Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=842113#post842113][b]Layla Robillard - 2022.01.12. 14:40[/b][/url]

A hintában ülve élvezi, ahogy hosszú, vörös hajába bele-belekap a hűvös téli szellő. Nem gondolta volna, hogy Lafayette-el ilyen jóba lesz majd, először csak egy könnyed teázásnak indult, aztán lépten-nyomon egymásba botlottak, míg végül már szándékosan vágtak neki a közös programoknak. Maga sem tudná megmondani, miért nem érzi feszélyezve magát mellette, bár igaz, ami igaz, sokszor jön zavarba attól, ahogy a fiú ránéz. Néha félre-félrever a szíve és persze kapta már rajta magát, hogy akkor is a levitáson jár a pici buksija, mikor nincs vele. Mégsem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen csak barátok.
Lehunyja szemeit, ahogy a lökés hatására ismét a legmagasabb pont felé közeledik, s amikor elindul visszafelé, még egy mosoly is kerül ajkaira. Ez a görbe azonban a fiúnak szól és a sztorinak, amiben éppen benne van.
- Bár a rellonosok közel sem olyan megátalkodottak, van azért igazság a szóbeszédekben. Én is kinevettelek volna - meg sem próbálja visszatartani, kibuggyan belőle a tőle megszokott angyali kacagás, amiért egyébként nem lehet rá haragudni. Annyira kedvesen, édesen cseng, egyszerűen betölti az ember szívét és melegséget áraszt. - Bánod, hogy levitás lettél? - kérdőn pillant Lafira, talán még feje is kissé oldalra biccen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=842427#post842427][b]Layla Robillard - 2022.01.19. 12:57[/b][/url]

- Nem lehet egyetlen ember miatt egy egész házat elítélni - von vállat hanyagul, mert hát való igaz, simán rávághatná, hogy minden rellonos veszélyes és lehetetlen alak, akiktől óvakodni kell... Csak hát a többi házban is van ilyen. Layla sem tipikus navinés, rengeteg eridonos vonás is felfedezhető benne, sőt egyenesen csoda, hogy nem oda került beosztásra. - Ettől függetlenül tényleg vannak elég érdekes alakok a zöldeknél - elhúzza száját, mert nem egy és nem kettő volt, aki annak idején piszkálta alakja, hobbija, szenvedélye miatt. Rengeteg gonoszkodásnak volt kitéve, még meg is átkozták egyik alkalommal, aztán már csak a nevetésüket hallotta maga mögött. Bárcsak képes lenne megvédeni magát! - Szóval szerinted jófejek a rellonos lányok? - erre a kijelentésre felkapja a fejét és rögtön azon gondolkodik, milyenek is ők? Vajon Layla hasonlít rájuk? Esetleg kellene hasonlítania? Amikor rájön, mennyire buta kérdést tett fel, alsó ajkába harap, ezzel is próbálva legyűrni a zavart, mely pír formájában rögvest megjelenik arcán. A fenébe!
- De biztosan nem akarnál, mert... - kezd bele a magyarázatba, azonban ekkor a hintát elkapja a két erős kéz és míg az egyik pillanatban messze szállt a széllel, most veszélyesen közel kerül Lafayette-hez. Mintha percek, sőt órák telnének így el, mozdulatlanul, hatalmas őzgida szemekkel bámul vissza, szíve összevissza verdes, s egy pillanatig nem tudja, hogy ijedtében vagy zavarában szaladjon inkább világgá. Ajkai enyhén elnyílnak, szólni akar, azonban a gonosz farkas kijelentés minden gondolatot kitöröl elméjéből. Nem tudja elfelejteni, hogy a báránynak hitt Nathaniel végül ordassá változott és el is kapta az ártatlan áldozatát. Ezen megvilágításból már másképp érzékeli a pillanatot, csakhogy továbbra is dermedten várja a folytatást, miszerint a hinta elinduljon.
Ekkor ugyanis az addig benntartott levegő végre kiszabadul és rájön, hogy kivel áll szemben. Felismervén, hogy nincs veszélyben, mert a levitás vigyáz rá, végre valahára mosolyra kunkorodik ajkának széle. - És mi van akkor, ha nem a szegény Piroska vagyok, hanem a vadász? - felvonja fél szemöldökét, mert bár lehetetlen elképzelés, azért jó érzés, hogy ebben a történetben nem kell mellékszereplőként hagynia másoknak, hogy feje felett görgessék az eseményeket, hanem lehetne ő az, aki megteszi ugyanezt. Bár, ha Lafayette a farkas, talán nem is olyan ördögtől való dolog Piroskának lenni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=842430#post842430][b]Layla Robillard - 2022.01.19. 14:06[/b][/url]

A válaszra oldalra biccenti fejét és kíváncsian fürkészi Lafayette arcát. A név elhangzására azonban némiképp kétségbeesik mélyen legbelül. - Szóval akkor... neked is tetszik Cassandra? - azt biztosan tudja, hogy a lány gyönyörű, olyan szettekben meri magát megmutatni, amiket Layla még álmában sem venne fel, mert attól is zavarba jönne. Csodálja az alakját, az ajka ívét, az átható tekintetét és a stílusérzékét. Őszintén, minden lány ilyen akar lenni. A gondolat, hogy egy olyan emberrel kellene felvennie a versenyt, aki ennyire tökéletes, egyszerűen tel-... na várjunk csak. Miért kéne felvennie bárkivel is a versenyt? Elvégre ők csak barátok, nem? Mondjuk Cassandra mellett nevetségesnek tűnnek szeplői, pisze orra, szinte már kicsi mellei. És mi van azzal az anyajeggyel az ajka felett? Rémes, mennyi hibája van és ezt csak most, ahogy elképzeli magukat egymás mellett látja meg.
- Mert... mert te nem vagy az a seggarc típus - ahogy kiejti ezeket a szavakat a száján, borzasztóan idegennek hatnak. Layla soha, de soha az életben nem beszélne így, most is leginkább a zavara az, ami szóról szóra elismételteti vele a hallottakat, s füle rögvest égni is kezd - ezúttal a szégyentől. Hogy mondhatott ilyet? Még az ismételt hintalökésnek hála kerekedő menetszél sem tudja eltüntetni ezt a vörösséget egy csapásra.
- Én soha nem lennélek képes bán-... - kezdené mondandóját, csakhogy a hinta mellől ellép a levitás és... futásnak ered??? - Lafayette, állj csak meg!! - ahogy ismét előre lendül, ki is ugrik a hintából és a fiú után ered. Nem kétséges, hogy fürgébb nála, éppen ezért, bár a játszótér másik végéig kell kergetnie, hogy utolérje és akkor is csak azért sikerül, mert egy lendületes ugrással egyenesen a levitás hátára érkezik. Mondanom sem kell, hogy kétes egyensúlyuk okán azonnal érzi, hogy dőlni kezdenek, ám ahelyett, hogy elengedné a fiút, csak még jobban belekapaszkodik. Ha veszniük kell, vesszenek együtt. Szerencséjükre legalább oldalra esnek, ám mindez nem nyújt vigaszt egyiküknek sem, hiszen a homokozóban landolnak, mindenük tiszta piszok és sár, valamint alig pár pillanattal az ocsúdás után egy gyermek sírása hangzik fel egyenesen a fejük felett. A keserves üvöltésből kivehetőek a 'homokvár', 'szándékosan' és 'kilapít' szavak, valamint a perifériából a dühös anyuka is tökéletesen beazonosítható.
- Lafayette, ez a Te hibád, úgyhogy most szedd a lábad, mert nem akarok itt lenni, mikor ezt újra kell építsük - nem az a sziszegős, rellonos hang ez, inkább a kétségbeesett fajta, ami azt akarja, hogy tényleg pattanjanak fel és rohanjanak.