36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 7. 20:25 | Link

Damien Delacroix

Kinézet | szeptember 7. | Vizsgák után


Végre túl voltam az összes vizsgámon, eddig mindegyik sikeresen alakult, amelyeknél kiírták az eredményeket. Kellemes, ősz eleji idő volt, se túl meleg, se túl hideg, a fák színesbe borultak és kellemes szél lengedezett odakinn. Ennek megfelelő ruházatba öltöztem fel, hogy ne legyen melegem, de nem is fázzak. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy fotókiállítás lesz a Művelődésházban. Ráadásul épp a kedvenc művészeim fotói kerültek kiállításra. A fekete-fehér képek voltak mindig is az általam preferáltak, mert azok rögtön a valóságot tárták az ember elé és erőteljes mondanivalójuk volt, a hangulatuk pedig igazán egyedi, magával ragadó, de a színes fotókat is kedveltem. Számomra a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, mivel az sokszor többet ér, mint egy egész történet, hiszen az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek. Diane Arbus és Robert Frank képeit csodálhattam meg ma, akik rendkívül tehetséges művészek voltak. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Sokszor a színkavalkád stílusú képek elvonják az ember figyelmét arról, hogy esetleg az semmitmondó, viszont a fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a jin és jang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. Ha a fotózást vesszük alapul, kijelenthető, hogy a fekete és fehér képek pont a kontrasztjuk végett válnak erőteljessé. Visszatérve a gondolataimból a valóságba eszembe jutott, amit múlt éjjel álmodtam. Egy jó kiállású férfit láttam az álmomban, aki valamilyen úton-módon a minisztériumban dolgozott. Ő is ott volt ezen a kiállításon és egy ellenséges emberrel akadt problémája, aki nagyon erőszakosan viselkedett vele és kellemetlen helyzetbe hozta. Sajnos pont felkeltem, amikor megtörtént volna a végkifejlet, így nem tudtam meg, hogy mi lett a sztori vége. Próbáltam kiverni a fejemből az egészet és arra összpontosítottam, hogy élvezzem a programomat. Amint odaértem, nagy boldogság fogott el, hiszen végre kikapcsolódhattam kicsit és élvezhettem a művészet szépségét.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 7. 20:26
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2017. szeptember 8. 16:35 | Link

Széplaki kisasszony


A meghívó néhány nappal korábban érkezett csak meg és azzal a lendülettel, hogy letettem az asztalomra el is keveredett valahová a papírjaim közé. Nem emlékeztem sem az időpontra, sem pedig a kiállítás pontos témájára, amíg ma reggel meg nem állított az egyik kollégám a folyosón, hogy emlékeztessen, ma nekem találkozóm lesz a Művelődési Házban az egyik ügyfelünkkel. Nem repkedtem az örömtől, nyilvánvaló okokból. Amikor egy ügyfél nyilvános találkozót kér az sohasem jelenthet jót.
Bősz szájhúzogatással ugyan, de konstatáltam, hogy már nem lesz időm hazamenni munka után és ugyanebben a sötétkék ingben leszek kénytelen végigülni a kis találkánkat.
Nem sokkal hat óra után értem be a kiállításra és egyik képtől a másikig haladva mértem fel a terepet és próbáltam megtalálni a férfit, akinek komoly problémái akadtak a törvénnyel. Mint mindannyiuknak természetesen. Ez a művelet körülbelül két percen belül teljesítettnek minősült, mert a szőke férfi mellém lépett és anélkül, hogy felém pillantott volna ecsetelni kezdte a problémáját, nem éppen megfelelő hangnemben és még csak véletlenül sem megfelelő stílusban.
Kihúztam magamat, miközben emlékeztettem rá, hogy nyilvánvalóan hibát követett el, amikor azt feltételezte, hogy a sikkasztás tulajdonképpen nem minősül bűnnek, ha egy akkora multicég vezetője az illető, mint ő. Tévedett, ezt ő is tudta és ettől csak frusztráltabbá vált. Nyilván. Általában itt kezdődik a fenyegetőzés, ahogyan arra számítottam is. Egy jeges mosollyal az arcomon figyeltem csak, ahogy a kelleténél nyilvánvalóan hangosabban emlékeztet rá, mit is tehet ő, ha elbukjuk ezt az ügyet. Néhányan felénk pillogtak, mások pedig elhúzódtak a képtől, aminél mi ketten éppen álltunk. Fogalmam sincsen, mit ábrázolt. Csak kihúztam magamat és egészen halkan, a fogaim között szűrve buktak ki belőlem a szavak.
- Ugye tisztában van vele, hogy kit fenyeget?
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 8. 17:15 | Link

Damien Delacroix

Kinézet | szeptember 7. | Vizsgák után



Pont egy Diane Arbus által készült kép előtt álltam, amely az 1970-es évek elején készült és Tattooed Man at a Carnival volt a címe, amikor nem messze tőlem arra lettem figyelmes, hogy épp történés van. Amikor megfordultam megfagyott a vér az ereimben, mert az a férfi állt nem messze tőlem, akit az álmaimban láttam. Mindent stimmelt: a barna haj, a markáns arcvonás, a határozott fellépése... hirtelen úgy éreztem, mint akinek a földbe gyökereztek a lábai... mostanság elég gyakran találkoztam azokkal, akikkel álmodtam... nem is tudtam, hogy minek köszönhető ez, de most egy újabb ilyen jellegű helyzet alakult ki. Nem messze tőle egy újabb ismerős arc állt, mégpedig az a férfi, akivel az előbb említett úriember verbális összetűzésbe került. Az "ellenfele" egy magas, szőke hajú, elegáns öltözetet viselő férfi volt, aki már első látásra sem volt szimpatikus. Na nem éppen a kinézete miatt, hanem mert a tekintetéből egyenesen sugárzott a rossz indulat. Látszott rajta, hogy minden hájjal megkent, hatalomvágyban szenvedő ember, aki mindent megtenne annak érdekében, hogy jól menjen neki a szekér. Az a fajta ember volt, aki mindenkin átgázol a célja elérésének érdekében. Láttam, hogy a másik férfi a legnagyobb határozottsággal lépett fel vele szemben, de azt is észrevételeztem, hogy ettől nem hátrált meg a szőke pasi, mert valószínűleg már hozzászokhatott az effajta viselkedési formához. Hirtelenjében nem is tudtam, hogy hogyan reagáljak, talán jobban jártam volna, ha nem avatkozom bele a kettejük között zajló dologba, de valami azt súgta legbelül, hogyha nem teszek semmit, akkor talán jobban eldurvul a dolog.
- Ó, hát itt vagy! Nagyszerű! Örülök, hogy időben ideértél! Szóval akkor indulhatunk is. Már nagyon kíváncsi vagyok a tárlatra - léptem oda a férfihoz, miközben rákacsintottam, hogy kiszakítsam ebből a kellemetlen helyzetből. Reméltem, hogy érteni fogja a jelzést, bár nem voltam biztos benne. Tudtam, hogy valószínűleg oltári nagy hülyének fog titulálni, de vagy belemegy a játékba és akkor meg tudom neki magyarázni a szitut vagy elzavar a fenébe. Éreztem, hogy nagy hülyeséget csináltam, de egyszerűen muszáj volt cselekednem. Miközben nagyban mosolyogtam rá eljátszva a szerepet, hogy ismerjük egymást és most gyorsan véget kell, hogy érjen a kettejük találkozója, a szőke férfi gúnyos vigyorral mért végig.
- Sajnálom, majd legközelebb folytatják, de most van még ezen kívül egy nagyon fontos dolgunk, ami nem várathat magára - folytattam a színjátékot, miközben legbelül egyre reménytelenebb helyzetben éreztem magam. A szőke férfi még simán bevehette ezt a dumát, bár kérdéses volt, hogy mennyire köti az ebet a karóhoz. Másrészt a másik férfi, akit épp menteni próbáltam a kellemetlen helyzetből nem biztos, hogy értette, miről is van szó, de bíztam benne, hogy érteni fogja a dolgot és el tudom majd neki magyarázni ezt az egész bizarr helyzetet. Persze benne volt a pakliba az is, hogy teljesen hülyének nézett és a fenébe kívánt, amit megint csak meg tudtam érteni.
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Delacroix
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 11
Írta: 2017. szeptember 10. 18:28 | Link

Széplaki kisasszony


A vita kezdett elmérgesedni, ennek pedig nem csak én voltam tudatában, hanem a körülöttünk lézengő embertömeg is. Ennek nem örültem, elvégre, mint a Minisztérium alkalmazottja és, mint tanácsadó sem engedhettem meg magamnak, hogy a nevemhez bármiféle botrány fűződjön és esetlegesen rossz híremet keltsék. Az első és talán legfontosabb dolog, amit az apámtól megtanultam az volt, hogy a külsőségek mozgatják ezt az egész nyomorult világot.
Ha más körülmények között találkoztunk volna bizonyára nem hagyom idáig fajulni a helyzetet, most azonban nem emelhettem fel a hangomat és tulajdonképpen nem állhattam ki magamért olyan formában, ami esetlegesen pletykára ad alapot. Sarokba lettem szorítva és a partnerem ezzel tökéletesen tisztában volt. Az én ostobaságomnak tudható be, hogy nem voltam kellőképpen előrelátó. Már éppen válasszal feleltem volna a következő fenyegetésre, amikor a barna lány, akárcsak egy jól irányzott forgószél mellém perdült és mintha ezer éve ismernénk már egymást. Egy röpke pillanatra értetlenség futott át az arcomon, de sikerült azelőtt rendeznem a vonásaimat és magamban felmérnem a helyzetet, hogy partnerem visszafordult volna felém.
- Sajnálom, hogy késtem, akadt még egy kis elintéznivalóm - pillantottam vissza a férfire és még egy aprócska mosollyal is sikerült megtoldanom a mondanivalómat. A nő felé mozdultam és a karomat tartottam felé. - A kisasszonynak igaza van, mennünk kell. Ezt a beszélgetést pedig odabent, az irodámban folytatjuk.
Nem akadtam esélyt adni rá, hogy reagáljon, ezért a barnát elvezettem a terem egy távolabbi pontja felé. A terepet pásztáztam, nehogy esetleg valamivel meglepjen a faképnél hagyott ügyfél, de azért az ajkaimra telepedett egy féloldalas mosolyt.
- Nagyon köszönöm, valószínűleg nagyon jót tett a karrieremnek - ki tudja, hogyan végződött volna, ha a hölgyemény nincsen jelen. A szőke férfi után hangosan csattant az ajtó, én pedig végre megálltam és újdonsült partnerem felé fordultam. - Damien Delacroix, nagyon örülök! - nyújtottam neki kezet. - Esetleg megköszönhetném valahogyan?
Őszintén hálás voltam, amiért közbelépett, ez nem volt éppen elvárható részéről és tulajdonképpen még azt sem értettem, miért tette.
Hozzászólásai ebben a témában

J.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 10. 19:24 | Link

Damien Delacroix

Kinézet | szeptember 7. | Vizsgák után



Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem küldött el a fenébe a férfi, őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitívan fogadja a kis akciómat. Persze figyeltem arra, hogy ne áruljam el magam a vitatársa előtt, ezért végig vigyorogtam, mint a vadalama.
- Semmi gond, de máskor ne várass meg ennyire, kérlek! - fordultam feléje nagy mosollyal az arcomon, majd belekaroltam és szép lassú léptekkel távolodtunk el az idegesítő pasastól. A partnerem a terem egyik messzebbi pontjára vezetett, ahol hallótávolságon kívülre kerültünk.
- Ugyan, nincs mit, legalább feldobta a délutánomat. Egyébként jobb kerülni ezeket az alakokat, olyanok mint egy hiéna. Még a szeme se áll jól - tettem hozzá elgondolkodva. A szőke fickó szakasztott olyan volt a valóságban is, akárcsak az álmomban. Látszott rajta, hogy a hatalomvágy hajtja és nagyon kellemetlen figura. Most megint egy olyan dolgot csináltam, amivel megelőztem azt, hogy rossz vége legyen a sztorinak, akárcsak az ezdőtermi akciómnál. Ha nem vagyok ott, akkor bizony rádőltek volna azok a fránya súlyzók a lányra, súlyos sérüléseket okozva ezzel neki. Szerencsére ez azonban nem következett be, mert sikerült megakadályoznom és időben elrántanom a lánykát a polcról ledőlő súlyzók elől.
- Széplaki Alíz - nyújtottam a kezem a férfi felé viszonozva a bemutatkozást. Hallottam, ahogyan a szőke férfi jól becsapva maga mögött az ajtót elhagyta a helyiséget.
- Ettől az alaktól még a halottak is felkelnek... úgy közlekedik, mint egy öreg traktor vagy mint egy haragos troll - állapítottam meg hangosan a meglátásomat, amikor a dühös pasas távozott.
- Nem kell, nem érdekből tettem.. vagyis kíváncsi arra, hogy egyáltalán miért csináltam ezt az egészet? - kérdeztem Damien-t, hiszen úgy voltam vele, hogy akkor mondom el neki, ha egyáltalán érdekli. Így is kétséges volt, hogy hogyan fogadja majd azt, amit mondanék neki, de nagy esélyem volt arra, hogy nem néz dinkának, ha idáig sem tette és rögtön levágta, hogy mi a szitu. Magamban le is játszottam, hogy mi a szitu:
~ Helló, Alíz vagyok, aki megálmodta, hogy itt fogsz társalogni egy unszimpatikus férfival és ha nem lépek közbe, akkor nagyon durván el fog fajulni a dolog. Ááááá, kicsit se tűnik bolondságnak... ugyan.... dehogy! ~
Miközben erre gondoltam kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam, úgyhogy a hajamat babráltam és inkább elkezdtem a padlót bámulni. Talán fel sem kellett volna tennem ezt a kérdést... pedig jogos, hiszen engem is érdekelt volna, ha hasonló szituációba kerülök, hogy miért segít egy olyan ember, akit még soha az életben nem láttam.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház