36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. június 26. 16:53 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a hivatalban | x

Immáron harmadik alkalommal rendezzük meg a helyi tehetségkutatót, a Bogolyfalva Csillagát. Most estére hívta össze az új polgármester a falu mágustanácsát, hogy egyeztessünk a fellépőkről, a programról. Egyúttal megragadja az alkalmat, hogy megismerjen minket, gondolom. Miután mind megérkeztünk és lefutottuk a tiszteletköröket, megbeszéljük a legfontosabbakat. Kik a résztvevők, milyen a fogadtatás, miként alakul a zsűri, hogyan tervezzük a továbbiakat stb. Részemről persze most se eresztem bő lére a mondandómat. Csak a szokásos, rövid közbeszúrásaimat eszközlöm. Azokat is csak a tárgyalás gördülékenységét és a pontosságot elősegítendő. Mivel elég hatékonyak vagyunk, nem telik bele sok időbe, ki-ki mehet is a maga dolgára.
Felkelek a helyemről és elhagyom a kis termet, ahol eddig tartózkodtunk. Azonban nem rohanok sehova. A folyosóra lépve megszemlélek néhány festményt. Ezek újak. Pár hónapja nem jártam a hivatal ezen részén, így nem tudom, mikor kerültek ide. Lehet, furcsa, hogy a Bogolyfalvi Tanács tagjaként is csak ilyen ritkán tartózkodom az intézményben, dehát nem dolgozom itt, csak akkor jövök, ha ilyesfajta külön megbeszélés van. A minisztériumi épületek nyitva tartása pedig a napsütötte órákra korlátozódik az év jelentős részében. Különben sincs miért itt járkálnom folyton. A legtöbb ügyet a tanáccsal ugyanúgy intézem, mint bármely más szervvel: levelezés útján. Aztán nagy ritkán személyesen is találkozunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. június 26. 17:44 | Link

Mr. Kensington |

Néhány hónapja még nem hittem volna, hogy egy falubeli tehetségkutató zsűrijében fogok elnökölni. Nem volt éppen a bakancslistámon. De úgy látszik, fontos ez itt a falunak és az iskolának is. Fontos ezeknek az embereknek. És ezek az emberek fontosak a közösségnek. Hát akkor gyerünk.
A tárgyalóban gyűltünk össze, kora este, amikor már mindenkinek lejárt a nap - vagy épp elkezdődött. Hamar lerendeztük a formális dolgokat, közben akadt idő egy kis diszkrét puhatolózásra is. Ki kicsoda itt valójában. Kihez kell fordulni bizonyos problémákkal, kérésekkel. Kivel hogyan kell bánni. Persze, láttam mindenki dossziéját, de a személyes felmérés sokkal hatékonyabb. Egy ekkora közösségben mindenképpen. A Minisztériumban képtelenség volt mindenkivel személyes kapcsolatot kialakítani, csak a a szükségesekkel - dehát arra volt körülöttem annyi aktakukac. A stáb. Jó is volna újra... de itt nincs elég anyagi erőforrás. Ezt a választ hozta meg a bagoly azon a reggelen, amikor átvettem a posztot. Persze, nincs elég erőforrás... de azért arra van, hogy rohamos ütemű építkezés folyjon a lakónegyedben. Arra persze van. Szánalmas. Legalább engedték, hogy a titkáromat én válasszam meg. Nem mintha találtam volna valaki alkalmasat. Úgyhogy egy ideig még mindent magamra kell intézzek.
A gyűlés alatt igyekszem egyetérteni mindennel, különösebben nem köti le a figyelmem. A gyűlés témájánál sokkal érdekesebbek a résztvevők. Őket figyelem, magamban jellemrajzot készítve. Erősségek, gyengeségek.
A végén mindenki hamar jó éjszakát kíván és visszavonul, csak én maradok háttal a teremnek, az ablak előtt, várva, hogy mindenki magamra hagyjon. Egy test tükörképe azonban még mindig nem tűnt el az ablakról. Valaki maradt. Érdeklődve fordulok meg, egy apró áhh-mosolyt küldve felé, miközben lazán nekitámaszkodok az ablakpárkánynak. Lehet, hogy érdekesebb lesz még az est további része, mint amilyen eddig volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. június 26. 21:21 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a hivatalban | x

Annyira elmerülök az egyik képben és a gondolataimban, hogy szinte észre se veszem, hogy mindenki más távozik. Nem mintha ez bármit befolyásolna, vagy túlságosan érdekelne. Azt meg azért észlelem, hogy nem maradtam teljesen egyedül. Zsebre tett kézzel, ráérősen szemlélem még a festmény, ami különben nem egy nagy szám, de valami megfogott benne. Legalábbis annyira, hogy beindítson egy egész gondolatfolyamot. Mikor visszatérek elrévedésemből, nemes egyszerűséggel a polgármesterre tekintek. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy ő ott vár majd rám az ablaknál, amíg én befejezem a nézelődést.
Felé fordulok. Hosszú, fehér kezeimet kiemelem zsebemből és magam mellé lógatom. Lassan végigpillantok rajta és csak figyelem őt. Régi tekintetem a nyugalmon kívül egyáltalán nem üzen az ég adta világon semmit. Viszont rajta érdeklődést és némi kellemes izgalmat vélek felfedezni.
Ő az a fajta alak, akire azt szokás mondani: nem semmi. Meg hogy megéri a pénzét. Mindössze néhány perce ismerem, azonban bőven volt már szerencsém a fajtájához. Igaz, nem túlzottan sokszor. Hiszen nem sűrűn mozgok ilyen körökben. Nem feltétlen politikusi körökre gondolok. Bár azokra is. De ez a habitus sok üzletember és egyéb gátlástalan csoportok sajátja. Kenyérre lehet kenni őket, de ez csak a vaj átmelegedett felszíne. A belseje viszont olyan kemény, hogy embert lehetne vele ölni. Azonban, úgy hiszem, nem én vagyok az, akinek joga volna elítélni bárkit ezért. Vagy úgy egyáltalán akármiért.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. június 26. 21:59 | Link

Mr. Kensington |

Messzemenően az ő dossziéja volt a legérdekesebb. A Minisztérium kevésbé... toleráns a nem emberi alkalmazottakkal szemben. Persze, mindnek megvannak az erősségei, valahogy mégsem aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket. Kellemes meglepetésként ért, hogy egy olyan félreeső helyen, mint Bogolyfalva, sokkal nyitottabbak az emberek. És még azt mondják, hogy a nagyvárosi miliőben befogadóbbak. Ugyan én se vagyok az egyenlő jogok harcosa, a téma úgy általában nem érdemel akkora figyelmet véleményem szerint - mindenki harcolja ki a maga jogait, mi közöm nekem hozzájuk, nem vagyok mártír, meg amúgy is -, inkább egy másfajta megközelítésből nézem a helyzetet. Valójában mindent egyetlen megközelítésből nézek. Hasznos-e az nekem? Jó lesz-e, ha a toleráns ember- és egyéb faj-jogi aktivista arcomat mutatom a világnak? Lehet, hogy ötven évvel ezelőtt, vagy hogyha Dél-Afrikában születtem volna, akkor a válasz nem lett volna. De nem így történt. A válasz tehát igen. Egy határozott igen.
Kellemesen elnézelődünk mindketten, követem a tekintetét a festményre. Förtelmes. Valaki valamikor jó ötletnek tartotta, hogy a tárgyalóterem fő díszének egy tájképet akasszon ki. Egy nagyon középszerű tájképet, kifejezetten érzelgős felhangokkal.
- Halaszthatatlanul le kell cseréljük. - megjegyzésem in media res, mintha azért állnánk még mindig ott, hogy ezt a fontos kérdést megvitassuk és most elérkeztünk volna a konklúzióhoz. Triviális téma, de szükséges. Az alapot meg kell ásni. Érzem, hogy ő is felméri, kivel áll szemben - valószínűleg könnyebb dolga van felfokozott érzékeinek és határozottan nagyobb élettapasztalatának köszönhetően, de nincs okom elkeseredni. Kifejezetten... leleményes tudok lenni, ha a helyzet megkívánja.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. június 27. 20:50 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Bejelentése nyomán megtudom, hogy nem ő volt az, aki első intézkedései egyikeként új festményeket aggatott a hivatali falakra. Bár már előtte is sejtettem, lévén, nem igazán az ő világa az, amit ezek a műalkotások képviselnek. Túl átlagos, túl egyszerű kifejezési formák. Semmi kifinomultság, semmi impozáns nincsen bennük. Se a folyosói darabokban, amiket előbb szemléltem, se ebben a terembeliben. Inkább kedvesek, némelyiket meg bús romantika járja át. Mint ezt a tájképet is.
- Mi lesz az új irányvonal? - kérdezem egyenletes baritonomon, fejemet finoman oldalra biccentve. Érdeklődésem noha jelen helyzetben a képekre, a stílusra vonatkozik, felhangját tekintve viszont könnyedén elterelheti a gondolatokat arra, hogy vajon mi a célja a nemrég érkezett polgármesternek a faluval. Mit akar elérni? Miért jött ide? Mi vonzotta? Milyen lépéseket tervez? Ha érti a célzást, a festményeken át akár el is mesélheti. Utalhat rá. Már ha akarja. Én nyilvánvalóan nem fogom faggatni. Csak a térben, a bútorokon, az egészen való körbetekintéssel jelzem, hogy nem kell feltétlen a hivatalban gondolkodnunk.
Válaszát várva, ráérősen sétálok közelebb, csatlakozva hozzá az ablaknál.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. július 11. 09:52 | Link

Mr. Kensington |

Úgy tűnik, az alapásáshoz társam akadt. Mindig sokkal jobb, ha a munkát nem egyedül kell végezzem. Az ideális az, hogyha nekem egyáltalán nem kell lapátolnom - ha már beindult a gépezet, minden olajozottan működik, én pedig csak a végén sasszézok be a babérokat learatni. Ez természetesen még messze nem az ideális helyzet, mindenesetre reményt látok a fejlődésre.
Összefont karral szemlélem a festményt, hisz most arról beszélünk, ugye?
- Valami új, valami rendhagyó. Nem... több. Valami forradalmi. - a tekintetét keresem, többértelmű kis mosollyal a szám sarkában. Vajon miként érez a rendbontóval, a forradalmival szemben a múlt egy lénye? Annyi valódi forradalmat és változást megélt - tudnia kell, hogy mindig elkerülhetetlen. És mennyivel jobb, ha mi magunk alakítjuk és nem csak sodródunk vele! A legveszélyesebb a szélén állni, a végén még ránk sütik a bélyeget, hogy ellene vagyunk. Az ellenforradalom hőse mindig a mese gazembereként kerül be a köztudatba, ekként könyvelik el az évszázadok. Figyelmes kell lenni, hogy hogyan végződik a történet és idejében a megfelelő csónakba szállni.
Ő vajon hova fog lépni? Megérzésem azt sugallja, hogy szeret a semlegesnek hitt langymeleg vízben maradni és kivárni, amíg elül a vihar. De a megérzésem azt is sugallja, hogy nem immunis a rációra, a... különféle behatásokra. Kicsit ugyan kemény, de nem formálhatatlan. Mint a sziklák. Fenségesen, halhatatlanságuk fényében magasodnak a habok fölé, de az idő a tanú rá, hogy a víz előbb-utóbb úgyis a maga kényére alakítja, és ha kell, mindenestől elmossa az útjából.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. július 11. 21:28 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Olyannyira semmi kifogásom a rendhagyó, új, forradalmi törekvések ellen, hogy egyenesen pártolom őket. Ám szükségesnek tartom, hogy a hagyománynak úgyszintén tisztelettel adózzunk. Nem gond tehát, ha eltávolítja ezt a tájképet a teremből, csak ne dobja a tűzre! Fontos, hogy meglegyen az átmenet. Nem tiporhat két lábbal a megszokottra, hogy valami ismeretlent emeljen piedesztálra. Ezek a festmények megbecsült helyre kell, hogy kerüljenek, aztán jöhetnek a frissebb, impozánsabb darabok. Különben a tömeg fellázad. Azonban úgy hiszem, a mellettem álló úr ezzel tökéletesen tisztában van.
Bólintok a válaszára, mozdulatomban némi elismeréssel. Nem túláradóval, de olyannal, ami értékeli a bátorságot, a terveket. Hiszen mindig is ezekből születtek az igazán nagy dolgok. Vállam a falnak támasztom, kezemet zsebembe csúsztatom. Még egy utolsó pillantást vetek a képre, aztán kinézek a főtérre. Csöndesedik a falu. Egyre kevesebb ablak világlik.
- Kiknek fog tetszeni és kiknek kevésbé? - kérdezek tovább mély, nyugodt hangon, lassan letekintve ismét a polgármesterre. Ha nem falon függő műalkotásokról beszélnénk -mint ahogyan tesszük-, úgy is fogalmazhattam volna: kinek kedvez majd és kit károsít meg? A reformoknál elkerülhetetlen egyik és másik is. Viszont nyilvánvalóan törekedni kell rá, hogy ez utóbbiból legyen kevesebb.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. július 12. 21:46 | Link

Mr. Kensington |

A tekintetében az elismerés fényét vélem felcsillanni. De még korai pezsgőt bontani az ünneplésre - ez még csak az első apró kis győzelem. A háború azonban csak most kezdődött el.
Szóval van itt még kiaknázatlan lehetőség. Remek, remek... képzeletbeli dossziémban kipipálom a nevét, mellé azonban egy kérdőjelet biggyesztek. További aknamunkára lesz még itt szükség.
A kérdésére úgy tárom szét a karjaim, mint Iustitia mérlegének két tányérját, már épp csak a szemkötő hiányzik - meg persze az a híres igazságossága.
- Akik képesek felismerni a változás szelének közeledtét és annak megfelelően állítani vitorlájukon, azok értékelni fogják az új idők stílusváltozásait. A többiek... - leengedem a karjaim, közben vállaim felhúzom, tekintetem maga a végtelen együttérzés -, nos, számukra ez egy sajnálatos szellemi veszteség lesz, hátramaradva régmúlt korok, divatjamúlt irányzatok magányos csodálóiként.
Hangom bársonyos, enyhe vidékies hanglejtéssel - már rég kikopott az akcentusom, de sokszor úgy találtam, előnyömre válik, úgyhogy szándékosan megtartottam. Beszédem duruzsoló, mintha méz vegyülne szavaimba, anélkül, hogy negédessé válnék.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. július 13. 23:02 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Ha a szűk hétszáz évvel ezelőtti, emberi önmagam lennék, valószínűleg mélységesen elítélném az előttem álló politikust. Vagy inkább csak szánnám, amiért soha nem lesz övé a mennyeknek országa. Azonban mindezen már rég túl vagyok. Nem csak azért nem vetek meg senkit, mert akkor bort innék és vizet prédikálnék, hanem mert semmi értelme ilyen heves érzéseket táplálni a Föld lakosságának ilyen méretes hányada iránt. Valamint azért, mert nem is igazán vannak bennem ekkora érzelmek. Így hát az agyamat elhomályosító utálat híján bőségesen van alkalmam inkább a lehetőségekkel foglalkozni. Meglehet, a polgármesterünk egy korrupt köpönyegforgató, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudna építeni és hogy a falu ne jöhetne ki belőle sokkal inkább jól, mint rosszul. Ha a férfi pedig kétszer olyan jól jön ki belőle mindeközben, az nekem nem fáj. Csak másnak se fájjon annyira.
Stílusa pedig van, ezt meg kell hagyni. Költői képekkel teletűzdelt feleletét békés figyelmesen hallgatom, majd elgondolkozva lesütöm a szemem. Az elődjével éppen csak a Tanács gyűlésein, ha találkoztam, de az ismeretségünk ennyiben kimerült. Itt, most azonban úgy érzem, vétek volna így tennem. Így, vagy úgy, de vétek volna.
- Talán ők is ráébrednek, hogy az új nem feltétlenül rossz. - vetem fel, lassan tekintve ismét a férfira. Hiszem, hogy képes elég ügyesen keverni a kártyákat ahhoz, hogy végül minden játékos azt higgye, ő a nyertes. Ekkor pedig elméletben senki sem veszít. Legalábbis nem tud róla. Hogy mindezt komolyan így gondolom-e, az már egy egészen más kérdés. Egyáltalán nem ez a lényeg.
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. augusztus 3. 09:11 | Link

Mr. Kensington |

Óvatosan járja körül gondolataimat, annyira nem kapkodja el az egyetértést. Nem is baj az. Mindig gyanúsak azok, akik már azelőtt bólogatni kezdenek, mielőtt még befejezném a mondatot. A tekintete nem árul el ítéletet, sem megvetést vagy sajnálatot. Általában ezekkel találom szembe magam. Meg persze a jó öreg félelem. De miért is félne egy több száz éves, gyakorlatilag halhatatlan lény tőlem? Miért is akarnám, hogy féljen? Ez a kapcsolat sokkal többet tartogat annál. Kezdem sejteni, hogy részemről sok kompromisszumot igényel még. Legalábbis a verbális fajtából, az meg - nos, sose voltam híján az ígéreteknek. Ha azt akarja hallani, hogy egyetértek, akkor nekem hol fáj, hogy megadjam ezt neki? Most azonban nem siethetem én sem el az egyetértést. Az túl átlátszó hazugság lenne. Úgy kell csináljam, hogy végül én magam is elhigyjem, amit mondok.
- Talán. - visszhangzom nem minden kétely nélkül, ám mégis készen arra, hogy meggyőzhető legyek. A helyzet az, hogy túl sok ellenpéldát láttam már ahhoz, hogy még reményeim legyenek. Hogy az ő tapasztalatával hogy képes reményteli - sőt, megkockáztatom, enyhén naív - maradni, az még számomra rejtély. Egy nagyon különös rejtély. Szeretem a rejtélyeket. Szeretem megfejteni őket. Letépni a védőburkot róluk, szétszedni darabjaira, minden rejtett titkukat kiismerni - aztán továbbállni az új tudással és az elégtétellel, hogy egy veszélyes rejtelemmel kevesebb.
- De mindig marad egy pár makacsul ellenálló, aki nem veszi észre, hogy mi a jó neki. - tekintetemet nem veszem le róla, ami bizonyára többet elárul számára, mint a szavaim. Hagyom, hadd olvasson ki belőle, amit akar, mert amit én nem akarok, azt úgysem fogja.
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. augusztus 6. 12:07 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Vérbeli politikus. Olyan, amilyennek csak születni lehet. Olyan, amilyennek egy politikusnak lennie kell, de nem olyan, amilyenre szüksége lenne a világnak. Azonban sajnos az emberek csak ebből értenek. Csak az ígéret számít és hogy jól járjanak azzal, amit ígérnek nekik. Ez mindig így volt. Az őszinte jóság kevésszer találhat utat magának, hiszen a nép nem bírja elhinni. Gyanúsnak találja. Ha meg valaki őszintén feltárja sötét oldalát, rögtön meglincselik, hiszen színt vallt a gonosz. Nem marad tehát a porondon, mint az ilyen ügyes cselszövők, az ilyen briliáns színészek. A kisemberek pedig csak reménykedhetnek abban, hogy tényleg akad bennük jószándék is, és hogy a tetteik nem csak az ő malmukra hajtják majd a vizet.
Nem dőlök be. Tökéletesen csinálja, de nem dőlök be. Egyetlen szavát sem hiszem el. Még azt sem, ahogy levegőt vesz. Erről azonban neki nem kell tudnia. Bár ha tudna is, meglehet, nem zavarná. Egy üzleti kapcsolatban ez nem sokat befolyásol.
Nyugodtan hallgatom őt, végül csak bólintok egyet, majd elhúzódom az ablaktól, lépve egyet, mindössze ráutalóan, hogy távozni készülök. Következő bólintásom már búcsúzó biccentés. Nem társulnak bár hozzá kimondott szavak, jóéjt kívánságok, még sincs hiány a tartalomban. Tekintetem mindent megüzen. Azt, hogy a beszélgetést bár zárom most részemről, ez a rövid, de velős társalgás csak a kezdete volt valaminek. Végigmérem még a polgármestert, majd ráérősen kisétálok a teremből.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház