[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=627841#post627841][b]Böröczky Zoé - 2016.10.14. 11:17[/b][/url]
Hűvös van, de nem gond. Jön az ősz, szóval ez mind természetes. Már úgyis hiányzott, hogy kicsit vastagabb ruháim elővegyem, szóval minden rendben. Mindezért pedig a kedvem is viszonylag jó, így szívesen elegyedem a szokásos fesztelen beszélgetésbe, főként azért, mert Zoli társaságában nem kell attól tartanom, hogy nagyon kellemetlen végkimenetele lenne az egésznek. Csak hallgatok, és egyszerre reagálok rá, kicsit tömörebben, mint szeretném.
- Jó volt. Voltam sok helyen. De újra itt lenni, mindennél megnyugtatóbb.
Attól eltekintve persze, hogy a terveim nem így szóltak, konkrétan teljesen másképp. De szeretek itt lenni, szóval nagyon jó volt visszatérni.
- Neked hogy telt a nyár? Közelebb jutottál a végzős évedhez?
Az a végzős év. Nekem nem is volt olyanom. Tavaly végeztem ugyan, de azért mégsem. Senki egy kukkot akkor nem mondott nekem, mintha nem is lenne akkora dolog, mint az, hogy az ötödiken, vagy anno hetediken túl vagyunk. Pedig igenis nagy szó. Én legalábbis így érzem.
Lábammal a kavicsokat bökdösöm a hinta alatt, miközben éppen, hogy csak egy icipicit lököm magam, ami abból áll, hogy kb. csak nem ülök egy helyben. De ezen változtatni kéne, szóval egyszer csak elkezdem lökni magam, egyre jobban és jobban. Imádom a magasságot. Ilyenkor szabadnak érzem magam, mint a madár, és ez csak emeli a jó kedvem, ami arra a cseppnyi időre sem apadt alább, amíg a nyomorommal voltam elfoglalva.
- Verseny, ki lendíti magát magasabbra?
Kérdezem a fiútól, a szememmel, így fejemmel is követem őt, lengjen bármennyire, aztán szép lassan hagyom érvényesülni a gravitációt, és nem lököm magam, hogy visszatérjek mellé. Elvégre úgy ér, ha egy szintről indulunk. Ha meg nem megy bele, hát majd újra belendítem a saját hintám...