Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=829397#post829397][b]Oláh Milán - 2021.04.10. 22:17[/b][/url]

Most, hogy kezd végre kitavaszodni egyre sűrűsödhetnek a délutáni játszótér látogatások. Elvégre a nap már nem megy le olyan korán, így az előkészítőből vehetik is az irányt egyenesen a többi kispajtással együtt a játszóra. Milán is szereti az ilyen alkalmakat, legalább megismerkedik a többi szülővel, szemmel tudja tartani, hogy kikkel barátkozik a fia. Na nem azért, hogy lennének különösebb előítéletei vagy elvárásai, de azért aggódik Flóriért, és ha úgy látná, hogy valamelyik kis barát nem jó hatással van rá biztosan megpróbálná kiemelni a hatása alól. Tipikusa paraapu, hiszen egyszem gyermeke a kisfiú, talán joggal aggódik érte. Főleg azután, ami Fecskával történt. Azóta tudja, hogy a bajra nem lehet felkészülni.
Kézen fogva érkeznek a játékok közé, először Flóri rángatja apja kezét, hogy menjen ő is csúszdázni meg homokozni, de aztán rohan inkább a barátaival. Milán mosolyogva csóválja fejét, tipikus kép. Olyan édes, olyan megható. Mindenesetre ideje keresni egy padot, ahol közel lehet a gyerekhez. Nem akar a nyakába akaszkodni, de annyira pici még, hogy szemmel akarja tartani, tudni akarja, hogy mit csinál, hova megy és miért. A kiszemelt padon egy nő ücsörög egyedül, látásból ismerős, talán itt, talán az előkészítőben találkoztak már, mindenesetre valahonnan egészen bizonyosan emlékszik rá. Lazán zsebre dugott kézzel közelít, arcára kedves mosolyt varázsol, ne tűnjön már fenyegetőnek. – Leülhetek? – érdeklődik kedvesen. Örülne, ha igent mondana, mert innen a legjobb a rálátás, ráadásul ide süt a nap. Az árnyékban kicsit hűvösebb van, ő meg örül hogy végre nem kell nagykabátban járni.  Jobban szereti a tavaszt és a nyarat, mikor az idő szép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=830021#post830021][b]Oláh Milán - 2021.04.23. 15:57[/b][/url]

Kicsit kellemetlen, hogy olvasás közben zavarja meg, mert ő sem szereti, ha olyankor zavarják, mikor szeretne elmélyedni valamiben, példának okáért egy jó könyvben, de úgy tűnik, a nő nem veszi zokon, kedves mosolyából ítélve még majdnem hogy örül is neki. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Néha kicsit naiv, és rosszul ítéli meg az embereket, de amint megkapja az engedélyt leteszi fenekét a padra, épp illendő távolságra a nőtől. Nem túl messze, nem túl közel, épp olyan távol, amennyire két idegennek illendő tartania.
- Nem, itt élek már néhány éve, csak eddig túl sok dolgom volt és általában a rokonság hozta ki Flórit. – Mert állandóan tanult, vagy dolgozott, hogy eltartsa őket, és bár igyekezett tényleg nagyon sok időt tölteni a fiúcskával, azért eddig nem volt olyan egyszerű a helyzet, és főként este illetve reggel tudtak együtt lenni, mert a délelőttjei és a délutánjai foglaltak voltak. Mostanra normalizálódott a helyzet nagyjából, kötött lett a munkaideje, és elég egy állásban dolgoznia ahhoz, hogy eltartsa magukat, véget értek a hajnalig tartó magolások is. – Oláh Milán – nyújtja ki jobbját a nő felé kedves mosollyal. Ha már így betolakodott a személyes terébe, akkor legalább egy bemutatkozást illik megejtenie talán. Főleg, hogy valószínűleg a jövőben gyakran fognak itt találkozni. Milán igyekszik minden szülőt megismerni, főleg akikről tudja, hogy a gyereke jóban van Flórival. De lássuk be, lehetetlen lenne tényleg mindenkit számon tartani, főleg hogy ebbe a közösségi létbe most kezd még csak belerázódni. Előtte még az élet, még az is lehet hogy egyszer felszed majd egy szép szingli anyukát. Sosem lehet tudni. Bár egyelőre nem prioritás a nő az életében. Jól megvannak kettecskén, ha szüksége van segítségre, akkor ott van az anyja és a testvérei is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=830882#post830882][b]Oláh Milán - 2021.05.04. 22:04[/b][/url]

Kedves nőnek látszik, ahogy mosolyog, ahogy beszél, ahogy kezet ráz vele, mind-mind ezt a benyomást erősítik Milánban. Kedveli a kellemes emberek társaságát, hiszen sokkal inkább képes ilyenkor felszabadulni, mintha valakiből szinte sugárzik a negatív energia, és épp ez rányomja a bélyegét az egész társaság hangulatára is. A férfi szereti magát ilyen Laurához hasonló, inspiráló személyiségekkel körbe venni, mert úgy hiszi, így tud csak fejlődni és haladni igazán. Nem érte még el azt a kort, hogy begyöpösödjön, mert bár apuka, de rettentően fiatal még emellé, és igyekszik is megélni a fiatalságát, amennyire tudja Flórián mellett. Persze nem egyszerű, ez tény, de azért mindig vannak lehetőségek, még akkor is, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek.  
- A pirospólós, Flórián. – Első ránézésre is meg lehet mondani, koromfekete haja és félárnyalattal sötétebb bőre miatt. Ez még szerencsére az a kor, ahol senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki, ellenben Milánnak hasznos, mert sokkal hamarabb megtalálja az ő egyetlen nem napon barnult gyermekét a sok hófehér között. Így legalább mindig szemmel tarthatja, vagy ha megy érte is hamar kiszúrja, hogy épp mivel foglalatoskodik a kisfiú. Azt már meg sem kell kérdeznie, hogy Laurához melyik gyerek tartozik, mert a kissrác olyan sebességgel lő ki feléjük, hogy félő, borulnak a paddal együtt. De nem, landol anyja lábán, szorosan átölelve azt, hogy aztán pacsira nyújtsa kezét Milánnak. A férfi természetesen örömmel adja saját jobbját, hogy a kissrác nevetve adhasson pacsit az óriásinak tűnő tenyerébe. – Szervusz Dani, én Milán vagyok – mutatkozik be ő is olyan komolysággal, mintha egy felnőttnek tenné ugyanazt.  Megtanulta már, hogy a legtöbb helyzetben sokkal célravezetőbb, hogyha úgy kezeli a kissrácokat is, mint a felnőtteket, mert ebből tanulnak a legtöbbet. Milán szerint legalábbis biztosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=832062#post832062][b]Oláh Milán - 2021.05.31. 22:16[/b][/url]

- Az anyjától örökölte. – Kétségtelen, hogy Flórián szinte egy az egyben az anyja vonásait hordozza. Szép is lenne, ha Milánra ütne, hiszen biológiai értelemben semmi köze nem volt hozzá, és most sincs. Nem tervezi megmondani, legalábbis addig nem, míg az igazi apuka a képbe nem kerül. Bár nem tart tőle, hogy ez egyhamar, vagy egyáltalán bármikor bekövetkezik, mert ha jól vette ki Fecska szavaiból azon a viharos éjszakán nem épp a legszentebb emberrel sikerült kikezdeni. Sosem tudott jól választani, még mellette sem döntött jól. Apró, ám annál fájdalmasabb sóhaj hagyja el ajkait, de nem marad sokáig ebben a kissé letargikus állapotban, hiszen berobban a képbe Laura kisfia, aki egyszerűen tündéri, és Milán kedvét is egyből visszahozza. Abszolút vevő Dani minden mozzanatára, pacsizik és köszön, ahogy azt kell. Amilyen gyorsan jött a kis szélvész olyan gyorsan távozik is, szinte kettőt pislognak és már eltűnik. – Megnyugtató, hogy nem csak az enyém ilyen kis dilis – nevet halkan a vállvonást látva. Vannak napok mikor Flóri is ilyen kis izgága, aztán olyankor alig lehet vele bírni. Ilyenkor kész rémálom, de amúgy meg ő élteti, és nem tudná nélküle elképzelni az életét.
Laura kérdéseire szélesen elvigyorodik, majd játékosan megigazgatja ingje gallérját, kihúzza magát és nagy levegőt vesz, mintha csak állásinterjún kellene megválaszolnia a kérdéseket, vagy valami hasonló nagyon komoly helyzetben. – Hát aszongya’ Milán vagyok, huszonnégy éves tanárforma, egy purdé, egy kutya és egy macska apja, özvegy – sorolja szórakozott komolysággal. Hajlamos mókázni, néha akkor is mikor nem kéne, de legtöbbször megtalálja az idejét és a helyét annak, hogy mikor vegye viccesre a figurát. – Na és rólad mit kell tudni, kedves Laura?