36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 7. 19:41 | Link

Mesélő
2018. január. 9. kedd
de. 10 óra

Szomorú képpel ültem le, hogy várjak a soromra, amíg elintéződnek a papírjaim arról, hogy most már gyakorlatilag még nagyobb magány fog rám várni egész életemen keresztül. Ugyan ki akarna befogadni egy tizenöt éves kamaszt? A kisbabákat szívesebben viszik, őket még könnyebb beszoktatni egy vadonatúj, tökéletesen idegen környezetbe, kevesebb frusztrációval jár mindkét fél részéről. Esélytelen most már, hogy valaha is helyre rázódjon a dolog.
Valahogy még most is nehezemre esett felfogni azt, hogy anyám csak úgy lemondott rólam annyi év után. És mi van a balatoni nyolc évvel? Amikor beleestem a tóba… az első találkozásommal a mágiával… a közös bájital-szaklap olvasgatásával… a közös kotyvasztásokkal, amikor azt figyeltem, hogy mit szorgoskodott a parányi konyhánkban. Nem voltunk nagyon eleresztve soha, de azért én annyira gáznak nem tartottam a helyzetet. Az anyagiakra fogni annyira bagatell kifogásnak tűnt, és még mindig válaszok nélkül hagyatva éreztem magam. Valamit titkolt. Tulajdonképpen sose volt őszinte a kapcsolatunk, nem igazán volt hajlandó mesélni a kapcsolatáról apával, amit igyekezett minél jobban eltörölni az emlékei közül, úgy menekült előle, mintha forró vassal üldöznék középkor inkvizitorai.
Hiányzott, mérhetetlenül, pedig alig váltunk el, de tudtam, hogy ő már többet nem akart látni az életében. Hol rontottuk el? Lehetett volna javítani rajta?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hada cikázott a fejemben, mintha egy őrült sebességre kapcsolt kviddicsmeccs zajlott volna a kobakomban, amikor átvettem az iratokat. Nem bírtam ki sírás nélkül, s hiába próbált biztatgatni az az aktakukac némber, aki ott ült, nem ért el sikert nálam. Honnan is tudhatná ő azt, hogy milyen érzés egyik pillanatról a másikra mindent elveszteni? Még csak nem is beszélt velem, egy vacak papírral elintézte, és kidobott az életéből. Visszamenni a suliba egyelőre nem akartam még.
Egyáltalán nem tudnék koncentrálni a tananyagra, azt meg nem akarom, hogy ott, mindenki előtt elbőgjem magam. Nem tartozik másra az én nyomorom, valahogy csak feldolgozom egyedül is. Főnixféle lennék, vagy mi a szösz, az mindig feltámad a hamvaiból. Erre emlékeztettem magam minduntalan, valahányszor megrázkódik a vállam. Remek, most már a maradék papírzsepim is elfogyott, és elfelejtettem duplázó bűbájt alkalmazni rajta… szuper.
A lehet-e ennél rosszabb kérdést már fel se merem tenni, hisz tudom, mi következik utána: az élet bebizonyítja, hogy igen. Lehet még ennél is rosszabb.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2018. január 7. 20:35 | Link

Fruzsina
Bálint Levente
Öltözet
Bálint Kata

Reggel, miközben megitta a tökéletesen ízesített kávéját és elolvasta a különböző országok pénzügyi lapjait, Moken, a házimanója gondosan kikészítette az egyenruháját. Szereti, ha minden egyes részlet tökéletesen pontos, még akkor is, ha csak boltba megy. Amúgy nem szokott boltba járni, miért is tenné, az a felesége feladata. Reggeli közben az említett nő, és Gábor a fia az előkészítőről beszélgetnek, fél füllel figyel, de fontosabb, ha a mágustársadalom apró rezdüléseivel van tisztában. Bár amneziátorként dolgozik, mostanában egyre nagyobb belátása van a miniszteri hivatal működésébe. Titkon már sugdolóznak is, hogy a következő minisztert tisztelhetnek a személyében. Nos, nincs kizárva, bár ennyi idősen nem szokott az ember miniszter lenni. Mindenesetre nem fogja visszautasítani a lehetőséget, éppen ezért szeretné több területen is kipróbálni magát, hogy ha egyszer majd oda kerül, a kényelmes bőrfotelbe, akkor tudja is, hogy miről dönt. Ismerni akarja a folyamatokat.
- Ma későn jövök, ne várjatok meg a vacsorával.
Ezzel a mondattal búcsúzik a halványbarna hajú nőtől, és közös gyermeküktől. Felsétál a hálószobába, felöltözik, a Bálint család arany címerét a gallérjára tűzi, még a szintén a család örökséget képező zsebórát elhelyezi a zsebében. Indulnia kell. Aktatáskáját magához véve lép ki a robusztus épületből, mely előtt már ott várja Kata.
- Apádról van már hír?
A lány megrázza a fejét, miközben elindulnak a macskaköves úton. Lőrinc, a bátyja eléggé szabados életet él mostanában, inkább utazik, felfedezi a világot. Belefásult a családba. Van két gyermeke, Kata a maga tizenhat évével és Bálint a tizenkettővel, kimozdulna. Valahol érti, de ő maga nem ilyen könnyed, sosem tudta elengedni magát. Bence, az öccsük pedig kettejük keveréke, mindenképpen ő járt jobban. Az intézmény bejáratánál előre engedi a lányt, csak utána lép be ő is. Ha már az apja nincs itt, ő elkíséri. Hoppanálási vizsga, előrehozott. Büszke rá, tehetséges lány.
- Széles asszony!
Szólítja meg a pult mögött ülő nőt, aki éppen most tért vissza oda. Az előbb egy lánnyal foglalkozott, aki ott ül nem messze tőlük. Egy pillanatra pillantott csak rá. A nő mosolyogva köszönti őket.
- Előrehozott hoppanálási vizsga, Bálint Katalin Zsófia.
Megvárják, amíg a szükséges nyomtatványokat összekészítik, és végül helyet foglalnak az előbb említett lány mellett.  
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház