. ¤ outfitElla


- De azért nem cserélném le Mártiéra a parfümöm, ha nem baj. Szerintem annak a néninek a szagát még a borzocskák se csípik, pedig ők sokat élnek - bólintottam is párat csak úgy magamnak, hogy végül el is engedjem. Elég élénk nem csak a vizuális képzeletem, sajnos ilyenkor a szag is megcsap, az magam nincs mindig a helyén gondolom. De legalább okosabb vagyok, mint a többség. Mondjuk nem ilyen Bogna szinten, de biztos hogy az átlagba nem kell belesimulnom, hogyha meg akarok valamit érteni.
- Őszintén? azt sem értem Erik mit keres itt - vontam meg a vállam, hogy végül a lábaim megállítsam, már engem is zavart, mikor néha koppant az asztal lábán a cipőm. Meg összecseszni se akartam, csúnya csíkokat hagy a pipellőn az ilyen undi és koszos bútor. A fenekemmel már amúgy is elég szépen letakarítottam az asztalát. Már majdnem meg is kéne köszönje! - Edzett egy nyelved van biztosan - szorítottam össze a szám mielőtt elkezdek nevetni. Olyan nagyon hangosan és ilyenkor szoktam a legtöbb helyen beállítani a kínos csendet és még csak nem is zavar a legtöbbször, rá is néztem oldalra billentve a fejem, de bárhogy veszem, továbbra se tűnt postásfiúnak. Változnak az idők gondolom, és ha apánk lehet polgármester, más is bélyegfelrakó. Vagy valami ilyesmi.
- Agresszív? Fogalmam sincs mire gondolsz - feleltem csinos kis mosollyal a pofimon, ahogy a szívószállal az iszimbe szürcsöltem. Igazság szerint nem vagyok az, de vannak helyzetek, amikor a hangom, a nemem, a méretem vagy az igazam fizikai hatással kompenzálni kell. Meg vannak, amikor nem, de én éppen bátorra tequilázom magam. Az vicces, Dávid legutóbb felvette videóra, ahogy összevesztem egy szelektív kukával. Konkrétan a sárgával és timnek hívtam. Nem fontos.
- Azt látom. Mondjuk nem is szabad mindben, de hosszú távon így nem lesznek barátaid, mondjuk azt a helyedben nem itt keresném. Undi emberek mászkálnak. Van aki nem hord zoknit az öltönycipőben. A portán az egyik aurorőr az ingét betűri hátul, elől meg nem és olyan, mint egy otthontalan, pocakos lajhár. Leginkább, és nem aranyos fajta. Három irodával tőled van egy nő, aki szerintem sosem mos hajat és a fülbevalójából egy felet szinte minden nap elhagy. Nem tudom kinél, de ha engem kérdezel - tártam el a kezem és forgattam is meg a szemem. Vannak dolgok, amiket csak úgy észreveszek. Leginkább az emberek ruházkodásából, ehhez értek picit. - Te se úgy nézel ki, mint ők...fura vagy. De lehet csak túl új.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház