Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=826594#post826594][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.02.20. 23:23[/b][/url]

Nagyon vártam már, hogy kimenjünk a játszótérre Catherine nénivel, akit nagyon csíptem, mert mindig kedves volt hozzám. Valamiféle példakép volt számomra, hogy hogyan kéne kinéznem, ha elérem a felnőtt kort, meg hogy miként kéne viselkednem. Persze ezt nem mondtam meg neki, de legbelül örültem volna, ha úgy néznék ki, mint ő. Meg ő értett a divathoz is, még anyánál is menőbb cuccokat hordott, ráadásul sokkal jobb fodrásza lehetett, mert mindig szép volt a haja, és klassz frizurái voltak. Anya is járt fodrászhoz, aztán, mikor hazajött, mindig jó kedve volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy apának fel sem tűnt, hogy a hajasnál járt. Anyu mindig azt mondta, hogy egy nő megújul, ha fodrászhoz megy, és azt is mondta, hogy a férfiak nem dicsérik őket eléggé. Hát, nem tudom, engem, ha anya elvitt fodrászhoz, akkor utána apa mindig mondta, hogy szépike vagyok, szóval nem értem, hogy anyát miért nem vette észre. Mikor eljött a nagy nap, hogy végre kimehettünk játszani a játszótérre, rettentő izgatott lettem, és már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Magamban elhatároztam, hogy ki fogok próbálni minden hintát, és nagyon jól fogom magam érezni. Igaz, elég cudar idő volt odakinn, de mit foglalkoztam én vele... felvettem a ruházatomra a meleg kabátom meg csizmát húztam, és már kész is voltam. Mikor eljött az idő, akkor Catherine nénit követve a többiekkel megindultuk a játszótér irányába. Mikor odaértünk, rögtön birtokba vettem a csúszdát, és vagy hat alkalommal lecsúsztam rajta. Mikor megláttam a hintát, ami épp szabad volt, gyorsan belehuppantam, majd jeleztem az illetékesnek, hogy legyen szíves meglökni.
- Catherine néni! Tessék meglökni! - kiáltottam oda vigyorogva a nőnek, majd a hinta láncaiba kapaszkodva epekedve vártam, hogy nagyokat hintázhassak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=826728#post826728][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.02.24. 02:03[/b][/url]

- Igen, jó magasra! - feleltem kacagva Catherine néni szemébe nézve, miközben megindult felém, hogy meglökjön. Közben a lábaimmal dobogtam a hintán ülve, a láncba kapaszkodva, majd körbeforogtam gyorsban, hogy aztán minél sebesebben foroghassak visszafele. Szerettem szórakoztatni magam az üres pillanatokban, nehezen tudtam megülni a fenekemen, legalábbis anya mindig azt mondta...
- Később felállhatok majd a hintára és úgy is meg tetszik lökni? - kérdeztem a nőt, majd miután jól körbefontam magam a láncokkal, vettem egy nagy lendületet, és nagy ujjongások közepette tértem vissza a kezdő pozíciómba. Volt egy lány, aki nálam jóval nagyobb erőfölénnyel bírt, vele nem igazán jöttem ki, mindig a nyomomban volt, és azt várta, mikor tolhat ki velem. Persze most is engem nézett gunyoros mosollyal az arcán, miközben felült az egyik mászóka tetejére. Nem tudom, miért pont engem spécizett ki magának, mert én aztán nem tettem ellene semmit, legalábbis pont ellene biztosan nem. Vajon ma mit talált ki számomra? Homokot fog etetni velem? Nem hagytam ám magam ellene, de mivel jóval erősebb alkat volt nálam, így általában elérte a tervét velem, nem sok beleszólásom volt a dolgokba. Mondjuk eleve nehéz esetnek számított szerintem, az ilyenekre mondták mindig a szüleim, hogy ennek bizony nem volt gyerekszobája.
- Tetszik majd figyelni Helgára is? Úgy látom, csúnyán néz engem, nem akarok vele játszani - próbáltam felhívni Catherine néni figyelmét arra, hogy a lányka bizony valami rosszban sántikál. Akikkel idáig összebarátkoztam, jó fejek voltak, de nálam félénkebbek. Bezzeg, ha Panna épp itt lenne, vagy egy csoportban lennénk, akkor nagy dolgokat hajthatnánk végre, és Helga se merne nekem beszólni. Azt hintázás közben elhatároztam, hogy én bizony még mászókázni is szeretnék még, reméltem, hogy addig az emlegetett szamár talál magának valami más elfoglaltságot. Mondjuk mindig talált valami áldozatot magának, de nyugodtabb időszakokban lefoglalta magát más érdekesnek nem mondható tevékenységekkel. Közben arra gondoltam, hogy még mindig nagyon hiányoznak a szüleim, anya sokszor kivitt a játszótérre és játszott velem, apával meg főleg sétálni mentünk, vagy állatkertbe, moziba, vurstliba meg egyéb hasonló helyekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=827618#post827618][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.03.14. 20:43[/b][/url]

- Ígérem, jó erősen fogok kapaszkodni! Jujjj, de szupi! - örömködtem ezerrel, mikor meghallottam, hogy Catherine néni is benne van a mókában, és felállva a hintára is szórakozhatok majd. Azt semmiféleképp nem akartam, hogy leszidjon az igazgató bácsi, az meg pláne nem hiányzott, hogy ez anyuék fülébe jusson. Amúgy szimpi volt a bácsi, de azért nem akartam megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor paprikás hangulatba kerül.
- Szerintem gyerekszoba nélkül nőtt fel - idéztem jóanyám szavait, majd folytattam a mondandómat:
- Nem veszekedtem vele, hozzá se szóltam. Valamiért az a kedvenc elfoglaltsága, hogy kinéz magának bizonyos embereket, akiket folyton szívat. A fiúkkal nem mer gonoszkodni, csak a lányokkal csinálja. Volt, hogy egyszer megpörgetett, aztán diszkoszvetőset játszott velem. Meg építettem várat a homokozóban, ami amúgy nem hasonlított semmire sem, de jó móka volt, aztán belerondított az egészbe. Próbáltam kiállni magamért, de kevés vagyok vele szemben, és amúgy is mindenki parázik tőle.
Csak úgy kapkodtam a levegőt, miközben magyaráztam nagy hévvel a nőnek, hát reméltem, hogy egyszer megszabadulok ettől a némbertől és áthelyezik máshova vagy valami büntetőintézetbe kerül. Anya szerint az ilyen emberek oda valók, ebben pedig apa is egyetértett vele.
- Úgy látom, most is figyel, tuti tervez valamit - osztottam meg a kételyeimet Catherine nénivel.
- Nem hiszem, hogy magára is mérges lenne, hacsak nem tetszett valamit tenni ellene. Ugye nem tetszik félni tőle? Anya azt mondta, hogy az ilyenek kerülnek később börtönbe meg ezekből lesznek felnőtt korukra rossz emberek - ecseteltem az otthon hallottakat, hogy Catherine néni is tisztában legyen a dolgokkal. Anya nagyon bölcs volt, ebben a témában teljesen egyetértettem vele.
- Hallottam, hogy összevesztek. Ráadásul Florina az egyik legjobb barátnője... állítólag nem adta kölcsön Helgának az új tigrises plüssét, amit az anyukájától kapott. Annyira szereti, hogy folyton magával cipeli mindenhova. Helga meg szemet vetett rá, állítólag egy óvatlan pillanatban elcsente tőle az állatkát, aztán eldugta valahova, és nem akarja neki visszaadni. Az egyik barátnőm mesélte ezt, én nem voltam ott, de ő pont a szemtanúja volt ennek, és elmondta nekem is - feleltem a nőnek bizalmasan, közel hajolva hozzá, hogy más ne hallja, amit mondok neki. Közben az emlegetett szamár a közelünkbe vonult, miután feltápászkodott a mászókáról, majd fel-alá sétált szúrós tekintettel. Olyan érzésem volt, mintha megérezte volna, hogy róla beszéltünk, pedig nagyon diszkrétek voltunk... vagy már beképzelek magamnak dolgokat.
- Remélem, hogy nem jön ide - emeltem a tekintetem a zabos lány irányába, nekem ugyanis egyáltalán nem hiányzott a társasága, illetve a gonoszkodása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=827974#post827974][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.03.21. 22:54[/b][/url]

Reméltem, hogy Catherine néni nem fázott meg vagy nem volt allergiás. Legalábbis a tüsszentés hallatán ez a két dolog jutott eszembe vele kapcsolatban, de inkább nem kérdeztem rá a dologra tapintatosságból, hogy mi a baja. Anya mindig azt mondta, hogy az emberek szeretik megtartani maguknak a bajaikat, és nem érdemes firtatni semmit sem. Szerinte, ha nagy a baj, akkor azt úgyis közlik az emberrel, ebben pedig nagyon is igaza volt.
- Ó, értem. De akkor otthon máshogy viselkedik? A szülei miért olyan szigorúak? Miért nem büntetik meg, ha rosszat csinál másokkal? Biztos tetszik ismerni a szüleit, milyenek? - fakadt ki belőlem a sok-sok kérdés a nő irányába. Szerencsém volt, hogy az én szüleim nem fogtak rövid pórázon, mindig figyeltek rám, de azért teret is hagytak, ami kifejezetten a javamra vált. Anya szerint Helgának nem volt gyerekszobája, amiről nem tudtam, mit is jelent pontosan, de abban biztos voltam, hogy nagyon tapasztalt volt az élet minden területén, így fel sem merült bennem, hogy badarságot mondana.
- Az nagyon jó. Akkor meg tetszik küzdeni Helgával is? Ha sikerül lenyomnia, akkor talán végre békén fog hagyni - csillant fel a tekintetem. Úgy tűnt, hogy a nő nagyon biztos magában, és az erőviszonyokat tekintve bizonyára simán sikerülne neki lenyomnia Helgát. Ha a lány megtanulná a leckét, akkor valószínűleg befejezné mások szekálását, szóval rá férne egy kis tanítás.
- Szerintem a plüss Helga szobájában van, nem hiszem, hogy ő magával cipelné bárhova is. Ott pedig biztosan talált megfelelő rejtekhelyet, hogy eldughassa a tigrist. De aztán nem biztos, hogy igazam van, csak hirtelen ez jutott az eszembe - vontam meg a vállamat a hintában, majd jeleztem a tekintetemmel, hogy lökjön meg Catherine néni, ahogyan azt ígérte.
- Amíg itt tetszik lenni, lehet, hogy nem csinál semmi rosszat Helga, de amint elmegy máshova, biztosan akcióba lendül - néztem a nőre jelentőségteljesen. Sajnáltam szegény Florinát is, hiszen mégiscsak a legjobb barátnője volt, nem is értettem, hogy hogy tudott vele Helga ilyen gyalázatos módon viselkedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=836059#post836059][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.08.21. 23:25[/b][/url]

Eljött az újabb kis csoportos foglalkozás, pontosabban a szünidei kikapcsolódás ideje. A helyszín ezúttal is a játszótér volt, ahol utoljára Catherine nénivel voltam, és még Helga is ott volt, akit a fő ellenségemnek tartottam.  Most azonban úgy tűnt, csillapodtak a kedélyek, pedig ugyanazokkal az emberekkel voltam az említett helyszínen, akikkel már előzőleg is. Helga szerencsére el volt foglalva mások nyaggatásával. Legalábbis úgy láttam, hogy leköti őt, hogy épp egy másik lány plüss maciját akarja elvenni. Én nem akartam beleavatkozni a dologba, mert már megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy jobb távol lenni a bajkeverőktől. Egyedül úgysem tudtam volna segíteni, azzal, pedig, ha szólok az egyik tanárnak, csupán még jobban magamra haragítottam volna a lányt. Egyszóval tehetetlen voltam ezen a téren, így inkább másra összpontosítottam a figyelmemet. Most magammal hoztam egy pöttyös labdát is, azt gurítottam magam előtt, egész jól elvoltam vele. Kicsit egyedül éreztem magam, mert a többiek mindannyian el voltak foglalva valami mással, illetve a saját társaságukkal. Annyira nem zavart a dolog, meg ellabdáztam egyedül is. Ám az egyik rúgásnál sikerült olyan messzire lőnöm a lasztit, hogy utána rohanva sem tudtam, merre lehet a gömbölyded tárgy. Miután észrevettem, hogy mindenki el van foglalva a saját dolgával, még a tanárok is, úgy határoztam, hogy majd egyedül megkeresem a labdámat. Neki is iramodtam a játszótért körülvevő helynek, a bokrokon át egészen az úttestig mindenhol kerestem a lasztit, de sehol sem találtam. Persze közben magamra is odafigyeltem, mert anyáék mindig kihangsúlyozták, hogy az úttesteken folyton körül kell nézni, nem jön-e valami. Itt mondjuk más volt a szitu, mint nálunk, hiszen a járművek sem voltak ugyanazok, és az autók sem veszélyeztették a testi épségemet, mint a mugli világban, mégis körültekintő voltam. Kezdtem úgy érezni, hogy sosem fogom megtalálni azt a bizonyos labdát, nem is értettem, hogy hogyan sikerült ilyen messzire elrúgnom szegény párát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=838140#post838140][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.10.15. 22:10[/b][/url]

Nagy szerencsém volt, hogy nem kellett még messzebb elbóklásznom a többiektől, ugyanis egy nálam idősebb lány megtalálta az elveszettnek hitt lasztimat. Anya mindig mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel, de az illető nem tűnt se emberevőnek, se gonosznak. Mondjuk anya szerint a látszat sokszor csalt, így azért próbáltam óvatosan kezelni ezt a helyzetet is. Egy jármű robogott el épp mellettünk, amire kicsit összerezzentem, hátrébb is léptem picit.
- Ez az én lasztim - feleltem kissé bátortalanul a lánynak, aki egyébként nagyon csinos volt. Reméltem, hogyha felnövök, én is legalább ennyire szép leszek majd. De persze nem bíztam el magam, hiszen nem ismertem még a másikat, így egyelőre megtartottam a köztünk lévő biztos távolságot. Apa már csak a munkájából kifolyólag is mindig kiemelte, hogy vigyázni kell mindenkivel, akit nem ismerek, úgyhogy egyelőre óvatos maradtam a másik féllel szemben. Jobban végignézve őt egyáltalán nem tűnt veszélyesnek, de mégsem találkoztam még vele soha, úgyhogy a szüleim intő szavai folyamatosan ott csengtek a fülemben.
- Anabella vagyok. Sok emberrel vagyok itt. Egy egész csoporttal meg itt van a tanár néni is a játszótéren - mondtam végül remegő hanggal egy kis bátorságot merítve, közben pedig igyekeztem a lehető legmagabiztosabbnak látszani.
- Te ki vagy? Honnan jöttél? - kérdeztem végül vissza, hiszen kíváncsi voltam, hogy mégis kivel állok szemben.
- Talán te is modellkedsz? - folytattam a beszélgetést immár kicsit bátrabb hangnemben, mivel eszembe jutott, hogy anya szokott nézni egy műsort, ami modellekről szól, és a lány hasonlított az egyik szereplőre. Anya szerint a modellek nem túl okosak, de a jó kinézetükkel sok mindent el tudnak érni az életben. Nem tudtam, hogy mire gondolt ez alatt, de általában igaza volt a meglátásaival kapcsolatban, így hittem neki.
- Visszakaphatom a labdát? - kérdeztem a lánytól, majd arra gondoltam, hogyha nem emberevő, és nem veszélyes, akkor talán még játszhatunk is kicsit. De persze, amíg mindebben nem voltam biztos, addig csak óvatosan szemléltem a másik személyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=838940#post838940][b]Tóth-Kiss Anabella - 2021.11.07. 01:59[/b][/url]

A másik már nagyon gyakorlatiasnak tűnt a lasztizás terén, ráadásul még a labdám is tetszett neki. Ez külön piros pontnak számított nálam feléje.
- Köszi, anya is azt mondja mindig, hogy egy igazi hajasbaba vagyok. Otthon van sok babám meg van nekik egy nagy házuk is. Itt is volt egy babám, de van egy lány, aki mindenki orra alá borsot tör... Egyik barátnője maciját is kisajátította meg az én babámat is. Mondjuk vele nem érdemes packázni, mert rendesen ellátja az ember baját - meséltem a modell kinézetű lánynak panaszosan. Játék közben piszkos lett a kezem, de az új ismerősöm letörölte a koszt róla. Én nem ellenkeztem, mert anya is arra tanított, hogy a tisztaság az első. Úgy tűnt, hogy ebben a dologban mindketten megegyeztek. Aki pedig anyura hasonlít, az csak jó ember lehet.
- Köszönöm. Én is a Bagolykőre fogok majd járni. Örvendenek - nyújtottam oda viszonzásul a kezem a lánynak. Megállapítottam magamban, hogy nagyon barátságos és szimpatikus lány volt. Ezt persze nem közöltem vele, mert megtanultam otthon, hogy jobb, ha megtartom magamnak a véleményem, hiszen sokszor félreértés lehet a vége, ha megosztom azt másokkal.
- Szerintem az vagy. Hogy én modell? - kérdeztem vissza, és elvigyorodtam, miközben a lány megérintette a nózimat. Úgy gondoltam, hogy ő simán elmehetne modellkedni, bár nem tudtam, hogy mennek ezek a dolgok. Magamról már kevésbé
 tudtam elképzelni, hogy modell legyen belőlem. De azért jo lett volna...
- Köszönöm. Te hogy kerültél ide? Hol vannak a szüleid vagy a tanár nénid? - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.
- Van kedved labdázni kicsit? - néztem nagy szemekkel a lányra. Ügyesnek tűnt, úgyhogy szívesen játszottam volna vele. - kérdezem meg a másiktól. Én egyedül tutira nem maradhattam volna kinn az utcán, mert mindig volt felügyeletem. Most sem voltam túl messze a többiektől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=841434#post841434][b]Tóth-Kiss Anabella - 2022.01.01. 01:35[/b][/url]

/Zárás/

- Ez nagyon jól hangzik. Ha nagyobb leszek, és kinövök a babázásból, akkor majd én is odaadom a babagyűjteményemet a rászorulóknak - mondtam a másiknak elgondolkodva. Akkor anya már biztosan engedni fogja ezt. Most még nem ajándékozom oda senkinek őket, mert még játszom velük, meg anya sem örülne neki, mert ahogy elmondta, megdolgozott értük rendesen.
- Igen, belevaló lány, csak sajnos másoknak szeret ártani. Már párszor lett szólva emiatt a tanároknak, de így sem akarja leállítani magát - válaszoltam kissé panaszosan Zayday-nek. Reméltem, hogy egyszer majd valaki úgy megregulázza, hogy nem lesz kedve többé ilyet gonosz tetteket elkövetni.
- Az nagyon szuper! Én is oda fogok járni, ha végeztem az előkészítőben. Már nagyon várom - feleltem neki lelkendezve. Kicsit azért tartottam tőle, hogy mennyire lesz nehéz a tanulás, de ha ő már végzős volt, ez azt jelentette, hogy nem volt lehetetlen kijárni a sulit. Legalábbis ő egy élő példa volt erre. Persze azért mindig is úgy voltam van vele, hogy hiányozni fog az előkészítő, mert szerettem ide járni, de izgatottan vártam azt is, hogy megkezdhessem a Bagolyköves éveimet.
- Gurítsunk! - mondtam rögvest, majd el is kezdtem feléje gurítani a lasztit. Egy ideig labdáztunk, majd az egyik tanár néni magához hívott, és elbúcsúztam az új ismerősömtől.