36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 20. 18:26 | Link

Polgármester úr


 
Elég könnyen megtaláltam a hivatal épületét, a portán pedig tökéletes precízséggel igazítottak útba, s ennek köszönhetően most itt vagyok. Megállok az előtérben lévő asztalnál és megszólítom az ott ülő nőt, aki, mint azt megtudtam odalenn, a polgármester Dr. Wittner Erik Benjamin titkárnője és a neve Márta. Szimpatikus név, bízom benne, hogy viselője is az lesz. - Jó napot kívánok, a Polgármester úrral szeretnék beszélni. A nevem Emerald Stone - nyújtom a titkárnő felé kezem, hogy bemutatkozzam neki és közben a másikkal leteszek egy doboz kecsesen becsomagolt bom-bont az asztalára - Sajnos nem tudtam előre bejelentkezni hozzá, mert néhány órája érkeztem - folytatom és zöld szemeimmel ráutalóan az édesség felé pillantok. Hangom udvarias tónusú, s még egy halvány mosolyra is futja. A meggyőzés fegyvereként néha ilyesmire kényszerülök. A megvesztegetés ennyire enyhe formája az ember barátja, tehát nem szükséges, hogy megbánja, így én sem teszem, főleg ha elérem célom és bejutok a férfihez. Sötét hajamat elegáns kontyba fogtam. Öltözékként egyszerű fekete kosztümöt vettem fel, alá pedig egy lila, csipkés blúzt, melyek mind kiemelik termetemet, bőrömet és szemeim zöld színét. A külsőm és a viselkedésem egyaránt visszafogottak, sosem kedveltem a hivalkodást, vagy a harsányságot. Inkább elmém pallérozottságával igyekszem majd munkához jutni, mint női bájaimmal. Míg a hölgy döntésére és a reménybeli bebocsátásra várok végignézek a környezeten. Rendezett és puritán, mégsem kerülgeti tőle az embert semmiféle feszélyező érzés. Tetszik. Végigsimítok ruhámon és megigazítom, hogy a legkisebb ránc se maradjon rajta. Mindig ügyelek a külsőmre. Amikor ügyvédként dolgoztam is védjegyem volt a tökéletes megjelenés. Ez bizalmat ébreszt nem csak az ügyfelekben de az esküdtekben is, legalábbis én ezt tapasztaltam. Remélem ez a tézisem most sem fog meghazudtolni engem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 20. 19:04 | Link

Miss Stone


Kellemes délután ez Márta számára, aki mostanra az összes borítékot megcímezte, a papírok kényelmes lustasággal, ám szakértelemmel ellátott pontossággal hajtódnak négybe, a hivatali hajtásnak megfelelően. Nincs is más dolga már mára, mint számolni a perceket, amíg lejár a munkaideje, egészen negyvenhárom perc múlva. Mi lehetne ennél tökéletesebb? Már várja, hogy kiszabaduljon innen. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de olyan hívogató a kinti kellemes idő, ráadásul ahogy hallotta, ma új ízek érkeztek a cukrászdába, és mielőtt hazatér, szívesen benézne oda is.
- Oh.
Halványan elnyílnak az ajkai, ahogy először a bonbonra, majd csak utána néz a nőre. Tudja, hogy vannak bent a férfinál, de azt is, hogy vannak olyan esetek, mint egy doboz bonbon, ami miatt esetleg próbálhat intézni valamit. Finoman húzza maga felé a dobozt, míg az végül eltűnik a fiókjában, mintha ott se lett volna, és szája szegletében halvány mosoly jelenik meg.
- Egy perc türelmet kérek.
Eltipegve az ajtóig kopog, majd eltűnik mögötte, hogy alig egy perccel később a férfivel, és egy hölggyel jelenjen meg ismét, aki aggodalmasan pillant fel rá.
- Ne aggódj, később beszélünk.
Bólint egyet, és távozóban biccent az ott várakozónak és Mártának is. A férfi pedig a nőhöz lépve köszönti őt.
- Wittner Erik, örvendek, kérem, fáradjon be.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 01:23 | Link

Polgármester úr


 Nem kell soká várnom, hiszen a titkárnő szívéhez valóban a bon-bonon át vezetett az út, és én erre jól rá is éreztem. Elment, hogy bebocsátást kérjen számomra, melyre most már igen nagy esélyt látok magam is, ezért megállok nem messze az ajtótól, ami mögött eltűnt és várok. Kisvártatva visszatér a főnökével és egy éppen távozó másik hölggyel együtt, akinek nem tulajdonítok jelentőséget, mert kétlem, hogy pont ő is munka ügyben jött volna a polgármesterhez. Búcsúzásának viszonozását követően a hozzám lépő férfira fordítom minden figyelmemet. - Jó napot! Köszönöm - mondom, s követem őt az irodájába. Odabenn mutatkozom csupán be neki, miután bezárult mögöttünk az ajtó és mindketten elfoglaljuk a nekünk rendelt helyet egy asztal ellentétes oldalán. - Hálás vagyok, hogy bejelentés nélkül fogad. A nevem Emerald Stone és azért jöttem, hogy  megtudjam van-e a faluban jelenleg bármiféle betöltendő pozíció - míg felesleges kertelés nélkül közlöm vele jövetelem célját átnyújtom neki egy dossziéban az önéletrajzomat. Nem szoktam teketóriázni, a céltudatosság és határozottság sokkal hasznosabbnak bizonyult mindeddig számomra. - Mint azt ön is láthatja jogi diplomával és nővéri oklevéllel egyaránt rendelkezem. Bármelyik területen képes vagyok a felmerülő feladatok ellátására, s mindkettőben van elegendő tapasztalatom - folytatom miközben egyenes háttal ülök, tekintetem végig a férfin tartva. Zöld szemeim pillantása fürkésző, de nem tolakodó. Ujjaim összefűzöm és térdeimen nyugtatom kezeimet. Higgadtság sugárzik rólam és hűvös megfontoltság. Nem tartok a magas rangú emberektől, de tisztelem őket annyira, hogy a nekik kijáró udvariassággal kommunikáljak velük. Szerencsére a velem átellenben lévő még szimpatikus is nekem, így könnyedén tudom tartani magam elvemhez. Főképp, hogy a nemek közt sem teszek különbséget, hiszen az igazság sem férfié vagy nőé, hanem csak is, és kizárólag az emberé. Feltéve persze, hogy most csak rájuk szűkítjük a nézőpontot.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 21. 10:57 | Link

Ms. Stone


- Bármiféle? Ez egy kissé tág fogalom.
Elveszem a bögrét az asztalról, melyet az előbb távozó nő hagyott maga után. Egy kissé feszült vagyok még most is a lezajló beszélgetés miatt, de nem mutatom egy szikrányit sem, elvégre kellő profizmussal rendelkezem ezen a téren. Viszont ez a "bármiféle" némi szarkazmust váltott ki belőlem, de nem zavarót, inkább csak úgy a magam irányába. Nem szeretem, ha valaki nem pontos, és ez egy nagyon, de nagyon rossz beidegződés nálam, amit sohasem tudtam leküzdeni, bár számos alkalommal megpróbálkoztam vele. Szívem szerint az felelném, hogy munka mindig van, számos területen, ám mire a helyem elfoglalom, addigra a hölgy némiképp pontosít.
- Mennyi idős?
Egyrészt tudom, hogy ott van az önéletrajza, de nem én vagyok a hr-es, hogy ilyesmivel foglalkoznom kelljen, másrészt meg meglep, hogy két ennyire eltérő területen alkot. Tény és való, saját magamból kiindulva nem kellene csodálkoznom, hiszen a jogi szakirány és a művészettörténet oktatása is két eléggé ellentétes terület, de mégsem hiszem, hogy annyival másabb lenne, mint például jogi szakembernek és nővérnek lenni. De ez az én problémám, nem az övé. Nem kellene nekem sem ennyire fennakadni részleteken. Azt hiszem, jobb lett volna, ha elkerülöm az előbbi beszélgetést, és akkor most sokkal nyugodtabban tudnék foglalkozni a velem szemben ülővel.
- Nézze, a hivatalnak mindig jól jön, ha van hozzáértő jogi szakembere, kifejezetten a mágikus kapcsolatok esetében, hiszen számos olyan kisebb-nagyobb pályázatunk van, melyben jó lenne, ha nem külsőst kellene plusz pénzért megbíznunk a jogi kérdések tisztázására, illetve olykor egyéb osztályokon is jó lenne. Viszont Radetzky úrral is le kellene ezt egyeztetni, hogy ő mennyire látja jó ötletnek egy ilyen státusz kialakítását, hiszen a minisztériumi kirendeltségért ő felel.
Nekem - bár sokan nem is sejtik - pusztán csak pár emberem van, akikért ténylegesen én felelek. A ház nagy része Andor kezében van.
- Emellett a jelenlegi gyógyító a faluban hosszabb szabadságon van, a helyettese pedig ideje egy részében tanul, a záróvizsgáira készül, így úgy vélem, neki is jót tenne, ha segítséget kapna. Mindazonáltal, azt le kell szögeznem, hogy nem vagyok híve a dolgozók túlhajtásának, és annak, hogy egyszerre több lovat üljenek meg, így célszerű volna választania, hogy melyiket szeretné inkább, és abba az irányba elindulni.
Nem akarok kemény lenni, mégis kicsit annak tűnök talán. Elég jól megfizetjük az alkalmazottainkat ahhoz, hogy ne kelljen több szakterületen tevékenykedniük, és éppen ezért nem is pártolom, ha így tesznek.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 13:22 | Link

Polgármester úr


Végtelen türelemmel hallgatom a férfit és nem zökkent ki nyugalmamból az sem, hogy megütközik megfogalmazásomon. Nem szeretnék rossz képet kialakítani benne magamról, ezért is pontosítok, még mielőtt teljesen félreértene. - Harminckét éves vagyok. - mondom nemes egyszerűséggel. Ebben a helyzetben felesleges azon nöszörögni, hogy egy nő korát nem illendő nyíltan megtudakolni. Ez nem az a hely és nem az az idő. Ezen a ponton kell csak igazán koncentrálnom minden energiámat és figyelmemet, hiszen jönnek azok a tények és lehetőségek, melyeket ajánl számomra. Belsőmbe feszültség szökken, ahogyan a jogi asszisztenciát említi, de ez arcomon természetesen egyáltalán nem látszik. Vonásaim lágyak, a maguk komolyságában. Bólintással jelzem, hogy világosan értettem, hogy mire céloz. Nem feltétlen a jó ajtón kopogtattam, de most már nem fordulok vissza. Ezután egy másik verziót is hallhatok tőle, mely jelen pillanatban kedvezőbbnek fest, így szóra nyitom ajkamat - Azt hiszem a döntés rendkívül egyszerű - egy lélegzetvételnyi szünetet tartok, hogy lekövesedjen bennem szavaim súlya - A gyógyító segédi pozíciót választom - ismét elcsendesedem, hiszen erre a velem szemben ülő úriembernek is rá kell mondania az áment. Az iskolát, melyet végeztem szerettem, ahogy a gyakorlatot is, majd miután felvettek az egyetemre is bejártam, önkéntesként, hogy ne felejtsem el a megtanultakat. Erre akkor is szakítottam időt, amikor már ügyvédi karrieremet építgettem. Nevelő szüleim büszkék voltak rám, "Sokra vittem, mégis ember maradtam", ahogy mondták. De vajon milyen ember az, aki minden erejével és tiszta szívvel védi, azt is, akiről tudja, hogy bűnös? A sors kegyetlensége vagy épp kegye folytán nekik már nem kellett felelnem erre a kérdésre, csupán magamnak. A bennem dúló, heves, belső érvcsatára adott végső válaszomnak köszönhetem, hogy most itt ülök és azt az utat választottam az imént, amit. Egy bőrönd, ennyit hoztam magammal Splitből. Több nem is kell. Mindent meg tudok teremteni magamnak. A semmiből a minden felé már elindultam, ez a fő.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 21. 13:36 | Link

Ms Stone


- Rendben.
Nem nagyon firtatom a korát, nem is érdekelt különösebben, csak arról szerettem volna meggyőződni, hogy korban valóban eléggé érett-e. Megvallom, a nőknél eléggé nehezen mondja meg az ember, hogy mennyi idősek is, én az utóbbi időben számos nekem dolgozó vagy velem egy házban lakó delikvensen lepődtem már meg.
- Ez esetben azt hiszem, célszerű volna szólni a gyógyítónak is, hogy segítséget kap. Remélem nem zavarja, ha a felettese fiatalabb lesz önnél. Eléggé megbízható és szerintem nyitott a javaslatokra.
Miközben beszélek, a pálcámat is előveszem, és a megfelelő pálcamozdulattal megidézem a rókát, mely már egészen ifjú koromtól kezdve elkísér. Azt mondják, nagyobb traumák, vagy jellemváltozások során a patrónus átalakulásán mutatkozik meg az eltérés, ám ezek szerint én viszonylag egysíkú ember vagyok, mert évtizedek óta elkísérjük egymást. Mr. Payne-nek üzenve kérem, hogy keressen fel engem, amint lehetséges, hiszen fontos ügyről kéne beszélnünk, és amint befejezem, az ezüstös lény már el is illan az ablak irányába.
- Amíg várakozunk, megkínálhatom valamivel? Márta szó szerint bármit tud hozni.
Nem tudom, hogy hogyan, honnan és milyen módszerekkel, nem is nagyon szoktam kérdezni, de be kell vallanom, ügyes asszony, és én csak hálával tartozok neki, hiszen amióta ő alkalmazásban van, a renoménk is igen szépen javult, aminek kifejezetten örülök. A várakozást nem kedvelem ugyan túlságosan, de jó jel, hogy az ablak felé indult, ami nekem azt sugallja, hogy a férfi a faluban van.
- Hogy került éppen Bogolyfalvára?
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 14:24 | Link

Polgármester úr


Megnyugvással tölt el, hogy a férfi engedélyezte munkavállalásomat, ráadásul minden különösebb faggatózás nélkül.  - Köszönöm - mondom kimért, de feltétlenül hálás hangon, s az első igazán könnyed mosoly fut ajkam szegletére. Azt mondják jól áll, de egy tárgyaláson nem volt hiteles, így szinte teljesen le is szoktam róla. A berögződések már csak ilyenek. Miközben beszél addig én elrakom az életrajzom tartalékban elhozott példányát, míg az elsőt, melyet eddig is nézett, szándékomban áll nála hagyni. - Természetesen - bólintok jövőbeni felettesem tájékoztatásával kapcsolatban - Egyáltalán nem zavar. Ha ön alkalmazta az azt bizonyítja, hogy méltó volt a feladatra, függetlenül éveinek számától - mondom kissé lágyabb tónusban, és biztos vagyok benne, hogy az általa említett értesítést ő maga vagy a titkárnője hamarosan meg is fogja tenni, ahogy abban is, hogy jól döntöttem. Ezalatt patrónusát, mely egy róka, idézi, majd útjára is bocsátja. Róka, elgondolkodtató, az enyém hattyú, ez is az, de nem most. - Egy pohár gyümölcslevet kérnék, köszönöm - közlöm választásomat, majd a beállt csendben megigazítom hajam. Fülem mögé simítok egy rakoncátlanul a kontyból kibújt tincset. A férfi töri meg a némaságot. - Itt tanultam, ismerem a falut még diák éveimből, ezért jöttem első körben ide - válaszolom, de nem fejtem ki egyelőre sem azt, hogy a Rellon ház tagja voltam, sem azt, hogy azért kötöttem ki pont Bogolyfalván, mert már semmi sem köt egykori otthonomhoz és, hogy olyan helyen szerettem volna új életet kezdeni, ami nem teljesen idegen számomra. Nem volt még időm bejárni a régi helyeket, de azt már a vonatról való leszálláskor és útban a szálloda felé is láttam, hogy nagyon sokat változott, fejlődött azóta, hogy legutoljára itt voltam, aminek sok éve már.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. szeptember 7. 03:56
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 22. 10:34 | Link

Ms Stone


Bólintok egyet azzal kapcsolatban, hogy úgy véli néhány perc alatt, hogy jó vagyok választásokban. Pedig, ha tudná, hogy ez mennyire nem igaz. Mr. Payne nem jó választás volt, hanem az egyetlen lehetőség, aki a hirtelen jött szorult helyzetemben szembe jött, és bár jól ellátja a feladatát, nem biztos, hogy akkor is rá gondoltam volna, ha lenne egy iskolát végzett, idősebb opció is. Viszont ezt a döntésemet még senki sem kérdőjelezte meg, így megpróbálom én is elhinni, hogy igazán jó döntés volt.
- Máris kérek.
Nem vagyok rest felkelni, én nem az a fajta vezető vagyok, aki üvöltözik, és elvárja, hogy mindenki a szőnyeg szélén álljon vigyázban, inkább az, aki szereti, ha mindenki jól dolgozik, és nem azért, mert retteg. Elsétálok az ajtóig, kinyitom, és még azt is megvárom, hogy az útbaigazítást befejezze a titkárnőm, csak utána fordulok felé.
- Kérnék egy pohár gyümölcslevet a hölgynek, nekem pedig egy bögre tea lenne, az a múltkori, amiről azt mondta, nem árulja el, milyen.
Elmosolyodik, így én is megengedek magamnak egy halvány mosolyt, csak utána indulok vissza, mégsem illendő, hogy magára hagyjam a vendégemet, különben is, a tea is és Mr. Payne megérkezése is eltart majd egy kis ideig, addig pedig akár meg is ismerhetem azt, akit csak úgy szó szerint az utcáról alkalmaztam.
- Világos, az ember szereti, ha van valami állandóság az életében.
Ebben hasonlítunk. Én az állandóságból menekültem egy őrült lépéssel, de mégis olyan irányba, ahol egy másfajta állandóság várt, a gyermekeim közelsége. Végül is, így is lehet jó az állandóság érzete, sőt, kifejezetten kedvelem ezt a mostanit, éppen eléggé vagyok elkötelezett ahhoz, hogy teljes életet éljek. Közben Márta is megjelenik a kért italokkal, a hűvös a nőé, míg a kellemesen gőzölgő az enyém.
- Köszönöm, ha Mr. Payne megérkezik, engedje csak be.
A beleegyezés után pedig távozik is. Elpillantok az ablak felé, de semmi utalást nem látok a férfi érkeztére még.
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 14:07 | Link

Polgármester úr


A várakozás percei lassacskán telnek, miözben mindketten kortyolgatjuk innivalóinkat, melyeket a bon-bon kedvelő titkárnő szervírozott nekünk. Kellemes vegyes ízt érzek a folyadék hűvösén át, mely pont olyan hőmérsékletű, hogy frissítő legyen, s erre most szükségem is van. Jól esik, hiszen siettem ideáig és meg is szomjaztam, mégis elegáns tempóban fogyasztom, minden érzelemnyilvánítás nélkül az innivalót. Megjegyzésére csak egy egyetértő bólintással reflektálok. Felesleges eszmefuttatásokba véleményemről és helyzetemről továbbra sem bocsátkozom. Van fontosabb kérdés is ami foglalkoztat, s helyzet mely mielőbbi megoldásra vár. - Lakhatással kapcsolatban is tud esetleg ajánlani számomra valamit, ami lehetőség szerint a munkavégzés helyéhez közel esik? Legyen az szállás, vagy lakás. - érdeklődöm, közben leteszem magam elé a félig már kiürült poharat. A harmadik nevezett személy még mindig nem érkezett meg, ám úgy veszem észre a férfi itt velem szemben már nagyon várja. Úgy vélem ellenőriztetni szándékoztat vele, hiszen épp csak beestem ide, s bár az ártatlanság vélelme mellettem áll, mégis teljes mértékben megértem gyanakvását. A helyében én is így cselekednék. - Tekintettel hirtelen megjelenésemre nyugodtan alávethet bárminemű átvilágításnak - közlöm eltökéltséggel festett komoly hangon. Hozzá vagyok szokva az efféle meghallgatásokhoz, múltam pedig néhány kamaszkori lázadáson túl tisztának tekinthető. Egy iskolai bandában gitározni minden bizonnyal nem vehető eredendő bűnnek, sem más ilyen mérvű deviancia.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. május 22. 15:58
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 22. 14:39 | Link

Doktornő és a polgármester

A mai napom igazán hatékonyan telt, elvégre voltam az egyetemen reggel két előadáson is, és még visszaértem nyitásra, aztán vittem Norinának ebédet, majd visszaértem a munkaállomásomra, és akkor érkezett a patrónus, amitől őszinte leszek, először frászt kaptam, ki ne kapna egy krumpliharapás közben megjelenő ezüst rókától? De hát nem volt mit tenni, gyorsan betömtem még három szemet, mielőtt, rágót keresve, a köpenyt bőrdzsekire cserélve indultam el a hivatal felé. A nagyvonalakban történt tájékoztatás mégis reményekkel tölt el, elvégre egyedül csinálni ezt eléggé nagy bravúr, és már közel álltam ahhoz, hogy időnyerőt igényeljek, hogy legalább valamilyen szinten képes legyek arra, hogy mindenhol valóban jelen legyek. Néha azon kapom magam, hogy simogatom Norinka hasát, de a gondolataimban már a holnapi rendelést rakom össze, miközben munkapszichológia tételek gördülnek le a szemem előtt. Borzalmas.
Most viszont egészen felvillanyozott a tény, hogy talán jönne valaki, aki dolgozna velem, és segítené a helyzet sikerességét, ha már csak néhány órában is, már az is nagyon nagy segítséget jelentene. Persze idefelé jövet nem feledkeztem meg Mártáról sem, így még kint egy marék dianás cukrot vettem magamhoz, ami most egy szépes mosoly keretében landol az asztalán.
- Állítólag csak rám várnak.
Még kacsintok is egyet neki, amire elkuncogja magát, csak utána kopogok be, és lépem át a küszöböt, hogy gyorsan ellépkedjek az asztal irányába.
- Üdvözlöm. Szia.
Biccentek a nő felé, majd gyorsan kezet fogok a város első emberével, akivel elég sok ok miatt tegeződünk, többek között azért is, mert szembe szomszédok vagyunk, egész jó kis közösség van ott, a kanyarban.
- Üdvözlöm, William Payne.
Nyújtom végül a nő felé is a kezemet, és ha kezet fog velem, utána összefonva magam előtt jártatom a szemem a pároson, várva, hogy akkor most mi is fog itt történni.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 22. 16:00 | Link

Ms Stone


- Nem olyan nagy ez a hely, hogy bármi távol legyen. Ha az ember szeret sétálni vagy biciklizni. Kényelmes tempóban minden maximum húsz percre van.
Avagy nincsenek távolságok. Kifejezetten kedvelem ebben a helyben ezt. Ha az ember futni vagy csak a boltba indul, akkor is éppen elég a táv, de semmiképpen sem sok. Kellemes lakókörnyezet ez. A kérdésére viszont még nem válaszoltam, így most ezt pótolandó emelem vissza rá a tekintetem, hiszen az előbb elfordítottam az ablak felé.
- Van két felújítandó és három teljesen felújított ház a faluban, ami eladó, emellett van pár társasház, én is egy ilyenben lakom, saját szoba, közös helyiségek, kellemes. A tulajdonos pedig igazán korrekt árat kér, és nem zavarog ott, nem járkál be hívás nélkül. Azt azonban nem tudom, hogy olyan ház vagy önálló lakás lenne-e, amit nem csak eladásra kínálnak, ebben az esetben a tulajdonosoktól kell érdeklődni.
Nálunk mindegyiknél csak azt jelezték, hogy el kívánják adni, a két rosszabb állapotún én magam is gondolkozom, hogy megveszem, nincs egymástól messze, talán két ház van közöttük, és ha felújítanánk, mi magunk is adhatnánk kilakásokat vagy házakat, melyek növelnék a hivatal bevételeit. Persze ezt még számos emberen keresztül kell vinnem, viszont, ha megvenné menet közben valaki, annak is örülnék.
- Átvilágítás?
Pillantok fel rá egy halvány értetlenséggel az agyamon. Nem tudom, hogy én miért tennék bármi ilyesmit, de nem megyek bele a részletekbe, csak aprót ingatom a fejem.
- Nem veszem el a kollégák munkáját, megvan erre a megfelelő szakember.
Ebben a pillanatban érkezik meg az ifjú, aki miatt még mindig itt ülünk. Kézfogás közben visszaköszönök, és egy kicsit megemelkedek, majd megvárom, amíg ők is bemutatkoznak egymásnak.
- Igazából azt hiszem, innen az önöké a terep Mr. Payne-nel.  

Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 20:24 | Link

Polgármester és Payne úr


 A felsorolás igen impozáns, ez tagadhatatlan, ám számomra sem a felújítás sem a másokkal való osztozás bizonyos helységeken jelen pillanatban egyáltalán nem vonzó opciók. Elég mizantróp lélek vagyok, így nehezen tűrök meg bárkit is a környezetemben hosszú távon, s most arra tervezek. A lakályos otthonosságot vallom, és azt, hogy az otthon ott van, ahol a szívem van, s az most itt dobogja nyugodt, hatvanas frekvenciájú ütemét a szegycsontom alatt. - Esetleg szolgálati célú lakás nem tartozik a rendelőhöz, mert gondolom abban praktizált orvos kollégám? - érdeklődöm, s hangomat enyhe reménykedés járja át. Nem ő fog tehát erkölcsöm és szándékaim tisztaságáról megyőződni. Ám legyen, bárkit is szán erre a feladatra nem fog csalatkozni bennem. Míg ezen a szálon futtatom elmém addig betoppan végre az, akire vártunk. Üdvözlik egymást mint barátokat, majd a most érkezett férfi felém is kezét nyújtja. - Emerald Stone, örvendek - köszöntöm rövid, de határozott mozdulattal viszonozva gesztusát. A formális kommunikációban otthonosan mozgok, így nem mondok mást nevemen kívül, mert az felesleges locsogásnak hatna. Hagyom, hogy a falu legfőbb hivatali embere tájékoztassa kollégáját, még mielőtt, ahogyan mondta az imént, a miénk volna a terep. A magam választásán én már túl vagyok, így erről több szót nekem ejtenem kár volna. Kivéve ha meg kell indokolnom miért a nővéri pozíció mellett döntöttem. A jog volt a szerelmem, de mint az sajnos néha megesik csalódnom kellett benne és főleg magamban, ám ha kérdik egy másik aspektust tárok majd eléjük, mely egyként igaz azzal, amit érzek, ám kevéssé negédes vagy bohém indok. Megint iszom egy kis kortyot a gyümölcsléből, míg a fejleményekre várakozom.
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 29. 21:24 | Link

Erik&Emerald

- Ha jól hallottam az előbb a szolgálati lakást kérdezte. Ami azt illeti, valóban van hozzá egy lakás, nem hiszem, hogy Noxen kisasszonyt zavarná, ha a távollétében használnák, de ha megengedi, előbb felmennék én, és körbenéznék, nem tudom, hogy mennyi személyes holmit hagyott hátra. Utána akár, ha a polgármester úrnak sincsen ellenvetése, lakhat ott.
Nem akarom önállósítani magam, de valahogy nekem is kényelmesebb, ha nem várunk ezzel a kérdéssel még egy kört. Az égiek is azt akarták, hogy most toppanjak be. Talán le kellene ülnöm, nem tudom, de nem akarom hosszan húzni a dolgot, így ehelyett csak a szék támlájába kapaszkodom. Eredetileg zsebre akartam tenni a kezem, de azt mégsem illik.
- Ami azt illeti, nekem van egy segédem, aki az egyetemen szaktársam. Nemrég kezdte még csak ugyan, de tehetséges és éles elméjű, maximálisan megbízom benne, de mint említettem, ő is egyetemista. Szeretném, ha jobban oda tudna koncentrálni a tanulmányaira, mert elég nagy reményeket fűzök hozzá a jövőben.
Gondoltam már arra, hogy idővel nyithatnánk közösen praxist, de ez még ugyebár arrébb van, hiszen most még mind a ketten tanulunk, ráadásul náluk rohamosan fogy az átaludható éjszakák és a bűntudat nélküli túlórák száma.
- Az elsődleges gyakorlati helyünk mind a kettőnknek a mágustanoda, másodlagosként pedig a faluban tevékenykedünk. Ha ön inkább a lakosságot látná el, akkor én szívesen koncentrálnék az előkészítőre hangsúlyosabban, mivel gyermekorvos szeretnék lenni.
Ez nem jelenti azt, hogy teljesen hátat fordítanék a patikának, de inkább fognám Adriant, amikor van úgy szabadideje, és a kisemberek közé vinném magammal, hogy ne csak mindig tizennégy év felettiek panaszaival szembesüljön.
- Van esetleg valami kérdés, amit elmondhatnék?
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 29. 22:29 | Link

Payne és Polgármester úr


 Mintha kissé zavarban volna az újonnan érkezett férfi, s nem tudná mit is kezdjen kezeivel. Végül állva marad is marad, s így beszél hozzám. Ez furcsa, hiszen elviekben ő élvezi a Polgármester feltétlen bizalmát, így nincs oka feszültnek lenni, mégis ezt a benyomást kelti bennem. - Természetesen, ahogy gondolja. Igazodom önökhöz - mondom távolságtartó nyugalommal, s arcomon nincs jele annak az örömnek, melyet lelkem mélyén érzek, hiszen megoldódni látszik lakhatási gondom. Szívem ki-kihagyó ritmusát érzem bordáimon, mint kismadarat, mely a kalitkájában röpdös. Jogosan szeretnék átnézni a szolgálati lakást, hiszen ott maradhattak olyan magán vagyontárgyak, melyeket el kell juttatniuk eredeti tulajdonosukhoz, azaz a gyógyítóhoz, Noxen kisasszonyhoz. Fellebbent egy újabb fátyol, elődöm, ha nevezhetem így, egy nő volt. Orvos és nővér egymással szemben ugyan fölé és alárendelt, a laikusok számára mégis azonos tisztelettel kezelendő, mert kezeik közt az élet egyként szent és csak ők képesek szakszerűen menteni, ha mentendő. Sokan elfelejtik, hogy mennyi áldozattal jár ez a hivatás is, ugyanúgy, mint a gyógyítóké. Több atrocitás éri őket, s néha igen "piszkos munkák" jutnak osztályrészükül, annak ellenére, hogy számtalan esetben közel is kerülnek lelkiekben a betegekhez és megismerik őket. Erről nem szabad megfeledkeznie senkinek, még nekem sem. Tudom mit vállaltam és büszkén fogom tenni a dolgomat. - Értem. A magam részéről elsősorban a faluban tevékenykednék. Ellátnám a tartós segítségre szorulók, a várandós nők és a kismamák látogatását éppúgy, mint az akut eseteket. Viszont ha a tanodában van rám esetleg szükségük, akkor oda is elmegyek - közlöm a férfival, hogy mennyi és milyen természetű feladatokat szeretnék vállalni. Nem ismeretlen számomra sem Bogolyfalva sem a Bagolykő, rövid időn belül mindkét helyen tökéletes otthonossággal fogok mozogni ismét. Ebben tökéletesen biztos vagyok. - Számomra minden tökéletesen tiszta. Esetleg önnek felmerült bármi kérdése? - nézek a férfira és zöld szemeim hűvösével igyekszem bizalmat ébreszteni benne. Sosem árt, ha  jó az összhang egy orvos és a segítője között, vagy legalább a kölcsönös affinitás megvan. Úgy vélem ez nagyban hozzájárul a sikeres gyógyításhoz. Amikor a tárgyalóteremben álltam az esküdtek és a vádlott közt is igyekeztem védencemmel kialakítani egy törvényes keretek közt működő, de  bizalmas viszonyt, miként is tudtam volna ennek hiányában hitelesen képviselni az érdeküket, vagyis az igazságot.
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 30. 11:26 | Link

Emerald&Erik

- Rendben.
Nem nagyon tudok erre mit reagálni, engem valahogy a frász kitör ettől az örömtelen hozzáállástól. Lehet persze, hogy van valami előzménye a helyzetnek, de nem hiszem. Előre sajnálom őt, mert Adriannel mi ha egyszer belendülünk, akkor nagyon nehéz minket leállítani. Eléggé zajos örömködők vagyunk. Majd elválik, hogy mennyire lesz majd könnyű vagy nehéz az együttműködésünk. Mindenesetre én nyitott vagyok, és remélem az ő mimikája is megérkezik egyszer, mert ha nem, az biztos, hogy Marika néni által elég gyorsan a szájára veszi a falu, és nem a jó értelemben.
- Azzal azért tisztában kell lennie, hogy ez egy falu. A betegek közel nyolcvan százaléka beszélgetni jár hozzánk, mert unatkozik, vagy éppen minden nap lábon hord ki egy-egy halálos betegséget. Néhány komolyabb esetünk van, mint például bájitalmérgezés, de ilyen esetben az ispotályt éretesítjük, akik kiszállnak, és szükség esetén gondoskodnak a beteg elszállításáról. Sokan jönnek a rendszeresen szedett gyógyszerekért, bájitalokért, kenőcsökért, főleg ezért kell rendszeresen jelen lennünk.
A tanodán egy pillanatra elgondolkozok, mert ott most egy eléggé érdekes felállás van éppen, mindenki mindenkinek a beosztottja. Viszont vagyunk elegen ott, másrészt az nem is az én hatásköröm, amit gyorsan tisztáznék is, még mielőtt félreértés támadna.
- A kettő eltér egymástól. Mi Adriannel hivatalosan a tanodához tartozunk, Noxen kisasszony váratlan távozása miatt lettünk átirányítva. Viszont ott, mint beosztottak vagyunk több társunkkal, két vezetővel. Eredetileg csak én voltam a falura lekérve, én kértem, hogy Adrian csatlakozhasson hozzám.
Kettőnk között a hierarchia pedig pusztán a tanulmányi előrehaladottságunk miatt van, és nem azért, mert felette állnék. Ugyanolyan munkaköri leírással és fizetéssel rendelkezünk, most a faluért kapok én egy jelképes összeggel többet. Viszont ez nem gátolja a jó együttműködésünket.
- Nincs. Esetleg a helyet meg tudom mutatni, a lakást pedig ma délután Adriannel átnézzük.
Azt nem teszem hozzá, hogy vagy Norinát vagy Emilyt vagy Shayt vagy Helenát vagy Arianat magunkkal visszük, mert hát a női szem jobban észre veszi a női holmit, a férfi agy azért másként működik, mi nem flashelünk rá egy takaróra, mert az csak egy takaró.  
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 30. 23:11 | Link

Payne és Polgármester úr


 Tévedés volna azt hinnie a velem szemben álló férfinak, hogy örömtelen vagyok, sőt nagyon is boldoggá tesz ez a helyzet, csupán visszafogottan kezelem a jó dolgokat. Minden jó után rossz, s az után ismét jó jön, akár az évszakok körforgása. Egyszer fenn, másszor lenn, de minden elmúlik egyszer. - Tökéletesen tisztában vagyok vele mit jelent egy faluban egészségügyi ellátást biztosítani - mondom érzelemmentesen, hiszen egyáltalán nem lepett meg azzal amit mondott - Az emberek ilyenek, ha nincs baj is keresnek, de néha elég pár őszinte szó vagy rájuk szánt perc, hogy jobban legyenek - halványan elmosolyodom, majd végighallgatom a státuszával kapcsolatos mondandóját. Igen jogilag ez rendben van, hiszen minden faluban, még a legkisebben is biztosítani kell az orvosi jelenlétet. Az én szerepem kisebb, de sokat tudok segíteni nekik, még ha csak a korábban elmondott feladatokat végzem is majd el, vagy épp az általa ecsetelt dolgokkal foglalatoskodom, míg ők rendelnek. - Azt megköszönném, ha megmutatná, esetleg holnap délelőtt kilenckor, ha önnek is megfelel. Emlékeim szerint ugyanis nem volt akkoriban külön rendelő, amikor én még a Bagolykőben tanultam és néha lejutottam a faluba- fejtem ki, miközben felemelkedem ültömből, s elsimítom ruhám ráncait, hogy megjelenésem makulátlan legyen - Uraim, ha nincs más akkor én most magukra is hagynám önöket. Nagyon köszönöm a belém előzetesen vetett bizalmukat. Ígérem nem fogják megbánni, hogy engem alkalmaznak - intézem szavaimat mindkettőjükhöz, majd kisvártatva elbúcsúzom tőlük és távozom. Kilépve, s magam után becsukva az iroda ajtaját elmosolyodom és fellélegzem, mint kinek szívéről nehéz kő gördült volna le hirtelen. Megköszönöm a titkárnőnek kedves közbenjárását, hogy azután elinduljak vissza jelenlegi szálláshelyem felé. Belépve a szobába leülök az ágyra, kezeimet imára kulcsolom, s némán adok hálát azért, amiért így kegyeiben tart a gondviselés. Munkát és lakóhelyet találtam néhány óra alatt, mi ez ha nem csodás égi gondoskodás.
  

 
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. június 3. 12:34 | Link

Erik&Emerald

Arra, amit mond, csak bólintok, akkor ezek szerint nem lesz neki meglepetés, hogy ez nem a sürgősségi lesz. Ezt örömmel hallom. Szóban azonban nem teszek hozzá semmit, csak felajánlom, hogy megmutatom a helyet.
- Rendben, akkor találkozzunk a főtéren holnap.
Az lesz a legegyszerűbb, mert onnan meg tudom mutatni az odavezető utat, és egy kicsit jobban megismerhetem. Kell a segítség, de jelenleg komoly fenntartásaim vannak azzal, hogy ennyire semmi sem tükröződik sem a hangjában, sem az arcán, mintha egy robot lenne, vagy egy halott, amibe beleköltözött egy unatkozó szellem. Azt hiszem, nincs rám jó hatással a kollégám.
- Viszlát.
Köszönök el, és csak mikor már hallom Márta köszönését is, fordulok az igazgató felé.
- Ugye tudod, hogy ebből még gondok lesznek? Manci és Erzsike két perc alatt szedik ízekre, ha nem tanul meg gyorsan mosolyogni és kedves lenni.
Nem mintha ne lett volna kedves, csak nem olyan kedves, mint ami ide kell. Az az igazi, bájos mézesmázosság, és a végtelen macskás történetek végighallgatása, meg az, hogy Pityu bácsi milyen lassú lett, bezzeg amikor fiatal volt, hogy hajtotta a juhokat, meg persze őket is. Az meg már csak hab a tortán, hogy egyikünk nevét sem tudták megemészteni, így lett Adrian Andriska én meg Vilmoska. Ez van, ugyebár.
- Jobb, ha én is indulok. Majd beszélünk. Ja és igen.
Fordulok még vissza, mielőtt elhagyom a helyiséget.
- Adrianért nem vállalok felelősséget.
Azt már nem mondom, hogy meg tudom érteni, ha kiakad, de így van, jogos lesz. Viszont tényleg ideje mennem, így elköszönve kilépek az ajtón, visszafelé még két bonbont lepottyantok Márta asztalán, kacsintok, és csak utána indulok el sietősen vissza a munkaállomásomra.
Utoljára módosította:William Eric Payne, 2018. június 3. 12:35
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház