36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 9. 20:57 | Link

Laura.


Az utolsó papírok egyikének aláírásánál tartok, amikor is meghallom a hangját. A lapot tartó kezem lassan lejjebb eresztem, és fülelek. Tipikus. Olyan, mint az anyja, cserfes és illetlen. Annyival másabb, mint én, és mégis, bármit megtennék érte. Gergely hasonlít rám a leginkább, Laura a legkevésbé. Ráadásul már nem is Laura, már csak Stella, mert az anyja megengedte neki. Nonszensz. A gondolatra érzem, ahogy egy pillanatra megfeszül a nyakam, kidagad rajta néhány ér. Utálatos, kényes téma. Nem értem, mi szükség volt erre, de az ilyen racionalitást mellőző döntések annyira rá vallanak, a nőre, aki a gyermekeimet szülte. Annak kifejtésénél, hogy ő a szeretőm, megunom a várakozást, hogy beljebb jöjjön, inkább magam megyek elébe. Kifelé menet gyors rutinnal gombolom össze öltönyöm alsó két gombját, melyek eddig kényelmi okokból elváltak egymástól. Az ajtót hirtelen kinyitva már-már mosolyszerűség kúszik az arcomra.
- Laura.
Nem, semmi esetre se fogom Stellának szólítani. Nem adom meg a győzelem örömét sem neki, sem rajta keresztül az anyjának. Az én gyermekem neve Wittner Laura Stella, nem csak úgy Stella. Nem, és kész. Közelebb lépek hozzá, és a vállaira téve a kezem, határozottan szállítom le az asztalról.
- A helyedben én hangosabban tennék ilyen kijelentéseket. Ha beleegyezéssel történne is, legalább tíz évet kapnék, ráadásul súlyosbító körülmény, hogy a gyerekem vagy. Legyen tizenöt. Irány befelé.
Mutatok az ajtó irányába, majd a csodálkozva néző és szólni nem tudó nő felé fordulok.
- Ha egy ilyen verzióból érkezik egy fiú is, kérem küldje be. És nem, nem történik az, amire gondol. A gyerekeim. Az anyjukra hasonlítanak.
Elég sokan megkérdezik, hogy tényleg rokoni kapcsolatban vagyunk-e, és soha, senkiben sem merül fel, hogy az anyjuknak sokkal erőteljesebb a genetikája, mint az enyém. Belépve az irodába zsebre dugom a kezem.
- Mondanám, hogy ne érezd úgy magad, mint otthon, de felesleges. Nem túl rövid ez a ruha neked?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. május 11. 18:06 | Link




- Azt a filmet ismerem - állapítom meg enyhe csodálkozással. Megértettem egy mugli popkultúra referenciát! Ilyen is ritkán történik meg. Amit ismerek, az inkább a 80-as, korai 90-es évekből van - hála a dorky legjobb barátomnak -, s ami miatt a fiatal generációk őskövületnek tartanak. Általában minden utalás csak elszáll a fejem mellett, de ezt most elkaptam! Olyannyira, hogy szinte le se esik, hogy mire utalt vele.
- Bejutni nem lesz nehéz, ha velem vagy, csak jobban szeretik, ha a falakon belül s nem kívül tartózkodnak az emberek.
Hirtelen az a gyanúm támad, hogy nem tudja, hogy ott tanítok. Pedig tudnia kéne. Vagy nem…? Bár nincs túl sok órám, heti kétszer kell jelenésemet tegyem, néha többször, ha gyűlés vagy magánórám van, de az idő nagyrészét a dojoban és az irodában töltöm. Néha én is elfelejtem, hogy tanítok. De azért az idő nagy részében emlékeztetnek erre a lecketervek és javítandók.

Figyelem néhány pillanatig Viktort. Úgy tolja-húzza magát, mint egy automata üzemmódra kapcsolt tank. Csak felfele, mindig csak a célt látva maga előtt. Fel a toronyba. Ez azonban nem egy capture the flag-játék - egy újabb referencia, nagyon megy ez ma nekem. Vagyis én nem tudok róla, hogy az volna. Na de menjek csak szépen én is, elég volt a sziesztából.
Az ablakpárkányon megvetem a lábam, s felhúzom magam a díszes ablakkeret tetejébe kapaszkodva. Közben igyekszem nem berúgni az ablakot. A téglák repedéseiben keresek kapaszkodókat s karból felhuzakodok a tetőre. Még egy utolsót lökök a lábaimmal s fent vagyok, legalábbis félig. A tető széle előre ugrik a falhoz képest, ezért egy ideig a lábaim csak a levegőben úsznak, mikor a testem már fent van, de a cipőm orra már nem éri el a téglákat.
Talpra kecmergek és a hajamat kiseperve a szememből, szétnézek. Innen már csak néhány lépésnyire van a kicsi torony s a tetőről mégcsak mászni sem szükséges, mert körülbelül vállmagasságban van. Nyugodtan odasétálok Viktor mellé, egy erős 45 fokos szögben igyekezve egyenesen járni. Szerencsére varázslattal erősítették meg a cserepeket, így nem fognak lavinaként megindulni alattam, magukkal víve engem is.
- Ha most a Holdon lennénk, szépen lelebeghetnénk anélkül, hogy összetörjük magunkat.
Leereszkedek mellé a párkányra. A lábaimat lógatva nézem a környező fákat, a kissé távolabbi épületeket, a teret, s mindezen túl a kastély távoli sziluettjét. Minden túl távoli. Még egy becsületes fa sincs a közelben.
- Leakarsz ugrani? - kérdezem, még mindig a környéket kémlelve. Nincs senki a közelben. Nyilván nincs most nálam a botom, pedig azzal könnyen lelehetne vetődni s még egy kis majomkodás is beleférne - mármint nem úgy, hanem csak az a liánon-lógunk változat. De van nálam pálca.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 15. 16:24 | Link

Családosdikésőbb lesz fancység ide
egyszercsak ¤ outfitElla


Míg ide tartottam fel sem merült bennem konkrét mese, amit olyan nagy elánnal előadhatnék, ha nem apába botlok elsőre. De ugye éljen a művészi véna és a kreativitás, amiből sok jutott nekem, ha már az élet másban kispórolt belőlem. Rendesen nehezen bírtam visszafogni a nevetést, ahogy az íróasztalról lóbáltam a lábaim a nőci pedig teljes döbbenettel és előítélettel meredt rám. Már addig, amíg meg nem hallottam azt a megszólítást. Természetesen a fülem botját se mozdítva rá, még el is fordulok, amíg a vállaimra téve a kezét le nem tessékel. Fújtattam egyet, hogy aztán karba font kézzel toljam ki a csípőm oldalra és nézzek rá.
- Semmi köszönés, örülés vagy hasonló? Azt hittem, hogy illik a szeretőket jobban megbecsülni - nézegettem a körmeim, majd egészen elvigyorodtam, ahogy a magyarázkodását hallgattam. Nem kifejezetten voltam az a nagy harcos vagy dacos se vele, se anyával, az megmaradt Dávidra, ha éppen kiráncigált egyik vagy másik barátom… bulijából. De az sem volt soha komoly.
- Igazából ne tessék aggódni, csak túloz, elmúltam már egy ideje 14, megmutassam a személyim? Nagyon csini a képem, pont jó volt a fény és meg szokták a kocsm…. Kacsintásom is dicsérni - fordítottam a szoknyám felfelé a combomon, a külső részen belül volt egy pici zseb varrva a pénzemnek és a fontos iratnak, tökéletes és nem kell mindenfélére ügyelni. Lehetőleg a rendes személyim turkáltam ki, mielőtt itt nagyon bajba keverem magam. Az ember a ruháját csak nem hagyja el, igaz? Jobb esetben, bár… láttam már ezt-azt. Közben elindultam befelé Dávid emlegetésén meg se lepődve.
- Pedig hármasban tök jól el fogunk szórakozni - kiabáltam ki, aztán beledobtam magam az egyik fotelba a tappancsaim feldobva az asztalra. - Hát ez nagyon…. barna. Mi? Ő, otthon… nem, úgy nem fogom, innen nem zárhatok ki másokat… még… illetve azt hiszem - vigyorogtam rá, aztán egyből a ruhámra néztem kissé ledöbbenve.
- Mi bajod vele? Anyának vettem, de ő hordta múlthéten, most az enyém - persze nem, már a hordás, de én tényleg neki akartam vásárolni.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. május 15. 16:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2018. május 20. 10:03 | Link

Nekem örökre te maradsz
a Könyvtáros kisasszony


A fejem még mindig nyomott volt, és - bár nem látszott - a lábaim is reszkettek kicsit. Nemrég értem földet az egyik közeli, innen csak néhány saroknyira levő, egyébként régóta felújításra szoruló hopp-ponton, és az utazás hatása természetesen most sem maradhatott el. Úgy tűnt, hiába hoppanáltam az utóbbi időben minden nap, esetemben a szédülés és izomgyengeség olyan velejárója volt a hirtelen eltűnésnek-felbukkanásnak, amit, ha nehezemre is esett bevallani, de nem az én gyomromnak találtak ki. Sárkányhúgy meg ürülékszag? Záptojás? Vér? Belek? Mindez kismiska volt ahhoz képest, amit egy-egy hoppanálás után éreztem. Mert ez gyengeség volt. Gyengeség-érzet; érthetetlen, haszontalan kín.
Dobtam egyet a kezemben lógó bőr sporttáskán, és míg lendületes léptekkel elindultam a falu belsejébe, ingzsebemből elővettem legújabb, nagy becsben tartott barna napszemüvegemet, amit egyetlen legyintő mozdulattal kinyitottam, és egy elégedett, hangos cuppantás kíséretében az orrnyergemre ültettem. Imádtam.
Mélyet szívtam a koraesti kellemesen meleg levegőből, és arra gondoltam, hogy milyen érzés lesz kiköltözni a Rellonból. Ugyan, már hetekkel ezelőtt időt kellett volna rá szakítanom, de könnyebb volt nevetséges kifogásokat keresni, mintsem eljönni, és hivatalosan is lezárni egy korszakot. Mert milyen korszak volt ez! Itt nőttem fel. Itt történt velem minden, ami meghatározhatja az ember életének egyik legfontosabb szakaszát. Ami meghatározza az embert. Pontot tenni a végére, és ezzel együtt elismerni, hogy mostantól felnőtt férfiként kell…ene élni, nos, ezzel még ki kellett egyeznem. Persze, ez volt, amire vágytam, hogy végre a sárkányokkal együtt keljek és feküdjek, hogy napközben is velük lehessek, és a hülye tantárgyaimat elhagyva, végre csak arról tanuljak, ami valóban érdekel, és amit a későbbiek során valóban hasznosítani tudok.
A házakat lassan felváltották a faluszéli épületek, és fel-felpillantva egyre több ismerős arccal találkoztam. Az egyikükét, onnan a szemközti járdaszigetről vettem észre, mire lassítottam, majd megállva szélesen elmosolyodtam. A táska a vállamat nyomta, a sötét lencsék takarásában először még abban sem voltam biztos, hogy jól látok, de aztán, ahogy Matilda arcát felém fordítva nézett fel az égre, már biztos voltam benne, hogy ő az. Hogy ne teleszájjal vigyorogjak, beharaptam az alsó ajkamat, és körbepillantva átvágtam az úttesten, hogy elé érve, jóval fölé magasodva dobjam magam mellé a bőrtáskát. Az tompán puffant a betonon, én meg köszönés helyett, rögtön a lényegre tértem.
- Most már járhatunk - jelentettem ki egy játékos mosollyal, egyszerre utalva arra, hogy mostanra már a mesterképzést is kijártam, és a régi közös emlékekre, amik talán nem is léteztek máshol, csak az én fejemben. Ki tudja. Az őszinte mosoly hatására borostás arcom mindkét oldalán kirajzolódott a szokott mélyedés, amiről szerencsére fogalmam sem volt, különben még véletlenül sem vigyorogtam volna soha. Így, édes tudatlanságomban viszont még a fejem is oldalra billent a nő fürkészése közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2018. május 20. 14:14 | Link

Ombozi úr


Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ismerősbe botlok, hozzászoktam még gyerekkoromban, hogy szürke kisegér módjára senki se vesz észre, vagy ha mégis, csak a kötelező kérdéseket teszi fel, mint mondjuk, hogy mire lehet használni a sárkányürüléket. Ilyesmit persze zömében a tanáraim kérdeztek, szóval ebből következik is, hány iskolatársammal voltam komolyabb beszélőviszonyban.
Aztán persze dolgozni kezdtem, de a könyvtárban még mindig nem az volt a jellemző, hogy sokat csacsogtam volna, ezért aztán a dolog nem is nagyon változott, mígnem házvezető, illetve azelőtt annak helyettese lettem. Akkor aztán felpezsdült a szociális életem, és alig győztem tartani az iramot. Megbeszélések, fogadó órák, rendezvényszervezések, és hasonlók, no meg természetesen a diákjaimmal való egyéni foglalkozás. És esetenként más házak diákjaival, ha úgy hozta a sors. És ha már itt tartunk...
Először észre sem vettem a felém tartó férfit, részben azért, mert a gondolataim a közelgő esküvőn jártak, és a számos elintéznivalón, ami hozzátartozott, részben azért, mert fel sem merült bennem, hogy éppen hozzám tartana hosszúra nyúló lépteivel.
Aztán az utolsó pillanatban rápillantottam, illetve napszemüvegében visszatükröződő önmagamra, és ez annyira kizökkentett, hogy nyomban meg is torpantam. Még szerencse, ugyanis ha nem teszem, egyszerűen nekigyalogolok, az pedig rosszabb esetben azt is jelenthette volna, hogy csúnyán elfikkanok a járdán.
Bőven fölém magasodott, arcán megnyerő mosollyal szólított meg, de oly módon, amit beletelt néhány másodpercbe értelmeznem. Valahogy a szavak, amik elhagyták a száját sehogy sem egyeztek egyetlen általam ismert köszönéssel sem. Nem mintha valamiféle illemtanár lettem volna, vagy olyasvalaki, aki megköveteli a neki kijáró tiszteletet, egyszerűen csak még nem ismertem fel őt, és elképzelésem sem volt, miért mondaná azt, amit, ezért agyam nyomban elkezdett megoldás után kutatni. A Levita óta gyakran gondolkodtam rejtvényekben.
De aztán eljutott tudatomig, hogy mit is mondott, és bár a szemét nem láttam, a mosolya, és a kis gödröcskék, amiket maga után hagyott, felismerhetővé tették a mindig valami rossz fát a tűzre hajigáló, hírhedt Ombozi Noelt.
- Noel? - pislogtam rá.
Emlékeimben még alacsonyabb volt, hosszú hajú, és bár mindig is idősebbnek tűnt a koránál, most valahogy igazán érettnek tűnt. Nem volt diák többé, és végre leesett, hogy valószínűleg ezért köszöntött ilyen módon. Sajátos humora van, gondoltam, és egy pillanatra se hittem, hogy komolyan gondolná a dolgot.
- Mindenesetre most már nyugodtan tegezhetsz - mondtam neki nevetve.
Tettem egy tétova lépést hátra, hogy jobban megnézhessem magamnak a kész férfivé érett Noelt. Közben pálcám alig észrevehetően mozdult a kezemben, pontosan a lábaim mozgásával megegyezően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 20. 18:26 | Link

Polgármester úr


 
Elég könnyen megtaláltam a hivatal épületét, a portán pedig tökéletes precízséggel igazítottak útba, s ennek köszönhetően most itt vagyok. Megállok az előtérben lévő asztalnál és megszólítom az ott ülő nőt, aki, mint azt megtudtam odalenn, a polgármester Dr. Wittner Erik Benjamin titkárnője és a neve Márta. Szimpatikus név, bízom benne, hogy viselője is az lesz. - Jó napot kívánok, a Polgármester úrral szeretnék beszélni. A nevem Emerald Stone - nyújtom a titkárnő felé kezem, hogy bemutatkozzam neki és közben a másikkal leteszek egy doboz kecsesen becsomagolt bom-bont az asztalára - Sajnos nem tudtam előre bejelentkezni hozzá, mert néhány órája érkeztem - folytatom és zöld szemeimmel ráutalóan az édesség felé pillantok. Hangom udvarias tónusú, s még egy halvány mosolyra is futja. A meggyőzés fegyvereként néha ilyesmire kényszerülök. A megvesztegetés ennyire enyhe formája az ember barátja, tehát nem szükséges, hogy megbánja, így én sem teszem, főleg ha elérem célom és bejutok a férfihez. Sötét hajamat elegáns kontyba fogtam. Öltözékként egyszerű fekete kosztümöt vettem fel, alá pedig egy lila, csipkés blúzt, melyek mind kiemelik termetemet, bőrömet és szemeim zöld színét. A külsőm és a viselkedésem egyaránt visszafogottak, sosem kedveltem a hivalkodást, vagy a harsányságot. Inkább elmém pallérozottságával igyekszem majd munkához jutni, mint női bájaimmal. Míg a hölgy döntésére és a reménybeli bebocsátásra várok végignézek a környezeten. Rendezett és puritán, mégsem kerülgeti tőle az embert semmiféle feszélyező érzés. Tetszik. Végigsimítok ruhámon és megigazítom, hogy a legkisebb ránc se maradjon rajta. Mindig ügyelek a külsőmre. Amikor ügyvédként dolgoztam is védjegyem volt a tökéletes megjelenés. Ez bizalmat ébreszt nem csak az ügyfelekben de az esküdtekben is, legalábbis én ezt tapasztaltam. Remélem ez a tézisem most sem fog meghazudtolni engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 20. 19:04 | Link

Miss Stone


Kellemes délután ez Márta számára, aki mostanra az összes borítékot megcímezte, a papírok kényelmes lustasággal, ám szakértelemmel ellátott pontossággal hajtódnak négybe, a hivatali hajtásnak megfelelően. Nincs is más dolga már mára, mint számolni a perceket, amíg lejár a munkaideje, egészen negyvenhárom perc múlva. Mi lehetne ennél tökéletesebb? Már várja, hogy kiszabaduljon innen. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de olyan hívogató a kinti kellemes idő, ráadásul ahogy hallotta, ma új ízek érkeztek a cukrászdába, és mielőtt hazatér, szívesen benézne oda is.
- Oh.
Halványan elnyílnak az ajkai, ahogy először a bonbonra, majd csak utána néz a nőre. Tudja, hogy vannak bent a férfinál, de azt is, hogy vannak olyan esetek, mint egy doboz bonbon, ami miatt esetleg próbálhat intézni valamit. Finoman húzza maga felé a dobozt, míg az végül eltűnik a fiókjában, mintha ott se lett volna, és szája szegletében halvány mosoly jelenik meg.
- Egy perc türelmet kérek.
Eltipegve az ajtóig kopog, majd eltűnik mögötte, hogy alig egy perccel később a férfivel, és egy hölggyel jelenjen meg ismét, aki aggodalmasan pillant fel rá.
- Ne aggódj, később beszélünk.
Bólint egyet, és távozóban biccent az ott várakozónak és Mártának is. A férfi pedig a nőhöz lépve köszönti őt.
- Wittner Erik, örvendek, kérem, fáradjon be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 20. 20:03 | Link

Laura.


Hihetetlennek tartom, hogy felnőtt. Most született, és máris itt áll előttem, a csípőjét kitolva, peckesen és engedetlenül. Pont olyan, mint az anyja, amikor megismertem őt. És éppen ezért kezdek el rettegni attól, hogy most jön el az az időszak, amikor pattanásos kölyköket kell megfenyegetnem. Még jó, hogy csak egy lányom van, így ide tudom összpontosítani minden figyelmemet. Ez nekem jó, neki rossz. Előre sajnálom őt is, de ettől még nem leszek kevésbé apa.
- Laura...
Kissé erélyesebben szólítom meg, nem mintha érdekelné, hogy szólok hozzá, mert ennek ellenére mutogatja a személyiét. A legálisat. Tudom, hogy van olyan is, amivel azt igyekszik bizonygatni, hogy teljesen érett az alkoholfogyasztásra. Pedig nem, és tartom magam ahhoz, hogy soha nem is lesz, de hát ez olyan személyes gondolat, amit nyilván anyám is számos alkalommal végiggondolt, mert tény és való, a fiaim érettebbé válása és sok apró kis sunyisága inkább büszkeséggel töltött el. Bocsánatkérően pillantok Mártára, majd követem a lányomat az irodába, és egyetértően biccentek a megállapítására.
- Valóban barna. Ha unatkozol, átrendezheted...
Egy pillanatra megállok, és mélyen a szemébe nézek, mert eszembe jut, hogy a lányomról van szó.
- ... normális keretek között. Mármint tényleg, nyugodtan, ha van ötleted.
Nem nagyon költök semmire, szóval ha éppen ez hoz közel minket egymáshoz azok után, hogy külön költöztem az anyjától, ám legyen. Valahogy egyikünk sem beszélt erről a témáról egyik gyerekünkkel sem, csak út tájékoztattuk őket, és ennyi.
- Hordta is anyád? Nem emlékszem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 01:23 | Link

Polgármester úr


 Nem kell soká várnom, hiszen a titkárnő szívéhez valóban a bon-bonon át vezetett az út, és én erre jól rá is éreztem. Elment, hogy bebocsátást kérjen számomra, melyre most már igen nagy esélyt látok magam is, ezért megállok nem messze az ajtótól, ami mögött eltűnt és várok. Kisvártatva visszatér a főnökével és egy éppen távozó másik hölggyel együtt, akinek nem tulajdonítok jelentőséget, mert kétlem, hogy pont ő is munka ügyben jött volna a polgármesterhez. Búcsúzásának viszonozását követően a hozzám lépő férfira fordítom minden figyelmemet. - Jó napot! Köszönöm - mondom, s követem őt az irodájába. Odabenn mutatkozom csupán be neki, miután bezárult mögöttünk az ajtó és mindketten elfoglaljuk a nekünk rendelt helyet egy asztal ellentétes oldalán. - Hálás vagyok, hogy bejelentés nélkül fogad. A nevem Emerald Stone és azért jöttem, hogy  megtudjam van-e a faluban jelenleg bármiféle betöltendő pozíció - míg felesleges kertelés nélkül közlöm vele jövetelem célját átnyújtom neki egy dossziéban az önéletrajzomat. Nem szoktam teketóriázni, a céltudatosság és határozottság sokkal hasznosabbnak bizonyult mindeddig számomra. - Mint azt ön is láthatja jogi diplomával és nővéri oklevéllel egyaránt rendelkezem. Bármelyik területen képes vagyok a felmerülő feladatok ellátására, s mindkettőben van elegendő tapasztalatom - folytatom miközben egyenes háttal ülök, tekintetem végig a férfin tartva. Zöld szemeim pillantása fürkésző, de nem tolakodó. Ujjaim összefűzöm és térdeimen nyugtatom kezeimet. Higgadtság sugárzik rólam és hűvös megfontoltság. Nem tartok a magas rangú emberektől, de tisztelem őket annyira, hogy a nekik kijáró udvariassággal kommunikáljak velük. Szerencsére a velem átellenben lévő még szimpatikus is nekem, így könnyedén tudom tartani magam elvemhez. Főképp, hogy a nemek közt sem teszek különbséget, hiszen az igazság sem férfié vagy nőé, hanem csak is, és kizárólag az emberé. Feltéve persze, hogy most csak rájuk szűkítjük a nézőpontot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 21. 10:57 | Link

Ms. Stone


- Bármiféle? Ez egy kissé tág fogalom.
Elveszem a bögrét az asztalról, melyet az előbb távozó nő hagyott maga után. Egy kissé feszült vagyok még most is a lezajló beszélgetés miatt, de nem mutatom egy szikrányit sem, elvégre kellő profizmussal rendelkezem ezen a téren. Viszont ez a "bármiféle" némi szarkazmust váltott ki belőlem, de nem zavarót, inkább csak úgy a magam irányába. Nem szeretem, ha valaki nem pontos, és ez egy nagyon, de nagyon rossz beidegződés nálam, amit sohasem tudtam leküzdeni, bár számos alkalommal megpróbálkoztam vele. Szívem szerint az felelném, hogy munka mindig van, számos területen, ám mire a helyem elfoglalom, addigra a hölgy némiképp pontosít.
- Mennyi idős?
Egyrészt tudom, hogy ott van az önéletrajza, de nem én vagyok a hr-es, hogy ilyesmivel foglalkoznom kelljen, másrészt meg meglep, hogy két ennyire eltérő területen alkot. Tény és való, saját magamból kiindulva nem kellene csodálkoznom, hiszen a jogi szakirány és a művészettörténet oktatása is két eléggé ellentétes terület, de mégsem hiszem, hogy annyival másabb lenne, mint például jogi szakembernek és nővérnek lenni. De ez az én problémám, nem az övé. Nem kellene nekem sem ennyire fennakadni részleteken. Azt hiszem, jobb lett volna, ha elkerülöm az előbbi beszélgetést, és akkor most sokkal nyugodtabban tudnék foglalkozni a velem szemben ülővel.
- Nézze, a hivatalnak mindig jól jön, ha van hozzáértő jogi szakembere, kifejezetten a mágikus kapcsolatok esetében, hiszen számos olyan kisebb-nagyobb pályázatunk van, melyben jó lenne, ha nem külsőst kellene plusz pénzért megbíznunk a jogi kérdések tisztázására, illetve olykor egyéb osztályokon is jó lenne. Viszont Radetzky úrral is le kellene ezt egyeztetni, hogy ő mennyire látja jó ötletnek egy ilyen státusz kialakítását, hiszen a minisztériumi kirendeltségért ő felel.
Nekem - bár sokan nem is sejtik - pusztán csak pár emberem van, akikért ténylegesen én felelek. A ház nagy része Andor kezében van.
- Emellett a jelenlegi gyógyító a faluban hosszabb szabadságon van, a helyettese pedig ideje egy részében tanul, a záróvizsgáira készül, így úgy vélem, neki is jót tenne, ha segítséget kapna. Mindazonáltal, azt le kell szögeznem, hogy nem vagyok híve a dolgozók túlhajtásának, és annak, hogy egyszerre több lovat üljenek meg, így célszerű volna választania, hogy melyiket szeretné inkább, és abba az irányba elindulni.
Nem akarok kemény lenni, mégis kicsit annak tűnök talán. Elég jól megfizetjük az alkalmazottainkat ahhoz, hogy ne kelljen több szakterületen tevékenykedniük, és éppen ezért nem is pártolom, ha így tesznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 13:22 | Link

Polgármester úr


Végtelen türelemmel hallgatom a férfit és nem zökkent ki nyugalmamból az sem, hogy megütközik megfogalmazásomon. Nem szeretnék rossz képet kialakítani benne magamról, ezért is pontosítok, még mielőtt teljesen félreértene. - Harminckét éves vagyok. - mondom nemes egyszerűséggel. Ebben a helyzetben felesleges azon nöszörögni, hogy egy nő korát nem illendő nyíltan megtudakolni. Ez nem az a hely és nem az az idő. Ezen a ponton kell csak igazán koncentrálnom minden energiámat és figyelmemet, hiszen jönnek azok a tények és lehetőségek, melyeket ajánl számomra. Belsőmbe feszültség szökken, ahogyan a jogi asszisztenciát említi, de ez arcomon természetesen egyáltalán nem látszik. Vonásaim lágyak, a maguk komolyságában. Bólintással jelzem, hogy világosan értettem, hogy mire céloz. Nem feltétlen a jó ajtón kopogtattam, de most már nem fordulok vissza. Ezután egy másik verziót is hallhatok tőle, mely jelen pillanatban kedvezőbbnek fest, így szóra nyitom ajkamat - Azt hiszem a döntés rendkívül egyszerű - egy lélegzetvételnyi szünetet tartok, hogy lekövesedjen bennem szavaim súlya - A gyógyító segédi pozíciót választom - ismét elcsendesedem, hiszen erre a velem szemben ülő úriembernek is rá kell mondania az áment. Az iskolát, melyet végeztem szerettem, ahogy a gyakorlatot is, majd miután felvettek az egyetemre is bejártam, önkéntesként, hogy ne felejtsem el a megtanultakat. Erre akkor is szakítottam időt, amikor már ügyvédi karrieremet építgettem. Nevelő szüleim büszkék voltak rám, "Sokra vittem, mégis ember maradtam", ahogy mondták. De vajon milyen ember az, aki minden erejével és tiszta szívvel védi, azt is, akiről tudja, hogy bűnös? A sors kegyetlensége vagy épp kegye folytán nekik már nem kellett felelnem erre a kérdésre, csupán magamnak. A bennem dúló, heves, belső érvcsatára adott végső válaszomnak köszönhetem, hogy most itt ülök és azt az utat választottam az imént, amit. Egy bőrönd, ennyit hoztam magammal Splitből. Több nem is kell. Mindent meg tudok teremteni magamnak. A semmiből a minden felé már elindultam, ez a fő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 21. 13:36 | Link

Ms Stone


- Rendben.
Nem nagyon firtatom a korát, nem is érdekelt különösebben, csak arról szerettem volna meggyőződni, hogy korban valóban eléggé érett-e. Megvallom, a nőknél eléggé nehezen mondja meg az ember, hogy mennyi idősek is, én az utóbbi időben számos nekem dolgozó vagy velem egy házban lakó delikvensen lepődtem már meg.
- Ez esetben azt hiszem, célszerű volna szólni a gyógyítónak is, hogy segítséget kap. Remélem nem zavarja, ha a felettese fiatalabb lesz önnél. Eléggé megbízható és szerintem nyitott a javaslatokra.
Miközben beszélek, a pálcámat is előveszem, és a megfelelő pálcamozdulattal megidézem a rókát, mely már egészen ifjú koromtól kezdve elkísér. Azt mondják, nagyobb traumák, vagy jellemváltozások során a patrónus átalakulásán mutatkozik meg az eltérés, ám ezek szerint én viszonylag egysíkú ember vagyok, mert évtizedek óta elkísérjük egymást. Mr. Payne-nek üzenve kérem, hogy keressen fel engem, amint lehetséges, hiszen fontos ügyről kéne beszélnünk, és amint befejezem, az ezüstös lény már el is illan az ablak irányába.
- Amíg várakozunk, megkínálhatom valamivel? Márta szó szerint bármit tud hozni.
Nem tudom, hogy hogyan, honnan és milyen módszerekkel, nem is nagyon szoktam kérdezni, de be kell vallanom, ügyes asszony, és én csak hálával tartozok neki, hiszen amióta ő alkalmazásban van, a renoménk is igen szépen javult, aminek kifejezetten örülök. A várakozást nem kedvelem ugyan túlságosan, de jó jel, hogy az ablak felé indult, ami nekem azt sugallja, hogy a férfi a faluban van.
- Hogy került éppen Bogolyfalvára?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 21. 14:24 | Link

Polgármester úr


Megnyugvással tölt el, hogy a férfi engedélyezte munkavállalásomat, ráadásul minden különösebb faggatózás nélkül.  - Köszönöm - mondom kimért, de feltétlenül hálás hangon, s az első igazán könnyed mosoly fut ajkam szegletére. Azt mondják jól áll, de egy tárgyaláson nem volt hiteles, így szinte teljesen le is szoktam róla. A berögződések már csak ilyenek. Miközben beszél addig én elrakom az életrajzom tartalékban elhozott példányát, míg az elsőt, melyet eddig is nézett, szándékomban áll nála hagyni. - Természetesen - bólintok jövőbeni felettesem tájékoztatásával kapcsolatban - Egyáltalán nem zavar. Ha ön alkalmazta az azt bizonyítja, hogy méltó volt a feladatra, függetlenül éveinek számától - mondom kissé lágyabb tónusban, és biztos vagyok benne, hogy az általa említett értesítést ő maga vagy a titkárnője hamarosan meg is fogja tenni, ahogy abban is, hogy jól döntöttem. Ezalatt patrónusát, mely egy róka, idézi, majd útjára is bocsátja. Róka, elgondolkodtató, az enyém hattyú, ez is az, de nem most. - Egy pohár gyümölcslevet kérnék, köszönöm - közlöm választásomat, majd a beállt csendben megigazítom hajam. Fülem mögé simítok egy rakoncátlanul a kontyból kibújt tincset. A férfi töri meg a némaságot. - Itt tanultam, ismerem a falut még diák éveimből, ezért jöttem első körben ide - válaszolom, de nem fejtem ki egyelőre sem azt, hogy a Rellon ház tagja voltam, sem azt, hogy azért kötöttem ki pont Bogolyfalván, mert már semmi sem köt egykori otthonomhoz és, hogy olyan helyen szerettem volna új életet kezdeni, ami nem teljesen idegen számomra. Nem volt még időm bejárni a régi helyeket, de azt már a vonatról való leszálláskor és útban a szálloda felé is láttam, hogy nagyon sokat változott, fejlődött azóta, hogy legutoljára itt voltam, aminek sok éve már.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. szeptember 7. 03:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. május 21. 17:10 | Link

Kiccsalád.

Elég nagy választás elé állítottam magam ma reggel, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy ha bemegyek apához a hivatalba, a karácsonyi pikás pulcsimat vegyem fel, vagy inkább azt, amire az van írva, minden zsaru seggfej. Az utóbbi mellett döntöttem, feltoltam a fejemre a pokés baseball sapkámat, meg felvettem a fehér Nike pipőmet és belevágtam a napba.
Először is el kellett mennem bevásárolni, mert rohadtul nem volt már papírom a cigihez és az alkoholosfilcem is teljesen kifogyott.
Aztán jártam a szalonban, csak után indultam el a hivatalba, realizálva, hogy bizony nem csak pár perces késésben vagyok. Meglehetősen elkeserítő lenne, ha akadna fölösleges f.ck to give. De nem igazán volt, így csak beköszöntem.
- Wittnerhez jöttem. Nem, nincs időpontom. Nem, nem akarok egyeztetni. Majd jövök - intettem le a titkárnőt, majd a tiltakozása ellenére is végigmásztam a folyosón, a számból lógott az a bizonyos cigaretta, ahogy kopogás nélkül betéptem az irodába és ledobtam magam lendületből a székre, az egyik lábamat a karfán tartva.
- Sudden in da house. Mi a traccsparti célja? - kérdeztem végül, miközben a titkárnő berontott az ajtón dühöngve, hogy nekem nincs időpontom és ő nem engedett be ide. - Szólj már rá erre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 22. 10:34 | Link

Ms Stone


Bólintok egyet azzal kapcsolatban, hogy úgy véli néhány perc alatt, hogy jó vagyok választásokban. Pedig, ha tudná, hogy ez mennyire nem igaz. Mr. Payne nem jó választás volt, hanem az egyetlen lehetőség, aki a hirtelen jött szorult helyzetemben szembe jött, és bár jól ellátja a feladatát, nem biztos, hogy akkor is rá gondoltam volna, ha lenne egy iskolát végzett, idősebb opció is. Viszont ezt a döntésemet még senki sem kérdőjelezte meg, így megpróbálom én is elhinni, hogy igazán jó döntés volt.
- Máris kérek.
Nem vagyok rest felkelni, én nem az a fajta vezető vagyok, aki üvöltözik, és elvárja, hogy mindenki a szőnyeg szélén álljon vigyázban, inkább az, aki szereti, ha mindenki jól dolgozik, és nem azért, mert retteg. Elsétálok az ajtóig, kinyitom, és még azt is megvárom, hogy az útbaigazítást befejezze a titkárnőm, csak utána fordulok felé.
- Kérnék egy pohár gyümölcslevet a hölgynek, nekem pedig egy bögre tea lenne, az a múltkori, amiről azt mondta, nem árulja el, milyen.
Elmosolyodik, így én is megengedek magamnak egy halvány mosolyt, csak utána indulok vissza, mégsem illendő, hogy magára hagyjam a vendégemet, különben is, a tea is és Mr. Payne megérkezése is eltart majd egy kis ideig, addig pedig akár meg is ismerhetem azt, akit csak úgy szó szerint az utcáról alkalmaztam.
- Világos, az ember szereti, ha van valami állandóság az életében.
Ebben hasonlítunk. Én az állandóságból menekültem egy őrült lépéssel, de mégis olyan irányba, ahol egy másfajta állandóság várt, a gyermekeim közelsége. Végül is, így is lehet jó az állandóság érzete, sőt, kifejezetten kedvelem ezt a mostanit, éppen eléggé vagyok elkötelezett ahhoz, hogy teljes életet éljek. Közben Márta is megjelenik a kért italokkal, a hűvös a nőé, míg a kellemesen gőzölgő az enyém.
- Köszönöm, ha Mr. Payne megérkezik, engedje csak be.
A beleegyezés után pedig távozik is. Elpillantok az ablak felé, de semmi utalást nem látok a férfi érkeztére még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 14:07 | Link

Polgármester úr


A várakozás percei lassacskán telnek, miözben mindketten kortyolgatjuk innivalóinkat, melyeket a bon-bon kedvelő titkárnő szervírozott nekünk. Kellemes vegyes ízt érzek a folyadék hűvösén át, mely pont olyan hőmérsékletű, hogy frissítő legyen, s erre most szükségem is van. Jól esik, hiszen siettem ideáig és meg is szomjaztam, mégis elegáns tempóban fogyasztom, minden érzelemnyilvánítás nélkül az innivalót. Megjegyzésére csak egy egyetértő bólintással reflektálok. Felesleges eszmefuttatásokba véleményemről és helyzetemről továbbra sem bocsátkozom. Van fontosabb kérdés is ami foglalkoztat, s helyzet mely mielőbbi megoldásra vár. - Lakhatással kapcsolatban is tud esetleg ajánlani számomra valamit, ami lehetőség szerint a munkavégzés helyéhez közel esik? Legyen az szállás, vagy lakás. - érdeklődöm, közben leteszem magam elé a félig már kiürült poharat. A harmadik nevezett személy még mindig nem érkezett meg, ám úgy veszem észre a férfi itt velem szemben már nagyon várja. Úgy vélem ellenőriztetni szándékoztat vele, hiszen épp csak beestem ide, s bár az ártatlanság vélelme mellettem áll, mégis teljes mértékben megértem gyanakvását. A helyében én is így cselekednék. - Tekintettel hirtelen megjelenésemre nyugodtan alávethet bárminemű átvilágításnak - közlöm eltökéltséggel festett komoly hangon. Hozzá vagyok szokva az efféle meghallgatásokhoz, múltam pedig néhány kamaszkori lázadáson túl tisztának tekinthető. Egy iskolai bandában gitározni minden bizonnyal nem vehető eredendő bűnnek, sem más ilyen mérvű deviancia.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. május 22. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 22. 14:39 | Link

Doktornő és a polgármester

A mai napom igazán hatékonyan telt, elvégre voltam az egyetemen reggel két előadáson is, és még visszaértem nyitásra, aztán vittem Norinának ebédet, majd visszaértem a munkaállomásomra, és akkor érkezett a patrónus, amitől őszinte leszek, először frászt kaptam, ki ne kapna egy krumpliharapás közben megjelenő ezüst rókától? De hát nem volt mit tenni, gyorsan betömtem még három szemet, mielőtt, rágót keresve, a köpenyt bőrdzsekire cserélve indultam el a hivatal felé. A nagyvonalakban történt tájékoztatás mégis reményekkel tölt el, elvégre egyedül csinálni ezt eléggé nagy bravúr, és már közel álltam ahhoz, hogy időnyerőt igényeljek, hogy legalább valamilyen szinten képes legyek arra, hogy mindenhol valóban jelen legyek. Néha azon kapom magam, hogy simogatom Norinka hasát, de a gondolataimban már a holnapi rendelést rakom össze, miközben munkapszichológia tételek gördülnek le a szemem előtt. Borzalmas.
Most viszont egészen felvillanyozott a tény, hogy talán jönne valaki, aki dolgozna velem, és segítené a helyzet sikerességét, ha már csak néhány órában is, már az is nagyon nagy segítséget jelentene. Persze idefelé jövet nem feledkeztem meg Mártáról sem, így még kint egy marék dianás cukrot vettem magamhoz, ami most egy szépes mosoly keretében landol az asztalán.
- Állítólag csak rám várnak.
Még kacsintok is egyet neki, amire elkuncogja magát, csak utána kopogok be, és lépem át a küszöböt, hogy gyorsan ellépkedjek az asztal irányába.
- Üdvözlöm. Szia.
Biccentek a nő felé, majd gyorsan kezet fogok a város első emberével, akivel elég sok ok miatt tegeződünk, többek között azért is, mert szembe szomszédok vagyunk, egész jó kis közösség van ott, a kanyarban.
- Üdvözlöm, William Payne.
Nyújtom végül a nő felé is a kezemet, és ha kezet fog velem, utána összefonva magam előtt jártatom a szemem a pároson, várva, hogy akkor most mi is fog itt történni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. május 22. 16:00 | Link

Ms Stone


- Nem olyan nagy ez a hely, hogy bármi távol legyen. Ha az ember szeret sétálni vagy biciklizni. Kényelmes tempóban minden maximum húsz percre van.
Avagy nincsenek távolságok. Kifejezetten kedvelem ebben a helyben ezt. Ha az ember futni vagy csak a boltba indul, akkor is éppen elég a táv, de semmiképpen sem sok. Kellemes lakókörnyezet ez. A kérdésére viszont még nem válaszoltam, így most ezt pótolandó emelem vissza rá a tekintetem, hiszen az előbb elfordítottam az ablak felé.
- Van két felújítandó és három teljesen felújított ház a faluban, ami eladó, emellett van pár társasház, én is egy ilyenben lakom, saját szoba, közös helyiségek, kellemes. A tulajdonos pedig igazán korrekt árat kér, és nem zavarog ott, nem járkál be hívás nélkül. Azt azonban nem tudom, hogy olyan ház vagy önálló lakás lenne-e, amit nem csak eladásra kínálnak, ebben az esetben a tulajdonosoktól kell érdeklődni.
Nálunk mindegyiknél csak azt jelezték, hogy el kívánják adni, a két rosszabb állapotún én magam is gondolkozom, hogy megveszem, nincs egymástól messze, talán két ház van közöttük, és ha felújítanánk, mi magunk is adhatnánk kilakásokat vagy házakat, melyek növelnék a hivatal bevételeit. Persze ezt még számos emberen keresztül kell vinnem, viszont, ha megvenné menet közben valaki, annak is örülnék.
- Átvilágítás?
Pillantok fel rá egy halvány értetlenséggel az agyamon. Nem tudom, hogy én miért tennék bármi ilyesmit, de nem megyek bele a részletekbe, csak aprót ingatom a fejem.
- Nem veszem el a kollégák munkáját, megvan erre a megfelelő szakember.
Ebben a pillanatban érkezik meg az ifjú, aki miatt még mindig itt ülünk. Kézfogás közben visszaköszönök, és egy kicsit megemelkedek, majd megvárom, amíg ők is bemutatkoznak egymásnak.
- Igazából azt hiszem, innen az önöké a terep Mr. Payne-nel.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 22. 20:24 | Link

Polgármester és Payne úr


 A felsorolás igen impozáns, ez tagadhatatlan, ám számomra sem a felújítás sem a másokkal való osztozás bizonyos helységeken jelen pillanatban egyáltalán nem vonzó opciók. Elég mizantróp lélek vagyok, így nehezen tűrök meg bárkit is a környezetemben hosszú távon, s most arra tervezek. A lakályos otthonosságot vallom, és azt, hogy az otthon ott van, ahol a szívem van, s az most itt dobogja nyugodt, hatvanas frekvenciájú ütemét a szegycsontom alatt. - Esetleg szolgálati célú lakás nem tartozik a rendelőhöz, mert gondolom abban praktizált orvos kollégám? - érdeklődöm, s hangomat enyhe reménykedés járja át. Nem ő fog tehát erkölcsöm és szándékaim tisztaságáról megyőződni. Ám legyen, bárkit is szán erre a feladatra nem fog csalatkozni bennem. Míg ezen a szálon futtatom elmém addig betoppan végre az, akire vártunk. Üdvözlik egymást mint barátokat, majd a most érkezett férfi felém is kezét nyújtja. - Emerald Stone, örvendek - köszöntöm rövid, de határozott mozdulattal viszonozva gesztusát. A formális kommunikációban otthonosan mozgok, így nem mondok mást nevemen kívül, mert az felesleges locsogásnak hatna. Hagyom, hogy a falu legfőbb hivatali embere tájékoztassa kollégáját, még mielőtt, ahogyan mondta az imént, a miénk volna a terep. A magam választásán én már túl vagyok, így erről több szót nekem ejtenem kár volna. Kivéve ha meg kell indokolnom miért a nővéri pozíció mellett döntöttem. A jog volt a szerelmem, de mint az sajnos néha megesik csalódnom kellett benne és főleg magamban, ám ha kérdik egy másik aspektust tárok majd eléjük, mely egyként igaz azzal, amit érzek, ám kevéssé negédes vagy bohém indok. Megint iszom egy kis kortyot a gyümölcsléből, míg a fejleményekre várakozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. május 26. 11:21 | Link

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem különösen zavartattam magam, sőt, ami azt illeti egész könnyedén mosolyogtam szikrázóan a nőre és ecseteltem, hogy mennyire valósan lehetnék szerető is. Bár belegondolva úgy, hogy a nevét már viselem tényleg kicsit fura. De…elengedtem. Azért kihalásztam a jó személyit és a nő arcába toltam. Rajta volt azon minden is, ami fontos, meg elég babán festettem a képen. Én mondom, ennek a képnek van jogosultsága a világban. Az mondjuk túlzás, hogy a hamison is ilyen remekül festenék, de ott legalább nem ezen van a hangsúly és hitelesebb, ha csak mutogatom, hogy rosszabb napomon készült.
- Hát, lenne mit. Indulva attól hogy…. Ezért hány állat halt meg?! - kérdezem felháborodva, ahogy kitaperolom a fotelt. Igazából nem vagyok egy megrögzött vegán vagy éppen állatvédő, nem nagyon nézem, hogy a rúzsomat min tesztizélték, ahogy az se érdekel, hogy a nyuszipörköltemet kinéznék a számból. Ha szeretem, akkor szeretem. De ez nem csak állat, de még ronda is. Legalább lenne értelme!
- Hozzád jobban illenének a meleg színek, nem ez a… minden nagyon barna - néztem grimaszolva körbe, miközben határozottan bólintottam, pedig nem. Még nem. De ha rajtam múlik, úgyis ráadok anyára valamit, mert tudom, hogy szeret és amúgy is, ez olyan anya-lánya dolog. Én is belekóstolok a dolgaiba, ha kéri, fordítva is működnie kell.
- Ó, itt a helyes fiú a bandából - pattanok fel és esem rá a bátyámra egyből át is karolva, majd felnézek a befelé siető nőre. - Látja, mondtam, hogy hármasban a tuti - kacsintok is, aztán a sapit megsimogatva leejtem magam a szabad karfájára a lábam lóbálva róla.
- Nem bír magával a néni - forgattam meg a szemem, de az ajkamra kellett harapnom, nehogy elnevessem magam. - Éhes vagyok. Nem valami evésről volt szó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 29. 21:24 | Link

Erik&Emerald

- Ha jól hallottam az előbb a szolgálati lakást kérdezte. Ami azt illeti, valóban van hozzá egy lakás, nem hiszem, hogy Noxen kisasszonyt zavarná, ha a távollétében használnák, de ha megengedi, előbb felmennék én, és körbenéznék, nem tudom, hogy mennyi személyes holmit hagyott hátra. Utána akár, ha a polgármester úrnak sincsen ellenvetése, lakhat ott.
Nem akarom önállósítani magam, de valahogy nekem is kényelmesebb, ha nem várunk ezzel a kérdéssel még egy kört. Az égiek is azt akarták, hogy most toppanjak be. Talán le kellene ülnöm, nem tudom, de nem akarom hosszan húzni a dolgot, így ehelyett csak a szék támlájába kapaszkodom. Eredetileg zsebre akartam tenni a kezem, de azt mégsem illik.
- Ami azt illeti, nekem van egy segédem, aki az egyetemen szaktársam. Nemrég kezdte még csak ugyan, de tehetséges és éles elméjű, maximálisan megbízom benne, de mint említettem, ő is egyetemista. Szeretném, ha jobban oda tudna koncentrálni a tanulmányaira, mert elég nagy reményeket fűzök hozzá a jövőben.
Gondoltam már arra, hogy idővel nyithatnánk közösen praxist, de ez még ugyebár arrébb van, hiszen most még mind a ketten tanulunk, ráadásul náluk rohamosan fogy az átaludható éjszakák és a bűntudat nélküli túlórák száma.
- Az elsődleges gyakorlati helyünk mind a kettőnknek a mágustanoda, másodlagosként pedig a faluban tevékenykedünk. Ha ön inkább a lakosságot látná el, akkor én szívesen koncentrálnék az előkészítőre hangsúlyosabban, mivel gyermekorvos szeretnék lenni.
Ez nem jelenti azt, hogy teljesen hátat fordítanék a patikának, de inkább fognám Adriant, amikor van úgy szabadideje, és a kisemberek közé vinném magammal, hogy ne csak mindig tizennégy év felettiek panaszaival szembesüljön.
- Van esetleg valami kérdés, amit elmondhatnék?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 29. 22:29 | Link

Payne és Polgármester úr


 Mintha kissé zavarban volna az újonnan érkezett férfi, s nem tudná mit is kezdjen kezeivel. Végül állva marad is marad, s így beszél hozzám. Ez furcsa, hiszen elviekben ő élvezi a Polgármester feltétlen bizalmát, így nincs oka feszültnek lenni, mégis ezt a benyomást kelti bennem. - Természetesen, ahogy gondolja. Igazodom önökhöz - mondom távolságtartó nyugalommal, s arcomon nincs jele annak az örömnek, melyet lelkem mélyén érzek, hiszen megoldódni látszik lakhatási gondom. Szívem ki-kihagyó ritmusát érzem bordáimon, mint kismadarat, mely a kalitkájában röpdös. Jogosan szeretnék átnézni a szolgálati lakást, hiszen ott maradhattak olyan magán vagyontárgyak, melyeket el kell juttatniuk eredeti tulajdonosukhoz, azaz a gyógyítóhoz, Noxen kisasszonyhoz. Fellebbent egy újabb fátyol, elődöm, ha nevezhetem így, egy nő volt. Orvos és nővér egymással szemben ugyan fölé és alárendelt, a laikusok számára mégis azonos tisztelettel kezelendő, mert kezeik közt az élet egyként szent és csak ők képesek szakszerűen menteni, ha mentendő. Sokan elfelejtik, hogy mennyi áldozattal jár ez a hivatás is, ugyanúgy, mint a gyógyítóké. Több atrocitás éri őket, s néha igen "piszkos munkák" jutnak osztályrészükül, annak ellenére, hogy számtalan esetben közel is kerülnek lelkiekben a betegekhez és megismerik őket. Erről nem szabad megfeledkeznie senkinek, még nekem sem. Tudom mit vállaltam és büszkén fogom tenni a dolgomat. - Értem. A magam részéről elsősorban a faluban tevékenykednék. Ellátnám a tartós segítségre szorulók, a várandós nők és a kismamák látogatását éppúgy, mint az akut eseteket. Viszont ha a tanodában van rám esetleg szükségük, akkor oda is elmegyek - közlöm a férfival, hogy mennyi és milyen természetű feladatokat szeretnék vállalni. Nem ismeretlen számomra sem Bogolyfalva sem a Bagolykő, rövid időn belül mindkét helyen tökéletes otthonossággal fogok mozogni ismét. Ebben tökéletesen biztos vagyok. - Számomra minden tökéletesen tiszta. Esetleg önnek felmerült bármi kérdése? - nézek a férfira és zöld szemeim hűvösével igyekszem bizalmat ébreszteni benne. Sosem árt, ha  jó az összhang egy orvos és a segítője között, vagy legalább a kölcsönös affinitás megvan. Úgy vélem ez nagyban hozzájárul a sikeres gyógyításhoz. Amikor a tárgyalóteremben álltam az esküdtek és a vádlott közt is igyekeztem védencemmel kialakítani egy törvényes keretek közt működő, de  bizalmas viszonyt, miként is tudtam volna ennek hiányában hitelesen képviselni az érdeküket, vagyis az igazságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. május 30. 11:26 | Link

Emerald&Erik

- Rendben.
Nem nagyon tudok erre mit reagálni, engem valahogy a frász kitör ettől az örömtelen hozzáállástól. Lehet persze, hogy van valami előzménye a helyzetnek, de nem hiszem. Előre sajnálom őt, mert Adriannel mi ha egyszer belendülünk, akkor nagyon nehéz minket leállítani. Eléggé zajos örömködők vagyunk. Majd elválik, hogy mennyire lesz majd könnyű vagy nehéz az együttműködésünk. Mindenesetre én nyitott vagyok, és remélem az ő mimikája is megérkezik egyszer, mert ha nem, az biztos, hogy Marika néni által elég gyorsan a szájára veszi a falu, és nem a jó értelemben.
- Azzal azért tisztában kell lennie, hogy ez egy falu. A betegek közel nyolcvan százaléka beszélgetni jár hozzánk, mert unatkozik, vagy éppen minden nap lábon hord ki egy-egy halálos betegséget. Néhány komolyabb esetünk van, mint például bájitalmérgezés, de ilyen esetben az ispotályt éretesítjük, akik kiszállnak, és szükség esetén gondoskodnak a beteg elszállításáról. Sokan jönnek a rendszeresen szedett gyógyszerekért, bájitalokért, kenőcsökért, főleg ezért kell rendszeresen jelen lennünk.
A tanodán egy pillanatra elgondolkozok, mert ott most egy eléggé érdekes felállás van éppen, mindenki mindenkinek a beosztottja. Viszont vagyunk elegen ott, másrészt az nem is az én hatásköröm, amit gyorsan tisztáznék is, még mielőtt félreértés támadna.
- A kettő eltér egymástól. Mi Adriannel hivatalosan a tanodához tartozunk, Noxen kisasszony váratlan távozása miatt lettünk átirányítva. Viszont ott, mint beosztottak vagyunk több társunkkal, két vezetővel. Eredetileg csak én voltam a falura lekérve, én kértem, hogy Adrian csatlakozhasson hozzám.
Kettőnk között a hierarchia pedig pusztán a tanulmányi előrehaladottságunk miatt van, és nem azért, mert felette állnék. Ugyanolyan munkaköri leírással és fizetéssel rendelkezünk, most a faluért kapok én egy jelképes összeggel többet. Viszont ez nem gátolja a jó együttműködésünket.
- Nincs. Esetleg a helyet meg tudom mutatni, a lakást pedig ma délután Adriannel átnézzük.
Azt nem teszem hozzá, hogy vagy Norinát vagy Emilyt vagy Shayt vagy Helenát vagy Arianat magunkkal visszük, mert hát a női szem jobban észre veszi a női holmit, a férfi agy azért másként működik, mi nem flashelünk rá egy takaróra, mert az csak egy takaró.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. május 30. 23:11 | Link

Payne és Polgármester úr


 Tévedés volna azt hinnie a velem szemben álló férfinak, hogy örömtelen vagyok, sőt nagyon is boldoggá tesz ez a helyzet, csupán visszafogottan kezelem a jó dolgokat. Minden jó után rossz, s az után ismét jó jön, akár az évszakok körforgása. Egyszer fenn, másszor lenn, de minden elmúlik egyszer. - Tökéletesen tisztában vagyok vele mit jelent egy faluban egészségügyi ellátást biztosítani - mondom érzelemmentesen, hiszen egyáltalán nem lepett meg azzal amit mondott - Az emberek ilyenek, ha nincs baj is keresnek, de néha elég pár őszinte szó vagy rájuk szánt perc, hogy jobban legyenek - halványan elmosolyodom, majd végighallgatom a státuszával kapcsolatos mondandóját. Igen jogilag ez rendben van, hiszen minden faluban, még a legkisebben is biztosítani kell az orvosi jelenlétet. Az én szerepem kisebb, de sokat tudok segíteni nekik, még ha csak a korábban elmondott feladatokat végzem is majd el, vagy épp az általa ecsetelt dolgokkal foglalatoskodom, míg ők rendelnek. - Azt megköszönném, ha megmutatná, esetleg holnap délelőtt kilenckor, ha önnek is megfelel. Emlékeim szerint ugyanis nem volt akkoriban külön rendelő, amikor én még a Bagolykőben tanultam és néha lejutottam a faluba- fejtem ki, miközben felemelkedem ültömből, s elsimítom ruhám ráncait, hogy megjelenésem makulátlan legyen - Uraim, ha nincs más akkor én most magukra is hagynám önöket. Nagyon köszönöm a belém előzetesen vetett bizalmukat. Ígérem nem fogják megbánni, hogy engem alkalmaznak - intézem szavaimat mindkettőjükhöz, majd kisvártatva elbúcsúzom tőlük és távozom. Kilépve, s magam után becsukva az iroda ajtaját elmosolyodom és fellélegzem, mint kinek szívéről nehéz kő gördült volna le hirtelen. Megköszönöm a titkárnőnek kedves közbenjárását, hogy azután elinduljak vissza jelenlegi szálláshelyem felé. Belépve a szobába leülök az ágyra, kezeimet imára kulcsolom, s némán adok hálát azért, amiért így kegyeiben tart a gondviselés. Munkát és lakóhelyet találtam néhány óra alatt, mi ez ha nem csodás égi gondoskodás.
  

 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. június 3. 12:34 | Link

Erik&Emerald

Arra, amit mond, csak bólintok, akkor ezek szerint nem lesz neki meglepetés, hogy ez nem a sürgősségi lesz. Ezt örömmel hallom. Szóban azonban nem teszek hozzá semmit, csak felajánlom, hogy megmutatom a helyet.
- Rendben, akkor találkozzunk a főtéren holnap.
Az lesz a legegyszerűbb, mert onnan meg tudom mutatni az odavezető utat, és egy kicsit jobban megismerhetem. Kell a segítség, de jelenleg komoly fenntartásaim vannak azzal, hogy ennyire semmi sem tükröződik sem a hangjában, sem az arcán, mintha egy robot lenne, vagy egy halott, amibe beleköltözött egy unatkozó szellem. Azt hiszem, nincs rám jó hatással a kollégám.
- Viszlát.
Köszönök el, és csak mikor már hallom Márta köszönését is, fordulok az igazgató felé.
- Ugye tudod, hogy ebből még gondok lesznek? Manci és Erzsike két perc alatt szedik ízekre, ha nem tanul meg gyorsan mosolyogni és kedves lenni.
Nem mintha ne lett volna kedves, csak nem olyan kedves, mint ami ide kell. Az az igazi, bájos mézesmázosság, és a végtelen macskás történetek végighallgatása, meg az, hogy Pityu bácsi milyen lassú lett, bezzeg amikor fiatal volt, hogy hajtotta a juhokat, meg persze őket is. Az meg már csak hab a tortán, hogy egyikünk nevét sem tudták megemészteni, így lett Adrian Andriska én meg Vilmoska. Ez van, ugyebár.
- Jobb, ha én is indulok. Majd beszélünk. Ja és igen.
Fordulok még vissza, mielőtt elhagyom a helyiséget.
- Adrianért nem vállalok felelősséget.
Azt már nem mondom, hogy meg tudom érteni, ha kiakad, de így van, jogos lesz. Viszont tényleg ideje mennem, így elköszönve kilépek az ajtón, visszafelé még két bonbont lepottyantok Márta asztalán, kacsintok, és csak utána indulok el sietősen vissza a munkaállomásomra.
Utoljára módosította:William Eric Payne, 2018. június 3. 12:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2018. június 3. 15:10 | Link

Wittnerék


Nézem a felháborodott gyermekemet, amint persze a leglényegesebb dolgokat veszi észre: halott állatok és egysíkú színvilág. Az én kicsikém. Persze ezt nem mondom ki hangosan, csak úgy magamban, ahogy állok zsebre tett kézzel, és büszke mosollyal az arcomon. Tisztára olyan, mint az anyja, Gergelyen kívül egyik gyermekem se mutat hasonlóságot velem külsőre, ám belsőre éppen a fordítottja az igaz, ő inkább az anyja, ma másik kettő meg inkább én. Jó, van a másik félből is, de jobban kiütközik, talán ezért is olyan nehéz megtalálnom a legidősebbel a közös hangot.
- Elég drága berendezés. Mi lenne, ha eladnánk, és a befolyt összeget felajánlanánk? Mondjuk az itteni állatmenhelynek.
Vagy az előkészítő is lehet, de úgy vélem, nekik jobb a támogatottságuk, mint a menhelynek, oda meg biztosan mindig kell valami, így remélem a hirtelen jött gondolat elnyeri a tetszését, és egyetért velem abban, hogy ezt meglépjük.
- Dávid... Márta...
Egy pillanatra megállok, mert kellene valamit mondanom, valami értelmeset, de csak végignézem, ahogy a két kisebbem elhelyezkedik kényelmesen. Le se tagadhatnák, hogy közük van egymáshoz.
- Sajnálom, szólnom kellett volna, tényleg a gyerekeim. Ne nézzen így kérem, tényleg. Nincs baj.
Látom az őszinte megrökönyödést az arcán, hogy ez a két példány tényleg hozzám tartozik, hiszen ezzel együtt a fiatalok egy kéttagú látogatógárdája is csatlakozik az állandókhoz, és akkor jönnek, amikor csak akarnak. Erre sok felnőtt nincs rendesen felkészülve. A nő kisétál és helyét egy pillanattal később az ételszállító lány veszi át, aki Márta üres helye miatt könnyen bejutott. Gyorsan előveszem a tárcám, és fizetek neki, majd a szatyrokat lepakolom eléjük az asztalra.
- Csak kívánnod kell.
Gyorsan megszabadulok a zakómtól, és feltűrve az ingujjamat ülök le velük szembe.
- Mindenhonnan rendeltem, szóval most tesztelhetünk, addig pedig mesélhettek, hogy mi van veletek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. június 23. 13:39 | Link

Kiccsalád.

Talán megpróbálhattam volna időben ideérni, ha már ide vagyok hivatalos, de baj, ha nem érdekelt? Még csak szívesen sem voltam látva, mert a nő, akinek tudtam a nevét, de nem emlékszem, nem akart beengedni, csak a kis visszereivel, meg a körömcipőjével lassabban haladt végig a folyosón, mint én. A hangja mondjuk nagyon is idegtépő volt, mint egy sziréna, de mission completed, ledobtam magam a karosszékbe és az egyik lábam a karfára dobva jeleztem, hogy amúgy akad itt egy kis gond a túlbuzgó munkaerővel. Egy hangyafarknyi.
- Nocsak, te nem abban az egzotikus bárban táncolsz ma? - kérdeztem vissza, mikor Stella rám zuhant, de kitört belőlem egyből a röhögés, csak a nénit szerettem volna még jobban kiakasztani, meg apát kínos helyzetbe hozni még jobban, szerintem amúgy elég nagy sikerrel. - Persze, hármasban minden jobb. Azt hittem, ez egyértelmű...
Még fel is horkantam jó hangosan, mintha nonszensz lenne már az is, hogy valaki ezt nem látja be. Vagy nem ismeri magát a tényt. Ugyan kérem...
- Hát tényleg nem, sodorjak neki egy cigit? Lehet lelazulna - tűztem a sajátomat a fülem mögé, mert bár apa elég lazán kezelte a dolgot, annak lehet nem örülne, ha én most itt elkezdenék füstölögni. Stellára néztem ismét, majd elhúztam kicsit a számat. - Még mindig nem tudom, én mit keresek itt.
Aztán az étel átvételét figyeltem, hogy minél hamarabb nyakig turkálhassak abban a bizonyos kupacban és az első, olyan kínaira emlékeztető dobozt szedtem ki, meg a hozzá járó pálcikákat.
- Ez az enyém. Kér belőle valaki? Nem? Nem hallom. Senktöbbetharmadszor? Elkelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. június 23. 17:43 | Link

Családosdi
egyszercsak ¤ outfitElla


Nem akartam nagyon kukacoskodni az állatos megjegyzéssel, egyszerűen csúnya volt a hely, olyan ripakodóan drága és nagyzoló nekem, arról nem beszélve, hogy apát is tök rideggé teszi. Nem jó az senkinek, én tudom. Mondjuk a tény is furcsa, hogy ő itt él, dolgozik, ahogy tetszik és ezt csinálja, némileg önszántából.
- Menhely? Ha már itt tartunk, tutkó ötlet...de beszélhetnénk róla, mikor lehet kutyám, vagy tetkóm.. ó, szia!
Dávid tud időzíteni, elég jól is, ha úgy tetszik, de hozta megint az undi nénit, így kénytelen voltam felszólalni, hogy én bizony előre megmondtam, hogy jön a harmadik fél is a kis programhoz. Meg azt is mondtam, hogy fiú, nem értem, akkor min van kiakadva. Tök buta egy nő.
- Ó, nem, kaptam egy szabinapot, ti kifizetődőbbek vagytok - vigyorogtam rá, aztán a számra haraptam, legalább én ne röhögjem végig úgy néztem a tajtékzó nénike utána. Szerintem ő fel fog mondani rövid úton, ha nem mi üldözzük el. Nem igaz, hogy nincs más, aki tud bélyeget ragasztani meg kávét főzni apára.
- Szerintem jót tenne neki... én nekem nem jár semmi? - néztem rá szinte sértve, hogy felém semmi felajánlás nem jött. Nyilván nem kindertojásért kampányolok, mondjuk a cigi dolog meg szerintem elég büdi, legalábbis utána az ember keze, nem begyere ez a dolog. De azért ha már tudta, hogy itt vagyok, igazán nagyobb ölelés, vagy valami, csomag cukor jöhetett volna. Mondjuk ez apánkra is igaz, akire éppen átnéztem. - Jöttél enni - vontam meg a vállam.
Kicsit arrébb tessékeltem magam, hogy ő a kajába túrhasson, aztán egy "csííke" felkiáltással ráfeküdtem a csirkeszárnyas dobozra. Nekem aztán nem kell villás saláta meg ilyenek, én szeretek enni meg van két kezem is és szalvéta, akkor meg? - Ebből se kér _senki_. De amúgy tényleg, miért is vagyunk itt? Ugye tényleg semmi új anyás bejelentés? Vagy bajban van valaki? Gergőcnek nem kellett jönni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. július 20. 03:06 | Link


július 10. ¤ outfitElla


Annyira kedd volt ma, hogy nagyon, én mégis végig kellett szenvedjem az óráimat, még az előtt, hogy lecammoghattam volna a faluba. Szerencsére csak reggel volt, amire be is kellett menjek, a többiről engedéllyel távol lehettem. Inkább úgy mondanám megmenekültem, de a munka jobban is tetszett. Ma tizenegytől háromig dolgoztam, majd aztán fogtam magam és vettem egy nagy pohár limonádét az utcán, illetve beugrottam a meleg és rettenetesen fekete löttyért, hogy ha már arra megyek, apának is jó legyen. Fogalmam se volt, hogy kérjem neki, ami egyszerre szomorú és... szomorú, hát ennyi. Nincs másodszor vagy más. Kértem mellé kicsi kockákat, mármint cukrot és olyan mini tejport is, aztán úgy gondoltam majd kiderül. Ezeket szorongatva sétáltam végig a hivatalig, ahol éppen kint álldogált a titkárnő, az a Márta, nagyon rondán is nézett rám és amint beléptem az épületbe már ő is indult utánam. Elég szaporára is fogtam a lépteim, igyekezve nem kilötyögtetni az innivalókat, de azért a lépcsősornál volt egy kis időm beleinni a limonádémba.
- Mártika néni, higgye el én csak szeretném, ha Eriknek jó lenne! Miért kell mindig kergetőzni? El fog fáradni! - Nem voltam olyan hangos, de biztos voltam, hogy többen is hallották. Emlékszem, hogy párszor elmagyarázták már neki, hogy én a lánya vagyok, de ettől még... Nem éltem a nénit. Így esett meg az is, hogy az egyik nyitva felejtett kicsi irodába betolattam és kicsit behajtva az ajtót a falhoz húzódtam. Ő tovább is ment én meg ezzel leráztam. Csak utána fordultam meg, hogy hát megnézzem amúgy hol vagyok, vagy éppen hol nem. Apánk irodáját már eléggé kiolvastam, ha úgy tetszik, ronda és uncsi, a többit még nem igazán ismertem, meg arról se volt sok fogalmam kik élnek benne. De itt legalább nem volt egy Márta. Aki megint közeledett a félelmetes magassarkúin én meg még egyet léptem beljebb az ajtó mögé a hangját hallva.
- Helló... - nyögtem ki végül a vállam felett elpillantva - hátra is kéne, de nem néztem -, nem is tudtam van-e ott valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kreßler Gábriel Benett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 101
Írta: 2018. július 20. 04:56 | Link


Gabe 🎯 Júli 10. 🎯 Első munkanap


A faluról az a hír járja, hogy barátságos és szimpatikus emberek lakják, könnyen be lehet illeszkedni. A naiv ember ebből azt gondolja, hogy jó lehet itt lakni. Ne higgy nekik. Kib.szott hazudozó az összes.
Mire beteszem a lában a hivatal ajtaján, az ijesztő titkárnő már tudja a nevem és valószínűleg azt is, hogy melyik iroda lesz az enyém és hogy iszom a whiskym. Sehogy. Keserű. Likőrös vagyok. A névtáblája csálén lóg a fekete ruha szegélyén, kényszerem lenne vagy megrángatni őt, vagy odanyúlni és megigazítani, de tudom, hogy nem szabad. Mély levegőt veszek, fejhangon sipítja, hogy mesés napunk van. Az. K.rvára. Kezet nyújt felém, én pedig zsebre vágom a sajátomat, tudomást sem véve róla. Mártika. Ez áll a rohadt tábláján, nekem pedig ideges csücsörítésbe rándul a szám, a tollam után nyúlnék, de akkor a kezem szabad préda. Rossz döntés. Szabados  főnök, nem íratta ki Mártikával a teljes nevét, ami a Apátfalvi Márta, legalábbis, mint ezt megtudom később.
Az irodám a folyosón a harmadik ajtó balra, nem egy szimpatikus hely. Az előző helynél lényegesen kisebb és sötétebb lyuk, a függönyt minden bizonnyal még ma le fogom onnan tépni "véletlenül". Az idő pedig, ahogy pakolászni kezdem ki a dolgaim és elhelyezek dolgokat itt-ott véletlenszerűen, szinte száll, mint egy ólomlábú betonbagoly.
Egészen addig nem is történik semmi izgalmas, míg Mártika végig nem rohan a folyosón, egy géppuska hangját imitálva a sarkakon, amiken szalad. Ratatatatata. A lány beront az irodámba, én pedig kihajolok a folyosóra, hogy a nő után nézzek, mielőtt becsukom az ajtót.
- Attól tartok, rossz ajtó. Ez nem a ruhatár. Miben segíthetek? - A hangomról nem a szívélyes az első, ami az embernek eszébe jutna, így valószínűleg az előttem álló lánynak sem. Nyilván nem itteni dolgozó. Még egy minuszpont a trehányul öltöző, munkakerülő, motiválatlan Mártának. Hamarabb lesz meg az első Bingom, mint azt gondoltam volna.
Utoljára módosította:Kreßler Gábriel Benett, 2018. július 20. 04:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház