Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834000#post834000][b]Bánki Zorka - 2021.07.09. 10:29[/b][/url]

O1.. viccelek.
Kinézek

Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy egy játszótéren fog ücsörögni, miközben próbál jó pofát vágni ahhoz, hogy kicsinyített mása éppen teletuszkolja a szandálját vizes homokkal, valószínűleg kineveti. Sőt mi több. Látva a jelenetet, most is jó ízűen kacag ezen, mintha nem is hozzátartozna a szőke loknis kislány. Nem érzi a felelősséget. Pontosabban, tisztában van azzal, hogy például a játszótéren nem ülhet egy mojitoval a kezében, miközben gyermek szakértőként kritizálja az anyákat, akik éjt nappallá téve igyekeznek a három gyereket kordában tartani, mégsem érzi olyan erősnek az egészet, mintha a saját gyermekéről enne szó.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy még az előkészítőben is ennek a hurrikán csemetének a hülyeségeit kell elviselnie. Tényleg nem vágyik sokra, csak arra, hogy azért a munkában ne lássa minden ötödik percben Karolát, akit amúgy kifejezetten kedvel, na jó.. szereti a kis szarost, aki nem isi tudja, hogy mikor nőtt meg ennyire.
Csukott szemmel élvezi a napsugarainak cirógatást, mikor hangosabb visításra lesz figyelmes.  Éppen morgolódva szeretné szidni a nőstényt, avagy hímet kihez a rakoncátlan kölyök tartozik, mikor rájön, hogy az éppen rendet bontó gyermek az ő vére. Karola nőket megszégyenítő beállással és vehemenciával magyaráz egy nála kisebb fiúnak, aki egyre gyűlő krokodilkönnyekkel és visítással veszi tudomásul az élet nagy igazságtalanságát, miszerint a nők mindig dirigálnak és jobb nem harcba szállni velük.
Zorka kivár, szíve szerint elosonna és hátra hagyná a legkisebb Bánkit, de mikor az felé kezd hadonászni, a nő fülét farkát behúzva indul meg az incidens helyszínére, hogy mindentudó felnőttként megoldja a helyzetet.
– Karola, kérlek engedd a kisfiút is játszani – guggol le teljes nyugalommal a hozzájuk, s egy vödröt meg egy lapátot elmar a szőke kislánytól, hogy a fiúnak nyújtja. – Elég nagy a hely, ne legyél irigy, inkább játszatok együtt – de a kislány letükrözi azt, miként Zorka is viselkedett annak idején és inkább karba font kezekkel, duzzogva elsétál a mászókához, ezzel jelezve, mennyire nem szereti most a nagynénjét.
– Ne haragudjanak, igazi dráma királynő, nem tudom kitől tanulhatta – ó dehogynem, jól tudja, hogy sem ő, sem Cath nem éppen a legjobb női példák, az anyjáról meg ne is beszéljünk. Mi lesz még ebből a lányból, azt csak ez ég tudja. Mindenesetre Zorka mosolyogva néz a kisfiúra és a már odaérkező férfira is, akiben ismerőst vél felfedezni. – ÓóóóÓ – ennyi, több nem telik tőle, mert bizony mindenre és mindenkire számított, de a szemben állóra nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834003#post834003][b]Bánki Zorka - 2021.07.09. 11:15[/b][/url]

O1.. viccelek.
Kinézek

– Hű micsoda titulusom lett – neveti el magát, miközben fél szemmel a még mindig duzzogó Karola felé pillant. – Mondjuk nem tudom melyik viccesebb, az első randi vagy a kreatív menedzsment.. – fordul vissza teljes valójában a férfi felé, aki olyan könnyed atyai tanáccsal látja el csóró gyermeket, mintha csak egy katona volna. Zorka meg itt döbben rá arra, hogy nem csak ő műveli kifejezetten szarul a gyermeknevelést, hanem hála isten Gábriel is.
– Ez igen, már csak a szalutálás hiányzott – néz a lassan kacagó, boldog gyermek után. – El sem merem képzelni miféle terrorban tarthatod otthon szegényt – halkan kacag egyet, majd visszacsúsztatja a napszemüveget a szemei elé. Nem csak azért, hogy a nap ne zavarja, hanem azért is, hogy jobban megnézze magának a másikat. Tény és való, nem csak kiöltözve megnyerő a férfi, de hát ezt csak nem árulhatja el neki két másodperccel a viszontlátás után.
– A megnyerő szövegedből kimarad, hogy van apró tartozékod is.. – nem leszúrás, csak amolyan Zorkás puhatolózás afelé, hogy ugyan már kitől és mitől van ez a kölyök, ha már olyan csoda független az ember, mint állította.
– Miért is ne? Társaságban jobb végig szenvedni ezt az egy két órát, mint egyedül kifeküdni az egyik asztalon – bár így m ár talán nem lesz olyan szenvedős, mint amilyennek ígérkezett.
– És mi a helyzet? Sikerült megszokni az itteni környezetet? – fordul érdeklődve a másik felé, miután sikeresen helyet foglal a legközelebbi padnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834009#post834009][b]Bánki Zorka - 2021.07.09. 11:55[/b][/url]

Gábriel

– Na hát, négy? – kerekednek kissé el a szemei, s szinte zsigereiben érzi a fájdalmat. Már nem azt, hogy a férfinak annyi utódja van, hanem szerencsétlen nőt sajnálja, aki meg is szülte őket.. Még meg is rázkódik. – NAGYPAPA? – csattan fel kissé hangosabban, mint kellene, s néhányan fel is figyelnek rá, amire ő csak eltakarja néhány pillanatig a fejét, mintha ezzel láthatatlanná tudna válni. – Beszarás, pedig a dokim azt mondta, hogy tuti nincsen apakomplexusom erre nézz oda – neveti el végül magát a saját idióta poénját. – Hát gratulálok hozzájuk – szedi végül magát össze és tényleg, teljesen őszintén mondja a szavakat. Mondjuk abban biztos, hogy legalább többet már nem fog erről a férfiról álmodni, mert nem akar járókeretes öreget látni az álomföldön.
- Ja itt elég durván nyomják a diákok, nálam is bepróbálkozott múltkor egy.. Igaz csak 7 éves, de elég megnyerő és tisztességtelen ajánlatot dobott oda a kissé fikás füzetlapon –arról nem is beszélve, amikor valamelyik az apját ajánlgatta. Kezdi azt gondolni, hogy manapság túlságosan hamar nőnek fel a kölykök, bezzeg az ő idejébe..
– Az Előkészítőben tanítok rajzot és technikát, a kastélyban meg szakkörözök, mellette még mindig gyűrőm az iskola padot, a festményeimet a kiállítás után, hála az égnek viszik és köszi az ajánlatot, de azt hiszem ennek a törpördögnek így is elegendően kinyalják már a valagát, nem fordítanék rá több lóvét – és ezt majdnem képes mind egy levegővel. Na jó, a felénél vesz egy parányit, s mondandója végén még egyet, ezzel jelezvén, hogy pár pillanatig befejezte.
– Lizingelem én is. Én vagyok a menő nagynéni, aki mellesleg csóró osztályfőnöke is, szóval jól megszívta velem – röviden tömören összefoglalva ennyi a történet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=834266#post834266][b]Bánki Zorka - 2021.07.13. 09:22[/b][/url]

Gábriel

Nem biztos benne, hogy illik-e nevetni azon, ahogy Gábriel kifejti miképpen ítélte volna gyermekeit még a gyermektelenségre, ezért kezét a szája elé emeli és annak takarásában mosolyodik el. Különös, s bár hangosan nem mondja ki, de osztja eme nézeteket. A mostani világ úgy eltorzult, hogy tizenévesek több sminket pakolnak magukra, mint a felnőtt nők többsége. Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy az élettapasztalata egy mai tizenhat évesnek valószínűleg sokkal meredekebb, mint például Zorkáé, főleg férfiak terén.
– Hát, köszönöm, azt hiszem – kissé megnyugszik, ugyanakkor még mindig meg van lepődve a dolgon. Az meg, hogy Gábriel ilyen lazasággal kezeli az egészet, egészen lenyűgözi. Ha ő lenne negyven évesen nagymama, valószínűleg megásná a saját sírját, főleg, hogy arra sincs sok kilátása, hogy gyermeke legyen abban a korban. De ez már más kérdés.
– Mondtam neked akkor is, hogy pedagógia szakon végeztem, nem? – kétségtelenül nem lőtt messze az első és egyetlen randijuk alkalmával a férfi. Bár akkor ezt lehet nem erősítette meg benne, mert olyan zavarban volt, hogy a randi feléig abban sem volt biztos, hogy vett fel bugyit.
– Ó, de még mennyire. Tudod ő az a típus, aki mindig mindent jobban tud, mint te és szíved szerint jól megráncigálnád néha, mert annyira irritál – legalábbis ő sokszor van így ezzel, de lehet csak azért, mert iskolán kívül is találkoznak. – Amúgy imádom, félre ne értsd –egészíti ki még gyorsan mondandóját, mielőtt Gábriel valami szadista barbienak titulálná, akinek semmi keresnivalója nincsen a gyerekek között.
– Hahh, miért érdekel ennyire? Überelni szeretnéd? – nyilván tisztában van azzal, hogy ennek az esélye csekély, de nem is lenne önmaga, ha nem tenné fel ezt a kérdést. – Mert azért három zacskó gumicukor, egy félig megrágott rágó és egy dán szalámis szendvics lenne ám az ellenfél.. Nehéz menet – neveti el magát halkan, majd tekintetével Karolát kutatja, aki mintha a játszótér úrnője lenne úgy viselkedik. – Cserébe meg tudod mit kért? – fordul vissza egészében Gábriel felé, s halkabbra veszi hangját, mintha tényleg annyira sértő és tisztességtelen lett volna. – Hogy mindig csak ötös legyen – osztja meg bizalmasan, a végén halkan elkuncogva magát.