Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=530653#post530653][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.10.12. 23:05[/b][/url]

Rossz kedvű voltam, de mivel általában pozitív szerettem volna lenni, így betudtam az őszi fáradtságnak. Nem volt kedvem semmihez, nem akartam senkivel sem beszélgetni, csak egyedül lenni egy kicsit. Hétvége lévén így jól beöltözve lementem a faluba, hogy sétáljak egy kicsit a tó körül. Szerettem ott gondolkodni, mert nem zavart senki és a dombok látványa nyugtatólag hatott rám. Szerencsésen kikerültem az embereket, inkább a falu szélén haladtam, de voltak helyek amit nem tudtam kikerülni. Ilyen volt a játszótér is. Elképzelni sem tudtam, hogy ki azaz elvetemült ember aki ilyen hidegbe idejön, hogy ráfagyjon a mászókára. Aztán amint megpillantottam, hogy kik vannak ott, hirtelen minden gondolatom érvényét veszítette. Hát persze, a kisgyerekeknek teljesen mindegy, hogy bomlasztó hőség, vagy fogkocogtató hideg van, ha menni kell, akkor menni. Játszani pedig muszáj. Ez a gondolat pedig megmosolyogtatott, mert hiába a rossz kedv, ha más boldog, akkor ez rám is átragad, Noel pedig mosolygott, tapsikolt, főleg mikor az anyukája felült a játékra. Egy pillanat alatt torpantam meg és fordultam vissza, hogy bemenjek a játszótérre. Nem akartam őket zavarni, de úgy voltam vele, hogy Lexi talán nem fog elhajtani, bár, ha kettesben akarnak lenni, azt is megértem. Nem voltam soha az a tolakodó ember, de most valamiért elcsábított a látvány. Lassan lépkedtem feléjük, majd mikor odaértem kicsit távolabb megálltam a libikókától és figyeltem egy picit a jelenetet. Furcsa volt. Lexit utoljára nagy hassal láttam, mikor prefektus volt. Aztán amikor megszületett Noel, már nem jött többet, vagy legalábbis nem annyit, amennyit azelőtt, így elkerült egymást.
- Sziasztok.
Intettem végül, mikor a hallgatás már kellemetlen lett volna. A mosoly az arcomon ragadt, a fagyos ujjaimat gyorsan zsebre vágtam, mert nem titkolt szándékom volt kicsit megnyunyurgatni a picit, már ha az anyukája megengedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=530663#post530663][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.10.12. 23:30[/b][/url]

Csúnya vagy nem csúnya dolog, de a fegyelmezésre felnevetek. Még én is hallom, hogy Lexine mennyire nem gondolja komolyan amit mond, hát akkor Noel mégis mit gondolna? Aki napi szinten látja az anyukáját és ismeri minden rezdülését. De mielőtt még bármi bajom lenne belőle inkább a szám elé emelem a kezemet és köhögésnek álcázom az újabb feltörő nevetést.
- Izé..nem félek, csak nem akartam zavarni.
Közlöm nagyot sóhajtva. Nem akarom lehúzni a hangulatot, mert bár mosolygok, azért annyira nem jó a kedvem, ők pedig ide szórakozni jöttek. A kérdésre hevesen bólogatni kezdek és már el is indulok Lexi felé, hogy átvegyem a helyét. Szívesen segítek, na meg így legalább egy kicsit babázhatok, mert úgy tűnik, így lehet leginkább a közelébe férkőzni a kis öcskösnek. Ha Lexi átadja a helyét, óvatosan felülök és kicsit hátra dőlve leengedem magamat, hogy Noel a magasba emelkedjen. Sokáig csöndben röptetem a babát, aztán köhintek egyet és a lányra nézek. Végül is, miért ne tehetnék egy próbát? Legjobb tudomásom szerint, ha nem is ápolnak olyan szoros barátságot, de közeli ismerősök Emmával, ráadásul Lexi is volt prefektus, biztosan képben van az ilyesmivel.
- Lexi...szerinted...Emma haragszik rám?
Nem nézek a nőre, helyette a cipőmet bámulom, majd mikor észbe kapok inkább Noelre emelem a tekintetemet. Nem akarom én Lexit terhelni ezzel, ráadásul nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy elsírjam neki a gondjaimat, de hát ha egyszer bánt a dolog, akkor nem hagyhatom csak úgy gyűlni magamban. Igyekszem rámosolyogni Noelre, mivel a kisfiú széles mosollyal figyel engem, sőt mi több örül is neki, hogy végre valaki egy kicsivel bátrabban játszik vele. Könnyű úgy, hogy az anyukája lesből figyel és a baj van biztosan ott terem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=535498#post535498][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.10.26. 21:27[/b][/url]

Még csak rá sem merek nézni Lexire. Ez a téma annyira kellemetlen, nem is értem, hogy hogyan is tudtam ilyen egyszerűen rákérdezni. Nem igazán vagyok képben az ilyen családi dolgokkal, de azért pletykálnak dolgokat a házvezető néninkről és valahol a családi szálak egészen képtelenül futnak össze. Én például Lucától tudom, hogy Lexiből ki lehet szedni ezt-azt. Ő meg biztos a nővérétől hallott néhány infót, aki történetesen Emma legjobb barátnője. Igaz, sok emberen át ment a dolog, de azért csak nem siklik valami ennyire félre, ugye nem? Ráemelem a tekintetemet a szőke lányra, majd inkább gyorsan Noelt figyelem, aki láthatólag élvezi a dolgot, és ez engem is megmosolyogtat egy kicsit.
 - Hát tudod, a helyzet az, hogy jelentkeztem prefektusnak. De én nem gondoltam volna, hogy ez ennyire félelmetes. Én meg nagyon félek a sötétben, ráadásul annyira kicsi vagyok a többiekhez képest és tapasztalatlan. Úgyhogy visszaadtam a jelvényemet.
Egykedvűen megvonom a vállamat, igyekszem nem elbőgni magamat. Nem lehetek ennyire érzékeny! Lotti, szedd össze magadat! Nem szabad! Veszek egy mély levegőt, gyorsan megdörgölöm a szememet és próbálok mosolyogni. De a szám széle remeg, hát, ez szívás. De legalább nem lát senki, csak Lexi. Egy régi háztárs előtt pedig lehet sírni ugye?
 - Tudod, én csak azt akartam, hogy jobb legyen a háznak. Most nagy fiúk a prefektusok és szerintem ez így jobb. Nem való még nekem.
Bólogatok, miközben beszélek, nem is tudom, hogy magamnak beszélek-e, esetleg Lexinek, vagy Noelnek, mert most épp rá nézek.