- You are my fire. The one desire. Believe when I say. I want it that way - a hangom betölti az egész játszóteret és környékét, ahogy éneklem a buliban legutoljára hallott dalt teljes beleéléssel, karmozdulatokkal, tánclépésekkel. Nem baj az Nárci, hogy összeakadnak ilyenkorra már kicsit a lábaid, ott van Dani, majd ő megfog, ha elborulnál. Ne is foglalkozz vele. Igazából még így is tökéletesen csinálod!
Ugye?!
Ugye.
- Tell me why... Tell me WHY.
Jobb kezemmel megkapaszkodok a hinta állványában és pörögni kezdek körülötte még mindig a dalt énekelve. Olyan átéléssel zavarom fel az alvó szomszédságot, hogy esküszöm, hallom visszhangozni a Backstreet Boyst. Ebben az állapotodban nem csak őket hallod, de még a halálból visszatérő szerelmedet is látod kikukucskálni a mászóka csúszdájából? Hogy mi? Nem is képzeled?
- Freddie! Dani, ott van! Ott van Freddie! - lelkesen, de kába mosollyal és lassacskán leragadó szemekkel pislogok a cél irányába. Oda, bizony, hogy oda kell mennünk. Egyik láb, másik láb. Kavics. Nem, nem ment bele a cipődbe, csizma van rajtad.
Nem Nárcisz, szerintem sem jó ötlet leülni a fémekre mínusz fokokban, szoknyában...de persze, te tudod, fázz fel, ha azt akarod. Aztán nehogy nekem sírj otthon!

Te is hallod, hogy próbál csitítgatni? Hallom, hallom, csak nem érdekel. Szabadlábon vagyunk, buliztunk egy jót, muszáj levezetnem a felesleges bennem maradt energiát. Te is tudod, mi történik, ha otthon állok neki afterezni... Anyáék nem annyira díjazzák, mint a játszótéren bújócskázó Freddie.
- Dani! - hogy mondhat ilyet?! Halott csávó? Életem szerelméről beszélünk, mély és maximális tisztelettel, nem ilyen hangon, az érzéseimet megkérdőjelezve kellene beszélnie. Egyébként is teljesen érthető, hogy bele vagy zúgva, a mai pasik egytől egyig kibírhatatlanok.
- Love of my life, you've hurt me - fájdalmas arckifejezéssel kezdem énekelni az újabb dalt, a legszebbet, amin bárhol, bármikor bőgni tudnék.
Mi ez?
Te is érzed?
Oldalra pillantok és látom, hogy a drága átveszi az irányítást és akaratom ellenére betapasztja a számat, majd a fák mögé visz. Most vajon tökön kellene rúgni? Dehogy, hát nem akar bántani. Jobban kellene figyelnünk. Figyelj. Fülelj.
- Psszt! Nehogy észrevegyenek - kuncogok az ölelésében. Egyik pillanatban ficánkolok, szabadulnék, a másikban pedig még a derekát is átölelem. Nárcisz, Nárcisz, legközelebb megkeressük azt a bizonyos mértéket a pohárban.