37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. november 20. 20:14 | Link
Mr. Otromba


Egyelőre még mindig itt vagyok... A Főnök utána mondhatni a legtöbb helyen ki nem mondott munkaköri leírás. Ez itt sincs másképp. Sajnos a szerződésem még mindig tart és nem akarok semmi incidenst, így szépen elviselem, hogy egy nem aranyvérű a főnököm, aki előszeretettel osztogat nekem mindenféle olyan munkát, amit tudja jól, hogy gyűlölök és csak kesztyűben vagyok hajlandó kb. még a papírját is megfogni az illetőnek.
Az élet kemény.
Most éppen reggel van, csodás munkakezdés. Szépen felöltözve, munkába illően, semmi kihívó, csak csupa elegancia, mindenki tudja csak már csak a megjelenésemből is, hogy gazdag vagyok és aranyvérű. Ezek fontos tulajdonságaim.
 - Jó reggelt! - Lépek be Otromba, akarom mondani Osztrovszky irodájába, aki most is - mint mindig - az íróasztala mögött ül. Van ennek élete? Tudom, hogy van felesége, de azt még sosem láttam szinte. Úgy hírlik, valami vámpír, vagy egyéb lény. Hát, mit ne mondjak, nem lep meg... Aranyvérű, jó családból származó ember nem áll le olyannal, aki nem szintén ilyen ismérvekkel rendelkezik.
 - Mi a mai feladat? - Teszem fel a szokásos kérdést, nem remélve semmi jót vagy pozitívat.
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdésed támadt?
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. november 21. 13:31 | Link
Az aranyvérű boszorkányegylet elnök asszonya


Talán már senki előtt sem titok, hogy a bogolyfalvi hivatal legérdekesebb vezető-gyakornok párosa az övék. Eszterről messziről lerí, hogy ki nem állhatja a mugliszármazásúakat, elég csak egyszer végignézni, amint magassarkú cipellőiben, karján drága táskájával betipeg a hivatalba, és már azelőtt - és azután is - kezet most, hogy belépne Az Osztrovszky-Váradi irodába. Konstantin nem egyszer könyökölt fel ablaka párkányára, hogy láthassa aranyvérű gyakornokát fellépcsőzni a hivatal bejáratáig. Olyankor olyan hangosan röhögött, hogy volt, Váradi is csatlakozott hozzá, aki meg-megjegyezte: csinoska ez a bakfis. Ingyen sem kéne - felelte erre az ablakhoz tapadó férfi, s még azelőtt kinevetgélte magát, hogy az elnök asszony cipősarkainak vészesen csilingelő hangjai felcsendültek a folyosókon.
- Hogy van ma a kedvenc boszorkányom? Fasírtban vagyunk még? - kérdez vissza majd' elröhögve magát, de mély, rekedtes hangját csak tompán, az asztal alól hallani. Ő ugyanis asztala mögött térdel, és eperlekvárral összekent fehér ingével babrál. Széke valahol a tujája mellett pörög. - Kezdetnek kérem, locsolja meg azt a szerencsétlen növényt. Aztán pedig...
Az íróasztala alatt, plüssunikornisával játszó lánya hóna alá nyúl, és karjára ültetve, vele egyenesedik ki. Fleur homlokától álláig lekváros, a szája körüli csokimaradványok  lelkesen integetnek Eszternek. Szőke fürtjein epertől ragadó kenyérmorzsák csüngnek.
A kislány rötyögve dobja plüssét az érkező hölgy irányába, míg Konstantin saját szabad tenyerére pillant. Csupa dzsem. Fáradt sóhajt hallat, aztán fejét csóválva int gyakornokának.
- Jöjjön ide - szól, ezzel adva magyarázatot kézmozdulatának. A Neviczky lány ma minden bizonnyal egy igen különleges feladatot fog kapni. - Fogja meg. Nem volt időm visszavinni az anyjához, úgyhogy ma itt lesz velünk. Fleurnek hívják. Fleur, ez a néni itt Eszter.
- Eftej - mondja vidáman a kicsi, örömében többször összecsapja apró - és minden centiméteren lekváros - kezecskéit.
- Én most elmegyek megmosakszok és rendbe hozom az öltözékem, aztán leszaladok a földszintre, hozok néhány üres mappát, meg ellenőrzöm a postát - mondja már az ajtónál, a kilincs után nyúlva. - Addig fogalmazzon meg egy levelet a lányom anyjának, feltétlen írja meg neki, hogy a gyerek él és virul, és most velem van az irodában. Na, majd jövök.
Azzal már csukódik is mögötte az ajtó. Ajkai széles, már-már cinkos mosolyba szaladnak. Eszter arcán a döbbenet valami frenetikus volt, kár, hogy Váradi lemaradt róla.
Hozzászólásai ebben a témában


♥
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. november 22. 22:50 | Link
Mr. Otromba és gyereke...

Ha én legalább fele annyira élvezném a munkát, mint a főnököm az én szívatásomat, akkor én lennék az év legjobb munkatársa lelkesedés szempontjából. Mivel Osztrovszkynak minden bizonnyal semmilyen hobbija nincs, ezért az én munkám megkeserítése számára a hobbi.
Amikor belépek a terembe - ami gyanúsan túlzottan rendezetlen - már elfog a gyanakvás, amikor pedig felegyenesedik egy kölökkel a kezében minden pozitív reményem - már ha volt - szertefoszlik. Már itt sejtem, hogy ennek bizony rossz vége lesz.
A növényféle intek a pálcámmal gyorsan, mellette van egy kis víz, az elég lesz neki, szóval az megy a méretes földdel tömött cserépbe. Én addig pedig gyanúsan méregetem a szememmel a gyereket, akihez oda is kell mennem. Nekem. Egy gyerekhez. Utoljára az öcsémet fogtam a kezemben, és ő 3 évvel fiatalabb nálam, őt is elejtettem, ha jól emlékszem a bátyám történetére. Na, nem azért lett ilyen sült bolond, nem fejre ejtettem, csak a fenekére.
 - Hogy micsoda? Fogjam meg? Ezt a... - Mutatok elhűlve a gyerekre, aki nagy boldogan tapsikol és ismétli pöszén a nevemet. Ezt ő se gondolhatja komolyan. Ráadásul éppen ma vettem fel fehér ruhát. Csodás. Ezt a ragacsos trutyit, ami a gyereken van még ezer Suvickus se szedi le sehonnan se.
De persze nincs választásom, a gyereket a kezembe nyomja és már ki is siet az ajtón, még néhány plusz feladatot előtte a nyakamba sózva.
Elhűlve, érthetetlen tekintettel bámulok a kisiető férfire. Én nem erre lettem felvéve. Ezt még meg fogja bánni ez a nyomomurlt félvér. Ez a gyerek is az. Pfej... ha legalább aranyvérű lenne, akkor hasznosnak tartanám, de így...
 - Na, most te szépen ide leülsz. Próbálj meg ne hozzámérni. - Mondom a gyereknek, lassan, érthetően, bár nem bízom abban, hogy meg is érti ezt a valami, amit mondok neki.
Éppen ezért szépen meg is fogja a vállamat, de azért szerencsére sikerül leraknom a székre. Remek! A kezemet az asztalon található zsebkendők egyikébe törlöm, közben szemmel tartva a gyereket, utána pedig gyorsan pálcát ragadva hívom elő egy invitoval a táskámból a beszéd után író pennámat, hogy azzal megfogalmazzam a poronty anyjának azt, hogy él és virul a gyereke. Bár biztonságban egyáltalán nincs, mivel éppen most készül leesni a székről. De a varázslatok gyorsabbak, mint a gyerekek mozgásai néha, így szépen felrepül a gyerek a magasba, hála a Mobilicorpus varázslatnak.
 - Hosszú nap elé nézünk. - Fújom ki a levegőt már most fáradtan a gyerekre nézve, akit magam felé kezdek el lebegtetni. Bár tetszik, hogy ott van fent idő kérdése, hogy ne hányja el magát, azt pedig igazán senki sem szeretné, szóval visszatesszük a talajra, még most. Azonnal.
 - Jó kislány, marad szépen. Nézd csak, játssz ezekkel. - Lebegteti oda a szoba különböző szegletein található játékokat a gyerekhez, hátha valamelyik megtetszik neki.
 - Penna! Írd!
Kedves!
Fleur ép és egészséges. Délután hazaviszem, most a gyakornokom és én vigyázunk rá, jó kezekben van, nem kell aggódnod. Pihenj egy kicsit.

Üdvözlettel:
Konstantin
Bólintok egyet, a levél így megteszi, és a varázslatokkal egész jól el lehet viselni egy gyereket úgy, hogy hozzá se kell érni. Büszke lehetek magamra.
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdésed támadt?
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház