36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. április 17. 06:02 | Link

Wittnerék
Az iroda

Furcsa gondolat ide hívni a gyermekeimet, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ez is jobb, mint a semmi. Elúsztam a munkában teljesen, és ez nagy valószínűség szerint azért következhetett be, mert egymást követő nyolc éjjelen át, alvás helyett csak festettem, és festettem. A munkában dekoncentrált vagyok, lassan haladok az egyszerűen a kimerültség fizikai tüneteit produkálom, vagyis produkáltam tegnapig, amikor is hazaérve bármi egyéb teendő nélkül felsétáltam a szobámba, és eldőltem az ágyon. Korareggel, mikor magamhoz tértem, még mindig rajtam volt a fél pár cipőm, a zakóm pedig a jobb kezemen fennakadt, és valami kicsavart pózban a fejem alá került, aminek következtében elfeküdtem a nyakam. Nem hiszem, hogy nagyon mozoghattam ezen túl az éjjel, mert a bevetett ágy ugyanúgy megmaradt alattam.
Arra keltem, hogy egy madár koppant az ablakon, és utána felháborodott csiviteléssel távozott. Rendesen halálra rémültem egy fél tenyérnyi jószágtól, és nem is attól, hogy baja lesz, hanem attól, hogy mi fog történni, miután bejött. Fogalmam sincs, miért hittem, hogy bejön, vagy, hogy ha bent lesz, akkor valami rossz fog velem történni. Egyszerűen az álomtalan ébredés okozott olyan vélt riadalmat, amitől félő volt, hogy kiugrik a szívem a helyéről.
Mostanra viszont újra az íróasztal mögött vagyok, az elmúlt napok káoszát igyekszem rendezni, és bár ebédet ígértem nekik, végül egy határozott levélben felkértem őket, hogy az irodámban látogassanak meg. Talán ostoba ötlet volt, de mivel úgyis késnék, így igazából időt spórolok mindenkinek. Amíg nem érnek ide, addig tudok dolgozni, és nekik se kell várakozni rám. Nem ismerem az órát, sosem voltam jó benne, és így vezetek egy falut. Érdekes kihívás. De még minden épület áll, a boltok nyitva vannak, és határozottan biztos vagyok benne, hogy a titkárnőm kedvesen mosolygott, és nem vicsorgott. Úgy vélem, ez már komoly eredmény ahhoz képest, ahogy ideérkeztem.
Elégedetten szusszantva dőlök kicsit hátra, amíg az aláírt levelek összehajtogatják magukat, és borítékokba csusszannak. Fáj a vállam és a nyakam, de igyekszem nem mutatni a jelét, mert ma már kaptam ajánlatot vállmasszázsra, és egyrészt nem lenne előnyös a sok pletykát elhallgatva, másrészt meg nem nagyon szeretném, ha mindenki azt hinné, hogy csak úgy bármikor lehet tapogatni. Nemszeretem az emberi érintést olyanoktól, akik nincsenek benne az általam beengedett körben.
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 2. 21:40 | Link

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Napok óta azon gondolkodom, ha a csiga tud nyálcsíkot húzni, amin csúszik is, akkor miért nem halad azon visszafelé, ilyen csúszdaszerűen? Mennyivel gyorsabb lenne már. Reménytelenül unatkozom, ezt szerintem senkinek nem kellett mondanom, nem igazán történt semmi, csak olyan tipikus gimis a hangulat, leszámítva, hogy vannak pálcáink, meg akik teliholdkor átharaphatják a gerinced, vagy éjjel kiszívják a véred, és kihagytam a kedvencem, ha bármibe beleiszol a szertárba nem belepusztulsz, annál rosszabb is jöhet. Lehet Felagund bá'vá válsz. Nem minden momentum szimpi, de most összetettem volna valamiért a két kezem. Helyette jött az üzenet, apához megyünk. Nem vártam be Dávidot, mivel nem találtam a szobájában, pedig még a ágyát is szétfetrengtem, hogy érezze a törődést, elindultam egyedül.
Viszonylag jól kiismerem itt magam, de nem éppen egyedül és az utat figyelve szoktam császkálni, ha jövök, szóval csak egy-két arcnak, akiket ismerek odaköszöntem széles mosollyal, aztán dobva egyet a hajamon megindultam a hivatalba. Legalább faluhoz mérten a hely nem egy labirintus, mondjuk még mindig nehéz volt feldolgozni, hogy apa itt van. Polgármester...
- Helló... iigen, oda szeretnék bejutni. Maradjon köztünk, Erik új szeretője vagyok, nem szívesen vernénk nagy dobra, tudja hogy megy ez - pattantam fel a titkárnő asztalára, hogy a lábam lóbálva onnan várakozzak. - Nem kell sietnie, nem egyedül jövök, megvárom úgy is, addig nyugodtan fejezze csak be a levelét.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 9. 20:57 | Link

Laura.


Az utolsó papírok egyikének aláírásánál tartok, amikor is meghallom a hangját. A lapot tartó kezem lassan lejjebb eresztem, és fülelek. Tipikus. Olyan, mint az anyja, cserfes és illetlen. Annyival másabb, mint én, és mégis, bármit megtennék érte. Gergely hasonlít rám a leginkább, Laura a legkevésbé. Ráadásul már nem is Laura, már csak Stella, mert az anyja megengedte neki. Nonszensz. A gondolatra érzem, ahogy egy pillanatra megfeszül a nyakam, kidagad rajta néhány ér. Utálatos, kényes téma. Nem értem, mi szükség volt erre, de az ilyen racionalitást mellőző döntések annyira rá vallanak, a nőre, aki a gyermekeimet szülte. Annak kifejtésénél, hogy ő a szeretőm, megunom a várakozást, hogy beljebb jöjjön, inkább magam megyek elébe. Kifelé menet gyors rutinnal gombolom össze öltönyöm alsó két gombját, melyek eddig kényelmi okokból elváltak egymástól. Az ajtót hirtelen kinyitva már-már mosolyszerűség kúszik az arcomra.
- Laura.
Nem, semmi esetre se fogom Stellának szólítani. Nem adom meg a győzelem örömét sem neki, sem rajta keresztül az anyjának. Az én gyermekem neve Wittner Laura Stella, nem csak úgy Stella. Nem, és kész. Közelebb lépek hozzá, és a vállaira téve a kezem, határozottan szállítom le az asztalról.
- A helyedben én hangosabban tennék ilyen kijelentéseket. Ha beleegyezéssel történne is, legalább tíz évet kapnék, ráadásul súlyosbító körülmény, hogy a gyerekem vagy. Legyen tizenöt. Irány befelé.
Mutatok az ajtó irányába, majd a csodálkozva néző és szólni nem tudó nő felé fordulok.
- Ha egy ilyen verzióból érkezik egy fiú is, kérem küldje be. És nem, nem történik az, amire gondol. A gyerekeim. Az anyjukra hasonlítanak.
Elég sokan megkérdezik, hogy tényleg rokoni kapcsolatban vagyunk-e, és soha, senkiben sem merül fel, hogy az anyjuknak sokkal erőteljesebb a genetikája, mint az enyém. Belépve az irodába zsebre dugom a kezem.
- Mondanám, hogy ne érezd úgy magad, mint otthon, de felesleges. Nem túl rövid ez a ruha neked?
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 15. 16:24 | Link

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Míg ide tartottam fel sem merült bennem konkrét mese, amit olyan nagy elánnal előadhatnék, ha nem apába botlok elsőre. De ugye éljen a művészi véna és a kreativitás, amiből sok jutott nekem, ha már az élet másban kispórolt belőlem. Rendesen nehezen bírtam visszafogni a nevetést, ahogy az íróasztalról lóbáltam a lábaim a nőci pedig teljes döbbenettel és előítélettel meredt rám. Már addig, amíg meg nem hallottam azt a megszólítást. Természetesen a fülem botját se mozdítva rá, még el is fordulok, amíg a vállaimra téve a kezét le nem tessékel. Fújtattam egyet, hogy aztán karba font kézzel toljam ki a csípőm oldalra és nézzek rá.
- Semmi köszönés, örülés vagy hasonló? Azt hittem, hogy illik a szeretőket jobban megbecsülni - nézegettem a körmeim, majd egészen elvigyorodtam, ahogy a magyarázkodását hallgattam. Nem kifejezetten voltam az a nagy harcos vagy dacos se vele, se anyával, az megmaradt Dávidra, ha éppen kiráncigált egyik vagy másik barátom… bulijából. De az sem volt soha komoly.
- Igazából ne tessék aggódni, csak túloz, elmúltam már egy ideje 14, megmutassam a személyim? Nagyon csini a képem, pont jó volt a fény és meg szokták a kocsm…. Kacsintásom is dicsérni - fordítottam a szoknyám felfelé a combomon, a külső részen belül volt egy pici zseb varrva a pénzemnek és a fontos iratnak, tökéletes és nem kell mindenfélére ügyelni. Lehetőleg a rendes személyim turkáltam ki, mielőtt itt nagyon bajba keverem magam. Az ember a ruháját csak nem hagyja el, igaz? Jobb esetben, bár… láttam már ezt-azt. Közben elindultam befelé Dávid emlegetésén meg se lepődve.
- Pedig hármasban tök jól el fogunk szórakozni - kiabáltam ki, aztán beledobtam magam az egyik fotelba a tappancsaim feldobva az asztalra. - Hát ez nagyon…. barna. Mi? Ő, otthon… nem, úgy nem fogom, innen nem zárhatok ki másokat… még… illetve azt hiszem - vigyorogtam rá, aztán egyből a ruhámra néztem kissé ledöbbenve.
- Mi bajod vele? Anyának vettem, de ő hordta múlthéten, most az enyém - persze nem, már a hordás, de én tényleg neki akartam vásárolni.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. május 15. 16:24
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 20. 20:03 | Link

Laura.


Hihetetlennek tartom, hogy felnőtt. Most született, és máris itt áll előttem, a csípőjét kitolva, peckesen és engedetlenül. Pont olyan, mint az anyja, amikor megismertem őt. És éppen ezért kezdek el rettegni attól, hogy most jön el az az időszak, amikor pattanásos kölyköket kell megfenyegetnem. Még jó, hogy csak egy lányom van, így ide tudom összpontosítani minden figyelmemet. Ez nekem jó, neki rossz. Előre sajnálom őt is, de ettől még nem leszek kevésbé apa.
- Laura...
Kissé erélyesebben szólítom meg, nem mintha érdekelné, hogy szólok hozzá, mert ennek ellenére mutogatja a személyiét. A legálisat. Tudom, hogy van olyan is, amivel azt igyekszik bizonygatni, hogy teljesen érett az alkoholfogyasztásra. Pedig nem, és tartom magam ahhoz, hogy soha nem is lesz, de hát ez olyan személyes gondolat, amit nyilván anyám is számos alkalommal végiggondolt, mert tény és való, a fiaim érettebbé válása és sok apró kis sunyisága inkább büszkeséggel töltött el. Bocsánatkérően pillantok Mártára, majd követem a lányomat az irodába, és egyetértően biccentek a megállapítására.
- Valóban barna. Ha unatkozol, átrendezheted...
Egy pillanatra megállok, és mélyen a szemébe nézek, mert eszembe jut, hogy a lányomról van szó.
- ... normális keretek között. Mármint tényleg, nyugodtan, ha van ötleted.
Nem nagyon költök semmire, szóval ha éppen ez hoz közel minket egymáshoz azok után, hogy külön költöztem az anyjától, ám legyen. Valahogy egyikünk sem beszélt erről a témáról egyik gyerekünkkel sem, csak út tájékoztattuk őket, és ennyi.
- Hordta is anyád? Nem emlékszem rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. május 21. 17:10 | Link

Kiccsalád.

Elég nagy választás elé állítottam magam ma reggel, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy ha bemegyek apához a hivatalba, a karácsonyi pikás pulcsimat vegyem fel, vagy inkább azt, amire az van írva, minden zsaru seggfej. Az utóbbi mellett döntöttem, feltoltam a fejemre a pokés baseball sapkámat, meg felvettem a fehér Nike pipőmet és belevágtam a napba.
Először is el kellett mennem bevásárolni, mert rohadtul nem volt már papírom a cigihez és az alkoholosfilcem is teljesen kifogyott.
Aztán jártam a szalonban, csak után indultam el a hivatalba, realizálva, hogy bizony nem csak pár perces késésben vagyok. Meglehetősen elkeserítő lenne, ha akadna fölösleges f.ck to give. De nem igazán volt, így csak beköszöntem.
- Wittnerhez jöttem. Nem, nincs időpontom. Nem, nem akarok egyeztetni. Majd jövök - intettem le a titkárnőt, majd a tiltakozása ellenére is végigmásztam a folyosón, a számból lógott az a bizonyos cigaretta, ahogy kopogás nélkül betéptem az irodába és ledobtam magam lendületből a székre, az egyik lábamat a karfán tartva.
- Sudden in da house. Mi a traccsparti célja? - kérdeztem végül, miközben a titkárnő berontott az ajtón dühöngve, hogy nekem nincs időpontom és ő nem engedett be ide. - Szólj már rá erre!
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 26. 11:21 | Link

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem különösen zavartattam magam, sőt, ami azt illeti egész könnyedén mosolyogtam szikrázóan a nőre és ecseteltem, hogy mennyire valósan lehetnék szerető is. Bár belegondolva úgy, hogy a nevét már viselem tényleg kicsit fura. De…elengedtem. Azért kihalásztam a jó személyit és a nő arcába toltam. Rajta volt azon minden is, ami fontos, meg elég babán festettem a képen. Én mondom, ennek a képnek van jogosultsága a világban. Az mondjuk túlzás, hogy a hamison is ilyen remekül festenék, de ott legalább nem ezen van a hangsúly és hitelesebb, ha csak mutogatom, hogy rosszabb napomon készült.
- Hát, lenne mit. Indulva attól hogy…. Ezért hány állat halt meg?! - kérdezem felháborodva, ahogy kitaperolom a fotelt. Igazából nem vagyok egy megrögzött vegán vagy éppen állatvédő, nem nagyon nézem, hogy a rúzsomat min tesztizélték, ahogy az se érdekel, hogy a nyuszipörköltemet kinéznék a számból. Ha szeretem, akkor szeretem. De ez nem csak állat, de még ronda is. Legalább lenne értelme!
- Hozzád jobban illenének a meleg színek, nem ez a… minden nagyon barna - néztem grimaszolva körbe, miközben határozottan bólintottam, pedig nem. Még nem. De ha rajtam múlik, úgyis ráadok anyára valamit, mert tudom, hogy szeret és amúgy is, ez olyan anya-lánya dolog. Én is belekóstolok a dolgaiba, ha kéri, fordítva is működnie kell.
- Ó, itt a helyes fiú a bandából - pattanok fel és esem rá a bátyámra egyből át is karolva, majd felnézek a befelé siető nőre. - Látja, mondtam, hogy hármasban a tuti - kacsintok is, aztán a sapit megsimogatva leejtem magam a szabad karfájára a lábam lóbálva róla.
- Nem bír magával a néni - forgattam meg a szemem, de az ajkamra kellett harapnom, nehogy elnevessem magam. - Éhes vagyok. Nem valami evésről volt szó?
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. június 3. 15:10 | Link

Wittnerék


Nézem a felháborodott gyermekemet, amint persze a leglényegesebb dolgokat veszi észre: halott állatok és egysíkú színvilág. Az én kicsikém. Persze ezt nem mondom ki hangosan, csak úgy magamban, ahogy állok zsebre tett kézzel, és büszke mosollyal az arcomon. Tisztára olyan, mint az anyja, Gergelyen kívül egyik gyermekem se mutat hasonlóságot velem külsőre, ám belsőre éppen a fordítottja az igaz, ő inkább az anyja, ma másik kettő meg inkább én. Jó, van a másik félből is, de jobban kiütközik, talán ezért is olyan nehéz megtalálnom a legidősebbel a közös hangot.
- Elég drága berendezés. Mi lenne, ha eladnánk, és a befolyt összeget felajánlanánk? Mondjuk az itteni állatmenhelynek.
Vagy az előkészítő is lehet, de úgy vélem, nekik jobb a támogatottságuk, mint a menhelynek, oda meg biztosan mindig kell valami, így remélem a hirtelen jött gondolat elnyeri a tetszését, és egyetért velem abban, hogy ezt meglépjük.
- Dávid... Márta...
Egy pillanatra megállok, mert kellene valamit mondanom, valami értelmeset, de csak végignézem, ahogy a két kisebbem elhelyezkedik kényelmesen. Le se tagadhatnák, hogy közük van egymáshoz.
- Sajnálom, szólnom kellett volna, tényleg a gyerekeim. Ne nézzen így kérem, tényleg. Nincs baj.
Látom az őszinte megrökönyödést az arcán, hogy ez a két példány tényleg hozzám tartozik, hiszen ezzel együtt a fiatalok egy kéttagú látogatógárdája is csatlakozik az állandókhoz, és akkor jönnek, amikor csak akarnak. Erre sok felnőtt nincs rendesen felkészülve. A nő kisétál és helyét egy pillanattal később az ételszállító lány veszi át, aki Márta üres helye miatt könnyen bejutott. Gyorsan előveszem a tárcám, és fizetek neki, majd a szatyrokat lepakolom eléjük az asztalra.
- Csak kívánnod kell.
Gyorsan megszabadulok a zakómtól, és feltűrve az ingujjamat ülök le velük szembe.
- Mindenhonnan rendeltem, szóval most tesztelhetünk, addig pedig mesélhettek, hogy mi van veletek.
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. június 23. 13:39 | Link

Kiccsalád.

Talán megpróbálhattam volna időben ideérni, ha már ide vagyok hivatalos, de baj, ha nem érdekelt? Még csak szívesen sem voltam látva, mert a nő, akinek tudtam a nevét, de nem emlékszem, nem akart beengedni, csak a kis visszereivel, meg a körömcipőjével lassabban haladt végig a folyosón, mint én. A hangja mondjuk nagyon is idegtépő volt, mint egy sziréna, de mission completed, ledobtam magam a karosszékbe és az egyik lábam a karfára dobva jeleztem, hogy amúgy akad itt egy kis gond a túlbuzgó munkaerővel. Egy hangyafarknyi.
- Nocsak, te nem abban az egzotikus bárban táncolsz ma? - kérdeztem vissza, mikor Stella rám zuhant, de kitört belőlem egyből a röhögés, csak a nénit szerettem volna még jobban kiakasztani, meg apát kínos helyzetbe hozni még jobban, szerintem amúgy elég nagy sikerrel. - Persze, hármasban minden jobb. Azt hittem, ez egyértelmű...
Még fel is horkantam jó hangosan, mintha nonszensz lenne már az is, hogy valaki ezt nem látja be. Vagy nem ismeri magát a tényt. Ugyan kérem...
- Hát tényleg nem, sodorjak neki egy cigit? Lehet lelazulna - tűztem a sajátomat a fülem mögé, mert bár apa elég lazán kezelte a dolgot, annak lehet nem örülne, ha én most itt elkezdenék füstölögni. Stellára néztem ismét, majd elhúztam kicsit a számat. - Még mindig nem tudom, én mit keresek itt.
Aztán az étel átvételét figyeltem, hogy minél hamarabb nyakig turkálhassak abban a bizonyos kupacban és az első, olyan kínaira emlékeztető dobozt szedtem ki, meg a hozzá járó pálcikákat.
- Ez az enyém. Kér belőle valaki? Nem? Nem hallom. Senktöbbetharmadszor? Elkelt.
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. június 23. 17:43 | Link

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem akartam nagyon kukacoskodni az állatos megjegyzéssel, egyszerűen csúnya volt a hely, olyan ripakodóan drága és nagyzoló nekem, arról nem beszélve, hogy apát is tök rideggé teszi. Nem jó az senkinek, én tudom. Mondjuk a tény is furcsa, hogy ő itt él, dolgozik, ahogy tetszik és ezt csinálja, némileg önszántából.
- Menhely? Ha már itt tartunk, tutkó ötlet...de beszélhetnénk róla, mikor lehet kutyám, vagy tetkóm.. ó, szia!
Dávid tud időzíteni, elég jól is, ha úgy tetszik, de hozta megint az undi nénit, így kénytelen voltam felszólalni, hogy én bizony előre megmondtam, hogy jön a harmadik fél is a kis programhoz. Meg azt is mondtam, hogy fiú, nem értem, akkor min van kiakadva. Tök buta egy nő.
- Ó, nem, kaptam egy szabinapot, ti kifizetődőbbek vagytok - vigyorogtam rá, aztán a számra haraptam, legalább én ne röhögjem végig úgy néztem a tajtékzó nénike utána. Szerintem ő fel fog mondani rövid úton, ha nem mi üldözzük el. Nem igaz, hogy nincs más, aki tud bélyeget ragasztani meg kávét főzni apára.
- Szerintem jót tenne neki... én nekem nem jár semmi? - néztem rá szinte sértve, hogy felém semmi felajánlás nem jött. Nyilván nem kindertojásért kampányolok, mondjuk a cigi dolog meg szerintem elég büdi, legalábbis utána az ember keze, nem begyere ez a dolog. De azért ha már tudta, hogy itt vagyok, igazán nagyobb ölelés, vagy valami, csomag cukor jöhetett volna. Mondjuk ez apánkra is igaz, akire éppen átnéztem. - Jöttél enni - vontam meg a vállam.
Kicsit arrébb tessékeltem magam, hogy ő a kajába túrhasson, aztán egy "csííke" felkiáltással ráfeküdtem a csirkeszárnyas dobozra. Nekem aztán nem kell villás saláta meg ilyenek, én szeretek enni meg van két kezem is és szalvéta, akkor meg? - Ebből se kér _senki_. De amúgy tényleg, miért is vagyunk itt? Ugye tényleg semmi új anyás bejelentés? Vagy bajban van valaki? Gergőcnek nem kellett jönni?
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. július 21. 10:34 | Link

Gyermekeim

- Komolyan mondom...
Először fel akarok háborodni azon, hogy miket mondanak itt. Az egyik azt terjeszti, hogy liliomtipró vagyok, a másik meg, hogy az előbbi egy bárban táncol. Ám a második szó végén elvesztem a komolyságom, és kitör belőlem a nevetés. Még ha ijesztően reálisan is hat az, hogy ott táncol. Nem szeretném ezt megérni.
- Tényleg, ne aggódjon, hozzám tartoznak. MÁRMINT,a gyerekeim.
Az a mármint annyira nem volt hihető, olyan gyorsan jött, olyan magas hangon, olyan természetellenesen. Kellemetlen, ha az ember fia igyekszik jó képet kialakítani magáról, majd megjelennek azok, akiket elméletileg vérrel és verejtékkel jó embernek nevelt. Hát, ja. Most már mindegy, ahogy ezt mondani szokás, ez elúszott, de Márta végül kiment, belőlem meg, ahogy rájuk néztem, még jobban kidőlt a nevetés.
- Nem vagytok normálisak.
Még a fejem is ingatom kissé, ahogy az öltönyt levéve, a nyakkendőmet meglazítva, majd szintén az asztalra téve, kigombolom az ingem két felső gombját, valamint kissé feltűröm az ujjait. Szeretem a gyerekeimet, és tényleg igyekeztem mindent megadni nekik, de a jogi szférában eltöltött évek azért belém neveltek valami merevséget is, nehezen oldódom fel, pedig van egy kapcsoló, csak a megfelelő mozdulattal kell átkapcsolni.
- Megvallom, én élvezném, ha egy kicsit lazább lenne. Viszont kiváló munkaerő, és istenien készíti a kávét, tényleg, ezer éve nem ittam ilyen jót.
Nem mintha nagyon kávéznék, én inkább a tea híve vagyok, de most, hogy megint elkezdtem festeni - azt hiszem, jó hatással van rám, hogy nem egyedül lakom a társasházban -, szükséges olykor némi extra löket, és amikor látja, hogy nyúzott vagyok, ez a nő csodát művel.
- Visszatérve a történetre. Kutyád lehet.
Tetoválásod meg nem, de hát nyilván ezt nem jelentem ki külön, mert felesleges is. Ha kutyára vágyik, megkaphatja, de onnantól az ő felelőssége. Mondjuk nem tudom eldönteni, hogy a lányom melyik csoportba tartozna, aki táskában hordható méretet választ, vagy az, amelyik egy hatalmas, szőrös példányt.
- Gergő most külföldön van, de üdvözöl. A születésnapodra visszaér.
Legalábbis ezt ígérte, bár akkor még nem látta, ahogy az elméletileg okos és értelmes húga ráveti magát a csirkére. Én magam a brassói felé húztam, és azt vettem magam elé.
- Semmi ilyen, csak gondoltam, kell valami, amivel ráveszlek titeket, hogy a jó öreg apátokkal lógjatok.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház