Mérey Nárcisz

Még most is ott csengett fülemben Lara hangja, s már előre tudtam, hogy legközelebbi találkozásunkkor is azt fogom kapni, hogy "Ugye én megmondtam! Ugye, megmondtam, hogy ne menj azzal a csajjal bulizni!". És bár korábban azt gondoltam, hogy talán csak lányos féltékenykedésből igyekezett távol tartani Nárcisztól, most egyre inkább úgy éreztem, hogy Larának igaza volt. Ez a lány fékezhetetlenül tudott bulizni, és nem igazán lehetett rátéríteni a jó útra. Ennek ellenére megpróbáltam.
- Jó, majd odahaza elmondom, hogy miért, de ne ilyen hangosan. Felvered az egész falut, aztán majd arról zeng minden, hogy néhány Bagolyköves hogyan viselkedett. - alapvetően nem voltam egy atyáskodó típus, sőt imádtam bulizni, de mivel vaj volt a fülem mögött, nem is kevés, így próbáltam az elmúlt időszakban meghúzni magam, amennyire csak lehetett. De egy ilyen lány mellett ez elég nehéz volt. Nárcisz fejében még mindig pezseghettek a buborékok, levette lábáról az az édes-savanykás ital, amiből férfiakat megszégyenítő módon nyakalt. Lesz ebből még macskajaj, az már egész biztos.
Miközben hazafelé sétáltunk - pontosabban próbáltam magam előtt terelgetni Nárciszt - addig ő táncléptekkel fordult ki minduntalan a karjaim közül.
- Micsoda? Nem, dehogy is, nincs ott Freddie. Maradj már csöndben - ismételten rászóltam, s amikor a hintához ért, próbáltam őt felhúzni a hideg fémről.
- Értem én , hogy szereted a zenéjét, de hogy lehetsz szerelmes egy halott csávóba? - nem volt nehéz kitalálni, hogy ez talán több volt, mint rajongás. Némi értetlenség végig is futott az arcomon, ekkor azonban a játszótér túlsó feléről hangokat hallottam, mintha egy tucat felsőbb éves közelített volna felénk.
- Na most fogd be, és húzzunk innen! - letapaszva a száját, magamhoz húztam Nárciszt, és a közeli, hatalmas mogyorófa mögé húztam magammal, remélve, hogy talán nem vesznek minket észre.
- Maradj csöndben - susogtam nagyon halkan, s egész közel húzódtam hozzá, hogy ne vegyenek észre minket.
- Megvárjuk míg elmennek, utána meg hazahúzunk. - súgtam még halkan, miközben lopva kipillantottam a közeledőkre. Végzősök lehettek talán, a sötétben nem vettem ki túl jól az arcukat. Egy dologban viszont biztos voltam, ha rossz arcok - márpedig ez is benne van a pakliban - akkor egyedül nem tudnám megvédeni tőlük Nárciszt. Nem magam miatt féltem, inkább őt féltettem.